Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-01-01 / 1. szám
KOLOZSVÁR, DECEMBER 31. Szemle* Kolozsvár, december 31. (én.) A bonyodalmak hova tovább mind nagyobb mérveket öltenek, ugyannyira, hogy a „rövidnek“ remélt hadjárata a múlt évnek mintegy introductióját kezdi képezni az eshetőségeknek, amelyek Európa alapját megrázkódtatják. „Anglia fegyverkezik!“ Bright az angol kabinetben a béke erélyes védője visszalépett, s ez annyit jelent, hogy a három pártnak nyitva áll a tér. Kassel a „Times“ hoz intézett levelében saját állítása szerint csak alkalmat akart adni az eszmecserére, tény azonban, hogy e levél sarkalatos tétele abban rejlik, hogy a fegyverkezés szükségessége a közvélemény által a parlament közreműködése nélkül is ismertessék el. Bassel érvei között legnevezetesebb az, hogy arra a könnyűségre utal, amelylyel Bismarck és Gortschakoff fityet hánynak a szerződéseknek, s hogy tehát nem lesz nehéz Urigyet találni előbb Hollandiát, később Ausztriát és végre magát Angliát megtámadni. A „defence not denance“ jelszó alatt Russel Angliát legyőzhetetlennek tatja, s Angliának bis Bore.ug küzdelmeire és hivatsára utalva egyelőre 100,000 honvédet kér. A londoni conferencia ügyére nézve megjegyzendő, hogy a porta szövekezve Poroszországgal a conferencia megnyitása előtt egy tartalomra nézve azonos nyilatkozaton hangsúlyozni fogják, miszerint képviselőik az a határozott utasítást kapják, hogy a tárgyaltakban való részvételüknek azonnal vessenek véget mihelyt a Pontos kérdésén kívül még egy más téma is tűzetik napirendre. Az a hír tehát, hogy Oroszország kész a poroszfranczia háborúügyet a conferencia elé bocsátani e szerint valótlan. A porta e nyiltkozata folytán Károly fejedelem tervei is dogba dőlnek, úgyszintén a capitulatió kérdése is . Pontos-kérdés felrázta a portát régi közönyébe s e felocsudásnak egyik nyilatkozása a constuágok megtagadása Románia és Szerbia részére, minden jel azonban oda mutat, hogy az Ausztria és Oroszország által támogatott capitulatio kérdés szintén a conferenţia elé kerül, a hol a jelzett nilatkozat folytán csak bonyodalmat okozhat. Évain (1835- ben a franezia kamarában ez) értesíti „Progrés des Ardennes“ t, hogy Ionvulg „Vörös herczeg“ ura bátyja, az már intrikává szegődött s nemrég fülkee Changar,erta végre, hogy általa a franczia sereget a pnapartista restauratiónak megnyerje, kísérlet ldása több mint bizonyos. Legujbb hirek szerint Garibaldi bevonult Dijonba, Imbetta Bordeauxba érkezett. „Trouvillé“ légijó hireket hozott decz. 27 kéről, melyek szeiduáris állapota kitűnő, változtatására csak nemileg is hatni képes lenne. Vannak események melyek a legmélyebb fájdalommal töltik el az emberiség minden barátait, melyekben azok a civilisatio visszaesését látják, anélkül hogy meggondolnák hogy ez lehetlen. Egyes események melyek a barbárság győzelmére mutatnak, csak a civilisatió előmunkásai. A porosz invasio, mely egész Európa ellenszenvével találkozik, mely tagadhatlanul a tudomány és művészet óriás remekeit semmisité meg, mely milliók boldogságának ássa sírját, mely korunkat a középkori sötétséghez látszik visszavinni; szomorú igaz, de nem csüggesztő. Ki állíthatja azt, hogy nem e e vér árán lesznek megvéve a civilasattó legnagyobb vivmányai ? A mult idők égnagyobbnak látszó szerencsétlenségei szintegyépi kellékei voltak az abból folyó eseményeknek, melyekből ismét a máskor polgárisodása fejlődött. A folytonos haladás elvitázhatlan az emberiség történetében. A visszaesés mindig csak látszólagos. Ezek meggondolása nyújthatja csak azon megelégedést, azon nem csüggedést, mely a boldogság főtényezője. Adja az események e logikai következetessége, hogy ez új év a mult szenvedések édes gyümölcseiből mentél többet nyújtson az emberiségnek, adja hogy mielőbb megértsék a népek közös érdekeiket, melyek már sohá mesterségesen sem takarhatók el, adjon boldog újévet!!! Hory Béla: Újévi gondolatok. újra eltűnt. Egy évvel ismét gazdagénelem és szegényebbek vagyunk mi, év mely alig észrevehetőig repül el, nyomokat képes hagyni hátra, nyomócsaládok kisvilágában, a társadalmi témák és emberiség történetében, őket látva hányat fog el a sors csodáltszó szeszélyei bámulása. Mig az események kerekének forgása, csudálatos ugyan, de mindég ugyanaz. Nem történhetik semmi, mely ne lenne bizonyos szabályok következménye. E szabályok nagy része még probléma előttünk , de azért létezik az a legparányibb dolgoktól kezdve a világrendítő eseményekig. Vannak dolgok melyek bámulással töltik el a világot, nagyszerű és nem várt események. Az ember hajlandó olyankor gondolatainak támaszai az alig megfoghatót hinni, ahelyett, hogy a Cselekvények logikai összefüggését keresné, melyek legtöbbnyire az emberi véges ésszel is meglelhetők. Vagy találhatunk a világtörténetében csak egy eseményt, mely más eseményekkel szoros összefügésben ne lett volna, s melynek viszonyt szükségképi következménye ne lenne? Nem! Láncz az, mely a szabályszerűség szemeiből áll. Nézzük a múlt év lefolyt eseményeit! Volt-e felvilágosultabb fő, ki ne látta volna előre bukását azon hatalomnak mely „nem e világból való“ hatalma által nagyon is e világi hatalmat gyártó? Ki ne hitte volna biztosan bukását azon hatalomnak, mely az erkölcsöt tapodta, az erkölcsöt prédikáló, mely a felebaráti szeretet tanával kezében, a vastag önzést és szeretetlenséget gyakorló? Volt-e ki ne hitt volna az örökigazság egy térem győzelmében is? És mégis a római események nem lepték-emeg a világot?! Mit szóljunk a Francziaországban történöl? A hitszegés legnagyobbszerü példányképe, ki ' a vérszopó tigris kegyetlensége elhomályopolgártársai hulláján lépett a trónra; ki•át polgártársai vére festé, számított el e trón nem fog Összedőlni oly hamar, ki az események következetes folyása • hogy dinastiája uralkodásának száza eg alapját?e önmaga sem; mások még ke- • mely megszokta et a hatalomot. ' * ’ságos bukása még is tyszerű, mily terménagyszerű szabályok Táviratok a külsőidről. Karlsruhe, dec. 29. Versaillesi levelek közük: A párisiak Boody mellett egy uj, nehéz ágyukból álló üteget szereltek fel, melynek lövegei Aulnayn túl haladnak. Hamburg, decz. 29. Orléansi tábori posta levelek szerint a mecklenburgi nagyherczeg hadserege teljesen meg van rendítve. A bajor hadtesthez hasonlóan a Hansa dandárnak is ki kellett vonatnia a csatavonalból. E dandár Chartresben fog újra szerveztetni. Orleans városa e hó 17 én ismét 600,000 franknyi sarezot volt kénytelen fizetni. Lille, decz. 29. A hadügyminiszernek a tábornokokhoz intézett egy rendelete felemlíti, hogy az Orleansban és körül elfogott poroszoknál pénzösszegek, ékszerek és más oly tárgyak találtattak, melyek a zsákmányolásból erednek. Ezért Gambetta utasítja a tábornokokat, hogy minden fogolynál ez értelemben vizsgálatot tartassanak. London, decz. 29. A „Standard“ jelenti Le Mansból e bó 22-ről: 8000 sebesült franczia fekszik itt. — A hideg igen nagy. Oesf, Horn? 99 Garbaldi Yesoul felé vonul. Karlsruhe, decz. 29. A Nuits melletti hatában a badeniek 63 tisztet és 825 katonát vesztettek. Köln, decz. 28. A román fejedelemnek rokonaihoz intézett irata szerint, helyzete a legiskosabb. Berlini irányadó helyről tudatták atyjával, hogy Károly fejedelem az északnémet szövetség támogatására nem számíthat. Pétervár, decz. 29. A „Journal de Petersbourg“ szerkesztője Capellians súlyosan megbetegedvén, a lap vezetését huzamosabb idő óta Horn magyar képviselő viszi. (?) Versailles, decz. 28. A mecklenburgi nagyherczeget Vogel v. Falkenstein tbk. fogja felváltani, s Tann hadteste a Hanza városok gyalogezredével együtt ide tétetik át. Brüssel, decz. 28. Faidberbe tbk. az északi hadsereggel nem Arrasba, hanem Donaiba vonul vissza, mint vélik, Lillet szándékozik további hadmozdulatai kiindulási pontjául választani. A vitryi híd szétromboltatott. Versailles, decz. 28. (Hivatalos.) Mont Avron ma nem viszonozta ostromágyaink tüzelését, csak az erődök tüzeltek. (?) Versailles, decz. 28. (Hivatalos.) Az első hadtest 26-án az ellenséget üldözés közben Bapamenet utolérvén, még több foglyot ejtett. London, decz. 29. A „Times írja: A Köln, Mainz és Koblenczben levő 50 ezer franczia fogoly közt összeesküvést fedeztek fel; az összeesküvők e hó 24-én szándékoztak fellázadni, őreiket lefegyverezni s magukat Francziaországba keresztül vágni. London, decz. 29. A „Times“ jelentése szerint, Poroszország egy Luxemburghoz intézendő újabb jegyzékben közölni fogja, hogy a vádak egyszerű megczáfolásával nem elégedett meg. Bécs, decz. 29. A „Corr. Warr.“mondja: Bismarck legutóbbi sürgönyére ma lett a válasz Berlinben átadva. Tartalma előbb nem közölhető, mielőtt az Bismarck kezeihez nem jut. Bécs, decz. 29. Lónyai birodalmi pénzügyér Flórenczbe érkezett egyes szerződések megkötése czéljából, melyek az utolsó békekötés óta még függőben vannak Olaszország némely igényei a birodalmi pénzügyministérium nézete szerint el nem fogadhatók, s így jóváhagyásra sem számíthatnak. London, decz. 29. A „D. News.“ Írja: A britt kormány lefoglalt egy a franczia kormány számára készített tenger alatti távsodronyt, mely Dünkircheni Bordeaux val volt összekötendő. Uj York, decz. 28. Schenk tbk. január 8 án innen el fog utazni. Róma, decz. 29. A várost és környékét a Tiber elárasztotta, s jelentékeny károkat okozott. Bukarest, decz. 29. Ghika Iván, mint ki a kamara többségének bizalmát birja, a fejedelem által új kabinet alakításával bízatott meg. Osztrák és magyar középtanodák. ii. Algymnasiumaink reálgymnasiumok, minek következtében szükségképpen nem szánhatnak anynyi tanórát a laatin nyelvre, mint szomszédaink, ^^MMte^^T'á^és T^igy^nasiQ^ osztályokból kikellett küszöbölnünk a görög nyelv oktatását, melyre szomszédaink ezen osztazokban hetenkint 5 órát szánnak; minthogy pedig a latin nyelv oktatására a görög nyelvoktatás ép oly jelentékeny és elősegítő befolyással képes bírni, mint pl. az olasz nyelv oktatása az oláhra (románra), — hisz valamint a latin és görög nyelv a p e 1 a s y nyelvet vallják anyjuknak úgy az olasz és oláh ikrek a latinnak,—azért könnyen megmagyarázhatjuk, hogy miért tanúsítanak az osztrákok gyumasiumaik 4. osztályaibeli tanulók nagyobb jártasságot a latin nyelvben, mint a mieink. Az úgynevezett „Reichs-Kriegs-Ministernek „barátságos“ tudósítása tehát legkevésbbé sem válhatik a magyarországi gymnasiumi tanárok szégyenére, hanem csak tanrendszerünk rovására és gáncsolására történhetett! Mi azonban, ebben a „Bären- és Barbarenlandban,“ meg vagyunk győződve, hogy viszonyainkhoz mérve, eme rendszer meglehetős jó. Mi a történelem- és földrajzbani rése előhaladási eredményt illeti, azt is könnyen meg lehet magyarázni az előbbiekből, de kivált ,a két tanrendszer különbségéből; míg az osztrák gymnasiumok négy alsóbb osztályában a fősúlyt az általános földrajzra fektetik és csak a világtörténelmet tanítják, addig nálunk inkább Magyarország földrajzával és csupán csak a hazai történelemmel foglalatoskodnak az említett osztályokban tantervünk szerint; minthogy pedig a st. pölteni vizsgáló urak en théorre alkalmasint jobban ismerik a Petschernek földjét és népét mint hazánkat és nemzetünket, s minthogy valószínűleg előttünk sokkal nagyobb fontosságú történelmi tünemény amaz apród, ki a német történetbúvárok szerint egykor Wallensteinnak egyet fölvirított,(?) mint pl. Zrínyi Miklós hős személyisége: nagyon is hihetjük, hogy fiatalaink Magyarország földrajza és történelmébeni jó jártasságuk mellett sem voltak képesek az általános földrajzból és világtörténelemből hozzájuk intézett, talán en detail kérdésekre kielégítőleg felelni, minek bizonyára sem ők sem tanáraik nem voltak okai, hanem csupán csak a két tanrendszer különbsége. Valóban sajnos, hogy a dualismus még a tanügybe is befészkelhette magát, mintha a tudomány is német, magyar, cseh vagy tót stb. lehetne! A st. pölteni vizsgálatnak fiatalainkra nézve részeredménye újból figyelmeztet minket arra, hogy mily jó és hasznos volna az, ha a magyar és osztrák közoktatási egyér urak a legjobbnak elismert tanrendszer (pl. a porosz- vagy szászországi) szerint, a birodalom két részének külömböző viszonyaihoz mérve egy módosított közös tanrendszer fölött egyeznének meg. Természetes, hogy ezen *orronH8-»Arhimn n hirn/tat«"-'" Kát ,esze egymás iránt a nyelvek dolgában szigorúan követné a reciprocitás elvét, úgy, hogy amennyi órát Magyarországon szánnának a német nyelvoktatásra, és annyit kellessen az örökös tartományokban a magyar nyelvoktatásra is szentelni. Ez egészen természetes volna, mert ha egy birodalmat akarunk képezni és ha a német és magyar elem van hivatva ezen birodalomban a főszerepet játszani, akkor a két hivatalos nyelv szükségképpen mindkét félben aránylag ugyanegy kedvezményben fog részesülni. Mindenesetre szükséges és jogosan követelheti a magyar nemzet, hogy mindazon intézetekben, melyek közösek, mint pl. a bécsi thereziánum, a katonai intézetek, az orientális akadémia stb., a magyar nyelv ép oly mérvben taníttassék, mint a német; hisz, ha mi elismertük a közös ügyeket és „qnota“ s többféle közös adó által áldozuak a közös intézetek fenntartásáért jogosan követelhetjük, hogy amaz intézetekben a magyar nyelv mint a birodalom egyik felének nyelve, és olyan tekintetbe vétessék, mint a német; ennélfogva az úgynevezett „Reichs-Kriegs Minister úr“ azon megjegyzése által, miszerint a vizsgáló urak a magyar fiataloknál elnézéssel viseltettek a német nyelvben tanúsított járatlanságuk iránt, csak gyöngeségünk és háttérbeszoríttatásunkra figyelmeztetett bennünket: tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy magyar fiatalaink ezerszer többet tudnak németül, mint az osztrákok magyarul. Kimutatván a fennebbiekben népünk általános miveltségének nem kedvező állapotát és normális iskoláink ziláltságából, hogy a magyarországi fiatalok saját és tanáraik hibáján kívül nem mutathatnak fel oly jártasságot a tantárgyakban, mint osztrák versenytársaik, a következő elmélkedésemben a magyarországi gympasiumi tanárokat fogom az osztrák-német tanárokkal összehasonlítani , ha vájjon nem rejlik e tanáraink készültségében is legalább egy másodrendű oka a sz.pölteni rész vizsgának. N. Szeben, 1870. decz. 21. Simon Péter, n.-szebeni államfőgymn. tanár, aki közepétől egy negyedórás távolságért ég épes szüret alkalmával, öt forintot fizessünk a bérkocsinak, mely eset az idén tényleg megtörtént, és melyet csak azért nem hoztunk a rendőrség tudomására, mivel meggyőződtünk, hogy ez út feneketlensége miatt saját szekerünkön 10 frtért sem fuvaroztuk volna ki senki fiát, a különben egyenes fekvésű, közeli és szép sélahelyre. Egy kolozsvári polgár. VÁROSI KÖZÜGYEK Egy életrevaló indítvány. A mint értesülünk a bornyamási hegybirtokosok közelebbi közgyűlésében egy valóban minden tekintetben üdvös indítvány tárgyaltatott melynek czélja oda irányait, hogy az eddig még türhető, de az idén feneketlenné vált bornyamáli út, mely egyszersmind közlekedési vonal is a végelsülyedéstől megmentessék. Úgy hallják, hogy a bornyamáli és bójai szöllő-birtokosok saját áldozatkészségük felajánlása mellett együttesen és nyomatékkal fognak ezen rövid és könnyen helyrehozható útvonal járhatóvá és állandóvá tétele miatt a városi tanácshoz folyamodni. Midőn e bírt registrálunk, örömmel üdvözöljük a birtokosság fellépését, s magunk is hozzászólandunk annak idejében a kivitelre nézve bővebben is, mert valóban mindaddig, míg ezen segítve nem lesz és a kocsizó és sétáló közönség azt nélkülözi, addig sétatérünk is a kocsiút tikkasztó pora miatt csak igen csekély részben felelmeg rendeleteseinek, nem is számítva hogy jövendőre jó lenne kitéve nem lenni annak, hogy a pi n *.*. ___ Január Az első erdélyi vaspálya forgalma 1869-ben Az első erdélyi vaspálya társulat e napokban tette közzé Bécsben 1870 május 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvét, melyben mellékletül a társulatra vonatkozó és az 1869 ik évről hótó összes statistikai adatok csatolvák. Ez adatok a pálya életének hő képét nyújtják és ennélfogva czélszerűnek tartjuk a nevezetesebb adatok közlését. Az egész éven át Arad és Károlyfehérvár közt mindkét irányban naponkint egy egy vegyesvonat közlekedett; a tehervonatok a szükséghez képest külön időkben indítottak. Az egész éven át az említett vonalon közlekedett vegyes vonat .............. 730 fehér vonat ...............726 helyi vonat................ 66 külön katonai vonatok . 12 belkezelési vonat .... 50 összesen. . 1582, ezen kívül az építési üzlet részére közlekedett: a fővonalon 257 kavics- és anyag szálitóvonat, úgy hogy összesen 1849 vonat járt e vonalon. Üres géppel 20 menet történt. Az említett 1849 vonat befutott összesen 39301 mérföldet és pedig részletesen a vegyes vonatok . .. . 20.387 mértföldet a teher vonatok .... 16.058 „ a helyi vonatok .... 468 „ a külön katonai vonatok 215 „ az anyagszállitó s kezelési v.2175 „ Ily élénk forgalom mellett, s tekintve azon körülményt, hogy e pálya még egészen új s hogy a hivatalnokok közül is a legtöbb újoncz volt, a baleseteknek száma nem igen nagy volt. Ugyanis a vegyes vonatoknál a vonalon egy mozdonykisikamlás fordult elő; — a kocsi tologatásnál az állomásokon 5 teherkocsi kisikamlás fordult elő. — A vonalon történt kisikamlásoknak nagy része a pádi süppedékes töltésen történt a igy a pálya hatalmában nem álló akadály következtében. Az említett balesetnek következtében mindazáltal sem a közlekedési eszközökben nem fordultak elő lényegesebb károsodások, sem az utasokon vagy a pálya szolgálati személyzetében sem történtek testi sérülések. Térjünk már most át a szállítás részleteeredményeire, jelesen a személy és a teherszállításra. A személyforgalom következő eredményes két mutat. Szállíttatott : az I kocsi osztályban 2.307 személy 11.605 frt 98 kr a II. „ 34.743 „ összesen 178.914 „ Naponkint átlag 490.nsemély szállíttatott , pedig 6,31 személy az I. osztályban,— 95.,0 személy a II. osztályban, — 193.1# személy a III. osztályban, — 134.1. személy a IV. osztályában és 60 #3 katona. Szmélyek után naponkint a bevétel volt: 31.5 ft. az I. osztálya uz azoktól, 277.50 ft. a II. osztályúaktól, 330.70 ft. a III. osztályuaktól, 120.75 ft. a IV osztályuaktól, 115.76 ft. a katonáktól. A személyszállítás az egyes hónapok szerint beosztva következő összegeket tüntet fel: szállttatott katonák nélkül: havonkint tehát átalában 14.909 személy 26.648 ft. 42 kron szállíttatott; ez átlagszám január augusztusig csak egyszer t. i. július hónapban haladtatik meg, holott szeptembertől kezdve minden hónapban tetemesen több egyén szállíttatott ha nem is vesszük a katonákat számba, ennek oka kiválólag a IV- osztály életbeléptetésében keresendő; míg ugyanis az előbbi hónapokban a III. osztálybeli utazóknak száma soha sem haladta túl a tízezret, szeptembertől kezdve következő emelkedés mutatkozik: szeptemberben III. osztálya 6.282 IV. osztálya 9.146 octoberben „ „ 6.289 „ „ 10.274 novemberben „ „ 3.165 „ „ 11.955 deczemberben „ „ 2.548 „ „ 10.543 A democraticus elvnek alkalmazása tehát e pályánál is kivívta az előnyösség győzelmét. a III. „ 70.659 „ a IV. „ 48.963 „ katona. „ 22.237 „ 101.317 „ 8 „ 120.595 „ 69 „ 44.074 „ „ 42.187 62 71 3*9.781 „ OS „ januárban 6.700 személy 12.575 ft.33 kr. februárban 7.093 f) 14.334 j) 57 „ márciusban 9.946 f) 20.222 f) 76 „ aprilban 9.750 7) 20.785n 15 „ májusban 13.713n 30.205 7172 „ júniusban 12.758n 23.309 1) 51 „ jnlinsban 11.018n 27.101 1) 12 „ angn.-ban 13.784n 32.224n 17 n szept.-ben 19.478n 31.7237>79 „ oetr. en 19.790D 25.576 »50 „ nov.-ben 17.616n 22.159n 92 „ decz.-ben 15.031n 17.374 77 83 „ Napoleon császár wilhelmshohi kabinetjéből. — Mels A. csikké. — *) II. (— 6.) „Nemrég — folytató beszélgetésünket Napoleon — egy német lapban azt olvastam, hogy a chalensi táborban, a császárné szobájában obscene képek függtek.“ Tekintetét reám szegezte és oly hangon, melyben nyugalma daczára nehezen elfojtott harag vibrált, tovább fűzte a szót „Mely czért vél az a journalista buta rágalmával elérhetni? Azt képzeli tán, hogy hazájában bár egy becsületes ember egy szótagát is elhiszi ama gyalázatosságnak? ... S ha nem, kinek ir? Miért becateremti meg magát e piszkos hazugságokkal?“ . A „Sálónkból.