Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-04-08 / 80. szám
évfolyam. SZERKESZTŐSÉG (ITORDA-UTOZA, NY O M 1) A É I* (3 L K T. törtelenü beküldött közlemények nem közöltetnek. ,11. I nil h 1111 *11 köziratok nem adatnak viasza Caak körmentes levelek fogadtatnak el. 80-dik szám Kolozsvár, pontok, 1881. április 8 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre . . . 16 frt. [ évnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 . egy hóra . . . 60 „ Hirdetési dij: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 16 kr. — Nyilt tér: sora 36 kr. „Tévedések.“ Nyelvünk szegény és nem lehet csodálni, ha némely fogalomra alig van többféle olyan kifejezésünk, melyekkel hiven, elegendő vervvel, de azért mégis kíméletesen mondhassuk és jellemezhessük azt, amit épen mondanunk kell, így például a „hazugság“-ot hiába csűrjük csavarjuk „valótlanéra, alaptalan*-ra stb stb. A szó ekkép lehet ugyan kíméletes — de leggyakrabban az igazság rovására. Megengedjük azonban, hogy nyelvünk ilyetén fogyatkozása sok tekintetben kényelmetlen lehet a szélsőbali lapokra nézve. És egészen méltányolni tudjuk a kolozsvári függetlenségi lap törekvését, midőn a „nemigazmondás“ fogalmának kifejezésére olyan szót igyekszik feltalálni, mely elkerültesse a törzs szó gyakori emlegetésének kellemetlenségeit. Mert hát tisztelt laptársunknak vannak vezérczikkei, olykor egyéb eredeti közleménye is Aztán benne van a kommepczióban, hogy mindig és mindenben dicsőítse a szélsőbalt. Előtte status férfi kell hogy legyen Csanády, és muszáj volna örömmel fogadnia, hogy ha Tisza Kálmán helyébe egy napon Csatár Zsigát ültetnék. Aztán kötelessége röptében elfogni minden kacsát, még rá is duplázni, és elhitetni a publikummal, hogy a szerkesztőség szentül hiszi a legbolondabb híreket is, csak hasznosak legyenek pártszempontból. Nincs csúfabb mamelukság a világon, mint az ellenzéki mamelukság. De hát az is kétségtelen, hogy könnyű és háládatos kenyérkereset. Pompás rajz volna, ha illustrálnók, hogy miképp a könnyű és háládatos kenyérkereset. Az elősorolt és még hosszasan sorolható körülmények közt, természetesen sokszor kell véteni azon politikai előítéletek ellen, melyek észszerűség, alaposság, valóság néven ismeretesek, és minálunk tisztán kormánypárti használatra vannak szánva. És mivelhogy tisztelt laptársunk híven teljesíti pártkötelmeit, bizony mindegyre előfordul, hogy rátéved arra az ösvényre, hol az ember teljességgel nem kerülheti el a — hogy is mondjuk! — a „tévedések“-et. Egy legújabb eset alkalmából az Ellenzék a cáfolattal szemben, ezt a jámbor „tévedés“ szót ajánlja kéz a 1 a 11 — egy és más eredeti közleményének jellemzésére. Legyen. Ne vádoltassunk kíméletlenséggel, elfogadjuk. Tehát, egyebek között, nagyonnagy „tévedés“ volt az is, amit tisztelt laptársunk a nagyváradi képviselő-jelöltség dolgában megengedett magának A dolog — „tévedés“ nélkül — így áll: A nagyváradi szabadelvű párt egész lelkesedéssel kikiáltja képviselőjelöltül Tisza Kálmán miniszterelnököt. Még a szélsőbal emberei is bizonyosak abban, hogy Tisza meg fog választatni. De egy kis mozgolódás nem árt. A pártférfiak keresnek afféle „csak azért is“ ellenjelöltet, kapkodnak fűhöz-fához, hogy foghassanak valakit, ki szíveskednék csupán Keczcz kedvéért, a választáskor megveretni magát. A tekintélyesebb pártférfiak közül persze nem akad senki, ki elvállalná a megtisztelő szerepet; az egyiket heteken keresztül gyötrik, mégsem könyörül. Foly a jelöltkeresés még szomszéd vármegyék-ben is, messzebb is — de a nagyváradi szélsőbal hívó szózatát nem akarja senki sem megérteni. Félős, hogy Tisza Kálmán ellenjelölt nélkül marad, pedig ezt nem szabad megengedni, semmi áron. Végre eszébe jut a pártférfiaknak, hogy Bölönyi József kellemes fiatal ember, népszerű a társaskörökben, nagy színész-patrónus és kitűnően hegedül. Épen alkalmas ellenfele Tisza Kálmánnak, aki se nem tapossa a kulisszák közét, se hegedülni nem tud Nosza — ostrom alá fogja Bölönyit az egész párt; elhitetik vele, hogy szélsőbaloldali, és hogy a föllépés áldozatát okvetlenül meg kell hoznia a haza és a szélsőbal érdekében ; mindenre kérik, ami szent, hogy mentse meg a nagyváradi szélbalakczió-képességének a színét. Bölönyi huzalkodik egy darabig, de végre is nem bir szabadulni. Abban a szent meggyőződésben, hogy meg fog bukni, és azzal a vigasztalással, hogy Tisza ellenében megbukni se szégyen — elfogadja, illetőleg magára hagyja tukmáltatni a jelöltetést, összehívják a pártgyűlést, melyen — igen természetesen — ott volt Nagyvárad egész hölgyközönsége. Mocsáry Lajos mérsékelt beszédet tart. A szélsőbal distancepolitikája tudvalevőleg mértföldek sze Pauler Tivadar igazságügyminiszter és Teleszky István indokolásaik után a 26. és 52. §§-ra vonatkozó része a jelentésnek elfogadtatott. A 86. § - nál hosszabb vita fejlődött, amelyben az előadón kívül résztvettek mint váltakozik, a lakosság gusztusa Rakovszky István, Pauler igazságügy miszerint. A somogyi politika nem sonakkol Nagyváradon; és a függetlenségi pártnak van miben válogatnia elvek tekintetében; nyújthatja mindenkinek azt, ami tetszetősebb, bő választékban. Mocsáryn kívül a jelölt is beszélt. Elmondotta programm-beszédét. Bölönyi József társaságbeli gavallér ember; csinos megjelenése, előkelő modora jól hatott. Szónoklatának ugyan nem volt semmi politikai jelentősége, de takargatni tudta, hogy most olyan kótából játszik, melyhez nem ért, de miért is értsen? Kivonta magát a gyűlés-affaireból egész tisztességgel. És most várja nyugodalmasan a lovagias pártszolgálat utolsó keservét: a bukást. Eközben a nagyváradi szélbali lap — kortesfogásból — szélnek ereszti a hírt, hogy Tisza Kálmán, ijedtségből, visszalépett a jelöltségtől. Az Ellenzék emberei kétségkívül tisztában vannak a nagyváradi helyzet felől. De azért tisztelt laptársunk nem restelli — czél nélkül — szándékosan felültetni olvasóit, nem restelli dobraütni és vezérczikkben, rettenetes nagy hangon traktálni egy bolond kacsát, melyről eleve tudja, hogy vastag . . . tévedés. Tisztelt laptársunk „tévedés“-mániáját semmiből sem lehet tisztábban megítélni, mint e czikkből. Hova föl nem fújta nagyváradi szereplésük jelentőségét ! Minő győzelmi stílusban zöngedez magasztalást Nagyváradnak és mennyi pökhendiséggel beszél a miniszterelnök személyéről! „E visszalépést ki ne tekintené a leghatározottabb vereségnek ?“ kiált föl az Ellenzék. No a visszalépés — tévedés. Az Ellenzék czikke egészen — tévedés. A vereség — tévedés. Még lesz pár dések“-hez. szavunk a „téveniszter, Szontagh Pál (Nógrádi), Apáthy István, Ivátsa Imre, Wodianer Béla, Kemény Géza Báró, továbbá Kemény Gábor báró kereskedelmi miniszter, ki azon kijelentés mellett, hogy csak egyéni nézeteinek ad kifejezést, szintén a tőzsdebiróság illetőségének kibővítése mellett emel szót s ennek szükséges voltát gyakorlati példákkal illusztrálta. Tisza Kálmán miniszterelnök arra figyelmezteti az értekezletet, hogy a 86. §. mostani szerkezete nemcsak hogy teljesíti mindazon kívánalmakat, amelyek eredetileg a törvényjavaslat megjelenése alkalmával a budapesti kereskedelmi és iparkamara első beadványában kifejezésre találtak, hanem némely pontjában azokon még túlmegy. Magában véve tehát a szakaszt mostani alakjában elégünk tartja. Azonban Rakovszky indítványának f) pontját, mely nem kereskedőknek, termelőknek stb. nem kereskedőkkel kötött üzletére vonatkozik maga is olyannak tartja, amelyet különösen a mezőgazdák érdekében fel kellene venni, de úgy vélekedik, hogy ezt pártkérdéssé tenni nem lehet, hanem nyiz kérdésnek tekinti, mely felett a háznak szavazással kell döntenie. Ennek következtében az értekezlet abban állapodott meg, hogy az igazságügyi bizottság szövegezését elfogadja, melyhez azonban Rakovszky indítványának f) pontja fog felvételül indítványoztatni. Ezen tárgyalás alá vétetett a végrehajtásról szóló rész 51 §-a melyhez Degre Alajos a képviselők napidíjának lefoglalhatlanságára tett indítványa a bizottság javaslata értelmében mellőztetett, s kimondatott egyszersmind az is, hogy az értekezlet a bizottságnak az összeférhetlenségi törvény módosítását célzó határozati javaslatához nem járul, a tárgyhoz hozzászólónak Hegedűs Sándor, Bokross Elek, Szontagh Pál (nógrádi), Tisza miniszterelnök és Teleszky István előadó. Almássy Sándornak a 600 frt értékű ingatlanok le nem foglalhatását célzó indítványát az értekezlet nem fogadta el. Szalay Imrének közintézetek tisztviselői fizetésének 600 frtig le nem fogalhatásának kedvezményét a bizottság a magánvállalatokra is kiterjeszteni indítványozván, ahhoz a bizottság hozzájárult. Fónagy Lászlónak a regale lefoglalásánál nyújtott kedvezmények iránti indítványa elfogadtatott. Bokross Eleknek az ingó jószág közt a juhok és kecskék lefoglalására vonatkozó indítványával szemben abban történt megállapodás, hogy a kisebb gazdaságoknál 5 juh és kecske kivétetik a lefoglalás alól. Ezzel az értekezlet véget ér. TARCZA: Mikó Mihály élete és történelmi tárgyú levelei. Irta: Jakab Elek. I. Mikó 1881. febr. 25 én halt meg. Ez Orok írójával folytatott levelezése nyomán életéből és 1848/49-iki szabadságharcunkat illető leveleiből némelyeket történetirásunk érdekében közrebocsátni szükségesnek látom. Nem volt professionátus iró, de jelleme, levelei s tettei sok íróénál tanuságosabbak,korrectebbek s a nagy napokban bebizonyított rendithetlen hazafisága hazánk mai sorsára cselekvőbben folyt be, mint amazok mai seregéből szájak. Ha ő nem méltó az irodalom e figyelmére, ítéltessem el én. De én hiszem, hogy a kikben igazságérzet van, mindenütt, az erdélyiek véleménye pedig mindenesetreelem van. ő kiváló tehetség s erős gondolkodni fő volt, szelleme termékeny és alkodra képes, levelei valódi történetforrásol. Kevés férfi költött az egykori Eriben csak önérdere által maga iránt akkora rokonszenvet a politikai téren, mint Mihály s még kevesebb tartotta meg et végig. Pedig ez nem volt könnyű; Blert Csik és Gyergyó iránt némi elfogults Kgal voltak a megyék és többi székelye kek protestáns irányadó férfiai, azért, tót)il csaknem kizárólag r. kath. volt, az hágnak szélén, havasoktól körülvéve s B m*ely elszigetelve feküdt, s mintha egée° más társadalmi élete és sajátságos nűveltsége lett volna; a nép határőr, a kieti katonái. Mikó szélesen elágazó romság s hatalmas pártfelek támogatása nélkül lépett közpályára s önerejénél fogva vívta ki magát. Rokonszenves alak, megnyerő modora ember volt, szónoki előadása szavatos, maga higgadt és tárgylagos vitatkozó, irodalmilag művelt, bőismeretü. Emlékszem az 1841—46-iki erdélyi országgyűlésen az urb. ügyben követett magatartására; én hirlaptudósitó voltam, ő követ. A szabadelvű párt nézete az volt, hogy Székelyföldön is van jobbágyság, tehát urbériség. Mikó követi utasítása azt nem ismerte el. Meg volt kötve keze ez által; lelkiismeretét feszélyezte a pártfegyelem. Az a tan, hogy a székely örökség (Siculica Hereditas) nem lehet urbór tárgya, Mikó által fejtetett ki legbővebben az akkori országgyűlésen. Ellene gr. Kemény József és a hírlapokban Dózsa Elek szállottak síkra. Mikó nézetei a törvényben is érvényesültek s ő a nagy megpróbáltatásból népszerűsége koczkáztatása nélkül került ki, nem veszítve el sem küldői, sem a párt rokonszenvét. Érvelése oly meggyőző, modora oly kíméletes volt, hogy küldőit önmérsékletre bivta, pártja előtt utasítására hivatkozván, ellenvetéseiknek élét vette el. Midőn 1843. a szászok az országgyűlés többsége által az országház, magyar muzeum, színház és magyar nyelv tárgyában készült törvénycikkek kisérő iratához a nemzeti pecsétet kiadni vonakodtak, két hatalmas szónoklat tartatott, melyek őket megdöbbentették, s az országgyűlés akarata előtt meghajlásra birták, az egyiket báró Kemény Dénes a vármegyék, a másikat Mikó Mihály mondotta a székelység nevében. Kemény rendkívüli bátorsága s menydörgő beszéde, mely az idegeket megrázta s magával sodort, Mikó Mihály fiatal erélyű ékesszólása s erős szenvedélytől izgatott páthossal, melynek rábíró ereje a sziveké hódította meg, s a székelység haragjának sejtetésével különösen hatott a kedélyekre — együtt idézték legfőképen elő a kívánt eredményt. „A székelység, az én küldőim — monda lángoló tekintettel — figyelemmel kisen ez ügyet, már is föl van gerjedve azok ellen, a kik igazságos követelése teljesülését akadályozzák, s egyker számot fog kérni tőlük.“ Br. Kemény a nemzeti pecsét elvételével fenyegette, így jön, hogy a szász követek végre engedtek, s a mindhárom alkotmányrészes nemzet pecsétével hitelesített törvényjavaslatok és felterjesztések a felség elé juthattak. Harmadizben 1848 ban az Unio kérdésében tűnt ki Mikó sok követtársa felett. Neki Erdély elgyöngült állapotáról a saját székében levő határőrség kebelében volt alkalma bős tapasztalatokat szerezni. Le volt igázva e derék, szabad nép lelke szinte egy század óta, a katonai szigor már-már megtörte és kiirtotta a hazaszeretet és alkotmányosság gyöngéd érzelmeit. Itt és Háromszéken a határőrség intézménye mételyezett és pusztított; a részek visszakapcsolása három vármegye s egy vidék elvesztésével fenyegetett. E helyzet: Miliőt az egyesülés elszánt hívévé és bajnokává tette. A kerületi gyűlésekben hathatós szót emelt mellette, ellenzőit a legerősebb érvekkel igyekezett meggyőzni, Erdély és a magyar elem fennmaradása egyetlen biztosítékának ezt látta. S hogy az Uniót Csikszék katona népe elvégre is pártolta, főleg a Mikó érdeme 1848 utolsó felében Magyarország már-már lángba volt borulva, a képviselőhöz szept. 19 iki ülésében a székely határőrség sérelmes rendszere megszüntetését s a székelyeknek a haza más polgáraival egyenlő katonai kötelezettségek alá tételét határozatiig kimondotta, ő volt, aki a határozat gyors végrehajtása végett a népszerű székely képviselőknek kerületeikbe kormánybiztosként rögtön kiküldetését indítványozta azon okból, nehogy a katonai hatalom elleni ígéretekkel ennek üdvös hatását meghiúsítsa. „Szükséges — úgymond — hogy a nép lássa, hogy a régi gyűlölt határőrség terhét az országgyűlés veszi le vállairól, s az új rendszer szerinti magyar katonává más hazafiakkal együtt alakutalik át, hogy legyen nagyobb bizalma a nemzeti kormány iránt, mint eddigi parancsolóival szemben ; nincs elveszteni való idő, ha azt nem akarjuk, hogy a székelység ereje használhatlanná ne váljék, vagy más ne használja fel saját czéljára. Bizonyos — mondották Mikó és képviselőtársai — hogy míg a székely katonaság sárgafekete zászló s német, szász és szláv eredetű felsőbb tisztek és parancsszó alatt, német egyenruhában lesz, mindaddig előbb lehet más hatalomé, mint a magyaré. Ugyan azért a haza bajainak szaporodását látván a legkisebb halogatásban is, képviselői kötelességeknek tartják a székely katonaság nevében s a közös haza érdekében a kormányt kérni, nevezzen ki a székely katonavidékekre biztosokat s rögtön elindulásra s az érintett határozat foganatosítására kötelezze, ők — igy végződik előterjesztésük — a székely katonaság hangulatának ismerése alapján bizton állítják, hogy a gyors eljárás a székely nemzetnek megnyugvást, a hazának igen tekintélyes és teljesen megbízható erőt ad, míg másfelől a gondoskodás csak napokig tartó halasztása késő és káros következményű lehet.“ Ez indítvány Mikó szerkesztménye, ő is írta legelébb alá, s amint a biztosok a nép közé kimentek, az egész székelység hangulata harcziassá változott, Erdély megrémült magyarságában a dolgok jobbra fordulásának reménye fölébredt. Szintily tanulságos Mikó 1848/49 ki eseményeket illető leveleinek tartalma. Midőn szabadságharczunk történetéhez czirati művemhez legelőbb tőle adatokat kértem, vonakodott; szét vannak szórva írásai — mondá — hézagosak, elvesztek a sok bujdosódás és üldözés alatt, de nem is oly fontosak sem azok, sem birtokosok —jegyzé meg 1880. márczius 20-diki levelében . . . Én sürgettem, s oly formát írtam hozzá, mintha őt is a kérdések ismeretes irigykedése vagy felelem bántaná, vagy unja irui stb. Ez hatott. Ápril 24-iki levelében tréfásan utasítja el magától jelleme ily felfogását s ígérte, hogy rövid időn küld adatokat. .Ha 40 éves ismeretségünk (de azt asszonyok előtt ne fecsegd ki) meg nem győzött ki- és milétemről, én most bajosan tudlak meggyőzni. . . . Nem vagyok-e rest, félénk, irigy? ezek kérdéseid. Ha már a kérdést feltetted, kénytelen vagyok bevallani, hogy most is mindennap legalább annyit dolgozom, mint 30—40 év előtt és alatt, soiradtkor kelek fel, amit akkor nem tettem. Azt még is érzem sokszor, hogy röstebb vagyok az időnél, mely sebes gyorsasággal halad éltem határa felé.. .. Félénkség van bennem, félek t. i. a veszett kutyától és bivaltól, de ez meg volt bennem mindig, mióta emlékezni tudok.... Irigy? mire lennék én az? Nekem barátom! hírből és dicsőségből az életben sorsomhoz képest ifjúkoromban elég jutott ki; nagyságra soha nem vágytam, gránátosnak jó nem voltam, de a fuselbergládába beilletem. Annyi igaz, mindig oly térre vágytam, melyen jót tehetek másoknak s hazámnak szolgálhatok. Sorsom ebből is részesitett; vagyonnal pedig anynyival birok, a mennyire családomnak szüksége van ... Na de hagyjuk ezt, s térjünk leveled más pontjára....“ „Ne aggódj — írja tovább — tévéidőt nem küldöm sem miniszterhez, sem rendőrfőnökhöz, hiszen megírtad, hogy közelükben hivataloskodol s a vizi városban laksz. Ezt nem teszem, édes barátom Ide el sem égetem, mert sokkal nagyobbra becsülöm: a hazaszeretetnek, a tettvágynak és használni törekvésnek nemes és bátor kifejezései ez én íróasztalomon igen biztos helyen vannak, s hasonló érzelmek kifejezését tartalmazó iratok között semmi veszélynek kitéve nincsenek....* Küldött is egytől egyig eredeti és ép állapotban levő rendezett iratokat, kiáltványokat, kormánybiztosok sem erdélyi főhadvezér leveleit, amiknek becsét megmérni. Mikó Juli, özvegy Végh Andrásáé, a főispán lelkes testvére honszeretetóta hiv megőrzésért eléggé magasztalni nem lehet. Lám, itt is mit köszön történelmünk egy derék honleánynak ! Említett művembe fölvettem azok nagy részét, de néhánynak életében közlését megtiltotta volt. Azok most látnak napvilágot e közlemény hátrábbi résziben. Mikor az adatok Mikónak a szabadságharcz alatti nagy befolyását kétségtelenné tették, láttam, hogy róla is megemlékeznem erkölcsi tartozás , kértem tehát őt saját életirati adatainak közlésére. „Születtem otthon, történt ez a században, tanultam az iskolában, hasznát vettem az életben, mert aminek Józsefstadtban adtam meg az árát, az bizony nem a tanulás, de becsületes hazaszeretet volt." Ez volt laconicus felelete. Ismét sürgettem, szintén tréfásan jegyezve meg, hogy azokban, amiket irt, aligha kétkedik valaki, de általuk okosabbá sem lesz. Küldjön tehát kissé bővebb felvilágosítást, legalább élete főmomentumairól, nehogy hibás adataim majd őt is bántsák s a közönséget is félrevezessék , mert közlenem róla, amit tudok, okvetlen kell. Az országyűlési szabadelvű párt keddi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök meg nyilván, felvétetett a polgári törvénykezési perrendtartás módosításáról szóló jelentése az igazságügyi bizottságnak. ROMÁN MOZGALMAK. Brassó, 1881. ápril 4 án. Tisztelt szerkesztő ur! „Activitás vagy Passivitás“ ez a jelszó, ez a kérdés, és ezen kérdésre megfelelni a Szebenben megtartandó nagy román értekezlet lesz hivatva. A bizonytalan jövő titokzatos homályban van még elrejtve ugyan azon vetés természete, melyet a n.-szebeni értekezlet a hivő románok kebelébe — egy jó aratás reményében — elvetni fog; de ha tekintjük azon magvakat, melyek az ország minden részéből II.-Szebenbe küldetnek — azt hiszem, a vetést is előre lehet látni, mert ne higyyük, hogy a románok képviselőiket utasítás nélkül fogják Szebenbe küldeni, hogy ott tetszésük szerint határozzanak, ők is okultak eleget a múlton és erélyesen járnak el. Itt tegnap tartatott meg azon román értekezlet, mely a n.szebeni gyűlésre képviselőket kijelölni és küldeni volt hivatva. Összegyűltek úgy 300 an, ek a gyűlés igen érdekesen és habár néha zajosan, de rendben folyt le. Nem akarom az egész ülés minden egyes mozzanatát leírni, legyen elég tudatni, hogy a gyűlés mindenekelőtt kimondotta, miszerint bármi legyen is a határozat — tehát a majoritás határozata.Szabenben — a minoritás annak magát aláveti és az egész nemzet csak egyöntetűig fog eljárni; határozattá emeltetett továbbá és szoros utasításul adatott a küldendő képviselőknek, hogy minden igyekezetükkel oda hatni igyekezzenek, hogy II.Szebenben az határoztassék el, hogy a jövő országgyűlésre a románok csak kormányellenes — tehát ellenzéki — képviselőket válasszanak és ha ez nem sikerül, a passivitás mondassák ki, képviselőket pedig a n.-szebeni gyűlésre megválasztanak Diamándi, Strevoiu, Lengeru, Dr. Marosanu és két tanár, hét faluból pedig két pap. Az itteni értekezleten a képviselőknek adott utasítás képezi tehát a magot, melyből Szebenben a vetésnek keletkeznie kell, és ha a román nemzetnek összes Szebenben összegyűlendő képviselői küldőiktől olyan utasítást fognak kapni, mint minőt a brassóiak kaptak és a képviselők ezen utasításhoz szorosan ragaszkodni is fognak, akkor előre látható, hogy a szebeni nagygyűlésnek mi lesz a határozata. Az itteni szászok és a magyarok természetesen nagy érdeklődéssel nöznek a szebeni gyűlés és annak határozata elé, és érdekelheti is az a kérdés, hogy a románok kilépnek-e az aktivitás terére vagy nem, és ha kilépnek, hogy kormányellenes törekvést tűznek-e ki zászlajukra vagy nem mert a románok ezen határozatától fog függni aztán, hogy a szászok vagy a magyarok a románokkal kezet fogva, együttesen járnak majd el a képviselőválasztásoknál. Az itt megtartott román értekezlet határozatai mindenesetre nagy fontosságúak, de igen jellemző, hogy a fenn érintett határozatuk megvalósítására a többek között Strevouit és Langerut küldték ki, az első jelenleg országgyűlési képviselő és kormánypárti, a második pedig megyei ügyész és igy félig-meddig hivatalnok, hogy e kettő hogy fogja az utasítást — saját nézetével összeegyeztetni és hogyan fogja az itteni románokat, ha szavazásra kerül a sor a fölött, — hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselők választassanak-e — képviselni — erre sokan kiváncsiak vagyunk. 1. 1. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. A képviselőhöz ülése április 6-án. Bokross Elek az igazságügyi bizottság részéről beadja a kisajátításról és a műemlékek fentartásáról szólójavaslatokat illetőleg a jelentést. Az ünnepek után fognak tárgyaltatni. Felolvastatnak 3-szor és elfogadtatnak a tegnap letárgyaltjavaslatok s azok alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett nyomban átküldetnek a főrendekhez. Tárgyaltatott a polgári perrendtartás néhány visszautasítottjára vonatkozó bizottsági jelentés. Felszólalás a tőzsdebíróságok hatásköréről szóló szakasznál történt, ahol Rakovszky István annak kimondását kéri, hogy „nem kereskedő termelőknek, gyárosoknak, és a kis ipar körét meghaladó üzlettel bíró iparosoknak nem kereskedőkkel kötött olyan ügyleteiből felmerült peres kérdések, amely ügyletek az illetőknek iparához, tartozó termények, gyártmányok vagy iparczikkek vételére, szállítására, vagy feldolgozására vonatkoznak, — még azon esetben is, ha ezen ügyletek egyik szerződő félre nézve sem képeznek kereskedelmi ügyletet, — ha a felek magukat ezen kivételes bíróságnak akár az ügylet kötése alkalmával, akár később, írásban kifejezetten alávetették, a tőzsdebíróságok hatásköréhez tartoznak. Wahrman Mór indítványozza, hogy