Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-04 / 1. szám

2005. XIII. év. s~ , Y ' >rr 04 f Fél árfs 2 fccí 04 f 1 bor 04 f %AVf,1 Jíá"*S 8 S;lé<­ Hirdetésik dija egyezés szerint. tt^r sora 1 bor Szerkesztőség fendevkt*, : WladCB-otc i 8. Horváth­ Lajos Mianttatársa in : LTS NGY5 X. F BRENG2 B­O­R B :É3 Y GYÖ R Q ST tal­ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Pajzs orvosóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap kül­dése meg ne szűnjék Alakítsunk falus­i gazda és kisiparos köröket. Alig van ugyan már hazánkban olyan község, hol valamiféle társaskör nem volna, de mégis szükségesnek tartjuk ezeknek szervezése és fenntartása mellett szagunkat felemelni. A legtöbb községben nem is egy, hanem rendesen több kör is van: katholikus, protestáns, iparos, önképző és ki tudja még milyen kör. Gombamódra nőnek ezek a körök, de ép úgy pusztulnak is évről évre. A baj az, hogy ezekben a körökben fele­kezeti, politikai, vagy sokszor magánérdeket istápolnak, melynek következménye a bukás. A czél pedig az volna: kisgazdáinkat és kisiparosainkat az általános műveltség felé vinni őket összetartásra tanítani, hogy a jövőben a társadalomnak már nem lekicsiny lett és tekintetbe sem jövő, hanem számot­tevő részei legyenek. Olyan korban élünk, melyben igazán csak összetartással lehet valamit elérni. Innen az a mindennapi jelenség, hogy a társadalmi osztályok szervezkednek. Tudják, hogy csak nagy tömegek tudnak érvényesülni és csak nagy tömegek kívánságai vonják magukra a köz figyelmét. Példának a legújabbat, a tanítók ügyét hozzuk fel. Addig míg erejük elfor­gácsolódott mindenféle felekezeti és megyei egyesületben, észre sem vette senki jogos követeléseiket. Most, hogy országos szövet­séggé alakultak, kívánságaik elől már kitérni nem lehet. Ugyanez állhatna kisgazdáink és kisipa­rosainkra nézve is. Ha falunként szervez­kednének és legalább olvasóköröket alakí­t­anának, akkor ez kezdete lenne egy hatalmas tömörülésnek. Sajnos, a szervezkedés nagyon lassan megy. Nagyon sok sajnálja a néhány fillérnyi tagsági díjat, inkább korcsmába megy. Itt pedig minden közügyet jobban meg lehetne beszélni, mint a korcsmában. Ha ezen kisemberek körei összetartanak és saját jól felfogott érdekükben kerülnek minden­féle korcsmai potyabort, akkor a községben is, a vármegyén is az ők szavuk lesz a döntő. Itt ott ébredezni kezd már a kisgazda és kisiparos osztály és megalakítja ezen körö­ket. Hogy már a megalakulás pillanatában is mennyire tudja öszetartását érvényesíteni, mutatja a szekszárdi csak nemrégiben meg­alakult gazdak­ör példája. A törvényszéki elnökkel szemben nagy többséggel a kis­gazda Szuliman György lett megyebizott­sági tag! Eltekintve ettől anyagi haszonnal is jár az ilyen tömör­ülés. A gazda és kisiparos közönség nagyban hozatná pl. a fogyasztási czikkeket, eszközöket síb it, miáltal sok pénzt takaríthatna meg. Áll ez különösen akkor, ha valamennyi ilynemű kör azután az „Országos Kisbirtokos és Kisiparos Szövet­ség"-be lép be. Újsághoz is ritkán kerül a kisember és ha olvas, akkor rendesen valami krajczáros lapot, mely ritkán képviseli az ő érdekeit. Egy-egy kör már több lapot járathat, olyant, mely vele, az ő ügyeivel is törődik. Gondolkodjunk ezeken és ahol nincsen még, ott az újév folyamán alakítsuk meg a falusi kisgazda és kisiparos köröket! D. N. Milyen czikkeket nem gyár­tanak Magyarországon ? A keresk. miniszter a következő rendeletet adta ki: 79930/VI. C. 1911. Valamennyi kebelbeli szak- és ügyosztálynak, a kereskedelmi tárczához tartozó valamennyi alá­rendelt hatóságnak, hivatalnak, intézetnek, intéz­ménynek, közegnek és a kebelbeli segédhivatali főigazgatónak. A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907: HL törvényezik 13. §-a értelmében egyes szükségleti czikkek külföldről csak az esetben szerezhetők be, ha az erre vonatkozó előzetes engedély tőlem kieszközöltetett. az eljárás egyszerűsítése okából ezennel meg­engedem, hogy az alábbi jegyzékben felsorolt rendszeres szükségletet képező és hazánkban ez idő szerint nem­ gyártott czikkekből az 1912. év folyamán esetleg felmerülő szükséglet minden A szabadságharc öreg katonái. Hányan élnek még? Irta: Farkas Ernőd. Akik egy fiatalon, lelkesedéstől lángoló arcczal térdig gázoltak vérben és babérban, megroskadva, meggörnyedve, száz és száz ráncczal arczukon, mint reszkető aggastyánok vonszolják közöttünk fáradt tagjaikat. De ha a legendás múltról, a dicsőség harczairól szólanak, szürke szemükben még most is kigyúl a régi mámor tüze, amely egykor csatazászló alá gyűjtötte őket, hogy har­czoljanak minden emberi jogok közt a legszen­tebbért : a szabadságért. Hanem a tél, amelybe a mulandó idő sodorta őket, sűrün szedegeti az elaggott hősöket az életpályáról. A halál megkímélte őket a csata­mezőn és most az idő marokkal tépdesi le e fogatlan oroszlánokat. Hová lett az a százhatvan ezer hős, aki a dicsőségből egy-egy babér­erdőt hasított a nemzet számára ? Eltűntek, elhullottak lassan kint az élet harczában és poraik fölött az enyészet sírja tompa gyászénekét. Most már a diák honvédek is nyolczvan körül járnak, akik pedig mint életer­ős ifjak, pályájuk megszakítá­sával léptek a honvéd-zászló alá, azok mind túl vannak a nyolczvanon. A legöregebb honvéd az egész országban a világtalan Horváth Kossuth-huszár alezredes, aki kilenczvenhét Ignácz éves. Kolozsváron lakik s mindenki a legnagyobb tisztelettel veszi körül az egykor oly vitéz daliát, akinek csak a szeme világa borult el, de az el­méje ma is tiszta s vissza tud emlékezni a nagy idők dicsőséges eseményeire. Utána mindjárt Görgey Artúr fővezér követ­kezik : ő a szepesmegyei Toporczon született és nemes családból, akinek ősei között több szepesi gróf volt. Thököly és Rákóczi­ban is találkozunk a Görgey­ek szabadságharczai­nevével, a fő­vezér 1818-ban született. Most januárban tölti be 93-ik esztendejét. Nyolvan éves korában tanult meg angolul, szelleme most is friss, termete is egyenes, csak szeme világa gyöngült meg. Ő az egyetlen élő tábornoka a szabadságharcznak. Az utolsó előtti volt Grecz János, aki Buenos­ Ayres­ben halt meg. De ezredes is csak egy él már Debreczenben: Horváth Pál. Őrnagy még van vagy tíz, köztük Kovács Ernő, akinek aradvári fogoly életéből rendkívül érdekes feljegyzései van­nak. Kitűnő memoriáju öreg ur, nyug. fogház­igazgató, Dr. Kovács Ernő volt országos képviselő­nek édes­atyja. Hogy mennyi törzstiszt és főtiszt él az országban és a külföldön, azt pontosan nem lehet megállapítani. 1901 től fogva a nyug­díjazásoknál nem kérik a szegénységi bizonyít­ványt, ennélfogva majdnem mindenki folyamodott nyugdíjért, aki csak igazolni tudta magát. De élnek még néhányan Törökországban, Bulgáriában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Olaszországban is volt 48 as honvédtisztek. Ezek­nek a számuk azonban együttvéve sem lehet félszáz. Az országban az összes nyugdíjas honvédtisztek száma háromszázhetvenhárom, az altisztek és közvitézek száma pedig tizenhat. Mivel minden igazolt négyezernyolczszáz­honvéd nyugdíjat kap, tekintet nélkül vagyoni viszonyaira, de van­nak sokan, akik így sem vették igénybe, hozzá­vetőlegesen meg lehet állapítani, hogy most már az összes honvédek száma alig lehet több ötezer­nél. E számba belefoglaltuk azokat is, akik baj­társaik elhalálozása folytán nem tudják igazolni magukat s így habár megérdemelnék, a szabályok szigorú és betű szerinti megtartása miatt még­sem kaphatnak nyugdíjat. Meg kel említenünk, hogy a nyugdíjazó bizottság a miniszterelnökségen tartja üléseit. Képviselve van ott a honvédség két taggal, ezek: Dr. Balogh Sándor az országos központjának elnöke és Szegedi honvédegyletek Maszák Hugó jegyző. A bizottságnak hivatalból előbb Tarkovics, azután Márffy Albin államtitkár volt az elnöke. Legmagasabb nyugdíja van Görgei fővezérnek: évi nyolczezer korona. Előbb négyezer, aztán hatezer s csak pár év óta nyolczezer korona. Utána legtöbb nyugdijat élvezett haláláig Damjanich János özvegye. E kimutatásból látható, hogy az alantas tisztek nyugdija sem olyan, hogy abból gond nélkül meg lehetne élni, de legalább megfelel Kossuth Lajos amaz ünnepélyes ígéretének, hogy a hazá­ért harczolók tiz hold földet vagy holtig tartó ellátást kapnak. A menházra felügyelő bizottság elnöke Dr. Balogh Sándor aki a legnemesebb önzetlenséggel és buzgósággal szenteli idejét az agg honvédeknek. Fenkölt lelkű felesége,Schweidel József vértanú tábornok leánya, sógora pedig Schweidel Béla huszárkapitány, aki az aradi vár foglya volt, mikor édes azt se engedték meg, atyját kivégezték s még hogy elbúcsúzzék tőle. Másodelnöke Kléger József huszárkapitány, nyug. törvényszéki biró, jegyzője Szegedi Maszák Hugó főrendiházi naplószerkesztő, pénztárnoka Greguss Lajos tüzérfőhadnagy, nyug. főpénztáros. Dicséret illeti Arad, Kecskemét, Nagyvárad, Székesfehérvár, Debreczen, Szabadka, Czegléd, Kolozsvár városokat, melyek a névtelen­­ élista­tenekről körülményeik szerint gondoskodnak.

Next