Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-02 / 226. szám
1883. ok. 2. gosan oda mutatnak, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház csak Magyarország függetlenségének alapján ígérheti meg magának azt a jövendőt, mely a történelemben a királyok számára még feltartva lehet. Vájjon felfogják-e már illető helyütt ezt a történelmi kényszerűséget? vagy ama hagyományos kabinetpolitika, mely hazánkat századokon át annyiszor lángba, vérbe borította, s a „háznak“ nyereség helyett annyi megaláztatást, annyi veszteséget hozott, átalkodottan utánozni akarja-e még az olasz költő azon harczosát, „a ki nem vette észre, hogy halott, szegény! még mindig hadakozott?“ ezt nem tudom, tehát azt sem tudom, hogy megelégelte-e már a végzet azt a vérözönt, melylyel Magyarország önczéliasságának, nemzeti szabadságának fája öntözve lett, avagy még több öntözést fog kívánni? de azt tudom, hogy legyen így vagy amúgy, nemzetemnek a tanú szerepét a világra kell bíznia s magának a tényező szerepét kell választania, ha élni akar. „Zörgessetek és megnyittatik nektek,“ mondja az irás. Legyen szives, alispán ur, megyéjének átadni nagyrabecsült kegyes megemlékezéséért őszinte hálás köszönetemet, s fogadja megkülönböztetett tiszteletemet. Kelt Turinban, julius 8-án 1883. Tisztelt alispán urnak alázatos szolgája Kossuth Lajos, s. k A krassó-szörényi főispán. Krassó-Szörénymegye uj főispánja: Tabajdy Károly, szept. 28-án foglalta el állását. Az e napon tartott közgyűlésre, mint Lugosról jelentik, mintgy 600 megyebizottsági tag jelent meg. A közgyűlés d. e. 10 órakor megnyittatván, Simonescu alispán indítványozta, hogy Tabajdy főispán küldöttségileg hivassák meg a közgyűlésbe. Tabajdy Kan ily főispán díszmagyarban, tekintélyes megyebizottsági tagok kíséretében, viharos éljenzések közt lépett a terembe. Kinevezési okmányának fölolvasása után hivatalos esküjét tette le és a következő beszédet tartotta: „Apostoli királyunk ő felsége parancsa és a magyar kormány elhatározása folytán, ma másodszor foglalom el e szép megye főispáni székét. Mint ismerős jövök önökhöz és ismerve az itteni viszonyokat és személyeket, hivatásom sikerét remélni bátorkodom és hiszem, hogy nehéz feladatomat megoldani fogom. Követendő eljárásom és álláspontomat illetőleg hivatkozhatnám azon szavakra, melyeket első installációm alkalmából e helyen elmondottam, de szavak helyett hivatkozom azon időbeli működéseimre. Mint akkor, úgy most is célom lesz tisztelni a törvényt és annak tiszteletet szerezni, továbbá rendet és pontosságot hozni be a közigazgatásba; a magas politika helyett, melynek már sem értelme, sem helye a municipális életben, lelkiismeretes gonddal előmozdítani a törvényhatósági érdekeket, és végre takarékosságot és tiszta kezeket biztosítani a községi háztartásban, s személyes érdekek által vezéreltetve, a jogosult tényezők és érdekek figyelembe vételével keresni és megtalálni a formát, mely által nemcsak a kormányzási és közigazgatási érdekek éressenek el, de visszaadassék a megyének a rég nélkülözött nyugalom, a jólét és haladás ez előfeltétele. Nem képviselek sem politikát, sem nemzetiséget, hanem képviselője és tolmácsa vagyok a magyar állameszme nagy nemzeti gondolatának, mely a constitutionális szabadság jogegyenlőség nagy elvének érvényre emelése mellett sem a születés különbözősége, sem a vallás és faj eltérése által vont határokat nem ismer, hanem épen csak az alkotmányos szabadságot, a törvény előtti politikai és egyéni egyenlőséget, melyek minden magyar állampolgár köztulajdonát képezik, s azon párt, mely ezen elveket tűzi ki zászlójára, s ezen zászló alatt nem személyes uralmat, hanem köztevékenységet, az egymás mellett lakó nemzetiségek békéjét, a jogegyenlőség elvének megvalósítását tűzi ki czéljául, azon párt lesz az enyém is és remélem, sőt elvárom a közjó érdekében, hogy Krassó-Szörény megye öszszes hazafias törvényhatóságai bizottsági tagjait egyesülve fogom találni. Midőn ennek értelmében és ezen elhatározással főispáni székemet elfoglalom, isten áldását könyörgöm le működésemre és számitok a törvényhatóság hazafias támogatására, melyet a közjó érdekében ezennel kikérek magamnak. — Beszédemet minden magyar ajkú azon óhajával zárom be: „Éljen a király! éljen a haza!“ E viharos tetszéssel fogadott beszéd után Szende Béla főjegyző beszélt, utalva a közelmúltban történtekre. Erre Billmann Márton gymnasiumi igazgató üdvözölte a főispánt a törvényhatóság nevében, mire Brediceanu Coriolan ügyvéd hosszabb beszédet olvasott fel, melyben a románok elnyomatása felett panaszkodik és kijelenti, hogy ő román marad és nem akar magyar lenni. Tabajdy főispán viharos tetszés közt válaszolva, kije- MAGYAR POLGAR. (226 sz. malenti, hogy már hangsúlyozta valamennyi magyar állampolgár jogegyenlőségét, melyet sem a megsérteni, sem mások által megsértetni nem fogja megengedni. A beszédek után a közgyűlés napirendre tért át. A főispán fellépése megnyugtató hatással van a románokra is. Este fényes díszlakoma rendeztetett Tabajdy főispán tiszteletére, melyen valamenynyi párt részt vett. Horvát képviselők értekezlete. A horvát képviselők tanácskozásáról a következőket jelenti a Bud. Corr.: A horvát képviselők tanácskozásaikat az országgyűlési szabadelvű párt klubhelyiségében pénteken délután 4-től 6 óráig folytatták. Bedekovics miniszter elejétől fogva jelen volt az értekezleten. A horvát képviselők kérésére Tisza Kálmán miniszterelnök is megjelent a konferenczián. Néhány horvát képviselő a miniszterelnök előtt kifejtette, hogy nem igen tartják lehetségesnek addig, míg a királyi biztos működik, a közös magyar országgyűlésen megjelenni, minthogy a horvát képviselők ugyanazon helyzetben vannak, mintha például Magyarországba királyi biztost neveznének ki, amidőn a magyar képviselők sem jelennének meg bizonyára egyetlen delegationális ülésen sem. Más képviselők ismét arra utaltak, hogy azon kérdés, miszerint a horvát képviselők a magyar országgyűlésen egyátalában megjelennek-e, jelenleg alárendelt jelentőségű dolog, melynél sokkal fontosabb az, hogy a horvát képviselők jelen lehetnek-e akkor, amidőn a magyar országgyűlés a czimerkérdés ügyében dönt, habár csak valamely határozat meghozataláról volna is szó. Mert minden a kiegyezési törvényre vonatkozó kérdésre nézve az 1868-diki kiegyezési törvény 70. §-a értelmében, ahol világosan meg van mondva, „hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet“, a magyar országgyűlésnek külön kell tanácskozni és határozni. Ezen kérdés megvitatásánál tehát a horvát képviselők semmi esetre sem jelenhetnek meg az országgyűlésen. Hogy a horvátok a többi tanácskozásokon megjelennek-e vagy sem, most teljesen közönyös. Tisza Kálmán miniszterelnök ezen észrevételekkel szemben kifejti, hogy a horvát képviselők az országgyűlésen mindenesetre megjelenhetnek és hogy ott a jó viszony érdekében meg is kellene jelenniük, miután azon szándékban van a parlament elé indítványt terjeszteni, melynél fogva a kormány, illetve a miniszterek csupán felhatalmaztatnának a czimerkérdés tekintetében belátásuk szerint eljárni, minek megtörténtével a miniszterek eltávolíttatnák a magyar feliratú czimereket s helyettük minden felirat nélkülieket alkalmaztatnának. — Ezen eljárással ki volna kerülve a kiegyezési törvény minden in ■ terpretátiója. Magáról a kiegyezésről nem is lesz szó és a miniszterek, kik csak az országgyűléstől nyerhetnek meghatalmazásokat, előttük a jónak látszó s remélhetőleg a horvát nézeteknek is megfelelő módon fognak eljárni. A miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy a kormány akkor is követni fogja ezt az eljárást, ha a horvátok nem is jelennek meg az országgyűlésen vagy akárminő határozatokat hoznak. A magyar kormány elhatározásaira most már a horvát képviselők tanácskozásai és határozatai sem az egyik, sem a másik irányban nem bírnak semminemű befolyással. Szóló helyén levőnek találta ezen békéltető propositio megtételét, hogy a horvátok a kölcsönös megértés útjára térhessenek, ha ezen megindított kölcsönös megértés hajótörést szenvedne, ezért csak egyedül a horvát képviselőket érné a felelősség. Az egybegyűlt képviselők még néhány megjegyzéssel reflektáltak a nyilatkozatokra, melyek mind arra irányultak, hogy a horvátoknak elvi szempontból nehéz lesz a magyar országgyűlésnek ezen kérdés fölötti tanácskozásaiban résztvenni A miniszterelnök ezután odahagyta az értekezletet és a képviselők rövid megbeszélés után elhatározták, hogy a miniszterelnök fejtegetései fölött az érdemleges tanácskozásokat holnap folytatják. A horvát képviselők szombati értekezletéről a „Bud. Corr.“ a következőket írja: A horvát képviselők ma oly határozatot hoztak, melyet mi nem tartunk opportunusnak. Kimondatott ugyan, hogy a horvátok csak a czimerügyre vonatkozó indítvány a «válásán nem fognak az országgyűlésen megtenni, s miután előreláthatólag a czimerkerdés fogja a képviselőház első tanácskozási argyát képezni, a dolog azon látszattal lesz, mintha » horvátok csak a k"“nytelenek recriminálni, a mint a c,on[er®nt'^ emeltetett, de tényleg a horvátok * k«Pv}9° főház megalakulási munkálataiban sem fog kitérni, hogy egyrészt megóvják a jog'álláspontot, másrészt pedig ne legyenek kénytele 1 •_' _ .11 — i o mii nak résztvenni, s ezzel az eljárással a kormánynak csak megnehezittetik az alkotmányos viszonyok helyreállítása Horvátországban, mivel alig fog egyéniség találkozni, aki anélkül, hogy tudná, mily magatartást fog a horvát tartománygyűlés többsége tanúsítani, hajlandó volna a báni méltóságot elfoglalni. A képviselőház természetesen, tekintet nélkül a horvátok eljárására, az elnökségbe és a bizottságokba be fogja választani a szokásos számú horvát tagokat. A szombati értekezlet lefolyásáról az idézett forrás a következő részleteket közli: A horvát képviselők ma 31, órai értekezleten tanácskoztak a fölött, mily eljárást kövessenek a magyar országgyűlés tanácskozásait illetőleg.A vita nagyon heves és beható volt. Találkoztak egyesek, akik a nyílt szakadás mellett emeltek szót, azt indítványozván, hogy a horvát képviselők adjanak be írásbeli nyilatkozatot, és ne jelenjenek meg az országgyűlésen. Ezzel szemben sok oldalról utalás történt arra, hogy ily módon a legnehezebben és legkevésbbé bizonyosan várható az alkotmányos állapotok visszaállítása. A fölött kétség sem állhat fönn, hogy a magyar kormány nem szándékozik az infinitum királyi biztosokkal kormányozni, és hogy a királyi biztos kinevezése csupán a szükség által parancsolt kisegítő eszköznek tekinthető, hogy a sokoldalúan említett bajokon és visszaéléseken csupán alkotmányos úton lehet segíteni és a horvát képviselők ne rontsák le maguk az ilynemű orvoslás lehetőségét. Ismét mások hangsúlyozták, hogy tekintettel a hangulatra, Horvátországban és a jövő évben történendő választásokra, okvetlenül megóvandó a jogi álláspont, és hogy habár az országgyűlésen való megjelenés lehető is volna, a czimerkérdés fölötti vitában való részvétel mindenesetre lehetetlen, mert ezzel Horvátországra nézve épenséggel veszélyes precedens alkottatnék, miután a kiegyezési törvény értelmezése ez esetben mindenkorra ki volna szolgáltatva a magyar országgyűlésnek, ahol a horvátokat mindig leszavaznák. Miután még néhány képviselő megjegyezte, hogy kellemetlen következményei lehetnének annak, ha a horvátok a képviselőház alakuló munkálataiban részt nem vesznek, mivel ez esetben nem azon képviselők választatnának az egyes bizottságokba, akiket maguk a horvátok óhajtanak, vagy talán nem is választatnának ,horvátok a bizottságba és a ház bureaujába, és ezen kívül még különösen hangsúlyoztatok, hogy most a miniszterelnöknek épen semmi nehézséget sem okozhat, ha szándéka van vagy bánt kinevezni legrövidebb idő alatt, vagy pedig Zsivkovics osztályfőnököt az országos kormány ideiglenes vezetésével megbízni, elhatározták a képviselők, hogy báró Inkey vezetése alatt, Bartalovits, Josipovits Imre, Kussevits, Miskatovics, és báró Ozsegovits tagokból álló küldöttség menesztessék a miniszterelnökhöz és ez elé a következő négy pontból álló nyilatkozat terjesztessék. A horvát képviselők óhaj gyanánt kifejezik : 1. hogy a czimtáblák az ezelőtt szokásban volt törvényes felirattal függesztessenek ki; 2. az alkotmányos kormány állittassék mielőbb helyre s ezután hivassék össze a tartománygyűlés ; 3. a közös miniszterek nyilatkozzanak készeknek mindazon visszaéléseken és panaszokon, amelyeket maguk is ilyenek gyanánt elismernek és melyek részletes megjelölésére a horvát képviselők, ha kivántatnék, szívesen késznek nyilatkoznak, administratív uton segíteni, illetve azokat eltávolítani. De azon törvényellenességek, melyeken ily módon nem lehetne segíteni, alkotmányos úton esetleg regnicoláris bizottságok által beszéltessenek meg és orvosoltassanak. 4. A horvát képviselők kijelentik, hogy az országgyűlésen várható tanácskozásokban czimerkérdés ügyében nem fognak részt a venni. A horvát küldöttséget szombaton este fogadta Tisza Kálmán miniszterelnök, átvette a horvátok nyilatkozatát és kinyilvánította előttük, hogy miután abban oly óhajok is foglaltatnak, melyek iránt a szakminiszterekkel értekeznie kell, feleletét a legközelebbi napokban fogja a horvát képviselőkkel közölni, a nemzetiséget követelni fogják categorikusan, hogy taposott jogaikba visszahelyeztessenek csendes álmukat megzavarta. — Eddig a pesti politikusok, úgy látszik, közönnyel nézték az ausztriai dolgokat. Taaffe rendszerével mitsem törődtek. De mióta kitört a horvát conflictus, a magyar lapok másképen nyilatkoznak Magyarország helyzetéről Ausztriához viszonyítva.“ „A magyar lapok máris beismerik azt, hogy Magyarországban is érvényesülhet „egy magyar kiadású Taaffe-féle kormány, és arról is beszélnek, hogy a nemzetiségek egy 50 tagból álló coalitionális pártot fognak alkotni az országházban.“ Minden látományoknak forrása a nem magyar nemzetiségekkel szemben elkövetett igazságtalanságnak öntudata. A kormány embereinek félelme nagyon alapos. Minden csak egy bizonyos pontig mehet, és a magyarországi és erdélyi nemzetiségek annyira el vannak keseredve azon rosz bánásmód miatt, amelyben évek hosszú során át részesíttettek, hogy elnyomóik ellen való koalitiójuk nemcsak hogy lehetséges, de legtermészetesebb és legjogosultabb valami. „Mi még tovább megyünk és azt mondjuk, hogy valóságos áldás és szerencse volna Magyarországra és a magyarokra nézve, hogy ha a kérdéses coalitio a parlamentarismusnak törvényes útján érvényesülhetne és hogyha az ország lakossága többségének hangja manifestatiot nyerhetne a magyar országgyűlésben, habár csak egy imponáló kisebbség alakjában is. Mert meg lehet, hogy akkor sok tekintetben változás következnék be, de nagy szerencsétlenségek és veszélyektől megszabadulnánk.“ „De azok, akik megalkották az absolutisticus magyar parlamentarismust, még ideje korán gondoskodtak arról, hogy a nemzetiségek ne legyenek képviselve a parlamemben. A magyar absolutismus, csak a nem magyar nemzetiségek elnyomása által tudta magát eddig fentartani. A magyarok csak a maguk számára alkottak egy választási törvényt. Hogyha pedig mégis itt-ott sikerül egy nemzetiségi képviselőt megválasztani, akkor ennek oka csak a választási törvénynek imperfectiója. Kivált ami minket, erdélyi románokat illet, egy kivételes törvény által rendszeresen és tökéletesen meg vagyunk fosztva választási jogunktól. Ami pedig azon módot illeti, hogy a választási törvények miképpen hajtatnak végre Magyarországban és Erdélyben, úgy számtalan példa mutatja legvilágosabban, hogy a legenergikusabb akarat sem győzhet azon terrorizmussal, erőszakkal és corruptióval szemben, amely mozgásba hozatik a kormánypárti jelölt javára.“ Ebből az következik, hogy a nem-magyar nemzetiségeknek hangja szántszándékkal és erőszakkal el van nyomva, és épen ezen körülmény magában foglalja a legnagyobb veszélyt a magyar államra nézve. Nem a magyar országgyűlésen alakulható nemzetiségi párt, de épen azon tény, hogy ezen párt már kezdettől fogva el van nyomva a magyar törvény és gyakorlat által, ez veszélyezteti Magyarországnak belbékéjét. Miután a nemzetiségeknek ezen koalitiója nem történhetik meg a parlamentben, tehát végbe fog ez menni a parlamenten kívül (!), sőt már létezik is a közös érdekeknek erejénél fogva, csakhogy eddig még nem nyilvánulhatott nyíltan.“ A föderalisticus elv nem lett Ausztriából behozva, ez az igazság és nemzetiségek egyenjogúsításának elve. Az igazság nem veszélyeztetheti, de csak megerősítheti a magyar állam egységét, de azok, akik ennek sorsát vezetik, nem látják és hallják azt, amit az egész világ lát, ők rossz és igazságtalan törvények által lerombolták hátuk mögött azon hidakat, amelyek a nem-magyar nemzetiségekkel való jó egyetértéshez és testvériesüléshez vezettek, előttük pedig egész iszonyú örvény tárul. Az oláh passivisták. A horvát túlzók magatartása, úgy látszik, felbátorította az erdélyi pasaivistákat, mert a brassói „Gazetta Transilvaniae“ 107. számában a következőket írja: : „A horvátországi zavargás a magyaroknak eszébe juttatta az 1848. évi eseményet , a midőn a horvátok után, egymás után fellázadt ellenük minden nemzetiség, és azon előérzet, hogy a horvátországi zendülés átcsaphat Magyarországba és Erdélybe is, hol A csángó-ügy. A csángók volt kormánybiztosa, Nagy György, érdekes emlékiratot adott ki az aldunai munkálatokról és a bukovinai magyarok hazatelepítéséről. Az emlékirat részletesen tárgyalja az aldunai réti földeket, réti telepítéseket, az újabb ármentesítést, a telepítési munkálatokat és a bukovinai magyar testvéreink betelepítését, és a betelepített bukovinai magyarok helyzetét s állapotát az új hazában, végül pedig számadást ad a kezeihez befolyt pénzekről, élelmiszerekről, hogy mindenki meggyőződhessék, mily gondozásban részesültek kormánybiztossága alatt a beköltözött csángók. Az adatokban igen fontos emlékirat több levelet is közöl a csángók betelepítésére vonatkozólag. Az emlékiratból itt adjuk azt a részletet, mely a bukovinai magyarokról szól. A partraszállás után — írja Nagy György — mindenik csoportról u. n. törzskönyveket készítettem, melyekbe a jövevények névszerint felvétettek, a nem, kor, vallás és illetőség pon-