Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)

1883-07-01 / 149. szám

1883. ju­lius 1. MAGYAR POLGÁR. (149. sz.) Egressy Nagy László hasonló tekintetek alá esik, ennélfogva reá nézve utalás történik s ezen már meghozott határozatra. Szabolcsmegye alispánjától azon belügy­miniszteri rendelet, mely Scharf Móricz gon­dozására nézve keletkezett, beszereztetni ren­deltetik. Ugyancsak Scharf Móricz szemeinek megvizsgálására dr. Flegmann Miksa tvszéki orvos, dr. Baruch Mór szemész és dr. Józsa­­ András közkórházi főorvos, mint szakértők , megidéztetnek. Szeyffert: Fentartom magamnak a határozat ellen a jogorvoslatot. E­l­n­ö­k : Az ülést félórául felfüggesztem. Szünet után kihallgattatok Jármy Jenő szabolcsmegyei szolgabiró. Elnök: Kérem előadni azt, hogy beje­lentetett-e és mikor Eszlárról Solymosi Esz­­­­ternek az eltűnése- Tami: Bejelentetett mult­­ évi április 3-ikén. Elnök: Ki jelentette be? [Tanú: Mi t?a az anya. Elnök: És szolgabi­­író úr micsoda intézkedéseket tett? Tanú: Én sakkor az alispáni hivatalhoz körözés végett [beterjesztettem, hogy körözzék a leányt. E­­ jnök: Egyéb nyomozást nem eszközölt? Ta­llin: Semmit. Elnök: Később azután volt-e [nála az anya ismét jelentkezni? Tanú: Volt, [május hó, gondolom, 4-én. Elnök: Arra az­­[után minő intézkedést tett? Tanú: Az elő­­s nyomozást 0-án megtartottam, mert azt mond­­­ta, hogy egy kis zsidó fiú beszélte volna a Ii­­j­kapásztornak, hogy az ő leányát a zsidók a [templomban ölték meg; ennek következtében [az előnyomozást megtartottam. Elnök: Maga a szolgabiró ur tartotta [meg, vagy megtartatta? Tanú: Először az [elöljáróság, míg én oda ki nem mentem, ha­­[todikán 10 órakor ott voltam, akkor én is [hallgattam ki 3—4 tanút, és akkor azután be [is küldtem a tek. kir. ügyészséghez. Elnök: [Egyéb tudomása nincs e dologban semmi ? Ta­nn­u: Nekem nincs semmi. Szeyffert: A [vizsgálati adatok szerint Solymosiné már ápril­­ 4-dikén gyanúját fejezte ki a zsidók ellen. [Tanú: Nálam nem. Szeyffert: Nem szólt­­ semmit? Tanú: Csak annyit mondott, hogy­­ eltűnt a leánya. Szeyffert: Tehát nem mondta azt,­­hogy gyanúja van a zsidókra? Tanú: Még sakkor nem, csak május 4-ikén. Szeyffert: [Szolgabiró ur azt mondta volna, hogy ez kép­telenség. Tanú: Igen, mondott ő olyat ak­­ikor szegény, a mint eszembe jut, hogy gya­­nútlja volna neki talán a zsidókra; én «n­ [mondtam akkor rá, hogy jó asszony, hogy [gondolhat ilyet, ilyen nem történhet mai nap. ■ Szeyffer’ í» Miként indokolta ő ezen gyanú­­­j­a? Tanú: Semmivel sem indokolta, csak [annyit mondott, hogy neki a zsidókra van ■ gyanúja. Szeyffert: Nem tetszett kérdezni, h­ogy honnan meríti ezt a gyanúját? Tanú: ■ Nem. Szeyffert: Azután saját személye­iben nem tett szolgabíró úr nyomozásokat ar­ra nézve, hogy ama hir, miszerint Solymosi Eszter a templomban megöletett volna, mi­ként érkezett oda? Tanú: Ez a kis zsidó hit beszédje folytán keletkezett, a mit ott a vziradozásnak beszélt és igy jött azután indo­klására a közönségnek. Elnök: A magy. kir. belügyminiszterium rendőri körözvényében az kitűnt egyének közt felemlittetik, hogy Soly­­mnosi Jánosné, tisza-eszlári lakosnak, ápril es­­kején délelőtt 9 és 10 órakor egy 15 éves leánya eltűnt, ez a 9 és 10 óra közötti idő Az alispánhoz az ön által felterjesztett jelen­tésben is felemlittetik. Honnan vette a szál­­kabiró ur ezt a kifejezést körözvényében ? T­a- P­u: Az anyának előadásából. Elnök: (Olvassa.) Özvegy Solymosi Já­­nosné, t.-eszlári lakosnak 1. évi ápril elsején ■«lelőtt 9 és 10 óra közt egy 15 éves, alább leírt termetű leánya elveszett. Azután követ­kezik a leírás, a szolgabiró ezt az anyának ■ lemondása folytán tette a körözvénybe és a jelentésbe, mert későbben tűnt el a leány, nem ■ és 10 óra közt. Solymosiné: Alássan instálom, nem te­lékszem már arra, mit mondtam, mikor oda ■oltam­. Szeyffert: (Solymosinéhoz) Maga k szolgabiró urnái mindjárt ápril 4-én gyanú­­it fejezte ki a zsidók ellen; mondja, mire i P­,pitotta ezen gyanúját ? Solymosiné: < •ehart József beszédére. Szeyffert: Az öreg­i kabart József beszédére? Solymosiné: Igen. í ■ zeyffert: (Olvassa) Esztert a zsidók emész­­tették el, ezt hallottam ápril 2-án először, de­­ tudom, kitől hallottam, hanem azt biz­t­o­san állíthatom, hogy nem Hári Andrásné- 1 pl- Ez az első előadása. Magyarázza meg ezt n­ekem, hogy szeptember 0-án miért nem ju­­tt eszébe, hogy kitől hallotta? Solymosiné: Ne méltóztassék elmé­­en az ilyenekben csodálkozni, már az is Sl*da, hogy az elmém megvan, mert sokszor­­ vagyok, hogy nem tudom, vagyok e a vi­­lá n, vagy sem. Szeyffert: Nem csodál­nom,nagyon érzem és értem zavarát, ha­■ ° 1 mégis különös, hogy akkor nem nevez­­meg, hogy kitől hallotta. — Ez olyan son­­kkr volt mégis, hogy alig lehetséges erre is emlékezni ? Hiszen ha tyúkja elvesz és Aki a nyomára vezet, bizonyosan emlékez­­­,arra, a­ki ezt megmondta, annyival in­­k arra, ha valaki leányának nyomára uta­lja Különben a tárgyalásnál itt azt mond­­ta, hogy éjjel az Isten súgta meg magának, bo ymosiné: Engedelmet, mindjárt reggel küldtem a fiamat keresni a sírt, mert az Is­­­ten adta belém, hogy az éjszakán gyermeke­­megölték, ezt pedig nekem még egy lé­lek se mondta más, mint Scharf József, ki nekem mondta ezt a példát. Bevezettetik ezután Vogel Amset, ki a sml­­lacsempészetben való bünrészességgel van vá­dolva és azon tanuk, kik az ő alibijét igazol­ják, Popovics Vaszil és Hrba Vaszil tutajosok. Az orosz tolmács közvetítésével összhangzóan azt vallják, hogy Vogel Amsei a kérdéses idő­­ben állandóan velük volt a tutajokon, sehol maga ki nem szállott és senki mással nem érintkezett. Ezután a vizsgálati iratok közül azok olvastattak fel, melyek a nyomozás meg­kezdésére és a helyszíni szemlékre vonatkoznak. Elnök: Scharf Samu vallomása fog fel­olvastatni. Simon Viktor jegyző olvassa Scharf Sa­munak Bary vizgáló biró által kivett vallomá­sát, melyben elm­ondatik, hogy a hat évesnek látszó gyermek rendszeres kihallgatása a gyer­mek koránál fogva nem volt eszközölhető s azért csak a vele folytatott beszélgetés össz eredménye vétetett jegyzőkönyvbe.E jegyzőkönyv szerint a kis Samu elmondta, hogy apja Esz­ter szájába fehér rongyot dugott, azután tek­nőben megmosdatták, és egy nagy zsidó bá­csi egy hosszú késsel nyakát megvágta, úgy hogy Eszter feje leesett, Móricz fogta Eszter fejét. Midőn a holttestet kivitték, Eszter ke­zét, lábát és fejét Brenner, meg a fia „Sovány­kakas“ (Lustig Sámuel) fogták, ott volt a „Ku­tyakorbács“ is (Grosz Márton.) Felolvastatott továbbá Tisza-Eszlár köz­ség helyrajza és azon előnyomozati jegyző­könyv, melyben elmondatik, hogy midőn a kisbiró az előnyomozás első napján Scharf­­i­­­né őrizetére kirendeltetett, hajnalban Lengyel­né háza tövében friss hányásu gödröt talált és egy lábnyomot. Olvastatik a zsidó templomnak és kör­nyékének megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv mely szerint a templom pitvarában, a belső templomban, a nők részére való helyen és padláson semmi gyanús nyom nem volt fel­­ fedezhető. Olvassa az egyházfi lakásának meg­vizsgálásáról felvett, jegyzőkönyvet, melyben [< fürdő leir&aa F«fo\­r<MWU\& íov«.v>w az 1882. május 21-én reggel 6 órakor, a Ti­sza folyónak történt felkutatása, mely szerin annak egy része körölbelől 400 ölnyi hosszú­ságban és a zsidó templom­tól a vízbe befel 3—4 ölnyire, három halász által szigonyol és csákányok segítségével a hulla kerestetett de nem találtatott. Ezután a községházáról a kihallgatások folytattalak Solymosi János­né, Kohlm­ager, Bátori Gáborné, ifjú Bátor Gáborné, Lengyel Jánosné, Sós Mihályné, Sós János, Pap József, Rosenberg, Szászmann Ja­kab és Scharf Józseffel, a minek folytán az előnyomozásnak további folytatása elrendelte­tett. Schwarcz Salamon, Scharf József és Mó­ricz továbbra is felügyelet alatt hagyása és Nyíregyházára bekisértetése elrendeltetett, a­mihez Egressy Nagy László királyi ügyész is hozzájárult. Az ülés bezárta előtt, Friedmann védő indítványa következtében, elnök kije­lenti, hogy a tárgyalás folytatása hétfőre, j u 1. 2-r­a, tűzetik ki. Nasan remélhető, hogy a jelenlegi mintegy 500-at tevő bikaborjú-állomány még szaporit­­tatni fog s valljuk meg, hogy ez által felesle­ges állami kiadás nem fog tétezni, miután a közszükségletet a jelenlenlegi állomány teljesen fedezni nem tudja, mert a­míg ezelőtt 3 év­vel eltelt egy évben, 30 bikaborjú ez évben már eddig 130 lett elárusítva. Úgyszintén meg­említem, hogy a bikabornyaállomán­­­nyal kapcsolatos beállítása egy tenyész tehenészetnek már csak rövid idő kérdése. A bikaborjútelep megtekintése után Tor­­dára visszatérő miniszter úr ő excellentiája ebéd előtt megtekintette még a szövőiskolát, a­hol az ott jelenlevő női tanonczok egy szép vi­rágbokrétával kedveskedtek a miniszternek. A „Korona“ vendéglőben elköltött ebéd után megtekintetett a kincstári faraktári telep és a sóbánya. A sóbánya fényesen ki volt világítva, s e bányának nagyszerűsége az ez ideig még sóbányát nem látott minisztert meglepte ; meg­lepte a bányában az a hely, a­hol a mondott egyes szavakat a viszhang legtisztábban 15-ször adja vissza. A sóbányá­­­ban a sóvágás nehéz mesterségre is be lett mutatva: hozzávetőleg egy 10 mázsás sótö­meg fejtetvén le. A sóbányából a piaczra érkező minisz­tert a tordai zene­egylet bandával fogadta, si­kerrel játszva el 3 darabot. A híres „tordai pecsenye“ elköltése után a miniszter és kísérete d. u. 1/2 8 óra­kor Gyéresre távoztak, Kolozsvárra me­nendők. 1. 1. az ország kisiparának valódi tükrébe tekint­hetnénk ; megismernék önmagunkat s tisztá­ban lennénk hol, min, milyen irányban ? szük­séges a fejlesztés. „A hozott anyagi áldozat, a fennebbi nagy horderejű czél elérése mellett is csak elő­­legesen kiadott összegnek volna tekinthető; az ily, az állampénztár, vagy más ezután e czélt a megteremthető pénzalap terhére meg­­vásárolt iparczikkek elárusíthatók volnának rész­ben a kiállítás alatt, részben azután, vagy a bizonyosan rendezendő sorsjáték tárgyai közé felvétethetnének, szóval oly czikkekről lévén szó, a­melyeknek forgalmi értékük van, az azokba befektetett pénzösszeg vis­szakapható volna.“ • Ez az indítvány és indokolása. Részünkről azt practicusnak tartjuk s elfogadása esetén a kiállításnak fényes sikert jósolunk. Óhajtjuk, hogy ezen indítvány minden oldalról megvitatás alá jöjjön, hogy mire a kerületi bizottság tárgyalás alá veszi, az esz­mék tisztázva legyenek. Levelezés: Torda. jun (Gróf Széchényi miniszter Tordán ) A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter ő excelentiája f. hó 27-én d. u. 8 órakor érkezett meg városunkba. Tordáról a főispán Br. Kemény György ő méltó­sága, alispán Veress Dénes, az időközben városunkba érkezett miniszteri tanácsos Tor­m­­ay Béla, városi polgármester Szigethy Sándor, közgazdasági előadó Ve I­i­t­s Ödön s még többen kocsikon az érkező miniszter elébe Gyéresre távoztak, a­hol a M.­Vásárhelyről megérkezett miniszter ő excelentiáját a küldött­ség nevében főispán ő mltság­a üdvözölte. A gyéresi indóháztól a megérkezés Tor­­dára folytonos esőzés mellett történt, a r­ossz idő azonban nem akadályozta meg a „tordaiakat“, hogy a hires „tordai aranyosi hidat“ zöld ágakkal föl ne ékesítsék. Miniszter­i excelentiája a „Korona“ czi­­mü vendéglőbe szállott meg, a­honnan más­nap (derült időben) a főispán, alispán Veress Dénes, s a miniszterrel érkező miniszteri tisztviselők (Bedő Albert főerdőm­ester, Tormay Béla miniszteri tanácsos, Girsik János jószág­­i­azemtó, Aláday és Bertalak osztálytanácsosok) kíséretében a bikahornya telepet az eh­ez tartozó, a hornyuk legelésére szolgáló n. „ király-rétet“ tekintette meg elismerését nyilvánítván a telep csinos berendezése felett. Megemlítem, hogy a telephez tartozó le­gelő a melyhez tartozik a szomszédos kolozsi kincstári uradalom legelője is, annyira jónak és czélnak megfelelőnek találtatott, hogy az A kisipar az országos ki­állításon. Kolozsvár, jun. 28. Moldován Gergely torda-aranyos­­megyei kir. tanfelügyelő, a kolozsvári kerületi bizottság mai napon megtartott alakuló gyű­lésén Esterházy Kálmán gróf főispán elnök úrhoz, a kisipar érdekében egy indít­ványt terjesztett be, mely a kerületi bizottság b­ekn’“löV»t>i gyűlésén tárgyalás alá kerül. Nem lesz érdektelen ezen indítván­nyal és indokolásával megismerkedni. Az indítvány következőleg szól: Kéressék fel az 1885-ki kiállítás országos bizottsága (szerv, szabály 16. §-a), miszerint a kisipar kellő meg­is­m­­e­r­é­s­e s az országos kiállításon való meg­jelen­tetése szempontjá­ból oda hatni szíveskedjék, hogy a kiállítandó tárgyak előleges meg­rendelés útján akként szereztes­senek be, hogy az illető iparos ne is tudja azt, hogy a megrendelt kisipari termék az országos kiál­lítás részére szereztetik be.“ Az indítvány indokolását a következők­ben adjuk : „Az 1885-ki budapesti országos általá­nos kiállítás czéljai közé tartozik az ország tényleges kisipari állapotának megismerése; az ország kisiparának tényleges állapotát pe­dig megismerjük úgy, ha a kisipar az ország minden zugából termékeiben az országos ki­állításon jelen lesz, nem lesz pedig teljes a kép, ha egyik-másik vidék, egyik-másik ipar­ágával azon kiállításról hiányozni fog. „Tényleges kisipari állapotok megisme­rését hangsúlyoztam azért, mert az eddigi ki­állításokon láttunk olyan czifra dolgokat is, a­milyenek még ott sincsenek forgalomban, a­hol azok készíttettek, olyan szűrt, csizmát, meg pipát, a­melyeknek forgalmi értékük nincs, a melyek a kisiparosnak a forma irán­ti érzékét nem docum­entálják, s a­melyek az illető vidék egyes iparágának képviseletére épen nem alkalmasak. „A­helyett, hogy a tényleges állapotokat mutató tárgyakra akadnánk, akadunk olya­nokra, a­melyek azon speciális állapotokat meghamisítják. Ez az országos kiállítás czélja nem lehet. „A valódi czélt a kiállítási bizottság minden buzgósága sem érheti el, azért, mert a kisiparos korlátolt anyagi viszonyainál fog­va minden vidékről az országos kiállításon részt nem vehet, mert azok közül is sokan, a­kik részt vesznek, azon igyekeznek, hogy for­mailag az állapotoknak meg nem felelő reme­kek által tűnjenek ki. Az önkéntes kiállító nem is kényszeríthető olyan tárgy kiállításá­ra, a­melyre a helyi bizottságnak szüksége van a kiállítás szakszerű rendezése szempont­jából, de az előleges megrendelésnél is, ha a kisiparos tudja, hogy a tárgy a kiállítás ré­szére szereztetik be, azon igyekszik, hogy az valami kiváló legyen s így ismét beleesik a hibába, hogy az iparczikket kihozza formájá­ból, helyi jelentőségéből. „A valódi czélt elérjük az indítványban említett megrendelési módozat szerint. ”Az ekként hozott anyagi áldozat ez ol­dalról biztosítaná a kiállítás fényes sikerét.­­ Miniszteri látogatás. — jan. 29. Gr. Széchenyi Pál földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi miniszter igen kelleme­sen szakította meg egyhangú közéletünket, az­zal az egy nappal, melyet­ Kolozsvárnak szentelt. Vannak emberek, kik már az első rö­vid találkozás alatt egészen meghódítják a közönséget. Ezek közé sorolható gr. Széche­nyi, ki már akkor, mikor városunk mellett leutazott, igen kellemes benyomást hagyott maga után, hogy annál türelmetlenebbül vár­juk visszatértét. A tisztelgésre kiment ható­sági képviselők révén hamar elterjedt a kö­zönségben bizalomgerjesztő, rokonszenves egyé­niségének híre, s ettől a szívig már csak egy lépés. Csütörtökön, f. hó 28-án este 10—11 óra között érkezett körünkbe Tordáról a gyors­­vonaton. Kíséretében voltak: Tor mai Béla, Bedő Albert, Bernolák Sándor, Máday Izidor min. tanácsosok és Girsik János, a helyi erdőigazgatóság főnöke. Fogadására a városból kimentek: Gr. Esterházy Kálmán főispán, M­i­n­o­r­i­c­h Károly polgárie­ster, Deák Pál főkapitány, dr. Bán­ffy Ádám gazd. egyleti alelnök,­­Sigmond Dezső iparkama­rai elnök, Bogdán István alelnök, Gámán Zsigmond titkár, Veres Sándor gazd. tanin­tézeti igazgató, az erdőigazgatósági tisztvise­lők, Reich Albert állami állatorvos, stb. Megérkeztekor a szépszámú közönség ér­deklődéssel csoportosult a miniszter kocsija elé, hol a vasúti üzletvezetőség nevében Vi­rányi István fogadta, a főispán pedig bemu­tatta a hatóság és testületek képviselőit. Gr. Széchenyi, mintegy 40—43 éves magas, su­gár alak, kissé deresedni kezdő szőke hajjal és szakállal, s igen rokonszenves arczczal, a bemutatott tagokkal minden feszes szertartás nélkül kezet szorított, megköszönte a figyel­met s azt mondta, hogy a másnapi teendőket később megállapítja, s mindenesetre azon lesz, hogy az időt a lehető legjobban kihasználják. Ezzel kocsira ült a főispánnal s a Hun­gária szállodába hajtattak. Kísérete kocsikon követte. A szálloda kapujában várta a kato­nai napos tiszt, ki a miniszter kiszállásakor tisztelgett. Itt gr. Széchenyi és a vele érkezett ki­séret vacsoráltak, s ez idő alatt a helybeli ki­séret tagjai közül is, a főispán vezetése alatt, többen a közében maradtak. Ma reggel már 9 óra előtt élénk moz­galom volt a szálloda körül. Egyenruhás er­­dész tisztviselők tarkították az erdélyrészi fő­­urak csoportját, kik közt ott láttuk: gr. Bán­f­­fy Bélát, gr. Lázár Jenőt, br. Jósika Sa­mut, br. B­á­n­ff­y Ádámot, s többeket. A meg­előző napon tartott országos kiállítási kerületi bizottsági gyűlésre bejött vidéki tagok közül is többen bennmaradtak ez alkalomra. Reggel gr. Esterházy főispán egy kész programmot terjesztett a miniszter elé, ki azt változatlanul elfogadta. E programm első pont­ja a k.-monostori gazd. tanintézet megtekintése volt, s a miniszter és nagy­számú kísérete fél 10 órakor több kocsin oda kihajtattak. A főbejáratnál Veres Sándor igazgató rövid beszédben üdvözölte a magas vendéget, ki válaszában meglepetésének adott kifejezést 29.

Next