Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-01-01 / 1. szám
1-ső szám. — a figyelem viszonzásául is, amit ez alkalommal Erdély, Románia „nővér“e iránt a lelépett román miniszter tanúsított. Románia külügyi politikájáról volt szó, s csak természetesnek találhatjuk, hogy e politikának egykori vezetője erélyes felszólalásában kísérje meg a volt miniasterium ezen irányú működésének védelmét. Két alapeszmében öszpontosul beszédének hazánkat illető része. Szerinte ugyanis a románok akkor miért az osztrák császár, kinek annyi millió alattvalója van, magát magyar királynak megkortiáztatás a Beust báró által kezébe adott karddal a légben négy vágást tevén, a sz. István kor fiájához hajdan tartozott országok meghódítása ígérte: a románok nem érezték magukat nyugtalanítva ezáltal, míg most Beust oly rémülést és félelmet mutat, mintha Ausztria valamely kis, és Románia óriási hatalom volna. Mivel, pedig Beust báró nyugtalanságának alapja nem fogható fel, van okuk a románoknak attól tartani, hogy „ezen urak nem akarnak jót tenni velük.“ A tetőtől talpig felfegyverzett szerbek semmi, ellenben mi, kiknek alig van 50,000 román számára fegyverünk „határtalan“ nyugtalanságot okozunk. Beszédének második részében specialiter Erdély foglalkoztatja Bratiano urat. Megnyugtatni kegyeskedik Ausztriát azon állítása által, hogy ellenünk soha támadó politikát nem követett, hogy soha sem szándékozták Erdélyt háborúval elborítani, s csak azt kívánták, hogy a románok is ugyanazon jogok birtokába jussanak itt is, melyeket 1849 ben a magyarok a többi nemzetiségeknek ígértek. „Soha se feledjék el azonban a szomszéd államok, hogy ha a velük házasságban élő nővért meg akarják gyilkolni, ha tört akarnak verni Erdély szivébe; — majdan egykor, Franczia és Olaszország, meglátja a vért a gyilkos homlokán s megóvandja utódaikat az elveszéstől. Ez veleje Bratiano ur beszédének. Mi örvendenénk azon leginkább, ha a sok szóvirág között nem keresnék eredménytelenül az őszinteséget, a dolgok valóságának megfelelő előadást, ha a volt román miniszter külpolitikája nem jogosított volna a feltevésre, hogy benne ellenségünket látjuk, ki a rokonság ürügye alatt, a testvér czímét véve fel, e testvér „nővér“ét öröksége, sőt életétől is megfosztani igyekszik, ha nem írna ki a szavakból, melyekkel gyilkost kiált, azon szándék, hogy másfelé terelvén a figyelmet, maga akadálytalanul tehesse előkészületeit a nevezett nemes mesterség életbeléptetésére. Bratiano urat aggasztja a magyar osztrák monarchia hadseregének magas létszáma. Bratiano úr hazánknak Románia elleni hóditási terveiről beszél, holott alig tudhatná valaki jobban, mint éppen ő, hogy e hadsereg hóditási terveknek nem érdeke, hanem ellenében van hivatva, ha ugyan a körülmények ezt elodázhatlanná tennék fellépni; feledi, hogy hadseregünk magas létszámát nagy részben azon izgatások tették szükségessé, melyeket egy idegen hatalom védszárnyaival takarózva, a Bratiano-kormány nemcsak eltűnt, de sőt provokáló magatartása által elő is segített Románia nővérének nevezi Bratiano az Erdélyt. Mi elfogadjuk e czímet, de arra is figyelmeztetjük őt, hogy felbontva az egyik félnek boldog házasságát, a testvéri viszonyt természetellenesen átalakítani éppen oly bűn volna, mint a minő az, ha Románia közremunkál „nővérének egy oly hatalom karjai közé jutásán, melytől ezt nemzeti tétele, műveltségi viszonyai és történelmi múltja egyaránt elidegenítik. Ha csakugyan oly „jó testvér“ Románia, mint Bratiano úr állítja, nem fog megtagadni azon esetben nővérétől egy újévi ajándékot, az őszinte ígéretet t. i., hogy megszűnik jövőre eszköz lenni a „nővér“ hóhérjának vaskezében! Szemle* (—*•) Korunk politicai történetéhez I. Ha végigtekintünk a franczia politicai irodalom legújabb termékein, nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy főleg Francziaország fővárosában mind leplezetlenebből nyilváníttatnak oly politicai nézetek és deductiok, melyek a fennálló viszonyok irányában kedvezőknek épen nem nevezhetők. Nem a véletlen okozza ezt: a császárság korhadttá vált s ebben van a megfejtés. Korunkat egy neme a vajúdásnak járja át, mely ellen a szuronyok hatalma s a papság hitalakzatai sem fognak sokáig megállhatni. Szellemi tényezők állottak ki a küzdtérre s a harcrot győzelmesen fogják megvívni. E tiszta és szigorúan körülhatárolt álláspontból akarjuk egy pár termékét a franczia politikai sajtónak megítélni. „A nemzet souverain: ez Francziaország politicai hitvallása“ — e határozott állítást olvassuk Kardane gróf röpiratának *) elején. Szerinte egy nemzet sem souverainebb, mint épen a franczia. Hogy van az tehát — e kérdés merül fel természetes következtetés utján — hogy ugyanazon nemzet a helyett, hogy egy szabad és nagy nép fényt, életét tüntetné fel, gyorsan, egyenlő könnyűséggel futja át a legellentétebb rendszereket ? Miért nem tud egyensúlyt tartani, miért nem képes magát szilárdan organizálni? Honnan van hogy már nemzetek előtt nem az irigység,hanem felváltva a szánalom vagy félelem tárgya? Mert hiányzik az általános műveltség, az egyetemes népnevelés. Az akarat mindenesetre souverain, de kivitele nagy, a nép természetes a körülményekben rejlő akadályokba ütközik s a politikai tudomány oda irányuló czélja, hogy a nemzet direct kormányzásának önmagától ellenálló akadályait kevesbítse, sőt ha lehet, egészen el is hárítsa, e czél Francziaországban még ,igen távol áll a megvalósulástól. Az általános népszavazat jelenleg csak látszólagos eredményekül bíró jog, mely nem adja elénk a nemzeti akara valódi mérvét; a képesség és szabadság szükséges tényezői az igazságnak szavazások és választóknál, s e tényezőknek épen nem elégséges a franczia „sufffrage universal.“ A kormánynak majdnem végtelen eszközök állanak rendelkezése alatt, hogy a képzettség és függetlenség nélküli tömegekre behathasson; a kormány vezeti a választásokat tetszése szerint s az eredmény csak a szolgaság és corruptio mérvét adja kezünkbe. Szerencsétlenség, ha az államszervezetben a polgárok nagy számának nincsenek képviselői, de még ngyobb baj az, ha őket megcsalják, s elhitetik velük, hogy képviselve vannak, holott a valóságban sincsenek. Így van ez Francziaországban, mert a rendszer megengedé ugyan az általános szavazatot, de mit sem tett, hogy a nemzetet e jog megváltásának szükséges magaslatára emelje. A savítási eredmények mindig a csekély kisebbség édekében ütnek ki, melynek elég szabadsága és beirtása van tudni azt, a mit akar , törekedy annak érvényre emelésére; a nemzet csak , gépies eszközöknek van birtokában, képesség annak használhatása végett hiányzik. Innen a gndósság, melylyel a szavazások resultatumait Hiúsig a népakarat nyilvánulásainak proclamálják,s a népben kiskorúsága tudatát kifejlődni nem engedik, mert ez megszűnnék, mihelyt a tudat létesülne. Ezért léteznek Francziaországban sázuilkok ok nélküli háborúk, emlékek s más fényűzési kiadásokra, de semmi a tudatlan tömegek felméeésére! A nép érdeke világos: morális tekintetben kaitás- és nevelésre, physikilag tisztább s jobb atsokra s táplálóbb eledelekre van szüksége. Ma ezeket csak az általános jólét emelkedése, a létező segélyforrások használása, takarékosság s mukájának helyes alkalmazása által érheti el. Mindenekelőtt pedig békére van szüksége, mert bék a nép első kívánalma, a nép politicája. Egy valódi népszerű népképviselet avval kezdte volna,ogy a díjmentes tanulást decretálja minden funeziára nézve, a háborút a kalandok közé veti, aadsereget megkissebbíti, a földmivelést, ipart és kereskedelmet előmozdítja, a hivatalnokok szmát s magas díjazását leszállítja, a közvélemént s az általános szabadságot megszilárdítja, aki ennek ellenkezője történt. Francziaország jelentszélyes helyzetét a tudatlanság és elnyomatás hoz létre. Ha fel akar virágozni, más utakra kellnie, a nemzetet más szellemnek kell áthatnia. . dieu l’Empire! (dr.) A viszonyok Keleten. Eg figyelemreméltó látványt veszünk észre, ha ez a vihar alkalmával a tengerparton a feltornyosult habok játékát szemléljük. Villámsebességgel körig egy magas hullám, felemelkedik, de mielőtt csaphatna, a mélységbe sülyed alá s helyén így pillanatig csend uralkodik. E sorok írásakor is mozzanat állott be a görög török viszályban is. A béke felbontásának, a harczias összeütközéssel veszélye roppant gyorsasággal fejlődött ki, de jól a zivatarfelhők kitörni készülnek, ott rövid deig tompa csend uralkodik, ott — hogy előbbi kavalatunknál maradjunk — a hullám megáll. A fiók, miket ilyenkor papírra vetünk, olyanok, hogy azok tartalmát a távsodrony bármely pillanatba meghazudtolhatja. Egy athéni tudósítás szerint az eddigi Bulgaris ministerium lemondott s Komondiros elnöklete alatt új kabinet alakult. E ministeráltozás a viszályt a legnagyobb mértékben megvesste. Nyugodt, előítéletektől ment egyéniségek áltlában nehezen találhatók a jelenlegi görög állatférfiak között, de mégis Georgios király a béke fentartására kevésbbé alkalmas ministert Komondurosnál alig találhatott volna. Komonduros „nagygöög“ a szó teljes értelmében, s dühös ellensége a törököknek. Kormánya a háborút elkerülhetlenné teszi; az elvakult békének nemsokára megismerkednek Omer basa hadseregeivel, melyek minden pillanatban várják a parancsot, hogy átlépjenek a görög határon. Ha a valódi tényállással szembie a görög lapokat, s különösen a „Courrier d’ Rhenes“-t olvassuk, csaknem azt kell hinnünk, hogy őrülteket hallunk politikáról beszélni. Egész vakmerőséggel állítja pl. e lap, hogy Törökország teljesen jogosulatlan kívánságokkal lépett föl, s ugyanazon czikkben egyszersmind nyíltan be is vallja a krétai mozgalom pártfogolását. Minél inkább megismerkedünk a görög nyilatkozatokkal, annál jobban kitűnik, hogy Oroszország minden hivatalos megnyugtatások s képviselőinek látszólagos nyugodt magatartása daczára is a görögöket szüntelen bátorítja, kiknek fellépése különben érthetlen, ha a gyönge mögött védelmének ígéretével egy hatalmasabb államban állana. Hogy Görögország mélyen megingatott pénz-ügyi helyzete s lakosainak átalános szegénysége mellett hogyan fogja a háború költségeit viselni, az valóban meg nem fogható. Egész Görögország- nak egyetlen jóhírű pénzintézete a bank. Ha valaki nagyobb pénzösszeget akar ettől fölvenni, azt egy nappal előbb jelentenie kell, mert a bank házában csak harminczezer frankot tart, többi vagyona pedig a pyreusi kikötő egy pinczéjébe van helyezve, melynek kulcsát az angol hajóraj parancsnoka tartja magánál, hogy népmozgalmak vagy forradalom alkalmával a kincseket a tenger felé nyíló kijáráson biztonságba helyezhesse. Egy görögre, ha még a legjobb hazafi volna is, soha sem bízták e kulcsot. Nem végtelen irónia-e, ha egy ország, melynek városában ily viszonyok lehetségesek, a belga alkotmányhoz hasonló államszerkezettel bír. S nem kell-e önkénytelenül is elmosolyodnunk, olvasva a „Courrier d’ Athenes“ ben, hogy „a porta el van keseredve Görögország ellen, mert nem ismeri az alkotmányos korlátokat, melyek egy constitutionális államban a kormány tevékenységét megszabják? Különös alkotmányos korlátok lehetnek azok, melyek az alattvalóknak a népjogok megsértését megengedik vagy elnézik, melyek lehetővé teszik, sőt ajánlják, bámulatosoknak találják az idegen állam területére intézett rabló betöréseket. „Mindenki azt teheti, amit akar.“ Körülbelül ez a görög szabadságrendszer kifejezése, s az európai diplomácia tunyasága és határozatlansága még megerősíti őket ebben. Konstantinápolyban egészen helyesen ítélik meg a nagyhatalmak e közvetítő működését. A porta tudja, hogy keveset várhat tőlük, s Oroszország csak a kedvező alkalmat várja nyílt megtámadására, hogy Görögország a szakadást szándékosan keresi. A „Turquk“ azon czikkei, melyet a helyzettel foglalkoznak, lényegesen újat nem igen tartalmaznak, s legnevezetesb csak a rajtuk elvonuló felfogás a viszály s italában a jelen politikai situatia okai felöl. Előtte a török-görög viszály csak következménye az utóbbi, hasonlóból eredt jogsérelemnek. „A jelen számos ellenmondásai között — így szól a „Turquie“ — két nagy jelenség, a kor jelei, tisztáin és világosan kiemelkednek : ezek a vallásos és politikai skepticismus. Vallásos és politikai hit nélkül a népek jövőre szükségképpen oda jutnak, hogy az egész, régi alapelvekre fektetett társadalmi rendet megdöntsék.“ Elég bámulatos, hogy ily felkiáltás Konstantinápolyból hangzik át hozzánk, hogy a portának kell panaszkodni a század elenyészett jogi öntudata felett. De a panasz valóban igazságon alapszik. Ha a jelen politikáját a jog tisztelete vezérelné, úgy nem volna keleti kérdésünk. Azon eszme nevelte ezt nagggyá, hogy" az erő minden, ama politikai lelkiismeretlenséjből meríti életerejét, melynek számára jog és borzuló nemes is nem létezik. Nem szégyen e Európára nézve, hogy a török kormány orgánumától kell politikai morálra taníttatnia ? Még van egy eszköz a görög- török viszálynak rendesen befejezésére. A gyakorlati angolok ma rá is jöttek arra s a „Times“ ki is fejezi, hogy hagyják egészen magukra a görögöket. Minél előbb visszavonul a dologtól a diplomatia, annál gyorsabban tisztázódhatik az ki , ha a görögök résztőkét keresik ám lássák, e mélyen szétzilált keleti kérdésben egyebet tenni alig lehet. HIRHARANG. A „M. Polgár“ magán távsürgönye. Feladatott: R.-Sz.-G Györgyön dec. 3O. d. u. 16. 30 p. Érkezett JTolozovárra dec. 31. d. e. 12 ó 10 p. A városi törvényszéket belügyministeri rendeletből utczára rakják ki a Bach casino érdekeiért. A zöld asztalok helyére kártyaasztalok helyeztetnek. Átalános visszatetszés és ingerültség. Lapunk bezárta előtt vesszük a következő érdekes kimutatást egyik pesti levelezőnktől a honvédsegélyezés ügyére vonatkozólag. Amint a leghitelesebb forrásból értesültünk, a honvédsegélyző országos bizottság működését befejezte. A honv. alapi hivatal a az altisztek és közvitézeknek véglegesen megtörtént kielégittetések után fenmaradt 414,220 frt és 31 krra menő alapot, a segélyre minősített s más előlegekben is részesített tiszti egyének között felosztotta. A segélyben részesített tiszti egyének száma a magyar birodalom határain belül és kívül lakókkal együtt 1025 főre megy. Ezekből Erdélyhonra esik összesen 192 tiszti egyén, melyeknek már ezelőtt kiutalványoztatott előlegképpen 15,025 főt. Végkielégítésképpen utalványoztatik most 74,109 frt 20 kr. S igy a 192 erdélyi tiszti egyén a honvédalapból 89,194 frt 20 krnyi segélyben részesült. A végkielégités a rangok után megállapított egységek szerint lett kiszámítva: egy egység ^ 12 frt 20 kr. o. é. A jutalék következőleg állapíttatott meg: Egység után : Egy tábornoknak jutaléka 120 1464 frt — kr. „ „ özvegyének 60 732 „ — „ „ ezredesnek .... 100 1220 „ — „ „ özvegyének . 50 610 „ — „ „ „ árvájának. 9760 „ Több Szebenből érkezett magánlevél erősíti meg azon hirt, hogy ott a napokban a város nagy izgatottságban volt a szomszédbeli román lakók kihívó maguktartása miatt. Állítólagosan Macellariu volt választói nagyobbszerű tüntetésre készültek Siaguna érseki exolája ellen, ki elég idején értesülvén a dologról, Szebent incognitó gyorsan elhagyta. Az érsek szállását katonaság s zsandár őrjárattal biztosítá az elöljáróság. E hírről hivatalos tudósítást még nem hallottunk. *% Kapcsolatban e hírrel megemlítjük, mint régen constatált tényt, hogy a szebeni és szebenkörnyéki román agitátorok minden lőfegyvert összevásároltak a boltból, s azt egy csomó — állítólag Romániából érkezett — revolverrel a szomszéd községek román lakosai között kiosztották. A románok azonban sok helyit a revolverekkel nem tudván bánni, miután e hhamis fegyverek „hátul is elsülnek,“ most fél- 8 negyedrész árban árusítják el azokat E fegyvervásárra vonatkozólag hivatalos nyomozás is történt, — az eredményt azonban nem lehet még tudni. *A Simon Elek ügyvéd kedves leánya, Simon Mari urhölgyet tegnapelőtt vezette oltárhoz Benedicty Lajos, hunyadmegyei birtokos. A szép pár esküvői ünnepélyén nagy számmal volt képviselve a helybeli értelmiség. ** Gr. Eszterházy Kálmán, Kolozs megye főispánja az új képviselőválasztások előmunkálatainak keresztülvitele tárgyában kiadott minister rendelet folytán a központi választmány megalakítása végett, január 9-re rendkívüli bizottmá- nyi gyűlést hívott össze *** Az utczai rablások megdöbbentő számmal kezdenek mutatkozni. A napokban egy helybeli hivatalnokot a zsidó templom környékén ismeretlen tettesek órájas lánczától fosztották meg, tegnap pedig fényes nappal egy magyarutczai szöcsmestert próbáltak megkárosítani. Várjon a városi képviselet és tanács még most sem találja eljöttnek az időt, midőn biztonsági közegeit szaporítania kell ? Vagy erre drastikusabb esetekre van szükség? — Ha csak ez a baj, a fékeit vesztett tolvajok maholnap kilopják rendőrségünket hivatalos helyiségéből, s a zsandár laktanyába pedig belopják őket, már csak azért is, hogy megmutassák bátorságukat. (Nem jó az ördögöt a falra festeni! Szerk.) *A Belügyminiszer úr ő nagyméltósága jelen év deczember hó 23-ikáról 24129 szám alatt tisztelt rendeletének következtében, a tordamegyei képviselő bizottmányt is. Torda városába jövő 1669 dik évi január hó 16 -án délelőtti 10 órára összehiván, mely gyűlésnek főbb tárgyát az országgyűlési képviselők megválaszthatására szükséges törvényszabta előmunkálatoknak keresztülvitele képezi , tisztelettel felkérem a megye területén kívül lévő tordamegyei bizottmányi tagokat, méltóztassanak a fenn kitűzött bizottmányi ülésben résztvenni. Tordán, 1868. deczember 29 én. B. Kemény György; főispán. *** A „házi zenekörű deczember havelőadását f. hó 4 én délután 5 órakor saját helyiségében tartja meg ezen műsorozattal: 1. Haydn J. Vonónégyes F dar. — 2. Kreutzer C. „Granadai éj“ nyitánya zongorán, négy kézre, septettkisérettel. — 3. Mozart 7 ik vonónégyese. Mind a három szám a zeneköri tagok tagok által előadva a zongorarészt Hintz Róza és Hermina szívesek voltak elvállalni. A marhavész Erdélyben folyó évi dec. hó első felében a következő helységekben dúlt: gyergyófiókszéki Alfámn, Újfalu és Csomafalva; alcsiki: Csik Sz. György; felcsiki: Szépviz; kolozsmegyei: Egerbegy; fogarasvidéki :Vajda- és Teleki Récse, Hurész; kőhalomszéki: I’arád, Sombor, Kőhalom, Mirkvásár, Rácsa és Siberk; szászvárosi: Szászváros; alsófehér megyei: Alvincz, Szászpatak, Kisfalud és Ladamos; udvarhelyszéki: Feketelak, Sz. Király, Oroszhegy, Bethfalva, Nagy Galambfalva, Szitás Keresztúr és Korond; naszódvidéki: Major Sz. György, Ó Radna, N. Rebra, Zagra és Kirlihaba; hunyadmegyei: Tamáspatak, Alárosviz, Kimpuluj, Nyág és Livadze; szerdahelyszéki: Szerdahely és Hátszeg községekben uralgott, hol a vész kiütésétől kezdve 38,029 darab marhalétszámból 1043 udvarban összesen 3059 darab betegedett meg; ezekből 1279 meggyógyult, 1677 elhullott, 52 beteg lebunkóztatott és 51 darab mint beteg felügyelet alatt maradt. T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS, Egység után: n „ árváinak . . 25 305 „ n alezredesnek . 92 1122 „ 40 „ n „ özvegyének . 46 561 „ 20 „ n „ árvájának . 23 280 „ 60 „ n őrnagynak . . . . 80 976 „n Ti „ özvegyének . 40 00 00 a V Ti „ árvájának . 20 244 „ n századosnak . . . . 60 732 „ Ti n „ özvegyének . 30 366 „ Ti n „ árvájának . 15 183 „n 71 főhadnagynak . . . 40 488 „p n „ özvegyének . 20 244 „n Ti „ árvájának . 10 122 „p Ti hadnagynak . . . . 32 390 „ 40 „ 1) „ özvegyének . 16 195 „ 20 „ *) „De la Souveraineté nationa 1 e“ par le comte ás Gárdámé. Paris. 1868. Január 1