Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-07-02 / 148. szám

KOLOZSVÁR, JULIUS 1. 1872. A „M. Polgár" magán táviratai. Szilágy-Somlyó, jun. 30-án. Sámi és Ráth képviselő elv­­társaink megválasztását pártunk szivből óhajtja. Összetartás pol­gártársak! szives üdvözletünket! Deés, jun. 30-án, 9 ó d. e. Az erőszak győzött, Simó 1335 szavazata ellenébe Földvá­­ry Jánoska 1482 szavazattal kép­viselő akar lenni,­­ de pártunk óvást jelentett be. Szepsi-Szt.-György, jun. 30-án Ilyefalván Szentkirályi Gá­bor ellenében a kormány jelöltje Gidófalvi Albert győzött nagy küzdelem és sok erőszakosko­dással. Gyergyó-Szt.-Gyürgy, jun. 30-án. Gyergyóban a baloldali jelölt Boér Antal körútját tegnap tet­te meg. Mindenütt lelkesedve fo­gadták. A szombati balpárti ünnepély. Előre meg voltunk győződve, hogy a Sámi és Ráth képviselőjelöltjeinknek rendezendő fáklyás­zene minden tekintetben kitűnőleg fog sikerülni. Az eredmény azonban minden várakozást felül­múlt! E­tve nyolc­ órakor száz meg száz iparos, földész és más polgár ostromolta a rendező bizottságot, hogy fáklyát vihessenek. Nem kellett pénzen fogadni tehát, mint a Lónyai féle „fejedelmi fényű“ fáklyás zenénél. Önként jött ide mindenki, legtöbben innepi díszben. Valóban öröm volt nézni azt a lelkese­dést, melyhez hasonlót Kolozsvárit soha sem ta­pasztaltunk. A menet 9 óra tájban a legszebb renddel indult meg a Redoutból Ráth Károlyhoz. Több mint 12.000 ember vett részt benne, kik egyen­ként tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy ez estve ünnep volt a szó szoros értelmében, akkora lelkesedéssel, melyre nemcsak két olyan polgár, mint Sámi és Ráth, de maga a király is büszke lehetett volna. A roppant néptömeg vége még monostorut­­czát lepte el, s az eleje már a helyért küzködött külső­ tordautczában a Biasini vendéglő előtt. Itt Herman Ottó tartott beszédet ifjú lelkesedés- és hévvel, számos hatalmas éljenzéssel és helyeslő nyilatkozatokkal találkozva. Ráth Károly válaszát nem áll hatalmunkban közleni terjedelmesen, de annyit megjegyzünk, hogy mindenkit meglepett szép előadása, érez hangja s beszédének kereksége, mely lelkesítő volt, mely bizonyságot tett, hogy az egyszerű iparos emelkedett szellemmel és gondol­kozással bonczolja a nagy iparkérdéseket, s valódi szakismerettel tárgyalja azon bajokat, melyek a magyar ipar fejlődésének útjában állanak. E be­széd nagy tetszéssel fogadtatott, s szívéből örült mindenki, hogy Ráth első nyilvános fellépése ek­kora sikert aratott. Innét a még nagyobbra nőtt tömeg csak ne­hezen tudott megmozdulni. Úgy tetszett e pilla­natban, mintha Kolozsvár minden lakója résztvenne ez ünnepélyben. „Éljen Ráth, éljen Sámi, éljen az ifjúság, éljen a haza, éljen a király!“ kiáltásokban tört ki a néptenger. Ez impozáns látvány volt, mely még nyert nagyszerűségében, midőn a belső­­farkasutczán végig nyúlt a képzelhető legsűrűbb tömegben. A Sámi lakásáig valóban nagy feladat volt elhatolni. A lelkes éljenzések ezerszeres visz­hangra keltek, s az ev ref. főtanoda előtt „élje: az ifjúság, éljen az ifjúság barátja Sámi László! kiáltás harsant fel, mintegy válaszul Tamásy Sán á°r úr minapi kormánypárti kortes beszédére Járai megjelent szállása ablakában, a lelkesedő crescendo emelkedett, sugárzott minden arcz,­­ a­­ ropfurt tömeg a legtökéletesebb szivből jöt­tp Sán° Y^,en László!“ kiáltásban tört k a kapunDkiléPelleneliront tiSZtelő‘ kÖZT?‘ Midö den szivén, s az’ őszbe *rja tulcsaPott ,k­in e pillanatban festői alak ?Oh ’ * Sári minők csak nagy perczekben ’ pe­lig. olNai Isten napja süt Kolozsvárra, ih­en ^ Ml°ta ” tiszteletnek földön járó emberKányád még senki! Tisza László Érzett mieden szavae, hoB, c „agS8Mr(] uc befolyása alatt áll ő is. Lapunk szűk tere ne engedi, hogy e beszédeket hozzuk. Utánpótolni azonban, mihelyt lehet, mert megérdemli ez e fénye, hogy meg legyenek örökítve. És mit szó­lunk a Sámi válaszára? E remek mozaik, melynek Shakespeere gyöngyei voltak, örökké élni fog azok szivében, kik hallották. Sámi tartozik tisztelőinek azt az örömet megszerezni, hogy emlékéből leírva, közreadja. Erre az összes közönség nevében ezen­nel kérjük is A fáklyás menet, mely egyetlen pillanatra sem volt a legcsekélyebb zavarral vagy helytelen­séggel zavarva, a legszebb rendben vonult vissza a Redouthoz, honnét szétoszlott. A rendőrségnél azt hallottuk, hogy ennél szebb renddel soha egy fáklyászene sem folyt le. Örülünk rajta. íme a polgárság bebizonyította, hogy nincs szüksége zsandár fedezetre, mert midőn ünnepet ül, önmaga tartja fenn a példás rendet. És én azon ismétléssel zárom be tudósítá­somat, hogy ennél szebb napja a kolozsvári ellen­zéknek még nem volt! • (—) A kolozsvári ellenzék nagygyűlése. Tartatott 1872 évi junius 30-án Azt hittük, hogy a jelöltjeink tiszteletére rendezett fáklyás zene képező ünnepélyeink neto­vábbját, de meggyőződtünk, hogy csak méltó előz­ménye volt a nagygyűlésnek. Vasárnap a párt felszentelendő lobogója kör­nyezve jelöltjeink lobogói által, intett a redout épületén s a nagy terem csakhamar zsúfolásig megtelt Kolozsvár polgárai és földmives osztályával. A karzat középső része a hölgyeké volt s meg is telt egy válogatott hölgy koszorúval. 1­­7 óra tájban egy küldemény érkezett, felbontatott és kitűnt két szép koszorú a zászló számára. A lo­bogót egy polgár asszony, a koszorúkat egy ifjú leány küldé. A megelőző est lelkesedése, sohasem tapasztalt fennkölt hangulattá alakult át, mely már a gyűlés megnyitása előtt is folyton éreztette ma­gasztos hatását. Mintegy 1012 órakor felharsant az éljen. Tisza László, az erdélyi ellenzék fáradhatatlan ve­zére megjelent. K. Papp Miklós indítványára a gyű­lés viharos éljenzése elnökké Tisza Lászlót, jegyző­vé Benner Ferenczet választja meg. Jobbra az elnöktől a jegyző, mellette Ván­­dori Gyula ur, a körünkben mulató gyorsíró fog­laltak helyet s a gyűlés megkezdődött. íme menete a gyorsírói hiteles napló szerint. Tisza László: Igen tisztelt választási pártgyűlés! Midőn hálás köszönetemet nyilváníta­nám azon szíves kitüntetésért, melyben K. Papp Miklós tisztelt elvtársunk indítványára részesí­tettek, engedjék meg kijelentenem azon őszinte meggyőződésemet, hogy ez nem engemet mint egyént illet, de illet Kolozsvár városa­­. ellenzéki választó­polgárai részéről úgy, mint a ki az egy­szer lutin­uan kitűzött zászlóhoz az évek hosszú során át csekély erőmhez képest tántoríthatatlanul hű maradtam. (Éljen). Fogadják tehát egyrészről maga az elv, másrészről az elvhűség nevében há­lás köszönetemet. Önök kormányzónak állítottak a választási hajó élére, s valóban ha lehet valamit tengerhez hasonlítani úgy tegerhez hasonlíthatók azon pártmozgalmak, me­lyek ily képviselőválasztásokkal egybe vannak kötve, és ha valahol, bizonyosan itt városunkban felcsapkod­nak jelenben e tenger hullámai— nem vészesen ugyan hála Istennek, mert, hiszen ettől bennünket Ko­lozsvár városa polgárainak higgadtsága megóv — de hullámzanak erősen, oly életerősen, hogy azok megválasztatásáról, a kiket pártunk kitűzött, da­czára a szemben álló hatalomnak, erősen meg va­gyok győződve. E küzdelem nem uj t, polgártár­sak, mert már évek óta foly, s habár a tenger hullámai a hatalom erős szikláját rögtön m­egdön­­teni nem képesek is, és lelkemben az erős meg­győződés, hogy lassanként ki fogják azt állásából mozdítani. Hogy mily magasan járnak a választási moz­galmak hullámai városunkban erre -- nem tagad­hatom némi fájdalommal — azt kell példa gyanánt felhoznom, hogy e hullámok az ellenfél részéről felemeltek egy férfiút, kit több éven keresztül köztünk folytatott életéért párt­különbség nélkül­­ és azért osztatlanul tisztelünk mindnyájan, mert hivatalos hatalmával soha senki irányában és sem­mi tekintetben visssza nem élt. (Éljenzés). És ime uraim a választási hullámok e fér­fiút —ha király után az első embert Erdélyben _ a párt ember — bocsánat, hogy e kifejezéssel élek — silány szerepére leszállították. Nem szólok sem­mit egyéniségéről, mert mondom, mindeddig osz­tatlan tiszteletünket bírja, de kötelességem kiemel­ni, hogy a­mint a képviselőjelölteinkkel szemben egyszerűen a kormánypárt egyik képviselőjelölté­­ve ön, nekünk minden erőnket, saját képviselő­­jelöltjeink érdekében és az ő képviselővé válasz­tatásának meggátlására kell meg­feszítenünk. (Igaz!) A magán­tisztelet és becsülés számára a fehér asztalnál részünkről mindenkor meg­marad úgymint a zöld asztalnál is - és ezt értsék meg a­z ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk és mint ilyeknek kölcsönösen arra kell, hogy törekedjünk hogy egymást szabatos fegyverekkel leggyőzhessü­k (Úgy van.) Igen jellemzőnek tartom, s kötelességem ezt is felemlíteni mint Kolozsvár városa felvilágosult­­ságának igen szép jelét, hogy azon ígéretek is, me­lyek mellett a kormánypárt jelöltjei, a kormány­nak e városban legelső két tisztviselője fellépett, olyanok, a­melyeket minden baloldali ember nagy­részben igen szívesen aláírhatna, ha tudná, hogy azon ígéreteket a valóságban, a szavaknak megfe­lelő tett is fogja követni , mert hiszen ki ne írná alá közülünk ép úgy mint gróf Péchy Manó a füg­getlen magyar hadsereget, ki ne írná alá ép úgy mint ő a független magyar bankot? Ezt e terem­ben mi mindnyájan aláírhatjuk, csak hogy mi k­ü­z­d­e­n­i i­s fogunk mellette; remélem, hogy gróf Péchy Manó is ha megígérte, fog küz­deni mellette, de azok, kiknek nevében ezt ígérte, eddig tetleg azt bizonyították, hogy nem ezen el­vek mellett küzdenek sőt éppen ezen elvek keresz­tülvitelének meggátlására törekszenek. (Igaz). Uraim! Nem a theoriában van köztünk a kü­lönbség. A papiros türelmes, vitatkozni könynyen lehet, hanem a végrehajtásban, a gyakorlatban van a különbség. Mindenki látja az igazat, mindenki látja azt a­mi helyes, de nem mindenki veti alá egyéni vagy családi érdekeit annak, hogy az igaz­ságért, hogy azért, a­mit a haza javára nézve üd­vösnek tart, teljes erélylyel megküzdjön. Hiszen hogy egyebet ne mondjak, ha ennek alá akarnák magukat azon tisztelt urak vetni, kik a kormány­párt részéről felléptettek, legelső kötelességük lett volna még a választások előtt hivatalaiktól vissza­lépni, s mint független embereknek lépni a sorom­póba (Helyeslés), hogy igy a kir. biztos, a minis­­teri tanácsos hivatalos pressiója nem­ folyhatott volna be a választásra (Igaz.) Ez uraim minden al­kotmányosságnak — hogy úgy mondjam — carica­­turáját képezi. Harmadik Napóleon idejében még a franczia alkotmány által is megköveteltetett, hogy a kormány­jelöltek már hónapokkal a kijelölés előtt, független emberek legyenek. Arra, hogy egyes profectet, vagy nagyobb hivatalnokot jelölt volna ki még a Napóleoni-párt is Francziaországban,eset nem fordult elő; e találmány dicsőségének érdeme a mi kormánypártunkat a Lónyay alkotmányossá­gát illeti (Tetszés.) Ezeket elmondva tisztelt párthívek, mai gyű­lésünket, megnyitottunk nyilvánítom azon kéréssel, hogy a meggyőződésünkhez való hű és tántoríthat­­lan ragaszkodás soha bennünket túlságokra ne ra­gadjon, tartsuk fenn a rendet, tartsuk fenn a bé­két, s az ellenkező meggyőződés iránt is tartozó tiszteletet és elnézést, vigyük egész választási moz­galmunkat úgy keresztül, hogy győzzünk — mit ezt isten segélyével biztosan remélem is — vagy veszítsünk, soha se szégyelhessük újból kibontani a zászlót, mely alatt öt év óta és a közelebbi na­pokban is harczolunk. Igaz, hogy három éven át tűrni és szenvedni az egyes polgárokra nézve hosz­­szú idő, de a nemzet életében ez csak egy perez s azért mert már három évvel tovább szenvedünk, a nemzet még veszve nincs, de veszve lenne, ha mi, a­kik hivatva vagyunk a nemzet számára a jövőt fenntartani, a jövőt bemocskolnák a jelenben. (Helyeslés) Ekkor uraim­ veszve volna egészen veszve volna a jövő, s ezzel a haza is, és én nem hiszem, hogy ezért a felelősségnek csak egy tíze­zernyi részét is Kolozsvár város bármely polgára magára akarná venni. Ezen hittel, ezen önök eddigi eljárásából is merített teljes meggyőződéssel ezen­nel megnyitottnak nyilvánítom a gyűlést, é­s új­ból is megköszönvén szíves megtiszteltetésemet, ké­rem méltóztassanak jelöltjeinket kitűzni s azok megjelenését elintézni. K. Papp M­i­k­l­ó­s: Tisztelt polgártársak ! Én K. Papp Miklós, mint Kolozsvár városa egyik választó­polgára, magam részéről azt hiszem, hogy a közóhaj már megjelölt egy férfit képviselő­jelöltünkül. Én nem csak mint journalista, hanem mint iparos is működöm, s szivem szerint e vál­ságos napokban nem tudnék önöknek jobb nevet, jobb férfiút ajánlani, mint azt, ki egész élete mun­kásságát a magyar ipar fejlesztésének szentelé, s e férfiút tisztelt polgártársak Ráth Károlynak hív­ják. (Lelkes éljenzés.) Az önök éljenzése azt bizo­nyítja, hogy a közhangulatot eltaláltam s azért szivből éltetem, mint egyik képviselőjelöltünket. Éljen Ráth Károly ! (Lelkes éljenzés.) V­a­­­n­a Sándor: Tisztelt polgártársak ! Én szintén azt hiszem, hogy az általános óhajnak adok kifejezést akkor, a­midőn Kolozsvár városát az országgyűlésen Sámi Lászlóval kívánom kép­viseltetni. (Hosszasan tartó éljenzés.) Elnök előterjeszti a 24 tagból álló küldöttség névsorát mely egyhangúlag elfogadtatik A küldött­ség elindulván, elnök rövid időre felfüggeszti a gyűlést. Sámi László és Ráth K­á­r­o­l­y a kül­döttség kiséretében megjelennek s viharos éljen­zéssel fogadtatnak, mire R­á­t­h Károly előadja programját. Tisztelt polgártársaim ! Itt állok hazánk egyik legelső városa polgá­rainak szinte előtt, s meghatottan kérdem: mi ér­demesített engem azon bizalomra, mely a polgári kitüntetés és jutalom legfényesebbikét képezi? Nem oly ismert név áll Önök előtt, melyre a születés, a társadalmi állás vagy a politikai vezérszerep fényt áraszt. Önök, uraim­­ nekem, az iparos munkásság egyszerű emberének, nyújtják a legszebb polgári koszorút. Kolozsvár városában m­a a m­­unka és polgár­­s­ág üli diadalát!! (Viharos éljenzés. Taps.) Csekély személyemben Önök nem a haza pol­gárait jelenleg két táborba szakító politikai elvek valamelyikének hívét, hanem a haza legmunká­sabb, legfüggetlenebb, legmagyarabb középosztá­­lyának képviselőjét kívánják a parlamenti kü­zd­­térre küldeni. Önök, tisztelt polgártársaim, a magyar ipa­rosok ügyét elég fontosnak ismerték fel, arra néz­ve, hogy éppen itt, Erdély intelligens, nagy múlt­tal bíró és nagy jövőjű tiszta magyar fővárosában, mint elsők hangoztatják a leghevesebb politikai küzdelmek közepette azon jelszót, mely közös min­den pártra nézve, mely a valódi közlekedési és kiegyezési alapot fogja előbb-utóbb szolgáltatni. Hiszen ki ne ismerné már be mai nap azt, hogy az anyagi jóllét az alapja és fő tényezője a nem­zetek kultúrájának, függetlenségének és szabadsá­gának. (Helyeslés). Nézzük Czelvécziát, Belgiumot, Angliát, Észak-Amerikát, Poroszországot stb. és hasonlítsuk össze az egész Kelettel, Oroszország­gal, Spanyolországgal stb. Mily óriási ellentétet észlelünk. Azon hazafiak, kik a magyar ipart és keres­kedelmet, a földmivelést előmozdítják, azok fel­szabadítják a szellemet, előmozdítják a szabadsá­got és egyenlőséget, előmozdítják a haza függet­lenségét. (Igaz! Éljenzés.) Bármily irányban, bármily mértékben kíván­juk ezen állami függetlenséget, azon egy törek­vésben eltérés nem lehet, hogy nem az elemi csa­pások Damokles kardja alatt tengő, nem egy el­szegényedett magyar nemzet, hanem egy anyagi­lag és szellemileg egyaránt gyarapodó, erkölcsileg szilárd, gazdag magyar nemzet geniusának bizto­sítsunk önálló szabad fejlődést. Uraim! Önök engem képviselőjükké történt kijelölésem által egy nehéz, de szép missióval kí­vántak megbízni. A hazai ipar terén eddig kifej­­tett törekvéseimben elegendő garanc­iát látnak arra nézve, hogy bizalmuknak megfelelhessek. Elvállalom, tisztelt­­polgártársaim ezen a­i­siót ! Erős akaratom s lelkesedésem az ügy iránt nem hiányzik. Komoly elméleti tanulmányaimra s a gyakorlatból merített ismereteimre bizton tá­­maszkodhatom. Elégtelen erőmet és képességemet pedig, mint a nap éltető melege, éleszteni, öreg­bíteni fogja azon polgári bizalom, mely felém­ úgy Önök részéről, mint összes magyar iparostársaiul részéről érdemem felett fordult. A hazának, a magyar iparnak hü és munkás szolgája leszek, hü és munkás szolgája leendők Kolozsvár városának — Isten engem úgy segéljen !! (Szűnni nem akaró viharos éljenzés, taps.) Uraim! méltán követelhetik Önök, hogy ez ünnepélyes alkalomommal feladatomnak mikénti fel­fogásával, elveimmel, főbb törekvéseimmel Önöket részletesebben megismertessem, szóval, hogy pro­­grammomat elmondjam. (Halljuk!) E feladat rám né­zve a szokottnál hasonlítat­­lanul nehezebb, de talán nérai tekintetben köny­­nyebb is. Nehezebb azért, mert nem vagyok e város szülöttje, nem bírok a viszonyok beható ismereté­vel, nem csatol Önökhöz az állandó személyes érintkezés-szülte meleg barátság, mert nem utal­hatok egy sikerben gazdag nyilvános pályára, nem támaszkodhatni a gyakorlott ékesszólás villanyozó hatására, de másrészt könnyíti feladatomat azon körülmény, hogy tőlem, egyszerű iparos polgártár­suktól, nem várják Önök a jövő országgyűlés nagy feladatainak államférfim bonczolgatását, hanem vár­ják azt, hogy elmondjam: miként fogom én fel az iparos képviselő feladatát a t törvény­hozás termében és annak működési körében (He­lyeslés). Iparos képviselő! Úgy hangzik e szó, mint ha az 1848-ik évi korszak alkotta népképviselet­­be az érdek képviseletét törekednénk becsempész­ni. Hisz, ugyanazon jogosultsággal mondhat­ok válasszunk mezőgazdasági képviselőt, hitfelekezeti képviselőt, közigazgatási képviselőt stb. Én azt mondom, tisztelt polgártársaim, igen­is, válasszunk minden elemből képviselőket, de csak azok közül, kikben az általános törvényhozási mi­­nősítvényeket feltaláljuk. Valamely különleges ér­deket a törvényhozásban kizárólag képviselni akarni nem szabad, nem lehet. Csak azon érdek jogosult az állami szervezetben, mely nem csak megfér minden más jogosult érdek mellett, hanem­­azok­nak szükséges kiegészítését képezi. (He­lyes !) E szerint az iparos képviseletben nem látom a valódi népképviselet csorbítását, hanem látom egyedül az üdvös munkafelosztásnak a parlamentben való érvényesítését. (Helyes.) Tehát ne tartsanak államférfiaink attól, hogy az iparosok e részbeni törekvései alatt a kaszt szellem lap­pang, barátkozzanak meg politikusaink minden ha­­sonnemű törekvéssel, sőt támogassák azt a czélból, hogy a táblabírói, prokátori és aristocratiai töme­­ges elemek m­ellett mind inkább gyakorlatilag is képesített szakférfiak vegyenek részt a tör­vények alkotásában. (Éljenzés.) Magyarország állami fenmaradásának egyik legfőbb garantiáját abban látom, hogy az alkot­mányos élet a nemzet minden rétegében folytonos pezsgésben van, hogy egyes politikai törekvések körül — lehet mondani — harczias lelkesedéssel csoportosul minden magyar ember, a legszerényebb napszámostól kezdve a társadalom legmagasabb köréig. Ezt beismerve, erős meggyőződésemből ki­mondom azonban azt is, hogy oly közös érdekkel

Next