Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-01 / 1. szám

KOLOZSVÁR, DECEMBER 31. Szemle* Kolozsvár, december 31. (én.) A bonyodalmak hova tovább mind na­gyobb mérveket öltenek, ugyannyira, hogy a „rö­vidnek“ remélt hadjárata a múlt évnek mintegy introductióját kezdi képezni az eshetőségeknek, a­melyek Európa alapját megrázkódtatják. „Anglia fegyverkezik!“ Bright az angol kabinetben a béke erélyes védője visszalé­pett, s ez annyit jelent, hogy a három pártnak nyitva áll a tér. Kassel a „Times“ hoz intézett levelében saját állítása szerint csak alkalmat akart adni az eszmecserére, tény azonb­an, hogy e levél sarkalatos tétele abban rejlik, hogy a fegyverkezés szükségessége a közvélemény által a parlament közreműködése nélkül is ismertessék el. Bassel érvei között legnevezetesebb az, hogy arra a könnyűségre utal, a­melylyel Bismarck és Gortschakoff fityet hánynak a szerződéseknek, s hogy tehát nem lesz nehéz Urigyet találni előbb Hollandiát, később Ausztriát és végre magát Ang­liát megtámadni. A „defence not denance“ jelszó alatt Russel Angliát legyőzhetetlennek tatja, s Angliának bis Bore.ug küzdelmeire és hivatsára utalva egyelőre 100,000 honvédet kér. A londoni conferencia ügyére nézve megjegy­zendő, hogy a porta szövekezve Poroszországgal a conferencia megnyitása előtt egy tartalomra nézve azonos nyilatkozaton hangsúlyozni fogják, miszerint képviselőik az a határozott utasítást kapják, hogy a tárgyaltakban való részvételüknek azonnal vessenek véget mihelyt a Pontos kérdésén kívül még egy más téma is tűzetik napirendre. Az a hír tehát, hogy Oroszország kész a porosz­­franczia háborúügyet a conferencia elé bocsátani e szerint valótlan. A porta e nyiltkozata folytán Károly feje­delem tervei is dogba dőlnek, úgyszintén a capi­­tulatió kérdése is . Pontos-kérdés felrázta a por­tát régi közönyébe s e felocsudásnak egyik nyi­latkozása a constuágok megtagadása Románia és Szerbia részére, minden jel azonban oda mutat, hogy az Ausztria és Oroszország által támogatott capitulatio kérdés szintén a conferenţia elé kerül, a hol a jelzett nilatkozat folytán csak bonyodal­mat okozhat. Évain (183­5- ben a franezia kamarában ez) értesíti „Progrés des Ardennes“ t, hogy Ion­vulg­ „Vörös herczeg“ ura bátyja, az már intrikává szegődött s nemrég fülke­­e Changar,ert­a végre, hogy általa a franczia sereget a pnapartista restauratiónak megnyerje, kísérlet ld­ása több mint bizonyos. Legujbb hirek szerint Garibaldi bevonult Dijonba, Imbetta Bordeauxba érkezett. „Trou­villé“ lég­ijó­ hireket hozott decz. 27 kéről, me­lyek szeid­uáris állapota kitűnő, változtatására csak nemileg is hatni képes lenne. Vannak események melyek a legmélyebb fájdalommal töltik el az emberiség minden bará­tait, melyekben azok a civilisatio visszaesését lát­ják, anélkül hogy meggondolnák hogy ez le­­hetlen. Egyes események melyek a barbárság győ­zelmére mutatnak, csak a civilisatió előmunkásai. A porosz invasio, mely egész Európa ellen­szenvével találkozik, mely tagadhatlanul a tudo­mány és művészet óriás remekeit semmisité meg, mely milliók boldogságának ássa sírját, mely ko­runkat a középkori sötétséghez látszik vissza­vin­ni; szomorú igaz, de nem csüggesztő. Ki állíthatja azt, hogy nem e e vér árán lesznek megvéve a civilasattó legnagyobb vivmá­nyai ? A mult idők égnagyobbnak látszó szeren­csétlenségei szintegyépi kellékei voltak az abból folyó eseményeknek, melyekből ismét a máskor polgárisodása fejlődött. A folytonos haladás elvitázhatlan az embe­riség történetében. A visszaesés mindig csak látszólagos. Ezek meggondolása nyújthatja csak azon megelégedést, azon nem csüggedést, mely a bol­dogság főtényezője. Adja az események e logikai következetes­­sége, hogy ez új év a mult szenvedések édes gyümölcseiből mentél többet nyújtson az emberi­ségnek, adja hogy mielőbb megértsék a népek kö­zös érdekeiket, melyek már sohá mesterségesen sem takarhatók el, adjon boldog újévet!!! Hory Béla: Újévi gondolatok.­ ­ újra eltűnt. Egy évvel ismét gazda­génelem és szegényebbek vagyunk mi, év mely alig észrevehetőig repül el, nyomokat képes hagyni hátra, nyomó­­családok kisvilágában, a társadalmi té­­mák és emberiség történetében, őket látva hányat fog el a sors csodá­­ltszó szeszélyei bámulása. Mig az események kerekének forgása, csu­dálatos ugyan, de mindég ugyan­az. Nem történhetik semmi, mely ne lenne bizo­nyos szabályok következménye. E szabályok nagy része még probléma előt­tünk , de azért létezik az a legparányibb dolgok­tól kezdve a világ­rendítő eseményekig. Vannak dolgok melyek bámulással töltik el a világot, nagyszerű és nem várt események. Az ember hajlandó olyankor gondolatainak támaszai az alig megfoghatót hinni, a­helyett, hogy a Cselekvények logikai összefüggését keresné, melyek legtöbbnyire az emberi véges ésszel is meglelhetők. Vagy találhatun­k a világtörténetében csak egy eseményt, mely más eseményekkel szoros össze­­fügésben ne lett volna, s melynek viszonyt szükség­képi következménye ne lenne? Nem! Láncz az, mely a szabályszerűség szemei­­­ből áll. Nézzük a múlt év lefolyt eseményeit! Volt-e felvilágosultabb fő, ki ne látta volna előre bukását azon hatalomnak mely „nem e vi­lágból való“ hatalma által nagyon is e világi ha­talmat gyártó? Ki ne hitte volna biztosan bukását azon ha­talomnak, mely az erkölcsöt tapodta, az erkölcsöt prédikáló, mely a felebaráti szeretet tanával ke­zében, a vastag önzést és szeretetlenséget gya­korló? Volt-e ki ne hitt volna az örökigazság e­gy térem­ győzelmében is? És mégis a római események nem lepték-e­­meg a világot?! Mit szóljunk a Francziaországban történ­­­öl? A hitszegés legnagyobbszerü példányképe, ki ' a vérszopó tigris kegyetlensége elhomályo­­polgártársai hulláján lépett a trónra; ki­­•át polgártársai vére festé, számított e­l e trón nem fog Összedőlni oly hamar, k­i az események következetes folyása • hogy dinastiája uralkodásának száza eg alapját?­e önmaga sem; mások még ke­- • mely megszokta et a hatalom­ot. ' * ’ságos bukása még is tyszerű­, mily termé­nagyszerű szabályok Táviratok a külsőidről. Karlsruhe, dec. 29. Versaillesi levelek köz­ük: A párisiak Boody mellett egy uj, nehéz ágyuk­ból álló üteget szereltek fel, melynek lövegei Aul­­nay­n túl haladnak. Hamburg, decz. 29. Orléansi tábori posta levelek szerint a mecklenburgi nagyherczeg had­serege teljesen meg van rendítve. A bajor hadtest­hez hasonlóan a Hansa dandárnak is ki kellett vo­natnia a csatavonalból. E dandár Chartresben fog újra szerveztetni. Orleans városa e hó 17 én is­mét 600,000 franknyi sarezot volt kénytelen fizetni. Lille, decz. 29. A hadügyminiszernek a tá­bornokokhoz intézett egy rendelete felemlíti, hogy az Orleansban és körül elfogott poroszoknál pénz­összegek, ékszerek és más oly tárgyak találtattak, melyek a zsákmányolásból erednek. Ezért Gam­­betta utasítja a tábornokokat, hogy minden fogoly­nál ez értelemben vizsgálatot tartassanak. London, decz. 29. A „Standard“ jelenti Le Mansból e bó 22-ről: 8000 sebesült franczia fek­szik itt. — A hideg igen nagy. Oesf, Horn? 99 Gar­baldi Yesoul felé vonul. Karlsruhe, decz. 29. A Nuits melletti h­a­tában a badeniek 63 tisztet és 825 katonát vesz­tettek. Köln, decz. 28. A román fejedelemnek ro­konaihoz intézett irata szerint, helyzete a leg­is­kosabb. Berlini irányadó helyről tudatták atyjával, hogy Károly fejedelem az északnémet szövetsé­g támogatására nem számíthat. Pétervár, decz. 29. A „Journal de Peters­bourg“ szerkesztője Capellians súlyosan megbete­gedvén, a lap vezetését huzamosabb idő óta Horn magyar képviselő viszi. (?) Versailles, decz. 28. A mecklenburgi nagy­­herczeget Vogel v. Falkenstein tbk. fogja felválta­ni, s Tann hadteste a Hanza városok gyalogezre­dével együtt ide tétetik át. Brüssel, decz. 28. Faidberbe tbk. az északi hadsereggel nem Arrasba, hanem Donaiba vonul vissza, mint vélik, Lillet szándékozik további had­­mozdulatai kiindulási pontjául választani. A vitryi híd szétromboltatott. Versailles, decz. 28. (Hivatalos.) Mont Av­­ron ma nem viszonozta ostromágyaink tüzelését, csak az erődök tüzeltek. (?) Versailles, decz. 28. (Hivatalos.) Az első hadtest 26-án az ellenséget üldözés közben Bapa­­menet utolérvén, még több foglyot ejtett. London, decz. 29. A „Times írja: A Köln, Mainz és Koblenczben levő 50 ezer franczia fo­goly közt összeesküvést fedeztek fel; az összees­küvők e hó 24-én szándékoztak fellázadni, őreiket lefegyverezni s magukat Francziaországba keresz­tül vágni. London, decz. 29. A „Times“ jelentése sze­rint, Poroszország egy Luxemburghoz intézendő újabb jegyzékben közölni fogja, hogy a vádak egy­szerű megczáfolásával nem elégedett meg. Bécs, decz. 29. A „Corr. Warr.“mondja: Bismarck legutóbbi sürgönyére ma lett a válasz Berlinben átadva. Tartalma előbb nem közölhető, mielőtt az Bismarck kezeihez nem jut. Bécs, decz. 29. Lónyai birodalmi pénzü­gyér Flórenczbe érkezett egyes szerződések megkötése czéljából, melyek az utolsó békekötés óta még füg­gőben vannak Olaszország némely igényei a biro­dalmi pénzü­gyministérium nézete szerint el nem fo­gadhatók, s így jóváhagyásra sem számíthatnak. London, decz. 29. A „D. News.“ Írja: A britt kormány lefoglalt egy a franczia kormány számára készített tenger alatti távsodronyt, mely Dünkircheni Bordeaux val volt összekötendő. Uj York, decz. 28. Schenk tbk. január 8 án innen el fog utazni. Róma, decz. 29. A várost és környékét a Tiber elárasztotta, s jelentékeny károkat okozott. Bukarest, decz. 29. Ghika Iván, mint ki a kamara többségének bizalmát birja, a fejedelem által új kabinet alakításával bízatott meg. Osztrák és magyar középtanodák. ii. Algymnasiumaink reálgymnasiumok, minek következtében szükségképpen nem szánhatnak any­­nyi tanórát a laatin nyelvre, mint szomszédaink, ^^MMte^^T'á^és T^igy^nasiQ^ osztá­lyokból ki­­kellett küszöbölnünk a görög nyelv oktatását, melyre szomszédaink ezen osztazokban hetenkint 5 órát szánnak; minthogy pedig a la­tin nyelv oktatására a görög nyelvoktatás ép oly jelentékeny és elősegítő befolyással képes bírni, mint pl. az olasz nyelv oktatása az oláh­ra (románra), — hisz valamint a latin és görög nyelv a p e 1 a s y nyelvet vallják anyjuknak úgy az olasz és oláh ikrek a latinna­k,—azért könnyen megmagyarázhatjuk, hogy miért tanú­sítanak az osztrákok gyumasiumaik 4. osztályai­beli tanulók nagyobb jártasságot a latin nyelv­ben, mint a mieink. Az úgynevezett „Reichs-Kriegs-Ministernek „barátságos“ tudósítása tehát legkevésbbé sem vál­­hatik a magyarországi gymnasiumi tanárok szégye­nére, hanem csak tanrendszerünk rovására és gáncsolására történhetett! Mi azonban, ebben a „Bären- és Barbarenlandban,“ meg vagyunk győ­ződve, hogy viszonyainkhoz mérve, eme rendszer meglehetős jó. Mi a történelem- és földrajzbani rése előhaladási eredményt illeti, azt is könnyen meg lehet magyarázni az előbbiekből, de kivált ,a két tanrendszer különbségéből; míg az osztrák gymnasiumok négy alsóbb osztályában a fősúlyt az általános földrajzra fektetik és csak a vi­lágtörténelmet tanítják, addig nálunk inkább Ma­gyarország földrajzával és csupán csak a hazai történelemmel foglalatoskodnak az említett osztá­lyokban tantervünk szerint; minthogy pedig a st. pölteni vizsgáló urak en théorre alkalmasint job­ban ismerik a Pets­chern­ek földjét és népét mint hazánkat és nemzetünket, s minthogy valószí­nűleg előttünk sokkal nagyobb fontosságú törté­nelmi tünemény amaz apród, ki a német történet­­búvárok szerint egykor Wallensteinnak egyet föl­­virított,(?) mint pl. Zrínyi Miklós hős személyisége: nagyon is hihetjük, hogy fiatalaink Magyarország földrajza­ és történelmébeni jó jártasságuk mellett sem voltak képesek az általános földrajzból és vi­lágtörténelemből hozzájuk intézett, talán en detail kérdésekre kielégítőleg felelni, minek bizonyára sem ők sem tanáraik nem voltak okai, hanem csu­pán csak a két tanrendszer különbsége. Valóban sajnos, hogy a dualismus még a tanügybe is befészkelhette magát, mintha a tudo­mány is német, magyar, cseh vagy tót stb. le­hetne! A st. pölteni vizsgálatnak fiatalainkra nézve rész­eredménye újból figyelmeztet minket arra, hogy mily jó és hasznos volna az, ha a magyar és osztrák közoktatási egyér urak a legjobbnak elismert tanrendszer (pl. a porosz- vagy szászor­szági) szerint, a birodalom két részének külöm­­böző viszonyaihoz mérve egy módosított közös tanrendszer fölött egyeznének meg. Természetes, hogy ezen *or­ronH8-»Arhimn n hirn/tat«"-'" Kát ,esze egymás iránt a nyelvek dolgában szigorúan követné a reciprocitás elvét, úgy, hogy a­mennyi órát Magyarországon szánnának a német nyelvok­tatásra, és annyit kellessen az örökös tartomá­nyokban a magyar nyelvoktatásra is szentelni. Ez egészen természetes volna, mert ha egy birodal­mat akarunk képezni és ha a német és magyar elem van hivatva ezen birodalomban a főszerepet játszani, akkor a két hivatalos nyelv szükségkép­pen mindkét félben aránylag ugyanegy kedvez­ményben fog részesülni. Mindenesetre szükséges és jogosan követel­heti a magyar nemzet, hogy mindazon intézetek­ben, melyek közösek, mint pl. a bécsi thereziánum, a katonai intézetek, az orientális akadémia stb., a magyar nyelv ép oly mérvben taníttassék, mint a német; hisz, ha mi elismertük a közös ügyeket és „qnota“ s többféle közös adó által áldozuak a közös intézetek fenntartásáért jogosan követelhet­­jü­k, hogy amaz intézetekben a magyar nyelv mint a birodalom egyik felének nyelve, és olyan tekin­tetbe vétessék, mint a német; ennélfogva az úgy­nevezett „Reichs-Kriegs Minister úr“ azon meg­jegyzése által, miszerint a vizsgáló urak a magyar fiataloknál elnézéssel viseltettek a német nyelv­ben tanúsított járatlanságuk iránt, csak gyöngesé­­günk és háttérbeszoríttatásunkra figyelmeztetett bennünket: tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy magyar fiatalaink ezerszer többet tudnak né­metül, mint az osztrákok magyarul. Kimutatván a fennebbiekben népünk általá­nos miveltségének nem kedvező állapotát és nor­mális iskoláink ziláltságából, hogy a magyaror­szági fiatalok saját és tanáraik hibáján kívül nem mutathatnak fel oly jártasságot a tantárgyakban, mint osztrák versenytársaik, a következő elmélke­désemben a magyarországi gympasiumi tanárokat fogom az osztrák-német tanárokkal összehasonlí­tani , ha vájjon nem rejlik e tanáraink készültsé­gében is legalább egy másodrendű oka a sz.­­pölteni rész vizsgának. N. Szeben, 1870. decz. 21. Simon Péter, n.-szebeni államfőgymn. tanár, aki közepétől egy negyedórás távolságért ég épes szüret alkalmával, öt forintot fizessünk a bérkocsi­nak, mely eset az idén tényleg megtörtént, és me­lyet csak azért nem hoztunk a rendőrség tudomá­sára, mivel meggyőződtünk, hogy ez út feneket­­lensége miatt saját szekerünkön 10 frtért sem fu­varoztuk volna ki senki fiát, a különben egyenes fekvésű, közeli és szép sélahelyre. Egy kolozsvári polgár. VÁROSI KÖZÜGYEK Egy életrevaló indítvány. A mint értesülünk a bornyamási hegy­birto­kosok közelebbi közgyűlésében egy valóban minden tekintetben üdvös indítvány tárgyaltatott melynek czélja oda irányait, hogy az eddig még türhető, de az idén feneketlenné vált bornyamáli út, mely egy­szersmind közlekedési vonal is a végelsülyedéstől megmentessék. Úgy hallják, hogy a bornyamáli és bójai szöllő-birtokosok saját áldozatkészségük fel­ajánlása mellett együttesen és nyomatékkal fognak ezen rövid és könnyen helyrehozható útvonal jár­hatóvá és állandóvá tétele miatt a városi tanács­hoz folyamodni. Midőn e bírt registrálunk, örömmel üdvözöljük a birtokosság fellépését, s magunk is hozzászólandunk annak idejében a kivitelre nézve bővebben is, mert valóban mindaddig, míg ezen segítve nem lesz és a kocsizó és sétáló közönség azt nélkülözi, addig sétatérünk is a kocsiút tik­kasztó pora miatt csak igen csekély részben felel­­meg rendeleteseinek, nem is számítva hogy jöven­dőre jó lenne kitéve nem lenni annak, hogy a pi­­ ­­n *.*. ___ Január­­ Az első erdélyi vaspálya forgalma 1869-ben Az első erdélyi vaspálya társulat e napokban tette közzé Bécsben 1870 május 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvét, melyben mellékletül a társulatra vonatkozó és az 1869 ik évről hótó összes statistikai adatok csatolvák. Ez adatok a pálya életének hő képét nyújtják és ennélfogva czélszerű­nek tartjuk a nevezetesebb adatok közlé­sét. Az egész éven át Arad és Károlyfehérvár közt mindkét irányban naponkint egy egy vegyes­­vonat közlekedett; a tehervonatok a szükséghez képest külön időkben indítottak. Az egész éven át az említett vonalon közlekedett vegyes vonat .............. 730 fehér vonat ...............726 helyi vonat................ 66 külön katonai vonatok . 12 belkezelési vonat .... 50 összesen. . 1582, ezen kívül az építési üzlet részére közlekedett: a fővona­lon 257 kavics- és anyag szálitóvonat, úgy hogy összesen 1849 vonat járt e vonalon. Üres géppel 20 menet történt. Az említett 1849 vonat befutott összesen 39301 mérföldet és pedig részletesen a vegyes vonatok . .. . 20.387 mértföldet a teher vonatok .... 16.058 „ a helyi vonatok .... 468 „ a külön katonai vonatok 215 „ az anyagszállitó s kezelési v.2175 „ Ily élénk forgalom mellett, s tekintve azon körülményt, hogy e pálya még egészen új s hogy a hivatalnokok közül is a legtöbb újoncz volt, a baleseteknek száma nem igen nagy volt. Ugyanis a vegyes vonatoknál a vonalon egy mozdonyki­­sikamlás fordult elő; — a kocsi tologatásnál az állomásokon 5 teherkocsi kisikamlás fordult elő. — A vonalon történt kisikamlásoknak nagy része a pádi süppedékes töltésen történt a igy a pálya hatalmában nem álló akadály következtében. Az említett balesetnek következtében mindazáltal sem a közlekedési eszközökben nem fordultak elő lénye­gesebb károsodások, sem az utasokon vagy a pálya szolgálati személyzetében sem történtek testi sérü­lések. Térjünk már most át a szállítás részlete­­eredményeire, jelesen a személy és a teherszál­lításra. A személyforgalom következő eredményes két mutat. Szállíttatott : az I kocsi osztályban 2.307 személy 11.605 frt 98 kr a II. „ 34.743 „ összesen 178.914 „ Naponkint átlag 490.n­­semély szállíttatott , pedig 6,31 személy az I. osztályban,— 95.,0 személy a II. osztályban, — 193.1# személy a III. osztályban, — 134.1. személy a IV. osztályában és 60 #3 katona. Szmélyek után naponkint a bevétel volt: 31.5 ft. az I. osztálya uz azoktól, 277.50 ft. a II. osztályúak­tól, 330.70 ft. a III. osztályuaktól, 120.75 ft. a IV osztályuaktól, 115.76 ft. a katonáktól. A személyszállítás az egyes hónapok szerint beosztva következő összegeket tüntet fel: szállt­­tatott katonák nélkül: havonkint tehát átalában 14.909 személy 26.648 ft. 42 kron szállíttatott; ez átlagszám január augusztu­sig csak egyszer t. i. július hónapban haladtatik meg, holott szeptembertől kezdve minden hónapban tetemesen több egyén szállíttatott ha nem is vesszük a katonákat számba, ennek oka kiválólag a IV- osztály életbeléptetésében keresendő; míg ugyanis az előbbi hónapokban a III. osztálybeli utazóknak száma soha sem haladta túl a tízezret, szeptember­től kezdve következő emelkedés mutatkozik: szeptemberben III. osztálya 6.282 IV. osztálya 9.146 octoberben „ „ 6.289 „ „ 10.274 novemberben „ „ 3.165 „ „ 11.955 deczemberben „ „ 2.548 „ „ 10.543 A democraticus elvnek alkalmazása tehát e pályánál is kivívta az előnyösség győzelmét. a III. „ 70.659 „ a IV. „ 48.963 „ katona. „ 22.237 „ 101.317 „ 8 „ 120.595 „ 69 „ 44.074 „­­ „ 42.187 62 71 3*9.781 „ OS „ januárban 6.700 személy 12.575 ft.33 kr. februárban 7.093 f) 14.334 j) 57 „ márciusban 9.946 f) 20.222 f) 76 „ aprilban 9.750 7) 20.785n 15 „ májusban 13.713n 30.205 7172 „ júniusban 12.758n 23.309 1) 51 „ jnlinsban 11.018n 27.101 1) 12 „ angn.-ban 13.784n 32.224n 17 n szept.-ben 19.478n 31.7237>79 „ oetr. en 19.790D 25.576 »50 „ nov.-ben 17.616n 22.159n 92 „ decz.-ben 15.031n 17.374 77 83 „ Napoleon császár wilhelmshohi kabinetjéből. — Mels A. csikké. — *) II. (— 6.) „Nemrég — folytató beszélgetésünket Napoleon — egy német lapban azt olvastam, hogy a chalensi táborban, a császárné szobájában obs­­cene képek függtek.“ Tekintetét reám szegezte és oly hangon, melyben nyugalma daczára nehezen elfojtott harag vibrált, tovább fűzte a szót „Mely czért vél az a journalista buta rágalmával elérhetni? Azt képzeli tán, hogy hazájában bár egy becsü­letes ember egy szótagát is elhiszi ama gyaláza­tosságnak? ... S ha nem, kinek ir? Miért beca­­terem­ti meg magát e piszkos hazugságokkal?“ . A „Sál­ónkból.

Next