Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-02 / 1. szám
IX év aátt : 4 mdk. él «w» 3 küra« ST^fier 1 ker. így saAr. 8 filér. füQ8. január 2, I szám*. Hi.'élet's~kárja megegyezés szikrA JH'ír sori 1 !»«. Szerkesztőség ás kiadóTat&l: Wík?»i.atc4» % Z. Horváth. Lajos Muikatársai: = LENGTfill, FaBENCS BORRÉL GTO K. C3-Y Up tulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Előfizetést nyitunk a Magyar Paizs IX. évfolyamára, 1908-re. Évi díj 4 korona. *2007 H 3 i Uj év kezdetén — a Magyar Paizs olvasóihoz. — Üdvözletünket küldjük a Magyar Paizs olvasóinak. Ennek a czikknek egy kis része minket is illet, minket, a szerkesztőket és a kiadókat De szabad egy évben legalább egyszer ilyent is írnunk. A Magyar Paizs evvel a számmal rálépett a kilenczedik év küszöbére is. Neki vágtunk a kilenczedik év küzdelmének is. Forró vággyal ölelgettük nyolcz évnek édes reménységét: jött a való, a remény bátyja s fölpofozta öcscsét csúfosan és elkergette. A hitnek és reménynek ujabb meg ujabb csillogó tarka tábora támadt, mint a tündérek , s eltűntek, mint a tündérek. Keblünkhöz szorongatva tartóztattuk a bájos tündért, a reményt , s odább állott, mint a kaczér lány. Mindegyre megújuló hitegetéssel azt súgta a remény, hogy nagyobb-nagyobb győzelmet aratva szebb-szebb czélt érünk el a Magyar Pajzs jelvénye és eszméje alatt. A fegyverzet jó. Talán mi vagyunk a gyengék. A való nem foglalta el egészen a remény helyét. A vágy nem teljesült. A czélt nem értük el, csak közelitjük . . . De hát szabad e félúton megállani? Dicsekednünk épen nincs jogunk. De kétségbeesnünk sem szabad. Keveset tettünk? Semmit sem tettünk. Folytatjuk a munkát, hogy vakmit tegyünk. S a szent akarat méhéből újra kikelnek és újra körül röpködnek a hitnek, a reménynek s a szeretetnek szivárványszínű pillangói, újra csábítanak és mi újra futunk a szél után . . . Mint a gyermek a szivárvány után. Lehet. Ha biztosan tudnám is, hogy soha el nem érjük, amit kergetünk, mint a gyermek a szivárványt, akkor is azt mondanám a fajtámnak : erősítsd a lábikrádat és a hátgerinceedet, erősítsd a szívedet, fejleszd elmédet és tüdődet, aczélozd meg az akaratodat, aztán szellemi nagysággal rohanj a czél felé, a szabadság felé, nemzeti önállóságod felé, saját boldogságod felé. Oh, de ez nem szivárvány. Csak az állat nem lehet szabad ember. S állat az is, vagy állat, vagy bitang gazember, aki azt mondja, hogy a magyar nemzet nem lehet önálló . . . Hohó! igen magas hang. Ez nem programmja a Magyar Paizsnak. A Magyar Paizsnak csak az a programmja, hogy serkentse az embereket, kit erre, kit arra. Programmja, hogy serkentse a zalaegerszegi csizmadiát arra, hogy jó csizmát csináljon, és serkentse a közönséget, hogy a hazai készítményeket vásárolja s ne vigye külföldre a magyar pénzt. Se több se kevesebb, ennyi a Magyar Pajzs programmja. Itt sincs jogunk a dicsekvésre, hogy nagy a programmunk. De: meg van az önérzetünk arra, hogy elég. Láttátok néha a terebélyes nagy fának gyökérszálait. Száz meg ezer finom rost. Vékony czérnaszálak. S még ezek is elrejtőzve sötét föld takarja a mindennapi világ szeme elől De mindenik életnedvet szív a földből s együttesen táplálják vele a nagy fát ; nemzeti lét fájának ilyen vékony gyökérszála a vidéki újság is, legmélyebben benyúlva a népföldbe, elrejtve a pompázó világ elől, s talán taposnak rajta, kik bár látatlanul életnedvet nyernek tőle. Büszkeséggel mondom, hogy ha csak a csizmavásárlás kérdése körül dolgozik is a Magyar Paizs, akkor is a magyar függetlenséget, a nemzeti önállóságot segiti elő. Mert ezt segiti mindennemű fejlődése, elő a magyar iparnak Borbély György. Uj évre. Már az 1907. év leszállt a mindent, elnyelő örökkévalóság mély sírjába. Az uj év beérkeztével tekintsünk vissza még egyszer a múlt széles nagy tengerébe, de ott nem veszünk egyebet észre, mint a széttört hajók romjait, melyek a hullámokon úszkálnak, szétszakadt viharfelhőket és az elalvó estipknak utolsó fénysugarait a láthatóon. A romok a jóravaló megtört szándékok, elvesztett erények, elkövetett vétkek, a szétszakadozott viharfelhők a lefolyt évnek gondjai és szenvedései , az elhaló estieir pedig az élvezett örömei,, utolsó nyoma. Azonban ezen visszatekintésnél elfelejtjük talán azt, hogy nyílsebességgel oda fog repülni az újév is. Vessünk tehát tekintetet a jövő évbe! Gondoskodjunk a jövőről és törekedjünk arra, hogy az reánk nézve boldog legyen! Boldog nevet akarunk szerezni magunknak és ilyen gondoskodás annál szükségesebb, minél bizonytalanabb az, amit hozni fog nekünk a jövő. És ez a bizonytalanság kínosan érintheti az ember lelkét. Boldog életünk történelméből tudjuk ugyan, hogy sem állandó boldogságot nem remélhetünk, sem pedig folytonos szerencsétlenségtől félnünk nem kell és hogy így jó és rossz napok, örömteljes és szomorú órák felváltva fognak bekövetkezni , mint a napfény és eső a természetben. De kicsoda mondhatja azt, váljon több szerencsétlenségül, örömet vagy szomorúságot fog-e tapasztalni? Talán sok szerencsében fogunk az új évben, de lehet az is, hogy reánk részesülni szabad a szerencsétlenség, mint a sötét éjszakán a zivatar. Talán öröm és békesség tölti el szívünket, de talán csak folytonos baj és gász fogja el a mi lelkünket. Ki tudhatja azt, milyen küzdelmek várnak reá az uj évben? Így tehát a merre tekintünk, mindenütt csak sötét éjszakával,áthatolhatlan homállyal találkozunk. És ezen ködbe borítva fekszik előttünk egy egész év és mi nem tudjuk, mit rejt benne az Isten keze. Ismét kievezünk egy nagy tengerre, anélkül, hogy ismernők a czélt, hogy látnók a sorsot, mely reánk vár. Szomorú kilátás! Semmi sem bizonyítja annyira az emberi lélek könnyelműségét és az emberi szív romlottságát, mint az élet napjainak esztelen eltékozlása, melyet keresztény emberek is tanúsítanak, akik magasztos rendeltetésüket teljesen figyelmen kivül hagyják. Ők e felejtik, hogy ezen élet csak a kezdetét képezi a mi létünknek, nem pedig a legfőbb czélját — az csak előkészület egy jobb, tökéletesebb állapothoz. Ha az ember bármily nagyon is sülyedt le ezen idő életére; ha a világ mindent nyújt neki, amit szíve kíván; ha az élet az örömök és élvezetek folytonos lánczolatának tűnnék föl előtte, mégis vannak pillanatok, melyek őt önkénytelenül is kiragadják mámorából és komoly gondolatokra vezetik. Meghal a hit, gondos feleség, a halál elragadja a kedves gyermeket, hajótörést szenved valami szép terv, valami nemes szándék, szerencsétlenség éri a családot, fájdalmas betegség éveken át kínozza az embert: ilyen dolgok bizony gondolkodóvá teszik őt és ő azt a kérdést intézi magához : Ugyan micsoda mégis az élet, melyben az örömök és szenvedé ek így váltakoznak egymás közt? De ha mindezek be sem következnének, mégis már maga a futó idő is elegendő ahhoz, hogy őt álmából fölkeltse. A lefolyt évek, a hanyatló erők, a különben olyannyira kedvelt dolgok megutálása : mindez már azt a kérdést kelti föl benne: micsoda az ember élete? Váljon olyan diszlakoma az, amelynél azok éltek legboldogabban, akik legtöbbet élveztek? Magyar leányok, magyar fiuk, ne vásároljatok mást, csak honi gyártmányt! H Drogéria, az Arany I Keresztnez, Zalaegerszegem stz .A nrany- Bárány átellenérem~ 4 legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben krtesseszek tevéit Gantry kévé-keverék kilója 320 fillér