Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-04-08 / 43. szám

Második évi folyam. Előfizetősi feltételek: „ . . . 12 frt —­kr. Évre . • • Félévre . • ■ Negyedévre Havonként • • 1 .­­Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: 43-ik szám. Kolozsvárit, szerda, április 8.18. Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAE POL&ÁE, POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hos&bozott Bor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Símnél. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csapsz testvérek. Kolozsvárit •• Stein János és Dem­jén László. Legújabb távirati tudósítások. Paris, ápril 5. A tegnap lefoglalt „In­ternational“ czimű lap a „Patrie“ szerint egy iratát tartalmazza a pápának, mely az egy­házi kérdésben az osztrák császárhoz volt intézve. Az irat nem tekintetik hitelesnek. Washington, apr. 4. Tegnap a se­­natus törvényszéke előtt több, Johnson által tartott s a congressust denunciáló beszéd az elnök bűnös voltának bizonyítékaként mutat­tatott be. Bécsi ágro, április 6. Arany 5.52.s/10 Ezüst 113.35. Urb. köt. Magyarországi 71.2. Erdélyi 67.50 Turin, márc. 28. 1868. *) Mult levelemben emlitem, hogy az úgy­nevezett „permanensek“-kel keresett egyesü­lésnek Ponza di San Martino gróf által sza­bott föltételei az olasz ministerium részéröl el nem fogadhatók; e föltételek most San Martino úr közlönyében, a „Gazetta Pie­mont­ese“ -be­n mindinkább praecizírozást nyernek, s a folytatás, megvalljuk, még in­kább megerősít kifejezett nézetünkben. A permanensek részéről tett követelés, hogy az egységes államszervezet a tartományi be­osztás folytán — de itt nem egyszerű de­­centralisatioról van szó — államf­ederalismus által legyen fölváltva, nézetem szerint az egyes tartományok mindez ideig el nem foj­tott versenyzésében leli természetes magya­rázatát, a nélkül azonban, hogy e körülmény annak elfogadása mellett szólana. Turin két­ségtelenül nehezen találja magát bele másod­rendű szerepébe, s innen a piemonti San Martino követelése, de bizony a közös szél mellett a külön érdekeknek el kellene né­­mulniok. A permanensek mindazáltal követik ed­digi eljárásukat, ők úgy szolgálnak az Is­tennek, hogy az ördögöt se haragítsák meg; ha a múltkor a baloldallal szövetkeztek, most a ministerium részére állanak; ha van ben­nük permanens, úgy ez bizonyára az inga­dozás. Hírlik, s e híreknek Correnti nyilat­kozata erőt látszik adni, a malomadó kérdé­sében a ministeriummal szándékoznak sza­vazni, ha ez valósul, a kormányjavaslat, a­mi különben kétes, többségben leend. A­minek valószínűségét múltkor jele­zem, a genuai meeting, mely a malomadó ellen volt irányozva, nem maradt egyedül. Turinban mai nap követték annak példáját,­­ a bolognai tüntetés már­is napirenden van, de mélyebb behatással e népnyilatkozatok aligha lesznek; tudjuk saját magunkról, hogy a néphangulatra ügyelni a parlamentá­ris többségek nem igen szoktak. Nagy zajt idézett elő a bolognai egye­tem három, s a parmai egyetem egy tanárá­nak a kormány részéről történt fölfüggesz­­tése azért, mert szabadelvű eszméknek va­­lának hirdetői; úgy a tanárok, mint az egye­temi fiatalság, az oktatásügyi ministérium ez eljárásában sérelmet látnak, s már­is oly tüntetések fordultak elő, mik a bolognai egyetem bezáratását vonták maguk után; de ez a dolgok menetét meg nem akaszthatja, a veszélyeztetett akadémiai szabadság védelmé­re a többi egyetemek szintén fognak sietni; a turini már nyilatkozott, de vájjon ezeket sorban fogják-e majd bezárni? Erre is el­mondhatjuk : ein verfehlter Schachzug. Ná­lunk azt hiszem ily erőszakos föllépésen fennakadni sem tudnának; önök azt fogják erre mondani, hogy Magyarország nem Itá­lia, s én hozzá­teszem: „fájdalom­­ igazuk van.“ A római franczia occupatio napjai, ha minden hírünk nem csal, végükhöz közeled­nek; több mint valószínű, hogy a francziák császára, az új választások befejezte után a még hátramaradott csapatot is visszahívja, most azt tennie még nem lehet, mert szükség van a papság támogatására a választásoknál. Bartha Gyula, a szabadság valódi érdekében elkerülhetően szük­séges. A pártok harczát említem; igen, mert azok valóban vannak; viszonyai és körülményei között egyik becsülettel, másik ildomtalanul is hasz­nálja és intézi eszközeit pártja érdekében a mint lehet, a mint tudja. Természetesen a jövendő új hongyűlés kép­viselőinek, a különböző nézetek szerint való meg­­választhatása: a elég. A harcz folyik csendesen, sőt átcsap a tár­sadalom medrébe is. Az mind renden van, ha bárki, valamelyik pártból azon működik, hogy elveinek kifejezője le­hessen országos képviselő. Alkotmányos életben ez ellen nem lehet ki­fogás. Nem lehet azon határokig, melyen túl a kü­lönnemű vesztegetések miatt az erkölcstelenség bi­rodalma következik. De Erdélyben, valamint mindig szerencsétlen és káros volt közéletünkre az, ha politikai kérdé­sek, társadalmi érdekek szerint oldattak meg, ma is jelezhető néhol, ha nem is oly kirívóan, hogy a rugók majd mindegyike mozgásba hozatik, — a csa­ládi életbe hatókat sem véve ki — hogy legfontosabb teendőink, s igy a képviselőválasztások is, a külön­féle területű­ határok között, bizonyos egyéni érde­kek felfogása szerént hajtassanak keresztül. Néhol, vagy egy főispánságot nem nyert, má­sutt a láthatlan de emlékezet óta súlya miatt észlel­hető, hatalom által megrendelt egyéniség, másutt az egyéni ambitió folytán a szavazatokat legköny­­nyebben megszerezni tudó, vagy egy főispán can­­didálás stb. a nyíltan és titokban a jelölt... Visz­­szatekintve a múltra mint a múlt bizonyítja is, az ilyenek előnyben voltak. Nem mondom, hogy lesz­nek, de lehetnek. A szabadság élvezetét csak az olyan alkot­mányosság biztosítja, melyben a kérdések eldönté­sében a szabad vélemény tiszteletben tartása mellett, minden érdekek kizárásával, csupán a meggyő­ződés kifejezése dönt. S bizonnyára idvességesebb, ha az ellenvéle­­ménynek is győznének, ha azt a rideg meggyőző­désen kívül más érdek­­elő nem segítené. De, úgy van-e ? Aligha. Lehet, hogy többé nem lesz, lehet hogy a fe­lül jeleztem tényező, mind kiesebb kiesebb térre ta­­szíttatik, de a lehetőség oly nagy birtokkal bír, hogy a meghaltak is feltámadhatnak, s a haldoklók is visszanyerhetik életerejüket. Rajtunk áll, hogy ne éljenek, mert valamint áll az, hogy absolutizmus nem uralkodott volna az emberiségen soha, ha a népek elnyomatni, magukat nem engedik egyesek által­­aként — a nagyról kö­vetkeztetést vonva a kissebbre — de sőt könnyeb­ben kivihető a lehetőség, hogy azok az apró zsar­nokok ne uralkodjanak egyes vidékeken, hatósá­gokban, s ha meghaltak, fel ne támasztassanak. Azon úgynevezett megyei pasák, kik régente majd mint dirigens főbirák, majd mint örökös kö­vetek vagy éppen főispánok, adták ki a jelszót, mely szerint kellett cselekedni, minden köz- és né­ha magánviszonyban. .. Azon pasák, kiknek voltak bégjeik, kitelve később aztán szintén pasák lettek, hogy meghaljanak, hogy fel ne támadjanak, csak azon­okért is kívánatos, hogy mig a múltban néhány kiváltságostul, néhol a szabadelvű eszmék zászlója alatt, a reform kérdések előharczosai voltak, ma már, a népek ezreivel lehetlen, s igy, mig azo­kat megnyerni s vele munkálni a közjóra, egyedüli és kizárólagos feladata az intelligentiának, a népet eltaszitjuk s az okvetlen szükséges bizalom remé­nyét is eltávolítjuk. Valljuk be, a nép — értem a nem értelmes — az alkotmányosság áldásait kézzelfoghatólag nem érezvén, az úgynevezett intelligentiában nem bízik, látva, hogy annál a hatalom, fél tőle, s ma is csak grófokat, bárókat és nemeseket lát. Főleg 1848 után ez nem lehet czélja hazáját szerető, a szabad­ságot óhajtó egyénnek. Sőt éppen az, hogy a privil­egumnak legutolsó foszlánját is eldobva magunkról, valamint a terhek hordozásában igen­is egyenlők vagyunk, a kevés jog élvezetét is oszszuk meg mindnyájan, s ha va­lamit keresztül akarunk vinni, azt ne a többféle alkalom által nyújtott fölény kényszerű parancsai által hajtassuk végre, hanem hódolva — és nem csinálva azt — a közvélemény szavának: az aján­dékozott rangbeli és szellemi tulajdon tanácsával támogatni és előterjeszteni a közjót, tartsuk felada­tunknak. De lehet-e, míg fennállanak, vagy újjászületni akarnak az irányadó körök nevezete alatt lappangó pasai kényurak ?.. Segítsünk, ne legyenek! S ha vannak, a közönség az oka. Megküzdeni velük természetesen, ha főleg polypkarjaikkal körül­­ve­zték a szükséges számú eszközül magukat felhasználtatni engedőket, egy kissé nehéz, mert rendszerint, mint mindig, úgy most 18 a hatalom szárnyai alatt huhognak, s olyan kér­désben, mely egyéni érdeklik ellen nincs, csakugyan ha a köz szabad érzületet is­mérli, a hatalom érde­keit segítik elő, sőt annak kimondott nézetein is túl menve, a legvastagabb absolutizmus tanait hir­detik, kormánytabbnak tüntetvén ki magukat a kor­mánynál. Vagy minek tűnik fel másnak azon eljárás, például, hogy egy ürességben levő lényeges és fon­tos tisztviselői állomás véglegesen nem töltetik be, miután egy országszerte képességéről ismert egyé­­niség, politikai hitét nem tagadván meg — vallván me£gyözödése szerint a mai ellenzék eszméit ma­gáénak — a matador által képtelennek decretáltatik; előtte a lehetés útja is elzáratik, hogy a matador ez által az ellenkező nézetűek nagy többsége előtt nimbuszát még jobban kiterjesztve érezhesse?... S miért mindez ? mert az egykor nagy fény iránt — egyébiránt soha és semmi áron nem helyeselhető — viseltetett servilismus, nem tudja megtagadni magát, s a most sötét árny előtt is éppannyira porba hajtja, fejét... S a szolgai had eloszlik, haza megy tűzhelyéhez, elmegy a szomszédba, s ijesztő rémképekkel riasztja vissza azt, ki önérzettel bir, ki kimeri szavait, meggyőződését mondani, a köz­tér bármelyikén, s kit ezért hazája, családja bol­dogtalanságának okozójául tüntetnek fel... S ez emberekkel, ha beszélsz saját meggyőződésedből, saját eszméid meggyőződése szerint, nem a kikiál­tott tekintélyek egy pár phrázisát szajkómódra el­tanulva, legtöbbnyire igazat adnak, sőt megígérik, hogy jövőre csak saját nézetüket követik... és ha a tekintélyük vagy pasájuk magas színe elébe ke­rülnek, folytatják, hol elhagyták... Csoda-e ha nem pusztulnak el a pasák ?.. Vagy, hogy tekintsük azon eljárást, persze itt is jobboldali köpenyeg alá bújva, hogy a me-QJ-­O* b'alxot‹BaABnnn4«‡«.l¡/ »v, A fnl­ib­ó­l — •'tjlli' C71T ''D azon jogát, tagadják meg, miképpen ellenőrizheti tisztviselőit, és a netáni törvénytelen rendelkezése­ket megróvhatja ?... Vagy, ne keserűséggel lássuk, miként néhol egy egy hangadó tekintély, az illető hatóság laká­saival s tisztviselőivel akként bánik, mintha azok szegődvényesei volnának, ki, ha tisztviselő, a col­­legialitást számításba nem véve a többség végzését, ha történetesen érdeke ellenkező, nem teljesíti, telje­síteni nem engedi, a magát fizetett egyénekkel or­szág, világ dicsérteti ? Vagy ne borzandjunk-e el oly balgatag állí­tásoktól, hogy a tisztviselő nem más mint bureaucra­­ta, s miként Schmerling alatt, úgy most is saját véleménye nem lehet, s azt, ha van, nyíltan ki nem mondhatja, a sajtóban nézeteit nem közölheti, sőt az alkotmánytalan dőreségek, szégyen nélkül ki­mondatják azon véleményt is, hogy üdvös volt a mindenki által borzalommal emlékezett 1862-beli guberniumnak, a hivatalnokoknak újságba való köz­leményeit eltiltó rendelete ?... Ha élnek alkotmányosságunk mezején e na­ponként fejlődő gyomok, s naponként terjedelme­sebben foglalják el a tért, lehet-e képzelni, hogy a múlt idők szomorú religuiái meg ne újuljanak, a mindenható pasák?... Még oly esetek merülhetnek fel, a minőket jelezve, képességét bizonyítják be a rendelkező te­kintélyek élhetésének, nem lehetünk biztosak a jövő alkotmányos szabad élet felől, s mint házi kérdé­seinkben, úgy országos működéseinkben, mint­ a képviselőválasztás, készen lehetünk-e, hogy nem me£gyözüdés, nem párt szülte nézetek szerint jár­hatunk el. Az idő nem rövid, lehet akármennyit gondol­kozni rajta; de egyet ne feledjünk, hogy valódi alkotmányos élet csak az lehet, hol szabad a véle­mény, s a közdolgokban — legyen az a mai elne­vezés szerint jobb vagy bal, — mindig elv határoz. S mi a lefolyt két évtizedben kárhozatos volt, ma sem lehet üdvös. Ne a személy, hanem a dolog ér­dekeljen. Különben, tért adva az „irányadó köröknek“ vagy „tekintélyeknek“ vagy „pasáknak“ vagy ne­­vezzü­ ki akárhogy, legfontosabb kérdéseink megoldása egyéni érdekek martaléka lesz. Legyen valahára e haza minden polgára nyílt és szabad, önálló és független gondolkozásában, tetteiben!! *) Farnos Elek: Országgyűlési tudósítás, Pest, április 3. A képviselőház ápr. 1-sején tartott ülésében Horváth Lajos, mint a nemzetiségi kérdésben kiküldött bizottság jegyzője olvasta fel a bizottság­nak következő • Jelentését: „A t. képviselőháznak mult évi dec. hó 19-én 1512. sz. a. hozott határozatával oda jön utasítva a bizottság, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatko­zó javaslatát f. év jan. hó végéig mutassa be. E határozat folytán összeült e bizottság f. év január hó 14 dikén, de számos tevékenysége más irányban t. i. az ugyancsak január hó 19-re Bécsbe egybehívott delegationál vétetvén igénybe, kényte­len volt munkálkodását bizonytalan időre elnapolni. Befejezvén működését a delegatio 1. év és hó 24-én, a bizottság mai nap ismét összeült. Mielőtt azonban az albizottság által kidolgo­zott munkálat alapján nagy fontosságú feladatának megoldásához egész erélylyel hozzáfogna, köteles­ségének tartja felhívni a t. ház figyelmét azon kö­rülményre, hogy a mult 1866. évi ápril­is 28-án megválasz­tott 40 tag közül: gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös J­, Gorove I., Lónyay M., időközben ministerekké neveztettek ki: Kubicza P., Faur J., gróf Ráday Gedeon, gr. Kun Kocsárd megszűntek képviselők lenni, s mint kinevezett főispánok a főrendű ház­nak lőnek tagjai: Szentkirályi M., Gozsdu M., Ocs­­vay F., nem tagjai jelenben a képviselőháznak. Joannovics Gy., Stefanides H., Szentiványi A., Trauschenfels Emil és Hosszú J. tagjai ugyan a képv.­háznak, de új választás alapján, melyet kor­mányhivatalba lépésük tön időközben szükségessé. Miután e szerint a bizottsági tagok száma 24-re apadt le, annak eldöntése pedig, hogy e 24 tag illetékes­e a megkezdett munkálkodás folytatá­sára, magának a bizottságnak nem állhat se jogá­ban, se hivatalában, önként felmerül azon kérdés: ' J- - *-•-*■- O* - - • ’ * *' *o­da, melynek alapján a biz. tagok szám­a eredetileg 50-ben állapíttatott meg, a bizottság kiegészítését, vagy elegendőnek tartja azt jelen állapotában is a nagyfontosságu feladat minden irányában megnyug­tató megoldására? Kelt Pesten, mart. 30. 1868. Somssich Pál, elnök. Horváth L., helyettes jegyző. A ház a bizottság kiegészítését határozta el. Erre Bánffy Albert az erdélyi partiumok úr­béri viszonyainak rendezés tárgyában következőleg interpellálja az igazságügyministeriumot: Interpellatio. Miután a visszakapcsolt részekben az úrbéri viszonyok azonosak az Erdélyben létezőkkel és a naponta felmerülő úrbéri keresetek felvételére és el­látására a jelenlegi megyei hivatalnokok elégtele­nek; szándékozik-e az igazságügyi miniszer úr rend­szabályokat életbeléptetni, melyek az úrbéri viszo­nyok végleges rendezését és szabályozását lehető­vé tegyék ? Horváth Boldizsár igazságügyminiszer. Az­ képviselő úrnak teljes igaza van, hogy a partiu­­mokban ugyanazon úrbéri jogviszonyok fejlődtek ki, melyek Erdélyben léteznek, és melyek igen sok te­kintetben különböznek a magyarországi úrbéri szonyoktól. Nagyon természetes tehát, hogy a magyaror­szági úrbéri törvényeket a partiumokbeli jogviszo­nyokra alkalmazni teljesen lehetetlen, sőt az eljá­rásra nézve analóg szabályzatokról kell gondoskod­ni azokkal, melyek Erdélyben fennállanak. Erdélyre nézve a birtokrendezési szabályzat az igazságügyministériumban közel áll a befeje­zéshez. Erdélyre nézve ezen szabályzatot a ministe­rium rendeleti uton van a t. háztól felhatalmazva életbeléptetni. Miután azonban a t. háztól nyert felhatalmazás csak Erdélyre terjed ki, nem marad a ministeriumnak egyéb hátra, mint akkor, midőn ezen munkálat befejezve lesz, azt a partiumokra nézve törvényjavaslat alakjában a tisztelt ház asz­talára letenni. Annak idejében nem fogok késni ezen munkálatot előterjeszteni. Ezután Kautz Gyula, mint a képviselőház központi bizottságának előadója olvasta föl a bi­zottságnak a c­ukor és égetett szeszes italok kivi­telénél visszatérítendő fogyasztási adó iránt előter­jesztett törvényjavaslat tárgyában beadott jelenté­sét, melynek tárgyalása az ápr. 2-ki ülésre napi­ *) Miután, nagynéha szoktam írni, „kükül­őmegyei dolgokról“, a félremagyarázás tekintetéből meg kell jegyez­nem, hogy nem „pro domo sua“ írtam a fennebbieket, any­­nyival inkább nem, hogy K.-megyében, örömre, most sem olyan egy pasa nincs, sem a servilismus olyan hadát nem ismerjük, hanem vannak gondolkozni szerető, egymás vé­leményeit megtűrő, saját eszüktől indíttatva, saját lábaikon já­ró democraták. F. E. A megyei pasa. A pártok harcza között, gondolom, nem lesz sü­sleges felemlíteni, egy közéletünkben még mind *^nyezet. Minek a kü­zdtérről való leszorittatása, *) Későn vettük, s igy nem rajtunk mult, hogy ' '5 ficnt közölhettük ez érdekes czikket. S­z­er­k.

Next