Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-11-29 / 272. szám

272-ik ü7.Am 99 99^ 4 Magyar Polgái előfizetési feltételei. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. Earész évre . . 16 Félévre ... 8 frt Kr. Negyedévre 4 frt “ . Egy hóra . • 1 ^ 50 kr. axius ára 7 kr. KOLOZSVÁR,­­OVE\IBER *IS. Az uj megye­rendezés előestéjén. IV. A régi „Erdélyben- ólomsúlyként ereszkedett a közigazgatásra — mind­­az igazságszolgáltatásra, akadályozván ezek kerekeinek működését — az úgy­nevezett hét tabün által fennállott intézmény. Ezek közül főleg a felekezetekre való tekintet szülte legtöbbször az administrativ absurdumokat. Beismeri ezt ma mindenki; nem is volna he­­lyén magyarázgatni azon közéletünkre zsibbasztó intézmény káros voltát. De az is áll, hogy a­mi igazság volt eddig, igazságnak marad mindörökké. Ezen „igazság“ sértetnék meg, ha a törvény­­hatósági bizottsági tagok megválasztásánál, a válasz­tó­kerületekben, a helységek s a tagok lakása vétet­vén tekintetbe, a bizottsági tagok bejuttatását, azon tekintet szerint való osztalék határozná. E győzelme volna a topographiai szituationális brutalitásnak az értelem jogos követelménye fölött. A­mily hibás, és szűk látkört tanúsító eljárás volt ez egy pár országos képviselő-választásnál, mint kortesfogás, épp oly örömmel észlelhettük azon vá­lasztó­kerületeknek a házi particuláris politikán felül való emelkedését, melyek Korizmicset, Bittót, Ker­­kapolyit, Éber Nándort, Tanárkyt választották meg országos képviselőkül, kik, ha — fájdalom nem is tartoznak az ellenzék sorához — de országos férfiak. Mily nevetséges volt a Schmerling idejében való Kaiirathban a bukovinai ruthének megjelenése, maguktartása !! . . . Valamint hibás és káros az országgyűlésen megyei, akkint hibás és veszélyes a megyében köz­­­­ségi vagy völgyi politikát űzni.­ Mindeniknek meg­van a maga illetékes helye és köre. Az országházban országos, megyében ,megyei és községben községi viszonyok, ügyek valók, s nem összezavarva. Ámde történhetnék-e minden a maga rendjén, e szerencsétlen autonómiát gyakorolhatná-e a hiva­tott rész­­. 1. az értelmiség, nem volna-e kitéve a megye, azon szomorú helyzetnek, hogy egy pár egyén által vezettessenek ügyet, kik a magán érdek-közös­ség vagy cotterialis összetartás, vagy különböző mó­don való befolyás által maguknak s feleiknek több­séget szereztek, ha a választandó bizottsági tagok megválasztásukra nézve, kerületenkint való lakásuk esélyétől lehetnek azzá ? . .. Hisz, hazánk akárhány, s bizton lehet monda­ni: mindenik hatóságában vannak oly kerületek, me­­lyekben túlnyomó az értelmiség, s felülmúlja a ke­rületekre kiszabott választandók számát, míg akár­hány kerület, sokkal kevesebb értelmiséggel bíró la­kossal bír, mint a megválasztandók száma, miután a virilisek élnek jogukkal. Ha helyes volna azon elmélet, hogy csak a véletlen esélye által valamely kerületben lakó vá­lasztatnék meg: az első esetben, számos a közügyre nézve hasznos egyén maradna ki, a második eset­ben szintén számos olv írni és olvasni tudó válasz­tatnék meg mint a Schmerling ruthénjai, kik veze­tőjük s nem saját nézetük után szavaztak. Már­pedig ő nem lehet czéljában senkinek, ki komolyan gondolkodik a megyei élet fölött, mert a volt autonómiának megmaradt része is követeli, hogy azok által gyakoroltassák, kik tudnak gondolkozni; saját eszük után, saját lábukon járni,­­ kik a közügy iránt való érdekeltségük, erélyük által képesek egy- Új „Erdélyi Múzeum.“ Tisztelt szerkesztő úr! Francisque Sarcey journalista „Le siége de Paris“ czím alatt érdekes művet írt az ostromlott Páris beléletéről, melyben — szavai szerint — „csak azt mondja el, a­mit látott: a képeket, melyek sűrű egymásutánban vonultak el szemei előtt azon időszak alatt, mely ép oly gazdag volt különös tapasztalatokban a bölcsészre, — mint fájdalomban s elkeseredésben a hazafira nézve.“ Engedje meg, hogy e „képek“ közül mutassak be egy néhányat becses lapja t. olvasóinak. A leg­több bizony sötét, a vér s lőporfüst keveréke látszik rajta , lehetőleg mégis kímélem a t. olvasót s a szelídeteket választom. Mint pl. kezdetnek „Paris galambjait, mik alatt azonban nem a világ­­város nőit kivánja érteni mindig hive: a fordító. 428 felől a megyei életet s annak terheit, mentét köny­­nyebbé, elviselhetőbbé tenni; másfelől elég erősek s függetlenek a magán-érdek közösség, clique, családi összeköttetés vagy személykedés vagy talán magán­­bosszú szülte emberi természetünkben fekvnt elnyo­mási hajlammal biró, a megyére veszélyes egynézetű többség alakulását meggátolni. Mikép a haza, úgy a megye is­­mindnyájunké, abból a kevésre apasztott jogok élvezetének a hiva­tottaktól való elvonása történjék bármely oldalról,­­ a legnagyobb jogtalanság, és veszélyes a közügyre. S a helytelen aktív természetes következménye, rendesen a megtorlás, melyben mindenkinek s igy az egésznek kára van. Azért, videant consules................. Farnoa Elek: Romii is lapok szemléje. (M. G.) A „Pátria“ legújabb (13-ik száma) Lányaihoz, mint miniszter­elnökhöz egy pár szót in­téz. * Feleslegesnek tartja a szomorú helyzetet ecse­telni, melyben a román nemzet több férfia által hirdetett passivitás politicája folytán jutott, felesle­gesnek tartja felhozni, miszerint e férfiak csak sa­ját czéljuk és érdekük valósítása szempontjából hir­detik azt, mert mind­ez a miniszterelnök előtt tud­va van. Felemlíti, miszerint az öszszes románság a nemzetiségi kérdés felé tekint, e pont körül forog minden politikája. A megalkotott nemzetiségi tör­vény hiányos, a román kívánalmakat ki nem elégí­ti, azért kívánja, hogy egy jobb alkottassák, mely egyúttal megbékéltetné a román nemzetet, a többi hazai nemzetekkel. Főleg a román nemzet ezen vá­gyát kivánja a „Pátria­ beteljesíteni, ha akarja, hogy az a kormánynak segítségére legyen. A „Pát­ria“ a jelen idők mostoha voltát elismeri; elismeri azt is, hogy minket mindnyájunkat az orosz vég­veszéllyel fenyeget, tudja azt is, miszerint hazánk­ban oly románok is vannak, a­kik saját érdekeket vadászszák s a haza és nemzet megmentésével nem sokat foglalkoznak, ezek a passivisták, kik politiká­jukkal felkeltik ellenünkbe a testvér népek gyűlöle­tét, a­helyett, hogy a közbéke helyreállítására for­­dítnák minden törekvésüket. Ilyen politikát a román nem követ és nem választat. Az elmondottak után kéri a miniszterelnököt, miszerint a román nemzet kívánalmait vegye tekintetbe és alkosson oly törvé­nyeket, melyek a román nemzet jogait biztosítják , mindazokat eltörleni, melyek a román nemzeti ér­dekekkel ellenkezik. Ily formán a magyar kormány mindig számíthat e nemzetre, minden időben támasz­­sza lesz, de más részről a román népet is megsza­badítaná a fennírt sok rész­akarójától.­­ Az „Albina„ az ipar törvényjavaslatról em­lékezik meg. Az új ipar törvényjavaslat szabadelvű­­ségét kétségbe nem vonja s örömmel elismeri jósá­gát annak, valamint szomorúan registrálja a többi törvények rosszaságát. Ő tehát nem egyoldalú. Fel­említi, hogy a balpárt ezen javaslat módosításában tevékeny részt vett és sikerült is neki még szabad­elvűbbé tenni. De különösen lelkesedve említi fel a hírlap cautió eltörlésére vonatkozó javaslatot. E hé­ten, mondja az „Albina“ , a balpárt szabadel­vűségének egy szép ünnepnapja volt. Nevezett lap eddig hitte, miszerint a magya­rok magyarizáló törekvéseiket a világ elé nem tár­ják; hitte, hogy elég ügyesek lesznek arra nézve, hogy ez titokban történjék, azonban csalatkozott. Erre fényes például szolgál a Pesten felállítni terve­zett magyar népszínház melynek czélja Teréz­ város­­részt megmagyarosítani! Az „Albina“ hamar meg­tudta a czélt, s annak valósítása horderejét is — de legkevésbé sem csodálkozik rajta; azon legyenek a pesti németek magyarok, csak a románokat ne bántsák, ezekből különben soha magyarokat csinál­hatni nem fognak. Az „Albina“ korán sincs megelégedve a belügyminiszternek Paulovicsnak adott válaszával, de különösen kikér az „Ellenőr“ s illetőleg szer­kesztője Csernátony Lajos ellen a ki ezen ügyben oda nyilatkozott, miszerint „itt magyar az ur,“ tehát a többi nemzetek csak szolgai szerepekre van hivatva. A magyarok még nem szűntek meg a ha­zát kizárólagos tulajdonuknak tekinteni, még nem szűntek meg az úr szerepét vinni. Ám legyen ez így! de minő alapon jutott a magyar a kormányra? poroszok, észrevévén az indulási órát, meglesik a menetet s vagy gyújtó röppentyűket, vagy meszsze hordó­ fegyver golyókat röpítnek a léghajó után. Azu­tán tehát csak éjjel indultak. Csaknem mindig ugya­nazon állomásból emelkedtek fel: az északi vagy az orleansi pályafőtől. Azok, kik vagy egyszer végig­nézték az indulást, soha se felejtik el életükben.. A félig duzzadt gömb iszonyúan hánykódik a rohanó szél hatása alatt egy roppant tér közepében; sárga tafotából készült s a lokomotivok viszszaverő lámpái szeszélyes fényt vetnek ki az útra. Kőröskörül a homályban emberek dolgoznak, kiket daemonoknak tartanánk, valami alvilági munkába mélyedve. Amott egy szögletben a­ posták igazgatója, Rampont úr, gondosan előveszi óráját, megkérdezi a szeleket s úgy tetszik, mintha tanácsot kérdene a léghajóstól Godard úrtól, kivel suttogó hangon beszélget. Bizo­nyos, hogy veszély van; három ember akar elmenni; egyik egy utazó, kinek neve titok. Szőröltönyökkel van elfedva; nyugtalanul, halványan sétálgat s mi­dőn érzi, hogy nézik, nyugodt magatartást igyekszik mutatni. Másik egy tengerész; gond nélkül füstölget pipájából; mintha oly közönyös, eltökélt szívvel lép­ne a hajóba, milyennel ki szokott ugrani a kikötő­ben. Ez szolgálatbeli dolog. Harmadik egy posta­hivatalnok; nagyon el van foglalva; a nyomtatvá­nyok most érkeznek ; ő az, ki átveszi a becses csomagokat s elhelyezi a hajóban. Öt kis kalitka érkezik harminczhat galambbal; gyönyörük: feketék, fehérek, aranysárgák. Épen a tulajdonos hozza őket s őrködik elhelyezésük fölött. Az indulás perezében észreveszik, hogy egyik utas sem gondoskodott élelemről; szaladnak, motoznak, míg öszszeszerkesztenek három kis kenyeret, két táblácska csokoládét s egy üveg bort.­­E késedelem­nek meg volt jó oldala. Egy tábornoksegéd lép be lihegve: Távirat a kormányzótólIA léghajós átveszi; a hajó földhöz van erősítve; egyszerre hall­juk a szokott kiáltást: oldjatok el mindent! A golyó megindul egy ugrással; hajlik a szél ereje alatt. - Ha felnyit - «C sr: * Állatalis erőszak, áruié* a znnit?ák folytán jutottak, ezen eszközökhöz nyúl­ik ők,'“melyeket törvényeseknek mondottak ki. A Federatiunea“-nak írják Bukurestbul od­o . • 98 k’i kelettel: Romániának politikája nincs, , Mi tikit a mit írz, az nem a Romániá­é, ide­­azt . 'befolyása folytán támadt, idegen kezekben STB, ideálokra fordittatik. Ő (a román­­fejedelem) sötétséget kért és mi neki feláldoztuk is­­koláinkat; kérte lelkiismeretünket s mi reg oda a tűk neki/ kérte méltóságunkat s mi a lábai előtti iszapban feneklettünk; kéri iparunkat, kereskedel­münket s mi rabszolgái lettünk adózva keservesen. A gazdag Romániának semmije sincs most faai szá­mára csak a koldusbot. Jó hazafinak lenni, a ne­e­zetiséget védeni, s a közműveltség előmozdításán fá­radni,s ez szép dolog, de a ki ilyent cselekszik az idegenek előtt bűnt követ el, mely hunért hamar elitéltetik. Az egyház és iskola porban hever, a gonosz kezek oda juttatták, de azért ne érintsétek a zsidók politikai religióját, mert akkor barbárok vagytok! Hagyjátok, hogy a nép erkölcseit a zsidók és a nemzetek mérgezzék meg, mert igy kívánja a kor szelleme. Hagyjátok oda az ipart és kereskedést, hogy nyomdokaitokba a zsidók német colonusok lépjenek. Adózzatok! töltsétek meg az állam­pénztárakat, hogy onnen az arany a zsidók s a királyi kegyeltek, né­metek zsebeibe szivárogjon át! így ecseteli a romá­niai állapotokat levelező és figyelmezteti egyúttal a a magyarhoni románokat, hogy legyenek szemesek, legyenek okosak s cselekedjenek jobban, mint cse­lekedtek ők, hogy nyakukra hagyták hágni a berli­ni német kegyeletet, a ki jelenleg Romániát minden javaiból­ kifosztotta, művelődése útjában áll; az ipar, kereskedelem pangásban hever, a nép demoralizálva, a tudományok nem műveltetnek s ily szomorú álla­potában a román nemzeten csak az isten segíthet! Iskola ügy. M.-Vásárhely, nov. 25. 1871. Folyó hó 24-én az iskolaszéknek gyűlése lé­vén, melyen a mult gyűlés jegyzőkönyvének felolva­sása után az ugyanazon gyűlésből kiküldött három tagú bizottmány az iskolaszék teendője iránti javas­latával elkészülvén, annak előadásával dr. Soós Kál­mán, mint ki a bizottság tagja volt, bízatott­­ meg, mit az iskolaszék elfogadott. A javaslat kinyomatása, bármint kivonták az egyes tagok, elmaradt a költség kímélése tekinte­téből. Egy kis vitára adott alkalmat dr. Soósnak azon beterjesztett véleménye, miszerint a szék tagjai a törvény által kívánt eskü helyett csak fogadalmat tegyenek, mert némelyek úgy az esküt, mint foga­dalmat is letolni nem akarták Azonban egy kis esz­mecsere folytán nyert felvilágosítás mellett minden jelenlevő tagja az iskolaszéknek a fogadalmat elfo­gadd, s az igy megalakult iskolaszék elnöknek Ko­vács Aronev. ref. lelkészt, alelnöknek Balázs Antal kath. tanárt, gondnoknak J­e­n­e­i Albertet és jegyzőnek dr. Soós Kálmánt választotta meg. Örvendetes hírként r megírom, hogy Kovács Áron elnöklete alatt először is azon szép határozat hoza­tott, miszerint a maros­vásárhelyi polgári iskola 1872 január 2-án megnyílik. Az iskolaszék beren­dezésére elnök Kovács Áron vezetése alatt egy öt­­tagú bizottmány küldetett ki. Megemlítem Veszély Károly prépost úrnak azon jótéteményét, melyet egy varrógép ajándékozá­sával tett a kath. leányiskolának; de ez által még­sem bizonyitá be, mint sokan hiszik, hogy ő méltó­sága a polgári iskolának egyebe, mint ellensége. Egy civil. A belga zavarok. (a) Belgium, az az ország, a­melyet eddig al­kotmányos szabadságáért, iparáért irigyeltünk ; az az ország, mely a politi­ki üldözöttek biztos menhe­­lyét képezte- forrong. A minisztériumok palotái feltöretnek, a parliament katonai fedezet alatt tanács­kozik, az utczákon a Barbancone, a Belgák sza­mely hevesen meggörbíti. Másodpercznyi kimagyaráz­­hatlan rázkódás; mi ott vagyunk mindnyájan, elfojt­va lélekzetünket; szemeink e fekete pontra vannak szegezve, mely rémítő rángatózással csapong. Öszsze­­törik-e? nem, emelkedik, s alig haladja meg a pá­lya épület üveges födelét, az éj öszszevonul fölötte s a hajó elv­ész a ködös sötétségben. — Isten önökkel! Isten önökkel! kiálták ne­künk az utasok s mi kalap emelve kívántunk nekik szerencsés utazást. — Éljen francziaország! A galambok, miket elvisznek, viszszatérnek nem sokára, ha ugyan hideg, köd, karvaly vagy valamely porosz golyó ujjukat nem állják. Mindenik hoz egy-egy könyv csövet, farktollához kötve három szál czérnával, melybe kis négyszögü papír lesz göngyölgetve. Egy lefényképezett közönséges nyom­tatvány. Ez a nagyító üveggel is alig olvasható kis lap igen hasonlít egy négy hasábra osztott hírlaphoz. Egy hasábon csak e felirás van: Sürgönyváltás posta­galambok által. A többin pedig a sürgönyök állnak szorosan egymás után, egy csepp hézag vagy válaszvonal nél­kül. Van egy nehány hivatalos. A többi magán forrásból eredt. Ah, menynyi vigaszt s örömöt hoz­nak azok nekünk! Menynyi váltópénz s Lajos arany hull a kihordók markába, kik az anynyira várt sür­­gönyt kézbesítik ! S e galambok! mily gyöngéd figye­lemmel veszik körül őket! Mikor vagy egy, kime­rülten s­átázva, véletlenül valamely párkányzat szé­lén vergődék, mily sóvár szemekkel kiséré mozdula­tait a rögtön öszszegyült népcsoport! Hogy feléje tárult minden kar, kenyeret vagy kölest nyújtva, mely­et odavonja! s mily nagy volt az öröm, mi­­dőn buljához vette útját. A költészet nem tehető egyébként, minthogy megénekelte. Eugene Manuel csinos költeményt írt róluk, mit el is szavaltak a­­­héátre­ Fraugardban s Paul de Saint-Victor prózá­ban örökíté meg őket, mely azonban költőibb sok költeménynél. A czikk oly szép, hogy egész terjedel­mében megőrizzük:­­ „Ők e nagy bárka galambjai, melyet vér és tűz csapkodnak. Csigaalaku, hullámzó repülésük szivárványt jelez a légben, mely a vihar végét hir­deti. A haza szive kis szárnyaik alatt dobog° Meny­nyi köny és csók, menynyi vigasz és remény hull alá hótól nedves, s ragadozó madár által menténatt tollaik közül. S fészkeikre viszszatérve, ezer még ezer emberi fészekbe hoznak reményt, bátorítási életet. Jia inkább’ “»“t valaha, s a szó legvalódibb értelmében, a szerelem madarai ők. Meg is érde­melnék, mint Észak városainak gólyái s Velence galambjai, hogy felszentelt madarakká válljanak. Páris le kellene hogy szedje a húgokból kicsinyeiket hogy egyik temploma födele alatt őrizze s táplál­ja a,e feat. Törzsük küllőt hagyod, X ostrom idejéből, melynek nincs párja a történelem­ben, üres repülésük utczáinkon s kerteinkben emlé­keztetnének arra, hogy volt idő, mikor e városban minden szív egy galamb szárnyain csüggött Vám sós tisztelet védné e kegyelmes madarakat Veretcze­­hoszu ostroma alatt Páriánál százszorta inkább ki­éheztetve, nem tűrte el, hogy Saint-Marc-beli ilat­jaihoz nyúljanak. Nem volt a Tala n . 8a,ambre egy darab kenyér fölött de azért •, a ’ czl'rako­ltak egy nap se hiányzott Velence h-.n éleln­ e költői kép­éről,“íjsággá avU4ftó Victw írtével. E mondják el Páris szenvedéseit . \ nap- A­szelá* országnak; s a madarak 61V3 reményeit Franczia­­k­ed­vegeihez.1* Viszik szerelmét távollevő Tua­*l Gábor badnágy dala hangzik; az ember azt Thavó, hogy egy király elűzetése forog fenn, már pedig csak átér­zett jogérzet - a forradalmak legbiztosab előidézője a­ fenntartó­a, kopogtat az igazság ajtaján. Langrand Dumouceau- ki ne ismerné e csengő nevet, melyhez a szédelgés, a modern banditaság tapad, mely pénzintézetek, speculátiók örve alatt fosztogatta nemcsak a belga népet, mert szálai el­­ágazottak Európaszerte, uralkodtak a koronásfő és a házaló nyelvágyán egyaránt! És e név alatt rejlett a coruptiónak egy b­orzasztó apparátusa, mely a nép velejét, vérét szívta néhány gaz­ érdekében. Ma már nyilvános dolog, hogy Langrand formája alatt Bel­giumban a törvényhozás és közigazgatás lemagasabb egyéniségei valóságos fosztogatást vittek végbe a szegény népen, melyet előbb az utramontanismus körmei közzé játszottak. A nép szeme végre meg­nyílt, a megbuktatott szabadelvű minisztérium egy tagja — Barra — lerántotta a leplet, mely a feneketlen gazságott takarta, a nép elégtételt kö­vetel s kész hogy ezt akár erőhatalommal is meg­vegye. A midőn a csalók serge a bukástól kezdett tartani, menhelyről gondoskodott: a kiszédelgett óri­ási öszvegeknek egy részét a nép­ megvesztegetésére használta fel, s igy biztositá magának a többséget a parliamentben s ejté a királyt abba a ferde helyzet­be, hogy nem bocsáthatja el a co­ruptió kormányát, mert ez a parliament nagy többsége felett rendel­kezik. Dedeker, Nothomb és Dechamps ez neve a három főczinkosnak, kik maga­s állásukat, fosztoga­tásokra használták ! A rablás felderítése pillanatában megtörtént a hallatlan dolog, hogy Dedekert Limburg helytartójává nevezték ki. És ez a kinevezés lett a nép türelmének vége. A közvélemény fellázadt s képviselőinek ezrei követelik az ultramontán banda megsemmisítését. A király ragaszkodik az alkotmányossághoz, de utóvégre a jog és igazság iránti tekintet arra kell hogy bírja, hogy a parliament jelenlegi, a legpiszko­­sabb módon kicsinált többségét ignorálva, a minisz­térium letevése s a parliament feloszlatása által elégtételt fog szolgáltatni a vérig sértett jogérzetnek. A tűzhányó kitört, a forrongás lávájának özöne nemcsak Belgiumnak szól, mert mint már mondtuk, a szédelgés és speculáció szálai elterjedtek messze földre, koronás fők kezébe, s a­ki az utolsó időszak­ban figyelemmel kisérte a lapok rovatait, emlékezni fog, hogy a rothadt szag nem csak Dániáig, hanem boldfogságos Ausztriáig is terjedt; hogy a volt közös pénzügyér állítólag lázas tevékenységet fejtett ki bizonyos vagyon megmentése körül; hogy Langrand iratai között akadtak okmányok, feldíszítve nevekkel, a­melyek eddig csak a legfelsőbb helyekről jövő iratok alatt szoktak fényleni. . . Jelentés: A kolozsvá józ. Nőegylet választmányának okt 20-és Nov 21. napjaig tartott üléséről. 1. A Sept. 23. án rendezett tűzjáték tiszta be­­vételéül az akkor tett adományokkal egyetemben 140 - 97. krajcrárt ad be a rendező bizottmány elnöke, Kemény Istvánné. 2. Mina Jánosné aszszony az egylet részvényei tagjává lett 3. Dorgo Albertné befizette alapítványát 1 db 100 forintos m­b. kötvénynyel. 4. Több társaskörben gyermekek között tárla­tok és más játékok rendeztetvén a Nőegylet javára azok jövedelméül beküldetett a választmányhoz: Schwarczel és Fröhlich gyermekek részéről 4 fr. Sebei­­né aszszony nevelő intézete növendékeitől 10 fr, 80 fr Duretné asszony nevelő intézete növendékei által 4­ fr A választmány köszönettel fogadta a tisztelt­ anyák, valamint az itt nevelő intézetek vezetői és növendé­keik szives megemlékezését. . .­­ 5. Hasonlóan köszönetét fejezi ki a választmány Gr. Nemes Jánosné is B. Splényi Paulina ösnagy­­ságaik iránt, hogy eddigi szép szokásukhoz képest most is meghozták áldozataikat szenvedő embertár­saink nyomorának enyhítésére. Nemes grófnő 50 fo­rintot, Splényi bárónő 16 dr. meleg felkötőt­­ küld­­ven be e választmányhoz szegények közt leendő ki­osztás végett. 6. 6. Szentkereszti Stefáni­a nagysága egy .------------------------------- -K­~­ t. * * Párisi képek, — M ostrom idejéből — Francisque Sarcey után. I A légi közlekedés: léghajók, galambok. Ez időben*) szervezték véglegesen a postát, mi léghajón küldte szét leveleinket s utazó galambok által hozta meg nagyon ritka, haj i s igen rövid válaszainkat. A kormány nagy léghajógyárt alapított oly móddal, hogy egy hajó mindig, útra készen álljon , távozhassék mihelyt kedvező szele fordul. Az ostrom kezdetén a hajók nappal kezdték régi útjukat, de csakhamar tapasztaltuk, hogy a *­ 1870 octobertől átremben e­lejlő időszak, November 29

Next