Magyar Nyelvőr – 143. évfolyam – 2019.
2019 / 4. szám - A NYELVTUDOMÁNY MŰHELYÉBŐL - Balázs Géza: Thaly Kálmán, a gyűjtő, hamisító, rejtőzködő
464 Balázs Géza 3. Eredetiség Mielőtt a „kuruc dalpör” filológiai-nyelvészeti tanulságait összegezném, fontos rávilágítani Thaly kuruc verseinek történelmi-társadalmi szerepére, valamint a korszaknak az eredetiséggel kapcsolatos hozzáállására. Szerb Antal (1935/1997: 154) a 19. század második felében felbukkanó kuruc költészetet világirodalmi kitekintéssel a magyarországi befogadó elvárások alapján ítéli meg: „a kuruc költészet jelentette a történelmi romantikának azt a tetőfokát, amit Angliában Tennyson királyidilljei, Franciaországban Hugo és a Századok legendája, Németországban Wagner Richárd. Különösen, amikor megtalálták a tárogatót és a kuruc dalok zenéjét, e versek a zene szárnyán járták be az egész országot és melankolikus varázsuknak senki sem tudott ellenállni”. Thaly költészetének forrásvidéke az elbukott szabadságharc, az önkényuralom korszaka, stílusa pedig a késő romantikához, a historizmushoz kapcsolódik. Thaly költészetére egyaránt hatottak a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc költészeti emlékei, a skót és spanyol ballada- és románcfordítások, Balassi és Amadé versei, Tompa regéi, de főként Petőfi lírája és Arany balladái (Borbély Margit 1927: 8-15). Arany János szerepe döntő. Ahogy Arany keresi az ősi, eredeti magyar népeposzt, majd pedig nem találván a Csaba-trilógia tervével (és az elkészült Buda halálával) igyekezett azt pótolni, Thaly hasonlóként cselekedett a kuruc népköltészettel. Arany és Thaly előtt mintaként lebegett James Macpherson Ossian éneke, csakhogy Arany nem rejtette el szerzőségét, mint Macpherson vagy mint Thaly részben. De fölvethető egy másik hatás is: az Elias Löninot gyűjtötte, kiegészítette, átírta Kalevala, amelynek első fordítása Barna Ferdinándtól 1871-ben jelent meg. Szentpéteri (2001: 17) föl is veti a finn eposznak Thalyra gyakorolt további hatását: „vajon Thalyt, amikor hamisított, illetve összegyűjtötte a kuruc verseket, nem vezérelte-e a Lönnrotéhoz hasonló szándék? A gyűjtemények alaposabb vizsgálata mutathatna rá, hogy bennük nemcsak a hamis balladák esetében és a versek ideális szövegének rögzítésekor munkálkodott költői logika, hanem esteleg a »kötetkompozíció« kialakításakor is, mintegy megteremtve a kuruc epopeiát”. Benkő (2009) ezt is kimutatta: „A Kuruczvilág mint történeti elbeszélés lineárisan követi végig az 1672-től a rodostói emigrációig terjedő időszakot, a kötet mégsem válik epikussá, mert hiányzik belőle az egységes elbeszélői nézőpont: a csataleírások, »bordalok«, elégikus »bújdosóénekek«, sírversek, balladák, regék váltakozása modalitásbeli sokszínűséget eredményez, és az eseményeket a versek gyakran különböző fiktív »szemtanúk« hangján megszólaltatva beszélik el.” Thaly tehát ebben nem követi sem Aranyt, sem Lönnrotot. A sokféleségben azonban Thaly mintha egységességet kívánna teremteni, és ezt az átírásokban, beleírásokban, valamint a melléjük írt saját költeményekkel meg is teszi. Thaly Kálmán módszerének megítélésekor figyelembe kell venni, és ezért már részben kortársai is fölmentették, hogy a 19. század második felében, de még a végén sem volt tudományosan elfogadott folklorisztiai adatközlés. A folklór műfajok lejegyzésébe és közlésébe belefért a javítás, átdolgozás (átköltés) is. Árulkodó nyelvi jele ennek az „eredeti” jelző használata, például: Eredeti