Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
U. I.: Különös
Nem mindenütt járatos a szapulás, szapul; Szeged vidékén, úgy látszik, más a vászonnemű stb. tisztításával kapcsolatos eljárás is, a neve is; Bálint Sándor Szegedi Szótára ugyanis egyáltalában nem említi. Csűry Bálint viszont a Szamosháti Szótárban így értelmezi a szapul (szapull) szót: 'forró lúggal tisztít, s utána vízbe áztat és verősulyokkal kimos (vászonneműt, fonalak) . . .' Szapulás pedig a „fehérneműnek, fonalnak forró hamulúggal való tisztítása és mosása: nagymosás. Szapuláskor a fonalat vagy ruhát a kádban 'felrakják' . . . Szapuló: szapulni való, összegyűjtött szennyes . . . Szapulókád nagy fakád, melyben a szennyes ruhát forró lúggal szapulják". Az Ormánságban a hasonló műveletet párolásnak is hívják, itt a páros pontosan a következőt jelenti: szenynyes ruhát mosás előtt gőzöl, ruhát csappal ellátott nagy sajtárba, a párolósajtárba lerak, föléje hamvast (erős szálú lepedőt) borít. A hamvast hamuval szórja tele, s forró vízzel öntözi. Az alul kicsurgó lúgot újra meg újra fölforralja, s öntözi vele tovább a ruhát. Ugyanez a szótár a pároló sajtárt így értelmezi: „négylábra állított, csappal ellátott nagy sajtár, amiben a szennyes ruhát párolták. Csapja az oldalba beépített ún. lükő ben és a sajtár fenekén levő üstöklikban járt. Az utóbbit zárta el, ill. nyitotta ki a kieresztendő lúg számára." A készülő Új magyar tájszótár kéziratos anyagában olyan feljegyzések is találhatók, amelyek szerint bizonyos vidékeken a szapulónak ilyenféle jelentései is élnek: főzi a ruhát; ruhát mos; a ruhát fakádban hamulúggal öntözi; a szapulóba rakott ruhát forró lúgos vízzel kimossa; fonalat, vásznat mos, fehérít; a kendert megszappanozzák s egy napig benne áll a vízben, kiveszik, tiszta vizet öntenek rá s mosófával kiverik. Egy dunaújvárosi nóta szerint: „Pénteken szapultam, Szombaton kimostam, Mégis a rózsámnak Fehér ruhát adtam." R. L. G. Pontosság a királyok erénye. Rozsnyay Mihályné kérdezi: Helyes-e így ez a szállóige? Ennek a szállóigének az eredetije francia földön termett. XVIII. Lajos francia király szavajárása volt. Korabeli levelek és emlékiratok megemlítik, hogy a király gyakran mondta: L'exactitude est la politesse des rois. Ennek pontos fordítása valóban ez. A pontosság a királyok udvariassága, így is terjedt el széles körben, s ma is ez a gyakoribb forma. Újabban használják némi éllel, esetleg humorral ebben az átalakított változatban is. A pontosság a királyok erénye. Nem meglepő ez a forma sem, s bár kevéssé pontos, nem is hibáztatható. Sok olyan szólás, szállóiges egyéb van, amelynek két vagy három változata is él. Csak egyet említenénk: III. Frigyes császárnak tulajdonítják azt a mondást, amelyben a magyarban ezekben a változatokban szokásos: előre alkudni a medve bőrére — előre osztozni a medve bőrén — előre inni a medve bőrére. R. L. G. Különös. Bányai Mária kérdi: „Ezentúl már minden különös lesz?" Igaza van, a különös egyre inkább terjed 'rendkívüli, kiemelkedő, fokozott mértékű'-féle értelemben. Ez a használat nem célszerű, s adott esetben zavart, félreértést is okozhat, hiszen a különös szóa megszokottól, szabályostól eltérő'-t, 'furcsá'-t, 'szokatlan'-t jelent. Az Ön példamondatánál maradva: ha valaki azt akarja közölni, hogy X. Y. a kérdésnek nagy vagy fokozott figyelmet szentel, s ezt a gondolatot a különös figyelmet szentel szerkezettel fejezi ki, akkor ez a mondat — a különös hagyományos jelentéséből kiindulva —így is értelmezhető. X. Y. szokatlan, furcsa figyelmet szentel a kérdésnek, azaz X. Y. eddigi viselkedésére az volt jellemző, hogy nemigen figyelt a szóban forgó kérdésekre, de most, szokatlanul, furcsa módon, ennek a kérdésnek figyelmet szentel. Persze, azért nem