Magyar Polgár, 1883. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1883-02-20 / 41. szám
Tizenhetedik évfolyam. 41. szám. Kolozsvár, 1883. kedd, február 20. Előfizetési díj: Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. HIRDETÉSI DU: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után 30 kr.— Nyílttéri sora 25 kr.szerkesztőség és .Kiadóhivatal: „Magyar Polgár“ könyvnyomdája (Belközép-utcza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR,FEBRUÁR 19. A megyék háztartása. Az országgyűlés oly hamarosan tárgyalta le a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatot, hogy valóban meglepetésnek mondhatjuk egy ily fontos törvényjavaslatnak két nap alatt való letárgyalását. Kifogásunk ugyan ez ellen nem lehet, mert a törvényjavaslatot a bizottságban eléggé meghányták-vetették s már conceptiója is oly szerencsés volt, hogy a bizottság sem tett azon lényeges változást. De hát meglep az, hogy midőn az egész függetlenségi párt nem tartotta elfogadhatónak a javaslatot még általánosságban sem, nem volt sorai között senki, aki legalább komolyan megkísérlette volna okát adni annak, hogy hát mi rész van e törvényjavaslatban s hogy e helyett minő elvek szerint kellene új törvényjavaslatot készíteni. A törvényjavaslat általános tárgyalásakor csak két szónok beszélt a függetlenségi párt részéről: Szederkényi és Orbán Balázs dr. De Szederkényi csak oly általánosságban szólt a megyei institutióról, hogy a törvényjavaslattal érdemlegesen nem is foglalkozott, Orbán Balázs pedig, úgy látszik, egészen félreértette a törvényjavaslat czélját, mert oly állításokkal lépett fel ellene, amelyekről nagyon könnyű volt a miniszterelnöknek kimutatnia azt, hogy az állításoknak épen az ellenkezője a tény. Az egyesült ellenzék részéről Somssich Pál beszélt, de beszéde nem állott a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nagy fontosságának színvonalán. Így hát a vita igen szűk keretek közt mozgott, s a miniszterelnök nem is érezte magát indíttatva arra, hogy a reformjavaslat czélját, s összefüggését a már régóta folyamatban levő többi reformokkal, melyek az önkormányzati törvényhatóságok átalakítását czélozzák, világosan feltüntette és nyomatékos érvekkel támogatta volna. Őszintén megvalljuk, hogy mi ezen törvényjavaslat tárgyalásánál egy sokkal nagyobb szabású vitára számítottunk; egy oly vitára, mely az önkormányzati intézménynek gazdasági és pénzügyi oldalát fejlődésében, jelenében s a jövő alakulások tekintetében világosan elénk állítsa. E helyett azonban kaptunk egy oly vitát, mely az osztrák „land-tagok“ niveauján áll, s mely a magyar országgyűlés alaposságából sokat levon. Itt lett volna helyén az ellenzéknek kimutatnia azt, hogy még van soraiban administratív és organizáló tehetség ; s hogyha van bátorságuk egy kész reformjavaslatra kimondani azt, hogy nem helyeslik, hát okát is tudják adni, hogy miért, s kimutatni azt, hogy a sokkal nagyobb hatáskörrel visszahajtott önkormányzati testületek szánjára minő háztartást kívánnak. Hiszen oly elvi kérdésről volt szó ez alkalommal, a minőhez hasonló fontosságú a közjogi és közgazdasági kiegyezési törvények tárgyalása óta nem is fordult elő a magyar országgyűlésen. Arról volt itt szó, hogy legyen-e és minő hatáskörrel budget-készítési és önmegadóztatási joga a törvényhatóságnak ? És ezen joggal, ha a törvényhatóságok azt kellőképpen fel tudják használni, pár év alatt egészen átalakíthatják az ország közgazdasági, közművelődési és sociális viszonyait. Minden törvényhatóság budgetkészítési és megadóztatási joggal felruházva, önálló gazdasági alanynyá válik, aki saját viszonyainak megfelelő gazdasági politikát űzhet és ezzel a kultúrának magasabb fokára törekedhetik. Oltalma és istápolása alá vonhatja mindazt, amit az önkormányzat terén czélszerűnek, szükségesnek és hasznosnak tart, s újjáteremtheti ami elavult vagy többé ki nem elégítő. A törvényjavaslat elvben megadja a törvényhatóságoknak az önálló budget-készítés és megadóztatás jogát, oly gyakorlati megszorításokat statuál azonban, amelyek e jogot kezdetben legalább igen szűk körre szorítják s gondoskodik egyszersmind garancziákról is, hogy e joggal visszaélés ne történhessék. De ujj mutatással szolgál a megyéknek arra nézve, hogy ha a törvény által biztosított jog nem volna kielégítő, s ha maguknak oly jövedelmi forrásokat akarnának nyitni, amelyek az állami adóknak mintegy correctivumát képezni alkalmasak s kevésbé terhelők, mint a direct fejedelmi adóknak egyszerű pótlékai, hát forduljanak kívánságaikkal a törvényhozáshoz, s az minden egyes esetben meg fogja vizsgálni a javaslatot, s ha azt jónak és üdvösnek találja, meg is fogja szavazni. Az Országgyűlés a javaslatot ezen oldalról sem vette tüzetes megbírálás alá, úgy, hogy a tárgyalásból nem is lehet a törvényjavaslat magyarázatát kiolvasni. S ebből kitűnik, hogy egy oly esettel állunk most szemben, amely kitüntette, hogy a kormánynak nincs méltó ellenzéke, s ha elég szakértelemmel nem végezné feladatát, hát az ellenzék felől akár botorságot igtathatna törvénybe. Hol voltak azok az ellenzéki jelesek, kik csak pár nap előtt fennen hirdették, hogy ők megunták a merev negatívt, s dolgozni és a parlamenti küzdelemben komolyan részt venni akarnak? Némák maradtak! mert nem tudtak olcsó diadalt aratni. Bizony itt volna már az ideje annak, hogy reconstruálja magát az ellenzék és jöjjön tisztába czéljaival és feladataival. — Táreza. A pénz. — Paul de Saint Victor. (Vége.) Olaszban már Németország előtt jóval megadta a pénznek a kellő tiszteletet és elösmerést. A tőzsde, bank, üzérkedés, forgalom, szóval: mindaz, mi más helyen meg volt vetve és el volt nyomva, ott egész ünnepélyességgel vette kezébe az uralmat. S mig azon államok, melyekben a lovagszellem uralkodott, etlen viaskodtak, s törték a lándzsákat a kiszdhomokon: a félsziget kis köztársaságai csöndesen ültek dicsőséges számítóasztalaiknál, mint valami trónokon. Üzleti irodáik szembenálltak a czimeres zászlókkal: egész szellemességet fejtettek ki a vagyon elköltésében. Minő látvány a virágzó Velencze tenger viz közepett! Képe ott van a kinai mennyegzőn Verencse Pálról, mely elénk állítja a dúsgazdag kereskedőket, kik kelet kalifáihoz hasonlitanak, s királyokat vendégelnek asztalaiknál. Florenczben a pénz uralkodott, az kormányozott. Kik volnának a Mediciek, ha nem megkoronázott millionáriusok? A mindenható hatalomra emelkedett pénz csodákat művelt, hogy kimondjuk : fedezte az egész renaissance költségeit. Hála a pénz bőkezűségének, az a kor föltámadt, emlékoszlopok emelkedtek, egész szobornemzedék diszesíte a városokat, s a festészet megtenné csodáit. A nyers arany, mit a tőzsde összeszedett, megtisztult a művészetben, mely serlegekké, oltárokká, domborművekké, szóval: az emberi kéz megfizethetetlen remekműveivé változtatta azokat. Olaszország megvalósítja Goethe második Faustjának nagyszerű jelenetét, hol a gazdagság istene megjelenik, de többé nem vakon és torz alakban, mint Aristophanes torzképein, hanem fenségesen, igazán, szépen, valódi isteni külsővel a győzelmi kocsi drága szőnyegére keveredve, s gyűrűkkel rakott kezekkel simogatva ázsiai szakállát. „ Méltóságát nem lehet leírni, mondja Goethe, de üde és telt holdhoz hasonló gömbölyű arcza, turbán alatt viruló rózsás ábrázatra, dús gazdagságra valló ruházatra eleget mondanak. Mit szóljunk magatartásáról? Mintha egy uralkodó volna szemeink előtt.* Szeszély vezeti a négyes fogatot, szárnyas lángész alakjában. Sugárzó kezei útközben kincseket szórnak jobbra-balra. „Lássátok, csak egyet pattintok ujjaimmal, s azonnal sugarak, és szikrák támadnak nyomomban a kocsi körül, nézzétek csak, ime egy gyöngynyakék! Itt az arany, a fülbevalók, a nyakékek ; vegyétek a koronákat, drágaköveket, gyűrűket... Ékezeteső hull, mint valami álomban.* De mentől inkább közeledik az új kor, annál inkább nő a pénz fontossága. Anglia leveti feudális ruházatát, üzleti köntöst ölt, pénzes szekrényei mögül meghódítja Indiát. Hollandia egy nagy hajóműhelylyé változik. E két országban a gazdasági ügyek olyért hódítnak a politikában, hogy azonosítani is lehet a kettőt. A vagyon nyilvános befolyás súlyát nyeri; hatalommal, hódítással, uralkodással jó kapcsolatba. Az a kereskedő, ki most esernyővel a hóna alatt, a londoni börze lépcsőin halad fölfelé, még csak nem rég a nagy mogult pénzezte, rajálokat buktatott, tett, s hadsergeket állított elé, melyeknek podgyászait elefántok emelték. S azon polgárok, kik a bankban egy földabroszra könyököltek, királyságokat foglaltak el, s egy ülésben több népet mozgósítottak, mint egy európai kongressus a háború legforróbb pillanataiban. Hasonlag az az amsterdami kereskedő, ki sütét boltja küszöbén füstöl, Európában csak egy fűszerboltos: Javában: nábob, herczeg, csaknem király. Fentebb a nevetséges képekről szóltunk, melyeket a régi flamand iskola hívei készítettek a pénz embereiről, melyeken a 17-ik század holland művészei saját felfogásuk szerint állítják elénk az Öt érzék paraboláját, s a szentírás Hitelezőjét egészen ellenkezően fogják föl. Mekkora különbség a stylban és felfogásban! Mily hatalmas jelképe a munkás gazdagságnak! A bankár nagyszerű öltözetben, királyi magatartással ül egy emelvényen. Körülötte meghajlott zsákok ontják lábaihoz Kelet gazdagságát : mintha a kereskedelem bőségszaruja öntené tartalmát királya lábai elé. Jobbján nagy mérő serpenyők görnyednek az arany terhe alatt; az emelvény alsó fokán a sok számvetéstől megredősödött pénztárnok egy nagy könyvben összeadáson dolgozik. — Egy nép lelke van e büszke képen visszaadva; egy keletkezésben is nagy királyság jelképe ez. Sokkal később állt be a pénz uralma Francziaországban. Minden akadály volt előtte, mely távol tartotta: az aristokráczia, a nézetek, a szokások, s az ország félénksége üzleti dolgokban, mely kevés tért adott neki az érvényesülésre. Ezekhez járult az a körülmény, hogy az ancien regime idejében mindenki a kincstári ügynökökben látta a pénzt személyesítve, kik pedig ép oly gyűlölt, megvetett emberek voltak, mint a zsidók és lombardok a középkorban. Nevetségesekké tették őket a színpadon, pedig nem volt bennük semmi nevetséges. Az államkincstár műveleteinek végrehajtói, s a szó legvalódibb és legszomorúbb értelmében a pénz lakói voltak ők. Valóságos zsarnoki ragadozással uralkodtak birtokaikon, hol az adó mindenféle nemére joguk volt. Kiváltságuk megerősített zaklatásokból állott, az ország költségvetése pedig, amint ők azt megállapították, nem volt egyéb állandó ragadozóénál. A nép alájuk volt vetve, mint egy birtok, csakhogy ők megfizessék a királynak a kikötött összeget, a népet aztán akár bőrig nyúzhatták. Hamis eljárásukat hirtelen meggazdagodások árulták el, melyeket sem ürügyekkel, sem látszólagos okokkal nem tudtak megmagyarázni. Gazdagságukat elárulták szemérmetlen fényűzéseik, királyi kastélyaik és botrányos bolondságaik. A milliók, miket elloptak, oszlopokban emelkedtek előttük, miket zsinórral lehetett volna megmérni. A pénz, mely Hollandban és Angliában munkás, hazafias lett, Francziaországban egoista és gyümölcstálén maradt, vett, de nem adott. Pénzemberei hízóban levő arany borjak voltak. Olvasnátok Saint-Simonnál e publikánus fejedelmek jellemzését. Mily ijesztő alakok! A prokonzul fösvénysége párosul bennük a pasák vadságával. Például Vosinski ügynökből miniszter lett: „Száraz, goromba, nincs benne semmi finomság és előzékenység . . . valódi nyers hatalom, mely mindenben rendelkezik se mindenkivel elbánik: alig lehet néha látni a haragszik, ha kénytelen mutatni magát; mérges, türelmetlen, ki az ember szavába vág, szárazon és röviden felel s az észrevételeknek hátat fordít, vagy parancsolólag elejét veszi. Feleleteiben rövid, pöceezkedő, parancsoló, mindent azzal végezve, hogy A király így akarja.* Az országgyűlés jelen ülésszaka, miután a nagyobb vitát keltő törvényjavaslatok jóformán elvégeztettek, s olyan, mely huzamosabb tárgyalást kíván, a középiskolai törvényjavaslaton kívül — mint az „Orsz. Ért * véli — alig van, nagy számmal semmi esetre sem fog előfordulni, — korán fog végződni. Képviselői körökben azt hiszik , igen valószínűleg a kormány szándékával sem ellenkezik, hogy az ülésszak április végével, legfeljebb május elején befejeztessék. A képviselőház közoktatásügyi bizott-sága szombaton ülést tartott, melyen elnök bemutatta Szeged város közönségének újab ban a képviselőházhoz intézett , ez által a bizottsághoz utalt feliratát a harmadik egyetem ügyében. E kérvény az ez iránt megbízott előadónak adandó ki. Egyúttal jelenti el- s nek, hogy az előadó jelentését már kidolgozta s beterjesztette s elnök annak többszörösitése iránt intézkedett. Berzevitzy Albert előadó jelenti, hogy Szeged ezen újabb kérvényéről tudomással bírván, azt jelentése szerkesztésénél már is figyelembe vette. Áttérve ezután a középiskolai törvényjavaslatra, a bizottság mindenekelőtt két előzetes kérdést döntött el. A tankerületek szám