Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-06 / 1. szám

drtt i km. 04 f íél '­m 2 kor 04 f W»f­r«írs 1 kor 04 f 'ftlmi­szák Bü­lér. aaerkeexU Z_ Horvath­ Lajos M­unk­atársai­: •­­ MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE & Hirdetések dija megegyezés szerint: tfyilttív rort 1 kor Szerkesztőség é« ki»dóv*t»l: Kossuth-ntoM 43. 3L.HJ isr G­T.a XJ FflEENCZ BORBÉILT GTÖEQT laptulajdonos. A Magyar Pantheon. Irta: Jászai Mari. Az utólérhetetlen, a nagy tragikának, Jászai Mari asszonynak most jelent meg a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület kiadásában egy csodaszép könyve: A Tükröm. Csak érdeme szerint becsüljük meg, ennek a könyvnek oly sok gondolatra s midőn kész­tető phantasmagoriáját itt közöljük: Egy sereg idegent kalauzoltam a Gellértre, hogy megmutassam nekik a világ legszebb remekművét, a magyar Pantheont! Korinthusi oszlop sorai közt az ég kékebb és fényesebb volt, a fehér márvány pedig, mintha meg­dicsőült volna, átlátszóvá vált a napsugarak­ban. Olyan volt az egész, mint egy glória fővárosunk fején! Büszke voltam rá, hogy én itthon vagyok és ők az idegenek, ők bámulnak. Leginkább csodálták az isteni harmóniát ebben a kolosszális műben. A bájt és össz­hangot csodálták és nem győztek betelni csodálatával. Nos igen, ezért jöttem önökkel ide föl, hogy ezt a csodát megmagyarázzam. Meg­magyarázzam azt, ami ezt a művet egyet­lenné teszi a világon! Sziklája és faragott márványa lehet és van is más nemzetnek is, de ilyen emléke nincs másnak csak a magyarnak! Hallgassák meg ennek a tör­ténetét! Magyarország rab volt. Az uralkodói igázták le és erődöket építettek fékentartá­sára. Ide a Gellért tetejére is építettek egy hatalmasat, faragott gránitból, de amely oly kecsesen simul a hegy hátához, mint egy párducz. Az is volt, mindig támadásra kész párducz. És ebben rejlik a csoda megfejtése, uraim és hölgyeim! A magyarok fölszabadu­lásuk után nem voltak olyan bárgyúak, hogy lerombolták volna szolgaságuk emlékét, hanem befogták diadal szekerükbe, hogy volna örök időkig! Rá, a tulajdon hátára építették a sötétség e szörnyetegének, az ő megújult dicsőségük templomát! Íme, nézzék közelebbről kérem, a tűzokádó szörny torkai, amelyekből a romlást szórta ránk, most betömve és mivel? Nemzetünk javának neveivel, amelyeket márványtáblákra véstünk, arany betűkkel. Itt a legelső lőrést Széchenyi István nevével tömtük el! Idébb csoportonkint a költők, hősök, tudósok, a jó királyok nevei ragyognak ki az ágyuk helyett. Látják ezt a kecses mozdulatot ebben a roppant erődben? Hozzáértők azt állítják, hogy ilyen elegáns vonalakat ilyen tömör kőhalmazba csak katonai építőművészek tud­nak belevinni; és íme, a magyarban volt annyi művészi érzék, hogy ezt fölfogta és a­helyett, hogy roppant költséggel lerombolta volna, hogy még óriásibb költséggel egy kis korcsszülöttett biggesztett volna ide, amely Pestről bakterháznak látszott volna, meg­hagyta alapul Pantheonja alá­ a­melyet viselni fog a hátán, míg magyar lesz! Mi magunk ilyen drága zsámolyt sohasem tudtunk volna építeni nagyjaink fölmagasz­talására, kisebb épülettel groteszk képünk lett volna a Gellértről örök időkre. A sors adta a kezünkbe a legszebb körvonalakat és ezt a mesébe illő igaz történetet, amelyet most elmondtam. Az a különös ebben az álomban, hogy még most sem ébredtem föl belőle; vala­hányszor átnézek a Gellértre, mindig ott látom ezt a testet öltött regét. A fehér márvány oszlopsorokon átkéklik az ég és átragyog a nap. Csöndes, csillagos éjjeleken a márványcsarnok érez alakjai már nemcsak a múlt nagyságáról álmodnak, hanem biztató­lag mosolyognak a jövő elé. Ha gazdag ember volnék, ezt adnám a hazámnak karácsonyi ajándékul, hogy ők is mindannyian lássák, amit én látok! Históriai adatok 1848—49-i szabadságharczhoz. Zalaegerszeg, 1910 január 4. Szomorú karácsonya volt 1848 ban a magyar­nak, de még szomorúbb újév virradt reája. Dermesztő hideg van, óriási havazás minden­felé. Lázas izgatottság uralkodik, nyugtalanító hírek kergették egymást. Windischgratz császári tábornok közeledik Pest felé, még csak ellent­állást sem talál, pedig Kossuth Lajos felszóllitja őt, hogy tartóztassa fel az előre nyomuló osztrák haderőt. Hiába! Perczelnek igaza volt, midőn meg­jövendölte: s Vigyázzatok,­­ az ember fogja elárulni Magyarországot.« Bár rosz jövendőmondó lett volna Perczel! Kossuth kérte Görgeit, hogy Perczellel együttesen vegye fel a küzdelmet az osztrák haderővel, sőt Csány László kormánybiztos is figyelmezteti Görgeit, hogy a szakadatlan visszavonulás a kor­mányt sőt az egész nemzetet válságos helyzetbe juttathatja. Kossuth Lajos ekkor levelet küld Görgeinek és Perczel Móricznak, mindkettőt kérve, hogy a császári sereg akadálytalan előre­nyomulását tegyék lehetetlenné. Görgeinek a következő történeti nevezetességű levelet küldi Kossuth: »A múltról,­­ hogy minek kellett volna tör­ténni, ma már hiába beszélnénk. Nézeteimet igazolták a következmények. Seregösszpontosítást és ütközetet sürgettem. Ez nem történt! Most már vége van, ma már összpontosítanánk az erőt, csak késő ne lenne. Már harmadnapja tet­tem kérdést tábornok úrhoz, hogy írja meg, mit szándékozik tenni? Hol fogadja el az ütközetet? Még csak választ sem kapunk s most ismét visszavonulásról értesülünk. Hova vezeti a nem­zetet ? Görgei kirívó durvasággal dobja félre Kossuth levelét az egész táborkar szeme láttára. •Mindenféle ostoba terveket küldözget hozzám Kossuth* — mondá feléjök fordulva, — s meg­lehetősen kikelt a kormányzó ellen. Épen ebben a pillanatban lépett be Csány László kormánybiztos s Görgei felé fordulva mondja: •Levelet kaptam a kormányzó úrtól, — bizo­nyára Ön is kapott. A kormányzó ur az ütközetet sürgeti, mert a főváros és a kormány, sőt az egész nemzet a legválságosabb helyzetbe kerülhet.*. Görgei meglehetősen kitérő feleleteket adott s feleletét ezzel egészíti ki: • Különben, — ha Kossuth kormányzó ur — mondá gúnyosan — éppen parancsolni méltóz­tatik: hát csatázni fogunk.« Csány értette e metsző gúnyt. — »A kormányzó úr — felesé teljes nyugalommal Csány — nem akar lehetet­lenséget és haszontalan vérontást, csupán han­gulatot és helyzetet véve tekintetbe, intézte Önhöz a levelet, hogy az Ön hadműveleteihez mérten lehessen intézni az általános kormányzói teendőket.« sMindenesetre meg fogom tenni, — mondá Görgei — válaszolni fogok a kormányzó urnák s utána nézek, hogy mielőbbb csatát fogadhas­sak el.« • Megírhatom ezt a kormányzó urnak ?« kérdé Csány. •írja meg kormánybiztos ur, én is meg fogom irni.« Csány azonnal eltávozik, hogy vára­kozó lovas futárral megküldje a feleletet Kos­suthnak. — »Kossuth ur ütközetet kiván. Legyen meg az ö akarata! De legyen ennek olyan kimenetele, hogy egyszer s mindenkorra elmenjen a kedve­s Kssuth urnak hadi ügyekbe beleavatkozni.* (Horváth : Függetlenségi harcz története II. kötet Görgei szavainak idézetéből.) Majd kiegészíti: gunk, mert Kossuth .Tehát holnap verekedni fő­kormányzó urnak ugy tet­szik. « Aztán egyik tisztjéhez fordul: sírjon azonnal levelet Perczel Mór tábornok úrhoz, hogy holnap okvetlenül csatát kezdjen Moórnál, mert így kívánja ezt Kossuth kormányzó úr, mi innen Bicskéről, Bánhidára nyomulva, oldalt fogjuk az ellenséget megtámadni. Egy futárt, — egészíti ki beszédét Görgei — hadd vigye a levelet Perczel Móricz tábornok úr főhadi­szállására.­ Éjfél volt már, amidőn Perczel Móricz Görgei sürgős levelét megkapta s örült is a levélnek, — mert mint előbb emlitem — Kossuthtól is sürgető levelet kapott, hogy amennyiben lehet­séges, minél előbb fogadjon el ütközetet, Perczel szive erősen dobogott. Érezte, hogy rendkívül fontosságú lépés előtt állanak s meg volt győződve, hogy e kettős hadművelettel a legfényesebb győzelmet aratják Görgeivel együt­tesen. Persze, arra még csa­k nem is gondolt, hogy Görgeinek eszében sincs Bánhida felől oldalba támadni a császári haderőt. Azonnal levélíráshoz látott. Megírta Kossuthnak, hogy Moórnál elfogadja a császári seregekkel az ütközetet s előzetes megjegyzés szerint Görgei Bánhida felől csap le az ellenfélre, a győzelem legbiztosabb kilátásával. Ugyanekk­or Görgeinek is levelet küldött, melyben értesiti őt is, hogy Moórnál felveszi a küzdelmet az ellenséggel s kéri Görgeit, hogy a megállapodás szerint Bánhida felől támadja oldalba a császáriakat. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt a lelke­sedés Perczel honvédei k­özött, amikor előadta, hogy Moórnál ütközet lesz. A folytonos hátrálás és visszavonulás miatt elkeseredett honvédség éltette Görgeit, ki most lehetővé teszi az emberséges mérkőzést. . . . Zuzmorás, ólmos reggel köszöntött ba 1848 deczember 30 ára. Csaknem lehetetlenné tette az ütközet elfogadását. Megbeszélést folyta­tott táborkarával s általánosan domborodott ki a vélemény, hogy fényes győzelmet kell aratni az egyesült magyar seregeknek a császáriak felett, ha Görgei tényleg időben támad Bánhida felől. Arra az eshetőségre nem számítottak, hogy Görgei álnokul cserben hagyja Perczelt, s még támadást

Next