Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
R. L. G.: Sáfrány - R. L. G.: Szapul
Sáfrány. Eugen Hauser (Moldava, Csehszlovákia) kérdése a sáfrány szóval kapcsolatos. Egy régi műben sáfrányos kalácsról olvasott. Tévedés lehet ez — véli —, bizonyára a fahéjas kalács helyett írt a szerző sáfrányos kalácsot. Talán régen 'fahéj' jelentése volt a sáfránynak. Semmi esetre sem. A kettő nem azonos. A sáfrányt (Crocus sativus) nemcsak ételek festésére, színesítésére használták, hanem ízesítésére, fűszerként is. Egy 1673-ban kiadott műben (Comenius, Janua) ez áll: „Fűszerszámok: szegfű, mustár, sáfrány, vad sáfrány". A múlt században húsfélékbe, levesekbe rakták, régebben másféle ételekbe is. Erről tanúskodnak a Nyelvtörténeti Szótár következő idézetei: „Vágj almát, mikor az húsa felsültében vagyon, metéljed reá, sáfrányozd, gyömbérezd, borsold, úgy add fel" (Radvánszky: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században). „Végy pirított fejér kenyérbélt, mandolát egy kis borba áztatva, sáfrányozva "(Történelmi Tár I.). Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy orvosság is volt: „Ez erdei sáfránnak . . . levelét borsos borral ha meg iszod, mérges harapás ellen jó (Melius Péter: Herbárium, 1578.). A rendelkezésünkre álló forrásokban nincs ugyan példa a sáfrányos kalácsra, mégsem hisszük, hogy az említett műben az tévedés lenne, nagyon jól elképzelhető, hogy volt, és nem a mai fahéjas kalácsról van szó. Egyébként is, mi szükség lett volna arra, hogy mást írjon, hisz már megvolt akkor is fahéj szavunk, nem kellett mással helyettesíteni. Idő hiányában, sajnos, nem vállalkozhatunk levéltári vagy könyvtári külön kutatómunkára. Valószínű, hogy akadna több példa is a sáfrányos kalácsra egyikben vagy a másikban. R. L. G. Casco. Nagy Lajosné a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat dolgozója e szó eredete és jelentése felől érdeklődik. Védett szó-e, tiltja-e valamiféle törvény, hogy vállalatunk egyfajta szolgáltatást végző részlege a Gelcasco nevet vegye fel. A casco spanyol eredetű, nemzetközivé vált szó. Eredeti jelentése: 'hajótest'. A jelentése később kiszélesedett, s a szó olyan biztosítási ügyletet jelentett, amely a hajótestre terjed ki, a hajón levő rakományra azonban már nem vonatkozik. További jelentésbővüléssel a casco ma Európa-szerte azt a biztosítási formát jelöli, amely általában a szállítóeszközökben keletkezett kárra vonatkozik (vö. Brockhaus Enzyklopädie IX., Wiesbaden, 1970.). Arról tehát nincs szó, hogy a casco valamiféle védett kifejezés volna, ám a Gelcasco ellen mégis nyomós érv szól, ti. az, hogy a casco az eredetének megfelelően csak szállítóeszközök (hajó, autó stb.) kár elleni biztosításának jelölésére alkalmas. Persze elképzelhető további jelentésbővülés is, de ez a casco jelenlegi nemzetközi használatának eléggé ellentmond. Összefoglalva: a Gebasco elnevezés használata tilalomba nem ütközik, nyelvészeti szempontból azonban nem látszik célszerűnek. A döntés ezek után önökre, illetőleg az Országos Találmányi Hivatalra tartozik. G. L. Szapul. Fekete Jenő arról értesít bennünket, hogy egy tv-adásban így határozták meg a szapul ige jelentését: 'ruhát áztat'. Szülővárosában, Besztercén más folyamatot neveztek szapulásnak: a már kimosott ruha további tisztítását, fehérítését és fertőtlenítését a szapulókádban. A vastag vászondarabbal letakart ruhára szitált fahamut hintenek, és erre forró vizet öntenek. A vizet, ill. lúgot csak másnap eresztik le róla, és akkor öblítenek (esetleg sulykolás után). Ezt a jelentést hiába keresnénk az Értelmező Szótárban. A magyar nyelv értelmező szótára valóban kissé szűkszavúan tárgyalja a szapul igét. Mentségére legyen mondva, nem is feladata, hogy a vidékenként esetleg eltérő jelentésárnyalatokat mind számba vegye, ez elsősorban a szakszótárak és a tájszótárak feladata, az értelmező szótár csak az általánosan ismert köznyelvi jelentést adja.