Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-04 / 1. szám
2005. XIII. év. s~ , Y ' >rr 04 f Fél árfs 2 fccí 04 f 1 bor 04 f %AVf,1 Jíá"*S 8 S;lé< Hirdetésik dija egyezés szerint. tt^r sora 1 bor Szerkesztőség fendevkt*, : WladCB-otc i 8. Horváth Lajos Mianttatársa in : LTS NGY5 X. F BRENG2 BOR B :É3 Y GYÖ R Q ST talajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Pajzs orvosóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék Alakítsunk falusi gazda és kisiparos köröket. Alig van ugyan már hazánkban olyan község, hol valamiféle társaskör nem volna, de mégis szükségesnek tartjuk ezeknek szervezése és fenntartása mellett szagunkat felemelni. A legtöbb községben nem is egy, hanem rendesen több kör is van: katholikus, protestáns, iparos, önképző és ki tudja még milyen kör. Gombamódra nőnek ezek a körök, de ép úgy pusztulnak is évről évre. A baj az, hogy ezekben a körökben felekezeti, politikai, vagy sokszor magánérdeket istápolnak, melynek következménye a bukás. A czél pedig az volna: kisgazdáinkat és kisiparosainkat az általános műveltség felé vinni őket összetartásra tanítani, hogy a jövőben a társadalomnak már nem lekicsiny lett és tekintetbe sem jövő, hanem számottevő részei legyenek. Olyan korban élünk, melyben igazán csak összetartással lehet valamit elérni. Innen az a mindennapi jelenség, hogy a társadalmi osztályok szervezkednek. Tudják, hogy csak nagy tömegek tudnak érvényesülni és csak nagy tömegek kívánságai vonják magukra a köz figyelmét. Példának a legújabbat, a tanítók ügyét hozzuk fel. Addig míg erejük elforgácsolódott mindenféle felekezeti és megyei egyesületben, észre sem vette senki jogos követeléseiket. Most, hogy országos szövetséggé alakultak, kívánságaik elől már kitérni nem lehet. Ugyanez állhatna kisgazdáink és kisiparosainkra nézve is. Ha falunként szervezkednének és legalább olvasóköröket alakítanának, akkor ez kezdete lenne egy hatalmas tömörülésnek. Sajnos, a szervezkedés nagyon lassan megy. Nagyon sok sajnálja a néhány fillérnyi tagsági díjat, inkább korcsmába megy. Itt pedig minden közügyet jobban meg lehetne beszélni, mint a korcsmában. Ha ezen kisemberek körei összetartanak és saját jól felfogott érdekükben kerülnek mindenféle korcsmai potyabort, akkor a községben is, a vármegyén is az ők szavuk lesz a döntő. Itt ott ébredezni kezd már a kisgazda és kisiparos osztály és megalakítja ezen köröket. Hogy már a megalakulás pillanatában is mennyire tudja öszetartását érvényesíteni, mutatja a szekszárdi csak nemrégiben megalakult gazdakör példája. A törvényszéki elnökkel szemben nagy többséggel a kisgazda Szuliman György lett megyebizottsági tag! Eltekintve ettől anyagi haszonnal is jár az ilyen tömörülés. A gazda és kisiparos közönség nagyban hozatná pl. a fogyasztási czikkeket, eszközöket síb it, miáltal sok pénzt takaríthatna meg. Áll ez különösen akkor, ha valamennyi ilynemű kör azután az „Országos Kisbirtokos és Kisiparos Szövetség"-be lép be. Újsághoz is ritkán kerül a kisember és ha olvas, akkor rendesen valami krajczáros lapot, mely ritkán képviseli az ő érdekeit. Egy-egy kör már több lapot járathat, olyant, mely vele, az ő ügyeivel is törődik. Gondolkodjunk ezeken és ahol nincsen még, ott az újév folyamán alakítsuk meg a falusi kisgazda és kisiparos köröket! D. N. Milyen czikkeket nem gyártanak Magyarországon ? A keresk. miniszter a következő rendeletet adta ki: 79930/VI. C. 1911. Valamennyi kebelbeli szak- és ügyosztálynak, a kereskedelmi tárczához tartozó valamennyi alárendelt hatóságnak, hivatalnak, intézetnek, intézménynek, közegnek és a kebelbeli segédhivatali főigazgatónak. A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907: HL törvényezik 13. §-a értelmében egyes szükségleti czikkek külföldről csak az esetben szerezhetők be, ha az erre vonatkozó előzetes engedély tőlem kieszközöltetett. az eljárás egyszerűsítése okából ezennel megengedem, hogy az alábbi jegyzékben felsorolt rendszeres szükségletet képező és hazánkban ez idő szerint nem gyártott czikkekből az 1912. év folyamán esetleg felmerülő szükséglet minden A szabadságharc öreg katonái. Hányan élnek még? Irta: Farkas Ernőd. Akik egy fiatalon, lelkesedéstől lángoló arcczal térdig gázoltak vérben és babérban, megroskadva, meggörnyedve, száz és száz ráncczal arczukon, mint reszkető aggastyánok vonszolják közöttünk fáradt tagjaikat. De ha a legendás múltról, a dicsőség harczairól szólanak, szürke szemükben még most is kigyúl a régi mámor tüze, amely egykor csatazászló alá gyűjtötte őket, hogy harczoljanak minden emberi jogok közt a legszentebbért : a szabadságért. Hanem a tél, amelybe a mulandó idő sodorta őket, sűrün szedegeti az elaggott hősöket az életpályáról. A halál megkímélte őket a csatamezőn és most az idő marokkal tépdesi le e fogatlan oroszlánokat. Hová lett az a százhatvan ezer hős, aki a dicsőségből egy-egy babérerdőt hasított a nemzet számára ? Eltűntek, elhullottak lassan kint az élet harczában és poraik fölött az enyészet sírja tompa gyászénekét. Most már a diák honvédek is nyolczvan körül járnak, akik pedig mint életerős ifjak, pályájuk megszakításával léptek a honvéd-zászló alá, azok mind túl vannak a nyolczvanon. A legöregebb honvéd az egész országban a világtalan Horváth Kossuth-huszár alezredes, aki kilenczvenhét Ignácz éves. Kolozsváron lakik s mindenki a legnagyobb tisztelettel veszi körül az egykor oly vitéz daliát, akinek csak a szeme világa borult el, de az elméje ma is tiszta s vissza tud emlékezni a nagy idők dicsőséges eseményeire. Utána mindjárt Görgey Artúr fővezér következik : ő a szepesmegyei Toporczon született és nemes családból, akinek ősei között több szepesi gróf volt. Thököly és Rákócziban is találkozunk a Görgeyek szabadságharczainevével, a fővezér 1818-ban született. Most januárban tölti be 93-ik esztendejét. Nyolvan éves korában tanult meg angolul, szelleme most is friss, termete is egyenes, csak szeme világa gyöngült meg. Ő az egyetlen élő tábornoka a szabadságharcznak. Az utolsó előtti volt Grecz János, aki Buenos Ayresben halt meg. De ezredes is csak egy él már Debreczenben: Horváth Pál. Őrnagy még van vagy tíz, köztük Kovács Ernő, akinek aradvári fogoly életéből rendkívül érdekes feljegyzései vannak. Kitűnő memoriáju öreg ur, nyug. fogházigazgató, Dr. Kovács Ernő volt országos képviselőnek édesatyja. Hogy mennyi törzstiszt és főtiszt él az országban és a külföldön, azt pontosan nem lehet megállapítani. 1901 től fogva a nyugdíjazásoknál nem kérik a szegénységi bizonyítványt, ennélfogva majdnem mindenki folyamodott nyugdíjért, aki csak igazolni tudta magát. De élnek még néhányan Törökországban, Bulgáriában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Olaszországban is volt 48 as honvédtisztek. Ezeknek a számuk azonban együttvéve sem lehet félszáz. Az országban az összes nyugdíjas honvédtisztek száma háromszázhetvenhárom, az altisztek és közvitézek száma pedig tizenhat. Mivel minden igazolt négyezernyolczszázhonvéd nyugdíjat kap, tekintet nélkül vagyoni viszonyaira, de vannak sokan, akik így sem vették igénybe, hozzávetőlegesen meg lehet állapítani, hogy most már az összes honvédek száma alig lehet több ötezernél. E számba belefoglaltuk azokat is, akik bajtársaik elhalálozása folytán nem tudják igazolni magukat s így habár megérdemelnék, a szabályok szigorú és betű szerinti megtartása miatt mégsem kaphatnak nyugdíjat. Meg kel említenünk, hogy a nyugdíjazó bizottság a miniszterelnökségen tartja üléseit. Képviselve van ott a honvédség két taggal, ezek: Dr. Balogh Sándor az országos központjának elnöke és Szegedi honvédegyletek Maszák Hugó jegyző. A bizottságnak hivatalból előbb Tarkovics, azután Márffy Albin államtitkár volt az elnöke. Legmagasabb nyugdíja van Görgei fővezérnek: évi nyolczezer korona. Előbb négyezer, aztán hatezer s csak pár év óta nyolczezer korona. Utána legtöbb nyugdijat élvezett haláláig Damjanich János özvegye. E kimutatásból látható, hogy az alantas tisztek nyugdija sem olyan, hogy abból gond nélkül meg lehetne élni, de legalább megfelel Kossuth Lajos amaz ünnepélyes ígéretének, hogy a hazáért harczolók tiz hold földet vagy holtig tartó ellátást kapnak. A menházra felügyelő bizottság elnöke Dr. Balogh Sándor aki a legnemesebb önzetlenséggel és buzgósággal szenteli idejét az agg honvédeknek. Fenkölt lelkű felesége,Schweidel József vértanú tábornok leánya, sógora pedig Schweidel Béla huszárkapitány, aki az aradi vár foglya volt, mikor édes azt se engedték meg, atyját kivégezték s még hogy elbúcsúzzék tőle. Másodelnöke Kléger József huszárkapitány, nyug. törvényszéki biró, jegyzője Szegedi Maszák Hugó főrendiházi naplószerkesztő, pénztárnoka Greguss Lajos tüzérfőhadnagy, nyug. főpénztáros. Dicséret illeti Arad, Kecskemét, Nagyvárad, Székesfehérvár, Debreczen, Szabadka, Czegléd, Kolozsvár városokat, melyek a névtelen élistatenekről körülményeik szerint gondoskodnak.