Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-01-01 / 1. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ....................12 Ért —kr. Félévre ... A Negyedévre Hetenként . V U Z £ U M ^ÍVTÁR^. 1-ső szám. Kolozsvárit, szerda, január 1. 1868. 8 . 1 „Megjelenik hetenkint b&romecor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken.MAGYAE POLGAR Szerkesztőség és kiadó-hird'*i Szentegyház utcsa 467 " POLITIKAI LAP. fax Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Hélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvesményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel Enyeden: Vokál János. Tordá n: D. Papp Miklós. Szamoaujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvártt .* Stein János és Demjén László. Pest, december 27. 1867. A delegatiók megválasztása a napokban megtörténhet ba *• L tul a La-tl,án “ teje* sitve Jdsznek e választás előfeltételei. Ez úgy körve minden Párt több conferentiát tartván, ifjy hiszem nem lesz érdektelen lapunk olvasói előtt a pártoknak ezen tárgyra vonatkozó állását rövid vázlatban olvasni. A szélsőbal nézeteiről határozott tudomásom nincs, hitem szerint azonban ők sem a választásban, sem a delegatío tanácskozásaiban résztvenni nem fognak akarni. A balközép, ha nézetei megbuktával hozatott is a törvény, programmja szerint is annak az engedelmességét soha meg nem tagadja, mindig részt akart venni a választásban. Miután azonban az a meggyőződése, hogy a delegationak a többség kifolyásának kell, nem csak most, de mindig lenni arra, hogy a delegatio legalább az 1867. XII. törvényczikk czélzatainak megfelelhessen, biztosai által közakaratból felkérte a jobboldal vezéreit, hogy a delegatiói tagokat a jobboldal saját kebeléből válassza meg, ígérve részünkről, hogy mi is a jobboldal tagjaira t. i. azokra szavazunk, kikben közülük, mi leginkább bízunk. Ezen, úgy hiszem igenis méltányosnál egyébnek nem nevezhető, a Parlamentarismus helyes ismeretéből eredő ajánlatot a jobboldal nem fogadta el, azon ellenvetést tevén, hogy a delegatiónak nem a többséget, de igenis az egész országgyűlést, s így annak minden pártját kell visszatükrözni. A jobboldal a jelenlegi minoritás azon őszinte nyilatkozatát sem vette számba, hogy az netaláni többségre jutása esetében bizonyosan nem fogna a delegatióba senkit bevenni az oppositio tagjaiból, még azon okadatolásnak sem engedett, hogy a delegatio vegyes alkotásából könnyen a paritási elv esetleges megromlása következhetnék, beállván vagy legalább könnyen beállhatván azon eset, hogy a minoritás tagjait meggyőződésük kényszerítné a magyar delegatio többségének nézete ellen, a reichsrathi delegatioval vagy talán annak többségével szavazni azon, ugyan nem várt, de feltehető esetben, midőn azok nézetét látnák a közjóra nézve üdvösebbnek. Fel volt említve a delegatio vegyes alkotásából eredhető azon anomália is, hogy az itthon az országgyűlésben többségben levő ministerium nézetei a delegatioban megbukhatnának, s ez, ha közvetlen nem is, közvetve bizonyosan befolyást gyakorolhatna a ministerium itthoni állására is, a delegationak nézeteivel és így a majoritás nézeteivel is ellenkező határozatait kellvén végrehajtani. Mindezt azonban a jobboldal tekintetbe nem vette, s megmaradtak azon kívonatuk mellett, hogy a baloldal tagjai is fogadják el a delegátióba való beválasztatást, s jelenjenek meg ott. Ekkor a balközépnek, a pártértekezlet többségének határozata szerint, egyéb nem maradt hátra, mint előre tisztázni tagjainak a delegatióbani állását. Ezért bemenetelét következő feltételekhez kötötte: 1. Álljon a pártok aránya a delegatióban is úgy, mint a hongyülésen. 2. Az ellenzék maga jelölhesse ki aránylagos számban azon tagjait, kiket a delegatióba küldenie kell; és 3. az ellenzék minden tagjának szabad legyen a delegatiókbani szavazás esetére is saját meggyőződése szerint szavazni, s a többség nézete ne kösse meg az ellenzék tagjainak cselekvési szabadságát. Ezt elfogadván a jobboldal, pártunk 12 tagot s két póttagot kijelölt, kikre a jobboldal is szavazni fog, valamint szavazni sogunk mi is a jobboldal által koréból kijelölt tagokra. _em láttam feleslegesnek, hogy a nagy közönség is tudja miszerint a baloldal teljes neöggyöződésből, s nem a törvény iránti engedetlenségből, kész volt teljesen kimaradni a delegáltból, hogy azonban, miután ezt el nem érheti azon elvből indulva ki, hogy míg valaki képviselő a ház végzésének engedelmességgel tartozik, elhatározta Ugyan, hogy tagjai a Megválasztatást fogadják el, de szintúgy magának a pártnak a választásban, mint egyes tagjainak a delegátiói működésbeni szabad kezét teljesen fentartotta, hogy — ha már ott kell lennie __ ott is saját pártelveinkhez hiven működhessenek, s hogy végre pártunk tiszta bort töltött ez ügyben is a többség poharába, előre figyelmeztetvén azt a bekövetkezhető bonyodalmakra, amelyek bekövetkezése esetére is soha senki kétszínű, alattomos eljárással a balközépet vádolni jogosult nem lehet. Delegátusaink rózsákon pihenni nem fognak, sőt lehet, lesz ember, ki e lépésben nem gondolván abba teljesen bele, a jobboldalhoz közeledést akarna látni; azt azonban, hogy ott is mindent elkövetenének hazánk javára s a i.etaláni részozélzatok lehető meghiúsítására, azt bizonyosan tanusítandják a delegatio naplói. Miért akarta a jobboldal okvetlen, hogy baloldali tagok is menjenek aránylag a delegátióba? kérdheti a vidéki olvasó. Tisztán én sem tudom, s csak is azon okokat említem fel tárgyilagosan minden megjegyzés nélkül, melyeket Fáma hozzámig eljuttatott. 1. A jobboldal — most kíméletesen — nagyon is méltányos akart lenni a kisebbség iránt. 2. Felülről kívánták a baloldal részvétét; 3. a jobboldalnak minden történővel egyet nem teljesen értő tagjai azért erőszakolták, hogy baloldaliakat is válasszanak, hogy nem csak a felelősség oszoljék, hanem legyen a delegációban kire támaszkodtak. Bármely ok vezette a jobboldalt a felelősségnek velünk a megosztására, a balközép többsége újból is kitüntette, hogy a felelősségtől soha semmi irányban vissza nem riad, s azt is, hogy csak saját tényeiért akar felelős lenni. Kinek volt e kérdésben igaza, az események bemutatandják. Ne előzzük meg ezeket ítéletünkkel. Tisza I.&ssK.lem, melyen civilisationk alapul, egykor kisebbségben volt. Savonarola Jézus, Bruno az ész nevében szinte magokra hagyatva tettek óvást az ultramontán theologia ellen, ma a világ minden részéről e hangzik: aboleatur insania! Cesset superstitio! Ma az igazságtalanság és szolgaság minden nemét nagyobb sikerrel és jobb fegyverekkel lehet ostromolni és legyőzni, mint régebben. Csak akarnunk belit A szabadság egy nemzetre nézve az egészség állapota: az egészség erély által nyilatkozik. A beállott évben, az eke mellett és műhelyben, sajtó által és szószéken, iskolában és templomban azzal a tudattal hassunk és dolgozzunk, hogy az ember természeténél fogva a jobbra törekszik, mert tökéletesíthető ő maga, mint tökéletesíthető minden törvénye, intézménye és teremtménye. Sámi László: Az év utolsó napján. Szebb vezérsorokkal nem zárhattuk volna be lapunk első évi folyamát, mint az országgyűlés szendelvű baloldala egyik országosan tisztelt és besült vezére, Tisza Kálmánnak hozzánk intzett becses levelével. Nagy elégtételül szolgáltak e azok azon rendszeres kíméletlen megtámadások syanúsításokkal szemben, melyekkel az utóbbi idben olyan sűrűn találkoztunk még olyan oldalra is, honnét azért volt váratlan, mert nem szolgáltattak őket reá. „A balközépnek — írja pártvezérünk — tagadhatlanul nehéz helyzete van, alig biztathatja magát gyrsan bekövetkező eredményekkel, ki van téve anak, hogy eljárása félreértessék, félremgyaráztassék, és minda mellett küzdenie ki, küzdenie, mert hitem szerint legalább feladata, s önmagára nézve háládatlannak mutatkozik is, íg van, amelyet ha megoldani képes leend, igen így szolgálatot tesz a közügynek, a hazának.“ Nem csak reánk nézve buzditók e sorok, kik írtunk ügyének ha legutolsó is, de ha harczosai iántunk lenni egész hazafias lelkesedésünkkel, • buzditók kell legyenek mindazokra nézve, kik int elvbarátaink ma már sokkal számosabban állít körül a szabadelvű baloldal zászlóját. Minél nehezebb egy kitűzött czél elérése, ennél fáradságosabb az út hozzá, annál igazabb én öröm, melyet a küzdő érez, midőn öntudata a ámba vett munkásság után arról győzi meg, hogy a kitűzött czél felé nem haladt sikertelenül, s így az , melyen haladott, nem volt helytelenül választva. Ez a megnyugtató öröm jutott szerény munkáságunk osztályrészéül is. A lefolyt év biztos dalokat mutathat fel, hogy a tér melyet elfoglaltak nem maradt parlagon, hanem meghozott nehéz és súlyos körülmények között is annyi eredményt, mely biztos alapul szolgálhat majd jövőre tovább haladhatásra. A nyilvánított s megtisztelő bizalom törekvésünk iránt kétszeres erkölcsi kötelességünkké téve minden igyekezetünkkel azon lenni, hogy azt jövően is igazoljuk, s hogy annak csekély erőnkhöz épest megfeleljünk. A megpróbáltatás napjai minket is ébren fognak találni, s ha egyenként is, de hordani fogja hiven azon alapköveit, melyen ismét fel kell püljön hazánk érdekeinek egyedül megfelelő ilyes alkotmányunk. K. Papp Miklós: Kisegity pénztáregyletünk! Tíz esztendő még nem telt el egészen, nota e pénzintézetünk nagyon is szerény alapon kzdödik és imé, polgári bizalom és összes műköcs által olyanná vált, hogy mindig örömmel tekinünk reá; ha szabad lenne büszkélkednünk vele, tért városunkhoz mérve hatalmas lett. A ritka szép siker, vagy ahogy közéletben mondani szoktuk, a jó szerencsének ilyen pártolása flébresztette a vágyat e pénzintézet buja növésnek egész tért engedni; indítványoztam tehát a múlt évi közgyűléskor, hogy alakuljon itt nép báufe, azaz olyan pénzintézetté, amely a pénzzeli műkdés nevezetesebb ágait majdnem mind magában fglalja; magától értetődve, hogy azokat nem egyserre, hanem kényekedve szerint indította volta meg. Ma se vagyok az iránt még tisztában, mi okozta legyen, hogy intézetünk igazgatósága az indítványt nem karolta fel. Ha bizonyos nemű intézet volnának, azt gondolhatnám, hogy az igazgatóság restette a vesztett inlativát. Jam a példolat, hogy ártunk meglevő zálogháznak, hogy proerogálunk a már más oldalról előkészített takarékpénztárnak!? Egy második zálogház jól meglehet Kolozsvártt, főleg egy olyan, amely működésétől távol tartja mindazt, ami a nép elszegényedését nolenter magába involválja. A takarékpénztári intézet olyannyira beillett a mi intézetünk keretébe — lévén működésének egyik főága a takarékosság előmozdítása — hogy itt már megfoghatlannak mondható a vonakodás, és pedig annyival inkább megfoghatatlan, mivel lehetetlen, hogy egyletünk igazgatósága ne érezte volna, hogy egy más oldalról felállt takarékpénztár egyletünket annyira érinti, hogy jogosan felkiálthatunk: „Caveant autem consules.“ Hogy a megindult takarékpénztár intézetünk további növésének gátat vet, ez bizory az eddigi jó szerencsénknek adománya lesz, ha nem fogunk elolvadni! Mily szép lett volna ily szomorú és bús kilátás helyett, további növésünkkel dicsekedhetni. Attól féltünk talán, hogy egyedárussági vágyról fognak vádoltatni; városban, amilyen Kolozsvár, ahány pénzintézetnél plus nincs, ugyanazon személyek corifeuskodnak és ezen állapot már is egy bizonyos fogalma az egyedárusságnak. Erre azt foghatná valaki mondani: ha így van, mindegy, több vagy csak egy consortium képezi pénzintézetünket? De nem úgy van! mert nem szoktak egy már meglevő jó bő forrást bedugni, hogy más nem biztos téren its kerestessék! Intézetünk a meglevő jó állapotot megtartva, kétségen kívüi, könnyűséggel vette volna fel az új működést, míg az újon keletkezőnek már az alapszabályok szerkezeténél kell nehezen vajudozni, persze főleg csak amiatt, hogy könnyű módon akart rajta átesni, más vidék, és más emberek szabályait szigorú átvizsgálás nélkül lemásoltatván. Avagy polgári szerénységünkben féltünk az igen nagyra növéstől? a felette buján kinövő ágat se szoktuk ugyan begyében csipdelni, de azért a fa bujaságán csak örvendünk. Láttunk pénzintézetet elenyészni azért, mivel vezetője vonakodott a szakkörből kilépni, lehet, hogy azért, mivel a nagyobb tér több gondot és fáradságot okozott volna, a vele járó több jövedelem pedig nem kenyegtető, minekutána a meglevő már elég nagy volt. No de tanakodjunk a felett, mit kell tenni, hogy intézetünk beálló olvadása a tűrhetőségen túl ne haladhasson. Én azt vélem, hogy erre biztos szerünk van abban, amit eddig tettünk, t. i.: hogy nem késtünk minden lehető javítást intézni'.*_knél alkalmazni, igy p. o.: elfogadtunk egy szigorteljes számadás vizsgálati utasítást, és egy olyan meglepő pénztárvizsgálati modort, amely nem csak nevében fog figuráini, hanem valódi tett lesz. Mind a kettő oly biztosíték, milyent más pénzintézet alig mutathat fel; tehát a közbizalmat akkor is intézetünk felé fogja irányozni, ha valahogy egy más intézet a pénzsegítséget olcsóbban nyújtaná; intézetünk tételét pedig — a lehető körben — bölcs igazgatás mellett, dönthetlen alapra fektette. És itt nem állottunk meg, mert már ki van közgyűlésileg mondva, hogy az egylet hivatalnokai számára nyugdíjpénzalapot teremtsünk, hogy az alapszabályokat, amennyiben magukat túlélték, ki is igazíthatjuk. A közelebbről tartott rendkívüli közgyűlésen elfogadtuk a választmányi tagok szaporítását nem csak, hanem ki is mondtuk, hogy ezek egy része minden év után kilépend és az erre következő választás nem mint eddig, pereljenek, hanem a maga rendes módja szerint fog megtörténni. Senki se kétkedik, hogy az ebben még létező azon hiány mellőztetni és a kilépési rendszer a régi (alapító) választmányi tagokra is ki fog terjesztetni. Hogy a választmányi tagok reális cautiót fognak tenni, mint bizonyost, illetékes helyről hall lottam. Hogy a választmányi gyűlések a tagok számára rendesen zárva nem lesznek, kérdés tárgya se lehet, ezt föltenni jogosít a pontos mindenhavi közzététele az egylet működésének és pénzállásának, amely közöltetési modot bizonyosan a meglepő pénztárvizsgálatokra is ki fog terjesztetni. Szentgyörgyi: A Décsen átutazóhoz intézett kérelem méltánylása. A tollhibát melyet „Többen“ az e lapok 87. számában „bányászatunk érdekében“ megjelent czikkben vettek észre, és azért a 61. szálúban * Va * Humanitas inclinat in molius! Róma legnagyobb szónoka ezelőtt szinte kétezer esztendővel magát és kortársait azzzal vigasztalta, hogy „az emberiség a jobb felé törekszik.“ Ma, 1868 első napján, vigasztalásul a múltért és biztosításul a további küzdelemre, elég-e ez: Az olaszoknak, kiket Rótfia alól a Jézus és Napoleon nevében Chassepot puskákkal űztek el; A fénieknek, kik Izland igazáért szenvednek és küzdenek ; A szabadság szerető francziájknak, kik régóta tapasztalják, hogy az ata vs must unoka hasonlósága a nagyapához — nem csak a természet históriában, de a politikában is előfordul. A miveit németeknek, kik annyiszor keresett hazájukhoz nem a szabadság, de erőszak és oly ember által jutottak, ki magát az isteni gondviselés tábornokának tartja. A lengyeleknek, kiknek hazájok és sok nemes vért vesztett nemzetiségök az orosz sas körmei közt vérzik. Kedves hazánkfiainak, kik a vér és szenvedések által megszentelt 48-ki törvényeket a szószéken és sajtó terén napról napra hazafias buzgalommal védelmezték, az opportunitás és nemzetünk más régi ellenségei ellen. Végre Európa minden értelmes democratainak, kik értik, hogy a militarismus sok embert felemészt, keveset termel; értik, hogy a pápaság labonima minden reactionak, összetartó kapcsa minden még meglevő szolgaságnak, és érzik, hogy a szabadság földrészünkön még mindig galamb a sasok között? Én azt hiszem elég! Ismeretes igazság, hogy nincs hatalom, mely az anyagi világban egy atomot megsemmisíteni képes legyen. Az erkölcsi világban éppen így van. Ha egy eszme, egy atomnyi szabadság van valahol, azt már nem lehet terméketlenné tenni. Egy népnek vérrel megszentelt jogérzetét nem lehet tintával kitörleni. A kisebbségnek sem nálunk, sem másutt nincs oka a csüggetegségre. Nem egy nép, mely önereje tudatán jutott, nem egy párt, mely az igaz érdekében értelemmel és lelkesültséggel működik, de egyetlen egy ember, ha erős akarata van, képes jobb jövendőt elővarázsolni Mert: az eszméknek az az ambitiójok, hogy átmenjenek az akaratba, akaratból a tényekbe, és hogy győzelmük biztosításáért minden társadalmi és politikai erőt lefoglaljanak. Minden elv, minden eszme és minden erze-