Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-07-01 / 149. szám

czellér-képezdét megelőzőleg szónok érinti a phylloxera által az országban tett pusz­tításokat. Figyelmeztet arra, hogy mi a phylloxera ellen a legjobb eljárás. A helyiségeket, melyek Enyeden a vinczellér-képezde számára felajánltattak, kielégítőknek találta, de kijelentette, hogy nem szándéka ezentúl oly állami intézete­ket felállítani, melyeknél a terhek és ki­adásoknak legalább egy bizonyos részét az érdekelt felek nem viselik. Azzal végzi beszédét, hogy feladatunk legyen a nemzeti ipart és annak kiegé­szítőjét a földmivelést fejleszteni. Abban az esetben, hogyha az ipar kellőleg és helyesen fejlesztetik, annak közvetítője, a kereskedés szintén megta­lálja a maga helyes útját az emelkedésre, mert ezek sincsenek egymással ellentét­ben, hanem közösen egymást gyámolítják. KÓBORLÁS A MAGYAR TEN­GEREN, természetes kikötő végén fekszik Csak másnap tudtam meg, hogy „Jole“ -nak egész éjszaka Chersoban kellett maradnia, olyan erős vihar dühöngött. Dehát miért is mentem én Chersoba? Hát azért, mert doctor vagyok meg professor. Márcziusban még v' -sinken halász­tak az olaszországi halás.­ik, kiket Ciozot­­ták lak kinak. E ciozották két kisebb vitorlással mentek halászni, s rengeteg fenékhálóik­­kal mindazt felhúzzák a tengerből, mihez a búvár kisszerű műszereivel hozzá nem férhet. Fiuméban is többször akartam rá ci­­ozottákkal kimenni, de azt a hibát követ­tem el, hogy a révkapitánysághoz fordul­tam, hogy rendelje meg a csorettáknak, II. Chersoi kirándulás márczius végén, hogy álljanak rendelkezésemre s vigyenek magukkal, a révkapitányság ki is adta a paran­csot, maga a révhadnagy Crespi úr beszélt velük, de a­mint meghallották, hogy doktornak és professornak szimez en­gem Crespi, úgy megijedtek tőlem, hogy soha velük kimenni nem lehetett — örö­kös furfangos kijátszásaik végre észretérí­­tettek, hogy ön is kijátszaná őket. Tudni kell, hogy nagyon sokan arra törekednek, hogy vizeinkről ezen idegen halászokat letiltsák. Közöttük, e halászok közt az van elterjedve,hogy a „doktorok“ meg „professorok“ tartják károsnak, hogy ők halásznak. Ezért nem akarják a doktor meg professor urakat vitorlásaikra bocsá­tania, hogy titkaikat el ne leshessék, s ezért félnek nevezett uraktól. Így állván a barátság a halászokkal, hát átrándultam Chersoba, itt nagy titok­ban megmondtam ki vagyok s aztán jó ismeretséget csaptam a katholikus kántor­ral. De ennek meg is adtam az árát. E derék ember ugyan örvendett a megis­merkedésnek s egész odaadással vezetett el a ciorották „padroné“-jához, hol jó dal­­m­át bor mellett más napra elhatároztuk a „barátsá­g­os* kirándulást sült hal, és bor mellett megtartani. Egész lelki nyugalom­mal jöttem el ci­­ozotta barátaimtól a kántor barátommal mikor ennek az a szerencsétlen eszméje jött, hogy látogassuk meg a kath. plébá­nost. Sok dolgom volt, de ez elől nem lehetett kitérni. Meglátogattuk. Másnap pontosan útra készülve ép­pen egy szolgafélét várok, hogy gyüjtőüve­­geimet hajóra szállítsa, mikor udvarias kopogást hallok, s hatalmas „avanti“ ki­áltásomra belépik a­­ kath. plébános. Majd megöltük egymást tisztesség­gel, de végre is a pap győzött. Elmondta, hogy látogatásomat óhaj­totta visszaadni s egyúttal meghi a 9 óra­kor tartandó nagy misére, mely ő felsége Rudolf trónörökös eljegyzése alkalmából történik. Én kínomba azt is megvallottam, hogy vastagnyakú kálvinista vagyok , nem hasz­nált semmit, el kellett misére menni, el kellett késni a kirándulásról, pedig szép idő volt. Soha sem voltam többet se kis, se nagy misén, nem is akarok menni, úgy elvette a kedvemet — ez a kirándulást elrontó nagy mise Másnap aztán megint megnyíltak az égnek csatornái — s kirándulásunk átvál­tozott biliárdozássá, sörözésé, adoma-mon­dássá. Csak harmadnap rándulhattam ten­gerre, mely kirándulásom a legdusabb ered­ményű volt — fogtam még pompás ráko­kat is, a scampiket, (Nephrops norvegicus), melyek Norvégiában jőnek elő s még csak a magyar tengerben, eszünkbe juttatva a jégkorszakot, melyben az állatvilág meg­egyező volt Európában csaknem minde­nütt. E pompásizü rákokból jól felcsoma­golva negyed nap haza rándultam; e rá­kok szolgáltak mentségül otthon a hősz­szas kimaradás megbocsátására. Dr. Dezső Béla Bizony nem tudom, mikor lesz még időm jegyzékemben kuntus, s abból egyes tett,­ hogy mily irányban , mily eszközök­kel induljon meg. Most e tekintetben más­képen állunk ; végén vagyunk az ország­gyűlés második ciklusának, a­melyben kü­lönösen közgazdasági szempontból s egye­nesen az erdélyi részeket illetőleg is na­gyon fontos törvényeket hoztak, jelenleg főképen ezekről kíván szólani. 1867-ben, midőn a magyar kormány a parlamentáris kormányzatot átvette, ré­gió volt azon közigazgatási kérdések szá­ma, a­melyek máról holnapra az elintézést kiáltva sürgették. Nem lehet csodálni, ha a közgazdasági kérdések közül első­sor­ban a közlekedési eszközök s főleg a vas­ut­a­k ügye vonta magára a figyelmet. De nem lehet tagadni, hogy az országgyűlés bizonyos rendszertelenséggel kapott mun­kába. Fölösleges vasutak épültek drágán, nem kellő minőségben, csak hogy mentül előbb meg legyenek. S aztán majdnem min­den közgazdasági kérdésben a fiskális szem­pont praedominált, a közgazdaság valódi érdekei fölött. Ez részben Magy­­rszág akkori pénzügyminisztereinek tulajdomt­­ható. Ily viszonyok közt nem lehet cso­dálni, ha forgalmi politikánk szintén nél­külözte a rendszert. Ezen egyszerre máról holnapra segí­teni nem lehetett. Csak nyomról-nyomra lehetett azon eszközöket megjelölni, meg kirándulásokat elcsevegni, mert ha a­mi­lyek forgalmi politikánkat is helyesebb irányba terelhetnék. — E tekintetben a lefolyt országgyűlésen igen sok történt. Első­sorban hivatkozom a tiszai vasút megvásárlására. A tiszai vasút miatt az ország nyugati részét, valamint a fővárost az ország keleti részével közvetlen érint­kezésbe hozni nem lehetett. Miután a ke­leti vasút már az állam kezébe jutott volt, fő dolog volt biztosítani a főváros számá­ra az állam kezében levő egybeköttetést kelettel, s Romániával. Most már Brassó­tól a fővárosig — Szolnokon át — a ma­gyar államvasutakon lehet szállítani. Ezál­tal a kormány paralizálhatja ama hátrá­nyos tarifatételeket, a­melyeket az osztrák államvasut Románia és Németország kö­zött a maga számára szál­rányosnak vélt. Ezért nem lehet vádolni az államvasut tár­saságot, melynek nem hivatása nemzeti és politikai szempontból intézni saját ügyeit. Kötelessége azonban a kormánynak megszerezni a maga számára mindazon előnyöket, melyek a nemzet jövőjének biz­tosítására szükségesek. És a tiszavidéki vasút megvétele által megadatott az ál­lamvasutaknak az a lehetőség, hogy a Ro­mániából Észak-Németországba, Stettinbe irányuló forgalmat saját pályáin rendez­hesse be. Egy másik nagyfontosságú eredmény az a szerződés, melyet az állam a déli vasúttársulattal kötött, és a­mely egyfelől útját vágja annak, hogy Budapestről a szállítás Triesztbe olcsóbb legyen, másfe­lől Fiume számára mindenekelőtt méltá­nyos és a kormány befolyása alatt álló tarifatételeket biztosított s kivitte, hogy Zákány és Fiume között nem három rend­beli, két külön birtokos alatt levő vasúton kell az árunak ezután átfutni, hanem egyet­len s pedig az állam kezében levő vasúton. És itt önkénytelenül tűnik fel fontossága Fiuménak és a fiumei kikötőnek. Ezt ille­tőleg is jelentékeny intézkedések történ­tek. Mert ránk nézve legnagyobb fontos­sággal bír az, hogy Fiuménak a civilisáti kereskelmi forgalomnak megfelelő kikötő­je legyen. Az építés folyik és bevégződé­séhez közeledik. E kikötő által exportunk teljesen függetlenül külföldi behatásoktól, biztosítva lesz az ország számára. E czél­­ból történt az, hogy egy jó hitelű és máris sokat lendített társaságnak 130 ezer frt. biztosíttatott az export eszközlésére és a­mint már a tapasztalás is bizonyítja, e társulat nemcsak az exportot képes emelni, hanem az importot is, így Fiumén át az export is, az import is egyformán nő. Áttérek már most egy másik tárgy­ra, a­mely főleg az erdélyi birtokviszo­nyokat illeti és a­mely határozottan bele­tartozott legfontosabb közgazdasági kérdé­seink sorozatába! Értem a birtokviszo­nyok rendezésére vonatkozó törvényt. A birtokviszonyok rendezése elodázhatlan szükségévé vált az erdélyi részeknek; a­mi közgazdasági szempontból hogy mily fontos dolog, feleslegesnek tartom fejte­getni. A jelenleg megalkotott törvény e tekintetben rendkívül nagy haladást tanú­sított,­­­minthogy e tekintetben­ nem is volt felfogáskülönbség az erdélyrészi kép­viselők közt. Legfontosabb e törvényben a költségekre vonatkozó intézkedés, ugyan­is ki van mondva, hogy minden birtokos adójának arányában köteles járulni a költ­ségekhez, s hogy azok nyolcz éven át fél­évi egyenlő részletekben, a netaláni ka­matokkal együtt, az adó módjára fognak behajtatni. Szónok itt összehasonlítja a magyar­országi birtokviszonyok rendezésével az erdélyit, s a törvényre vonatkozólag így szól: Nem mondom, hogy a törvény olyan, a­melynek tán még egy betűjét sem lehet megváltoztatni úgy, hogy még czélirányo­sabbá váljék, de állítom azt, hogy gyakor­lati, hogy nevezetes előlépés van benne. Ezután szónok áttér három oly tárgy fejtegetésére, mely az erdélyieket kir­­Ob­rocco és Bora nem egyeztek volna össze, hogy hol az egyik, hol a másik kergessen le a tengerről, hát eddig rég messze mesz­sze járnék. Tegnap is kirándulásra keltem, hogy egy órai út után a Sirocco elől menekülve, haza fussak; ma pedig még kísérletet sem lehet tenni, hogy tenderre szálljak, akkora Bora dühöng. E miatt vagyok szobámba szorítva s csevegek szép időről, mikor ten­geren jártam. Pedig mily csábítólag integet abla­kom előtt álló karcsú kis gőzösöm a .Deli, hogy füttessek be s menjek már el Car­io p a g­o-ig dolgozva a tengeren menet­jövet, hogy lássam meg még Carlopa­­gót, a magyar tengerpart utolsó főállo­mását modern csodájával, a kopasz szik­lák közt levő paradicsomi kertjével, me­lyet a kath. papok imádsággal terem­tettek. És én nem tudom eléggé becsülni e papokat, hogy e csodát megtették, hogy haszonra fordítok egy domb haszontalan földet. De azért mégis elcsevegem titkok­kal : ki tudja, ki hol veheti hasznát ? Ezen tiszteletre méltó papok úgy jártak el, hogy híveiket úgy oldották fel bűneik alól, ha a­helyett, hogy nem tu­dom hány napig böjtölnének és mennyi imádságot mondanának el, hát minden fel­oldozandó bűnösnek hoznia kellett a pa­pok sziklás területére 1, 2, 3, s több puttón termő földet, ki ki bűnei nagysága szerint sigy most a bűnös hivek is megpihenhetnek bűneiknek árnyékába, ehetnek bűneik gyümölcséből — lelki pászto­raikkal együtt. De nem csábíttathatom el magam, mert bár gyönyörködöm a viharban s egész mulatságom a veszély, de rosz­időben semmit sem tudok dolgozni. Bizony egészen bajban vagyok a sok csábítással. Mert ha a zajló tenger miatt nem akarok kis gőzössel útra kelni, ott vár a buccarei kikötőben az Adria leg­gyorsabb és legszebb magánhajója, a her­­czegi „Hertha“, s rajta kellene ler­ennem az Adria mentében S­i­c­i­l­i­á­i­g búvár­­kirándulásra, de ha erre az útra vállalkoz­nám is, társaim leszavaznának bizonyosan s igy várjunk jobb időre. Pedig előttem áll még egy szép út Lloyd gőzössel, le Dalmáciába, Görögországba s innen át Afrikába, de ez sem történhetik meg most, mert borús időben a horvát-dalmát partok megközelíthetetlenek. így tehát jó időre várok, míg utaimra kelhetek , mennyi el­csevegni valóval térek majd vissza, ha ugyan közbe nem lépik egy kis hajótörés, a­melyben nekem is örökös részt kellene vennem? Várjon nem ez a utolsó csvegé­­sem ? Nem akarom hinni. A jövőt nem tudva, csevegjünk az átélt múltról. Márczius 17 én szépre vált az idő, s így délután 4 órára jegyet váltottam Chel­­soba. Négy óra eljött, a „Jole“ Lloyd gőzös utolsót fütytyentett hívásra s majd nem­sokára kifordult a humei kikötőből. De az idő nagyot változott: a közeli partok köd­be vesztek, a hajóról zápor kergetett be, de hogy az asztal mellett se lehessünk kényelmesen, vad Sirocco zúdult a hajónkra, fél oldalra fordította s ezer kényelmetlen­séget okozott. Ebben a kényelmetlen himbálódzás­ban értük el első állomásunkat, a V­eg I­­­a szigetén levő Malinskát, hol csörgő esőben indultunk Cherso szigetének. Cherso szi­gete a legtekintélyesebb sziget partvidé­künkön s Isztriához tartozik. Épen szemben fekszik Fiuméval, úgyhogy egé­szen elveszi a kilátást a nyílt tengerre. Késő este 11 órakor érkeztünk meg Chelsoba, hol a nyomorult, de azért mé­regdrága asteriába (korcsoma) kellett szál­­­lanom, honnan másnap aztán magánszál­lásba az osztrák „Deputato“ (kikötőfönök) közbenjárásával jutottam. A kis Cherso városa kellemes fok­ban érdekli és a melyek miatt törté­nt­­en vészi hegyekkel evedzve, mélyen benyúló jelenlegi utazása is Erdélybe. Ezek­özül az egyik a a jutenyésztés, a másik a tor­­dai bikatelep kérdése és a harmadik az Enyeden felállítandó vinczellérképezdének berendezése. Azon meggyőződésre jutván ugyanis, hogy az erdélyi juh, mint husjuh igen kitűnő és ezenfelül tejével is neve­zetes jövedelmet szolgáltat, a kolozsmo­­nostori juhállományt még jobb kosokkal kívánja elláttni a Romasquin-vérből és ezen anyagot, mint tenyészanyagot tartani fém Erdély számára. A bikaborjútelepet felál­lítani szükségesnek tartotta, s tavaly Ret­­tegen már felállította, még mielőtt istálló­ba és telepbe tudta volna elhelyezni az állatokat. Jelenleg hatvannál több bika van ott és a bikaborjuk bevásárlása, az or­szág különböző részeiben megindult. A vin A HADMENTESSÉGI DIJ. TÖRVÉNY ÉS UTASÍTÁS*) a hadmentességi dij iránt. I. FEJEZET: 1­ §• A hadmentességi dijat kötelesek fi­zetni: 1. a) azok, kik a hadi szolgálatra mindenkorra alkalmatlanoknak találtattak és mint ilyenek, az állítási lajstromokból törültetnek; b) azok, kik az utolsó korosztályban, vagy ebből való kilépésük után, mint hadi szolgálatra nem alkalmasak, az állítási laj­stromokba visszahelyeztetnek ; 2. azok, kik az utolsó korosztályban, vagy ebből való kilépésük után, a véderő­ről szóló 1868. XL. törvényczikk 17 § a értelmében felmentetnek, vagy az idézett törvény 40. § ánnak c) pontja értelmében a tényleges hadiszolgálatból elbocsáttatnak ; 3. azok, kik katonai szolgálati ide­jük eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely az illetőt nem tette keresetképtelenné és kinél a testi fogyatkozás nem a katonai szolgálat tel­jesítésének következménye; 4. azon védkötelesek, kik a törvény­szerű szolgálati idő eltelte előtt, az osz­trák-magyar monarchiából kiköltöznek. (1868. XL. t. sz. 55. § a.) Azokra nézve, kik ezen törvény ha­tályba lépte előtt az 1., 2 és 3. pontok alatt említett helyzetbe jutnak, a hadmen­tességi díjfizetés kötelezettsége azon évtől kezdődik, a­melyben ezen törvény érvény­be lép. 2­ §• A hadmentességi díj fizetésének kö­telezettsége kiterjed: a) az 1 §. 1. és 3. pontjai alatt em­lített egyénekre nézve a törvényszerű szol­gálati idő (védtörvény 4. §-a) mindegyik évére, melyet az illető még eltölteni kö­teles lett volna, azon esetbez­, ha besoroz­tatok illetőleg el nem bocsáttatott volna ; b) az 1. §. 2. pontja alatt említett egyénekre nézve, a tizenkét évi szolgálati idő mindazon éveire, melyek alatt az il­letőnek felmentési vagy elbocsátási czíme fennáll; c) az 1. §. 4. pontja alatt említett védköteleseknél a tizenkét évi szolgálati idő mindazon éveire, melyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni, akár alkalmasnak, akár a'.kamat­­lannak találtatott a hadi szolgálatra. *) Az Utasítás ott, a­hol annak kia­datása a törvény helyes végrehajtása szempont­jából szükségesnek mutatkozott, közvetlenül az illető törvényszakasz szövege után *) alatt vétetett fel. *) A hadmentességi dijat üzetni kö­telesek tehát: a) azok, kik az 1869. évtől fog­va egész az 1879. év végéig terje­dő időszakban a törvény 1. §. 1. és 3. pont­jai alatt emlitett okok valamelyikéből a hadi szolgálat alól felmentettek, az 1879. évtől kezdve a törvényszerű védkötelezettségük hátrale­vő idejének tartamára; b) azok, kik az 1869. évtől fogva egész az 1879 év végéig terjedő időszak­ban a törvény 1. §. 2. pontja alatt emli­tett okok valamelyikéből a szolgálat alól felmentettek, vagy katonai szogálatból el­bocsáttattak az 1879. évtől kezdve mindazon évekre, melyekre felmentési vagy elbocsátási czimük fennáll; c) azok, kik az 1880. évtől fogva a törvény 1. §. 1., 2. és 3. pontjai alatt emlitett okok valamelyikéből az állítási lajstromokból törültettek, azokba vissza­helyeztettek, a szolgálat alól felmentettek vagy elbocsáttattak, azon évtől kezdve, melyben törültettek, visszahelyeztettek, fel­mentettek vagy elbocsáttattak, v­a­d kö­tel­e­z­e­tt­s­é­g­ü­k hátralevő ide­jének tartamára, illetőleg mind­addig, m­íg felmentési vagy el­bocsátási czímük fennáll; d) a törvény 1. §.4. pontja alatt említett védkötelesek a kiköltözés évétől kezdve a tizenkét évi szolgálat éveire, me­lyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni akár alkalmas­nak, akár alkalmatlannak találtatott a ha­diszolgálatra. 3. §. Hadmentességi díjat nem kötelesek fizetni : 1. a keresetképtelenek, a mennyiben egyszersmind vagyontalanok is; 2. a közsegélyben részesített sze­gények ; 3. a véderőről szóló 1868. XL. tör­­vényczikk 18-ik §-ában emlitett védköte­lesek és a népfelkeléshez tartozók, azon évben, melyre szolgálattételre behivattak. *) Hadmentenségi dijat szintén nem kötelesek fizetni: 1. azok, kik a véderőről szóló 1868: XL törvényczikk életbelépte előtt a sza­bályszerű dij lefizetése által magukat a hadiszolgálat kötelezettsége alól megvál­tották; 2. a törvényesen bevett egyház- és vallásfelekezetek papjelöltjei, növendékei és papjai, valamit a népiskolai tanítóje­löltek és néptanítók, ha a törvény 1. §, 1., 2. és 3. pontjaiban említett okok valame­lyikéből a hadiszolgálat alól felmentettek. A 2. pont alatti esetben azonb­a a díjfizetés kötelezett­ége alóli mentesség kedvezménye megszűnik, ha a papjelölt, papnövendék vagy tanítójelölt tanulmányai­val felhagy, vagy a papnak, tanítónak, pa­pi, illetőleg tanítói minősége megszűnik. 4­ §­A hadmentességi díj fizetésének kö­telezettsége megszűnik : a) a hadmentességi díjköteles egyé­nek halálával ; b) ha a díjköteles a közellátásban részesített szegények sorába jut; c) az osztrák-magyar monarchia egyik államterületéből a másikba való kiköltö­zés által azon államterületre nézve, mely­ből az illető kiköltözött. 5. §• A hadmentességi díj czimén befolyó összegekből. Első­sorban egy külön alap képez­­tetik, mely 1. a rokkantak eltartása javítására (8. §­)­ , 2. a hadsereg, hadi tengerészet és honvédség állományához tartozott, az el­lenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében el­halt havi díjasok és legénység gyámolta­lan özvegyeinek és árváinak ellátására for­dítandó. (9. §. a.) Másod­sorban az említett összegek­nek egy része a mozgósítás esetében be­hívott állandóan szabadságoltak, tartaléko­sok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélésére fog fordittatni. (9. §. b.) A véderőről szóló 1868. XL. törvény­czikk 18. § a értelmében tábori szolgálat­ra behívott védkötelesek, továbbá a fel­hívott népfelkeléshez tartozók egyenlők­nek tekintendők a sós hadhoz, (haditenge­részet) és honvédséghez tettleges szolgá­latra kelli voltakkal. 6. §. Az 5. §. szerint képezendő alaphoz, a magyar korona országai, ez időszerinti ujonczjutalékaik arányában, évenkint 857,470 osztr. ért. forinttal járulnak. Ezen alap, kamatt­al együtt, mint külön álló alap fog a . kir. pénzügymi­niszter által kezeltetni. 7­ §­ A 6. §. értelmében alakított, alap fe­lett rendelkezés joga a honvédelmi minis­­tert illeti, egyetértőleg a közös hadügyi miniszerrel. Háború esetén ezen alap az e tör­vényben kitűzött czélokra egészben is ki­meríthető. 8­ §. A rokkantak eltartásának javítása eszközöltetik. 1. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik az 1875 : LI. t. sz. alapján jutottak és ezentúl jutni fognak katonai eltartásban esetről esetre kegyelmi uton adományozandó személyes pótlék által, ha szenvedett sebesülések vagy hadi fáradalmak következményei rend­kívüli figyelembe vételt igényelnek, és ha az érdekeltnek eltartási illetéke, ezerkét­­szá­z forint összeget meg nem halad, a sebesülési pótdijt ide nem értve. 2. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik katonai el­tartásban az 1876. LI. törvényezikk élet­belépte előtt jutottak, eddigi eltartási il­letékeihez százalékos pótléknak engedélye­zése által, és pedig: a) a korábbi nyugzsoldos (nyugzsold igényüket fentartó) rokkantak állományá­hoz tartozó altiszteknél, közkatonáknál és ezekkel egyenlő rendfokozatú katonai sze­mélyeknél, a nekik járó nyugzsoldbeli il­leték 50 százalékával; b) azon havi díjasoknál, kiknek az előbb fennállott szabályok értelmében meg­szabott eddigi katonai nyugdíjuk ezer fo­rintra nem terjed, az 500 frtig terjedő nyugdíj 20 500— 800 , „ „ 15 800—1000 „ ,10 százalékával. A 2. b) pontra nézve azonban elvül szolgál, hogy habár a százalék szerinti számítás magasabb összeget eredményezne is, a megjavított nyugdíj egyfelől az ezer frtnyi összeget, másfelől pedig azon össze­get, semmi esetben nem haladhatja túl, mely az ugyanazon díjosztálybeli egyenlő rendfokozatunkat, az ily dijosztályzatba nem tartozó havi díjasoknál pedig az egyenlő illetéküeket,­az 1875. LI. törvényczikk ér­telmében és a jelenleg érvényben lévő havi díjtételek alapján illetné. Ha a dijosztályzatokba tartozó havi díjasok évi nyugdíja háromszáz forintnál kevesebb, az háromszáz forintra még ak­kor is felemelendő, ha a százalék szerinti számítás eredménye annál kisebb összeg volna. 9­ §• Külön törvény által fog szabályoz­tad : a) azon eljárás, mely a hadsereg, ha­ditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak követ­keztében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak eltar­tásánál lesz követendő; továbbá b) azon módozat, mely alatt a moz­gósítás esetén behívott állandóan szabad­ságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak segé­lyezése lesz eszközlendő. IPARÜGYEK. (Folytatás.) Műhelyi gyakorlatok. Ezek­nek czélja az egyes iparágaknál használt fő és segéd nyersanyagok természetének és tulajdonságainak, valamint azok helyes kezelésének és alkamazásának megismerte­tése. Az újabb s czélszerűbb szerszámok, készülékek s gépek bemutatása, s azok kezelésének legalább részben való begya­korlása. Átalában a műveletmódok lényegének, de különösen a főbb művelet­módoknak át­dolgozása s azoknak újabbak feltalálása czéljából való tökéletesítése. Szerkezeti részletek és a magán­ipar felhasználásával egész szerkezetek készí­tése, a­melyek alkalmával a változatos­ságra különös gond azért lesz fordítva, hogy a tanuló a szakjához tartozó gyárt­mányok választéka felett minél nagyobb áttekintést nyerjen. Az intézet tanműhelyei az ezen czé­lokra szükséges csak­is újabb speciális készülékkel, műtárgyakkal s gépekkel sze­reltetnek fel, a közönségesebb művelet­­módok és gépek pedig tamiloknak a hely­beli iparhelyeken és gyárakban fognak be­­mutattatni és lehetőleg begyakoroltatni. A tanitás tárgyait felvi­lágosító jegyzetek. A közös ta­nulni valók czímén felsorolt tantárgyak oly mérvű tárgyalásának — mint azt a rész­letes tanterv mutatja — az a czélja, hogy a különböző középtanodákból és a gyakor­lati térről nyert tanulók előismeretei — melyek a különböző tanítási rendszereknél fogva sem lehetnek egyformán rendezettek és többé kevésbé hézagosak is — egyön­tetűekké tétessenek és kiegész­itessenek oly módon , m­int azt későbbi alkalmazás kívánja. E szerint: A nyelvtani oktatásban az a c­él tű­zetik ki, hogy a tanulók a mondattant s átalában az egyszerű irályt megértsék, s ezekben főképen az üzleti ügyiratok szer­kesztése begyakorlására szorítkozzanak. Erre az első évben három óra fordittatik azon okból, mert ennek folytatására csak a harmadik évben a könyvviteltan előadá­sánál nyílik ismét némi alkalom. Ezekben az intézet minden tanulójának annyira kell menni, hogy a jelzett fokig a magyar nyelvnek szóban és írásban urai legyenek, s az összes üzleti ügyiratok szerkesztésé­ben kellő jártassággal bírjanak. A mai üz­leti viszonyok sok követelményével szem­ben ezek nélkül, bármily technikai szép képzettséggel bírnának is, csak félemberek lesnnének. A menyiség és természetien alaptu­dományoknak tekintetnek, s e szerint mél­­tányoltatnak. A tanterv felölel azokból annyit, a­mennyi az egyes szaktárgyaknak tudományos alapon való tárgyalásához szükséges. A mennyiségtan teljes mérvben hasznosíttatni fog, még az üzleti életben előforduló számtani műveleteknél is, me­lyekre szintén kellő gond fordíttatik. Az egyes részeknek a kijelölt sor­rendben való előadásával könnyittetik meg az egésznek megértése, s a menyiségtan­­ból előzetesen tárgyaltatik mindaz, a mire az ábrázoló mértan és a természettan meg­élhetésére már csaknem a kezdetnél szük­ség van. Az átalános vegytan csak az elemek s egyszerűbb vegyületek ismertesére, az alapfogalmak tisztázására terjesztik ki ; nyujtatik ebből az összesnek annyi, a men­nyi e tudományból átalános ismeret gya­nánt szü­kéges és annyi hogy ez azoknak is -a kik a rokonszakcsoportok hallgatóivá lesznek — kiindulási pontul 8 alap gya­­nánt szolgálhasson. Az ásványtan egyesíttetett a vegytan,­na, mert a kettő között természetes kap­­csolat van, az szolgáltatja az anyagot és mert a tantervbe felvett ásványok tulaj­donságai, gyakorlati értékesítése a vegytan eszközeivel és módszerével könnyen , elő­­nyösen magyarázhatók meg. S a vegy­­tanra nem nyomul teherként a jeged­tan, mert ennek csak azon csekély töredéke adatik elő, a­mely a kőzettanra nélkülöz­­hetlen vonatkozással van. A vegytan és természettan tanítása nagy részben kísérletekre alapu­laik, s a kísérleteket a különböző készülékek ala­posabb megismerése és az azokkal való bánásmód begyakorlása végett, a tanulók is lehetőleg átdolgozzák. A kőzettan nem annyira az átalános ismeretek körét gyarapító, mint inkább szaktantárgy főképen azon anyagokat tár­gyalván, a­melyek ipari fontossággal bír­nak, és sok irányban alkalmazást nyernek; épen ezért e tantárgy mintegy bevezetésit szolgál különösen az építészeti és vegyé­szeti szakcsoportnak s a fém-vasiparnak. A mértani rajzolás előkészítés a szer­kesztő szakrajzoláshoz. Tárgya a mennyi­ségtan egyik részének, a mértan főbb el­veinek alkalmazása , mint szerkesztés, és az árázoló mértanból a vetülettannak tel­jes átdolgozása Ezenkívül az ebbeli taní­tásnak feladata még az is, hogy a tanulók a mértani rajz technikájában már az első év folyamán kellő ügyességet szerezzenek,­­ ily módon meg legyen könnyítve a ha­ladás a szakosztályokban — különösen a szerkesztést illetőleg. A szabadkézi rajz és mintázás az el­ső évben csak arra szolgál, hogy általuk a tanulók felfogása az alakok részarányossá­­gának s összhangjának megítélésében fej­­lesztessék és alakító kézi ügyességek több irányban gyakoroltassák; a többi évfolya­mokban azonban, ezek már részben szak­tárgyakká tétetnek — különösen az épí­tészek, fém és faiparosokra nézve — oly módon, hogy álta ok a műépítészet alak­tana, s ennek alkalmazása megismertetik. A­mi a szakmatárgyakat illeti a tan­tervben különöse­n ennek a gyáripari szak­csoportra vonatkozó részében, csak egy töredéke fogaltatik azon iparágaknak, me­lyek az ott elkülönített öt csoporthoz tar­toznak, a­melyeknek ez idő szerint némi­leg teljes jegyzéke a következő : a) A szervetlen vegytan körébe tar­tozó iparágak: Mész, fősz és czer fentége­­tés; a szintelepítő halvány (chlor) vegyek s a szervetlen festőanyagok gyártása és alkalmazása;­­ sód­­­én kóosav, a salérom s a salétrom tartalm­úanyagok, a gyújtószerek gyártói; a közönséges s tűzálló tégla, az az üveg az agyagáruk, majolika gyártása és festése; a fehér és színes zománcz gyártása. A viz vegytana, a gázokat tar­talmazó viznemek gyártása. Az ipar czél­­jára szolgáló különböző pornemek gyártá­sa. A papírgyártás. A grafit és szén ipari feldolgozása. b) A szerves vegytan körébe tartozó iparágak. A keményítő gyártása a gabon­­neműekből, rizsből és burgonyából, a kü­lönféle tápszerek gyártása, A sbor vegyta­na, sör, szesz és eczet gyártása különféle anyagokból, a kenő anyagok s olaj gyár­tása és alkalmazása, a viasz tisztítása, a a szappan kül­önböző nemei, az illatszerek a stearin és fagygyúgyertya gyártása, a gummifélék­ és kautsuk, az enyv, lack, fir­niss és a cyanvegyek gyártása. A ténta­­nemek, szerves festőanyagok gyártása és alkalmazása, a bőrgyártás. A világító gáz gyártása. c) A fém vasipar. Rövid áttekintés a vas és más fontosabb fémek kohászatá­ban, különös tekintettel Magyarország fém­­kohászatára. A különböző aczélnemek gyár­tásmódjának és tulajdonságainak ismerte­tése. A mezei gazdasági szerszámok, a kéz­­mű­ és gyáriparban használt szerszámok gyártása. A honvéd felszerelési fémtárgyak gyártása. A különféle rugóneműek, a kocsi­­tengelyek s más felszerelési fémtárgyak gyártása Az épület felszerelési fémtárgyak gyártása. A szegecs, csavar, láncz és kés­­jártás. A vasutak czéljára szükséges u. n. elszigetelt alkatrészek gyártása. A kerti és házi vas és rézbútorok gyártása. A könnyebb vasszerkezetek mint ken­tés,ab­lak s tetőrácsok kerti kioszkok, virághá­zak szerkesztése s berendezése. A drót, drótkötél, drótszövet s egyéb drótáruk gyártás. A szeggyártás. A húzott vas ac­­él sárga és vörös rézcsövek gyártása az építészet, gépészet és a különféle ipar­ágak czéljára. A diszrézcsövek gyártása. A galvanizálás, a galvanizált, zománczozott­­ rézlemez, edények, konyhaszerek gyártása. A lemezfűtőkályhák és főzőkemenezék (ta­­karéktűzhelyek) gyártása Fűtési és szel­­lőztetési berendezések. A horganyöntészet s a horganylemez tárgyak gyártása; a réz és bronzöntészet. A különböző fémtárgyak aranyozása, ezüstözése és aranyozása. A vasöntészet négy főneme: a gép, mű és kereskedelmi, a csőöntészet, a lágyított öntvények gyártása. Az aczélöntészet. d) Faipar. A hazai különféle fané­­m­ek ismertetése, tekintettel azok czélsze­­­rű felhasználására, értékesítésére. A fa­r előkészítése , levágása, feldarabolása, légii és mesterséges szárítása, raktározása. A­ különböző faipari gyártmányok részletes ismertetése, milyenek a tejes, vizes és bo­ros edények, csomagoló ládák, mezei gaz­dasági szerszámok, szeg, zsindely, nyereg­vázak, jármok, csapok, gyufapálczácskák stb. szóval mindazon gyártmányok ismer­tetése, melyek a háziipar foglalkoztatásá­val és a gépipar felhasználásával tömeges termelés alapjául szolgálhatnak, s a­me­lyekkel más iparágakat hathatós támoga­tásban lehet részesíteni. A vasúti talpfák, a hajó, szekér s vasúti kocsi alkatrészei­nek gyártása. Padlókoc­kák s bútorborí­­ték-lemezek gyártása. Házi, konyha és kerti egyszerűbb bútorok s gyermekjáték tár­gyak gyártása. Esztergályozott tárgyak, a hajlított fa, műbútorok és gyermekbútorok­­ gyártása Az épületek fafelszerelése a be­rendezés eddig ismert minden műtárgya

Next