Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-03 / 1. szám

R 2005. wm< íSSaxotiíal ix: évr* 4 feorowu Vél órr» 2 korosa, évrs 1 kor. %X.TTM S ÜJlér. 1807. január 3. / Hirdetések dlya megegyezés szerint i^yiUtér sor* 1 kor Szerkesztőség­ét kiadóhivata­l: Wlassics­ntcz* 26 &­zerk­eszti BORBÉLY O rÖEGY Forrmn.h­atériak: =­r­Z. H o HVAT HC­L­­A­­J­O­S VLSWQTEL FREENCZ MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés iránt szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szen­vedjen. Z ft-H. ' '""' - —-L-J'l I Hol kell kezdeni? írta Németh Elekné Andaházy Irene. Minden szép és nagy eszme maga tör utat a lelkekhez. Jöhet, mint zivatar vészes erővel s — jöhet hódító bájjal, mint a mo­solygó tavasz. S mint a tavasz: ugy jött mosolyogva, szivet-lelket örvendeztetve a tulipán féle or­szágos mozgalom. Mikor az elkeseredett ellenállásban végsőre elszánt nemzetre rázudult az absolutisticus erőszak fergetege s a borongó lelkeket a két­ségbeesés fagyasztó lehe környékezte: egyszerre s váratlanul, mint a tavasz biztató hirnöke kivirult a magyar hölgyeknek honszerelemtől hevülő kebelén a­­ tulipán. Az eszme kiröppent szikrája gyújtott s lángra lobbantotta a lelkesedésnek ham­vadó tüzét. A kétségbeesés éjszakájában pedig ismét felcsillant, a biztató reménynek a csil­laga . . . Ama gyengéd virágjelvény alatt rejlő gon­dolat nem új, csupán régi függetlenségi tö­rekvéseinknek a megnyilvánulása uj formá­ban. De igazságának az ellenállhatlan hatal­mával hóditó diadal­utra kelt szerte a hazában s a merre a lelkes honszerelemnek csak egy szikrányi érzelme buzdul: megkezdődött a harcz, kitört újra a százados küzdelem az idegen nemzetek gazdasági életét gyarapító és saját anyagi felvirágzásunkat hátráltató ipari beszámolásokkal, kereskedelmi erőszakos­kodásokkal szemben. — — — A magyar nő nemcsak anyja, hitvese, ked­vese és mennyasszonya, — hanem mindig és minden körülmények között résztvevő munkatársa, szövetségese, segítője és bajtársa is a férfiúnak. A legutóbbi idegfeszítő politi­kai küzdelmekből és országos nagy mozgalom­ból is kivették osztályrészüket a lelkes ma­gyar hölgyek. Női voltuknak, hivatásuknak és tehetségeiknek megfelelő részét a hon­leányi tevékenységnek. Feladatul tűzték ki a veszélyeztetett nemzeti érdekeknek a meg­védelm­ezését hatáskörüknek az egész vonalán, szentül megfogadva, hogy főleg a hazai ipar­termékek érdekében mellőznek mindent, ami idegen vagy külföldi. El sem lehet mondani, milyen fontos és messze kiható jelentősége lehetne a magyar nők eme sovinisticus mozgalmának a nem­zet gazdasági életében. Hiszen a ház, a csa­lád, az otthon a legtekintélyesebb kontingense a fogyasztásnak, a kereskedelmi forgalomnak és ipari szükégleteknek! A ház asszonya pedig irányítja környezetének az ízlését, befolyá­solja a divatot, példaadásával hat a társa­dalom erkölcsére, ítéletére s így közvetve vagy közvetlenül megteremti vagy legalább is jótékonyan fellendítheti, átalakíthatja a nemzeti közszellemet. Tíz millió nőnek az egyetértő szövetkezése egy közös akaratban; tiz millió nőnek egy közös czél eléréséért küzdő tábora volna még csak tíz a bűvös hatalom, az a víhatlan erős­ség, mely bátran daczolhatna a külellenek min­den erőszakos próbálkozásával, melyen meg­törnék minden ellenséges támadás s mely előtt siralmas kudarczot vallana az osztrák politika minden ravasz furfangja. Ámde a nemzet válságos küzdelmének a megszűnésével, mintha már hűlőfélben volna ez a lelkes felbuzdulás, mintha már lohadt volna az a lángoló érdeklődés, hogy lassan­lassan ismét visszasülyedjen a közöny s nem­törődömségnek fanyalgó unalmába. Tagadhat­lan, hogy haladás helyett hanyatlást, ered­mény és siker helyett meddő passivitást jelent a statisztika. Tehát szalmalángnak bi­zonyulna ezúttal is mind ama nemes buzgalom, melyről azt hitte az ember, hogy fellendít­heti a nemzetnek züllésbe jutott öntudatát ? Vagy tán csak a pessimistikus túlaggályos­ság lát ilyen sötét képeket? . . . Hisz csalhatnak a számok, tévedhetnek a statisztikai adatok is! Hiányos megfigyelésből eredhet ama kifakadás is, mintha bénítaná valami a tulipán mozgalom zavarná, további fejlődését; mintha üdvös fellendülésére káros befolyással lett volna az a nagy túlbuzgóság, mely hivatalos sablonba erőltette, merev parag­rafusok holt betűihez kötötte, az egyleti szellemnek mesterkélt formáiba gyúrta . . . Nem tudom, mi igaz, mi nem igaz mind­ebből. Senki sem kérdezte ugyan véleménye­met felőle, nem is tartozik a dologra. Sok szívet indító és hatalmas szónoklat hangzott már el e tárgyban hivatott s ihletett szóno­kok ajkairól. Érzem, hogy szerénytelenség volna, ha hozzá­szólni kívánnék. De azért magamban meg vagyok győződve arról, hogy mesterséges, erőszakos úton még soha sem sikerült egy eszmét vagy gondolatot általános diadalra juttatni, hogy ezer szürke nál és jóváhagyott szabályrendeletnél theoriá­ér és jobban hat egyetlen egy élő— többet példa. Találkoznék minden városban, minden köz­ségben bárcsak egy-egy hősiesen elszánt as­­szony, aki háztartásának keretében, gyermekei nevelésénél, a család szükségleteinek beszer­zésében, öltözködésében és társas életének terén az úttörő szerepét vállalná magára annak a bebizonyítására, hogy kötelesség fel­karolni mindazt, a­mi hazai, s erény mellőzni mindazt ami külföldi, vagy idegen, nagy Isteni de meg volna oldva hazánkban egy csapásra a gazdasági és kulturális feladatok­nak egész tömege s meg volna teremtve az­ az eszményi, hatalmas magyar ipar, mely tulipános sovin-­zmusra sem szorulna többé, hogy a betolakodott konkurenczián diadal­maskodva világhódító útjára kelhessen . . . Bizony nem kell ahhoz bürokráczia-rend­szer, ünnepélyes hivatalnoki apparatus s codificátori nagyképüsködés, hogy egy szép s nagy eszme utat törjön a lelkekhez s átmenjen a nemzet vérébe. Ha nem kell: az ügyért hevülni tudó szív és megalkuvást nem ismerő lelkiismeret! E két tényező nélkül csak nemtelen bitorlás a tulipán viselése, — biu kérkedés a szövetségbe való belépés! Azért intézem kérésemet hozzátok, mivelt lelkű honleányok! Itt az újév, a magába­szállás, az önszámoltatás idejének az alkalma. Tegyétek kezeteket szigetekre s kérdezzétek lelkiismeretetektől: megnyugtat s a felől, h­ogy jól teljesítettétek a reátok bízott kö­telességeket, a tulipán viselésével magatokra vállalt feladatokat­? Az elmúlt évben buzgón és hiven szolgáltátok-e a szentügy czéljait, melynek jelvényét kebletekre kitűzve viseli­tek? S ha sokan közületek piruló orczával kénytelenek volnának bevallani, hogy bizony­bizony megszegték a fogadalmat és vétkeztek honleányi lelkiismeretük ellen, mert nem tud­tak győzelmesen ellentállni a Lajthán túlról incselkedő sátán csábításainak, s jó feltételük is hajótörést szenvedett, egy-egy bécsi modell kalap, egy-egy párisi divatczikk scyllája és carybdise között: — oh! szeretettel kérlek, siessetek előkeresni azt a sutba dobott, mosto­hán elfelejtett kis tulipánt s ujitsátok meg a fogadalmat egy szent esküvel a ti honLányi becsületetekre, hogy ezentúl magyar hölgy­höz illő hűséggel, tántorithatlan állhatatosság­gal hirdetni és követni fogjátok az eszmét ápolni és gyógyítani a beteg nemzeti szelle­met a házban, a családban, a társadalomban Mai ssámismk §0 oldal Drogéria az Arany IK­ereszth­ez Zalaegerszegen, az Arany Bárány átellenében. A legolcsóbb beszerzési forrás háztartási, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben" A kitönően bevált Gentry kávé*kever»ék kilója 3 kor. 20 fillér.

Next