Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-14 / 235. szám

IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. .................16 ft. — kr. . . .... 8 f! — » Egy negyedre............................... f » ~ Egy hónapra .......................... 1 , 00 Egész évre Félévre 235-dik szám. Kolozsvárit, 1875. csütörtök, október 14. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A ly­ceu­m n­yomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ro HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször halkkozott garmoni sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ijp Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 1­5 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 ser. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. In A pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. n. A pénzügyi bizottság mai ülésében hosszas vita folyt a kereskedelmi tárcza lótenyészin­­tézeti kiadásai fölött, melyek tárgyalása, mint annak idején jelentős, már a múlt héten megkez­detett. A­mi a vita részleteit illeti, Deési megsza­vazza az előirányzatot , Horváth L. nem találja igazoltnak, hogy az állam mai viszonyaink közt 2 és fél milliót fordítson lótenyésztésre. Ma is a hi­­ z KOLOZSVÁR, OKTÓBER 13. Az erdélyiek a fővárosban. Kém lesz érdektelen egy két nyilvános szó: mint vannak az erdélyiek a fővárosban ? Magánlag úgy is sok beszéd foly erről, s a két testvér­ország szeretetkötelékének újabb megerősítése ide-tova kilencz éves lesz. Felfogásom szerint úgy kellene lenniük, mint testvéreknek, mert a kis ország a ke­resett védelmen kivü­l, testvéri szeretet remé­nyében, szabad önelhatározással egyesült, min­den föltételt magától elutasított, a jogok, ja­vaknak, és befolyás igazságos megosztásában bízva. Az erdélyi részek a magyar királyság egy természettől pazarul megáldott tartománya, politikailag és hadtani tekintetben Magyaror­szág kulcsa, nem magyar része fejlett sok­ol­dalú iparral, s a magyar oly gyökeres, tisz­tult s valódi miveltségen nyugvó nemzeti ér­zülettel bir, a minek párját a sik földön egy tömegben élő magyar nép közt keresni kell. Székelységünk Brassóval s Kolozsvár culturájával és mély hazaszeretetével két archi­­demesi pontja Szent-István birodalmának. Ha terhet vitt magával Erdély, mit tu­­lózva s olykor kiméltelenűl lobbantnak sze­mére, vitte az áldás nem egy forrását: kime­ri­thetlen sóját, vasát, arany termelését, (a mi­nek csökkenése nem az erdélyiek hibája ered­ménye) ritka ásványvíz-gazdagságát, kőszén bőségét, megmászhatván szil­falas határait, s fiaiban törhetlen hűséget Magyarország, állha­tatos ragaszkodást az alkotmányos szabadság iránt, aztán, — mit isten ne adjon — vész ide­jére egy katonának termett népet, a­melyről azt tanítja a történetírás: Siculi, gens hominum bellicissima! A­ki a történet, a tények és viszonyok alapos ismeretével, kedvezés nélkül bírálja , latolja meg a két ország újonnan megpecsé­telt szövetségének anyagi és erkölcsi érdekét, s nem fogja mondhatni, hogy a kisebb szövet­kező fél nem hozott magával annyit, mint aránylag a nagyobb. Valóban hozott, követke­zőleg jogból és javalatból, előnyből és poli­tikai befolyásból igazságos mértékű részt a szabad szövetkezés természetéből folyólag mél­tán kívánhat, mert ez sajátja volt azelőtt is, mivel élt s a­miről nem mondott le. Így áll a kérdés az anyagi és jogi té­nyezőket illető ezen ága, a: Dont des, fa­­cio ut facias, és a: Clara Pact­a, b­o­n­i Amici — álláspontjáról tekintve. Nézzük a kérdés szellemi és erkölcsi té­nyezői oldalát. Ha tudós, művész, kormányférfi vagy tourista jő az erdélyi részekbe, előzékeny ven­dégszeretettel fogadtatik, úgy tekintjük, mint testvérünket, úgy fogadjuk, mint legjobb ba­rátunkat, kedvét s társaságát keressük, czél­­jaiban elősegítjük, öröme nekünk is öröm, s tetszünk magunknak abban, ha felőlünk jó vé­­leménynyel megy el. A magyar irodalomnak erős piacra Ko­lozsvár és Maros-Vásárhely, hírlapjai nagy számmal mennek a hegyen túli országrészbe, a nemzeti intézetekre, nagy embereink emlé­kének örökítésére ereje szerint mindig elhozta filléreit ama kis ország patriotikus népe. Vájjon mindez nem érdemes-e rokon­­szenvre ? Vájjon viszonozva van-e a testvéries érzület ? Vájjon egyenlő-e a mérték a központon mindenki számára? Feleljenek rá, a­kik a vi­szonyokat ismerik, s ha a felelet kedvezőtlen e8z) j&vitni kell a helyzeten. _­ • iár“ ugy tetszik, mintha az erdélyi rosban. ACnSéggel találkoznék kivált a fóvá­­mée a' te ^a,rlaaientben, a hivatalok irodáiban, nának s élet^en *s mintha külön vál­életuntak rá ^ egymásra lennének utalva: balnak el­hasza és aránylag sokan És az baj, mert tisztán azt jelenti, hogy a szellemi és erkölcsi vegytani mnfolyam egye­sítő, összeolvasztó hatása fenakadt vagy meg­szűnt. Ez akár az anyaország, akár az erdé­lyi részek hibájának legyen tulajdonítandó, orvoslást követel. Az erdélyi természeténél fogva tartózkodó, ő nem szeret, nem igyekezik előtérbe nyomulni, és nem tolakodik ismeretségével s barátságá­val, lelki képességének öntudatát magába rejti inkább, mintsem henczegő arrogantiával min­denfelé árulja, ő nem élelmes. Úgy gondolom, a nagy testvér kötelessége szívességgel menni szembe a haza messze tá­jairól hozzá érkező testvérrel, előzékenység az ő tiszte, a jellemet becsülni, a kormányférfiak­nak a tehetséget elismerni kellene. Sem a cosmopolitismusnak, sem a nagy­városias műveltségnek nem szabad azt ered­ményezni, hogy a vidéki a központon magát­­ ne érezhesse otthon, s ne mondhassa el, hogy vérei között van. A vérnek vízzé válni nem szabad. Romlott természet az, mely magát s ro­kon felét megtagadja. Ne zárkózzék el az erdélyrészi, s ne hú­zódjék félénken vissza, de az anyaországi is legyen simulékony s ne visszatasitó. Elsőségkövetelés, a felsőbbség kívánás maradjon végképen távol túlról és innenről. Teljes egyenjogúság, egy­­forma mérték mindkét hazarész fiaira nézve — ez legyen az uralkodó elv. A társadalmi, er­kölcsi és érdekbeli összeolvadás nélkül egye­sülésünk nem lesz valódi, s nem hozza meg a hozzákötött remények és hasznok gyü­mölcseit. Az exclusiv politika­i kedvezményezési rendszer egyiránt kerülendő. V­i. — A hivatalos lap tegnapi számából vesz­­­zük át a következő miniszteri rendeletet: A m kir. igazságügyminiszternek körrende­lete valamennyi e. f. kir. törvényszék elnökéhez. Előfordult esetek alkalmából, melyekben a névaláírás valódiságának hitelesítését tartalmazó záradék, az illető kir. közjegyző által az okiratra német nyelven szerkesztve vezettetett — felhívom elnök urat: értesítse a vezetése alatti kir. törv szék területén székelő kir. közjegyzőket, hogy az 1875. XXXV. t. sz. 79. §-a 9. pontjában foglalt azon rendelkezést, miszerint minden közjegyzői okirat bevezetése és záradéka magyar nyelven szerkesztendő — pontosan tartsák meg; szabad­ságukban állván azon kir. közjegyzőknek, kik közokiratoknak más nyelven való felvételére is fel­­jogosíttattak, az okiratra a bevezetést és záradé­kot azon nyelvű fordításban is reá vezetni. Ennek folytán utasítom továbbá elnök urat, hogy a törvény említett §-ában foglalt intézkedés­nek, illetve ezen rendeletnek meg nem felelő köz­jegyzői okiratokra nézne, a közjegyző aláírásának hitelesítését tagadja meg.­­ Az igazságügy-minisztériumban a bírák fokozatos fizetéseiről szóló törvényjavaslat már munkában van, s azt tervezik, hogy e javas­lat még ez évben előterjesztessék. — A középiskolai nagy szünidő végle­gesen julius és augusztus hónapokra tétetett át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e napokban bocsátja közre a rendeletet, melynek értelmében már a folyó 1875—76 tanév junius végével befe­jezendő i­zottság régibb álláspontjához ragaszkodván, óhajt­ja, hogy a költségvetést a miniszter még behatób­ban bírálja meg, s a megtakarításokban tovább menjen. — Kozma m. tanácsos : Meggyőződése, hogy a lótenyésztésre az ország által fordított nagy áldozatoknak mindig megfelelő volt az eredmény. Elismeri, hogy az államnak csak addig kell menni gyámkodásában, míg a magánindustria sikeresen karolhatja fel ezen üzletágat; hiszi, hogy be is fog következni ezen idő, de ma még nem érkezett el, ma a segély megtagadása egyértelmű volna a ló­­tenyésztés oly fontos üzletágának felhagyásával. — Somssich a helyzet pressiója alatt megszavaz­za ugyan a jelenlegi átlag fentartására szükséges összeget, de óhajtja viszont, hogy a budgetben a miniszter által kellőleg kifejeztessék azon irány, melyet a 9-es és pénzügyi bizottságok kijelöltek. — Wahrmann rectificálja az előtte szólottak némely állításait, ha a bizottság nem tartja alkal­masnak az 1876-dik évet arra, hogy most leszál­­líttassék a ménesek létszáma; a szükséglet meg­szavazásával a miniszter felhívandó, hogy igyekez­zék minden lehető megtakarítást tenni; a bevételi előirányzat pedig szállittassék kellőleg le, hogy az ország tisztán lássa, mibe kerülnek a lótenyészin­­tézetek. — Csengery a 79-es és pénzügyi bizott­ságok által kimondott elv fentartásával megsza­vazza 1876-ra a szükséglet előirányzatát, kimond­ván, hogy a lótenyésztésnek az országban való fej­lődésével fokozatos reductiókat hozzon a minisz­ter javaslatba. Simon­yi azon körülményből, hogy az előirányzat nem őszinte, hogy a bevétel többre, a kiadás kevesebbre van praeliminálva a valóságnál, azt olvassa ki, hogy a minisztérium maga se meri megmondani, mennyibe kerül a ló­­tenyésztés az országnak. Pártálja azon nézetet, hogy a budget megvizsgálás végett visszaadassék a miniszternek. — Báró S­i­m­o­ny­i miniszter a rögtöni leszállítást az országra nézve igen káros­nak tartaná, s erre nem vállalkozhatik , azt azon­ban készséggel elfogadja, hogy a miniszter felszó­­líttassék a lehető megtakarítások keresztülvitelére. Gr. Sz­apáry a szükséglet elfogadásával a bevételi előirányzatot maga is leszállítandónak tartja. B. Sennyey egészben megnyugszik előadó indítvá­nyában. A bizottság ezek után megszavazza álta­lánosságban az előirányzatot, azon felhívással, hogy a lótenyésztésnek az országban való fejlődésével a miniszter az állami lótenyésztést igyekezzék főleg oly fajokra szorítani, melyek a magánindustria által nem tenyészthetők. — A lótenyészintézetek előirányzatának r­é­s­z­l­e­t­e­s tárgyalása folytán a szükségletből előadó indítványára törölte­tett : a gazdasági kiadásoknál 20,000, a méneseknél 15,000, a méntelepeknél 12,958, a lótenyésztési dijaknál 3500 frt; — a fedezetnél pedig a ménesbirtokgazdaságok jövedelméből 120,000 frt. — A vesztegintézetek 53,700), keleti marhavész s egyéb állatjárványok (39,000), budapesti állatgyógyintézet (37,000), bá­ny­ak­a­p­i­tá­n­y­s­ágo­k (62,000) földtani in­tézet (26,300) és statisztikai hivatal szükségletének (40,000 frt) előirányzata törlés nél­kül megszavaztatott. Részletes­ vita csak az utóbbi czímnél támadt, mely alkalommal a minisztérium részéről Keleti a statisztikai hivatal főnöke s Horn államtitkár adták meg a szükséges felvilá­gosításokat. Íyes csapás mindazon tőzsdékre nézve, ahol török értékpapírok bejegyezve és forgalomba bocsátva vannak, miután a még elég jókor értesült konstantinápolyi üzletvilág lehetőleg elárasztotta papírjaival és kizsákmányolta a tőzsdéket. Egy londoni távirat szerint, a londoni tőzs­dén attól tartanak, hogy e kamatleszállítás a még be nem váltott októberi szelvényekre is visszahat és nem szenved semmi kétséget, hogy a török ér­tékpapírok forgalmát a londoni tőzsdén és úgy, mint az osztrák rente-papírokét az 1868-ban tör­tént kamatleszállítás után, ezentúl meg fogják aka­dályozni. Más tőzsdéken is valószínűleg ugyanaz fog történni. A porta pénzügyi rendszabálya a tö­rök állampapírok forgalmának vágta el útját , ennek természetes következménye az lesz, hogy a török állampénztár még a felényire redukált ál­lamadóssági kamatokat is alig fogja fizethetni, és a kamatoknak a leszállítás folytán visszatartott felét, illetőleg az érték kiállítandó öt évre szóló kötvényeket nem fogja annak idejében fedezhetni. A legközelebbi januáriusi szelvények bevál­tása 3,301,200 font sterlinget igényel és pedig az 576-os kölcsön 2 millió fontot, a 6./1 1860-ik évi kölcsön 71,300 fontot, a 6./0*03 1863—1864 évi kölcsön 320,000 fontot, a 6°/0-os 1365-ik évi köl­csön 240,000 fontot és a 9°/0-os 1872 évi kölcsön 350,000 fontot. * Ez időszerint kormányválság van napirenden Bajorországban is. A válaszfelirati bizottság­ban, valamint a kamarában is az utramontánok vannak többségben s az ezek által szerkesztett fel­irati javaslat hevesen fakad ki a német politika ellen és felkéri a királyt, hogy csapja el a Lutz- Pfretzschner-kormányt. A bizottság liberális tag­jai 24 órai gondolkozási időt kértek ; a kormány pedig beadta lemondását, de a király nem fo­gadta el ; erre Lutz cultusminiszter magára vállal­ta, hogy a kormány nevében egy emlékiratot fog kidolgozni, mely a királynak fog átadatni. Mint látszik az ultramontánok nagyon neki gyürkőztek a szenvedélyes politikának s minden áron ujjat akarnak húzni Németországgal, miáltal Bajországot beláthatlan zavarok és kellemetlensé­geknek tehetik ki. Arról is van szó különben, hogy ha az ultramontánok nem hagynak föl a nagy dob verésével, a kamara föl fog oszlattatni, mi ha nem történik meg és ha a mostani kormány még­­to­vábbra is megmaradna, az ultramontánok el van­nak határozva megtagadni a költségvetés megsza­vazását.­­ A bajor király pedig játsza az inga­dozó Dádszál szerepét. Hajlama az ultramontánok­­­hoz viszi, de érdekeit sem akarná koczkáztatni az által, hogy Németországot magára haragítsa. Ily körülmények között hogy mit fog tenni, a jövő titka. Külföldi politikai szemle. (A török államcsőd.) A török államadósságok kamatainak leszállí­tásáról , melyet lapunk tegnapi számában jelentet­tünk, most már behatóbban szólhatunk. Ezen rend­szabályt egy ideig titkolta a porta, sőt dementálta is és a közönség annyival inkább hajlandó volt a dementinek hitelt adni, mert ha, mint most már általán tudva van, a török kormány ezen pénzügyi államcsínyt el nem kerülhette, úgy miért nem vit­te ezt végbe néhány héttel ezelőtt, mikor az ok­tóberi kamat-szelvények beváltásához szükséges 43 millió frank megszerzése a legnagyobb áldoza­tokkal járt. Ez eljárása a portának igen jellemzi kiskorúságát a pénzügyi téren. Az államadósságok kamatainak félényire történt leszállítása igen só­ Fm­ály Henrik volt egye­temi rektor beszéde. Mélyen tisztelt egyetemi közgyűlés! Nagyérdemű hallgatósági A­ki mint közbizalom választottja, valamely közügy vezetése és igazgatására vállalkozik, an­nak e vállalkozásából önként folyó kötelessége, hogy küldetése ideje elteltekor nemcsak megbízói­nak, hanem az egész közvéleménynek is, becsüle­tesen és lelkiismeretesen számot adjon sáfárkodá­sáról. . _ Egy tudomány-egyetem lelépő rektora ezt an­nál elfogulatlanabbul teheti, minthogy egyhamar nem akadhat hasonló állás, a­melyen a felmutat­ható sikerek oly kevéssé személyes érdemei, az észlelhető hibák és hátramaradások oly kevéssé hibái vagy mulasztásai a számadó egyénnek. El­méletileg, igaz, a rector főigazgatója az egyetem­nek, és felelős mindenről, a­mi akár mint tény, akár mint mulasztás hivataloskodása idejére esik, de a gyakorlatban egészen másként áll a dolog. Egyfelől e teendői végrehajtására szükséges esz­közök csak részben állanak a rektor szabad ren­delkezésére, mert az alkotmányos önkormányzat és az absolutistikus atyáskodás egy sajátszerű­ ösz­szeelegyítése következtében az egyetem száiá­ra megszavazott összegek kezelését a m­inisz­tr

Next