Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-07-02 / 148. szám
KOLOZSVÁR, JULIUS 1. 1872. A „M. Polgár" magán táviratai. Szilágy-Somlyó, jun. 30-án. Sámi és Ráth képviselő elvtársaink megválasztását pártunk szivből óhajtja. Összetartás polgártársak! szives üdvözletünket! Deés, jun. 30-án, 9 ó d. e. Az erőszak győzött, Simó 1335 szavazata ellenébe Földváry Jánoska 1482 szavazattal képviselő akar lenni, de pártunk óvást jelentett be. Szepsi-Szt.-György, jun. 30-án Ilyefalván Szentkirályi Gábor ellenében a kormány jelöltje Gidófalvi Albert győzött nagy küzdelem és sok erőszakoskodással. Gyergyó-Szt.-Gyürgy, jun. 30-án. Gyergyóban a baloldali jelölt Boér Antal körútját tegnap tette meg. Mindenütt lelkesedve fogadták. A szombati balpárti ünnepély. Előre meg voltunk győződve, hogy a Sámi és Ráth képviselőjelöltjeinknek rendezendő fáklyászene minden tekintetben kitűnőleg fog sikerülni. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúlt! Etve nyolc órakor száz meg száz iparos, földész és más polgár ostromolta a rendező bizottságot, hogy fáklyát vihessenek. Nem kellett pénzen fogadni tehát, mint a Lónyai féle „fejedelmi fényű“ fáklyás zenénél. Önként jött ide mindenki, legtöbben innepi díszben. Valóban öröm volt nézni azt a lelkesedést, melyhez hasonlót Kolozsvárit soha sem tapasztaltunk. A menet 9 óra tájban a legszebb renddel indult meg a Redoutból Ráth Károlyhoz. Több mint 12.000 ember vett részt benne, kik egyenként tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy ez estve ünnep volt a szó szoros értelmében, akkora lelkesedéssel, melyre nemcsak két olyan polgár, mint Sámi és Ráth, de maga a király is büszke lehetett volna. A roppant néptömeg vége még monostorutczát lepte el, s az eleje már a helyért küzködött külső tordautczában a Biasini vendéglő előtt. Itt Herman Ottó tartott beszédet ifjú lelkesedés- és hévvel, számos hatalmas éljenzéssel és helyeslő nyilatkozatokkal találkozva. Ráth Károly válaszát nem áll hatalmunkban közleni terjedelmesen, de annyit megjegyzünk, hogy mindenkit meglepett szép előadása, érez hangja s beszédének kereksége, mely lelkesítő volt, mely bizonyságot tett, hogy az egyszerű iparos emelkedett szellemmel és gondolkozással bonczolja a nagy iparkérdéseket, s valódi szakismerettel tárgyalja azon bajokat, melyek a magyar ipar fejlődésének útjában állanak. E beszéd nagy tetszéssel fogadtatott, s szívéből örült mindenki, hogy Ráth első nyilvános fellépése ekkora sikert aratott. Innét a még nagyobbra nőtt tömeg csak nehezen tudott megmozdulni. Úgy tetszett e pillanatban, mintha Kolozsvár minden lakója résztvenne ez ünnepélyben. „Éljen Ráth, éljen Sámi, éljen az ifjúság, éljen a haza, éljen a király!“ kiáltásokban tört ki a néptenger. Ez impozáns látvány volt, mely még nyert nagyszerűségében, midőn a belsőfarkasutczán végig nyúlt a képzelhető legsűrűbb tömegben. A Sámi lakásáig valóban nagy feladat volt elhatolni. A lelkes éljenzések ezerszeres viszhangra keltek, s az ev ref. főtanoda előtt „élje: az ifjúság, éljen az ifjúság barátja Sámi László! kiáltás harsant fel, mintegy válaszul Tamásy Sán á°r úr minapi kormánypárti kortes beszédére Járai megjelent szállása ablakában, a lelkesedő crescendo emelkedett, sugárzott minden arcz, a ropfurt tömeg a legtökéletesebb szivből jöttp Sán° Y^,en László!“ kiáltásban tört k a kapunDkiléPelleneliront tiSZtelő‘ kÖZT?‘ Midö den szivén, s az’ őszbe *rja tulcsaPott ,kin e pillanatban festői alak ?Oh ’ * Sári minők csak nagy perczekben ’ pelig. olNai Isten napja süt Kolozsvárra, ihen ^ Ml°ta ” tiszteletnek földön járó emberKányád még senki! Tisza László Érzett mieden szavae, hoB, c „agS8Mr(] uc befolyása alatt áll ő is. Lapunk szűk tere ne engedi, hogy e beszédeket hozzuk. Utánpótolni azonban, mihelyt lehet, mert megérdemli ez e fénye, hogy meg legyenek örökítve. És mit szólunk a Sámi válaszára? E remek mozaik, melynek Shakespeere gyöngyei voltak, örökké élni fog azok szivében, kik hallották. Sámi tartozik tisztelőinek azt az örömet megszerezni, hogy emlékéből leírva, közreadja. Erre az összes közönség nevében ezennel kérjük is A fáklyás menet, mely egyetlen pillanatra sem volt a legcsekélyebb zavarral vagy helytelenséggel zavarva, a legszebb rendben vonult vissza a Redouthoz, honnét szétoszlott. A rendőrségnél azt hallottuk, hogy ennél szebb renddel soha egy fáklyászene sem folyt le. Örülünk rajta. íme a polgárság bebizonyította, hogy nincs szüksége zsandár fedezetre, mert midőn ünnepet ül, önmaga tartja fenn a példás rendet. És én azon ismétléssel zárom be tudósításomat, hogy ennél szebb napja a kolozsvári ellenzéknek még nem volt! • (—) A kolozsvári ellenzék nagygyűlése. Tartatott 1872 évi junius 30-án Azt hittük, hogy a jelöltjeink tiszteletére rendezett fáklyás zene képező ünnepélyeink netovábbját, de meggyőződtünk, hogy csak méltó előzménye volt a nagygyűlésnek. Vasárnap a párt felszentelendő lobogója környezve jelöltjeink lobogói által, intett a redout épületén s a nagy terem csakhamar zsúfolásig megtelt Kolozsvár polgárai és földmives osztályával. A karzat középső része a hölgyeké volt s meg is telt egy válogatott hölgy koszorúval. 17 óra tájban egy küldemény érkezett, felbontatott és kitűnt két szép koszorú a zászló számára. A lobogót egy polgár asszony, a koszorúkat egy ifjú leány küldé. A megelőző est lelkesedése, sohasem tapasztalt fennkölt hangulattá alakult át, mely már a gyűlés megnyitása előtt is folyton éreztette magasztos hatását. Mintegy 1012 órakor felharsant az éljen. Tisza László, az erdélyi ellenzék fáradhatatlan vezére megjelent. K. Papp Miklós indítványára a gyűlés viharos éljenzése elnökké Tisza Lászlót, jegyzővé Benner Ferenczet választja meg. Jobbra az elnöktől a jegyző, mellette Vándori Gyula ur, a körünkben mulató gyorsíró foglaltak helyet s a gyűlés megkezdődött. íme menete a gyorsírói hiteles napló szerint. Tisza László: Igen tisztelt választási pártgyűlés! Midőn hálás köszönetemet nyilvánítanám azon szíves kitüntetésért, melyben K. Papp Miklós tisztelt elvtársunk indítványára részesítettek, engedjék meg kijelentenem azon őszinte meggyőződésemet, hogy ez nem engemet mint egyént illet, de illet Kolozsvár városa. ellenzéki választópolgárai részéről úgy, mint a ki az egyszer lutinuan kitűzött zászlóhoz az évek hosszú során át csekély erőmhez képest tántoríthatatlanul hű maradtam. (Éljen). Fogadják tehát egyrészről maga az elv, másrészről az elvhűség nevében hálás köszönetemet. Önök kormányzónak állítottak a választási hajó élére, s valóban ha lehet valamit tengerhez hasonlítani úgy tegerhez hasonlíthatók azon pártmozgalmak, melyek ily képviselőválasztásokkal egybe vannak kötve, és ha valahol, bizonyosan itt városunkban felcsapkodnak jelenben e tenger hullámai— nem vészesen ugyan hála Istennek, mert, hiszen ettől bennünket Kolozsvár városa polgárainak higgadtsága megóv — de hullámzanak erősen, oly életerősen, hogy azok megválasztatásáról, a kiket pártunk kitűzött, daczára a szemben álló hatalomnak, erősen meg vagyok győződve. E küzdelem nem uj t, polgártársak, mert már évek óta foly, s habár a tenger hullámai a hatalom erős szikláját rögtön megdönteni nem képesek is, és lelkemben az erős meggyőződés, hogy lassanként ki fogják azt állásából mozdítani. Hogy mily magasan járnak a választási mozgalmak hullámai városunkban erre -- nem tagadhatom némi fájdalommal — azt kell példa gyanánt felhoznom, hogy e hullámok az ellenfél részéről felemeltek egy férfiút, kit több éven keresztül köztünk folytatott életéért pártkülönbség nélkül és azért osztatlanul tisztelünk mindnyájan, mert hivatalos hatalmával soha senki irányában és semmi tekintetben visssza nem élt. (Éljenzés). És ime uraim a választási hullámok e férfiút —ha király után az első embert Erdélyben _ a párt ember — bocsánat, hogy e kifejezéssel élek — silány szerepére leszállították. Nem szólok semmit egyéniségéről, mert mondom, mindeddig osztatlan tiszteletünket bírja, de kötelességem kiemelni, hogy amint a képviselőjelölteinkkel szemben egyszerűen a kormánypárt egyik képviselőjelöltéve ön, nekünk minden erőnket, saját képviselőjelöltjeink érdekében és az ő képviselővé választatásának meggátlására kell megfeszítenünk. (Igaz!) A magántisztelet és becsülés számára a fehér asztalnál részünkről mindenkor megmarad úgymint a zöld asztalnál is - és ezt értsék meg az ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk és mint ilyeknek kölcsönösen arra kell, hogy törekedjünk hogy egymást szabatos fegyverekkel leggyőzhessük (Úgy van.) Igen jellemzőnek tartom, s kötelességem ezt is felemlíteni mint Kolozsvár városa felvilágosultságának igen szép jelét, hogy azon ígéretek is, melyek mellett a kormánypárt jelöltjei, a kormánynak e városban legelső két tisztviselője fellépett, olyanok, amelyeket minden baloldali ember nagyrészben igen szívesen aláírhatna, ha tudná, hogy azon ígéreteket a valóságban, a szavaknak megfelelő tett is fogja követni , mert hiszen ki ne írná alá közülünk ép úgy mint gróf Péchy Manó a független magyar hadsereget, ki ne írná alá ép úgy mint ő a független magyar bankot? Ezt e teremben mi mindnyájan aláírhatjuk, csak hogy mi küzdeni is fogunk mellette; remélem, hogy gróf Péchy Manó is ha megígérte, fog küzdeni mellette, de azok, kiknek nevében ezt ígérte, eddig tetleg azt bizonyították, hogy nem ezen elvek mellett küzdenek sőt éppen ezen elvek keresztülvitelének meggátlására törekszenek. (Igaz). Uraim! Nem a theoriában van köztünk a különbség. A papiros türelmes, vitatkozni könynyen lehet, hanem a végrehajtásban, a gyakorlatban van a különbség. Mindenki látja az igazat, mindenki látja azt ami helyes, de nem mindenki veti alá egyéni vagy családi érdekeit annak, hogy az igazságért, hogy azért, amit a haza javára nézve üdvösnek tart, teljes erélylyel megküzdjön. Hiszen hogy egyebet ne mondjak, ha ennek alá akarnák magukat azon tisztelt urak vetni, kik a kormánypárt részéről felléptettek, legelső kötelességük lett volna még a választások előtt hivatalaiktól visszalépni, s mint független embereknek lépni a sorompóba (Helyeslés), hogy igy a kir. biztos, a ministeri tanácsos hivatalos pressiója nem folyhatott volna be a választásra (Igaz.) Ez uraim minden alkotmányosságnak — hogy úgy mondjam — caricaturáját képezi. Harmadik Napóleon idejében még a franczia alkotmány által is megköveteltetett, hogy a kormányjelöltek már hónapokkal a kijelölés előtt, független emberek legyenek. Arra, hogy egyes profectet, vagy nagyobb hivatalnokot jelölt volna ki még a Napóleoni-párt is Francziaországban,eset nem fordult elő; e találmány dicsőségének érdeme a mi kormánypártunkat a Lónyay alkotmányosságát illeti (Tetszés.) Ezeket elmondva tisztelt párthívek, mai gyűlésünket, megnyitottunk nyilvánítom azon kéréssel, hogy a meggyőződésünkhez való hű és tántoríthatlan ragaszkodás soha bennünket túlságokra ne ragadjon, tartsuk fenn a rendet, tartsuk fenn a békét, s az ellenkező meggyőződés iránt is tartozó tiszteletet és elnézést, vigyük egész választási mozgalmunkat úgy keresztül, hogy győzzünk — mit ezt isten segélyével biztosan remélem is — vagy veszítsünk, soha se szégyelhessük újból kibontani a zászlót, mely alatt öt év óta és a közelebbi napokban is harczolunk. Igaz, hogy három éven át tűrni és szenvedni az egyes polgárokra nézve hoszszú idő, de a nemzet életében ez csak egy perez s azért mert már három évvel tovább szenvedünk, a nemzet még veszve nincs, de veszve lenne, ha mi, akik hivatva vagyunk a nemzet számára a jövőt fenntartani, a jövőt bemocskolnák a jelenben. (Helyeslés) Ekkor uraim veszve volna egészen veszve volna a jövő, s ezzel a haza is, és én nem hiszem, hogy ezért a felelősségnek csak egy tízezernyi részét is Kolozsvár város bármely polgára magára akarná venni. Ezen hittel, ezen önök eddigi eljárásából is merített teljes meggyőződéssel ezennel megnyitottnak nyilvánítom a gyűlést, és újból is megköszönvén szíves megtiszteltetésemet, kérem méltóztassanak jelöltjeinket kitűzni s azok megjelenését elintézni. K. Papp Miklós: Tisztelt polgártársak ! Én K. Papp Miklós, mint Kolozsvár városa egyik választópolgára, magam részéről azt hiszem, hogy a közóhaj már megjelölt egy férfit képviselőjelöltünkül. Én nem csak mint journalista, hanem mint iparos is működöm, s szivem szerint e válságos napokban nem tudnék önöknek jobb nevet, jobb férfiút ajánlani, mint azt, ki egész élete munkásságát a magyar ipar fejlesztésének szentelé, s e férfiút tisztelt polgártársak Ráth Károlynak hívják. (Lelkes éljenzés.) Az önök éljenzése azt bizonyítja, hogy a közhangulatot eltaláltam s azért szivből éltetem, mint egyik képviselőjelöltünket. Éljen Ráth Károly ! (Lelkes éljenzés.) Vana Sándor: Tisztelt polgártársak ! Én szintén azt hiszem, hogy az általános óhajnak adok kifejezést akkor, amidőn Kolozsvár városát az országgyűlésen Sámi Lászlóval kívánom képviseltetni. (Hosszasan tartó éljenzés.) Elnök előterjeszti a 24 tagból álló küldöttség névsorát mely egyhangúlag elfogadtatik A küldöttség elindulván, elnök rövid időre felfüggeszti a gyűlést. Sámi László és Ráth Károly a küldöttség kiséretében megjelennek s viharos éljenzéssel fogadtatnak, mire Ráth Károly előadja programját. Tisztelt polgártársaim ! Itt állok hazánk egyik legelső városa polgárainak szinte előtt, s meghatottan kérdem: mi érdemesített engem azon bizalomra, mely a polgári kitüntetés és jutalom legfényesebbikét képezi? Nem oly ismert név áll Önök előtt, melyre a születés, a társadalmi állás vagy a politikai vezérszerep fényt áraszt. Önök, uraim nekem, az iparos munkásság egyszerű emberének, nyújtják a legszebb polgári koszorút. Kolozsvár városában ma a munka és polgárság üli diadalát!! (Viharos éljenzés. Taps.) Csekély személyemben Önök nem a haza polgárait jelenleg két táborba szakító politikai elvek valamelyikének hívét, hanem a haza legmunkásabb, legfüggetlenebb, legmagyarabb középosztályának képviselőjét kívánják a parlamenti küzdtérre küldeni. Önök, tisztelt polgártársaim, a magyar iparosok ügyét elég fontosnak ismerték fel, arra nézve, hogy éppen itt, Erdély intelligens, nagy múlttal bíró és nagy jövőjű tiszta magyar fővárosában, mint elsők hangoztatják a leghevesebb politikai küzdelmek közepette azon jelszót, mely közös minden pártra nézve, mely a valódi közlekedési és kiegyezési alapot fogja előbb-utóbb szolgáltatni. Hiszen ki ne ismerné már be mai nap azt, hogy az anyagi jóllét az alapja és fő tényezője a nemzetek kultúrájának, függetlenségének és szabadságának. (Helyeslés). Nézzük Czelvécziát, Belgiumot, Angliát, Észak-Amerikát, Poroszországot stb. és hasonlítsuk össze az egész Kelettel, Oroszországgal, Spanyolországgal stb. Mily óriási ellentétet észlelünk. Azon hazafiak, kik a magyar ipart és kereskedelmet, a földmivelést előmozdítják, azok felszabadítják a szellemet, előmozdítják a szabadságot és egyenlőséget, előmozdítják a haza függetlenségét. (Igaz! Éljenzés.) Bármily irányban, bármily mértékben kívánjuk ezen állami függetlenséget, azon egy törekvésben eltérés nem lehet, hogy nem az elemi csapások Damokles kardja alatt tengő, nem egy elszegényedett magyar nemzet, hanem egy anyagilag és szellemileg egyaránt gyarapodó, erkölcsileg szilárd, gazdag magyar nemzet geniusának biztosítsunk önálló szabad fejlődést. Uraim! Önök engem képviselőjükké történt kijelölésem által egy nehéz, de szép missióval kívántak megbízni. A hazai ipar terén eddig kifejtett törekvéseimben elegendő garanciát látnak arra nézve, hogy bizalmuknak megfelelhessek. Elvállalom, tiszteltpolgártársaim ezen aisiót ! Erős akaratom s lelkesedésem az ügy iránt nem hiányzik. Komoly elméleti tanulmányaimra s a gyakorlatból merített ismereteimre bizton támaszkodhatom. Elégtelen erőmet és képességemet pedig, mint a nap éltető melege, éleszteni, öregbíteni fogja azon polgári bizalom, mely felém úgy Önök részéről, mint összes magyar iparostársaiul részéről érdemem felett fordult. A hazának, a magyar iparnak hü és munkás szolgája leszek, hü és munkás szolgája leendők Kolozsvár városának — Isten engem úgy segéljen !! (Szűnni nem akaró viharos éljenzés, taps.) Uraim! méltán követelhetik Önök, hogy ez ünnepélyes alkalomommal feladatomnak mikénti felfogásával, elveimmel, főbb törekvéseimmel Önöket részletesebben megismertessem, szóval, hogy programmomat elmondjam. (Halljuk!) E feladat rám nézve a szokottnál hasonlítatlanul nehezebb, de talán nérai tekintetben könynyebb is. Nehezebb azért, mert nem vagyok e város szülöttje, nem bírok a viszonyok beható ismeretével, nem csatol Önökhöz az állandó személyes érintkezés-szülte meleg barátság, mert nem utalhatok egy sikerben gazdag nyilvános pályára, nem támaszkodhatni a gyakorlott ékesszólás villanyozó hatására, de másrészt könnyíti feladatomat azon körülmény, hogy tőlem, egyszerű iparos polgártársuktól, nem várják Önök a jövő országgyűlés nagy feladatainak államférfim bonczolgatását, hanem várják azt, hogy elmondjam: miként fogom én fel az iparos képviselő feladatát a t törvényhozás termében és annak működési körében (Helyeslés). Iparos képviselő! Úgy hangzik e szó, mint ha az 1848-ik évi korszak alkotta népképviseletbe az érdek képviseletét törekednénk becsempészni. Hisz, ugyanazon jogosultsággal mondhatok válasszunk mezőgazdasági képviselőt, hitfelekezeti képviselőt, közigazgatási képviselőt stb. Én azt mondom, tisztelt polgártársaim, igenis, válasszunk minden elemből képviselőket, de csak azok közül, kikben az általános törvényhozási minősítvényeket feltaláljuk. Valamely különleges érdeket a törvényhozásban kizárólag képviselni akarni nem szabad, nem lehet. Csak azon érdek jogosult az állami szervezetben, mely nem csak megfér minden más jogosult érdek mellett, hanemazoknak szükséges kiegészítését képezi. (Helyes !) E szerint az iparos képviseletben nem látom a valódi népképviselet csorbítását, hanem látom egyedül az üdvös munkafelosztásnak a parlamentben való érvényesítését. (Helyes.) Tehát ne tartsanak államférfiaink attól, hogy az iparosok e részbeni törekvései alatt a kaszt szellem lappang, barátkozzanak meg politikusaink minden hasonnemű törekvéssel, sőt támogassák azt a czélból, hogy a táblabírói, prokátori és aristocratiai tömeges elemek mellett mind inkább gyakorlatilag is képesített szakférfiak vegyenek részt a törvények alkotásában. (Éljenzés.) Magyarország állami fenmaradásának egyik legfőbb garantiáját abban látom, hogy az alkotmányos élet a nemzet minden rétegében folytonos pezsgésben van, hogy egyes politikai törekvések körül — lehet mondani — harczias lelkesedéssel csoportosul minden magyar ember, a legszerényebb napszámostól kezdve a társadalom legmagasabb köréig. Ezt beismerve, erős meggyőződésemből kimondom azonban azt is, hogy oly közös érdekkel