Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1872-01-03 / 1. szám

KOLOZSVÁR, JAN. 2. 1872. A „M. Polgár“ szerkesztőjéhez. Szerkesztő barátom! Bokros elfoglaltatásaid gátolván, hogy az év halála, s feltámadása perezében személye­sen kezet szorítsunk, engedd meg, hogy e ba­ráti kézszoritást e levélben tegye meg az, ki teljes elismerés, s becsüléssel adózik neked ama tántorithatlan elvhűség a kitartásért, melylyel a mult évben is zászlótartója vakil ellenzékünk önzetlen politikájának a mult év­ben, mely sorainkból pár oly egyént ragadott ki, kikbeni érzékeny csalódásomnak itt végre kifejezést nem adnom lehetlen; na de mentől több salak válik ki határozott, de nem az el­­érhetlenért rajongó balközépünkből, annál tisz­tább, méltóbb lesz az önmagához!­ s az am­­putátiók feletti fájdalmat végre is enyhíti, a teljesebb egészség öntudata, s az, hogy az el­vált rodhadt részeket, habár nem szívesen is, kénytelen lévén az ellenfél magában felvenni, ez­által beoltja magába a feloszlás anyagát. De nem c­élom szólni a mult évről, an­nak világi, s hazai politikánkat illető lefolyá­sa oly szomorú, hogy azzal mai ünnepünket megrontani nem akarom, s az 1871-iki év lefolyásából kivonható üdvös tanúság, hazánk­ra nézve is annyi, hogy abból nem egy ba­rátságos levelet, de könyvet kellene írni an­nak, ki nem leiznék annyira nemzetünk és józan eszébe, mint én, hogy e tanúságokat maga képes levonni a történt eseményekből. Nem foglalkozva tehát,— itt, legalább,— a múlt évvel, engedd, hogy üdvözöljem azt, melybe léptünk, s mondjam el röviden miért üdvözlöm, s miként remény­em, hogy ez üd­vözletem idő előtti, optim­istikus rajongásnak nem fog az események által feltüntettetni. Üdvözlöm én ez évet, mert a 3 évi meg­kötöttség után, a nemzet kezébe teszi le újból saját sorsát. Üdvözlöm, mint végét egy oly korszaknak, mely alatt hazánk nem valt, pol­gárai fájdalmasan győződhettek meg, amdly alap­talanok voltak az uralkodó párt m­inden ígé­retei, mennyire nem igazolták az események a kormánypárt azon állítát, hogy ha fel­adtuk közjogi előnyeinek/ egy részét, az csak azért történt, s azé^'nem nagy áldozat, hogy­­a haza anyagi,#'szellemi gyors felvirágzásnak induljon. Üdvözlöm, mert nem lehet ez állítá­sok amit^j-a számított hiú voltát, a gondolko­zó ha/^fifj^ át nem látni, miután a mások adósság törlesztése, s quota költségei meg­hozták előirányzatunk nagy deficitjét a nél­kül, hogy közgazdászatunk, népnevelésünk ér­dekében csak az elkerülhetlenre is meglenne a kellő pénzerő, s midőn, az ily állapotában is teljes elismerést érdemlő honvéd intézmé­nyünk, mely oly jó, hogy azt még a jelen kormány határzatlan ingadozó politikája sem tudja elrontani, nem bír kifejlődni pályáiból, holott ennek jelen alakját a megalkotásnál, a kormány maga is csak kezdetnek nevezi. Üdvözlöm ez évet, mert erős hitem a fe­lől, hogy a nemzet a tett tapasztalatok után átlátva miszerint — egyebet nem mondva — a jelen kormány igen erélytelen arra, hogy jo­gainak, jogos követeléseinek igényt szerezzen, a jövő hengyűlészei választásoknál mellőzendi a jelen engedelmes többség tagjait, s másokból az ellenzék tagjaiból alkotva meg a parla­menti többséget, képesítendi az igazságos, alatt­valói javát szivén hordó fejedelmet, az új par­lamenti új többség tagjaiból egybe alkotni azon kormányt, mely trónja biztonságát teljesen eszközlendi, a jogos kivonataikban kielégített népek szeretetére állítva annak oszlopait. Üdvözlöm ez évet, mert hiszem, hogy tisztelt elvrokonim átlátandják, hogy a jövő választások hazánk életkérdésit képezik, s nem lesz többé senki csak titkon ellenzéki, de ki­áll bátran nyílt sisakkal a küzdtérre, mi ha megtörténik, le nem győzhetenének bennünket a pokol kapui sem, s az eredmény igazoland engem, ki ez évet születés napján üdvözlöm. ..Legyen is résen az ellenzék minden egyes tagja, szervezkedjenek elvrokonaim csendesen, zajtalanul, de öntudatosan, s ingadozás és al­ku nélkül minden törvényhatóságban, mert az ellenfél nem pihen, megmozdít minden követ, néhányak engedelmességit jutalmazza, hogy ez által sokakkal elhitesse ígéretei jóhiszeműsé­gét, rendelkezik pénz, hivatal, jutalom, s bün­tetessek­­ . m*.­sz ezen nem vagyunk képesek önzés­b­en kitartást, fáradhatlan buzgóságot, untas e vi­agositást állitni, az igazságnak "H C3rSem k?eS ügyünket diadalra se­c ak a­­ rkCt ,a Vásárlástól nem csak a democratia szokott szegénység de el­veink is tiltanak. 8­ejsege, ne ei Ha minden eHeo^ einber hiven siti kötelességet, felvilágosítva környezetét múlt ra , Jelearől s a jövő esélyeiről, megtette ,­vel hazájának e téren tartozik. Ha a nemzet ezután is a jelen rendszert pártolandja, részben megvásárolt szavazatával, ha látva a jobbat, a roszat igazolja, mit fel­tenni is szégyelnék, s támogatja az eddigi in­gadozó politikát, mi nem leszünk ennek okai, s űzze a balsors szomorú gúnyját keserű fáj­dalmunkra szegény nemzetünkkel tovább is!! De ha restség, közönyösség ,vagy akár túlbi­­zakodottságból csak egyetlen ellenzéki ember is elmulasztja kötelességét, a rész­eredmény esetére, nem tudom hova vonuland lelkiisme­rete vádjai ellen, annyival inkább, hogy a jö­vő közgyűlés többségét Erdély képviselői dön­­tendik el. Hazánk magyar vidékeinek képviselőit véve fel csak az ellenzék ma is többségben van. Ha az Erdély kerületi képviselők többsé­ge ellenzéki lesz jövőre, biztosítva lesz az el­lenzék diadala. Ha ezt minden elvrokonom meggondolja érezni fogja a hanyagság esetén őt terhelő bűn egész súlyát. Üdvözlöm ez évet azért is, hogy rende­zett határozott — bár nézeteimmel sokban el­lenkező alakban —új életre ébrednek benne a törvény­hatóságok is. Meghatározhatjuk min­denki hatáskörét, teendőit,, ellenőrizhetjük azt, s a hűtlen sáfárokat semmivé tehetjük a közvélemény nyilvános ítélőszéke előtt. Szent kötelesség, melynek részrehajlatlan teljesítése után talán végre a szegény nép is érzendi, hogy érte is történik valami. Üdvözlöm ez évet, még a kir. törvényi székek működése megkezdéséért is, üdvözlöm, mert tisztelve bár a bizonyosan számos kivé­teleket, kik különben helyüket választás útján is elnyerték volna—meg vagyok győződve, hogy ez egy év elég lesz bemutatni, mily czéltalan a bíróságoknak, az egyéni sajátságokat nem ismerő, s nem ismerhető minister által a főis­­páni s elnöki egyoldalú ajánlat folytáni kine­vezése, s mennyivel helyesb lett vo­lna az, miért ellenzékünk küzdött, hogy minden tör­vényhatóság maga válassza saját kebeléből sa­ját biráit, élethossziglan a bírói kt­u­a­l­i­f­i­c­á­t­i­o­v­a­l b­i­r­ó egyének közül, folkvék­múltját jelenét, s jellemét ismeri. Üdvözlöm ez évet, végre mert, bár töb­beket elragadott közülünk fájdalom a halál, bár néhányat elválasztott tőlünk az önérdek, együtt találta ez új év ellenzékünknek méltán tisztelt vezérférfiait, s együtt és hozzájok hí­ven minket a közlegénységet, kik óhajtják hazánk minden polgárainak egyetértését abban, hogy egyetlen czélunk a hazának boldogsága alkotmányosan uralkodó koronás királya alatti felvirágzása legyen, s hogy senki fel ne tegye politikai ellenfeléről — mig ellenkezőkről meg nem győződik — hogy azt egy ésőísízi út meg­győződése vezérli, kik ezen nézet egységet óhajtják ugyan, de kik saját meggyőződésünk­nek érvényesítésére, a másokétól eltérő azon módok megragadására, melyek hazánkat boldog­gá függetlenné egyedül tehetik, sem fáradságot sem ha kell éleletet kímélni nem fogunk, kik nem bántjuk senki jellemét, de magunkét gá­­zoltatni sem fogjuk engedni. Miután egynek nézlek téged is kedves barátom e hadsereg küzdő altisztei közül, ki­nek múltja legbiztosb kezessége jövőjének, üd­vözöl téged is ez eszme halmaz végén teljes lélekből elvrokon barátod Tisza László. Megyei élet. A küküllöm­egyei botrányról. Kü­küllön­egyéböl, decz. végén. A nógrádi események megtennék fanyar gyümölcseiket. Ámde, mig Nógrádban prókátori módon, ki lehete némi hibát magyarázni azon el­járásban, hogy nem utolsó bizottmányi gyűlésben választottak meg az elnökök, addig Küküllő me­­gyében a törvény egyes pontjainak szigorú meg­tartása daczára, a törvény szavainak elégtétele játszatott ki, s nem a kormánypárt által, hanem a főispáni erőszak gyávasága által. Világos a tör­vény, mely azt rendeli, hogy ha panaszok támasz­tatnak a választások ellen, azok az igazoló bizott­sághoz utasittatnak, s annak határozatai kézbe­­sittetnek kérelmeseknek, kiknek joguk van a kéz­besítéstől számítandó 15 nap alatt a 92. §-ban megválasztott bíráló választmányhoz fellebbezni, mely bíráló választmány a­reája a törvény 38. §­­ban körülírt eljárás szerint végérvényesen dönt. Ez be nem váratva a főispán által, az ő kineve­zése által többségben levő igazoló bizottság visz­­szautasítván a hibás választások elleni kérelme­ket, az igaz­ bizottság deczember 11­-én tartván gyűlést, deczember 28-ára bizottsági gyűlés hiva­tott egybe. A főispánnak e törvényt tipró eljárása ellen, hasztalan emelték fel a baloldaliak, érvek­kel és a törvényidézetekkel támogatott szavaikat, a főispán, e törvényszegő csínját, czéljai kivitelére egyedüli eszköznek tartván, hajthatatlan maradt, minek folytán a baloldaliak óvást nyújtván be *) a tanácskozást odahagyták, nem óhajtván egy perezre sem résztvenni e törvénytelen gyűlés ta­nácskozásában; a törvénytiprás által eszközlendő eljárások dicstelen diadalában való osztalékát azon hallgatag bizottsági tagokra hagyván, kiket a hi­vatali befolyás, ijesztgetés, csábigéretek csúsztat­tak be az értelmiség rovására a bizottságba. Bárki legyen az a főispán, nekik oly tör­vénytelenséget elkövetni nem szabad; annál ke­vesőé nem annak, ki egy nem éppen olyan tör­vénytelen eljárás, roszaló tanuja lévén egy más *) Lásd alább. Szerk. esetben, tapadhatta & ‘^‘Vi­iletoS­ fájdalmasan észlelhette mindazon kellemetlens^c­gét, melyek tartottak mindazon időig, mt» 1 . Ínbaját belátva, a sértett lelnek békejobbját nyuj­tá, mely nmn késett megbocsátani a nem malitiá­ból, nem a mosolygó intrigya ravaszságábol, tú­lnévi a jóniszemüségből elkövetett hibás e já­rásnak. . Azonban azt nem hisszük, hogy a tiógradi eseményekhez hasonlóan fog eldőlni ez is, mert nemcsak az országgyűlés többségétől, hanem a bel­­ügyénél is feltesszük azon komoly higgadtságot, hogy törvénytiprással nem kíván, egy erőszakosan összetákolt többséget fenntartani, s nem kívánja szaporítani Küküllő megyében is a leulszky fleros­­tratusokat. Szilvássy Sándor, ha a Herostratus mértékét meg is, de még a Pulszkyét nem ilti­­meg. r­ *•_____ Tekintetbe véve, hogy az 1870-dik évi 42. t. ez. 22. §-ában körülirt teendőket a 91 § értel­mében kiküldött választmány már teljesítet, s ezen fölül a második bizottmányi ülésben bemu­tatott legtöbb adót fizetők névsorát ezen gyűlés már m‚ ; m.Vi^^^^_irány e méltósága ezen n· '•■^•^S^jyalás alá vévén, az általa + kihirdetett gyűlésbe többeket, mint legtöbb adót fizető bizottsági tagokat illették­­te ’'mül meg is hívott. Tekintetbe véve továbbá, hogy mindannak daczára, hogy az idézett törvényesek 37-ik §-sa tisztán rendeli, hogy a­­választás törvényessége elleni panaszok a választástól számított 15 napok alatt az igazgató választmányhoz beadhatók, a 38. § pedig, hogy az igazoló választmány határozatai­zabályszerűleg kézbesítendők, s a kézbesítéstől számított 15 napok alatt a bíráló bizottsághoz fellebbezh­etők; mégis Főispány e méltósága d­ec. 20-aikáról keltezett meghivója által ámbár a választások csakis deczember 4-dikén tar­tatnak meg, az alakuló gyűlés mai napra egybe hívta, holott kötelessége lesz vala tudnia, hogy azon 39. §-t, melyre meghívójában hivatkozik, a 38. § előzi meg közvetlenül, s ha ezt kötelessége szerint tudja vala, láthatta volna, hogy az igazgató választmány által elutasított panaszokra hozott ha­tározat szabályszerűen kézbesíttetvén, ez ellen a kézbesítéstől számított 15 napok alatt a bíráló bizottsághoz folyamodhatni, láthatta volna továbbá azt, hogy ezen bíráló bizottság a vitás kérdések­ben végérvényesen dönt, s ha mind­ezt köteles­sége szerint tudja vóla, önkényt rem jött volna arra, hogy a mai napra alakuló gyűlést nem hir­dethet, hanem be kell várnia a törvény 38. §-a értelmében vagy a felebbezésre a szabályszerű kézbesítéstől számított 16 napot (mi hogy mikor telik be, miután az igazoló bizottság határozatai mind e mai napig kézbesítve nincsenek — nem tudhatni) vagy pedig a bíráló bizottság végérvé­nyes határozatát. Mindezeknél fogva mi alulírtak ezennel til­takozunk a mai napra egybehívott bizottsági gyű­lés megtartása ellen, és ezennel nyilvánítjuk: 1-e. Hogy mi a mai napra egybe­hívott gyűlést tör­vénytelennek tartjuk, következőleg annak semmi határozatát törvényesnek elösmerni nem fogjuk. 2 or­­la ezen tiltakozásunk daczára is a gyalat magát megalakultnak nyilvánítaná, s a kitűzött tisztválasztást megtartaná, mi ezen tisztikart­ tör­vényesnek nem fogjuk elösmerni. 3­or Ha a tör­vényesen megválasztva lévő bíráló bizottság a megtörténhető fellebbezés folytán a választásokat netán megsemmisítené, ezen esetben a megyében már csakugyan sem a régi — mert ezek már le­mondottak — sem az újonnan választott tisztvi­selők — mert ezek megválasztása ez esetben csak­ugyan törvénytelen — a rend és csend fentartá­­sára törvényesen jogosítva nem lévén, mi minden innen származható anarchiáért a felelősséget azokra hárítjuk, kik ezt előidézték. Végül kérjük ezen tiltakozásunkat szóról­­szóra jegyzőkönyvbe iktatni. Dicső-Szt-Márton, 1871. dec. 28. Következnek az aláírások. r román­lapelv. szemléje. (M. G ) Az „Albina“ legújabb száma nemze­tiségi szempontból vizsgálja jogszolgáltatási köze­geink személyzetének kinevezését és azt állítja, hogy a kormány ezúttal is csúfat űzött a román nemzetből. Állítása bebizonyítása végett felemlíti, miszerint a n.váradi és a­­becskereki kir. bírósá­gokhoz, melyeknek területét nagyobbára a romá­nok lakják, egyetlenegy román biró sem neveztetett ki; ott pedig hol a kerületek lakossá­ga tiszta románság, vétségből egy egy román hangzású név is fordul elő a kinevezések között, de ezen nevek egészen ismeretlenek, illetőleg nem ismeretesek arról, hogy a román nemzeti ügyek előmozdításában részt vettek volna, ily esetek for­dulnak elő az aradi, belényesi, lugosi, dévai, hát­szegi, szamosujvári stb. kir. bíróságoknál. Ezen körülmény természetes egy hosszú lamentatióra nyújt alkalmat. Jelesen azt mondja az „Albina“ hogy e kinevezések által kormányunk politikája a román nemzettel szemben a legkirívóbb módon oly alakban mutatkozik, hogy a kormány czélja magyarizálni akar minden áron, minden rendelke­zése alatt álló eszközökkel. Az „Albina“ e kormány­tól nem is vár egyebet igazságtalanságnál. A „Gazeta Transilvaniei“ legújabb száma „Hol állunk?“ czím alatt egy vezérczikket hoz, melyben az unió kérdését tárgyalja. Szerinte Magyarhonnak Erdélylyel való reális uniója jogta­lan, nem felel meg a történelemnek sem. Erdély minden időben personális unióban volt Magyarh­on­­nal, mint a magyar koronának egy gyöngye. Erdély autonómiája megsemmisítésével a ro­mán nemzet kitüröltetnék az élők sorából, az akti­­visták munkája Pesten, az autonómia el nem ismerésével, mit sem ér, hasztalan, és ezért nem lépnek be a passivisták a pesti gyűlésbe. Mit is tenne, kérdi a czikk, a román nemzet a pesti gyűlésen akkor, midőn a szép számban lévő ellenzéki magyar képviselők sem tudnak sem­mit kivívni a kormány­párt többségével szemben? mit tudna ott tenni a román nép 20—25 képvise­lője? Ennél fogva a románok csak saját tűzhelyük­nél maradnak, a körül munkálkodnak és nem mennek be idegen országgyűlésbe. A „Telegrafulu Rom­anu“ legújabb számú sze­­beni ügyvéd Dr. Borcea János tollából egy ügyes czikket hoz a passivisták ellen, s jelesen a passi­­vitást újólag kimondó szebeni román „ad hoc“ bizottság eljárásánál, mely czikkben halomra dönti a passivisták által oly jónak hirdetett* passivitás politikája mellett felhozott alaptalan érveket, s kimutatja, hogy a szerdahelyi határozatok is meny­nyire károsak a román nemzetre. Politikai vegyes hírek. Horvátország. (n) Bedekovich bán lemondása elfogadtatott. A Belovári megy egy ülés hálafeliratot intéz a királyhoz a h­orvát határőrvidék polgárosításáért s csak azt sajnálja, hogy a polgárosítás nem ál­talános. A kiegyezés meghiúsulása esetében hír sze­rint Mollinary tábornok neveztetik ki polgári és katonai kormányzóul. Az unionisták i. h. 30-án értekezletet tar­tottak Bécsben gróf Erdődy lakásán; az értekez­­let a kormánynak ajánlandó eljárás felett tanács­kozott. * Francziaország. A küszöbön álló választások folytonos izga­tottságot idéznek elő. Mac-Mahon visszautasí­totta a jelöltséget, melylyel a párisi sajtó uniója megkínálta. Ledru Rollin visszautasíta a Brea utczai választási bizottság kivonatát, mely szerint meg­választása esetében pusztán csak delegátusnak te­kintse magát. Hugo Victor ellenben beleegye­zett ugyan e feltételbe. A köztársaságiak még nem áll­ták fel jelölt­jeiket, míg a szabadelvű conservativek Vout­­raint akarják keresztül vinni. A legitimista párt az előfordult nehézségek elhárítására nézve kinyilatkoztatta, hogy ezentúl a többségbe olvad, kivévén azokat az eseteket, a­melyekben a legitimista párt speciális érdekei fo­rognak fenn. Thiers dec­ember 26-án fényes beszédet tar­tott a jövedelmi adó ellen, melynek az a hatása lett, hogy az adó tervét alkalmasint abban hagyják.* Angolország: A walesi h­ereteg betegségében bekövetke­zett roszabbulás londoni lapok szerint nem vesze­delmes, csak késlelteti a felgyógyulást. Napoleon és Eugenia ex császári pár Tor­­quaibe készül menni. Az ,,Internationale“-ben szakadás állott be. Bradlough denuntiálta Marx Károlyt, hogy bona­­partista és Bismark kémje. Marx hasonlót állít Bradlough­ről, többek között állítván, hogy Bradl­­ough Parisban Detroyat és Girardin vendége volt.* Dunafejedelemségek. A kamara fontolóra vette a kormánynak / ULSiJiUja kurrést illető tervezetet. .. ség, mely e mellett nyilatkozott, bizalmi start­tot foglal magában a kormány írást. * «■ Oroszország. A külföldi biztositó társaságoknak meg­vedtetett Oroszországban miveleteket tenni- csak egy fél millió biztosíték és a számalót _.«* közzététele mellett. Irodalom és művészet. A „Tékozló“ új díszletekkel január hó kö­zepén kerül színpadra B­e­c­z­k­ó­i, a színház ügyes kezű festőjének jutalomjátékául. is K. Papp Miklósné Beczkói iránti szíves­ségből s az igazgató felkérése folytán „A tékoz­lóban“ fel fog lépni. is K. Jászai Mari asszony jutalomjátékául „R­o­m a leány­á­t“ Hegedűs eredeti tragoediáját választá. „ Ki legyen a művezető? Sokan azt hiszik e helyet az intendáns Takácscsal tölthetné be leghelyesebben. Mi úgy tudjuk Takács szerző­désileg huzamosabb időre a szabadkai színháznál van elkötelezve mint művezető, — helyét itt ná­lunk Kovács Gyula tudná leghelyesebben, legtöbb mliizléssel betölteni, — de aztán mi tör­ténik a Kovács szerepeivel? Ez a bökkenő! — Mi tudnánk egy alkalmas embert,— Szerdahelyi Kálmánt. A milyen hadi lábon van most a pesti nemzeti szinház, — talán nem volna éppen lehetetlenség a jó reménységek közé helyezni ~~ostt a kérdést. Ha Orczy helyes dolognak tartja meg­fosztani a kolozsvári nemzeti színházi jobb tagjaitól, — b. Huszár Sándor is megteheti aján­­latát Szerdahelyinek, olyan szép és tekintélyes állásra, a milyennek mi képzeljük a művezetőét. is Temesvári Lajos, a pesti nemzeti színház egyik nem rég szerződtetett fiatalabb­ tagja, föl­­d­öntését kérte az igazgatóságtól, s már közelebb el is hagyja az intézetet. Temesváry, ki a vidéki közönségnek hosszabb ideig kedvenc színésze volt, a telet vendégszereplésekkel fogja tölteni, s mos­tanában egy vidéki színtársulathoz sem szerződik. Nemzeti színház. A Rablók a Offenbachnak nálunk előzetes reclame nélkül december 30 án színre került ope­­rett­jéről csak jót mondhatunk. A kezdettől végig Offenbach stylben írt zene sok szép dallammal bir­t anned­alt és eredeti elegyesen, abban a bizo­nyos összeállításban, mely a fület rögtön meghó­dítja. Kardalai részben már túlmennek az operette keretén — hatalmasak és szépek. Az uj jelmezek, a személyzet sokasága szövetkezvén a zenével és a cselekvény tarkaságával, az új operettének tar­tós sikert biztosítnak. A személyzet közül kiemel

Next