Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-11-10 / 260. szám
SZERKESZTŐSÉG: VOLT 0 BDA-UTCZA, NYOHD A ÉPÜLET. Hírtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 260-dik szám. IT I[V. évfolyam. fiikálbitlan kéziratok nem adatnak viisnMAGYAR POLGÁR NAPILAP. . ' f ' Kolozsvár, szerda .So0. november 1* KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Kabtflida utcaa. e|éta érre félérre . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: . . . 16 Ért fémnegyedre . . . . 8 é1 egy hóra . . Liszt — fa 1 . 60 . Hirdetési díj: tora 6 fa. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 fa. — Nyilttér: tora 36 fa. Közigazgatási reform. ii. Közigazgatásunk a választási rendseren alapszik és pedig a főispáni radidatioval, kormányi befolyás melett A választási jog meg van adva , et csak az választható, a ki candidálva itt. S e választás kiterjed nemcsak a törvényhatóság első tisztviselőjére, ti tulajdonképen, mint a törvényhasg többségének kifolyása, kell hogy többség politikai meggyőződését is épviselje, hanem kiterjed minden tisztjelére, minden szakközegre. Részünkül nem vagyunk a tisztviselői választó pártolói,a hogy miért nem, azt isőbb fejtjük ki; de ha már fenn kelege a választást tartani, nem terjeszthtt ki valamennyi tisztviselőre, kik részint elméleti képzettség, részint gyakorlati tapasztalat által szakemberekké lépődnek , a választás esélyei által tönyen ki lévén választhatók, új emberek tölthetik be az állásokat, kik alig beletanulnak, eltelik pár év, amit mindig a páciensek éreznek meg. Az érvényre jutott személyes felségelv következmény az, hogy a trvényhatóság első tisztviselője felelős a törvényhatóság összes közigazgatásáért, tehát ő az intéző, az ő elvei, u é meggyőződései jutnak érvényre, u é rendeletei hajtatnak végre, miért leli mégis vele együtt valamennyi tisztviselő nevét időről-időre urnába robor. A választás mindig a többség akarata szerint fejlődik. Nem elég-e rá a többség ezen akarata egyedül aörvényhatóság első tisztviselőjére néz? nyilvánul ? Hisz a többi úgy is alárendelt állás s azt hajtja végre, amit a alispán (polgármester) rendel ? Így nem lenne legalább időrülre minden törvényhatóság kitéve annak, hogy jönek új emberek expenmálni .... A belegyakorlott szakemberek pedig vezetnék tovább az ügyeket minden fennakadás nélkül. Mielőtt azonban a tisztviselők váltására nézve nézeteinket elmondanák, pár megjegyzést kell tennünk aörvényhatósági önkormányzatra nézve. Az 1870. évi XLII. t. sz. fennartotta a törvényhatóságnak azt a jóit, hogy a kormány intézkedései ellen (amennyiben a törvény némely esetekben kivételt nem tesz) azok végrehajtása előtt felterjesztést tehet a törvényhatóság Szerencse, hogy Pestmegye alispánjának a fuvarok kérdésében kifejtett ellentállása semmi komolyabb következményekkel nem járt, de lehetett volna belőle valódi calamitás, s drágán fizette volna meg az ország a törvényhatóságok e speciális autonóm jogát ! Összeegyeztethető-e ez a miniszteri felelősség elvével? A miniszter tudja — teszszük fel — hogy az országot külellenség fenyegeti, a hadi szereket a határszélre kell sürgősen szállítani, mert a közlekedési viszonyok mai fejlettsége mellett országok sorsát az alkalmas pillanatok felhasználása dönti el, elrendeli a fuvarok kiállítását s a vármegyének tetszik azt ki nem állítani. Lehet-e ezt öszve egyeztetni ? Részünkről azt hiszszük, hogy nem. Ha felelős a miniszter, tetteiért majd fog felelni, ha kérdőre vonatik, illetékes fórumon, de nem tudjuk felfogni, hogy a végrehajtó közegek a kormányi rendeletek érdemleges elbírálásába bocsátkozhassanak anynyira, hogy azt jogukban álljon végre sem hajtani legalább első ízben. Ez átmenet volt a régi megyétől az újra. S mint ilyen, lehet, hogy akkor helyes volt, de ma már, midőn a parlamenti felelős kormányt meggyökeresedve látjuk, semmi ok sem szólhat mellette. Ez mindenesetre olyan kérdés, amivel az összehívott értekezletnek foglalkoznia kell. A másik a tisztviselők választásának kérdése. A törvényhatósági tisztviselők legnagyobb részétől a törvény semmi qualificaciót sem követel meg, állásuk nincs biztosítva, fizetésük anynyira csekély, hogy saját fentartásukra sem elegendő. Lehet-e ily körülmények között azt kívánni, hogy a tisztviselői állásokhoz értő szakemberekkel töltessenek be ? Ha valamely kérdésben befolyásos egyének ellen hoz a tisztviselő határozatot, vagy vezet a szolgabíró adóvégrehajtást, el lehet készülve, hogy a jövő választáskor kiválasztják, ha legjobban teljesítette is kötelességét. Lehet-e a tisztviselő ily körülmények között független. Ha felsőbbjei rendeleteit nem teljesíti, jön a fegyelmi vizsgálat, ha befolyásosabb emberek érdekei ellen vét, nézheti majd a jövő választás után a megyeház küszöbét ! Elöl tűz, hátul víz. Innen van a sok sávírozás. Néha két hatalmas ember pöröl össze. Az ügy addig lesz halasztva, hol kiegészítve, hol új tárgyalás rendelve, míg a választás lejár. Hat év alatt majd elfelejtik ! Jön az utolsó év. Hol van az a Lapunk szerkesztősége több ízben kijelentett e kérdésben nézetét, s a választási rendszer ellett nyilatkozván, indokait is bőven kifejtette. E tekintetben a t. czikkiróval szemben is nézetüket fenntartjuk. gyerk. szolgabiró, ki ekkor a virilisek adóját beexequalja? Az államkincstár maradhat üresen, de ha ő állomás nélkül marad, ki gondoskodik majd róla és Övéiről ? Jön egy országgyűlési képviselőválasztás. Szavazhat-e függetlenül ? Ha a kormánypárti jelöltre szavaz, feljegyzi a nagybefolyású ellenfél fómatadora, várhatja a jövő tisztújítást, mert bizony az nem fog semmi örömet hozni reá nézve, ott marad az ünnepélyes lemondásnál, más fogja majd az esküt helyette letenni; ha pedig az ellenjelöltre szavaz, résen van a kormánypárt s ugyancsak ügyeljen dolgaira, mert hát a „rosszulás*,büntető posta“, „fegyelmi vizsgálat“ nem a szavazásért, hanem egyéb „nem teljesített kötelességért, s ki tudná mai napság minden hivatalos kötelességét kifogástalanul teljesíteni — egymást fogják érni. Nem kivánjuk ezúttal még a netust, a protectiot is felemlíteni, amely néha egy-egy egész tisztikart saját embereivel tölt be, s a választást monopolizálja. Ez csak kinövése a választásnak, a mint hogy a kinevezésnek is lehetnek kinövései. A választási rendszer mellett a tisztviselő nem lehet független, mígha állása állandósíttatik és pedig kinevezés által, mert tuduak eseteket az életfogytigra szóló körjegyzői választásoknál, hogy a candidatus fizetésének elengedését vagy egyéb kedvezményeket kötött ki egyes tekintélyes választójának , meg lett választva, bárha ellenjelöltje képzettebb, és jellemesebb is volt nála. Semmi veszélyt sem látunk a kinevezésben, különösen ha kimondatik egyúttal az is, hogy csak saját kérelmükre helyezhetők át más állomásokra. A bírói kar ki lett nevezve. Lett-e valami rész következménye ? El is felejtettük, hogy választottuk valaha ! De van egy más oldala is a kinevezésnek. És ezt nyíltan kimondjuk, nem kívánunk zsákban macskát árulni. — Oly országban, mint a miénk, hol annyi különböző nemzetiség kíván magának elsősorban fölényt, — ha államunk magyar jellegét, — ha a magyar supramatiát fenn akarjuk tartani, nem tehetjük máskép, mint csak kinevezés által. Nem azt teszi ez, hogy a más nemzetiségűek az állomásokból kizáratnának, mert hát a képes és alkalmas emberekre mindig van és lesz szükség s közhivatal viselésre az állam minden polgára jogosult, de kineveztetnének oda, hol nemzetiségi üzelmeiket gyakorolni képesek nem volnának. Míg így az úgynevezett nemzetiségi megyék mindig nemzetiségi tisztviselőket fognak választani, kik az elégületlenséget mindig szítják, a mi az államnak érdekében egyáltalában nem állhat. És ezt kérjük fontolóra venni. Bármint dőljön azonban el a kérdés, s a két elv közül bármelyik jusson diadalra, minden esetre már nélkülözhetetlen szükségesnek mutatkozik a közigazgatási tisztviselői állásokat bizonyos qualificatióhoz kötni. Erre nézve legczélszerűbbnek tartanók, ha előre meg lenne határozva a kívánt qualificatió, s meghatároztatok, hogy azt bizonyos, előre kitűzött határidő alatt mindenki tartozik megszerezni ; jövőre nézve pedig egy külön és önálló közigazgatási tanfolyam nyittatnék a jogakadémiákon és az egyetemeken, mégpedig gyakorlati tanfolyammal összekötve, vagy megkívántatnék a végbizonyítvány, vagy képesítési oklevél kiállítása előtt bizonyos időszakon keresztül szerzett gyakorlat kimutatása. Rendszeresíteni kell a tisztviselői fizetéseket is, mert igaz ugyan, hogy bármi csekély fizetésre lehet concurenst találni, de a képzettebb egyének jobb állást keresnek maguknak s a selejtesebb rosszal aligha fog lehetni a közigazgatást helyesen vezetni. De még igazságtalannak is tűnik fel, hogy ugyanazon szolgálat az ország különböző részeiben különböző módon legyen díjazva. E fizetésnek olyannak kell lennie, amiből az illető tisztességesen és állásához mérten megélhessen s ne legyen kénytelen más — talán meg nem engedett módon — is kenyeret keresni, mert ez mindig és minden mértékben hátrányos a tiszti tekintélyre és a felekre nézve; sőt lehet eset, amely komolyabb bajt okozhat, s ha az ily esetek általánossá válnak, megrendül a bizalom az igazgatás közegei iránt. Ha pedig a bizalom egyszer meet van rendi»*“ , nehéz azt visszaszerezni. Addig is, mig a közigazgatási tisztviselők kinevezése törvényileg szabályozva lenne, múlhatatlanul szükségesnek találják a tisztviselői állás állandósítását s annak biztosítását, hogy ha a közigazgatási tisztviselő időközben állami szolgálatba lépnek , a közigazgatási pályán töltött szolgálati évei nyugdíjaztatásánál — természetesen az elmaradt illetékek lefizetése után — számításba vétettessenek. Ennek szükségét, úgy hisszük, nem szükséges bővebben indokolnunk. (b.) A magyar delegáció külügyi albizottsága e hét én délben tartott ülésében Fálk Miksa előadó felolvasta a külügyminisztérium költségvetésére vonatkozó jelentést. A jelentés terjedelmes volta miatt az albizottság abban állapodott meg, hogy a jelentés sokszorosíttatni fog s a tagok közt kiosztatván, az albizottság kedden tartandó ülésében vétetik tárgyalás alá. Az ülésen a közös kormány részéről Haymerle b. külügyminiszter, Kállay és Falke b. osztályfőnök, a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök voltak jelen jave, mielőtt a párt szervezése vagy egyéb közel álló árnyalatokkal való egyesülés tárgyában kísérletet tenne.“ TARCZA. A földrengésről. iorv. természettudományi társ. s az érd. muz. e mil. t. szakpart. által november 6-án rendezett termé**ettud estélyen előadta : Dr. Kooh Antal egyet, tanár. (Folytatás.) A központos földrengés egy pontból kiindulva, mindig táguló körökben terjed tan minden, tehát körsugár irányban, mely örökben annál inkább fogy az ereje, mitől távolabb esik a középponttól. A meg' 'ugatott terület vagy kör, vagy elypsis alapt az előbbitől megkülönböztetésül rengési kerületnek neveztetik. Sokáig totó földrengéseknél, melyek többszöri **gvakitásokkal egymást követő lökések Nt*l kitűnnek, azt vették észre, hogy a kerületnek középpontja nem maegy helyen, hanem hogy mindannyi*sor bizonyos irányban tovább tolódott. A hires lissaboni földrengés (1765. 1-én) központos volt s a rengési tetemek középpontja csaknem pontosan a ’óznál feküdt. A központos földrengés felületszép vagyis kiindulási pontja, ménzetenep, mint pont nem határozható -e soha, az inkább kisebb-nagyobb tehát a lökések hatása leginkább volt érezhető s hová a földmozgás irányai hátrafelé mind összemennek. Feiztelen J. H. volt kassai tanár szerint, ki a 60-as években foglalkozott a magyarországi földrengések tanulmányozásával és összeállításával. Magyarországban több állandó rengési terület van s alig múlik el egy év, melyben a földalatti erők kisebb vagy nagyobb hatásait nem tapasztalná. Nagy földrengések azonban, melyek a földkéregre s ennek fölszinén levő tárgyakra erőszakos befolyást gyakoroltak, melyeknek rengési hullámkörei sok mérföldnyi területeken nagy sebességgel végig rohannak, Magyarországból mindig csak 4 középpontból indultak ki, úgymint: 1.) Az Erdély délkeleti Barkán levő hegységek, a Lakoczától kezdve a Bucsecsig és Királykőig, vagyis a bereczki, bodzai és brassói hegységek. •1.) A Nagy-Károly, Szatmár és Szilágy-Somlyó közti térség. 3 ) Komárom környéke és a Vértes hegység. 4.) A Veterna-Hola hegység, Turócz, Trencsén és Nyitra megyék határain. Újabban azonban ezekhez még egyéb nagy rengési területek is jönnek, különösen a múlt évi bánáti és a legújabb közép erdélyi. Kisebb rengési középpontoknak tekinti ellenben : Selmeczbánya, Maria Nostra vidékét, Ófalu és Lubló környékét Szepes megyében, Homonna vidékét Zemplén megyében, Huszt, a rónaszéki és sugatagi sóaknák vidékét, Temesvár, Kolozsvár és Zágráb vidékét. a földrengés irányának pontos észlelése nem könnyű és egyszerű dolog, kivált ha csupán az egyéni érzést kell alapul vennünk, mely vajmi könnyen csalódik azon meglepetés benyomása alatt, melybe a megfigyelőt a tünemény váratlan bekövetkezése hozza. Tapasztaljuk azt a legutóbbi erdélyi földrengések tudósításain is, midőn ugyanazon helyről néha ahány megfigyelő, annyi kiindulási és terjedési irány van adva. Sokkal értékesebbek az ilyen subjectiv és leleteknél objectív adatok, melyek az erősebb földrengéseknél soha sem hiányzanak s az erdélyi földrengésnél is nagy választékban megvannak. Ezek alatt értem először is a földrengésnek hatásait a föld felületén álló tárgyakra, amelyekről később fogok kssé részletesebben szólani. Ilyen terjedési irányt jelölő a földrengés fogyó erőssége a kiindulási ponttól kezdve kifelé, melyet a föld felületén előidézett hatásokból ítélhetünk meg, így pl. az erdélyi földrengésnél is van egy központi területünk, melyen a középületek erősen megsérültek, számtalan falrepedés, kémény-, vakolat- és téglahullás alakjában; van egy második rengési körünk, melyen belül falrepedések, általában sérülések az épületeken nem történtek, de a földrengés alatt még mély földalatti moraj volt hallható; és egy harmadik rengési körünk, melyen belül a földmozgást érezték, de ez semmi nyomokát nem hagyott hátra s földalatti tompa moraj sem volt hallható. A rengés irányának pontos meghatározására számos, majd igen egyszerű, majd igen bonyolódott eszközt gondoltak ki. Ezek közt a legegyszerűbbek egyike, melyet Olaszországban széltében használnak, az, ha hosszú fonalat erősítünk, egy épület mennyezetére s alól hegyes fémsulyt kötünk a végére, a fémsuly hegye alá közvetlenül asztalra, vagy padlóra homokot terítünk el simán, hogy a fémsuly hegye, mihelyt függő helyzetéből kitér, vonalat húzhasson benne. A legcsekélyebb földmozgásnál az ilyen inga a földhullámzás irányában lengeni kezd, és maga megjelöli a homokban írt vonalban általában az irányt, annak hosszában pedig még a földrengés erejét is. Egy másik igen egyszerű eszköz, ha vízzel színültig telt edényt, a vízre kevés korpát hintve, állítunk vízszintes padlóra, természetesen elzárt helyen, hogy senki meg ne zavarhassa. Földingásnál a víz a földhullámok terjedési irányában az edény mindkét felén kilocscsan, s az edény széléhez tapadó korpa hosszabb idő után is lehetségessé teszi az irány pontos lemérését. Egy harmadik egyszerű mód végre, ha jól elzárt és szekérrázkódástól távol eső helyiségben, p. egy kert pavilonjában, a padlózaton elterített finom homokra egymástól elég távol, egyenlő hosszúságú, de különböző alapú hengeres palczákat állítunk fel. Földrengéskor ezen fapálcták egyikének vagy másikának a földhullámzás irányában el kell dőlnie, s mivel puha homokba fognak esni, ott kell maradniuk, hova először égtek, s ezáltal nemcsak a földmozgás általános irányát, de még azt is megmutatják, hogy hognan jött a rengés. — Harmadszor azon kérdés merülhet fel, hogy honnan indult ki a földrengés, hol van úgyszólván azon erőnek székhelye, amelytől födünk az első hatalmas lökést kapja. Annyit bionyosan tudunk, hogy az elő lökés nem indul ki a felületen, mert különben régen rájöttek volna már a lökét elődéző okra, de azért sem támadhat innen a mozgás, mert különben a hullámzás egyenletesen fogyó erővel egyenlő időben mindig egyenlő területet futna be, ami a valóságban nincsen úgy. Azonban földünknek középpontjában, vagy ahoz közel sem indulhat ki e rázkódás, mert így okvetlenül a föld sugarainak irányában terjedne a töké , s a föld felülete mindenütt ugyanazon időben egyenlő erővel ingattatnék meg. A földrengésnek székhelye okvetlenül a föld felülete alatt bizonyos mélységben keresendő , az eddigi számítások szerint kiindulva, a legjobban megfigyelt földrengések adataiból, a következő mélységeket találták : az 1857. decz. 16 diki nápolyi földrengésre nézve 1.25 geogr. mildet; az 1858. jan. 15 diki veterna holai földrengésre nézve 3.54 geogr. műdet; az 1864. jul. 29 diki rajnai földrengésre nézve 5.23 geogr. mildet; az 1872. márcz 6 diki középnémetországi földrengésre nézve 242 geográfiai mfldet. Ilyen és hasonló mélységekben kapja tehát földünk bizonyos része ismereten erőtől az első hatalmas lökést, a mely lökési hullámokat támaszt mindenfelé; ezek részecskétől részecskének átadva, a felületig érnek, s itt a már leírt hullámzást és rázkódást előidézik. Könnyebb már a megingott terület nagyságának közelítő meghatározása, ha elegendő számú tudósítás kapható, ha nem is minden helyről, ahol közel ugyanegy időben megérezték azt, de legalább minden iányban a lehető leg legtágabb körű hely kiöl. Civilizált államokban, hol a telegraph és sajtó működik, a legtöbb esetben elég adat gyűjthető össze, a földrengés ezen elemének közelítő meghatározásához. A különböző földrengések által megingatott területek nagysága természetesen nagyon változó és elsősorban függ annak erősségétől. Az 1876 nov. 30 án történt somogymegyei földrengés csak 23—24 négyszög mértföldnyi területen éreztetett, a tavalyi bánáti földrengés már 3000 □ mfdnyi területet rengetett meg, az 1846 jul. 29 kirajnai földrengés 2200 □ mfdnyi, az 1872 márcz. 6 -i középnérmetországi földrengés 3100 mfdnyi területen volt érezhető. Mindezek csupán megrezzenések voltak a liseaboni óriási mérvű földrengéshez képest, mely Marokkóban még városokat döntött, északon Scandinaviáig, keleten az Uraiig, nyugaton a Kis-Antillákig és az észak-amerikai szárazföldig terjedt, összesen lelá’ vagy 700,000 Q geog. mfdnyi területen volt érezhető, s így az egész föld felületének csaknem */,, részét megrázta. Az 1868 aug. 13-ai perui földrengés oly hullámzást idézett elő, amely aug. 16 ig óránkint 2—400 teng. mértföld sebességgel az egész Csendes-Óceánon átvonult. Új Leeland, Ausztrália és Japán partjáig útközben mindenütt megingatva a Az országgyűlési szabadelvűpárt e hó 7-én este tartott értekezletén a Horvátországgal kötendő pénzügyi egyezményről szólójavaslatot vette tárgyalás alá a azt Fálk Miksa előadó indokolása, Tisza miniszterelnök felvilágosítása és többek hozzászólássa után úgy átalánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadta. A magyar delegáció együttes albizottsága megalakult és elnökévé Majthény László bárót és jegyzőjévé Baross Gábor választ á. Simonyi Lajos bárónak a képviselői mandátumról történt lemondása, mint igen érthető, nagyon kellemetlenül hatott az egyesült ellenzéki táborra. A báró csak pár nappal ezelőtt is megfordult a Kabarék klubban s ott többekkel beszélt, de senkivel sem közölte lemondási és visszalépési szándékát. Simonyi Lajos már el is hagyta a fővárost és Nagy-Szalontán rövid idő alatt választóihoz búcsúbeszédet fog intézni, melyben, mint több oldalról jelentik, körülményesen fogja előadni ezen lépésének okait. Az ,Es“ nagy hajlandóságot mutat, Simonyi Lajos báró visszalépését szélsőbaloldali értelemben magyarázni s megjegyzi, hogy Simonyi emez elhatározása azt jelenti,hogy a középső ellenzékektől sikeres működés nem várható többé s hogy neki ezentúl e férfiak közt nincs helye.“ A kabarékra igen sok és nehéz napok súlyosodtak. Már nemcsak a parlamenten kívül, hanem magában a parlamentben, magában a párt körében is egyre veszti a talajt lábai alól. Mint a „P. Ll.” értesül, Beniczky Ferencz és Halász Bálint képviselők már régibb idők óta tudattan az egyesült ellenzéki kor elnökségével kilépőtöket e párt klubjából. E felbomlási symptomákkal szemben alig fognak segíthetni a lehetetlen erőlködések, melyekről némely lap említést teszem így az ,E—s“ ezeket jelenti: „Az egyesült ellenzék a a párton kívüliek vezérférfiai között — újból megkezdődtek az eszmecserék a költségvetési vitában elfoglalandó álláspontjuk megállapítása s esetleg az egyesülés újból leendő megkisértése iránt Bittó István e hó 6 án este 0 órára a „Magyar király“ szállodába konferencziára hívta össze a párton kívülieket, hogy ez iránybani nézeteit közölje velük s egyúttal a további teendők iránt megállapodásra jussanak. Az egyesült ellenzék köreiben átalában az a nézet, hogy e párt szervezetlenül megy bele a költségvetési vitába s hogy előbb báró Sennyey Pál parlamenti nyilatkozatot vár Simonyi Lajos báró levele, melyet az egyesült ellenzéki klub elnökéhez intézett, így hangzik: Nagyságos elnök úr ! Országgyűlési képviselői állásomról lemondván, egyszersmind megszűntem az egyesült ellenzéknek és ezen párt körének tagja lenni. — Ha valami az elbucsúzás feletti fájdalmamat enyhítheti, ez a visszaemlékezés azon néhány évre, melyet előbb a független szabadelvű párt, később az egyesült ellenzék körében töltöttem. Nem volt ezen éveknek egy percze, mely a pártbani létemből keserű emléket hagyna reám, nem ezen pártnak egy tagja, ki irányomban, rokonszenvének nyilvánítását tőlem megtagadta volna. Kérem kegyeskedjék ezért legőszintébb hálámnak tolmácsa lenni és azon kérelmemet előterjeszteni, hogy a párt tisztelt tagjai engemet, annyiszor tapasztalt barátságukban továbbá is megtartani méltóztassanak. Kitűnő nagyrabecsülésem nyilvánításával vagyok nagyságos elnök urnak őszinte tisztelője Vadász, 1880. november hó 6-án. B. Simonyi Lajos. Az egyesült ellenzék tegnapelőtti értekezletén Szontagh Pál (gömöri) elnök bemutatta Beniczky Ferencz és b. Simonyi Lajos képviselők leveleit, melyekben a párt köréből való kilépéseket, s az uóbbi a képviselői mandátum letételét is — tudatják. E nyilatkozatok tudomásul vétettek. Ezután tárgyalás alá vétetvén a Horvátországgal kötendő kiegyezésről szóló törvényjavaslat,ozt a párt általánosságban elfogadta. Az országgyűlési függetlenségi párt folyó hó 7-én tartott értekezletén a Magyarország, Horát-Slavon, Damátországok közt létrejött újabb pénzügyi kiegyezési törvényjavaslat vétetvén tárgyalás alá, azt hosszas vita és beható tanácskozása után általánosságban sem fogadta el a részletes tárgyalás alapjául. A párt határozatának előadásával a képviselőházban Eötvös Károly bízatott meg. A Zrt.'nnnyí As-’ *-k 1 -»«AI ben kéri a pártot, hogy e hó 10 én tartandó szervezkedési gyűlésükre s erkölcsi támogatásukra Mocsáry Lajost és Bódog Albertet köréből küldje ki. Nevezettek kiküldettek. Novák Gusztáv bejelenti, hogy Dorozsmán október 30 án a függetlenségi kör megalakult s kéri a párt erkölcsi támogatását. Örvendetes tudomásul vétetett. Bismarck lapja a berlini .Nord. Alig. Zig.“-nak Haymerle egyik beszéde alkalmából írt czikkében többek között a következőleg ír monarchiánknak a keleti kérdésben való magatartásáról: „Ausztria-Magyarország állásfoglalása a keleti bonyodalmakkal szemben, Európa tanácsában oly súlyosan esik a mérlegbe, hogy a vezérlő államférfi felvilágosításai a habsburgi monarchia határain túl messze figyel-