Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-10-14 / 235. szám
IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. .................16 ft. — kr. . . .... 8 f! — » Egy negyedre............................... f » ~ Egy hónapra .......................... 1 , 00 Egész évre Félévre 235-dik szám. Kolozsvárit, 1875. csütörtök, október 14. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ro HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször halkkozott garmoni sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ijp Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 15 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 ser. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. In A pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. n. A pénzügyi bizottság mai ülésében hosszas vita folyt a kereskedelmi tárcza lótenyészintézeti kiadásai fölött, melyek tárgyalása, mint annak idején jelentős, már a múlt héten megkezdetett. Ami a vita részleteit illeti, Deési megszavazza az előirányzatot , Horváth L. nem találja igazoltnak, hogy az állam mai viszonyaink közt 2 és fél milliót fordítson lótenyésztésre. Ma is a hi z KOLOZSVÁR, OKTÓBER 13. Az erdélyiek a fővárosban. Kém lesz érdektelen egy két nyilvános szó: mint vannak az erdélyiek a fővárosban ? Magánlag úgy is sok beszéd foly erről, s a két testvérország szeretetkötelékének újabb megerősítése ide-tova kilencz éves lesz. Felfogásom szerint úgy kellene lenniük, mint testvéreknek, mert a kis ország a keresett védelmen kivül, testvéri szeretet reményében, szabad önelhatározással egyesült, minden föltételt magától elutasított, a jogok, javaknak, és befolyás igazságos megosztásában bízva. Az erdélyi részek a magyar királyság egy természettől pazarul megáldott tartománya, politikailag és hadtani tekintetben Magyarország kulcsa, nem magyar része fejlett sokoldalú iparral, s a magyar oly gyökeres, tisztult s valódi miveltségen nyugvó nemzeti érzülettel bir, a minek párját a sik földön egy tömegben élő magyar nép közt keresni kell. Székelységünk Brassóval s Kolozsvár culturájával és mély hazaszeretetével két archidemesi pontja Szent-István birodalmának. Ha terhet vitt magával Erdély, mit tulózva s olykor kiméltelenűl lobbantnak szemére, vitte az áldás nem egy forrását: kimerithetlen sóját, vasát, arany termelését, (a minek csökkenése nem az erdélyiek hibája eredménye) ritka ásványvíz-gazdagságát, kőszén bőségét, megmászhatván szilfalas határait, s fiaiban törhetlen hűséget Magyarország, állhatatos ragaszkodást az alkotmányos szabadság iránt, aztán, — mit isten ne adjon — vész idejére egy katonának termett népet, amelyről azt tanítja a történetírás: Siculi, gens hominum bellicissima! Aki a történet, a tények és viszonyok alapos ismeretével, kedvezés nélkül bírálja , latolja meg a két ország újonnan megpecsételt szövetségének anyagi és erkölcsi érdekét, s nem fogja mondhatni, hogy a kisebb szövetkező fél nem hozott magával annyit, mint aránylag a nagyobb. Valóban hozott, következőleg jogból és javalatból, előnyből és politikai befolyásból igazságos mértékű részt a szabad szövetkezés természetéből folyólag méltán kívánhat, mert ez sajátja volt azelőtt is, mivel élt s amiről nem mondott le. Így áll a kérdés az anyagi és jogi tényezőket illető ezen ága, a: Dont des, facio ut facias, és a: Clara Pacta, boni Amici — álláspontjáról tekintve. Nézzük a kérdés szellemi és erkölcsi tényezői oldalát. Ha tudós, művész, kormányférfi vagy tourista jő az erdélyi részekbe, előzékeny vendégszeretettel fogadtatik, úgy tekintjük, mint testvérünket, úgy fogadjuk, mint legjobb barátunkat, kedvét s társaságát keressük, czéljaiban elősegítjük, öröme nekünk is öröm, s tetszünk magunknak abban, ha felőlünk jó véleménynyel megy el. A magyar irodalomnak erős piacra Kolozsvár és Maros-Vásárhely, hírlapjai nagy számmal mennek a hegyen túli országrészbe, a nemzeti intézetekre, nagy embereink emlékének örökítésére ereje szerint mindig elhozta filléreit ama kis ország patriotikus népe. Vájjon mindez nem érdemes-e rokonszenvre ? Vájjon viszonozva van-e a testvéries érzület ? Vájjon egyenlő-e a mérték a központon mindenki számára? Feleljenek rá, akik a viszonyokat ismerik, s ha a felelet kedvezőtlen e8z) j&vitni kell a helyzeten. _ • iár“ ugy tetszik, mintha az erdélyi rosban. ACnSéggel találkoznék kivált a fóvámée a' te ^a,rlaaientben, a hivatalok irodáiban, nának s élet^en *s mintha külön váléletuntak rá ^ egymásra lennének utalva: balnak elhasza és aránylag sokan És az baj, mert tisztán azt jelenti, hogy a szellemi és erkölcsi vegytani mnfolyam egyesítő, összeolvasztó hatása fenakadt vagy megszűnt. Ez akár az anyaország, akár az erdélyi részek hibájának legyen tulajdonítandó, orvoslást követel. Az erdélyi természeténél fogva tartózkodó, ő nem szeret, nem igyekezik előtérbe nyomulni, és nem tolakodik ismeretségével s barátságával, lelki képességének öntudatát magába rejti inkább, mintsem henczegő arrogantiával mindenfelé árulja, ő nem élelmes. Úgy gondolom, a nagy testvér kötelessége szívességgel menni szembe a haza messze tájairól hozzá érkező testvérrel, előzékenység az ő tiszte, a jellemet becsülni, a kormányférfiaknak a tehetséget elismerni kellene. Sem a cosmopolitismusnak, sem a nagyvárosias műveltségnek nem szabad azt eredményezni, hogy a vidéki a központon magát ne érezhesse otthon, s ne mondhassa el, hogy vérei között van. A vérnek vízzé válni nem szabad. Romlott természet az, mely magát s rokon felét megtagadja. Ne zárkózzék el az erdélyrészi, s ne húzódjék félénken vissza, de az anyaországi is legyen simulékony s ne visszatasitó. Elsőségkövetelés, a felsőbbség kívánás maradjon végképen távol túlról és innenről. Teljes egyenjogúság, egyforma mérték mindkét hazarész fiaira nézve — ez legyen az uralkodó elv. A társadalmi, erkölcsi és érdekbeli összeolvadás nélkül egyesülésünk nem lesz valódi, s nem hozza meg a hozzákötött remények és hasznok gyümölcseit. Az exclusiv politikai kedvezményezési rendszer egyiránt kerülendő. Vi. — A hivatalos lap tegnapi számából veszzük át a következő miniszteri rendeletet: A m kir. igazságügyminiszternek körrendelete valamennyi e. f. kir. törvényszék elnökéhez. Előfordult esetek alkalmából, melyekben a névaláírás valódiságának hitelesítését tartalmazó záradék, az illető kir. közjegyző által az okiratra német nyelven szerkesztve vezettetett — felhívom elnök urat: értesítse a vezetése alatti kir. törv szék területén székelő kir. közjegyzőket, hogy az 1875. XXXV. t. sz. 79. §-a 9. pontjában foglalt azon rendelkezést, miszerint minden közjegyzői okirat bevezetése és záradéka magyar nyelven szerkesztendő — pontosan tartsák meg; szabadságukban állván azon kir. közjegyzőknek, kik közokiratoknak más nyelven való felvételére is feljogosíttattak, az okiratra a bevezetést és záradékot azon nyelvű fordításban is reá vezetni. Ennek folytán utasítom továbbá elnök urat, hogy a törvény említett §-ában foglalt intézkedésnek, illetve ezen rendeletnek meg nem felelő közjegyzői okiratokra nézne, a közjegyző aláírásának hitelesítését tagadja meg. Az igazságügy-minisztériumban a bírák fokozatos fizetéseiről szóló törvényjavaslat már munkában van, s azt tervezik, hogy e javaslat még ez évben előterjesztessék. — A középiskolai nagy szünidő véglegesen julius és augusztus hónapokra tétetett át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e napokban bocsátja közre a rendeletet, melynek értelmében már a folyó 1875—76 tanév junius végével befejezendő izottság régibb álláspontjához ragaszkodván, óhajtja, hogy a költségvetést a miniszter még behatóbban bírálja meg, s a megtakarításokban tovább menjen. — Kozma m. tanácsos : Meggyőződése, hogy a lótenyésztésre az ország által fordított nagy áldozatoknak mindig megfelelő volt az eredmény. Elismeri, hogy az államnak csak addig kell menni gyámkodásában, míg a magánindustria sikeresen karolhatja fel ezen üzletágat; hiszi, hogy be is fog következni ezen idő, de ma még nem érkezett el, ma a segély megtagadása egyértelmű volna a lótenyésztés oly fontos üzletágának felhagyásával. — Somssich a helyzet pressiója alatt megszavazza ugyan a jelenlegi átlag fentartására szükséges összeget, de óhajtja viszont, hogy a budgetben a miniszter által kellőleg kifejeztessék azon irány, melyet a 9-es és pénzügyi bizottságok kijelöltek. — Wahrmann rectificálja az előtte szólottak némely állításait, ha a bizottság nem tartja alkalmasnak az 1876-dik évet arra, hogy most leszállíttassék a ménesek létszáma; a szükséglet megszavazásával a miniszter felhívandó, hogy igyekezzék minden lehető megtakarítást tenni; a bevételi előirányzat pedig szállittassék kellőleg le, hogy az ország tisztán lássa, mibe kerülnek a lótenyészintézetek. — Csengery a 79-es és pénzügyi bizottságok által kimondott elv fentartásával megszavazza 1876-ra a szükséglet előirányzatát, kimondván, hogy a lótenyésztésnek az országban való fejlődésével fokozatos reductiókat hozzon a miniszter javaslatba. Simonyi azon körülményből, hogy az előirányzat nem őszinte, hogy a bevétel többre, a kiadás kevesebbre van praeliminálva a valóságnál, azt olvassa ki, hogy a minisztérium maga se meri megmondani, mennyibe kerül a lótenyésztés az országnak. Pártálja azon nézetet, hogy a budget megvizsgálás végett visszaadassék a miniszternek. — Báró Simonyi miniszter a rögtöni leszállítást az országra nézve igen károsnak tartaná, s erre nem vállalkozhatik , azt azonban készséggel elfogadja, hogy a miniszter felszólíttassék a lehető megtakarítások keresztülvitelére. Gr. Szapáry a szükséglet elfogadásával a bevételi előirányzatot maga is leszállítandónak tartja. B. Sennyey egészben megnyugszik előadó indítványában. A bizottság ezek után megszavazza általánosságban az előirányzatot, azon felhívással, hogy a lótenyésztésnek az országban való fejlődésével a miniszter az állami lótenyésztést igyekezzék főleg oly fajokra szorítani, melyek a magánindustria által nem tenyészthetők. — A lótenyészintézetek előirányzatának részletes tárgyalása folytán a szükségletből előadó indítványára töröltetett : a gazdasági kiadásoknál 20,000, a méneseknél 15,000, a méntelepeknél 12,958, a lótenyésztési dijaknál 3500 frt; — a fedezetnél pedig a ménesbirtokgazdaságok jövedelméből 120,000 frt. — A vesztegintézetek 53,700), keleti marhavész s egyéb állatjárványok (39,000), budapesti állatgyógyintézet (37,000), bányakapitányságok (62,000) földtani intézet (26,300) és statisztikai hivatal szükségletének (40,000 frt) előirányzata törlés nélkül megszavaztatott. Részletes vita csak az utóbbi czímnél támadt, mely alkalommal a minisztérium részéről Keleti a statisztikai hivatal főnöke s Horn államtitkár adták meg a szükséges felvilágosításokat. Íyes csapás mindazon tőzsdékre nézve, ahol török értékpapírok bejegyezve és forgalomba bocsátva vannak, miután a még elég jókor értesült konstantinápolyi üzletvilág lehetőleg elárasztotta papírjaival és kizsákmányolta a tőzsdéket. Egy londoni távirat szerint, a londoni tőzsdén attól tartanak, hogy e kamatleszállítás a még be nem váltott októberi szelvényekre is visszahat és nem szenved semmi kétséget, hogy a török értékpapírok forgalmát a londoni tőzsdén és úgy, mint az osztrák rente-papírokét az 1868-ban történt kamatleszállítás után, ezentúl meg fogják akadályozni. Más tőzsdéken is valószínűleg ugyanaz fog történni. A porta pénzügyi rendszabálya a török állampapírok forgalmának vágta el útját , ennek természetes következménye az lesz, hogy a török állampénztár még a felényire redukált államadóssági kamatokat is alig fogja fizethetni, és a kamatoknak a leszállítás folytán visszatartott felét, illetőleg az érték kiállítandó öt évre szóló kötvényeket nem fogja annak idejében fedezhetni. A legközelebbi januáriusi szelvények beváltása 3,301,200 font sterlinget igényel és pedig az 576-os kölcsön 2 millió fontot, a 6./1 1860-ik évi kölcsön 71,300 fontot, a 6./0*03 1863—1864 évi kölcsön 320,000 fontot, a 6°/0-os 1365-ik évi kölcsön 240,000 fontot és a 9°/0-os 1872 évi kölcsön 350,000 fontot. * Ez időszerint kormányválság van napirenden Bajorországban is. A válaszfelirati bizottságban, valamint a kamarában is az utramontánok vannak többségben s az ezek által szerkesztett felirati javaslat hevesen fakad ki a német politika ellen és felkéri a királyt, hogy csapja el a Lutz- Pfretzschner-kormányt. A bizottság liberális tagjai 24 órai gondolkozási időt kértek ; a kormány pedig beadta lemondását, de a király nem fogadta el ; erre Lutz cultusminiszter magára vállalta, hogy a kormány nevében egy emlékiratot fog kidolgozni, mely a királynak fog átadatni. Mint látszik az ultramontánok nagyon neki gyürkőztek a szenvedélyes politikának s minden áron ujjat akarnak húzni Németországgal, miáltal Bajországot beláthatlan zavarok és kellemetlenségeknek tehetik ki. Arról is van szó különben, hogy ha az ultramontánok nem hagynak föl a nagy dob verésével, a kamara föl fog oszlattatni, mi ha nem történik meg és ha a mostani kormány mégtovábbra is megmaradna, az ultramontánok el vannak határozva megtagadni a költségvetés megszavazását. A bajor király pedig játsza az ingadozó Dádszál szerepét. Hajlama az ultramontánokhoz viszi, de érdekeit sem akarná koczkáztatni az által, hogy Németországot magára haragítsa. Ily körülmények között hogy mit fog tenni, a jövő titka. Külföldi politikai szemle. (A török államcsőd.) A török államadósságok kamatainak leszállításáról , melyet lapunk tegnapi számában jelentettünk, most már behatóbban szólhatunk. Ezen rendszabályt egy ideig titkolta a porta, sőt dementálta is és a közönség annyival inkább hajlandó volt a dementinek hitelt adni, mert ha, mint most már általán tudva van, a török kormány ezen pénzügyi államcsínyt el nem kerülhette, úgy miért nem vitte ezt végbe néhány héttel ezelőtt, mikor az októberi kamat-szelvények beváltásához szükséges 43 millió frank megszerzése a legnagyobb áldozatokkal járt. Ez eljárása a portának igen jellemzi kiskorúságát a pénzügyi téren. Az államadósságok kamatainak félényire történt leszállítása igen só Fmály Henrik volt egyetemi rektor beszéde. Mélyen tisztelt egyetemi közgyűlés! Nagyérdemű hallgatósági Aki mint közbizalom választottja, valamely közügy vezetése és igazgatására vállalkozik, annak e vállalkozásából önként folyó kötelessége, hogy küldetése ideje elteltekor nemcsak megbízóinak, hanem az egész közvéleménynek is, becsületesen és lelkiismeretesen számot adjon sáfárkodásáról. . _ Egy tudomány-egyetem lelépő rektora ezt annál elfogulatlanabbul teheti, minthogy egyhamar nem akadhat hasonló állás, amelyen a felmutatható sikerek oly kevéssé személyes érdemei, az észlelhető hibák és hátramaradások oly kevéssé hibái vagy mulasztásai a számadó egyénnek. Elméletileg, igaz, a rector főigazgatója az egyetemnek, és felelős mindenről, ami akár mint tény, akár mint mulasztás hivataloskodása idejére esik, de a gyakorlatban egészen másként áll a dolog. Egyfelől e teendői végrehajtására szükséges eszközök csak részben állanak a rektor szabad rendelkezésére, mert az alkotmányos önkormányzat és az absolutistikus atyáskodás egy sajátszerű öszszeelegyítése következtében az egyetem száiára megszavazott összegek kezelését a minisztr