Magyar Nyelvőr – 119. évfolyam – 1995.

2. szám - A Nyelvőr postája - Pásztor Emil: Egy magyar nyelvtörténeti múzeum iránt való jámbor szándék

A Nyelvőr postája Egy magyar nyelvtörténeti múzeum iránt való jámbor szándék 1994. március 19-én a Kazinczy Ferenc Társaság közgyűlésén s 1994 novemberében az Anyanyelvápolók Szövetségének közgyűlésén előadtam azt a gondolatomat, hogy előbb­utóbb egy magyar nyelvtörténeti múzeumot is kellene létesíteni. Ma a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumon kívül is számos olyan múzeum van hazánk­ban, amely bemutatja a magyar irodalom nagy alkotóinak életútját, emlékeit. De nincs sehol olyan múzeumunk, amely a magyar nyelv háromezer éves történetéről adna szemléletes áttekintést. Petőfi Sándor 1847 júliusában Sárospatak és Sátoraljaújhely után ellátogatott Szépha­lomra is, és erről így írt Úti levelek Kerényi Frigyeshez című prózai munkájának XVI. levelében: helytől fél órányira éjszak felé esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába." Petőfinek e soraira gondolva lehetne javasolni, hogy éppen Széphalmon, a Kazinczy­emlékkertben létesüljön egy magyar nyelvtörténeti múzeum. Ne vigyünk min­dent Budapestre! Miért ne valósulhatna meg a magyar nyelv több évezredes történetének ez a bemutató intézménye Észak-Magyarországon s éppen Széphalmon, Kazinczy munkálkodá­sának színhelyén? Ezen a költői szépségű csendes tájon? Évente rengetegen látogatnak el egyének és csoportok — Magyarország minden részé­ből — Kazinczy ottani sírjához és a közelében lévő Kazinczy-emlékcsarnokba. S érkeznek látogatók az ország határain kívülről is. Nos, Széphalom vonzását tovább növelné, ha ott valósulna meg egy előadóteremmel is rendelkező országos múzeum, a magyar nyelv országosan egyedülálló múzeuma. Ha jelenleg nagyobb csoport érkezik a széphalmi Emlékkertbe, ott nincs egy olyan terem vagy nagyobb helyiség, ahol nyolcvan-száz fő számára előadást lehetne tartani, vagy ahova eső elől behúzódhatnának a látogatók. Az aránylag szűk Kazinczy-emlékcsarnok (a „mauzóleum") erre nem alkalmas. A létesítendő magyar nyelvtörténeti múzeum épületét úgy képzelem el, hogy abban okvetlenül lenne — megfelelő előtérrel — egy szép előadóterem, amely például az országos Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny évenkénti díjkiosztó ünnepségének is helyet adhatna. A megvalósítandó múzeum időrendben mutatná be a magyar nyelv több ezer éves történetét . Szöveges táblák, térképek szemléltetnék benne nyelvünk ere­detét és fejlődését az őshazáktól a Kárpát-medencei honfoglalásig és tovább. (Közben az őseinket és nyelvrokonainkat felkutató Julianus barát és Reguly Antal utazásainak térképes bemutatásáról sem szabad megfeledkezni!)

Next