Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)

1883-07-01 / 149. szám

o­ kozik. Azonban, ha a védők tanukat idéztetnek be, ha egyes vádló tanuk el­lenmondásait és szava be nem veh­ető­­ségét konstatálják, vagy ha a közvádló szabálytalannak mondja a tárgyalás alatti újabb vizsgálatot és egyes tanuktól ki akarja venni keresztkérdésekkel azt, hogy mennyiben mondanak igazat és mennyiben nem, akkor mindjárt felzú­dulnak és „bűnpalástolást“, botrányt hirdetnek; nem vevők észre, hogy az igazságot kell nyomozni és így: amint szabad a vádlóknak minden képes és képtelen állítást és gyanút előadni, úgy a védőknek is kötelességük minden ada­tot kideríteni. Mi nem állunk egyik pártján sem. De mikor látjuk, hogy némelyek szen­vedélyessége miatt, mily gyalázatot szór a külföld hazánkra, akkor kötelességünk, ha kell mindennap, annak eljárása el­len tiltakozni. H. S A­lassy-i toaszt. A „Nemzet“ bécsi le­velezője megerősíti azon hírt, hogy bukaresti képviselőnk felvilágosítást fog kérni Gradistea­r­unak a jassy-­ István-ünnepnél mondott po­­hárköszöntése tárgyában. Hogy Bukarestben meghökkentek hóbort­jukon, arról tanúskodnak az onnan érkező tu­dósítások és román lapok egy része, mely a jassy-i eseményeket mindenféleképpen elbur­kolni igyekszik. A külföldi sajtó a tisza­eszlári üg­gyel mind jobban foglalkozik. A „Temps“ a napi szemlében, a lap élén foglalkozik e kérdéssel és ezeket írja: „Az antisemita párt, mely oly hatalmas és oly tevékeny egész Közép- és Kelet-Európá­­ban, a homályos tisza­eszlári incidenst kiak­názta bevallhatatlan czéljai javára; az egész zsidó fajt oda állították a magyar igazságszol­gáltatás elé és denunciálták a művelt világ előtt, mint a mely cultusa gyakorlatában vé­res és szégyenletes szokásokat követ. Míg a zsidó egyházi tekintélyek erélyesen tiltakoztak a vádak ellen, melyekkel hitsorsosaikat tömé­­­­gesen meg akarták becsteleníteni, az antise­mita liga nemcsak Magyarországban, de a szom­széd országokban is, az osztrák és német egye­temeken is mozgolódott és a Talmudra hivat­kozott, hogy a vádat igazolja.“ A „T­e­m­p­s“ felemlíti ezután a t.-dadai hullát és így folytatja : „De az ügy jogi jel­lege háttérbe szorul. Nem törődik az antise­mita liga a tárgyalás folyamán felmerülendő bizonyítékok értékével; ő minden áron ki akar­ja eszközölni az elitélést, melyet halált hozó fegyver gyanánt fog használni. Nem riadnak vissza semmitől, hogy e czért elérjék : a val­lomások mind intensiv szenvedélyről, vagy mély terrorismusról tanúskodnak; az áldozat anyja is nyilván mindenfelől ostromoltatik, úgy, hogy nem szabad sem az ítélete, sem a nyelvezete. A magyar parlament két tagja, a­kik ismere­tesek az izraeliták elleni dühös declamatióik­­ról, jelen vannak a tárgyalásnál és nyíltan ve­zetik a manifestatiókat, melyek ott minden­nap kitörnek. A közönség magatartása szem­mel látható nyomást gyakorol nemcsak a vé­gzeren nem írták alá azt. Tehát a város és vidék szine-java, az értelmiség és vagyon kép­viselői rokonszenveztek a dolgok uj rendével. A császári katonaság volt csak az, mely el­vált tőlük, mely izgatott és békétlenséget hin­tett a köznép között. Világos jele és eltagadhatlan bizonyíté­ka ez annak, hogy a Bánátra és Bácskára á­ltalában a magyar határőrvidékekre báró Jel­­lachich horvát bán katonai izgatása, a törvé­nyes kormány és alkotmányos rend elleni nyílt, fellázadása terjesztette ki az elégedetlenség tüzét, az lázította fel a kedélyeket és sodorta Dél-Magyarországot vér- és füsttengerbe. Nem lett volna hazánkban polgárháború ez átkos emlékezetű ember pártütése nélkül, a­kit — mint ez történelmileg hitelesítve van — Bécsből ingerelték fel ellenünk. Ő magá­val ragadta a császári katonaságot. A katonai gyámolítás vérszemet adott Rajachich szerb pa­­triárchának, ez a szerb és román papságot, a papság kevés értelmiségét bírta rá elébb, az­után a népet úgyszólván belehajtotta a forra­dalomba. S igy hozták Magyarországra a va­laha őt ért szerencsétlenségek, egyik legna­gyobbikát. Legyen ez adat tanúság jövőre nézve s intő figyelmeztetés arra, hogy a kormány azo­kat, a­kik a magyar állameszme barátai, ma­gukra ne hagyja, sőt segítse s a túlzók ellen védje, az izgatásokra és izgatókra pedig éberül vigyázzon, s a tüzet, míg parazsában lappang, igyekezzék elfojtani. A­ delemre, de az itélőkre is, a közvádló, ki e nehéz körülmények közt dicséretes független­séget és részrehajlatlanságot igyekszik tanúsí­tani, ellenséges tüntetések tárgya és az elnök képtelen fentartani a rendet és visszautasítani a harag és vad gyűlölet jeleit, melyek a vád­lottak ellen vannak intézve.“ A „L­i­b­er­t­é“ vezérczikke a magyar an­­tisemiták üzelmeit, mint­ keresztényelleneseket, bélyegzi meg és a pogányok vakbuzgó kéresz­­­tényüldözéseihez hasonlítja azokat. A „Republique F­ran țaise“ vezér­czikke is ostorozza az antisemiták machina­­tióit és — mint a „P. Ll.“-nak távírják — lehetetlennek nyilvánítja, hogy ez az őrült ban­da a nyíregyházai törvényszéket igazságtalan halálos ítéletre indítsa. Kossuth szabad nemes Magyarországja remélhetőleg nem fogja száza­dunkat egy balos esettel meggyalázni.“ a németek megszűntek vezérszerepet vinni a monarchiában. Részünkről csak egyet akarunk kiemel­ni, és ez az, hogy minél szabadabb fejlődést enged Ausztria a kebelében levő nemzetisé­geknek, annál drágább és becsesebb lesz rá­juk nézve e szabadság, s annál kevésbbé fog­nak kifelé gravitáló vágyakat táplálni; a­mi pedig az osztrák-németeket illeti: nem hihet­jük azt, hogy ezek osztrák hazafisága csak oly gyenge lábon állna, hogy vágyva várnák a pillanatot, a­mikor Németország őket beke­belezheti. Különben is Németország még nem konsolidálódott annyira, hogy még Ausztria német vidékei után is vágya támadhatna. A német egységet az ily annexio csak veszé­lyeztetné, mert egy uj szétmálás magvát rej­tené magában.­­ m. 1883. július 1. A csehek választási fel­hívása. Az a manifesztum, a melyet Rieger és társai a választások tárgyában közzétettek, oly mérsékelt hangon van tartva, hogy minden­felé a legjobb benyomást teszi. A csehországi németek választási felhívása csata­kiáltáshoz hasonlított. A csehek arra azt felelték, hogy ők nem akarnak harczot, hanem oly méltá­nyos egyezséget, a­melynél mind a két párt, a csehek és németek, megtalálják igazukat. A németek felhívásából kitűnik, hogy ők ural­kodni akarnának a csehek felett; hogy ők akarják a vezérszerepet vinni és hogy minden más nemzetiség tartozzék parancsaiknak en­gedelmeskedni. A csehek erre azt válaszolják: mi sem akarunk több lenni a németeknél, de kevesebb sem, mi egyenjogúságot követelünk. Pedig hát senki nem vehetné rossz néven, ha a csehek saját hazájukban ennél még többet követelnének, ha azt­ követelnék, hogy Cseh­országban ők legyenek az urak és ne a né­met. Rieger és társainak beszédéből a bölcs mérséklet szava hangzik ki, s az egész mani­­fesztumon meglátszi az önbizalom és erő érzete. Több szavazatot is fognak hódítani ezzel a hetyke, kihívó modorral, a­mely a német kaszinó­­párt programmján elömlik, a­mely igazán azt, a benyomást teszi az emberre, hogy itt a tehetetlen erőlködés emelte fel a szavát az országban. De a németországi pangerman lapok el­keseredéssel szólnak a csehországi állapotok­ról. A nagy nemzetek egyik főszóvivője, a „Hamburger Nachrichten“, ezt írja: „Az afféle békülékenységet mutató modor inkább alkal­mas a politikai és nemzetiségi ellenfelet, elke­seríteni, mint megnyerni. A cseh manifesztum biztosításai, hogy a biztos kilátásban levő cseh majoritás igazságérzete és eszélyessége nem fog a többséggel való visszaélést megengedni, nem hangzik-e német fülekben mint gúny és álszenteskedés? Lehet-e hát csodálkozni a felett, ha a bécsi lapok keserű iróniával szól­nak a csehek választási felhívásáról s békü­­lékenységéről? Egyébiránt ne csodálkozzunk ezen elbi­zakodottság felett, hiszen a cseheknek egy régi föderalistikus program új­­ pontja, hogy nem az osztrák-németekkel, hanem a cseh­országi németekkel, az­az „a cseh lakosság kissebbségével“ hozzák tisztába ügyeiket. S a németek éppen ezen választási felhívás kö­vetkeztében nem fogják magukat jövőre az iránt ámíthatni, hogy mire lehetnek elké­szülve Rieger és barátai részéről, s ezért a kü­szöbön levő országgyűlési választás valószínű­leg szenvedélyesebb lesz, mint valaha.A csehek Más németországi pangerman lapok a politikai viszonyairól azt hirdetik, hogy Ausztria németei egészen háttérbe tolat­nak s a monarchia sorsának intézésében töb­bé nem jut szerep a számukra. És ezt egy nagy veszedelemnek mondják, mert éppen az uralkodó házhoz legközelebb álló nép elvesz­ti ragaszkodását s Németországban fog tá­maszt keresni.“ De igy csak a pangerman lapok ítélnek a helyzet felett. A német kormánypárti sajtó, élén a Norddeutsche Algemei­­nével, egészen rendén valónak találja azt, hogy Ausztriában a csehek politikai szerepköre ki­­tágíttatik, hogy ők tartományi önkormányza­tot nyernek. Ez nem lát semmi veszedelmet a monarchia fennállására nézve abban, hogy Végtárgyalás a tisza­eszlári ügyben. Kilenczed­ik nap.*) Nyíregyháza, jun. 28. A mai tárgyalás Tanyi Gábor tanú (most, katonai szolgálatban) kihallgatásával vette kez­detét. Tanyi azt vallja, hogy ő ösmerte Soly­­mosi Esztert, s utoljára az napon látta, me­lyen őrölni volt a malomban Milyen nap volt az, nem tudja, de határozottan emlékszik, hogy Esztert 11 órakor látta menni, s >­él­ óra­kor visszajönni, a­mikor a kezében egy ken­dő volt. Eötvös védő ismételve kéri az elnö­köt, intse meg a közönséget, hogy a tárgya­lás menetének mindennemű zavarásától tar­tózkodjék. Elnök megteszi a figyelmeztetést. Wertheimer Farkas tanú a templomo­zásra nézve mond lényegtelen és ismert ada­tokat. Friedmann kérdésére kijelenti, hogy a templomban se fazekat­, se tányérokat nem látott. Következik Feuermann Hermann, Mó­ricz volt tanítója. Móriczot 1881-ben a 13 éves kort elért ifjak szokásos szertartásaira tanított és azelőtt rendszeres tanítója is volt. Móriczot igen jó fiúnak ismerte, szófogadó volt és sohasem hazudott. A templomo­zásról tanú az ismert dolgokat, mondja el. Mészáros Juliánna mult év május ha­vában szobaleány Recsky csendbiztosnál. Em­lékezik, hogy Eszlárról egy zsidó fiút hoztak. Elnök: Hova vitték a fiút a megér­kezéskor ? Tanú: Egyenesen a vendéglőbe. Ott egy sifon mellé állították, s ott állott, míg vacsoráltak. Elnök: Kínálták-e vacsorával? Tanú: Mikor sonkát hoztak be, kínál­ták, de ő neki nem kellett, erre azt mondta Recsky úr: Hát egyél hagymát, azt úgy is szeretik a zsidók. Móricz azt felelte, hogy szeretik, de neki semmi sem kell, s mintsem hogy sonkát egyék, készebb meghalni. — Ké­sőbb Náczi (Bakó Náczi csendlegény) bejött a fiúval a konyhába,­­ majd bevitték vallatni. Arról, hogy bántották volna a fiút, vagy hogy ilyen a cselédek közt később szóba jött vol­na, mit sem tud, bárha a többiekkel ő is az ablak alatt állott a kertben, de ott se látni, se hallani nem lehetett semmit, mert ő ma­ga volt, ki az ablakot bezárta. Friedmann: Mig az ablaknál álltak Recsky úr kiszaladt? Tanú: Igen, mert lármáztak és az ab­lakot is feszegették, hogy láthassanak. Heumann: Az az idegen ur, a­ki ott volt, nem szenvedett főfájásban, nem kellett neki hideg borogatás?­­T­a­n­u: Nem. Ha kellett volna valami, úgy bizonyosan engem hívtak volna. Következnék azon három tanú kihallga­tása, kiket állítólag Recsky a Móricz vallatá­sához tanukul hivott be az ebédlőbe. Ezek közül azonban kettőnek tartózkodási helye nem volt kipuhatolható, egy pedig Kassán van, katonai szolgálatban. Huri József (Huriné fia, 17 éves) csak annyit tud mondani, hogy ő ama szombat na­pon este jött haza a tanyáról s akkor szólt neki az anyja, hogy Esztert 11 órakor elkül­­dötte a boltba s azóta nem jött vissza. Kihallgattatik Csabai Miklós tanú, ki ál­kulcs-készités vádjáért (mely alól felmentetett) vizsgálati fogságban lévén, — egy helyre volt zárva előbb Schwarczczal, majd Buxbaumm­al. Elnök: Midőn Schwarcz Salamonnal volt egy czellában, folyt-e beszélgetés kö­zöttük ? Tanú: Igen, midőn bementem, Schwarcz szólt hozzám, de én nem feleltem, le voltam hangolva, de később beszélgettünk, felhozta az eszlári ü­gyet és kérdezte, milyen hangulat van ellenük. Én azt mondtam, nem a legjobb, mert nagyon el van terjedve, hogy ők gyilkolták­­ meg az eszlári leányt. Azt mondta erre Schwarcz , hogy lehet józan eszű embernek ilyent g0nj­e dőlni, hogy a zsidóknak szükségük volna ke­­­­resztény vérre ; az nagy bolond, a­ki ezt mond­ja, azt mondom erre, ne beszéljen így, mert sokan vannak, kik ezt gondolják, ha nincs szükségük reá, azt szeretném tudni, hova tűn­hetett volna a szegény Eszter. Azt mondta, bizonyosan Porosz- vagy Oroszországban az antisemiták közt boldog asszony. Azt mondom, hogy került, akkor a tisza-dadai hullára Esz­ter ruhája? „Ezzel tettek a zsidók nagy bo­londot“, mondta erre ő. De erre a szóra meg­hökkent. Elnök: Ezt nem fejtegette tovább? Tanú: Szót sem, mert észrevettem, hogy ha tovább faggatom, ezt is megmásítja ott a börtönben. Elnök: Hát Schwarcz Salamon az­r nyilvánította, hogy ezzel cselekedtek a zsidók nagy bolondot, hogy a dadai hullát Eszter ru­hájába felöltöztették? Miért ment ki aztán Schwarcztól ? T­a­h­u: Azért mentem ki, mert meg­jegyzem, hogy az az ember petróleummal ken­te­ magát, büdös is volt, mikor a felügyelőség észre nem vette, bekente a mellet, mert azt mondta, hogy nagyon fáj a melle. Elnök: És hová tették ? Tanú: Átmentem Buxbaumhoz, de nem lehetett vele beszélni, rettentő sértő szavai voltak, képes volt egyszer azt mondani, mi­kor egész álló napon át imádkozott, egyebet nem tett, se nem beszélt senkivel, csak örö­kösen, folytonosan imádkozott, imádkozott, és nem csendesen, hanem úgy duruzsolva, hogy egy árva szót se szólhattam, eljött a vasárnapunk, foglalkozni akartunk vagy csendes énekkel, vagy egy kis imádsággal, de nem lehetett tőle,mert foly­tonosan azon iparkodott, hogy ha észre­vette, hogy imádkozunk, hogy lehangoljon. Hát én megszólí­tottam, hogy nem hiszem, hogy a törvény azt parancsolja, hogy folytonosan kell imádkozni, de ő azt mondja, hogy igenis, a Mózes tör­vénye azt parancsolja, de mondom, én nem hiszem,mert a Krisztusunk azt mondta, hogy munkával is foglalkozzunk. Erre ő azt mond­ja, mit Krisztus ! Krisztus olyan marha volt, mint a csizmának a talpa. (Mozgás a közön­ség körében.) Én dühbe jöttem, igaz, hogy ökölbe szorítottam a kezem, meg akartam üt­ni, de eszembe jutott, hogy rab vagyok. Elő­kellett visszafojtani az indulatot, mert minden mást megengedek, de hogy épen Buxbaum vallásomhoz nyúljon, az nehezen esett. Elnök: (Schwarczhoz) Hogy értette maga ezt a beszédet ? S­c­h­w­ar­c­z Salamon: Csabai elbeszél­te, hogy a zsidók valami hullát, a­miről érte­sültem volt nagyságodtól is, felöltöztettek vol­na idegen ruhába, hogy a törvényt félreve­zessék. Én természetesen azt mondtam, hogy ha ilyesmit tettek, akkor nagy bolondot tet­tek, mert a maga útján kellett volna a tör­vényt menni hagyni, majd kiderítették vol­na, hogy ártatlanok vagyunk, nem kellett vol­na kísérletet tenni, hogy a törvényt félre­vezessék. Antal Mátyás a hullausztatás ügyé­ben hallgattatik ki soron kívül, miután elbo­­csáttatását kérte. Nem tud egyebet mondani, minthogy ő a múlt évben G­r­o­s­z Mártonnak és Klein Ignácznak oda kölcsönözte szekerét s másnap reggel kapta vissza. Klein és Grosz elismeri, hogy a tanú előadása igaz. A kocsi­val Nyíregyházára jöttek, mert 3 asszonyt hoz­tak be azon. Szeyffert: Hári József vallomása oly jelentéktelen, hogy feleslegesnek tartom m­eg­­esketését A többi háromnak hitre bocsátását, miután törvényes akadály az ellen nincs, van szerencsém indítványozni. Heumann: Azon megjegyzés, hogy Szilvási Sárára nézve, ki még nincs meges­ketve, de a kinek semleges vallomására is azt hiszem, a tek. törvényszék ez esetben súlyt fektet, fenntartassák, hogy más alkalommal ő is meg fog eskettetni, hozzájárulok a nagysá­gos főügyészi helyettes úr indítványához. Szeyffert: Én indítványoztam annak idején Szilvási Sára megesketését. Elnök: Az ezen tanuk megesketése iránti határozat hozatala után az ülés fél órá­ra fel fog függeszteni, azután pedig az ira­tok felolvasása fog következni. Szeyffert: Kérem tegnapi indítvá­nyomra nézve is a tek. törvényszék hatá­rozatát. A törvényszék határozathozatal­aégőtt visszavonul. Negyedórás szünet után. Elnök: A királyi törvényszék a most kihallgatott tanúknak megesketését elrendelte, Iluri József kivételével, kinek vallomása je­lentéktelen, ennélfogva nevezett tanú nem bo­­csáttatik esküre. Wertheimer Farkas tanú megesketése pedig függőben marad, mivel ki­hallgatására még szükség lesz. A királyi tör­vényszék határozata provokáltatok továbbá, Bary József és Egressy Nagy Lászlónak ta­nult kép leendő megidéztetésükre nézve. Bary Józsefre vonatkozólag a királyi törvényszék fentartja azon határozatát, melyet tegnap e tekintetben már kihirdetett, és a mennyiben 1 • . A.t*18y*his 8-ik napjáról lapunk más he­lyen közöljük a kiegészítő tudósítást.

Next