Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-01-03 / 1. szám

XL évfolyam, 1-fő szám. AGTAE POLG POLITIKAI NAPILAP. --------* " A ^ A ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. kr. Félévre......................................6« » Egy negyedre...............................4 . — „ Egy hónapra...............................1950 . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁMBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötvör hasábozott garmondsorra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték körön azámittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. szerda, január 3. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirffizérbe soronként 1 írt A HÁBORÚ. Perzsia és az orosz-török háború. Mint Perzsiából írják, az oroszok erélyesen dolgoznak a sah megnyerésén a „szakadár törökök ellen“ A teheráni orosz ügynök feltűnő sokat érintkezik a nagyvezérrel, s perzsa kormánykörökben nagy kedvet mutatnak a török birodalom rovására teendő hódításokra. A hadsereg állapota azonban oly kétségbeejtő, s a nép hangulata is olyan kormányellenes, hogy a sahnak alig lesz kedve harczias kandokra bonyolódni. A hadikészületek miatt Oroszországban mint a *,Pol. Corr.“ is jelenti, a gazdasági életben roppant stagnate állott be. Számos gyár megszüntette a munkát és sok ezer u munkás elvesztette kenyerét. Moszkva, Koztrova, Új Cserkaszk, Vorones, Orel, Kasan és más városokban roppant sok bukás és pedig első rangú házak bukása van bejelentve A kormány Lamancki álomtanácsost, a bank igazgatóját Moszkvába küldötte, hogy a helyszínen szerezzen meggyőződést a baj állapotáról és orvosszerbről. A szerb miniszterválság legújabb fordulatáról a következőkről értesítenek : Zukicsnak sikerült a fejedelmet meggyőzni, hogy jelenleg nem időszerű conservary kabinetet alakítani s hogy a Mihajlovics Risztics minisztérium megtartása a helyzet szükségének a legjobban megfelel. Zukics értekezett a miniszterekkel is, s rávette ezeket, hogy lemondásuk mellett nem maradtak meg, annyival inkább, mert Andrássy Wrede herczeg által kijzentett, mikép Ausztria-Magyarország a lemondást nem követeli elégtételül. Zukics legközelebb Bécsbe tér viszsza, s a praesumtiv miniszterelnök Marinovics továbbra is Pétervárt marad A fegyverszünet. Az értekezlet decz 2- án négy órai ülést tartott; elhatározta, hogy a fegyverszünet két hónapra vagyis márczius elsejéig meghosszabbtt ássék A fegyverszünet meghosszabbításának következményei legújabb tudósítások szerint azonban egyáltalában nem látszanak oly kedvezőknek, mint a haussera vágyó pénzpiacok az első pillanat hevében hitték. Egy bécsi távirat szerint ottani irányadó körökben a fegyverszünet meghosszabbítását úgy értelmezik, hogy Oroszország még nem akarja rögtön a háborút, mert nincs készen fegyverkezéseivel, de mihelyt elkészül, megindítja a háborút. Most a közvetítgető diplomácia inkább attól tart, hogy a török kormány nem fogadja el a békét, mert a porta, átlátván Oroszország zavart helyzetét, nem elégszik meg a Salisbury által adott szóbeli biztosításokkal a török birodalom integritására nézve, hanem a sultán souverainitásának föltétlen tiszteletben tartását követeli. A porta ilyféle hangulatát bizonyítja egy másik távirat is, mely szerint Abdul Kerim basa, főhadparancsnok, a porta elé adatokat terjesztett a hadsereg ellenállhatlan harczias szelleméről, és hogy a hadsereg mitsem akar tudni a compromissumról. A nagyvezír több nagykövettel bizalmasan közölte ezen adatokat. Hogy a fegyverszünet mégis meghoszszabbíttatott, csupán Mithad pasa mérsékletének tulajdonítható. A conferencia ülésén, midőn a fegyverszünet meghosszabbítását a többi hatalmak javasolták, Ignatiev tábornok úgy tett, mintha nem akarna ráállani, de estkbainál megérkezett a pétervári kormány utasítása a fegyverszünet elfogadása iránt. Az orosz kormány ugyanis az utóbbinapokban valóban kétségbeejtő tudósításokat kapott a déli hadsereg állapotáról, s mint egy bécsi sürgöny jelenti, az döntötte el, hogy decz. 29. nemcsak át nem léptek a Pruthon, mint rég hirlelték, hanem kapva kaptak rajta, hogy néhány heti időt nyerjenek a hiányok pótlására s az országban kiütött gazdasági válság elhárítására. Ennek megtörténte után véget ér a diplomatiai komédia. A segédszerepre szerződött zsoldosok azonban aligha kibírják addig ezt a fölfegyverzett békét. Mint Belgrádból távírják, a fegyverszünet meghoszszabbításának hírére a szerb kormány rögtön kijelente Karzov orosz konzulnak, hogy Szerbia teljesen tönkremegy, ha a mostani fölfegyverzett állapotban kell még sokáig maradnia, azért tehát inkább hajlandó békét kötni. Újabb akcióra csak azon esetben szánhatná rá magát, ha Oroszországból igen bőséges segélyt kapna. Az orosz diplomáczia előtt természetesen igen keveset nyom a latban, mire »hajlandó“ Szerbia; e szerencsétlen országnak nincs többé akarata, s akarja vagy nem, bele fog menni az akcióba, midőn ennek idejét a muszka politika elérkezettnek látja. Az Oroszországból érkező hírek pedig semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy ez legkésőbb a tavasz beálltával be fog következni, ha ugyan a porta addig időt enged az orosz haderő teljes szervezésére. Konstantinápolyból jelentik, hogy a portal elvben„ elfogadhatónak nyilvánító, hogy a reformok életbeléptetését külföldiekből alakított bizottság ellenőrizze, de a végrehajtó fegyveres csapat belföldiekből képeztessék. A távirat hozzáteszi, hogy Ignatiev ezzel kész lesz megelégedni, s nincs is kétségünk, hogy az orosz diplomácia egyelőre még fog alkudozni, míg a főhadiszállásról meg nem kapja a jelentést, hogy a sereg végre igazán kész az indulásra. A török kormány és az angol kabinet közti viszonyról a londoniMorning Post” egy félhivatalos közleményt hoz, melynek némely részletei kiváló figyelemre érdemesek. A közlemény mindenekelőtt kijelenti, hogy Salisbury marquis nem tért el utasításaitól s nem gyakorol a szultánra oly pressiót, mint tévesen kiresztelték. Kijelenti továbbá, hogy sohasem forgott s most sem forog fenn oly szándék, hogy a portával való diplomáciai vizonyok megszakittassanak, akármit határozzon a török kormány. Ezután igy folytatja : »Eljutotunk már azon időponthoz, melyben végre regtudandjuk, ha várjon Oroszország fentartja e projectumait s Törökország elfogad-e egy oly békét, melyet végzetesebbnek tart egy vesztett hadjáratnál, avagy egy tartománya elvesztésénél. Még meg van a remény, hogy egy kiegyezés fog elévetni és bizonyos, hogy ha ragaszkodnak is a törökök határozottan némely pontokhoz, nem bírnak amaz elbizakodással és csökönösséggel, melyeket nekik tévesen tulajdonítnak. Ellenkezőleg Midhatta a mérsékelt és békülékeny s tapintata és türelme ép oly figyelemreméltó, mint hazafisága. Kövességünk a békét fentartani és egyetértést hozni létre. De nem lehet Anglia feladata, hogy a portára erőszakolja az orosz feltételeket; egy mindenáron elért béke, habár olcsó lehetne Oroszországra nézve, de Törökországot romba dönthetné. A czár megkímélné akkor egy háború költségeit, de Anglia segélyével egy diplomatiai győzelem útján megszerezné az állandó jogot a fegyveres beavatkozásra a porta belü ügyeibe. De ilyesmi nem történik Isztambulban Malhat pasa meglátogatja az egyes meghatalmazottakat s míg ezek egyetértenek a részletek discussió alá vehetősége iránt, a nagyvezér ellenvetéseket tesz a garancia és az idegen dandárság kérdéseire, de nem beszél a javaslatok alapvonásainak elvetéséről. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy a békés megoldás nem látszik lehetetlennek.* Az utóbbi mondat láthatólag csak a szokott hivatalos formaság, mely mindig reméli a békét, míg csak nem dörög az ágyú; az egész közlemény azonban megerősíti azon fölfogást, hogy az angol kormány minden orosz-barát híresztelések daczára még nem adta el egészen a lelkét a muszkának. A porta egy újabb sürgöny szerint Romániára mindig nagyobb figyelmet fordít Ali bey, tulcsi kormányzó e napokban titkos küldetéssel járt Bukarestben. A Romániai kormány szabatosan körvonalazta követeléseit, melyeknek teljesítése fejében semlegességet fogad a porta irányában. A követelés hét pontja közül a porta ötöt elfogadott, kettőnek megvizsgálását pedig a háború befejezése utáni időre ígérte. fásáról, mert ő különben kényszerítve volna a csapatokat haza bocsátani. 7 TARCZA: Mint annyi millió, az ég ha tudja, hányan, Bolyongok én is is ez elini a világban. Fény és vihar köszönt, van üdvbe’, jajba’ részem. De csingni nem tudok e szűk, parányi léten. Oh szép, dicső e föld : virág nyit minden von; A gyermek is Mit, mitől mosolra gyű jön! Oh szép a földi lét, feszül a tanalodú, Ha büszke férfi küzd, midőn azóta kondul ! Egy báb gyönyörbe hajt; a lány mosolyra szédil; Megittesültan állsz, hallván a szív verésit, Édent teremt eléd pacsirta dal s a rózsa; S erős ha vagy, ha mersz, ott áll az úr a trónra. Együtt mi nagy, mi szent, fenségbe nyúló eszme ! Külön külön parány, iszapba, sárba veszve! Mert bármi fényt vetett, de sorsa csak leesni, bölcsesbolond utóbb azt mondja rája- semmi! A verben az, mi -zeni; a szívben az, mi tangói; I Mi szárnyat ád, emel s megment a föld porától; Mi isten itt alant, s mi égi tény közöttünk : I Azért van, hogy veled örök frigyet köttünk. Törvényed egy: a szép: forrásod egy : a lélek ; Országod áll erősen karján a mindenségnek ; Haladni végtelen, s ha van jogunk az éghez . Te adtad azt nekünk, csak általad van és lesz A hol te megjelensz: sugár fut át a földön. És hallgatásba vész a szenvedély, az ösztön. Csupán az él, a szól bennünk, mi halhatatlan, És millió szív hevül egy büszke gondoltban. E lángolást, hevet, szatócs, kufár nem érti. Ki mint az állat él, hogy tudja azt, mi égi? De az, ki szárnyra kél, tökélyt remélve itt lent. Szivébe ott az ég, meglelte már az istent. Veszélyt, vihart is győz, ragadja büszke szárnya. A sírba ráborul, mélységeit halálja. Ha féregőrli már, és régen eltemették: övé a kéj, gyönyör, övé a végtelenség! Ekként ki él, ki hal, próféta lesz fogottan, Emléke már elég s a vérnek lángja lobban, Uj arczot ölt a lét és szárnyakon ragadják: a szép, a jó, a szent, a gondolat-szabadság ! Oh „Ideál* ragadj emelj a fényeséig ; Oh, hadd feledjem el, mi fáj, sajog, mi vérzik ; Hogy higyje el szivem,hogy mind valók az árnyak, Hogy boldog itt a föld, az istenek leszálltak ! Szász Gerő V REGÉNY KÉT KÖTETBEN. ÍrTA: IGYARMATHYZsIGÁNÉ. Első kötet Ennek a regénynek is meg van a ma-Iga sápadt arcza, bágyadt szemű és sötét fürtü hőse; de aztán nincsen is semne más olyan, mi egy „igaz“ regény-olvasónak szívgyönyörűségére szolgáljon, már egy olyat regény-olvasónak, ki szereti, ha minden lépten, nyomon egy félig összetört hintóval találkozik, melyet tajtékzó, felbőszült lovai ragadnak a tátongó, borzalmas mélység felé s mélyben — természetesen —elalélt báj a hölgy megtörve, mint szélvésztől döntött fenhér liliom, hanyatlik a habipárnákra • ; egy utolsó borzalmas pillanat, s binte alázuhant — volna — ha nagyon természetesen a szerelmes, bátor, hős fiu abban a pillanatban ott nem terem (bí^°u^at°s, hogy a regényhősök mindig ott tanyáznak, hol egy-egy nagy szerencsétlenségnek kellene bekövetkeznie) és bátor, szerelmes karjaival meg nem ragadja a bísézült lovakat, s ki nem emeli az arati aronykát. Aztán még jóformán fel sem lélegzelhetett (az igaz regényolvasó) s már amott az éj sötét homályában egy fehér pontot lát megvillanni ... igen az a fehér pont, lengő fátyol ruha: a zordon lovag most száguld éjfekete lován elrabolt hölgyével, kit hű vőlegénye karjai közül épen az oltár előtt szakított ki. De a változatosság és az „igaz regény “-olvasó kedvéért az ő regényében, tűnnek fel szendébb képek is, például: Rezgő hold, sugártól átszőtt, virágillattól áthatott gyönyörű estvében, a büszke vár sötét bástyája árnyában egy halvány dalnok zengi epedő, szerelmes dalait a hatalmas vár-az egyetlen tündén leányához ... de a zord atya egyre zordabb, az angyali hölgy egyre halványabb, a halvány dalnok egyre epekedőbb . . . mig igy szerelmesen epekedve mindkettőnek szive reped, s ekkor a büszke várut hajlandó megbocsátani, de oh — irigy sors — már késő! Is íjét egy zordabb, talán regényesebb kép. Süvöltő, sötét éjben felhőszakadástól mosott járatlan árkokon, sziszegő kigyófiakra aposva tör elő a bélereg, bátor, szerelmes évag, fekete haja átázva simul szép nyakára és villogó szemei fürkészve tekintenek szét a korom sötét éjben, de mind hiába r epósuhogásnál) bagoly huhogásnál és a feke—teságnál hall, nem lát egyebet; mái márkiunki hősi erélre ~ de csak mennyre reg/4)'110801* lankadni szoktak — s e tillartban egy czikázó villámfénynél feltűnt, előtte, hogy vágyához közel a szürke ,e r alatt áll, egy másik, ugyancsak czikázó villámfénynél, az tűnik fel, hogy a szürke falon fehér kötélhágcsó kígyózik alá, erre karjaival rögtön megragadja az imádott aszszony fehérnéműiből font kötelet és felkúszik rajta, hogy a bámult ablakban liliom karok széttárva fogadják, s szorítják a forrón dobogó szívre, de — oh végzet ! — e pillanatban a kegyetlen férj — hűtlen cseléd gaz árulása folytán — meglepi őket, az ártatlan szerelmeseket, s őseinek mocsoktalan fegyverét piros vérükkel festi be. Tehát „igaz regény“-olvasóm, ha szereted az ily „érdekes“ események által élénkített regényeket — melyekből ki nem maradhat: düledező romok között bagoly-huhogástól viszhangzó üregekben, a marcona álarczos alakok összeesküvése; a herczegből lett rablók és rablókból lett herczegek előbukkanása; éji tizenkét óra körül egy szellem, vagy legalább is egy kriptaeltűnése, gyermekkorukban kicserélt, vagy elsikkasztott regényhősöknek, hirtelen meggazdagodása, szóval, ha szereted mindazt, én anynyira nem közönséges, hogy az életben talán elő sem fordul, úgy dobd félre olvasatanul e sorokat, mert nem hogy az előbb említett érdekes képek valamelyike, de még egy csekély párbaj — vagy mi ennél is gyakoribb — egy hűtlen aszszony sem fordul le el Egy lenne, mi tán virágos szavakkal leírva, a regénynek vége, vagy legalább is közepe felé jól szokta magát kivenni, s mn ennek az egy érdekes dolognak is épen a vécére érünk oda, igen egy menyegző végére Aztán haladunk az életnek mindennapos, hol virágokkal borított ösvényén, egyszerűen, csendesen, visszatükrözve a mennyire lehet, azok belső világát, kiket ez utunkban találunk . Hisz hányan vagyunk, kiket sem felbőszült lovak, vagy lovagok, el nem ragadtak, kiknek szivünk meg nem repedt a szerelmi bú, vagy más csapások alatt, s aéletben — a legnagyobb reményben — végig játszuk szerepünket, s gyakran szivünk hánykodásában majd megreped, és mégis a külszin csendes mindennapiasságát egy felvert hullám sem látszik zavarni. Magas, ódon galambudóros kapunak kitárt szárnyaira csipeszkedve, apró falusi gyermekek tekintgetnek fel az urilak „gang“jára, míg kívül a kapu két oldalához, s távolabb a kőkerítéshez lapulva, ünnepi ruhába öltözött falusi nép kíváncsian vár valami nem mindennapi eseményt, sőt a kis bóbitás galambok is kijőnek lakjaikból, s szárnycsattogtatva szállnak le a tágas udvar zöld pázsitára és gyöngéd, hófehér nyakukat rezegtetve a tiszta napfényben, figyelnek, m eközbe piros lábacskáikat szedegetik apró lépésekre; csak akkor röppennek fel, mikor ostort suhogtatva jókedvű kocsisok elphajtanak Az első fogat kocsisa most nagyember társai, de különösen önmaga előtt. Ő fogja haza szállítani a fiatal menyasszony új otthonába, sőt önmaga kocsisa a vőlegénynek, tehát nem csak afféle pünkösdi királyság az ő állása. . . . Az urilak vadszőlővel bontott falain böl — díszes úri társaságtól körítve — az édes anya tartja keblére szorítva leányát s hagyja aláhulló könyeit végig peregni arczan, mikor egyetlen gyermekétől búcsút vesz. Mennyi bánat, rettegés, aggodó,a remény váltakozhatik egy anyai szívben, mikor menyasszony leányát utolszor szó keblére! • A fiatal férj hozzájuk lépett, valami megnyugtatót akart mondani anna, ki és gyermekét elviszi; de a szavak nem akartak előtörni, s csak abban nyilvánultak, hogy akai mozogtak és szemében megcsillantott VaUlD1Hármukhoz legközelebb állt egy feltűnő alak, a legérdekesebb férfialakok egyike, arczának szabályos szépsége tartásának finomsága, kezeinek fehérséges öltözetének eleganciája, rögtön megmondták mindenkine , hogy ez egy nem közönséges lém.______ Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva és Legújabb: Sz. Pétervár, decz. 30. :Az elfogott nihilistákat tegnap hallgatták ki. A vádlottak padján 42 személy ült mind a hét nemből. A férfinemhez tartozók többnyire tanulók a pétervári bányaiskolából. Kitűnt, hogy még hét más kormányzóságban elvtársaik vannak, kik közül 38 szintén elfogatott. A vádlott*1* között vannak elbocsátott kaonatisztek bukott kereskedők is. Kievben az elfogottaknál aNabat* egy példánya, Tulában a »Vpered“ két példánya találtatott, melyek, mint corpus delicti Moszkvába hozattak a vádlottakkal. Krakó, dec. 31. A „Cmvi” egy pétervári levele jelenti, hogy Nifcolaj nagyherczeg és Nepokojsicky tábornok jelentést tettek a czárnak a hadiszertárak szomorú állapotáról s a déli hadsereg siralmas hangulatáról; a déli hadsereg e jelentés szerint mindössze 120 000 rendes katonából áll s ezek is hiányt szenvednek élelmiszerekben és munícióban is. Nepokojsicky leköszönéssel fenyegetőzött azon esetre, ha a háborút megszenik ő is a nagylog is kijelentették, hogy inkább készek közkatonák gyanánt harczolni hogy sem ilyen sereget vezényeljenek. —j, orosz-Lengyelországban már elrendelve 10 1 ujoncozás félbeszakittatott. . . . Bécs, dec 31. Konstantinéi-11 ‘ ‘ fi'.ások jelentik, hogy a porta 1/“é. f javaslatok fognak létetni, mel \“ . e Cia által részben elfogadtat^““, . .. ! Belgrád, decze „e/ . . 1 j holnsn Buziáson kérész'1 ^C8be ^Mszauta- i zik - M Ián fejed 1 meghoss*Hbbbá':ána’t“'*,i^etése u,án »»» » “?en aMárhol “du,t^ kér?e’ hogy Orosz' ' ország goridosk1'00 » **eib hadsereg eltar_ BELFÖLD. A keleti vasút részvényeinek beváltása. A közlekedési miniszter egy felhívást bocsátott ki, melyben figyelmezteti a keleti vasút részvényesei, hogy részvényeiket 1877. jan. 1. kezdve, tetszésök szerint, vagy a magyar királyi központi állampénztárnál, vagy a magyar általános hitelbanknál Budapesten, vagy pedig a cs. k. szab. osztrák kereskedelmi és ipar-hitelintézetnél Bécsben, a fennidézett szerződés 3. § a értelmében beváltás végett mutassák be; miután azon részvények, melyek 1877. év végéig beváltás végett be nem mutattatnak, elavultaknak fognak tekintetni. Minden 3 darab egyenként 200 írtról szóló részvényért 2 darab egyenkint 100 forintról szóló és 1877. évi január hó 1-től 6 százalékkal kamatozó, s a keleti vasút 1 -bő sorozatú kötvényeinek kisorsolására s beváltására kitűzött időben törlesztendő államkötvény fog a részvényeseknek kiszolgáltatni, melyek 1877. évi május bó 1-től kezdve ugyanazon pénztár vagy bankintézet által ahol kiállíttattak, végleges címletekért ki fognak cseréltetni. A törvényszékek redukciója alkalmával elintézette*?!! maradt egy kérdést oldott meg a gemmisitőszék slább következő határozata ***!• Kétség merülvén ugyanis fel az iráo' hogy azon járásbíróságok előtt folya'*^8“ levő perekre nézve, melyek korább“.11 H budapesti k tábla területéhez tar*^. » de a redukció tárgyában kibocsát'1' miniszteri rendelet által a marosvá'-'“*1?1 kir- tábla területén levő törvérzékekhez osztattak be, a másod le- iamodásu hatóságot a budapesti vagy~a marosvásárhelyi ir. tábla képezi-e? — az igazságügy - miniszter közli a bíróságokkal a semmitőszéknek egy felmerült konkrét eset alkalmából azott e határozatát : »Tekintve, hogy az 875 36. (ve. által a minisztérium a tvszőek számának 64-re leendő leszállítására székhelyeik s területeik ideiglenes megállaitására felhatalmaztatott a nélkül, hogy a k. táblák területeinek épségben tartására érve korlátoztatou-w-v,— v,a(U, i oly járásbíróság, mely a budapesti túr. Lbia területéhez tartozott, a marosvásárhelyi k. tábla területébe eső törvényszékhez lett