Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-04-08 / 80. szám
XI. évfolyam. 80-dik szám. Kolozsvárt, 1877. vasárnap, április 8. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..............................16 frt. ikr. Félévre............................. Egy negyedre ..................... Egy hónapra ..................... 8 4 150 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN 1’ Főtér gr. Teleki Domokos-ház.. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsorsra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 7. A keleti kérdés. A török hadikészületek Montenegró ellen igen erélyesen folytattatnak. A herczeg- ovinai népfölkelés összehivatott. 12 zászlóaljból, egy ütegből és 3 tábor zeptiból áll 87 ; parancsnokaivá a herczegovinai legfőbb nemes családok tagjait nevelték ki. a népfelkelés már megkapta a parancsot, hogy menet készen álljon; a Duga szoros és Nevesinye felé fog indulni. Szulejman pasa főparancsnok mindent elkövet, hogy a fegyverszünet lejárta után Nikalcset felszabadítsa s a montenegróiakat a Duga szorosból kiűzze. Ha ez megtörtént, könnyen ki lehet a lázadókat a Banjani hegységből is űzni. —ljabb szaporodásra a lázadók többé nem számíthatnak; a görög nem egyesült lakosságból mintegy 60,000 ember Montenegróban, 40,000 pedig Dalmácziában van, 15,000 emberre tehető a lázadás folyamában elhaltak száma , a még benn maradt lakosság nem hajlandó fegyvert ragadni. A török kormiány élelmiszert osztott ki a békében élő keresztények közt. A török sereg főhadiszállása Dubravában van, mely körül 20,000 ember, 69 tábori ágyú és 3 hegyi üteg van össpontosítva. Az irregulárisokkal a sereg 30,000 emberre fog szaporodni, ezenkívül Bulgáriából még további 14 zászlóaljat várnak e vidékre. A törökök és a miriditák közt a „Pol. Corr.“ hírei szerint a múlt hó végén még egyre folytak az ellenségeskedések A miriditák főnöke Pretk egy megbízottat küldöttCettinjébe, hogy ott tanácsot kérjen. Minthogy a miriditák főleg Nikita fejedelem ígéretei és csábításai folytán vesztek össze a törökökkel, most ígéreteinek beváltását kérik tőle. De a fejedelem mindaddig nem tehet semmit, mig a béketárgyalások Konstantinápolyban el nem dőlnek. Egyébiránt a törököknek e vidéken uj ellenségei támadtak. A malissorok hegyi törzse is elűzte a török tisztviselőket s ellenes magatartást kezd követni. Az orosz lapok még mindig a londoni jegyzőkönyv ellen nyilatkoznak. A „St. Peterburgskija Viedomosti” oly sikert jósol ez okmánynak, a mi annak idejében gróf Andrássy jegyzékét és a berlini memorandumot kisérte. Minden kötelezettség és ígéretek eredménytelenek lesznek azon egyszerű oknál fogva, hogy Törökországban nincs talaj gyökeres reformok TÁRCZA. A REGÉNY KÉT KÖTETBEN ÍrTA : GYARMATHYZsICÁNÉ. Második kötet. (Vége.) A szép asszony arczán a vágyó pírnak oly különös tüze gyűl ki, hogy a férj nem kiséri a szavak értelmét, csak látja a melegséget, s elhatározza, hogy itt a pillanat, midőn felfedi titkát, az olvadó, vágyó tekintet a futkosó meleg vér mind azt mutatják, hogy szerelme most meg lesz értve ; ezt a titkot úgy sem tudná ő magával vinni. Lázasan ragadta mi felesége márvány fehér kezét, forró ajkaihoz szorította, aztán meg oda tette szivére, s mindkét kezével leszoritotta, hadd érezze mint dobog szegény elkínzott szive. Csilla férjére tekintett egy perczig bámulva, aztán azzal az önmagyarázhatlan távoltartó nézésével. Ennek a tekintetnek állt hatása alatt mindig a férj, most is úgy hatott ez reá mint eddig. A szó ajkán halt el szemét lehunyta és elbocsátotta a szívére szorított kezet: nem nem fogja feltárni az elrejtett poklot, még egyszer erős akar lenni, a vég legyen méltó a legnagyobb önmegtagadáshoz. S az utolsó nagy küzdelem úgy megtörte erejét, hogy egy perczig ön tudatlanul hanyatlott hátra. Mikor magához í tért, körül jártatta tekintetét, s úgy tetszett neki, hogy hetek óta ily tisztán nem látott és gondolkozott, mint most. Felvillant elméjében, hogy ha titkát magával viszi, ez a jjégtündér, ki oly megdönthetően bűvkört tudott maga köré vonni, soha sem fogja megt tudni, hogy ő mégis erős férfi volt, de szólani még sem mer, hisz az a tekintet rajta nyugszik még távol-tartóbban mint valaha, lennek a bűvös tekintetnek nem szabad fediően pillantani reá az utolsó napon . . . mit tegyen ? .... Meg van ! Ezt fogja tenni, igy feltárhatja szivét anélkül, hogy a szemektől tartson. Naplójával mondatja meg titkát, s akkor majd ha ő már nem lesz, mégis a hölgy el fogja ismerni, hogy méltó volt hozzá az a férfi, ki így tudott magán uralkodni. Felnyitotta ajkait, s akkor vette észre, hogy bár gondolata tiszta, ereje nincsen szólani, kezével intett, Csilla feléje hajlott. — Mi az Alfréd ? Alfréd egy végső erő megfeszítéssel kebléről elővont egy kis kulcsot, s egy záros szekrényke felé mutatott vele. Csilla megértette, oda vitte a szekrényt, aztán felnyitotta. A beözönlő vörös sugarak megcsillantak egy piros bársony kötésű könyven, melyen arany betűkkel e szó tündüklött: „Naplóm.“ Csilla kérdőleg tekintett a betegre. — Mit akar ön naplójával? — Azt akarom — gondolta a beteg — hogy mikor már nem tekinthetsz így reám, akkor olvasd el, mim voltál te nekem, s akkor a te tiszta szemedből hulljon egy pár köny azért, kit oly boldoggá tehettél volna. — Alfréd, kérem mondja meg, azt kívánja, hogy elolvassam, vagy elégessem naplóját mielőtt elolvasnám ! Ah tehát el is égethetné, mielőtt megtudja, mi van benne! Ez a gondolat úgy megrettentette, mintha már is érezné belsejében az irtózatos forróságot, melyet a napló égő lángja okoz. Hirtelen felkapta fejét, megragadta felesége kezét: — ígérd meg . . . — ígérem Alfréd, de mondja ki, mit akar, hiszen oly erős volt mindég, legyen most is az. A beteg kialvó erejét e szavak egy pillanatig felvillanyozták és gyorsan átváltozott hangon kimondta, amit akart: — Erősebb voltam Csilla mint hitted ... ami nálad természet, az nálam erő volt . . . arra kérlek . . . Csilla nagyon kérlek . . . még ma . . .az után rögtön olvasd el naplómat, Ígéred? — ígérem Alfréd ! S ez volt utolsó szavuk, mert már az a mindent lángoló pírral bevonó vöröses napsugár egy fehér halottat, s egy özvegy hölgyet repesett körül. — Szegény férfi, legyen a te álmod nyugodt, egyedüli vágyadat teljesíteni fogom, ott fogsz pihenni, hová tiszta szived úgy vonzott. Egy pillanatig mélyen tekintett a legnagyobb harczot — az élet harcát — megvívott alakra, aztán csendesen megmozdult, az ágy függönyök zsinórját feloldta, s a nehéz selyem piros függönyök susogva omlottak szét a halottas ágy körül. Ő pedig, mielőtt nagy missióját teljesítené — a halott elszállítást — Ígéretéhez híven a naplót olvassa át, egy óra elég lesz reá, hisz olyan rövid . . . talán röviden csak annyi van benne, miként kívánja magát az igaz világba vitetni . . . Aztán egy óra múlva a halottas terem lángoló pírját még tökéletesebbé tette az öszszetépett s meggyújtott naplónak felcsapó lángja. A ledobott papírok épen az ágy függöny mellé hullottak, s meleg lobbanásuk meg-meg billentette a függöny nehéz selymét, aztán kis lánggyűrűk ingerkedve simultak a nagy piros bojtok hullámai közzé, s minden libbenésre forró csókot adtak a függönyök selymére, még egy libbenés. . .még egy csók, s a függönyök lángra gyúrva a piros szoba tűzszinét igazivá varázsolják; a beözönlő napsugarak — melyek előbb oly fényes pírban égtek — elhomályosodnak az irtózatos fénytől. A rajongó szép aszszony ott áll a terem közepén és tekintette elérhetetlen távolban látszik tévedezni.Leomló roppant haja körül hullámozza termetét, s tündöklő vörös fényével oly megdöbbentő észhangot képez a lángoló terem különös vörös fényével. Mikor a naplóból azt olvasta, hogy az a jelenet akkor igaz volt, őrjöngve tépte szét és gyújtotta meg: az tehát az az ölelés, azok a forró csókok igaziak voltak ? ez után nem tudott többé gondolkozni, s csak akkor eszmélt, mikor az ágyfüggönyök már egészen lángban álltak, ekkor ösztönszerűen egyet lépett, megakadályozni a tűzet, de rögtön irtózattal hátrált: Nem, nem, ha te megvetetted az isteni tiszta jégtemetőt, sorsodra bizlak, hisz bensődet is ily gyűlölt lángok emésztették fel, hadd legyen ez sorsa külsődnek is ! Aztán eltűnt az égő teremből, úgy eltűnt, hogy síró mamája többé hírét sem hallotta szép hideg leányának, s zokogása közben mindég megjegyezte minden tásaságban, hogy akik oly különösen és mégis oly forrón szeressék egymást, mint az ő imádott gyermekei, még nem születtek e földre; ebből ő méltán következteti, hogy egy évig mindég bujdosik a leánya, akkor fog csak előjönni, újból egy Alfrédot keresni. De az az év, melynek elteltével Csilla hazajöjjön, soha sem kezdődött el. Ki tudja meddig űzte rajongása az óhajtott jégadagba? Csak annyi bizonyos, hogy azt a szí-vet, mely nem tudta megbocsátani a halott férj lángoló szerelmét soha, még azok a jéglapok sem tehették hidegebbé, melyek egyikére —hosszú útja után — örök álomra hajtotta szép fejét. —Vége a regénynek.— Ja, s nincsenek emberek, kik a reformokat valósítsák. A „Novoje Vremia” azon nézetben van, hogy ha az orosz diplomácia bátrabb eljárás által az angol kormány elé azon alternatívát állította volna, hogy vagy egyezzék meg a pétervári kormánynyal, vagy azonnal Oroszország ellen és az ottomán birodalom javára foglaljon állást, akkor a londoni cabinettel egészen más eredményt lehetett volna elérni. Azon körülmény pedig, hogy a londoni jegyzőkönyv március 31., a naptár szerint 19-én, azaz a Lázár feltámasztásának napján íratott alá, a „NI. Vremiát® következő megjegyzésre indítja: Holnap Lázár feltámasztásának napja lesz. A szláv Lázár nem négy napig fekszik halva, lábán kezén rabbilincsek által lekötve, hanem már néhány évszázadon át s nem történt még csoda, nem jött még senki, aki mondaná : Oldjátok fel őt, hadd járjon. Mindörökké így lesz ez ? A szlávok barátjai nem vesztik el reményüket, s talán a Lázár feltámasztásának napján aláirt jegyzőkönyv, a szlávok feltámadásának alapját veti meg. Ha az orosz politika helyes és kész a törökországi szlávokért beavatkozni, — akkor igy okoskodik a moszkvai „Ruszkija Viedomosti“ — meg nem elégedhetik a jegyzőkönyvvel s ennek aláírásával feladatát kimeritettnek nem tekintheti. A jegyzőkönyv Angolország aláírása mellett vagy a nélkül magában véve semmire sem vezet. A „Moszkov, Viedomosti“ azt gondolja, hogy a jegyzőkönyv eszméje Berlinnek köszöni eredetét, minthogy Angolország részéről az aláírás első megtagadása a német politika vereségének tartatott, mely mindig közvetítő és békéltető szerepet játszott, most pedig arról volt alkalma meggyőződni, hogy összes fáradozása eredménytelen marad. A boszniai és herczegovinai lázadók, mint lapunk ismételve jelentette, már megkezdették a háborút, mely náluk csak rablásból, gyilkolásból és pusztításból áll. Vezérökül Dipotovics szerb kalandort kiáltották ki. Számuk azonban feltűnően csekély. Hiteles hírek szerint Boszniában öt csoportban működnek. Egy 250 főnyi csapat a Posavinában, a Száva és Drina által alkotott háromszögben kóborol a hegyek közt s a Tulsa körül számos majort és tanyát kirabolt Egy 400 főnyi csapat Bangaluka közelében pusztít Bosznia délnyugati határain, Despotovics közvetlen vezetése alatt; három csapatban mintegy 3000 lázadó tanyázik. A lázadók nem igen mennek az ország belsejébe: a határszélen maradnak, hogy vereség esetén osztrák-magyar területre szökhessenek, hol menekülteknek adják ki magukat s államköltségen élnek. 80,000 embert kell a lázadás miatt a monarchiának eltartani. Herczegovinában csak két önálló lázadó csapat van. Az egyiket Musics Iván lelkész vezeti Dubrava tájékán s mintegy 300 főből áll; a másiknak vezére Peko Pavlovics. 560 főre megy és a Duga szorosban kóborol , tehát Montenegróval a béke létrejön, úgy a 20.000 főnyi török sereg, mely e tartományokban van, teljesen elégnek mutatkozik arra, hogy a lázadásnak mielőbb véget vessen. Az olasz-orosz viszonyra vonatkozólag a „Fanfulla” azon fontos felvilágosítással áll elő, hogy Ignatieff tábornok és Robilant gró nejei unokatestvérek. Szerinte e körülménynek tulajdonítandó Ignatieff bizalmas érintkezése Robilant gróffal. Azon hirt, mintha Oasz és Oroszország között titkos szövetség léteznék, a „Fanfulla* tökéletesen tévesnek nevezi és czikkét e felkiáltással zárja be: „Ím, osztrákok, itt a kezünk !* Legújabb. Konstantináply, apr. 6. A jegyzőkönyv tegnap átadatott Szavjet pasának. — Szavjet pasa kijelenté, hogy meg fogja kére Idezni a sultán elhatározását. Bukarest, ápril. 5. A fejedelemnek a kamarák bezártakor fölolvasott üzenete s szerencsét kiván a képviselőknek, hogy a pénzügyek helyzetét megjavították, a költségvetést egyensúlyba hozták s hazafiságukról tanúságot tettek, midőn a keleti bonyodalmak közepette oly viseletűt tanúsítottak, mely Románia tekintélyét a külföldön emelte s a nemzet méltó ágát megőrző. A senatusban egyszerűen a föloszlatási határozat olvastatott fel. A senatus i választások valószínűleg legközelebb fognak megtartatni. Bukarest, april 5. A hivatalos lap közli azon, az összes miniszterek által aláírt jelentést, melynek alapján a fejedelem a senatus feloszlatását elrendelte, a jelentés előadja, hogy a senatus mint alkotmányos regulátor egyátalán nem teljesítő feladatát és constatálja, hogy a senatus 140 napos ülésszak alatt csak 62 ülést tartott, melyből 35 , haszontalan interpellációknak volt szentelve, melyeknél minden, még a külügyi politika is a kormány elleni fegyverül használtatott. A miniszterium türelmesen várakozott azon reményben, hogy a pénzügyi kérdések igénybe vétele és a hazafiasság által e rendszeres opponálást el fogja hárítani, de ez hiú remény volt. A legutóbbi interpelláció után mely a pénzügyi helyzetre vonatkozván, a minisztriumi állását megerősít, a senatus több az ügyrendben megállapított számban ült össze, hogy a költségvetés egyensúlyba hozását az ülésszak leszárta előtt megakadályozza. A minisztérium elhatározta ennek következtében a nemzetre appellálni, annyival inkább, mert a jelen pillanatban számos, az ország szervezetébe mélyen benyomuló reformterv várja az elintézést. BELFÖLD: Miniszteri rendeletek. A pénzügyminiszter három körrendeletét közli a hírlap Az egyik mart. 22 -én kelt s a polgári állomásokra jogosult és ilynemű állomásért folyamodó kiszolgált altiszteknek elutasítás esetében adandó indokolt határozatra vonatkozik. Az illető hatóságok, intézetek és vállalatok eddig rendesen oly rövid határozattal utasították vissza a folyamodó altiszteket, hogy abból a mellőzés okait meg nem tudhatták, és azon hiedelemben, hogy mellőzésük törvényellenesen történt, ügyük orvoslása végett a honvédelmi, vagy a hadügyminiszterhez sőt legfelsőbb helyre is folyamodtak. Ennek kikerülése czéljából jövőre világos és az elutasítás indokait magában foglaló határozatok hozandók. A másik rendelet márt. 23 -án kelt és a megszüntetett szőlőbeli tartozások megváltása körül követendő eljárás iránti szabályrendelet 92-ik, valamint az adóhivatali utasítás II. rész 42. §-át akként módosítja, hogy teljesen befizetett szőlődezmaváltsági bekebelezett járulékok törlése ezentúl nem úgy mint eddig, a felek, hanem az adóhivatalok által „hivatalból”, a fél legkisebb terheltetése nélkül eszközlendő.Új esetekben az adóhivatal az összes járadékát kifizetett válságkötelezettnek tartozási könyvecskéjét előbb a pénzügyminisztérium hitelszámvevőségéhez terjeszti fel a törlésre vonatkozó engedély megadása végett. Végül a harmadik, márt. 21-én kelt rendelet, az adófelügyelők és adóhivatalokhoz van intézve, a bírói árverések útján beadott ingatlanok után elsőbbségi joggal bíró adók és azok kimutatása tárgyában. Egyöntetű eljárás czéljából a miniszter rendeli, hogy ezen elsőbbségi jog az illető föld vagy haladó, és illetékegyenértéktartozás, valamint az illető birtokra való tekintettel adott, illetékig államilag biztosított vízszabályozási ínség, vetőmag stb. kölcsönjárulékok lejárt részleteire nézve veendő igénybe, hogy az elsőbbség a sikeres árverés napjától visszafelé számítandó; hogy a hátralétt kimutatás csak a véllár felosztására határnapot kitűző bírósági végzés vétele után terjesztendő fel az illtó bíróság elé; és végül, hogy az eladott birtokot terhelő három évnél régibb de bekebelezettt köztartozások külön kimutatásba foglalandók. A közigazgatási bizottság mint ellenőrző testület. (N. B. I ) E ciim alatt egy czikket közöl a „Tolnamegyei közlöny* ből átvéve, a nagy szakértelemmel szerkesztett „Közigazgatási Lapok” utolsó száma. E cikk leginkább a közigazgatási bizottságok választott tagjaira kívánja a közigazgatás ellenőrzését ruházni, csaknem vizsgálóbírói hatáskörrel felruházni ezen úgynevezett független tagjait a közigazgatási bizottságoknak. A terv következő: oszlassák fel a törvényhatóság területe a tíz választott bizottsági tag közt tíz felügyeleti csoportra. A felügyelő tag évenként köteles saját felügyeleti csoportja minden községét beutazni, ottan meggyőződést szerezni, hogy a felsőbb intézkedések a közigazgatás minden ágában végrehajtottak, s miképp jegyzékbe veszi a tapasztalt hiányokat, szabályellenességeket és mulasztásokat. A községi elöljáró a bizalmi tag megkeresésére kitűzheti a napot, midőn a bizalmi tag a községben megjelenik, s a kitűzött napon bármely panaszos fél közigazgatási természetű ügyét a bizalmi tag tudomására hozhatja, nemkülönben maguk a községi elöljárók vagy a járási tisztviselők elleni panaszokat. Miket a bizalmi tag mind öszszegyűjt, s utazása eredményéről a közigazgatási bizottság ülésében jelentést tesz. Ennyiből áll a terv, mely közigazgatásunkat megjavítani akarja. Kitalálni könnyű volt. Leírni nem volt nehéz. De végrehajtani kisértse meg a „Tolnamegyei Közlöny !* Vegyük azonban részletenként: nem lehetünk pártolói a tervnek elvi szempontból sem, mert ez a felügyeleti jog a községi tisztviselőkre nézve közvetlenül a ezbiró, a járási tisztviselőkre nézve pl az alispánt illeti, mint a megye közönsége határozatainak végrehajtóit , utóbbit úgy is, mint a megye közönsége időközbenes személyesítőjét. S maga a közigazgatási bizottság egyátalában hivatva nincs ily kutatásokat eszközölni, neki mint ellenőrző testületnek joga van ugyan a közigazgatás minden ágában az ügyek folyását szemmel kisérni, de nem terjedhet ez a jog annyira, hogy folytonos inquisitiót csináljon. A felelősség elsősorban az alispánt terheli a megyei közigazgatás jóságáért. Ha mulasztásokat tapasztal, aörvény kezébe adta a jogot azon segíteni; kötelessége, már hivatásánál fogva a megyét évenként beutazni, akkor elmondhatja mindenki panaszát, sérelmeit, s egy olyan közegnek mondotta el, mely segíteni is tud, s nem kell még jelentéseket A kősziklák virágairól. KOCH ANTALTÓL (Vége.) A mészpárnak ezen könnyű hasadását már régen ismerték a német bányászok, mert ezen tulajdonsága után képezték nevét „Spuih,“ mely a „spalten“ szóból ered; de csak a mult század végével költötte fel annyira a tudósok figyelmét is, hogy a francia tudós abbé Haüy ezen hasadásból kiindulva a tudományos kristálytant megalapítá. Már egy századdal Haüy előtt a mészpárnak egymás igen érdekes tulajdonságát fedezte fel a dán Erasmus Bartholin, azon tulajdonságát t. i., hogy a rajta keresztül nézett tárgyaknak képét kettőzve mutatja. Az izlandi mészpáttal, mely tökéletesen víztiszta, legjobban észlelhetjük e tüneményt, s azért különösen elnevezték kettőzőpátnak is. Később azonban rájöttek, hogy a kettőzés, vagyis kettős sugártörés, egy általános sajátsága a kristályoknak, kivévén a szabályos rendszerbe tartozókat, melyeket ily módon határozottan meg lehet különböztetni a minden más rendszerű kristálytól. A mészpáton kívül azonban minden egyéb kettőstörő kristálynál finomabb physikai eszközök segítségével lehet csak !