Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)
1883-07-01 / 149. szám
o kozik. Azonban, ha a védők tanukat idéztetnek be, ha egyes vádló tanuk ellenmondásait és szava be nem vehetőségét konstatálják, vagy ha a közvádló szabálytalannak mondja a tárgyalás alatti újabb vizsgálatot és egyes tanuktól ki akarja venni keresztkérdésekkel azt, hogy mennyiben mondanak igazat és mennyiben nem, akkor mindjárt felzúdulnak és „bűnpalástolást“, botrányt hirdetnek; nem vevők észre, hogy az igazságot kell nyomozni és így: amint szabad a vádlóknak minden képes és képtelen állítást és gyanút előadni, úgy a védőknek is kötelességük minden adatot kideríteni. Mi nem állunk egyik pártján sem. De mikor látjuk, hogy némelyek szenvedélyessége miatt, mily gyalázatot szór a külföld hazánkra, akkor kötelességünk, ha kell mindennap, annak eljárása ellen tiltakozni. H. S Alassy-i toaszt. A „Nemzet“ bécsi levelezője megerősíti azon hírt, hogy bukaresti képviselőnk felvilágosítást fog kérni Gradistearunak a jassy- István-ünnepnél mondott pohárköszöntése tárgyában. Hogy Bukarestben meghökkentek hóbortjukon, arról tanúskodnak az onnan érkező tudósítások és román lapok egy része, mely a jassy-i eseményeket mindenféleképpen elburkolni igyekszik. A külföldi sajtó a tiszaeszlári üggyel mind jobban foglalkozik. A „Temps“ a napi szemlében, a lap élén foglalkozik e kérdéssel és ezeket írja: „Az antisemita párt, mely oly hatalmas és oly tevékeny egész Közép- és Kelet-Európában, a homályos tiszaeszlári incidenst kiaknázta bevallhatatlan czéljai javára; az egész zsidó fajt oda állították a magyar igazságszolgáltatás elé és denunciálták a művelt világ előtt, mint a mely cultusa gyakorlatában véres és szégyenletes szokásokat követ. Míg a zsidó egyházi tekintélyek erélyesen tiltakoztak a vádak ellen, melyekkel hitsorsosaikat tömégesen meg akarták becsteleníteni, az antisemita liga nemcsak Magyarországban, de a szomszéd országokban is, az osztrák és német egyetemeken is mozgolódott és a Talmudra hivatkozott, hogy a vádat igazolja.“ A „Temps“ felemlíti ezután a t.-dadai hullát és így folytatja : „De az ügy jogi jellege háttérbe szorul. Nem törődik az antisemita liga a tárgyalás folyamán felmerülendő bizonyítékok értékével; ő minden áron ki akarja eszközölni az elitélést, melyet halált hozó fegyver gyanánt fog használni. Nem riadnak vissza semmitől, hogy e czért elérjék : a vallomások mind intensiv szenvedélyről, vagy mély terrorismusról tanúskodnak; az áldozat anyja is nyilván mindenfelől ostromoltatik, úgy, hogy nem szabad sem az ítélete, sem a nyelvezete. A magyar parlament két tagja, akik ismeretesek az izraeliták elleni dühös declamatióikról, jelen vannak a tárgyalásnál és nyíltan vezetik a manifestatiókat, melyek ott mindennap kitörnek. A közönség magatartása szemmel látható nyomást gyakorol nemcsak a végzeren nem írták alá azt. Tehát a város és vidék szine-java, az értelmiség és vagyon képviselői rokonszenveztek a dolgok uj rendével. A császári katonaság volt csak az, mely elvált tőlük, mely izgatott és békétlenséget hintett a köznép között. Világos jele és eltagadhatlan bizonyítéka ez annak, hogy a Bánátra és Bácskára általában a magyar határőrvidékekre báró Jellachich horvát bán katonai izgatása, a törvényes kormány és alkotmányos rend elleni nyílt, fellázadása terjesztette ki az elégedetlenség tüzét, az lázította fel a kedélyeket és sodorta Dél-Magyarországot vér- és füsttengerbe. Nem lett volna hazánkban polgárháború ez átkos emlékezetű ember pártütése nélkül, akit — mint ez történelmileg hitelesítve van — Bécsből ingerelték fel ellenünk. Ő magával ragadta a császári katonaságot. A katonai gyámolítás vérszemet adott Rajachich szerb patriárchának, ez a szerb és román papságot, a papság kevés értelmiségét bírta rá elébb, azután a népet úgyszólván belehajtotta a forradalomba. S igy hozták Magyarországra a valaha őt ért szerencsétlenségek, egyik legnagyobbikát. Legyen ez adat tanúság jövőre nézve s intő figyelmeztetés arra, hogy a kormány azokat, akik a magyar állameszme barátai, magukra ne hagyja, sőt segítse s a túlzók ellen védje, az izgatásokra és izgatókra pedig éberül vigyázzon, s a tüzet, míg parazsában lappang, igyekezzék elfojtani. A delemre, de az itélőkre is, a közvádló, ki e nehéz körülmények közt dicséretes függetlenséget és részrehajlatlanságot igyekszik tanúsítani, ellenséges tüntetések tárgya és az elnök képtelen fentartani a rendet és visszautasítani a harag és vad gyűlölet jeleit, melyek a vádlottak ellen vannak intézve.“ A „Liberté“ vezérczikke a magyar antisemiták üzelmeit, mint keresztényelleneseket, bélyegzi meg és a pogányok vakbuzgó kéresztényüldözéseihez hasonlítja azokat. A „Republique Fran țaise“ vezérczikke is ostorozza az antisemiták machinatióit és — mint a „P. Ll.“-nak távírják — lehetetlennek nyilvánítja, hogy ez az őrült banda a nyíregyházai törvényszéket igazságtalan halálos ítéletre indítsa. Kossuth szabad nemes Magyarországja remélhetőleg nem fogja századunkat egy balos esettel meggyalázni.“ a németek megszűntek vezérszerepet vinni a monarchiában. Részünkről csak egyet akarunk kiemelni, és ez az, hogy minél szabadabb fejlődést enged Ausztria a kebelében levő nemzetiségeknek, annál drágább és becsesebb lesz rájuk nézve e szabadság, s annál kevésbbé fognak kifelé gravitáló vágyakat táplálni; ami pedig az osztrák-németeket illeti: nem hihetjük azt, hogy ezek osztrák hazafisága csak oly gyenge lábon állna, hogy vágyva várnák a pillanatot, amikor Németország őket bekebelezheti. Különben is Németország még nem konsolidálódott annyira, hogy még Ausztria német vidékei után is vágya támadhatna. A német egységet az ily annexio csak veszélyeztetné, mert egy uj szétmálás magvát rejtené magában. m. 1883. július 1. A csehek választási felhívása. Az a manifesztum, a melyet Rieger és társai a választások tárgyában közzétettek, oly mérsékelt hangon van tartva, hogy mindenfelé a legjobb benyomást teszi. A csehországi németek választási felhívása csatakiáltáshoz hasonlított. A csehek arra azt felelték, hogy ők nem akarnak harczot, hanem oly méltányos egyezséget, amelynél mind a két párt, a csehek és németek, megtalálják igazukat. A németek felhívásából kitűnik, hogy ők uralkodni akarnának a csehek felett; hogy ők akarják a vezérszerepet vinni és hogy minden más nemzetiség tartozzék parancsaiknak engedelmeskedni. A csehek erre azt válaszolják: mi sem akarunk több lenni a németeknél, de kevesebb sem, mi egyenjogúságot követelünk. Pedig hát senki nem vehetné rossz néven, ha a csehek saját hazájukban ennél még többet követelnének, ha azt követelnék, hogy Csehországban ők legyenek az urak és ne a német. Rieger és társainak beszédéből a bölcs mérséklet szava hangzik ki, s az egész manifesztumon meglátszi az önbizalom és erő érzete. Több szavazatot is fognak hódítani ezzel a hetyke, kihívó modorral, amely a német kaszinópárt programmján elömlik, amely igazán azt, a benyomást teszi az emberre, hogy itt a tehetetlen erőlködés emelte fel a szavát az országban. De a németországi pangerman lapok elkeseredéssel szólnak a csehországi állapotokról. A nagy nemzetek egyik főszóvivője, a „Hamburger Nachrichten“, ezt írja: „Az afféle békülékenységet mutató modor inkább alkalmas a politikai és nemzetiségi ellenfelet, elkeseríteni, mint megnyerni. A cseh manifesztum biztosításai, hogy a biztos kilátásban levő cseh majoritás igazságérzete és eszélyessége nem fog a többséggel való visszaélést megengedni, nem hangzik-e német fülekben mint gúny és álszenteskedés? Lehet-e hát csodálkozni a felett, ha a bécsi lapok keserű iróniával szólnak a csehek választási felhívásáról s békülékenységéről? Egyébiránt ne csodálkozzunk ezen elbizakodottság felett, hiszen a cseheknek egy régi föderalistikus program új pontja, hogy nem az osztrák-németekkel, hanem a csehországi németekkel, azaz „a cseh lakosság kissebbségével“ hozzák tisztába ügyeiket. S a németek éppen ezen választási felhívás következtében nem fogják magukat jövőre az iránt ámíthatni, hogy mire lehetnek elkészülve Rieger és barátai részéről, s ezért a küszöbön levő országgyűlési választás valószínűleg szenvedélyesebb lesz, mint valaha.A csehek Más németországi pangerman lapok a politikai viszonyairól azt hirdetik, hogy Ausztria németei egészen háttérbe tolatnak s a monarchia sorsának intézésében többé nem jut szerep a számukra. És ezt egy nagy veszedelemnek mondják, mert éppen az uralkodó házhoz legközelebb álló nép elveszti ragaszkodását s Németországban fog támaszt keresni.“ De igy csak a pangerman lapok ítélnek a helyzet felett. A német kormánypárti sajtó, élén a Norddeutsche Algemeinével, egészen rendén valónak találja azt, hogy Ausztriában a csehek politikai szerepköre kitágíttatik, hogy ők tartományi önkormányzatot nyernek. Ez nem lát semmi veszedelmet a monarchia fennállására nézve abban, hogy Végtárgyalás a tiszaeszlári ügyben. Kilenczedik nap.*) Nyíregyháza, jun. 28. A mai tárgyalás Tanyi Gábor tanú (most, katonai szolgálatban) kihallgatásával vette kezdetét. Tanyi azt vallja, hogy ő ösmerte Solymosi Esztert, s utoljára az napon látta, melyen őrölni volt a malomban Milyen nap volt az, nem tudja, de határozottan emlékszik, hogy Esztert 11 órakor látta menni, s >él órakor visszajönni, amikor a kezében egy kendő volt. Eötvös védő ismételve kéri az elnököt, intse meg a közönséget, hogy a tárgyalás menetének mindennemű zavarásától tartózkodjék. Elnök megteszi a figyelmeztetést. Wertheimer Farkas tanú a templomozásra nézve mond lényegtelen és ismert adatokat. Friedmann kérdésére kijelenti, hogy a templomban se fazekat, se tányérokat nem látott. Következik Feuermann Hermann, Móricz volt tanítója. Móriczot 1881-ben a 13 éves kort elért ifjak szokásos szertartásaira tanított és azelőtt rendszeres tanítója is volt. Móriczot igen jó fiúnak ismerte, szófogadó volt és sohasem hazudott. A templomozásról tanú az ismert dolgokat, mondja el. Mészáros Juliánna mult év május havában szobaleány Recsky csendbiztosnál. Emlékezik, hogy Eszlárról egy zsidó fiút hoztak. Elnök: Hova vitték a fiút a megérkezéskor ? Tanú: Egyenesen a vendéglőbe. Ott egy sifon mellé állították, s ott állott, míg vacsoráltak. Elnök: Kínálták-e vacsorával? Tanú: Mikor sonkát hoztak be, kínálták, de ő neki nem kellett, erre azt mondta Recsky úr: Hát egyél hagymát, azt úgy is szeretik a zsidók. Móricz azt felelte, hogy szeretik, de neki semmi sem kell, s mintsem hogy sonkát egyék, készebb meghalni. — Később Náczi (Bakó Náczi csendlegény) bejött a fiúval a konyhába, majd bevitték vallatni. Arról, hogy bántották volna a fiút, vagy hogy ilyen a cselédek közt később szóba jött volna, mit sem tud, bárha a többiekkel ő is az ablak alatt állott a kertben, de ott se látni, se hallani nem lehetett semmit, mert ő maga volt, ki az ablakot bezárta. Friedmann: Mig az ablaknál álltak Recsky úr kiszaladt? Tanú: Igen, mert lármáztak és az ablakot is feszegették, hogy láthassanak. Heumann: Az az idegen ur, aki ott volt, nem szenvedett főfájásban, nem kellett neki hideg borogatás?Tanu: Nem. Ha kellett volna valami, úgy bizonyosan engem hívtak volna. Következnék azon három tanú kihallgatása, kiket állítólag Recsky a Móricz vallatásához tanukul hivott be az ebédlőbe. Ezek közül azonban kettőnek tartózkodási helye nem volt kipuhatolható, egy pedig Kassán van, katonai szolgálatban. Huri József (Huriné fia, 17 éves) csak annyit tud mondani, hogy ő ama szombat napon este jött haza a tanyáról s akkor szólt neki az anyja, hogy Esztert 11 órakor elküldötte a boltba s azóta nem jött vissza. Kihallgattatik Csabai Miklós tanú, ki álkulcs-készités vádjáért (mely alól felmentetett) vizsgálati fogságban lévén, — egy helyre volt zárva előbb Schwarczczal, majd Buxbaummal. Elnök: Midőn Schwarcz Salamonnal volt egy czellában, folyt-e beszélgetés közöttük ? Tanú: Igen, midőn bementem, Schwarcz szólt hozzám, de én nem feleltem, le voltam hangolva, de később beszélgettünk, felhozta az eszlári ügyet és kérdezte, milyen hangulat van ellenük. Én azt mondtam, nem a legjobb, mert nagyon el van terjedve, hogy ők gyilkolták meg az eszlári leányt. Azt mondta erre Schwarcz , hogy lehet józan eszű embernek ilyent g0nje dőlni, hogy a zsidóknak szükségük volna keresztény vérre ; az nagy bolond, aki ezt mondja, azt mondom erre, ne beszéljen így, mert sokan vannak, kik ezt gondolják, ha nincs szükségük reá, azt szeretném tudni, hova tűnhetett volna a szegény Eszter. Azt mondta, bizonyosan Porosz- vagy Oroszországban az antisemiták közt boldog asszony. Azt mondom, hogy került, akkor a tisza-dadai hullára Eszter ruhája? „Ezzel tettek a zsidók nagy bolondot“, mondta erre ő. De erre a szóra meghökkent. Elnök: Ezt nem fejtegette tovább? Tanú: Szót sem, mert észrevettem, hogy ha tovább faggatom, ezt is megmásítja ott a börtönben. Elnök: Hát Schwarcz Salamon azr nyilvánította, hogy ezzel cselekedtek a zsidók nagy bolondot, hogy a dadai hullát Eszter ruhájába felöltöztették? Miért ment ki aztán Schwarcztól ? Tahu: Azért mentem ki, mert megjegyzem, hogy az az ember petróleummal kente magát, büdös is volt, mikor a felügyelőség észre nem vette, bekente a mellet, mert azt mondta, hogy nagyon fáj a melle. Elnök: És hová tették ? Tanú: Átmentem Buxbaumhoz, de nem lehetett vele beszélni, rettentő sértő szavai voltak, képes volt egyszer azt mondani, mikor egész álló napon át imádkozott, egyebet nem tett, se nem beszélt senkivel, csak örökösen, folytonosan imádkozott, imádkozott, és nem csendesen, hanem úgy duruzsolva, hogy egy árva szót se szólhattam, eljött a vasárnapunk, foglalkozni akartunk vagy csendes énekkel, vagy egy kis imádsággal, de nem lehetett tőle,mert folytonosan azon iparkodott, hogy ha észrevette, hogy imádkozunk, hogy lehangoljon. Hát én megszólítottam, hogy nem hiszem, hogy a törvény azt parancsolja, hogy folytonosan kell imádkozni, de ő azt mondja, hogy igenis, a Mózes törvénye azt parancsolja, de mondom, én nem hiszem,mert a Krisztusunk azt mondta, hogy munkával is foglalkozzunk. Erre ő azt mondja, mit Krisztus ! Krisztus olyan marha volt, mint a csizmának a talpa. (Mozgás a közönség körében.) Én dühbe jöttem, igaz, hogy ökölbe szorítottam a kezem, meg akartam ütni, de eszembe jutott, hogy rab vagyok. Előkellett visszafojtani az indulatot, mert minden mást megengedek, de hogy épen Buxbaum vallásomhoz nyúljon, az nehezen esett. Elnök: (Schwarczhoz) Hogy értette maga ezt a beszédet ? Schwarcz Salamon: Csabai elbeszélte, hogy a zsidók valami hullát, amiről értesültem volt nagyságodtól is, felöltöztettek volna idegen ruhába, hogy a törvényt félrevezessék. Én természetesen azt mondtam, hogy ha ilyesmit tettek, akkor nagy bolondot tettek, mert a maga útján kellett volna a törvényt menni hagyni, majd kiderítették volna, hogy ártatlanok vagyunk, nem kellett volna kísérletet tenni, hogy a törvényt félrevezessék. Antal Mátyás a hullausztatás ügyében hallgattatik ki soron kívül, miután elbocsáttatását kérte. Nem tud egyebet mondani, minthogy ő a múlt évben Grosz Mártonnak és Klein Ignácznak oda kölcsönözte szekerét s másnap reggel kapta vissza. Klein és Grosz elismeri, hogy a tanú előadása igaz. A kocsival Nyíregyházára jöttek, mert 3 asszonyt hoztak be azon. Szeyffert: Hári József vallomása oly jelentéktelen, hogy feleslegesnek tartom megesketését A többi háromnak hitre bocsátását, miután törvényes akadály az ellen nincs, van szerencsém indítványozni. Heumann: Azon megjegyzés, hogy Szilvási Sárára nézve, ki még nincs megesketve, de a kinek semleges vallomására is azt hiszem, a tek. törvényszék ez esetben súlyt fektet, fenntartassák, hogy más alkalommal ő is meg fog eskettetni, hozzájárulok a nagyságos főügyészi helyettes úr indítványához. Szeyffert: Én indítványoztam annak idején Szilvási Sára megesketését. Elnök: Az ezen tanuk megesketése iránti határozat hozatala után az ülés fél órára fel fog függeszteni, azután pedig az iratok felolvasása fog következni. Szeyffert: Kérem tegnapi indítványomra nézve is a tek. törvényszék határozatát. A törvényszék határozathozatalaégőtt visszavonul. Negyedórás szünet után. Elnök: A királyi törvényszék a most kihallgatott tanúknak megesketését elrendelte, Iluri József kivételével, kinek vallomása jelentéktelen, ennélfogva nevezett tanú nem bocsáttatik esküre. Wertheimer Farkas tanú megesketése pedig függőben marad, mivel kihallgatására még szükség lesz. A királyi törvényszék határozata provokáltatok továbbá, Bary József és Egressy Nagy Lászlónak tanult kép leendő megidéztetésükre nézve. Bary Józsefre vonatkozólag a királyi törvényszék fentartja azon határozatát, melyet tegnap e tekintetben már kihirdetett, és a mennyiben 1 • . A.t*18y*his 8-ik napjáról lapunk más helyen közöljük a kiegészítő tudósítást.