Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)
1883-07-01 / 149. szám
1883. julius 1. MAGYAR POLGÁR. (149. sz.) Egressy Nagy László hasonló tekintetek alá esik, ennélfogva reá nézve utalás történik s ezen már meghozott határozatra. Szabolcsmegye alispánjától azon belügyminiszteri rendelet, mely Scharf Móricz gondozására nézve keletkezett, beszereztetni rendeltetik. Ugyancsak Scharf Móricz szemeinek megvizsgálására dr. Flegmann Miksa tvszéki orvos, dr. Baruch Mór szemész és dr. Józsa András közkórházi főorvos, mint szakértők , megidéztetnek. Szeyffert: Fentartom magamnak a határozat ellen a jogorvoslatot. Elnök : Az ülést félórául felfüggesztem. Szünet után kihallgattatok Jármy Jenő szabolcsmegyei szolgabiró. Elnök: Kérem előadni azt, hogy bejelentetett-e és mikor Eszlárról Solymosi Eszternek az eltűnése- Tami: Bejelentetett mult évi április 3-ikén. Elnök: Ki jelentette be? [Tanú: Mi t?a az anya. Elnök: És szolgabiíró úr micsoda intézkedéseket tett? Tanú: Én sakkor az alispáni hivatalhoz körözés végett [beterjesztettem, hogy körözzék a leányt. E jnök: Egyéb nyomozást nem eszközölt? Tallin: Semmit. Elnök: Később azután volt-e [nála az anya ismét jelentkezni? Tanú: Volt, [május hó, gondolom, 4-én. Elnök: Arra az[után minő intézkedést tett? Tanú: Az elős nyomozást 0-án megtartottam, mert azt mondta, hogy egy kis zsidó fiú beszélte volna a Iijkapásztornak, hogy az ő leányát a zsidók a [templomban ölték meg; ennek következtében [az előnyomozást megtartottam. Elnök: Maga a szolgabiró ur tartotta [meg, vagy megtartatta? Tanú: Először az [elöljáróság, míg én oda ki nem mentem, ha[todikán 10 órakor ott voltam, akkor én is [hallgattam ki 3—4 tanút, és akkor azután be [is küldtem a tek. kir. ügyészséghez. Elnök: [Egyéb tudomása nincs e dologban semmi ? Tannu: Nekem nincs semmi. Szeyffert: A [vizsgálati adatok szerint Solymosiné már ápril 4-dikén gyanúját fejezte ki a zsidók ellen. [Tanú: Nálam nem. Szeyffert: Nem szólt semmit? Tanú: Csak annyit mondott, hogy eltűnt a leánya. Szeyffert: Tehát nem mondta azt,hogy gyanúja van a zsidókra? Tanú: Még sakkor nem, csak május 4-ikén. Szeyffert: [Szolgabiró ur azt mondta volna, hogy ez képtelenség. Tanú: Igen, mondott ő olyat akikor szegény, a mint eszembe jut, hogy gyanútlja volna neki talán a zsidókra; én «n [mondtam akkor rá, hogy jó asszony, hogy [gondolhat ilyet, ilyen nem történhet mai nap. ■ Szeyffer’ í» Miként indokolta ő ezen gyanúja? Tanú: Semmivel sem indokolta, csak [annyit mondott, hogy neki a zsidókra van ■ gyanúja. Szeyffert: Nem tetszett kérdezni, hogy honnan meríti ezt a gyanúját? Tanú: ■ Nem. Szeyffert: Azután saját személyeiben nem tett szolgabíró úr nyomozásokat arra nézve, hogy ama hir, miszerint Solymosi Eszter a templomban megöletett volna, miként érkezett oda? Tanú: Ez a kis zsidó hit beszédje folytán keletkezett, a mit ott a vziradozásnak beszélt és igy jött azután indoklására a közönségnek. Elnök: A magy. kir. belügyminiszterium rendőri körözvényében az kitűnt egyének közt felemlittetik, hogy Solymnosi Jánosné, tisza-eszlári lakosnak, ápril eskején délelőtt 9 és 10 órakor egy 15 éves leánya eltűnt, ez a 9 és 10 óra közötti idő Az alispánhoz az ön által felterjesztett jelentésben is felemlittetik. Honnan vette a szálkabiró ur ezt a kifejezést körözvényében ? Ta- Pu: Az anyának előadásából. Elnök: (Olvassa.) Özvegy Solymosi Jánosné, t.-eszlári lakosnak 1. évi ápril elsején ■«lelőtt 9 és 10 óra közt egy 15 éves, alább leírt termetű leánya elveszett. Azután következik a leírás, a szolgabiró ezt az anyának ■ lemondása folytán tette a körözvénybe és a jelentésbe, mert későbben tűnt el a leány, nem ■ és 10 óra közt. Solymosiné: Alássan instálom, nem telékszem már arra, mit mondtam, mikor oda ■oltam. Szeyffert: (Solymosinéhoz) Maga k szolgabiró urnái mindjárt ápril 4-én gyanúit fejezte ki a zsidók ellen; mondja, mire i P,pitotta ezen gyanúját ? Solymosiné: < •ehart József beszédére. Szeyffert: Az öregi kabart József beszédére? Solymosiné: Igen. í ■ zeyffert: (Olvassa) Esztert a zsidók emésztették el, ezt hallottam ápril 2-án először, de tudom, kitől hallottam, hanem azt biztosan állíthatom, hogy nem Hári Andrásné- 1 pl- Ez az első előadása. Magyarázza meg ezt nekem, hogy szeptember 0-án miért nem jutt eszébe, hogy kitől hallotta? Solymosiné: Ne méltóztassék elméen az ilyenekben csodálkozni, már az is Sl*da, hogy az elmém megvan, mert sokszor vagyok, hogy nem tudom, vagyok e a vilá n, vagy sem. Szeyffert: Nem csodálnom,nagyon érzem és értem zavarát, ha■ ° 1 mégis különös, hogy akkor nem nevezmeg, hogy kitől hallotta. — Ez olyan sonkkr volt mégis, hogy alig lehetséges erre is emlékezni ? Hiszen ha tyúkja elvesz és Aki a nyomára vezet, bizonyosan emlékez,arra, aki ezt megmondta, annyival ink arra, ha valaki leányának nyomára utalja Különben a tárgyalásnál itt azt mondta, hogy éjjel az Isten súgta meg magának, bo ymosiné: Engedelmet, mindjárt reggel küldtem a fiamat keresni a sírt, mert az Isten adta belém, hogy az éjszakán gyermekemegölték, ezt pedig nekem még egy lélek se mondta más, mint Scharf József, ki nekem mondta ezt a példát. Bevezettetik ezután Vogel Amset, ki a smllacsempészetben való bünrészességgel van vádolva és azon tanuk, kik az ő alibijét igazolják, Popovics Vaszil és Hrba Vaszil tutajosok. Az orosz tolmács közvetítésével összhangzóan azt vallják, hogy Vogel Amsei a kérdéses időben állandóan velük volt a tutajokon, sehol maga ki nem szállott és senki mással nem érintkezett. Ezután a vizsgálati iratok közül azok olvastattak fel, melyek a nyomozás megkezdésére és a helyszíni szemlékre vonatkoznak. Elnök: Scharf Samu vallomása fog felolvastatni. Simon Viktor jegyző olvassa Scharf Samunak Bary vizgáló biró által kivett vallomását, melyben elmondatik, hogy a hat évesnek látszó gyermek rendszeres kihallgatása a gyermek koránál fogva nem volt eszközölhető s azért csak a vele folytatott beszélgetés össz eredménye vétetett jegyzőkönyvbe.E jegyzőkönyv szerint a kis Samu elmondta, hogy apja Eszter szájába fehér rongyot dugott, azután teknőben megmosdatták, és egy nagy zsidó bácsi egy hosszú késsel nyakát megvágta, úgy hogy Eszter feje leesett, Móricz fogta Eszter fejét. Midőn a holttestet kivitték, Eszter kezét, lábát és fejét Brenner, meg a fia „Soványkakas“ (Lustig Sámuel) fogták, ott volt a „Kutyakorbács“ is (Grosz Márton.) Felolvastatott továbbá Tisza-Eszlár község helyrajza és azon előnyomozati jegyzőkönyv, melyben elmondatik, hogy midőn a kisbiró az előnyomozás első napján Scharfiné őrizetére kirendeltetett, hajnalban Lengyelné háza tövében friss hányásu gödröt talált és egy lábnyomot. Olvastatik a zsidó templomnak és környékének megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv mely szerint a templom pitvarában, a belső templomban, a nők részére való helyen és padláson semmi gyanús nyom nem volt fel fedezhető. Olvassa az egyházfi lakásának megvizsgálásáról felvett, jegyzőkönyvet, melyben [< fürdő leir&aa F«fo\r<MWU\& íov«.v>w az 1882. május 21-én reggel 6 órakor, a Tisza folyónak történt felkutatása, mely szerin annak egy része körölbelől 400 ölnyi hosszúságban és a zsidó templomtól a vízbe befel 3—4 ölnyire, három halász által szigonyol és csákányok segítségével a hulla kerestetett de nem találtatott. Ezután a községházáról a kihallgatások folytattalak Solymosi Jánosné, Kohlmager, Bátori Gáborné, ifjú Bátor Gáborné, Lengyel Jánosné, Sós Mihályné, Sós János, Pap József, Rosenberg, Szászmann Jakab és Scharf Józseffel, a minek folytán az előnyomozásnak további folytatása elrendeltetett. Schwarcz Salamon, Scharf József és Móricz továbbra is felügyelet alatt hagyása és Nyíregyházára bekisértetése elrendeltetett, amihez Egressy Nagy László királyi ügyész is hozzájárult. Az ülés bezárta előtt, Friedmann védő indítványa következtében, elnök kijelenti, hogy a tárgyalás folytatása hétfőre, j u 1. 2-ra, tűzetik ki. Nasan remélhető, hogy a jelenlegi mintegy 500-at tevő bikaborjú-állomány még szaporittatni fog s valljuk meg, hogy ez által felesleges állami kiadás nem fog tétezni, miután a közszükségletet a jelenlenlegi állomány teljesen fedezni nem tudja, mert amíg ezelőtt 3 évvel eltelt egy évben, 30 bikaborjú ez évben már eddig 130 lett elárusítva. Úgyszintén megemlítem, hogy a bikabornyaállománnyal kapcsolatos beállítása egy tenyész tehenészetnek már csak rövid idő kérdése. A bikaborjútelep megtekintése után Tordára visszatérő miniszter úr ő excellentiája ebéd előtt megtekintette még a szövőiskolát, ahol az ott jelenlevő női tanonczok egy szép virágbokrétával kedveskedtek a miniszternek. A „Korona“ vendéglőben elköltött ebéd után megtekintetett a kincstári faraktári telep és a sóbánya. A sóbánya fényesen ki volt világítva, s e bányának nagyszerűsége az ez ideig még sóbányát nem látott minisztert meglepte ; meglepte a bányában az a hely, ahol a mondott egyes szavakat a viszhang legtisztábban 15-ször adja vissza. A sóbányában a sóvágás nehéz mesterségre is be lett mutatva: hozzávetőleg egy 10 mázsás sótömeg fejtetvén le. A sóbányából a piaczra érkező minisztert a tordai zeneegylet bandával fogadta, sikerrel játszva el 3 darabot. A híres „tordai pecsenye“ elköltése után a miniszter és kísérete d. u. 1/2 8 órakor Gyéresre távoztak, Kolozsvárra menendők. 1. 1. az ország kisiparának valódi tükrébe tekinthetnénk ; megismernék önmagunkat s tisztában lennénk hol, min, milyen irányban ? szükséges a fejlesztés. „A hozott anyagi áldozat, a fennebbi nagy horderejű czél elérése mellett is csak előlegesen kiadott összegnek volna tekinthető; az ily, az állampénztár, vagy más ezután e czélt a megteremthető pénzalap terhére megvásárolt iparczikkek elárusíthatók volnának részben a kiállítás alatt, részben azután, vagy a bizonyosan rendezendő sorsjáték tárgyai közé felvétethetnének, szóval oly czikkekről lévén szó, amelyeknek forgalmi értékük van, az azokba befektetett pénzösszeg visszakapható volna.“ • Ez az indítvány és indokolása. Részünkről azt practicusnak tartjuk s elfogadása esetén a kiállításnak fényes sikert jósolunk. Óhajtjuk, hogy ezen indítvány minden oldalról megvitatás alá jöjjön, hogy mire a kerületi bizottság tárgyalás alá veszi, az eszmék tisztázva legyenek. Levelezés: Torda. jun (Gróf Széchényi miniszter Tordán ) A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ő excelentiája f. hó 27-én d. u. 8 órakor érkezett meg városunkba. Tordáról a főispán Br. Kemény György ő méltósága, alispán Veress Dénes, az időközben városunkba érkezett miniszteri tanácsos Tormay Béla, városi polgármester Szigethy Sándor, közgazdasági előadó Ve Iits Ödön s még többen kocsikon az érkező miniszter elébe Gyéresre távoztak, ahol a M.Vásárhelyről megérkezett miniszter ő excelentiáját a küldöttség nevében főispán ő mltsága üdvözölte. A gyéresi indóháztól a megérkezés Tordára folytonos esőzés mellett történt, a rossz idő azonban nem akadályozta meg a „tordaiakat“, hogy a hires „tordai aranyosi hidat“ zöld ágakkal föl ne ékesítsék. Miniszteri excelentiája a „Korona“ czimü vendéglőbe szállott meg, ahonnan másnap (derült időben) a főispán, alispán Veress Dénes, s a miniszterrel érkező miniszteri tisztviselők (Bedő Albert főerdőmester, Tormay Béla miniszteri tanácsos, Girsik János jószágiazemtó, Aláday és Bertalak osztálytanácsosok) kíséretében a bikahornya telepet az ehez tartozó, a hornyuk legelésére szolgáló n. „ király-rétet“ tekintette meg elismerését nyilvánítván a telep csinos berendezése felett. Megemlítem, hogy a telephez tartozó legelő a melyhez tartozik a szomszédos kolozsi kincstári uradalom legelője is, annyira jónak és czélnak megfelelőnek találtatott, hogy az A kisipar az országos kiállításon. Kolozsvár, jun. 28. Moldován Gergely torda-aranyosmegyei kir. tanfelügyelő, a kolozsvári kerületi bizottság mai napon megtartott alakuló gyűlésén Esterházy Kálmán gróf főispán elnök úrhoz, a kisipar érdekében egy indítványt terjesztett be, mely a kerületi bizottság bekn’“löV»t>i gyűlésén tárgyalás alá kerül. Nem lesz érdektelen ezen indítvánnyal és indokolásával megismerkedni. Az indítvány következőleg szól: Kéressék fel az 1885-ki kiállítás országos bizottsága (szerv, szabály 16. §-a), miszerint a kisipar kellő megismerése s az országos kiállításon való megjelentetése szempontjából oda hatni szíveskedjék, hogy a kiállítandó tárgyak előleges megrendelés útján akként szereztessenek be, hogy az illető iparos ne is tudja azt, hogy a megrendelt kisipari termék az országos kiállítás részére szereztetik be.“ Az indítvány indokolását a következőkben adjuk : „Az 1885-ki budapesti országos általános kiállítás czéljai közé tartozik az ország tényleges kisipari állapotának megismerése; az ország kisiparának tényleges állapotát pedig megismerjük úgy, ha a kisipar az ország minden zugából termékeiben az országos kiállításon jelen lesz, nem lesz pedig teljes a kép, ha egyik-másik vidék, egyik-másik iparágával azon kiállításról hiányozni fog. „Tényleges kisipari állapotok megismerését hangsúlyoztam azért, mert az eddigi kiállításokon láttunk olyan czifra dolgokat is, amilyenek még ott sincsenek forgalomban, ahol azok készíttettek, olyan szűrt, csizmát, meg pipát, amelyeknek forgalmi értékük nincs, a melyek a kisiparosnak a forma iránti érzékét nem documentálják, s amelyek az illető vidék egyes iparágának képviseletére épen nem alkalmasak. „Ahelyett, hogy a tényleges állapotokat mutató tárgyakra akadnánk, akadunk olyanokra, amelyek azon speciális állapotokat meghamisítják. Ez az országos kiállítás czélja nem lehet. „A valódi czélt a kiállítási bizottság minden buzgósága sem érheti el, azért, mert a kisiparos korlátolt anyagi viszonyainál fogva minden vidékről az országos kiállításon részt nem vehet, mert azok közül is sokan, akik részt vesznek, azon igyekeznek, hogy formailag az állapotoknak meg nem felelő remekek által tűnjenek ki. Az önkéntes kiállító nem is kényszeríthető olyan tárgy kiállítására, amelyre a helyi bizottságnak szüksége van a kiállítás szakszerű rendezése szempontjából, de az előleges megrendelésnél is, ha a kisiparos tudja, hogy a tárgy a kiállítás részére szereztetik be, azon igyekszik, hogy az valami kiváló legyen s így ismét beleesik a hibába, hogy az iparczikket kihozza formájából, helyi jelentőségéből. „A valódi czélt elérjük az indítványban említett megrendelési módozat szerint. ”Az ekként hozott anyagi áldozat ez oldalról biztosítaná a kiállítás fényes sikerét. Miniszteri látogatás. — jan. 29. Gr. Széchenyi Pál földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter igen kellemesen szakította meg egyhangú közéletünket, azzal az egy nappal, melyet Kolozsvárnak szentelt. Vannak emberek, kik már az első rövid találkozás alatt egészen meghódítják a közönséget. Ezek közé sorolható gr. Széchenyi, ki már akkor, mikor városunk mellett leutazott, igen kellemes benyomást hagyott maga után, hogy annál türelmetlenebbül várjuk visszatértét. A tisztelgésre kiment hatósági képviselők révén hamar elterjedt a közönségben bizalomgerjesztő, rokonszenves egyéniségének híre, s ettől a szívig már csak egy lépés. Csütörtökön, f. hó 28-án este 10—11 óra között érkezett körünkbe Tordáról a gyorsvonaton. Kíséretében voltak: Tor mai Béla, Bedő Albert, Bernolák Sándor, Máday Izidor min. tanácsosok és Girsik János, a helyi erdőigazgatóság főnöke. Fogadására a városból kimentek: Gr. Esterházy Kálmán főispán, Minorich Károly polgáriester, Deák Pál főkapitány, dr. Bánffy Ádám gazd. egyleti alelnök,Sigmond Dezső iparkamarai elnök, Bogdán István alelnök, Gámán Zsigmond titkár, Veres Sándor gazd. tanintézeti igazgató, az erdőigazgatósági tisztviselők, Reich Albert állami állatorvos, stb. Megérkeztekor a szépszámú közönség érdeklődéssel csoportosult a miniszter kocsija elé, hol a vasúti üzletvezetőség nevében Virányi István fogadta, a főispán pedig bemutatta a hatóság és testületek képviselőit. Gr. Széchenyi, mintegy 40—43 éves magas, sugár alak, kissé deresedni kezdő szőke hajjal és szakállal, s igen rokonszenves arczczal, a bemutatott tagokkal minden feszes szertartás nélkül kezet szorított, megköszönte a figyelmet s azt mondta, hogy a másnapi teendőket később megállapítja, s mindenesetre azon lesz, hogy az időt a lehető legjobban kihasználják. Ezzel kocsira ült a főispánnal s a Hungária szállodába hajtattak. Kísérete kocsikon követte. A szálloda kapujában várta a katonai napos tiszt, ki a miniszter kiszállásakor tisztelgett. Itt gr. Széchenyi és a vele érkezett kiséret vacsoráltak, s ez idő alatt a helybeli kiséret tagjai közül is, a főispán vezetése alatt, többen a közében maradtak. Ma reggel már 9 óra előtt élénk mozgalom volt a szálloda körül. Egyenruhás erdész tisztviselők tarkították az erdélyrészi főurak csoportját, kik közt ott láttuk: gr. Bánffy Bélát, gr. Lázár Jenőt, br. Jósika Samut, br. Bánffy Ádámot, s többeket. A megelőző napon tartott országos kiállítási kerületi bizottsági gyűlésre bejött vidéki tagok közül is többen bennmaradtak ez alkalomra. Reggel gr. Esterházy főispán egy kész programmot terjesztett a miniszter elé, ki azt változatlanul elfogadta. E programm első pontja a k.-monostori gazd. tanintézet megtekintése volt, s a miniszter és nagyszámú kísérete fél 10 órakor több kocsin oda kihajtattak. A főbejáratnál Veres Sándor igazgató rövid beszédben üdvözölte a magas vendéget, ki válaszában meglepetésének adott kifejezést 29.