Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-04-08 / 80. szám

XI. évfolyam. 80-dik szám. Kolozsvárt, 1877. vasárnap, április 8. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..............................16 frt. i­kr. Félévre............................. Egy negyedre ..................... Egy hónapra ..................... 8 4 1­50 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN 1’ Főtér gr. Teleki Domokos-ház.. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor­sra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 7.­­ A keleti kérdés. A török hadikészületek Montenegró ellen igen erélyesen folytattatnak. A herczeg-­ ovinai népfölkelés összehivatott. 12 zászlóalj­ból, egy ütegből és 3 tábor zeptiból áll 87 ; parancsnokaivá a herczegovinai legfőbb ne­mes családok tagjait nevelték ki. a népfel­kelés már megkapta a parancsot, hogy me­net készen álljon; a Duga szoros és Neve­­sinye felé fog indulni. Szulejman pasa főpa­rancsnok mindent elkövet, hogy a fegyver­­szünet lejárta után Nikalcset felszabadítsa s a montenegróiakat a Duga szorosból kiűzze. Ha ez megtörtént, könnyen ki lehet a láza­dókat a Banjani hegységből is űzni. —­l­jabb szaporodásra a lázadók többé nem számíthatnak; a görög nem egyesült lakos­ságból mintegy 60,000 ember Montenegró­ban, 40,000 pedig Dalmácziában van, 15,000 emberre tehető a lázadás folyamában elhal­tak száma , a még benn maradt lakosság nem hajlandó fegyvert ragadni. A török kor­miány élelmi­szert osztot­t ki a békében élő keresztények közt. A török sereg főhadiszál­lása Dubravában van, mely körül 20,000 em­ber, 69 tábori ágyú és 3 hegyi üteg van össpontosítva. Az irregulárisokkal a sereg 30,000 emberre fog szaporodni, ezenkívül Bul­gáriából még további 14 zászlóaljat várnak e vidékre. A törökök és a miriditák közt a „Pol. Corr.“ hírei szerint a múlt hó végén még egyre folytak az ellenségeske­dések A miriditák főnöke Pretk egy meg­bízottat küldött­­Cettinjébe, hogy ott taná­csot kérjen. Minthogy a miriditák főleg Ni­kita fejedelem ígéretei és csábításai foly­tán vesztek össze a törökökkel, most ígére­teinek beváltását kérik tőle. De a fejedelem mindaddig nem tehet semmit, mig a béke­tárgyalások Konstantinápolyban el nem dől­nek. Egyébiránt a törököknek e vidéken uj ellenségei támadtak. A malissorok hegyi tör­zse is elűzte a török tisztviselőket s ellen­­es magatartást kezd követni. Az orosz lapok még mindig a londoni jegyzőkönyv el­len nyilatkoznak. A „St. Peterburgskija Vie­­domosti” oly sikert jósol ez okmánynak, a mi annak idejében gróf Andrássy jegyzékét és a berlini memorandumot kisérte. Minden kötelezettség és ígéretek eredménytelenek lesznek azon egyszerű oknál fogva, hogy Tö­rökországban nincs talaj gyökeres reformok­ TÁRCZA. A REGÉNY KÉT KÖTETBEN ÍrTA : GYARMATHY­­ZsICÁNÉ. Második kötet. (Vége.) A szép asszony arczán a vágyó pírnak oly különös tüze gyűl ki, hogy a férj nem kiséri a szavak értelmét, csak látja a melegsé­get, s elhatározza, hogy itt a pillanat, mi­dőn felfedi titkát, az olvadó, vágyó tekintet a futkosó meleg vér mind azt mutatják, hogy szerelme most meg lesz értve ; ezt a titkot úgy sem tudná ő magával vinni. Láza­san ragadta m­i felesége márvány fehér ke­zét, forró ajkaihoz szorította, aztán meg oda tette szivére, s mindkét kezével leszoritot­ta, hadd érezze mint dobog szegény elkínzott szive. Csilla férjére tekintett egy perczig bá­mulva, aztán azzal az ö­nm­agyarázh­atlan távoltartó nézésével. Ennek a tekintetnek állt hatása alatt mindig a férj, most is úgy hatott ez reá mint eddig. A szó ajkán halt el szemét lehunyta és elbocsátotta a szívé­re szorított kezet: nem nem fogja feltár­ni az elrejtett poklot, még egyszer erős akar lenni, a vég legyen méltó a legnagyobb önmegtagadáshoz. S az utolsó nagy küzdelem úgy megtörte erejét, hogy egy perczig ön tudatlanul hanyatlott hátra. Mikor magához í tért, körül jártatta tekintetét, s úgy tetszett neki, hogy hetek óta ily tisztán nem látott­­ és gondolkozott, mint most. Felvillant elmé­jében, hogy ha titkát magával viszi, ez a jjégtündér, ki oly megdönthetően bűvkört tu­dott maga köré vonni, soha sem fogja meg­­t tudni, hogy ő mégis erős férfi volt, de szó­­lani még sem mer, hisz az a tekintet rajta nyugszik még távol-tartóbban mint valaha, lennek a bűvös tekintetnek nem szabad fed­­i­­ően pillantani reá az utolsó napon . . . mit tegyen ? .... Meg van ! Ezt fogja tenni, igy feltárhatja szivét a­nélkül, hogy a szemek­től tartson. Naplójával mondatja meg tit­kát, s akkor majd ha ő már nem lesz, még­is a hölgy el fogja ismerni, hogy méltó volt hozzá az a férfi, ki így tudott magán ural­kodni. Felnyitotta ajkait, s akkor vette ész­re, hogy bár gondolata tiszta, ereje nincsen szólani, kezével intett, Csilla feléje hajlott. — Mi az Alfréd ? Alfréd egy végső erő megfeszítéssel keb­léről elővont egy kis kulcsot, s egy záros szek­rényke felé mutatott vele. Csilla megértette, oda vitte a szekrényt, aztán felnyitotta. A beözönlő vörös sugarak megcsillantak egy piros bársony kötésű könyven, melyen arany betűkkel e szó tündüklött: „Naplóm.“ Csilla kérdőleg tekintett a betegre. — Mit akar ön naplójával? — Azt akarom — gondolta a beteg — hogy mikor már nem tekinthetsz így reám, akkor olvasd el, mim voltál te nekem, s akkor a te tiszta szemed­ből hulljon egy pár köny azért, kit oly bol­doggá tehettél volna. — Alfréd, kérem mondja meg, azt kí­vánja, hogy elolvassam, vagy elégessem nap­lóját mielőtt elolvasnám ! Ah tehát el is égethetné, mielőtt meg­tudja, mi van benne! Ez a gondolat úgy megrettentette, mintha már is érezné bel­sejében az irtózatos forróságot, melyet a nap­ló égő lángja okoz. Hirtelen felkapta fejét, megragadta fe­lesége kezét: — ígérd meg . . . — ígérem Alfréd, de mondja ki, mit akar, hisz­en oly erős volt mindég, legyen most is az. A beteg kialvó erejét e szavak egy pillanatig felvillanyozták és gyorsan átválto­zott hangon kimondta, a­mit akart: — Erősebb voltam Csilla mint hitted ... a­mi nálad természet, az nálam erő volt . . . arra kérlek . . . Csilla nagyon kérlek . . . még ma . . .az után rögtön olvasd el naplómat, Ígéred? — ígérem Alfréd ! S ez volt utolsó szavuk, mert már az a mindent lángoló pírral bevonó vöröses napsugár egy fehér halottat, s egy özvegy hölgyet repesett körül. — Szegény férfi, legyen a te álmod nyugodt, egyedüli vágyadat teljesíteni fogom, ott fogsz pihenni, hová tiszta szived úgy vonzott. Egy pillanatig mélyen tekintett a leg­nagyobb harczot — az élet harcát — meg­vívott alakra, aztán csendesen megmozdult, az ágy függönyök zsinórját feloldta, s a ne­héz selyem piros függönyök susogva omlot­tak szét a halottas ágy körül. Ő pedig, mi­előtt nagy missióját teljesítené — a halott elszállítást — Ígéretéhez híven a naplót ol­­­­vassa át, egy óra elég lesz reá, hisz olyan rövid . . . talán röviden csak annyi van­­ benne, miként kívánja magát az igaz világba vitetni . . . Aztán egy óra múlva a halottas terem­ lángoló pírját még tökéletesebbé tette az öszszetépett s meggyújtott naplónak felcsa­pó lángja. A ledobott papírok épen az ágy függöny mellé hullottak, s meleg lobbanásuk meg-meg billentette a függöny nehéz sely­mét, aztán kis lánggyűrűk ingerkedve simul­tak a nagy piros bojtok hullámai közzé, s minden libbenésre forró csókot adtak a füg­gönyök selymére, még egy libbenés. . .még egy csók, s a függönyök lángra gyúrva a piros szoba tűzszinét igazivá varázsolják; a beözönlő napsugarak — melyek előbb oly fényes pírban égtek — elhomályosodnak az irtózatos fénytől. A rajongó szép aszszony ott áll a te­rem közepén és tekintette elérhetetlen tá­volban látszik tévedezni.Leomló roppant ha­ja körül hullámozza termetét, s tündöklő vörös fényével oly megdöbbentő észhangot képez a lángoló terem különös vörös fé­nyével. Mikor a naplóból azt olvasta, hogy az a jelenet akkor igaz volt, őrjöngve tépte szét és gyújtotta meg: az tehát az az öle­lés, azok a forró csókok igaziak voltak ? ez után nem tudott többé gondolkozni, s csak akkor eszmélt, mikor az ágyfüggönyök már egészen lángban álltak, ekkor ösztönszerűen egyet lépett, megakadályozni a tűzet, de rögtön irtózattal hátrált: Nem, nem, ha te megvetetted az isteni tiszta jégtemetőt, sor­sodra bizlak, hisz bensődet is ily gyűlölt lángok emésztették fel, hadd legyen ez sorsa külsődnek is ! Aztán eltűnt az égő teremből, úgy eltűnt, hogy síró mamája többé hírét sem hallotta szép hideg leányának, s zoko­gása közben mindég megjegyezte minden tásaságban, hogy a­kik oly különösen és mégis oly forrón szeressék egymást, mint az ő imádott gyermekei, még nem születtek e földre; ebből ő méltán következteti, hogy egy évig mindég bujdosik a leánya, akkor fog csak előjönni,­­ újból egy Alfrédot ke­resni. De az az év, melynek elteltével Csilla haza­jöjjön, soha sem kezdődött el. Ki tudja meddig űzte rajongása az óhajtott jégadag­­ba? Csak annyi bizonyos, hogy azt a szí-­­­vet, mely nem tudta megbocsátani a halott férj lángoló szerelmét soha, még azok a jég­lapok sem tehették hidegebbé, melyek egyi­kére —hosszú útja után — örök álomra haj­totta szép fejét. —Vége a regénynek.— Ja, s nincsenek emberek, kik a reformokat valósítsák. A „Novoje Vremia” azon nézetben van, hogy ha az orosz diplomácia bátrabb eljárás által az angol kormány elé azon alternatívát állította volna, hogy vagy egyezzék meg a pétervári kormánynyal, vagy azonnal Orosz­ország ellen és az ottomán birodalom javára foglaljon állást, akkor a londoni cabinettel egészen más eredményt lehetett volna el­érni. Azon körülmény pedig, hogy a londoni jegyzőkönyv március 31., a­ naptár szerint 19-én, azaz a Lázár feltámasztásának nap­ján íratott alá, a „NI. Vremiát® következő megjegyzésre indítja: Holnap Lázár feltá­masztásának napja lesz. A szláv Lázár nem négy napig fekszik halva, lábán kezén rab­bilincsek által lekötve, hanem már néhány évszázadon át s nem történt még csoda, nem jött még senki, a­ki mondaná : Oldjátok fel őt, hadd járjon. Mind­örökké így lesz ez ? A szlávok barátjai nem vesztik el reményü­ket, s talán a Lázár feltámasztásának nap­ján aláirt jegyzőkönyv, a szlávok feltámadá­sának alapját veti meg. Ha az orosz politika helyes és kész a törökországi szlávokért be­avatkozni, — akkor igy okoskodik a moszk­vai „Ruszkija Viedomosti“ — meg nem elé­gedhetik a jegyzőkönyvvel s ennek aláírá­sával feladatát kimeritettnek nem tekintheti. A jegyzőkönyv Angolország aláírása mellett vagy a nélkül magában véve semmire sem vezet. A „Moszkov, Viedomosti“ azt gon­dolja, hogy a jegyzőkönyv eszméje Berlin­nek köszöni eredetét, minthogy Angolország részéről az aláírás első megtagadása a né­­met politika vereségének tartatott, mely min­dig közvetítő és békéltető szerepet játszott, most pedig arról volt alkalma meggyőződni, hogy összes fáradozása eredménytelen marad. A boszniai és herczegovinai lázadók, mint lapunk ismételve jelentette, már megkezdették a háborút, mely náluk csak rab­lásból, gyilkolásból és pusztításból áll. Ve­zérökül D­ipotovics szerb kalandort kiáltot­ták ki. Számuk azonban feltűnően csekély. Hiteles hírek szerint Boszniában öt csoport­ban működnek. Egy 250 főnyi csapat a Po­savinában, a Száva és Drina által alkotott három­szögben kóborol a hegyek közt s a Tulsa körül számos majort és tanyát kira­bolt Egy 400 főnyi csapat Bangaluka köze­lében pusztít Bosznia délnyugati határain, Despotovics közvetlen vezetése alatt; három csapatban mintegy 3000 lázadó tanyázik. A lázadók nem igen mennek az ország belsejébe: a határszélen maradnak, hogy ve­reség esetén osztrák-magyar területre szök­hessenek, hol menekülteknek adják ki ma­gukat s államköltségen élnek. 80,000 embert kell a lázadás miatt a monarchiának eltar­tani. Herczegovinában csak két önálló lázadó csapat van. Az egyiket Musics Iván lelkész vezeti Dubrava tájékán s mintegy 300 fő­ből áll; a másiknak vezére Peko Pavlovics. 560 főre megy és a Duga szorosban kóborol ,­ tehát Montenegróval a béke létrejön, úgy a 20.000 főnyi török sereg, mely e tartományokban van, teljesen elégnek mutat­kozik arra, hogy a lázadásnak mielőbb véget vessen. Az olasz-orosz viszonyra vonatkozólag a „Fanfulla” azon fontos felvilágosítással áll elő, hogy Ignatieff tá­bornok és Robilant gró nejei unokatestvérek. Szerinte e körülménynek tulajdonítandó Ig­natieff bizalmas érintkezése Robilant gróffal. Azon hirt, mintha Oasz és Oroszország kö­zött titkos szövetség léteznék, a „Fanfulla* tökéletesen tévesnek nevezi és czikkét e felkiáltással zárja be: „Ím, osztrákok, itt a kezünk !* Legújabb. Konstantináply, apr. 6. A jegy­zőkönyv tegnap átadatott Szavjet pasának. — Szavjet pasa kijelenté, hogy meg fogja kére I­dezni a sultán elhatározását. Bukarest, ápril. 5. A fejedelemnek a kamarák bezártakor fölolvasott üzenete s szerencsét kiván a képviselőknek, hogy a pénzügyek helyzetét megjavították, a költség­­vetést egyensúlyba hozták s hazafiságukról tanúságot tettek, midőn a keleti bonyodal­mak közepette oly viseletűt tanúsítottak, mely Románia tekintélyét a külföldön emelte s a nemzet méltó ágát megőrző. A senatusban egyszerűen a föloszlatási határozat olvas­tatott fel. A senatus i választások valószínű­leg legközelebb fognak megtartatni. Bukarest, april 5. A hivatalos lap közli azon, az összes miniszterek által alá­­í­­rt jelentést, melynek alapján a fejedelem a senatus feloszlatását elrendelte, a jelentés előadja, hogy a senatus mint alkotmányos regulátor egyátalán nem teljesítő feladatát és constatálja, hogy a senatus 140 napos ülés­szak alatt csak 62 ülést tartott, melyből 35 , haszontalan interpellációknak volt szentelve, melyeknél minden, még a külügyi politika is a kormány elleni fegyverül használtatott. A miniszterium türelmesen várakozott azon re­ményben, hogy a pénzügyi kérdések igénybe vétele és a hazafiasság által e rendszeres opponálást el fogja hárítani, de ez hiú re­mény volt. A legutóbbi interpelláció után mely a pénzügyi helyzetre vonatkozván, a m­inisz­triumi állását megerősí­t, a senatus több az ügyrendben megállapított számban ült össze, hogy a költségvetés egyensúlyba hozását az ülésszak les­zárta előtt megakadá­lyozza. A minisztérium elhatározta ennek kö­vetkeztében a nemzetre appellálni, annyival inkább, mert a jelen pillanatban számos, az ország szervezetébe mélyen benyomuló re­formterv várja az elintézést. BELFÖLD: Miniszteri rendeletek. A pénzügyminiszter három körrendeletét közli a hír­­lap Az egyik mart. 22 -én kelt s a polgári állomásokra jogosult és ilynemű állomá­sért folyamodó kiszolgált altiszteknek elutasí­tás esetében adandó indokolt határozatra vo­natkozik. Az illető hatóságok, intézetek és vál­lalatok eddig rendesen oly rövid határozattal utasították vissza a folyamodó altiszteket, hogy abból a mellőzés okait meg nem tud­hatták, és azon hiedelemben, hogy mellőzé­sük törvényellenesen történt, ügyük orvos­lása végett a honvédelmi, vagy a hadügymi­niszterhez sőt legfelsőbb helyre is folyamod­tak. Ennek kikerülése czéljából jövőre vilá­gos és az elutasítás indokait magában foglaló határozatok hozandók. A másik rendelet márt. 23 -án kelt és a megszüntetett szőlőbeli tartozások megvál­tása körül követendő eljárás iránti szabály­­rendelet 92-ik, valamint az adóhivatali uta­sítás II. rész 42. §-át akként módosítja, hogy teljesen befizetett szőlődezmaváltsági bekebelezett járulékok törlése ezentúl nem úgy mint eddig, a felek, hanem az adóhiva­talok által „hivatalból”, a fél legkisebb ter­­heltetése nélkül eszközlendő.Új esetekben az adóhivatal az összes járadékát kifizetett válságkötelezettnek tartozási könyvecskéjét előbb a pénzügyminisztérium hitelszámvevő­ségéhez terjeszti fel a törlésre vonatkozó engedély megadása végett. Végül a harmadik, márt. 21-én kelt rendelet, az adófelügyelők és adóhivatalok­hoz van intézve, a bírói árverések útján be­adott ingatlanok után elsőbbségi joggal bíró adók és azok kimutatása tárgyában. Egyön­tetű eljárás czéljából a miniszter rendeli, hogy ezen elsőbbségi jog az illető föld vagy haladó, és illetékegyenértéktartozás, valamint az illető birtokra való tekintettel adott, ille­ték­ig államilag biztosított vízszabályozási ínség­, vetőmag stb. kölcsönjárulékok lejárt részleteire nézve veendő igénybe, hogy az elsőbbség a sikeres árverés napjától vissza­felé számítandó; hogy a hátralétt kimutatás csak a vé­­llár felosztására határnapot kitű­­ző bírósági végzés vétele után terjesztendő fel az ill­tó bíróság elé; és végül, hogy az eladott birtokot terhelő három évnél régibb de bekebelezettt köztartozások külön kimu­tatásba foglalandók.­ A közigazgatási bizottság mint el­lenőrző testület. (N. B. I ) E ciim alatt egy czikket közöl a „Tolnamegyei közlöny* ből átvéve, a nagy szakértelemmel szerkesztett „Közigaz­gatási Lapok” utolsó száma. E c­ikk legin­kább a közigazgatási bizottságok válasz­tott tagjaira kívánja a közigazgatás ellen­őrzését ruházni,­­ csaknem vizsgálóbírói ha­táskörrel felruházni ezen úgynevezett füg­getlen tagjait a közigazgatási bizottsá­goknak. A terv következő: oszlassák fel a tör­vényhatóság területe a tíz választott bizott­sági tag közt tíz felügyeleti cso­portra. A felügyelő tag évenként köte­les saját felügyeleti csoportja minden közsé­gét beutazni, ottan meggyőződést szerezni, hogy a felsőbb intézkedések a közigaz­gatás minden ágában végrehajtottak­­, s mikép­p­­ jegyzékbe veszi a tapasztalt hiányokat, szabályellenességeket és mulasz­tásokat. A községi elöljáró a bizalmi tag meg­keresésére kitűzheti a napot, midőn a bizal­mi tag a községben megjelenik, s a kitűzött napon bármely panaszos fél közigazgatási természetű ügyét a bizalmi tag tudomására hozhatja, nemkülönben maguk a községi elöl­járók vagy a járási tisztviselők elleni pana­szokat. Miket a bizalmi tag mind öszsze­­gyűjt, s utazása eredményéről a közigazga­tási bizottság ülésében jelentést tesz. Ennyiből áll a terv, mely közigazgatá­sunkat megjavítani akarja. Kitalálni könnyű volt. Leírni nem volt nehéz. De végrehaj­tani kisértse meg a „Tolnamegyei Köz­löny !* Vegyük azonban részletenként: nem le­hetünk pártolói a t­ervnek elvi szempontból sem, mert ez a felügyeleti jog a községi tisztviselőkre nézve közvetlenül a ezbiró, a járási tisztviselőkre nézve pl az alispánt il­leti, mint a megye közönsége határozatainak végrehajtóit , utóbbit úgy is, mint a megye közönsége időközbenes személyesítőjét. S maga a közigazgatási bizottság egyátalában hivatva nincs ily kutatásokat eszközöl­ni, neki mint ellenőrző testületnek joga van ugyan a közigazgatás minden ágában az ügyek folyását szemmel kisérni, de nem ter­jedhet ez a jog annyira, hogy folytonos i­n­­quisitiót csináljon. A felelősség első­sorban az alispánt terheli a megyei közigaz­gatás jóságáért. Ha mulasztásokat tapasztal, a­örvény kezébe adta a jogot azon segí­teni; kötelessége, már hivatásánál fogva a megyét évenként beutazni, akkor elmondhatja mindenki panaszát, sérelmeit, s egy olyan közegnek mondotta el, mely segíteni is tud, s nem kell még jelentéseket A kősziklák virágairól. KOCH ANTALTÓL (Vége.) A mészpárnak ezen könnyű­ hasadását már régen ismerték a német bányászok, mert ezen tulajdonsága után képezték nevét „Spuih,“ mely a „spalten“ szóból ered; de csak a mult század végével költ­öt­te fel annyira a tudósok figyelmét is, hogy a franc­ia tudós abbé Haüy ezen hasadásból kiindulva a tu­dományos kristálytant megalapítá. Már egy századdal Haüy előtt a mészpárnak egy­más igen érdekes tulajdonságát fedezte fel a dán Erasmus Bartholin, azon tulajdonságát t. i., hogy a rajta keresztül nézett tárgyaknak ké­pét kettőzve mutatja. Az izlandi mészpáttal, mely tökéletesen víztiszta, legjobban észlel­hetjük e tüneményt, s azért különösen elne­vezték kettőzőpátnak is. Később azonban rá­jöttek, hogy a kettőzés, vagyis kettős su­­gártörés, egy általános sajátsága a kristá­lyoknak, kivévén a szabályos rendszerbe tar­tozókat, melyeket ily módon határozottan meg lehet különböztetni a minden más rendszerű kristálytól. A mészpáton kívül azonban min­den egyéb kettőstörő kristálynál finomabb physikai eszközök segítségével lehet csak !

Next