Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-01-01 / 1. szám

1-ső szám. — a figyelem viszonzásául is, a­mit ez alkalommal Erdély, Románia „nővér“e iránt a lelépett román miniszter tanúsított. Románia külügyi politikájáról volt szó, s csak természetesnek találhatjuk, hogy e politikának egykori vezetője erélyes felszólalásában kísérje meg a volt miniasterium ezen irányú működésének védelmét. Két alapeszmében öszpontosul beszédének hazánkat illető­ része. Szerinte ugyanis a románok akkor mi­ért az osztrák császár, kinek annyi millió alattvalója van, magát magyar királynak megkor­tiáztatá­s a Beust báró által kezébe adott karddal a légben négy vágást tevén, a sz. István kor­ fiájához hajdan tartozott országok meghódítá­­sa ígérte: a románok nem érezték magukat nyugtalanítva ezáltal, míg most Beust oly rémü­lést és félelmet mutat, mintha Ausztria valamely kis, és Románia óriási hatalom volna. Mivel, pedig Beust báró nyugtalanságának alapja nem fogható fel, van okuk a románoknak attól tartani, hogy „ezen urak nem akarnak jót tenni velük.“ A tetőtől talpig felfegyverzett szerbek semmi, ellenben mi, kiknek alig van 50,000 román számára fegyve­rünk „határtalan“ nyugtalanságot okozunk. Beszédének második részében specialiter Erdély foglalkoztatja Bratiano urat. Megnyugtatni kegyeskedik­­ Ausztriát azon állítása által, hogy ellenünk soha támadó politikát nem követett, hogy soha sem szándékozták Erdélyt háborúval elborítani, s csak azt kívánták, hogy a románok is ugyanazon jogok birtokába jussanak itt is, melyeket 1849 ben a magyarok a többi nemzetiségeknek ígértek. „Soha se feledjék el azonban a szomszéd államok, hogy ha a velük házasságban élő nővért meg akarják gyilkolni, ha tört akarnak verni Erdély szivébe; — majdan egykor, Franczia és Olaszország, meg­látja a vért a gyilkos homlokán s megóvandja utódaikat az elveszéstől. Ez veleje Bratiano ur beszédének. Mi örven­denénk azon leginkább, ha a sok szóvirág között nem keresnék eredménytelenül az őszinteséget, a dolgok valóságának megfelelő előadást, ha a volt román miniszter külpolitikája nem jogosított volna a feltevésre, hogy benne ellenségünket látjuk, ki a rokonság ürügye alatt, a testvér czímét véve fel, e testvér „nővér“ét öröksége, sőt életétől is meg­fosztani igyekszik, ha nem írna ki a szavakból, melyekkel gyilkost kiált, azon szándék, hogy más­felé terelvén a figyelmet, maga akadálytalanul tehesse előkészületeit a nevezett nemes mesterség életbeléptetésére. Bratiano urat aggasztja a magyar osztrák monarchia hadseregének magas létszáma. Bratiano úr hazánknak Románia elleni hóditási terveiről be­szél, holott alig tudhatná valaki jobban, mint ép­pen ő, hogy e hadsereg hóditási terveknek nem érdeke­, hanem ellenében van hivatva, ha ugyan a körülmények ezt elodázhatlanná tennék fellépni; feledi, hogy hadseregünk magas létszámát nagy részben azon izgatások tették szükségessé, melye­ket egy idegen hatalom védszárnyaival takarózva, a Bratiano-kormány nemcsak eltűnt, de sőt provo­­káló magatartása által elő is segített Románia nővérének nevezi Bratiano az Erdélyt. Mi elfogadjuk e czímet, de arra is figyel­meztetjük őt, hogy felbontva az egyik félnek bol­dog házasságát, a testvéri viszonyt természetelle­nesen átalakítani éppen oly bűn volna, mint a mi­nő az, ha Románia közremunkál „nővér­­ének egy oly hatalom karjai közé jutásán, melytől ezt nem­zeti tétele, műveltségi viszonyai és történelmi múltja egyaránt elidegenítik. Ha csakugyan oly „jó test­vér“ Románia, mint Bratiano úr állítja, nem fog megtagadni azon esetben nővérétől egy újévi aján­dékot, az őszinte ígéretet t. i., hogy megszűnik jövőre eszköz lenni a „nővér“ hóhérjának vaske­­zében! Szemle* (—*•) Korunk politicai történetéhez I. Ha végigtekintünk a franczia politicai irodalom legújabb termékein, nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy főleg Francziaország fővá­rosában mind leplezetlenebből nyilváníttatnak oly politicai nézetek és deductiok, melyek a fennálló viszonyok irányában kedvezőknek épen nem nevez­hetők. Nem a véletlen okozza ezt: a császárság korhadttá vált s ebben van a megfejtés. Korunkat egy neme a vajúdásnak járja át, mely ellen a szuronyok hatalma s a papság hitalakzatai sem fognak sokáig megállhatni. Szellemi tényezők állottak ki a küzdtérre s a harcrot győzelmesen fogják megvívni. E tiszta és szigorúan körülhatá­rolt álláspontból akarjuk egy pár termékét a fran­czia politikai sajtónak megítélni. „A nemzet souverain: ez Francziaország politicai hitvallása“ — e határozott állítást olvassuk Kardane gróf röpiratának *) elején. Szerinte egy nemzet sem souverainebb, mint épen a franczia. Hogy van az tehát — e kérdés merül fel természetes következtetés utján — hogy ugyan­azon nemzet a helyett, hogy egy szabad és nagy nép fényt, életét tüntetné fel, gyorsan, egyenlő könnyűséggel futja át a legellentétebb rendszere­ket ? Miért nem tud egyensúlyt tartani, miért nem képes magát szilárdan organizálni? Honnan van hogy már nemzetek előtt nem az irigység,­­hanem felváltva a szánalom vagy félelem tárgya? Mert hiányzik az általános műveltség, az egyetemes népnevelés. Az akarat minden­esetre souverain, de kivitele nagy, a nép termé­szete­s a körülményekben rejlő akadályokba ütkö­zik s a politikai tudomány oda irányuló czélja, hogy a nemzet direct kormányzásának önmagától ellenálló akadályait kevesbítse, sőt ha lehet, egészen el is hárítsa, e czél Francziaországban még ,igen távol áll a megvalósulástól. Az általános népszava­­zat jelenleg csak látszólagos eredményekül bíró jog, mely nem adja elénk a nemzeti akara valódi mérvét; a képesség és szabadság szükséges ténye­zői az igazságnak szavazások­ és választóknál, s e tényezőknek épen nem elégséges a franczia „sufffrage universal.“ A kormánynak majdnem végtelen eszközök állanak rendelkezése alatt, hogy a képzettség és függetlenség nélküli tömegekre behathasson; a kormány vezeti a választásokat tetszése szerint s az eredmény csak a szolgaság és corruptio mérvét adja kezünkbe. Szerencsétlen­­ség, ha az államszervezetben a polgárok nagy számának nincsenek képviselői, de még n­gyobb baj az, ha őket megcsalják, s elhitetik velük, hogy képviselve vannak, holott a valóságban sincse­­nek. Így van ez Francziaországban, mert a rend­szer megengedé ugyan az általános szavazatot, de mit sem tett, hogy a nemzetet e jog megváltásá­nak szükséges magaslatára emelje. A savítási eredmények mindig a csekély kisebbség édekében ütnek ki, melynek elég szabadsága és beirtása van tudni azt, a mit akar , törekedy annak érvényre emelésére; a nemzet csak , gépies eszközöknek van birtokában, képesség annak használhatása végett hiányzik. Innen a gndósság, melylyel a szavazások resultatumait Hiúsig a népakarat nyilvánulásainak proclamálják,s a nép­ben kiskorúsága tudatát kifejlődni nem engedik, mert ez megszűnnék, mihelyt a tudat létesülne. Ezért léteznek Francziaországban sázuilk­ok ok nélküli háborúk, emlékek­ s más fényűzési kiadá­­sokra, de semmi a tudatlan tömegek felméeésére! A nép érdeke világos: morális tekintetben kaitás- és nevelésre, physikilag tisztább s jobb atsokra s táplálóbb eledelekre van szüksége. Ma ezeket csak az általános jólét emelkedése, a létező segélyforrások használása, takarékosság s mukájá­­nak helyes alkalmazása által érheti el. Mindenek­­előtt pedig békére van szüksége, mert bék a nép első kívánalma, a nép politicája. Egy valódi nép­szerű népképviselet avval kezdte volna,­ogy a díjmentes tanulást decretálja minden funeziára nézve, a háborút a kalandok közé veti, a­adsere­­get megkissebbíti, a földmivelést, ipart és keres­kedelmet előmozdítja, a hivatalnokok szmát s magas díjazását leszállítja, a közvélemént s az általános szabadságot megszilárdítja, ak­i ennek ellenkezője történt. Francziaország jelen­tszélyes helyzetét a tudatlanság és elnyomatás hoz­ létre. Ha fel akar virágozni, más utakra kell­­nie, a nemzetet más szellemnek kell áthatnia. . dieu l’E­m­p­ir­e! (dr.) A viszonyok Keleten. Eg figye­lemreméltó látványt veszünk észre, ha ez a vihar alkalmával a tengerparton a feltornyosult habok játékát szemléljük. Villámsebességgel körig egy magas hullám, felemelkedik, de mielőt­t csaphat­na, a mélységbe sülyed alá s helyén így pillana­tig csend uralkodik. E sorok írásakor is mozza­nat állott be a görög török viszályban is. A béke felbontásának, a harczias összeütközéssel veszélye roppant gyorsasággal fejlődött ki, de jól a ziva­tarfelhők kitörni készülnek, ott rövid deig tompa csend uralkodik, ott — hogy előbbi kavalatunknál maradjunk — a hullám megáll. A fiók, miket ilyenkor papírra vetünk, olyanok, hogy azok tar­talmát a távsodrony bármely pillanatba megha­zudtolhatja. Egy athéni tudósítás szerint az eddigi Bul­­garis ministerium lemondott s Komondiros elnök­lete alatt új kabinet alakult. E ministeráltozás a viszályt a legnagyobb mértékben megvesste. Nyu­godt, előítéletektől ment egyéniségek áltlában ne­hezen találhatók a jelenlegi görög állatférfiak kö­zött, de mégis Georgios király a béke fentartására kevésbbé alkalmas ministert Komondurosnál alig találhatott volna. Komonduros „nagygöög“ a szó teljes értelmében, s dühös ellensége a törököknek. Kormánya a háborút elkerülhetlenné teszi; az el­vakult bék­ének nemsokára megismerkednek Omer basa hadseregeivel, melyek minden pillanatban várják a parancsot, hogy átlépjenek a görög ha­táron. Ha a valódi tényállással szembie a görög lapokat, s különösen a „Courrier d’ Rhenes“-t ol­vassuk, csaknem azt kell hinnünk, hogy őrülteket hallunk politikáról beszélni. Egész vakmerőséggel állítja pl. e lap, hogy Törökország teljesen jogo­sulatlan kívánságokkal lépett föl, s ugyanazon czikkben egyszersmind nyíltan be is vallja a kré­tai mozgalom pártfogolását. Minél inkább megis­merkedünk a görög nyilatkozatokkal, annál jobban kitűnik, hogy Oroszország minden hivatalos meg­nyugtatások s képviselőinek látszólagos nyugodt magatartása daczára is a görögöket szüntelen bá­torítja, kiknek fellépése különben érthetlen, ha a gyönge mögött védelmének ígéretével egy hatal­masabb állam­ban állana.­ Hogy Görögország mélyen megingatott pénz-­­­ügyi helyzete s lakosainak átalános szegénysége mellett hogyan fogja a háború költségeit viselni, az valóban meg nem fogható. Egész Görögország-­­ nak egyetlen jóhírű pénzintézete a bank. Ha va­laki nagyobb pénzösszeget akar ettől fölvenni, azt egy nappal előbb jelentenie kell, mert a bank há­zában csak harminczezer frankot tart, többi vagyo­na pedig a pyreusi kikötő egy pinczéjébe van he­lyezve, melynek kulcsát az angol hajóraj parancs­noka tartja magánál, hogy népmozgalmak vagy forradalom alkalmával a kincseket a tenger felé nyíló kijáráson biztonságba helyezhesse. Egy gö­rögre, ha még a legjobb hazafi volna is, soha sem bízták e kulcsot. Nem végtelen irónia-e, ha egy ország, mely­nek városában ily viszonyok lehetségesek, a belga alkotmányhoz hasonló államszerkezettel bír. S nem kell-e önkénytelenül is elmosolyodnunk, olvasva a „Courrier d’ Athenes“ ben, hogy „a porta el van keseredve Görögország ellen, mert nem ismeri az alkotmányos korlátokat, melyek egy constitutioná­­lis államban a kormány tevékenységét megszab­­ják? Különös alkotmányos korlátok lehetnek azok, melyek az alattvalóknak a népjogok megsértését megengedik vagy elnézik, melyek lehetővé teszik, sőt ajánlják, bámulatosoknak találják az idegen állam területére intézett rabló betöréseket. „Min­denki azt teheti, a­mit akar.“ Körülbelül ez a gö­rög szabadságrendszer kifejezése, s az európai diplomácia tunyasága és határozatlansága még meg­­erősíti őket ebben. Konstantinápolyban egészen helyesen ítélik meg a nagyhatalmak e közvetítő működését. A porta tudja, hogy keveset várhat tőlük, s Oroszor­szág csak a kedvező alkalmat várja nyílt megtá­madására, hogy Görögország a szakadást szándé­kosan keresi. A „Turquk­“ azon czikkei, melyet a helyzettel foglalkoznak, lényegesen újat nem igen tartalmaznak, s legnevezetesb csak a rajtuk elvonuló felfogás a viszály s italában a jelen po­litikai situatia okai felöl. Előtte a török-görög vi­szály csak következménye az utóbbi, hasonlóból eredt jogsérelemnek. „A jelen számos ellenmondá­sai között — így szól a „Turquie“ — két nagy je­lenség, a kor jelei, tisztáin és világosan kiemel­kednek : ezek a vallásos és politikai skepticismus. Vallásos és politikai hit nélkül a népek jövőre szükségképpen oda jutnak, hogy az egész, régi alapelvekre fektetett társadalmi rendet megdöntsék.“ Elég bámulatos, hogy ily felkiáltás Konstantiná­polyból hangzik át hozzánk, hogy a portának kell panaszkodni a század elenyészett jogi öntudata felett. De a panasz valóban igazságon alapszik. Ha a jelen politikáját a jog tisztelete vezérelné, úgy nem volna keleti kérdésünk. Azon eszme ne­velte ezt nagggyá, hog­y" az erő minden, ama po­litikai lelkiismeretlensé­jből meríti életerejét, mely­nek számára jog és borzuló nemes is nem létezik. Nem szégyen e Európá­ra nézve, hogy a török kor­mány orgánumától kell politikai morálra taníttatnia ? Még van egy eszköz a görög- török viszály­nak rendesen befejezésére. A gyakorlati angolok ma rá is jöttek arra s a „Times“ ki is fejezi, hogy hagyják egészen magukra a görögöket. Minél előbb visszavonul a dologtól a diplomatia, annál gyor­sabban tisztázódhatik az ki , ha a görögök rész­tőkét keresik ám lássák, e mélyen szétzilált keleti kérdésben egyebet tenni alig lehet. HIRHARANG. A „M. Polgár“ magán távsürgönye. Feladatott: R.-Sz.-G Györgyön dec. 3O. d. u. 1­6. 30 p. Érkezett JTolozovárra dec. 31. d. e. 12 ó 10 p. A városi törvényszéket belügy­­ministeri rendeletből utczára rakják ki a Bach casino érdekeiért. A zöld asztalok helyére kártyaasztalok helyeztetnek. Átalános visszatetszés és ingerültség­. Lapunk bezárta előtt vesszük a kö­vetkező érdekes kimutatást egyik pesti levelezőnk­től a honvédsegélyezés ügyére vonatkozólag. A­mint a leghitelesebb forrásból értesültünk, a hon­­védsegélyző országos bizottság működését befejezte. A honv. alapi hivatal a az altisztek és közvitézek­nek véglegesen megtörtént kielégittetések után fen­­maradt 414,220 frt és 31 krra menő alapot, a se­gélyre minősített s más előlegekben is részesített tiszti egyének között felosztotta. A segélyben ré­szesített tiszti egyének száma a magyar birodalom határain belül és kívül lakókkal együtt 1025 főre megy. Ezekből Erdélyhonra esik összesen 192 tisz­ti egyén, melyeknek már ezelőtt kiutalványoztatot­t előlegképpen 15,025 főt. Végkielégítésképpen utal­­ványoztatik most 74,109 frt 20 kr. S igy a 192 erdélyi tiszti egyén a honvédalapból 89,194 frt 20 krnyi segélyben részesült. A végkielégités a ran­gok után megállapított egységek szerint lett kiszá­mítva: egy egység ^ 12 frt 20 kr. o. é. A juta­lék következőleg állapíttatott meg: Egység után : Egy tábornoknak jutaléka 120 1464 frt — kr. „ „ özvegyének 60 732 „ — „ „ ezredesnek .... 100 1220 „ — „ „ özvegyének . 50 610 „ — „ „­ „ árvájának. 97­­60 „ Több Szebenből érkezett magánlevél erősíti meg azon hirt, hogy ott a napokban a vá­ros nagy izgatottságban volt a szomszédbeli ro­mán lakók kihívó maguktartása miatt. Állítólago­san Macellariu volt választói nagyobbszerű tünte­tésre készültek Siaguna érsek­i exolája ellen, ki elég idején értesülvén a dologról, Szebent incogni­­tó gyorsan elhagyta. Az érsek szállását katonaság s zsandár őrjárattal biztosítá az elöljáróság. E hír­ről hivatalos tudósítást még nem hallottunk. *% Kapcsolatban e hírrel megemlítjük, mint régen constatált tényt, hogy a szebeni és sze­­benkörnyéki román agitátorok minden lőfegyvert összevásároltak a boltból, s azt egy csomó — állí­tólag Romániából érkezett — revolverrel a szom­­széd községek román lakosai között kiosztották. A románok azonban sok helyit a revolverekkel nem tud­ván bánni, miután e hhamis fegyverek „hátul is el­sülnek,“ most fél- 8 negyedrész árban árusítják el azokat E fegyvervásárra vonatkozólag hivatalos nyomozás is történt, — az eredményt azonban nem lehet még tudni. *A Simon Elek ügyvéd kedves leánya, Simon Mari urhölgyet tegnapelőtt vezette oltár­hoz Benedicty Lajos, hunyadmegyei birtokos. A szép pár esküvői ünnepélyén nagy számmal volt képviselve a helybeli értelmiség. ** Gr. Eszterházy Kálmán, Kolozs me­­gye főispánja az új képviselőválasztások előmun­kálatainak keresztülvitele tárgyában kiadott mini­ster rendelet folytán a központi választmány meg­alakítása végett, január 9-re rendkívüli bizottmá- nyi gyűlést hívott össze *** Az utczai rablások megdöbbentő számmal kezdenek mutatkozni. A napokban egy helybeli hivatalnokot a zsidó templom környékén ismeretlen tettesek órája­­s lánczától fosztották meg,­­ tegnap pedig fényes nappal egy magyar­­utczai szöcsmestert próbáltak megkárosítani. Várjon a városi képviselet és tanács még most sem találja eljöttnek az időt, midőn biztonsági kö­zegeit szaporítania kell ? Vagy erre drastikusabb esetekre van szükség? — Ha csak ez a baj, a fé­keit vesztett tolvajok maholnap kilopják rendőrsé­günket hivatalos helyiségéből, s a zsandár lakta­nyába pedig belopják őket, már csak azért is, hogy megmutassák bátorságukat. (Nem jó az ördögöt a falra festeni! Szerk.) *A Belügyminiszer úr ő nagyméltósága jelen év deczember hó 23-ikáról 24129 szám alatt tisztelt rendeletének következtében, a tordamegyei képviselő bizottmányt is. Torda városába jövő 1669 dik évi január hó 16 -án délelőtti 10 órára összehiván, mely gyűlésnek főbb tárgyát az ország­gyűlési képviselők megválaszthatására szükséges törvényszabta előmunkálatoknak keresztülvitele ké­pezi , tisztelettel felkérem a megye területén kívül lévő tordamegyei bizottmányi tagokat, méltóztassa­­nak a fenn kitűzött biz­ottmányi ülésben résztvenni. Tordán, 1868. deczember 29 én. B. Kemény György; főispán. *** A „házi zenekörű deczember hav­előadását f. hó 4 én délután 5 órakor saját helyi­­ségében tartja meg ezen mű­sorozattal: 1. Haydn J. Vonónégyes F dar. — 2. Kreutzer C. „Gra­nadai éj“ nyitánya zongorán, négy kézre, septett­­kisérettel. — 3. Mozart 7 ik vonónégyese. Mind a három szám a zeneköri tagok tagok által előadva a zongorarészt Hintz Róza és Hermina szívesek voltak elvállalni.­­ A marhavész Erdélyben folyó évi dec. hó első felében a következő helységekben dúlt: gyergyófiókszéki Alfámn, Újfalu és Csomafalva; al­­csiki: Csik Sz. György; felcsiki: Szépviz; kolozs­­megyei: Egerbegy; fogarasvidéki :V­­­ajda- és Tele­ki Récse, Hurész; kőhalomszéki: I’arád, Sombor, Kőhalom, Mirkvásár, Rács­a és Siberk; szászvárosi: Szászváros; alsófehér megyei: Alvincz, Szászpatak, Kisfalud és Ladamos; udvarhelyszéki: Feketelak, Sz. Király, Oroszhegy, Bethfalva, Nagy Galambfal­va, Szitás Keresz­túr és Korond; naszódvidéki: Ma­jor Sz. György, Ó Radna, N. Rebra, Zagra és Kir­­lihaba; hunyadmegyei: Tamáspatak, Alárosviz, Kimpuluj, Nyág és Livadze; szerdahelyszéki: Szer­dahely és Hátszeg községekben uralgott, hol a vész kiütésétől kezdve 38,029 darab marhalétszám­ból 1043 udvarban összesen 3059 darab betege­dett meg; ezekből 1279 meggyógyult, 1677 elhul­lott, 52 beteg lebunkóztatott és 51 darab mint be­teg felügyelet alatt maradt. T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS, Egység után: n „ árváinak . . 25 305 „ n alezredesnek . 92 1122 „ 40 „ n „ özvegyének . 46 561 „ 20 „ n „ árvájának . 23 280 „ 60 „ n őrnagynak . . . . 80 976 „n Ti „ özvegyének . 40 00 00 a V Ti „ árvájának . 20 244 „ n századosnak . . . . 60 732 „ Ti n „ özvegyének . 30 366 „ Ti n „ árvájának . 15 183 „n 71 főhadnagynak . . . 40 488 „p n „ özvegyének . 20 244 „n Ti „ árvájának . 10 122 „p Ti hadnagynak . . . . 32 390 „ 40 „ 1) „ özvegyének . 16 195 „ 20 „ *) „De la Souveraineté nationa 1 e“ par le comte ás Gárdámé. Paris. 1868. Január 1

Next