Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-04-08 / 81. szám
évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: „JORUA-uTCZA, nyomdaépület. fléstelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. ,■ háti au kéziratok nem adatnak viasza. Ji íJa® ____ Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. N A F J L A F 81-dik szám. Kolozsvár, csütörtök, 1880. április 8. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcza.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 frL évnegyedre . 4 írt — ki félévre...............8 „ egy hóra . . . „ 60 . Hirdetési dij: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 26 kr. és őszintén ... y. lyesség és mérséklet politikájához.“ Gladstone legutóbb West Caldesben tartott beszédében pusztán belügyi kérdésekkel foglalkozott. Londonból ápril 3-ról írják: A tegnapelőtti választások megerősítették az előző nap eredményeit. Eddig az összes választások kétharmada ismeretes és nem várható, hogy a legközelebbi napokban az eredmény a Beaconsfield-kormány javára változnék. Eddig a konzervatív párt egy kiválóbb tagja sem bukott meg. Az a kérdés, mit teend Beaconsfield? 1868 ban, midőn a kormány a választásokban megveretett, Disraeli a parlament összejötte előtt nyújtotta át lemondását a királynőnek. Gladstone 1874 ben ugyanezt tette, ekkor kilépett tartózkodó magatartásából, ezáltal megmentette a békét. Ami a jövőt illeti, Cross azt hiszi, hogy a szabadelvű párt, mely annyira gyalázta az eddigi kormány külügyi politikáját, meg fog győződi, hogy nem lehet más politikát követni sem a külügyi, sem a belügyi kérdésekben Lord Hartington Walton at Daleben tartott beszédében ismét élesen kikelt az eddigi kormánynak a keleti háború alatt folytatott politikája ellen, mely oda irányult, hogy Angliát háborúba keverje azért, hogy Törökországot Európában fenntartsa, és hogy e czélját valósítsa, mindig angol érdekeket hozott fel ürügyül, melyek pedig veszélyeztetve nem voltak „Vannak idők, igy szólt, midőn valamely országra nézve egyedül a konzervatív kormány a leghasznosabb, de mi határozottan tagadjuk, hogy a jelenlegi kormány valóban konzervatív politikát követett. E kormány sok tekintetben és különösen külügyi pol mre a jeles Beaconsfield-kor\l fllltül \(||(|SZ1(1S0K. máiy befejező nagy actióját, ime a választásokban többségre segíti a whi-Egészen váratlan az, ami Ang- leket az agitáczió, azon pártot, mely Hban végbe megy. Mihelyt megala- u®k egyik legszájasabb vezére nyíltan költ a mostani Beaconsfield kormány, hirdeti, hogy rokonszenvezik Muszkaiig kormányzott egy évig békében s országgal, az olaszokkal s a déli szláras kitörtek a zavarok keleten, vokkal és politikai hitágazatként proflabb Herczegovinában (1875. nyáron), klamálja, hogy gátat kell vetni Ausztriáján tovább, mignem lángba borult Magyarország növekvő befolyásának „egész Balkánfélsziget és Ázsiának keleten, előbb nyugati része , majd bábom tört ki, általában, mindazok után, a tü közén-Ázsiában, később Dél-Afrimiket az angol szabadelvűek az utolliban jó öt év alatt tettek és mondottak. Tehát öt évnek mozgalmas ese-' épenséggel semmi okunk örülni győzelmei között kellett a Beaconsfield-i meiknek’ sót tartunk tőle, hogy be talál kormánynak vezetni azon nagy biro- teljedmi Bismarck lapjának azon megélőm ügyeit, mely nagy politikai ésjegyzése és illetőleg jóslata, hogy egy anyagi érdekeinél fogva arra volt utal- fágol szabadelvű kabinet alakulása egy ____________^ va hogy többé-kevésbbé intézőleg szól- jdentésű lesz a békének előbb-utóbb fizikájában, oly eljárást követett, mely épül bele ezen eseményekbe. És az audi bekövetkező megzavarásával. És még úgy bámulatra és aggodalomra indított a kormány nemcsak szólt de tett inkább megerősít minket ez aggoda volna a ráé‘ konzervatív Allan G"' , GS .’ (le,t.e,t lomban H a r t i ri e t o n mamim sza- mint bennünket. Nem azért ki is tett valóban sokat, amire a büszke . . .. országtól, hogy nagy forradalmi, vagy fel-1 , .. . 1 11 11 . hanoim VP/pr mnih mnnrrainmarorii . , Albion csak büszkébb lehet. Abadelvű vezér újabb programmszerű forgató változtatások tétele czéljából be-Nyugat-Európával megtartva a nyilatkozata, melyben egyebek közt tyettesítse mással a jelenlegi kormányt, contactust, nem csak , hanem több azt hangsúlyozza, hogy az eddigi kül- hanem azért, hogy visszatérjünk az esze esetben vezérszerepet is játszva (pl P°htika szellemét okvetlenül meg Salisbury hatalmas jegyzéke a san-kell változtatni. És hogy erre okvetlenül törekedni is, fog egy szabadelvű kormány, már abból is következtethetni, hogy az utóbbi öt év alatt a súrlódás kormánypárt és ellenzék között, mondhatni, kizárólag külpolitikai kérdések miatt történt, s most zése és új alkirály trónraemelése által "s a külpolitikai differenciák azok, demegingathatlanul erős talajra fektető üz egeket leginkább s legtöbbször fejtegetnek a választási küzdelmek folyamában. Szóval, egy angol szabadelvű kabinettel egy új faktor lép az európai politikába s azzal számolni kell. stefanói egyezmény után, az angol flotta a Besika öbölben segített a berlini szerződés által Európának egy nemzetközi törvényt alkotni ; a suezi részvények megvásárlása által, majd később az egyptomi pénzügyek rendeangol befolyást Egyptomban hasonlót cselekedett Kis-Ázsiára nézve a portával kötött szerződés által; az indiai „császári“ czímnek és hatalomnak megfelelőleg, biztosítá az indiai nagy birodalom határait Afganisztán felöl, honnan egyre fenyegető az orosz befolyás . Afganisztán, mely előbb nem volt egyéb egy orosz hadműveleti terrénumnál, ma már angol provinciáia Dél-Afrikában ugyanez történt, — a félelmes zuluk teljes leveretése és királyuknak fogságba ejtése által. Az angol hatalom és befolyás tehét tetemesen növekedett és gyarapodott, részben biztosíttatott hosszú időkre a Beaconsfield kormány alatt Persze ez a hatalmas activ politika pénzbe, áldozatokba került. De olyan áldozatokba, melyek csak befektetések a jövő érdekében. Hanem ezzel mit sem törődtek a szálas szabadelvűek. Öt éven át egyebet sem tetlek, minthogy éktelen agitácziót sejtetmajha aggályainkat ne igazolná a jó-! A Times azonban azt mondja, hogy nem jött ki a kormány és politikája ellen. A kormány részéről jött minden actióra övetkezett az ellenzék részéről egye a nagy mérvű agitáczió, mely mindélesebb körökre vetette ki gyűrűtevő, mert mi komolyan óhajtjuk a békét, szükséges, hogy a kormány e példát kövesse. Az ország alkotmánya nem ismer pártokat s nem tesz különbséget konzervatív és szabadelvű kormány közt De előbbutóbb a kabinet mégis kénytelen lesz a liberálisok nyomásának engedni. A választások eldöntötték, hogy a konzervatívok, minthogy munkájuk be van fejezve, egy időre lelépjenek a színpadról, de művök megmarad. — A cyty választói összefüggésben állanak az ország érdekeivel Az ő szavazatuk azt jelenti, hogy az országnak nincs oka elégedetlennek lenni az utóbbi évek politikájával, a liberálisok tehát nagy tévedésben lennének, ha örömujjongásukban azon eszmének engednék át magukat, hogy az ország hangulata megváltozott, s hogy azt az óhajt táplálja, hogy a Beaconsfield minisztérium által elért eredményt meg kell dönteni. Mivel tartozunk mi nekik ? Aztán kibékültünk velük politikailag. Nem akarjuk hánytorgatni, hogy kinek volt rá nagyobb szüksége. A dolog „bevégzett tény.“ És ennél becsületes őszinteségünkben nincs mit kételkedni. De vannak dolgok, melyek nem „bevégzett tények.“ Az osztrákok dominálni akarnak felettünk, ahol csak szerét ejthetik. Politikai, társadalmi s minden kulturai tekintetben befolyást praetentálnak s igyekeznek kiküzdeni maguknak. És az az indolentia, melyet mi tolerantiának szeretünk nevezni, megengedi, hogy Magyarországon tényleg ma is német propaganda űzessék minden téren. És a mi ellen, mint halálos ellenségünk ellen küzdöttünk az elnyomatás alatt, — most hagyjuk szabadon terjesztetni és ápoltatni a nemzetben. A német nyelv kötelezett tantárgy iskoláinkban, minden más európai nyelv fölött. A magyar kereskedő és iparos német nyelven levelez az osztrák gyárossal, 8 német nyelven kínálgatja neki a magyar pénzt. A magyar hivatalok német nyelvű átiratokat küldenek Bécsbe s ilyeneket kapnak onnan. De ha oda magyar czimzetű átirat érkezik, nem fogadtatik el, mert a czimzés érthetetlen. Nálunk a miveletlenség sajnálatos jelenségének tekintetik, ha valaki nem tud németül beszélni. De azon a kérdés: a német társadalmi és irodalom-művészeti befolyás kiküszöbölése. A dolog megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Midőn a fővárosi communitás határozatának híre Bécsbe jutott, ott egész vihart támasztott. A bécsi sajtó dühösen fortyant fel a kitiltási „Scandal“ ellen; rátámadt nemcsak a fővárosra, de magára a nemzetre. Becsmérelték nemzetiségünket, irodalmunkat, művészetünket, a leghitványabb módon. Szemünkre hányták hálátlanságunkat, — pedig mennyivel tartozunk nekik! Kijelentették — ősi osztrák szokás szerint — hogy ami Magyarországon életrevaló, nemes, jó és becsületes, az mai napig is mind német! És fenyegettek, hogy ha berzenkedni merészkedünk, hát majd megmutatják ők, hogy ki az úr a mi házunknál! Ilyen volt a bécsi sajtó hangja, a német színészet kitiltása miatt! így diskurál az osztrák-német a magyarral és a magyar nemzettel! És mi gyönyörködünk saját pénzünkért a magunk pirongatásában. Mert hizlaljuk magyar előfizetési díjakkal azt a sajtót, mely ha a magyar nemzetről beszélt, sohasem hordott piszkos nyelvén egyebet rágalomnál és hazugságnál Mikor fog a magyar nemzet önérzetre ébredni ez impertinentiával szemben ? Mikor fogja számon venni, hogy, .. , , e , , . , „ „„ z* ízű , zi , x u a a , senki sem akad fenn, ha egy német köz egyátalában kell-é és szabad-é neki j’__ e hadtól, mely rajtunk éledik, azt is eltűrnie, hogy szemtelenkedjék velünk. Mivel tartozunk mi nekik ? Három század óta tartjuk a lelket bennük, s tápláljuk őket vérünkkel. Háromszáz esztendeig küzdöttünk nemzetgyilkolási kísérleteik ellen, s mentésükre siettünk, mikor ők forogtak veszélyben. Nem volt az a gonoszság, melyet ellenünk el ne követtek volna, s nem volt az a jó, miben mi őket ne részeltettük volna. Mivel tartozunk nekik ? Mikor végre jogaink nyílt védelmére keltünk, külellenséget is hoztak reánk, s mikor a porosz hadsereg majd belefullasztotta az osztrák birodalmat Pozsonynál a Duna hullámaiba — a magyar nemzet nagylelkűen odanyújtotta mentő kezét. Königgrätz alól e nemzet védő karjaiba futottak, s mi elhárítottuk másodízben is a porosz halálos döfést. Első ízben akkor, mikor a magyar Rendek jónak látták saját kardjaikkal nyitni utat a germanizatiónak Magyarországra, ma Terézia alatt. I tünk él s a mi kenyerünket eszi harmincz esztendeig, s egy árva szót sem tud magyarul. Ha magyar társaságban egy német van, az egész társaság udvarias kötelességének tartja németül beszélni. A ki nem teszi, Mokány Berczinek deklaráltaik. Boltczégeink, mindennemű felirataink, vendéglői étlapjaink legalább felerésze német. És igy tovább mindenben, mindenütt, nagy és kis dolgokban egyaránt. Magunk terjesztjük generozusan a germanizatiót, s még megköszönjük a németnek, ha szíveskedik segédkezni e nemes munkában. És a német, az osztráknémet? Még a magyar levegőt is csak praeparálva bocsátja át a Lajthán. A mi magyar, abból csak a pénzt nem contemnálják és nem utasítják vissza. Legalább mi nem tudunk egyébre példát És a mi közönyünket, lágyságunkat kizsákmányolják arra, hogy minél Má-1 nagyobb mértékben befolyást gyakoroljanak reánk. Teljes-Van-e okunk tűrni ? — jéggel nincsen ! Vájjon nagy kár esnék-e bennünk, ha észre találnék venni, hogy annak a botnak, melyet az osztrák — a mi segélyünkkel — a mi hátunkhoz ütöget, két vége van, még hozzá a hosszabb vége a magyar kézben, s ezzel meg a magyar ütögetheti vissza osztrák bátra kamatostól mindazt, amit tőle kapott? Próbáljuk meg. Hogy minő systemát kell az anti-germán, helyesebben anti-osztrák propagandára nézve követnünk, s e tekintetben nincs miért hogy törjük a fejünket. Fogadjuk el egyszerűen azt a rendszert, melyet ők a mi megrontásunkra alkottak. Épen jól fog — ellenük. Küszöböljünk ki társadalmunkból, kereskedelmünkből, iparunkból, irodalmunkból s művészetünkből minden olyast, ami nálunk a német befolyás terjesztésére vezethet. Csak akarnunk kell, s ezt a procesSUst nagyon rövid uton keresztülvihetjük, anélkül, hogy valami kárt szenvednénk miatta. Az angol választási mozgalmak az utóbbi napokban sokat vesztettek korábbi izgatott jellegükből, s az angol közvélemény most inkáb azon kérdéssel foglalkozik, mint fognak alakulni a jövő esélyei, ha a szabadelvű pártból fog a kormány megalakulni, s kik lesznek e kormánynak tagjai. A választási beszédek is gyérülnek, s a Times legutóbbi száma csak három beszédt közöl. Ezek egyiét Cross, a belügyminiszter tartotta Lverpoolban, ápril. 2 ikán, midőn tehát a szabadelvűek győzelme körülbelül bizonyos volt. E beszédben rövid áttekintést nyújt az angol kormány külügyi politikájáról, s konstatálja, hogy midőn a Márványt ngerve rendeltetett az angol hajón, s az indiai csapatok Európába hozattak, a háború veszélye a lehető legnagyobb volt, s e háború lángba bontotta volna egész Európát, mely lőporral volt behintve. Midőn tehát az angol kormány A német. Tréfás alakban komoly kérdés van fölvetve a „Magyar Polgár“ egyik közelebbi számában, a budapeti német színház bezáratása alkalmából. TÖRVÉNYJAVASLAT a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról. Osztályozás. (Folytatás.) 62. §. E tankerületi főigazgatókat, különös tekintettel a tanári pályára képesített és azon működöttt szakférfiakra, a vallás - és közoktatásügyi miniszter előterjeszésére, ő felsége nevezi ki. 53. §. A tankerületi főigazgatók rendes évi fizetéssel ellátott és nyugdíjra jogosított állami tisztviselők , s mint ilyenek, ékök hosszára neveztetnek ki, s állásukról csak a 49 § ban kijelölt esetekben és rendes fegyelmi eljárás mellet mozdíthatók el. Nyugdíjak iránt külön törvény intézkedik. 54. §. A tankerületi főigazgató kötelessége: 1. a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen rendelkezése és vezetése alatt álló s az előbbi és ezen fejezetben tárgyalt, úgyszintén a törvényhatóságok és községek által fentartott középiskolákban a törvény és a kormány rendeleteit végrehajtani, illetőleg azok végrehajtásáról gondoskodni; a hitfelekezetek és a magánosak által fentartott középiskolákban pedig a törvény rendeleteinek teljesítését — mint az állami főfelügyelet közegei — felügyelni; 2. a tankerületéhez tartozó valameynyi középiskolát évenkint, a szükséghez ne m TARCZA. Idegen világban. Klára levelet kap. (Folytatás.) sak közül. És a ki ez édes csábnak enged , azt a tavasz egész erejével hatalmába ragadja. A harmat megfürdeti, a szellő meg törülgeti, a napsugár megmelengeti, a pázsit megpihenteti, a vandárdal elandalitja, szór érezte, hogy lelke megkönnyülne, ha a lepke megmosolyogtatja — és a meg Elbeszélés. IRTA: JaDALI GYULA. N. egyszer jól kisírhatná magát, — de egy köny nem birt elszivárogni szemeiből. — Mintha ama borzasztó nap óta ki lett volna lopva szivéből a jóltevő könyek forrása. — Na,n tudok sinni. Épen úgy vagyok, mint ahogy a szegény György volt ! — suttogó gyakran önmagának. Szegény szülei mindent elpróbáltak, vele dédelgették, mint a beteg madárkát. Tudós orvost hozattak hozzá, akinek híven elbeszélték az esetet. Az sem tudott egyebet mondani,mint hogy el kell vinni innen; talán a légvállás^' ~~ ^'azokban is csak" a György Hiszen akarták volna azt szívesen, ““aia okozóit látta. Hiszen nem a tud Bálint gazda maga is ajánlotta elégszer. v“g y» a szellemi műveltség után való s a báróné is egyre küldte a sürgetve hivó , vonta ezt oly ellentállhatlanul a leveleket, — de Klára hallani sem akart távolba? , a dologról. Beleült a tűzhely mellé, ha tán a — Nem! nem! — kiáltott fel ijedlángokban, a pattogó szikrákban jgen, mihelyt ezt szóba hozták. S arcza oly gj ’ ... i .......... r u‘~' “.-ti '• 4 aka' sem ismert — költői képzeletörődött test, az egyrötört lélek egyszerre csak azt veszi észre, hogy valami csodálatos történt vele s mintha más szemmel látná, — más szívvel érezné az egész világot, így történt ez Klárával is. A György temetése óta még nem lépett volt ki házuk ajtaján s íme, egy szép tavaszi délelőtt a leányka egyszerre csak azt a kérdést intézte anyjához nem volna-e jó, ha egy kissé kimennének a ligetbe. A jó Bálintné asszonyom úgy megörült ennek, hogy a főző kanalát is eldobta s rögtön abba hagyta az ebéd-készitést Hadd kopjék most az egyszer az apjuknak az álla, vagy elégedjék meg a kis Marcsa fűzfővel — de ő bizony viszi a kedves beteg leányát a ligetbe. És csakugyan el is mentek s bejárták a liget minden zeget-zugát. A ligetből egy gyalog ösvény a temetőbe vezetett át s Klára ráesett az anyjára, hogy látogassák meg egyúttal a György sírját. Az anya engedni volt kénytelen át mentek hát a temetőbe s leültek a puha gyepre, a sirhalom keresztje mellé. Felséges idő volt; még a szomorú fejfák is derült fényben ragyogtak, s mintha a temetői füvek is azt suttogták volna : „Milyen édes, milyen szép az élet!“ A Klára tekintete a György fejfáján pihent , a szerető anya örömteljes meglepetéssel vette észre , hogy leánya arczán most nem jelentkezik a rémület, az iszom .^örgy°íéraTetes^alakjai összecsap zsit, a lombosodó fák, a leslő virágok anyat ama borzasztó kifejezése mely angl'id» '• sz«d‘Tjes arczaival, megüve- dalos madarak, a a ^ ny.szoi^ rendűé me^ ezivat - Csak méla. szemeivel. beteget úgy csalogatják kifelé a szobafa- csöndes bánat tükröződött rajta. ismít rango!íDan, a pattogó szikraKDau , ten, miueiji. ói,«..» o aiw.. CT“egyetemének azok a mosolygói ! rémületet fejezett ki ilyenkor, hogy Of tÜndérkék melyeket — még önben további tárgyalást abba kelle humin hagyni. Sokszor úgy tetszett, mintha a szó Hanem hát igaz az, hogy az idő hatalmas egy orvos. Pár hónap, akármilyen kínosan, de raé"is csak letelt, s tavaszodui kezdett. __nava dui iuouoaumo _ És az is bizonyos, hogy van a taréiaideg-meg kísértette: újra építgetni vaszban valami titkos gyógyító erő, amit légvárait, — de a tarka áb- nem lehet a patikában készíteni, ítt n.?egyszerre csak oda tolako- A mosolygo égbolt, a zsendülo pákint Hasztalan kísértett meg mindent, hogy 20 ^Ondolataitól meneküljön. re Elő elővette könyveit, Írásait — mi ditffftm^’ Bu-felejtésill, szülei maguk is buztoztatás segíteni fog. kelvez'vw mégis érte: ~ «Oh Klára, ha csak zárivá meg Próbálnád ?“ — s ilyenkor bor- szolta fel és sikoltva menekült a a amely távolabbi zúgába mintha JQ üldözők elől menekülne. Szegény kis leány! Tiszta ábrándjai rózsás magasából le volt sújtva a porba — egy sír halomhoz. Egy öngyilkos .ihaimához — a ki ő érezte ölte meg magát! És még csak sírni sem tudott. Hány A lányka aztán elkezdett beszélni Györgyről. Elmondta utolsó beszélgetésük minden legkisebb részletét; folyt ajkáról a szó, mint a megáradott patak, aztán hirtelen elhallgatott s a következő pillanatban — kitörő zokogással vetette magát anyja karjai közé, és ott zokogott hosszan, fájdalmasan . . . édesen. — Látod anyám — szólt azután, — könyben úszó szemeit anyjára emelve — most már sírtam. Hátha úgy járok én is, mint a szegény György, s nekem is közel van már a halálom órája. De a leányka ez egyszer csalódott. Ha a György könyei a halál előpostái voltak, az övéi a gyógyulás, az élet hírnökei lettek. Ez napságtól kezdve a leányka határozottan a javulás ösvényére lépett. Szemeibe kezdett visszatérni a tűz, arczaiba az élet színe; nem rebegett, ijedezett minduntalan, mint a félénk őzecske; sőt egyegy mosoly is röppent el ajkain, még ugyan gyorsan suhanva tova, mint a madár, mely egykori fészke körül repes ; de ha a madár régi tanyáját kémleli, ez annak a jele, hogy vissza akar oda térni. Most már gyakran észrevehető élvezettel merült el könyveibe s írásaiba, s mikor egy nap épen ilyes foglalkozása közepatt érkezett keresztanyjától egy újabb sürgetve hivó levél a leányka hangosan olvasta el azt az övéi előtt s egy kis gondolkodás után azt mondta anyjának, hogy ha ellenére nem lenne, talán már csak raégis elkéne fogadnia az annyiszor ismételt meghívást. Ahogy Bálint gazda megörült ezeknek a szavaknak, azt ember el nem képzelheti. Most már neki is ez volt legforróbb óhajtása, mert a jó öreg pár hónap alatt kezdte belátni, hogy akármi történjék is, az az egy bizonyos, hogy leánya túl van már azon, hogy Várfalván, ez egyszerű faluban, igazán boldog lehessen. Hadd menjen hát messze, ki a nagyvilágba, úri pártfogónőjéhez. Keresse a boldogságot, ahol feltalálhatni véli. Egy szép májusi hajnalon tehát fölültette a leányát a szekérre, — s Klára egy nappal később, keresztanyja — Várfalvi bárónő — fedele alatt volt. III. ,pártfogónő.“ Iia azt mondjuk , hogy Várfalvy báróné majdnem az egész fővárosban ismeretes volt, ezáltal jeleztük azt is, hogy nem tartozott a mindennapi egyéniségek közé. Midőn huszonkét éves fia , tizenhét éves szép leánya kíséretében kikocsizott vagy kisétált, vagy a színházban és hangverseny-termekben megjelent, a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek köszöntéseit kelle, majd minden perezben viszonoznia s e köszöntések modorában rendkívüli változatosság vala. Tisztelet, nagyrabecsülés, hála — de aztán kicsinylés, lenézés, sőt olykor gúny is nyilvánult azokban. S valljuk meg: e hölgy mindezekre — a lenézést kivéve — kisebb nagyobb mértékben érdemes volt. Ama lények közé tartozott, kiket a világ „kivételes egyéniségek“ nek szokott nevezni, kiknek kedvtöltéseik, szokásaik, elveik, vagy mondjuk, szeszélyeik sok tekintetben eltérnek ama körökéitől, melyek közt élnek, de kik bírnak bizonyos jogezimekkel, melyek ez eltéréseket a közönség szemében mintegy szentesítik. Ily jogezimek, főleg nőket illetőleg : a magas születés, gazdagság, szépség és a szellem. Özvegy Várfalvy bárónő ezek közül hárommal teljes mértékben rendelkezett. Volt nagy vagyona, nemcsak férje, hanem szülei után is s két szép felnőtt gyermeke s harmincznyolcz éve daczára, még történetünk idejében is egyike volt a legszebb szőke nőknek. Az pedig általában el volt ismerve, hogy a szellemesség tekintetében nem igen akadt párja. _ Csupán a magas születés hiányzott részéről s ez vajminek keserű órát szerzett neki Mikor a boldogult Várfalvy Miklós báró, ellenállhatlan szerelmétől indíttatva oltárhoz vezeti a középsorsú leánykát: roppant méltatlankodás tört ki a „magas társaság” köreiben, úgy, hogy az ifjú pár jónak látta egyik-másik birtokán, csöndes visszavonultságbban rejteni el szerelmi boldogságát. Nem is bánta meg egyikök sem. Amilyen életet ők éltek, azt ugyan az angyalok is bátran megirigyelhették volna. Az ifjú nő, a vidéken, ahol csak megjelent, rögtön ki tudta nyerni magának a közszeretetét. Volt valami lényében, ami ellenállhatlanul vonzott magához. Még a jámbor földnépe is, mely oly zavavarba szokott jönni az úri ruha előtt, bizonyos gyermeki ragaszkodó bizalomra gerjedt, mikor a jó földes asszonyt mosolyogni látta. . . . S a fiatal úrnő valóban érdekelte magát az egyszerű nép sorsa iránt. Gyakorta megjelent a szegény emberek kunyhóiban , órákig elbeszélgetett velük, megsimogatta gyermekeiket, kikérdezte bajaikat s a hol emberileg segitni lehetett, készen volt a segítséggel. Meglátogatta a falusi iskolákat — egy-kettőt ő maga is alapított — könyveket, ruhákat osztogatott, tanítókat, tanulókat jutalmazott s rövid idő alatt messze földön úgy ismerék, mint a szegények és gyámoltalanok őrangyalát. Sereget tett volna ki azok száma, kiknek szemeiből fölszántotta a szenvedés könyeit, 8 egész csapatot képeztek a mindkét nemű paraszt-gyerekecskék, kik aban a szerencsében részesültek, hogy a leereszkedő úrnő tartsa tíz alá. (Folyt, köv.) őket a kereszt