Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-11-29 / 272. szám
272-ik ü7.Am 99 99^ 4 Magyar Polgái előfizetési feltételei. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. Earész évre . . 16 Félévre ... 8 frt Kr. Negyedévre 4 frt “ . Egy hóra . • 1 ^ 50 kr. axius ára 7 kr. KOLOZSVÁR,OVE\IBER *IS. Az uj megyerendezés előestéjén. IV. A régi „Erdélyben- ólomsúlyként ereszkedett a közigazgatásra — mindaz igazságszolgáltatásra, akadályozván ezek kerekeinek működését — az úgynevezett hét tabün által fennállott intézmény. Ezek közül főleg a felekezetekre való tekintet szülte legtöbbször az administrativ absurdumokat. Beismeri ezt ma mindenki; nem is volna helyén magyarázgatni azon közéletünkre zsibbasztó intézmény káros voltát. De az is áll, hogy ami igazság volt eddig, igazságnak marad mindörökké. Ezen „igazság“ sértetnék meg, ha a törvényhatósági bizottsági tagok megválasztásánál, a választókerületekben, a helységek s a tagok lakása vétetvén tekintetbe, a bizottsági tagok bejuttatását, azon tekintet szerint való osztalék határozná. E győzelme volna a topographiai szituationális brutalitásnak az értelem jogos követelménye fölött. Amily hibás, és szűk látkört tanúsító eljárás volt ez egy pár országos képviselő-választásnál, mint kortesfogás, épp oly örömmel észlelhettük azon választókerületeknek a házi particuláris politikán felül való emelkedését, melyek Korizmicset, Bittót, Kerkapolyit, Éber Nándort, Tanárkyt választották meg országos képviselőkül, kik, ha — fájdalom nem is tartoznak az ellenzék sorához — de országos férfiak. Mily nevetséges volt a Schmerling idejében való Kaiirathban a bukovinai ruthének megjelenése, maguktartása !! . . . Valamint hibás és káros az országgyűlésen megyei, akkint hibás és veszélyes a megyében községi vagy völgyi politikát űzni. Mindeniknek megvan a maga illetékes helye és köre. Az országházban országos, megyében ,megyei és községben községi viszonyok, ügyek valók, s nem összezavarva. Ámde történhetnék-e minden a maga rendjén, e szerencsétlen autonómiát gyakorolhatná-e a hivatott rész. 1. az értelmiség, nem volna-e kitéve a megye, azon szomorú helyzetnek, hogy egy pár egyén által vezettessenek ügyet, kik a magán érdek-közösség vagy cotterialis összetartás, vagy különböző módon való befolyás által maguknak s feleiknek többséget szereztek, ha a választandó bizottsági tagok megválasztásukra nézve, kerületenkint való lakásuk esélyétől lehetnek azzá ? . .. Hisz, hazánk akárhány, s bizton lehet mondani: mindenik hatóságában vannak oly kerületek, melyekben túlnyomó az értelmiség, s felülmúlja a kerületekre kiszabott választandók számát, míg akárhány kerület, sokkal kevesebb értelmiséggel bíró lakossal bír, mint a megválasztandók száma, miután a virilisek élnek jogukkal. Ha helyes volna azon elmélet, hogy csak a véletlen esélye által valamely kerületben lakó választatnék meg: az első esetben, számos a közügyre nézve hasznos egyén maradna ki, a második esetben szintén számos olv írni és olvasni tudó választatnék meg mint a Schmerling ruthénjai, kik vezetőjük s nem saját nézetük után szavaztak. Márpedig ő nem lehet czéljában senkinek, ki komolyan gondolkodik a megyei élet fölött, mert a volt autonómiának megmaradt része is követeli, hogy azok által gyakoroltassák, kik tudnak gondolkozni; saját eszük után, saját lábukon járni, kik a közügy iránt való érdekeltségük, erélyük által képesek egy- Új „Erdélyi Múzeum.“ Tisztelt szerkesztő úr! Francisque Sarcey journalista „Le siége de Paris“ czím alatt érdekes művet írt az ostromlott Páris beléletéről, melyben — szavai szerint — „csak azt mondja el, amit látott: a képeket, melyek sűrű egymásutánban vonultak el szemei előtt azon időszak alatt, mely ép oly gazdag volt különös tapasztalatokban a bölcsészre, — mint fájdalomban s elkeseredésben a hazafira nézve.“ Engedje meg, hogy e „képek“ közül mutassak be egy néhányat becses lapja t. olvasóinak. A legtöbb bizony sötét, a vér s lőporfüst keveréke látszik rajta , lehetőleg mégis kímélem a t. olvasót s a szelídeteket választom. Mint pl. kezdetnek „Paris galambjait, mik alatt azonban nem a világváros nőit kivánja érteni mindig hive: a fordító. 428 felől a megyei életet s annak terheit, mentét könynyebbé, elviselhetőbbé tenni; másfelől elég erősek s függetlenek a magán-érdek közösség, clique, családi összeköttetés vagy személykedés vagy talán magánbosszú szülte emberi természetünkben fekvnt elnyomási hajlammal biró, a megyére veszélyes egynézetű többség alakulását meggátolni. Mikép a haza, úgy a megye ismindnyájunké, abból a kevésre apasztott jogok élvezetének a hivatottaktól való elvonása történjék bármely oldalról, a legnagyobb jogtalanság, és veszélyes a közügyre. S a helytelen aktív természetes következménye, rendesen a megtorlás, melyben mindenkinek s igy az egésznek kára van. Azért, videant consules................. Farnoa Elek: Romii is lapok szemléje. (M. G.) A „Pátria“ legújabb (13-ik száma) Lányaihoz, mint miniszterelnökhöz egy pár szót intéz. * Feleslegesnek tartja a szomorú helyzetet ecsetelni, melyben a román nemzet több férfia által hirdetett passivitás politicája folytán jutott, feleslegesnek tartja felhozni, miszerint e férfiak csak saját czéljuk és érdekük valósítása szempontjából hirdetik azt, mert mindez a miniszterelnök előtt tudva van. Felemlíti, miszerint az öszszes románság a nemzetiségi kérdés felé tekint, e pont körül forog minden politikája. A megalkotott nemzetiségi törvény hiányos, a román kívánalmakat ki nem elégíti, azért kívánja, hogy egy jobb alkottassák, mely egyúttal megbékéltetné a román nemzetet, a többi hazai nemzetekkel. Főleg a román nemzet ezen vágyát kivánja a „Pátria beteljesíteni, ha akarja, hogy az a kormánynak segítségére legyen. A „Pátria“ a jelen idők mostoha voltát elismeri; elismeri azt is, hogy minket mindnyájunkat az orosz végveszéllyel fenyeget, tudja azt is, miszerint hazánkban oly románok is vannak, akik saját érdekeket vadászszák s a haza és nemzet megmentésével nem sokat foglalkoznak, ezek a passivisták, kik politikájukkal felkeltik ellenünkbe a testvér népek gyűlöletét, ahelyett, hogy a közbéke helyreállítására fordítnák minden törekvésüket. Ilyen politikát a román nem követ és nem választat. Az elmondottak után kéri a miniszterelnököt, miszerint a román nemzet kívánalmait vegye tekintetbe és alkosson oly törvényeket, melyek a román nemzet jogait biztosítják , mindazokat eltörleni, melyek a román nemzeti érdekekkel ellenkezik. Ily formán a magyar kormány mindig számíthat e nemzetre, minden időben támaszsza lesz, de más részről a román népet is megszabadítaná a fennírt sok részakarójától. Az „Albina„ az ipar törvényjavaslatról emlékezik meg. Az új ipar törvényjavaslat szabadelvűségét kétségbe nem vonja s örömmel elismeri jóságát annak, valamint szomorúan registrálja a többi törvények rosszaságát. Ő tehát nem egyoldalú. Felemlíti, hogy a balpárt ezen javaslat módosításában tevékeny részt vett és sikerült is neki még szabadelvűbbé tenni. De különösen lelkesedve említi fel a hírlap cautió eltörlésére vonatkozó javaslatot. E héten, mondja az „Albina“ , a balpárt szabadelvűségének egy szép ünnepnapja volt. Nevezett lap eddig hitte, miszerint a magyarok magyarizáló törekvéseiket a világ elé nem tárják; hitte, hogy elég ügyesek lesznek arra nézve, hogy ez titokban történjék, azonban csalatkozott. Erre fényes például szolgál a Pesten felállítni tervezett magyar népszínház melynek czélja Teréz városrészt megmagyarosítani! Az „Albina“ hamar megtudta a czélt, s annak valósítása horderejét is — de legkevésbé sem csodálkozik rajta; azon legyenek a pesti németek magyarok, csak a románokat ne bántsák, ezekből különben soha magyarokat csinálhatni nem fognak. Az „Albina“ korán sincs megelégedve a belügyminiszternek Paulovicsnak adott válaszával, de különösen kikér az „Ellenőr“ s illetőleg szerkesztője Csernátony Lajos ellen a ki ezen ügyben oda nyilatkozott, miszerint „itt magyar az ur,“ tehát a többi nemzetek csak szolgai szerepekre van hivatva. A magyarok még nem szűntek meg a hazát kizárólagos tulajdonuknak tekinteni, még nem szűntek meg az úr szerepét vinni. Ám legyen ez így! de minő alapon jutott a magyar a kormányra? poroszok, észrevévén az indulási órát, meglesik a menetet s vagy gyújtó röppentyűket, vagy meszsze hordó fegyver golyókat röpítnek a léghajó után. Azután tehát csak éjjel indultak. Csaknem mindig ugyanazon állomásból emelkedtek fel: az északi vagy az orleansi pályafőtől. Azok, kik vagy egyszer végignézték az indulást, soha se felejtik el életükben.. A félig duzzadt gömb iszonyúan hánykódik a rohanó szél hatása alatt egy roppant tér közepében; sárga tafotából készült s a lokomotivok viszszaverő lámpái szeszélyes fényt vetnek ki az útra. Kőröskörül a homályban emberek dolgoznak, kiket daemonoknak tartanánk, valami alvilági munkába mélyedve. Amott egy szögletben a posták igazgatója, Rampont úr, gondosan előveszi óráját, megkérdezi a szeleket s úgy tetszik, mintha tanácsot kérdene a léghajóstól Godard úrtól, kivel suttogó hangon beszélget. Bizonyos, hogy veszély van; három ember akar elmenni; egyik egy utazó, kinek neve titok. Szőröltönyökkel van elfedva; nyugtalanul, halványan sétálgat s midőn érzi, hogy nézik, nyugodt magatartást igyekszik mutatni. Másik egy tengerész; gond nélkül füstölget pipájából; mintha oly közönyös, eltökélt szívvel lépne a hajóba, milyennel ki szokott ugrani a kikötőben. Ez szolgálatbeli dolog. Harmadik egy postahivatalnok; nagyon el van foglalva; a nyomtatványok most érkeznek ; ő az, ki átveszi a becses csomagokat s elhelyezi a hajóban. Öt kis kalitka érkezik harminczhat galambbal; gyönyörük: feketék, fehérek, aranysárgák. Épen a tulajdonos hozza őket s őrködik elhelyezésük fölött. Az indulás perezében észreveszik, hogy egyik utas sem gondoskodott élelemről; szaladnak, motoznak, míg öszszeszerkesztenek három kis kenyeret, két táblácska csokoládét s egy üveg bort.E késedelemnek meg volt jó oldala. Egy tábornoksegéd lép be lihegve: Távirat a kormányzótólIA léghajós átveszi; a hajó földhöz van erősítve; egyszerre halljuk a szokott kiáltást: oldjatok el mindent! A golyó megindul egy ugrással; hajlik a szél ereje alatt. - Ha felnyit - «C sr: * Állatalis erőszak, áruié* a znnit?ák folytán jutottak, ezen eszközökhöz nyúlik ők,'“melyeket törvényeseknek mondottak ki. A Federatiunea“-nak írják Bukurestbul odo . • 98 k’i kelettel: Romániának politikája nincs, , Mi tikit a mit írz, az nem a Romániáé, ideazt . 'befolyása folytán támadt, idegen kezekben STB, ideálokra fordittatik. Ő (a románfejedelem) sötétséget kért és mi neki feláldoztuk iskoláinkat; kérte lelkiismeretünket s mi reg oda a tűk neki/ kérte méltóságunkat s mi a lábai előtti iszapban feneklettünk; kéri iparunkat, kereskedelmünket s mi rabszolgái lettünk adózva keservesen. A gazdag Romániának semmije sincs most faai számára csak a koldusbot. Jó hazafinak lenni, a neezetiséget védeni, s a közműveltség előmozdításán fáradni,s ez szép dolog, de a ki ilyent cselekszik az idegenek előtt bűnt követ el, mely hunért hamar elitéltetik. Az egyház és iskola porban hever, a gonosz kezek oda juttatták, de azért ne érintsétek a zsidók politikai religióját, mert akkor barbárok vagytok! Hagyjátok, hogy a nép erkölcseit a zsidók és a nemzetek mérgezzék meg, mert igy kívánja a kor szelleme. Hagyjátok oda az ipart és kereskedést, hogy nyomdokaitokba a zsidók német colonusok lépjenek. Adózzatok! töltsétek meg az állampénztárakat, hogy onnen az arany a zsidók s a királyi kegyeltek, németek zsebeibe szivárogjon át! így ecseteli a romániai állapotokat levelező és figyelmezteti egyúttal a a magyarhoni románokat, hogy legyenek szemesek, legyenek okosak s cselekedjenek jobban, mint cselekedtek ők, hogy nyakukra hagyták hágni a berlini német kegyeletet, a ki jelenleg Romániát minden javaiból kifosztotta, művelődése útjában áll; az ipar, kereskedelem pangásban hever, a nép demoralizálva, a tudományok nem műveltetnek s ily szomorú állapotában a román nemzeten csak az isten segíthet! Iskola ügy. M.-Vásárhely, nov. 25. 1871. Folyó hó 24-én az iskolaszéknek gyűlése lévén, melyen a mult gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után az ugyanazon gyűlésből kiküldött három tagú bizottmány az iskolaszék teendője iránti javaslatával elkészülvén, annak előadásával dr. Soós Kálmán, mint ki a bizottság tagja volt, bízatott meg, mit az iskolaszék elfogadott. A javaslat kinyomatása, bármint kivonták az egyes tagok, elmaradt a költség kímélése tekintetéből. Egy kis vitára adott alkalmat dr. Soósnak azon beterjesztett véleménye, miszerint a szék tagjai a törvény által kívánt eskü helyett csak fogadalmat tegyenek, mert némelyek úgy az esküt, mint fogadalmat is letolni nem akarták Azonban egy kis eszmecsere folytán nyert felvilágosítás mellett minden jelenlevő tagja az iskolaszéknek a fogadalmat elfogadd, s az igy megalakult iskolaszék elnöknek Kovács Aronev. ref. lelkészt, alelnöknek Balázs Antal kath. tanárt, gondnoknak Jenei Albertet és jegyzőnek dr. Soós Kálmánt választotta meg. Örvendetes hírként r megírom, hogy Kovács Áron elnöklete alatt először is azon szép határozat hozatott, miszerint a marosvásárhelyi polgári iskola 1872 január 2-án megnyílik. Az iskolaszék berendezésére elnök Kovács Áron vezetése alatt egy öttagú bizottmány küldetett ki. Megemlítem Veszély Károly prépost úrnak azon jótéteményét, melyet egy varrógép ajándékozásával tett a kath. leányiskolának; de ez által mégsem bizonyitá be, mint sokan hiszik, hogy ő méltósága a polgári iskolának egyebe, mint ellensége. Egy civil. A belga zavarok. (a) Belgium, az az ország, amelyet eddig alkotmányos szabadságáért, iparáért irigyeltünk ; az az ország, mely a politiki üldözöttek biztos menhelyét képezte- forrong. A minisztériumok palotái feltöretnek, a parliament katonai fedezet alatt tanácskozik, az utczákon a Barbancone, a Belgák szamely hevesen meggörbíti. Másodpercznyi kimagyarázhatlan rázkódás; mi ott vagyunk mindnyájan, elfojtva lélekzetünket; szemeink e fekete pontra vannak szegezve, mely rémítő rángatózással csapong. Öszszetörik-e? nem, emelkedik, s alig haladja meg a pálya épület üveges födelét, az éj öszszevonul fölötte s a hajó elvész a ködös sötétségben. — Isten önökkel! Isten önökkel! kiálták nekünk az utasok s mi kalap emelve kívántunk nekik szerencsés utazást. — Éljen francziaország! A galambok, miket elvisznek, viszszatérnek nem sokára, ha ugyan hideg, köd, karvaly vagy valamely porosz golyó ujjukat nem állják. Mindenik hoz egy-egy könyv csövet, farktollához kötve három szál czérnával, melybe kis négyszögü papír lesz göngyölgetve. Egy lefényképezett közönséges nyomtatvány. Ez a nagyító üveggel is alig olvasható kis lap igen hasonlít egy négy hasábra osztott hírlaphoz. Egy hasábon csak e felirás van: Sürgönyváltás postagalambok által. A többin pedig a sürgönyök állnak szorosan egymás után, egy csepp hézag vagy válaszvonal nélkül. Van egy nehány hivatalos. A többi magán forrásból eredt. Ah, menynyi vigaszt s örömöt hoznak azok nekünk! Menynyi váltópénz s Lajos arany hull a kihordók markába, kik az anynyira várt sürgönyt kézbesítik ! S e galambok! mily gyöngéd figyelemmel veszik körül őket! Mikor vagy egy, kimerülten sátázva, véletlenül valamely párkányzat szélén vergődék, mily sóvár szemekkel kiséré mozdulatait a rögtön öszszegyült népcsoport! Hogy feléje tárult minden kar, kenyeret vagy kölest nyújtva, melyet odavonja! s mily nagy volt az öröm, midőn buljához vette útját. A költészet nem tehető egyébként, minthogy megénekelte. Eugene Manuel csinos költeményt írt róluk, mit el is szavaltak ahéátre Fraugardban s Paul de Saint-Victor prózában örökíté meg őket, mely azonban költőibb sok költeménynél. A czikk oly szép, hogy egész terjedelmében megőrizzük: „Ők e nagy bárka galambjai, melyet vér és tűz csapkodnak. Csigaalaku, hullámzó repülésük szivárványt jelez a légben, mely a vihar végét hirdeti. A haza szive kis szárnyaik alatt dobog° Menynyi köny és csók, menynyi vigasz és remény hull alá hótól nedves, s ragadozó madár által menténatt tollaik közül. S fészkeikre viszszatérve, ezer még ezer emberi fészekbe hoznak reményt, bátorítási életet. Jia inkább’ “»“t valaha, s a szó legvalódibb értelmében, a szerelem madarai ők. Meg is érdemelnék, mint Észak városainak gólyái s Velence galambjai, hogy felszentelt madarakká válljanak. Páris le kellene hogy szedje a húgokból kicsinyeiket hogy egyik temploma födele alatt őrizze s táplálja a,e feat. Törzsük küllőt hagyod, X ostrom idejéből, melynek nincs párja a történelemben, üres repülésük utczáinkon s kerteinkben emlékeztetnének arra, hogy volt idő, mikor e városban minden szív egy galamb szárnyain csüggött Vám sós tisztelet védné e kegyelmes madarakat Veretczehoszu ostroma alatt Páriánál százszorta inkább kiéheztetve, nem tűrte el, hogy Saint-Marc-beli ilatjaihoz nyúljanak. Nem volt a Tala n . 8a,ambre egy darab kenyér fölött de azért •, a ’ czl'rakoltak egy nap se hiányzott Velence h-.n éleln e költői képéről,“íjsággá avU4ftó Victw írtével. E mondják el Páris szenvedéseit . \ nap- Aszelá* országnak; s a madarak 61V3 reményeit Francziakedvegeihez.1* Viszik szerelmét távollevő Tua*l Gábor badnágy dala hangzik; az ember azt Thavó, hogy egy király elűzetése forog fenn, már pedig csak átérzett jogérzet - a forradalmak legbiztosab előidézője a fenntartóa, kopogtat az igazság ajtaján. Langrand Dumouceau- ki ne ismerné e csengő nevet, melyhez a szédelgés, a modern banditaság tapad, mely pénzintézetek, speculátiók örve alatt fosztogatta nemcsak a belga népet, mert szálai elágazottak Európaszerte, uralkodtak a koronásfő és a házaló nyelvágyán egyaránt! És e név alatt rejlett a coruptiónak egy borzasztó apparátusa, mely a nép velejét, vérét szívta néhány gaz érdekében. Ma már nyilvános dolog, hogy Langrand formája alatt Belgiumban a törvényhozás és közigazgatás lemagasabb egyéniségei valóságos fosztogatást vittek végbe a szegény népen, melyet előbb az utramontanismus körmei közzé játszottak. A nép szeme végre megnyílt, a megbuktatott szabadelvű minisztérium egy tagja — Barra — lerántotta a leplet, mely a feneketlen gazságott takarta, a nép elégtételt követel s kész hogy ezt akár erőhatalommal is megvegye. A midőn a csalók serge a bukástól kezdett tartani, menhelyről gondoskodott: a kiszédelgett óriási öszvegeknek egy részét a nép megvesztegetésére használta fel, s igy biztositá magának a többséget a parliamentben s ejté a királyt abba a ferde helyzetbe, hogy nem bocsáthatja el a coruptió kormányát, mert ez a parliament nagy többsége felett rendelkezik. Dedeker, Nothomb és Dechamps ez neve a három főczinkosnak, kik magas állásukat, fosztogatásokra használták ! A rablás felderítése pillanatában megtörtént a hallatlan dolog, hogy Dedekert Limburg helytartójává nevezték ki. És ez a kinevezés lett a nép türelmének vége. A közvélemény fellázadt s képviselőinek ezrei követelik az ultramontán banda megsemmisítését. A király ragaszkodik az alkotmányossághoz, de utóvégre a jog és igazság iránti tekintet arra kell hogy bírja, hogy a parliament jelenlegi, a legpiszkosabb módon kicsinált többségét ignorálva, a minisztérium letevése s a parliament feloszlatása által elégtételt fog szolgáltatni a vérig sértett jogérzetnek. A tűzhányó kitört, a forrongás lávájának özöne nemcsak Belgiumnak szól, mert mint már mondtuk, a szédelgés és speculáció szálai elterjedtek messze földre, koronás fők kezébe, s aki az utolsó időszakban figyelemmel kisérte a lapok rovatait, emlékezni fog, hogy a rothadt szag nem csak Dániáig, hanem boldfogságos Ausztriáig is terjedt; hogy a volt közös pénzügyér állítólag lázas tevékenységet fejtett ki bizonyos vagyon megmentése körül; hogy Langrand iratai között akadtak okmányok, feldíszítve nevekkel, amelyek eddig csak a legfelsőbb helyekről jövő iratok alatt szoktak fényleni. . . Jelentés: A kolozsvá józ. Nőegylet választmányának okt 20-és Nov 21. napjaig tartott üléséről. 1. A Sept. 23. án rendezett tűzjáték tiszta bevételéül az akkor tett adományokkal egyetemben 140 - 97. krajcrárt ad be a rendező bizottmány elnöke, Kemény Istvánné. 2. Mina Jánosné aszszony az egylet részvényei tagjává lett 3. Dorgo Albertné befizette alapítványát 1 db 100 forintos mb. kötvénynyel. 4. Több társaskörben gyermekek között tárlatok és más játékok rendeztetvén a Nőegylet javára azok jövedelméül beküldetett a választmányhoz: Schwarczel és Fröhlich gyermekek részéről 4 fr. Sebeiné aszszony nevelő intézete növendékeitől 10 fr, 80 fr Duretné asszony nevelő intézete növendékei által 4 fr A választmány köszönettel fogadta a tisztelt anyák, valamint az itt nevelő intézetek vezetői és növendékeik szives megemlékezését. . . 5. Hasonlóan köszönetét fejezi ki a választmány Gr. Nemes Jánosné is B. Splényi Paulina ösnagyságaik iránt, hogy eddigi szép szokásukhoz képest most is meghozták áldozataikat szenvedő embertársaink nyomorának enyhítésére. Nemes grófnő 50 forintot, Splényi bárónő 16 dr. meleg felkötőt küldven be e választmányhoz szegények közt leendő kiosztás végett. 6. 6. Szentkereszti Stefánia nagysága egy .------------------------------- -K~ t. * * Párisi képek, — M ostrom idejéből — Francisque Sarcey után. I A légi közlekedés: léghajók, galambok. Ez időben*) szervezték véglegesen a postát, mi léghajón küldte szét leveleinket s utazó galambok által hozta meg nagyon ritka, haj i s igen rövid válaszainkat. A kormány nagy léghajógyárt alapított oly móddal, hogy egy hajó mindig, útra készen álljon , távozhassék mihelyt kedvező szele fordul. Az ostrom kezdetén a hajók nappal kezdték régi útjukat, de csakhamar tapasztaltuk, hogy a * 1870 octobertől átremben elejlő időszak, November 29