Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-10-02 / 226. szám

1883. ok. 2.­ gosan oda mutatnak, hogy a Habsburg-Lotharin­­giai ház csak Magyarország függetlenségének ala­pján ígérhet­i meg magának azt a jövendőt, mely a történelemben a királyok számára még feltartva lehet. Vájjon felfogják-e már illető helyütt ezt a történelmi kényszerűséget? vagy ama hagyományos kabinetpolitika, mely ha­zánkat századokon át annyiszor lángba, vérbe borította, s a „háznak“ nyereség helyett annyi megaláztatást, annyi veszteséget hozott, átal­­kodottan utánozni akarja-e még az olasz köl­tő azon harczosát, „a ki nem vette észre, hogy halott, szegény! még mindig hadakozott?“ ezt nem tudom, tehát azt sem tudom, hogy megelégelte-e már a végzet azt a vérözönt, melylyel Magyarország önczéliasságának, nem­zeti szabadságának fája öntözve lett, avagy még több öntözést fog kívánni? de azt tudom, hogy legyen így vagy amúgy, nemzetemnek a tanú szerepét a világra kell bíznia s magának a tényező szerepét kell választania, ha élni akar. „Zörgessetek és megnyittatik nektek,“ mondja az irás. Legyen szives, alispán ur, megyéjének átadni nagyrabecsült kegyes megemlékezéséért őszinte hálás köszönetemet, s fogadja megkü­lönböztetett tiszteletemet. Kelt Turinban, julius 8-án 1883. Tisztelt alispán urnak alázatos szolgája Kossuth Lajos, s. k A krassó-szörényi főispán. Krassó-Szörénymegye uj főispánja: Ta­­bajdy Károly, szept. 28-án foglalta el állá­sát. Az e napon tartott közgyűlésre, mint Lu­­gosról jelentik, mintgy 600 megyebizott­sági tag jelent meg. A közgyűlés d. e. 10 óra­kor megnyittatván, Simonescu alispán indítvá­nyozta, hogy Tabajdy főispán küldöttségileg hi­vassák meg a közgyűlésbe. Tabajdy Kan ily főispán díszmagyar­­ban, tekintélyes megyebizottsági tagok kísére­tében, viharos éljenzések közt lépett a terem­be. Kinevezési okmányának fölolvasása után hivatalos esküjét tette le és a következő be­szédet tartotta: „Apostoli királyunk ő felsége parancsa és a magyar kormány elhatározása folytán, ma másodszor foglalom el e szép megye főispáni székét. Mint ismerős jövök önökhöz és ismer­ve az itteni viszonyokat és személyeket, hiva­tásom sikerét remélni bátorkodom és hiszem, hogy nehéz feladatomat megoldani fogom. Kö­vetendő eljárásom és álláspontomat illetőleg hivatkozhatnám azon szavakra, melyeket első installációm alkalmából e helyen elmondottam, de szavak helyett hivatkozom azon időbeli működéseimre. Mint akkor, úgy most is c­élom lesz tisztelni a törvényt és annak tiszteletet sze­rezni, továbbá rendet és pontosságot hozni be a közigazgatásba; a magas politika helyett, melynek már sem értelme, sem helye a mu­­nicipális életben, lelkiismeretes gonddal elő­mozdítani a törvényhatósági érdekeket, és vég­re takarékosságot és tiszta kezeket biztosítani a községi háztartásban, s személyes érdekek által vezéreltetve, a jogosult tényezők és ér­dekek figyelembe vételével keresni és megta­lálni a formát, mely által nemcsak a kormány­zási és közigazgatási érdekek éressenek el, de visszaadassék a megyének a rég nélkülözött nyugalom, a jólét és haladás ez előfeltétele. Nem képviselek sem politikát, sem nem­zetiséget, hanem képviselője és tolmácsa va­gyok a magyar állameszme nagy nemzeti gon­dolatának, mely a constitutionális szabadság jogegyenlőség nagy elvének érvényre eme­lése mellett sem a születés különbözősége, sem a vallás és faj eltérése által vont határokat nem ismer, hanem épen csak az alkotmányos szabadságot, a törvény előtti politikai és egyé­­ni egyenlőséget, melyek minden magyar ál­lampolgár köztulajdonát képezik, s azon párt, mely ezen elveket tűzi ki zászlójára, s ezen zászló alatt nem személyes uralmat, hanem köztevékenységet, az egymás mellett lakó nemzetiségek békéjét, a jogegyenlőség elvének megvalósítását tűzi ki czéljául, azon párt lesz az enyém is és remélem, sőt elvárom a köz­jó érdekében, hogy Krassó-Szörény megye ösz­­szes hazafias törvényhatóságai bizottsági tag­jait egyesülve fogom találni. Midőn ennek ér­telmében és ezen elhatározással főispáni szé­kemet elfoglalom, isten áldását könyörgöm le működésemre és számitok a törvényhatóság hazafias támogatására, melyet a közjó érdeké­ben ezennel kikérek magamnak. — Beszéde­met minden magyar ajkú azon óhajával zá­rom be: „Éljen a király! éljen a haza!“ E viharos tetszéssel fogadott beszéd után Szende Béla főjegyző beszélt, utalva a közelmúltban történtekre. Erre Billmann Már­ton gymnasiumi igazgató üdvözölte a főispánt a törvényhatóság nevében, mire Brediceanu Coriolan ügyvéd hosszabb beszédet olvasott fel, melyben a románok elnyomatása felett panaszkodik és kijelenti, hogy ő román ma­rad és nem akar magyar lenni. Tabajdy főispán viharos tetszés közt válaszolva, kije- MAGYAR POLGAR. (226 sz. ma­lenti, hogy már hangsúlyozta valamennyi ma­gyar állampolgár jogegyenlőségét, melyet sem a megsérteni, sem mások által megsértetni nem fogja megengedni. A beszédek után a közgyűlés napirendre tért át. A főispán fellé­pése megnyugtató hatással van a románok­ra is. Este fényes díszlak­oma rendeztetett Tabajdy főispán tiszteletére, melyen valameny­­nyi párt részt vett. Horvát képviselők értekez­lete. A horvát képviselők tanács­kozásáról a következőket jelenti a Bud. Corr.: A horvát képviselők tanácskozásaikat az országgyűlési szabadelvű párt klubhelyiségé­ben pénteken délután 4-től 6 óráig folytatták. Bedekovics miniszter elejétől fogva jelen volt az értekezleten. A horvát képviselők kérésére T­i­s­z­a Kálmán miniszterelnök is megjelent a konferenczián. Néhány horvát képviselő a miniszterelnök előtt kifejtette, hogy nem igen tartják lehetségesnek addig, míg a királyi biz­tos működik, a közös magyar országgyűlésen megjelenni, minthogy a horvát képviselők ugyanazon helyzetben vannak, mintha például Magyarországba királyi biztost neveznének ki, a­midőn a magyar képviselők sem jelennének meg bizonyára egyetlen delegationális ülésen sem. Más képviselők ismét arra utaltak, hogy azon kérdés, miszerint a horvát képviselők a magyar országgyűlésen egyátalában megjelen­nek-e, jelenleg alárendelt jelentőségű dolog, melynél sokkal fontosabb az, hogy a horvát képviselők jelen lehetnek-e akkor, a­midőn a magyar országgyűlés a czimerkérdés ügyében dönt, habár csak valamely határozat megho­zataláról volna is szó.­­ Mert minden a ki­egyezési törvényre vonatkozó kérdésre nézve az 1868-diki kiegyezési törvény 70. §-a ér­telmében, a­hol világosan meg van mondva, „hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet“, a magyar országgyűlésnek külön kell tanács­kozni és határozni. Ezen kérdés megvitatásánál tehát a horvát képviselők semmi esetre sem jelenhetnek meg az országgyűlésen. Hogy a horvátok a többi tanácskozásokon megjelen­nek-e vagy sem, most teljesen közönyös. Tisza Kálmán miniszterelnök ezen ész­revételekkel szemben kifejti, hogy a horvát képviselők az országgyűlésen mindenesetre megjelenhetnek és hogy ott a jó viszony ér­dekében meg is kellene jelenniük, miután­­ azon szándékban van a parlament elé indít­ványt terjeszteni, melynél fogva a kormány, illetve a miniszterek csupán felhatalmaztatná­­nak a czimerkérdés tekintetében belátásuk szerint eljárni, minek megtörténtével a minisz­terek eltávolíttatnák a magyar feliratú czime­­reket s helyettük minden felirat nélkülieket alkalmaztatnának. — Ezen eljárással ki vol­na kerülve a kiegyezési törvény minden in ■ terpretátiója. Magáról a kiegyezésről nem is lesz szó és a miniszterek, kik csak az or­szággyűléstől nyerhetnek meghatalmazásokat, előttük a jónak látszó s remélhetőleg a hor­vát nézeteknek is megfelelő módon fognak el­járni.­­ A miniszterelnök határozottan kije­lentette, hogy a kormány akkor is kö­vetni fogja ezt az eljárást, ha a horvátok nem is jelennek meg az or­szággyűlésen vagy akárm­inő határozato­­kat hoznak. A magyar kormány elhatározá­saira most már a horvát képviselők tanács­kozásai és határozatai sem az egyik, sem a másik irányban nem bírnak semminemű be­folyással. Szóló helyén levőnek találta ezen békéltető propositio megtételét, hogy a horvá­tok a kölcsönös megértés útjára térhessenek, ha ezen megindított kölcsönös megértés ha­jótörést szenvedne, ezért csak egyedül a hor­vát képviselőket érné a felelősség.­­ Az egy­­begyűlt képviselők még néhány megjegyzéssel reflektáltak a nyilatkozatokra, melyek mind arra irányultak, hogy a horvátoknak elvi szem­pontból nehéz lesz a magyar országgyűlésnek ezen kérdés fölötti tanácskozásaiban résztven­­ni A miniszterelnök ezután odahagyta az ér­tekezletet és a képviselők rövid megbeszélés után elhatározták, hogy a miniszterelnök fej­tegetései fölött az érdemleges tanácskozásokat holnap folytatják. A horvát képviselők szombati értekezle­téről a „Bud. Corr.“ a következőket írja: A horvát képviselők ma oly határoza­tot hoztak, melyet mi nem tartunk opportu­­nusnak. Kimondatott ugyan, hogy a horvátok csak a czimerügyre vonatkozó indítvány a «válásán nem fognak az országgyűlésen meg­tenni, s miután előreláthatólag a czimerker­­dés fogja a képviselőház első tanácskozási ar­gyát képezni, a dolog azon látszattal lesz, mint­­ha » horvátok csak a k"“n­ytele­nek recriminálni, a mint a c,on[er®nt'^ emeltetett, de tényleg a horvátok * k«Pv}9° főház megalakulási munkálataiban sem fog kitérni, hogy egyrészt megóvják a­ jog'­állás­pontot, másrészt pedig ne legyenek kénytele 1 •_' _ .11 — i o mii nak résztvenni, s ezzel az eljárással a kor­mánynak csak meg­nehezittetik az alkotmányos viszonyok helyreállítása Horvátországban, mi­vel alig fog egyéniség találkozni, a­ki a­nél­­kül, hogy tudná, mily magatartást fog a hor­vát tartománygyűlés többsége tanúsítani, haj­landó volna a báni méltóságot elfoglalni. A képviselőház természetesen, tekintet nélkül a horvátok eljárására, az elnökségbe és a bizott­ságokba be fogja választani a szokásos számú horvát tagokat. A szombati értekezlet lefolyásáról az idé­zett forrás a következő részleteket közli: A horvát képviselők ma 31­, órai érte­kezleten tanácskoztak a fölött, mily eljárást kövessenek a magyar országgyűlés tanácsko­zásait illetőleg.A vita nagyon heves és beha­tó volt. Találkoztak egyesek, a­kik a nyílt szakadás mellett emeltek szót, azt indítvá­nyozván, hogy a horvát képviselők adjanak be írásbeli nyilatkozatot, és ne jelenjenek meg az országgyűlésen. Ezzel szemben sok oldalról utalás tör­tént arra, hogy ily módon a legnehezebben és legkevésbbé bizonyosan várható az alkotmá­nyos állapotok visszaállítása. A fölött kétség sem állhat fönn, hogy a magyar kormány nem szándékozik az infinitum királyi biztosokkal kormányozni, és hogy a királyi biztos kine­vezése csupán a szükség által parancsolt ki­segítő eszköznek tekinthető, hogy a sokolda­lúan említett bajokon és visszaéléseken csu­pán alkotmányos úton lehet segíteni és a hor­vát képviselők ne rontsák le maguk az ily­nemű orvoslás lehetőségét. Ismét mások hangsúlyozták, hogy tekin­tettel a hangulatra, Horvátországban és a jö­vő évben történendő választásokra, okvetle­nül megóvandó a jogi álláspont, és hogy ha­bár az országgyűlésen való megjelenés lehető is volna, a czimerkérdés fölötti vitában való részvétel mindenesetre lehetetlen, mert ezzel Horvátországra nézve épenséggel veszélyes pr­ecedens alkottatnék, miután a kiegyezési törvény értelmezése ez esetben mindenkorra ki volna szolgáltatva a magyar országgyűlés­nek, a­hol a horvátokat mindig lesza­vaznák. Miután még néhány képviselő megjegyez­te, hogy kellemetlen következményei lehetné­nek annak, ha a horvátok a képviselőház ala­kuló munkálataiban részt nem vesznek, mi­vel ez esetben nem azon képviselők válasz­tatnának az egyes bizottságokba, a­kiket ma­guk a horvátok óhajtanak, vagy talán nem is választatnának ,horvátok a bizottságba és a ház bureaujába, és ezen kívül még különö­sen hangsúlyoztatok, hogy most a miniszter­­elnöknek épen semmi nehézséget sem okoz­hat, ha szándéka van vagy bánt kinevezni legrövidebb idő alatt, vagy pedig Zsivkovics osztályfőnököt az országos kormány ide­iglenes vezetésével megbízni, elhatározták a képviselők, hogy báró Inkey vezetése alatt, Bartalovits, Josipovits Imre, Kussevits, Miska­­tovics, és báró Ozsegovits tagokból álló kül­döttség menesztessék a miniszterelnökhöz és ez elé a következő négy pontból álló nyilat­kozat terjesztessék. A horvát képviselők óhaj gyanánt ki­fejezik : 1. hogy a czimtáblák az ezelőtt szokás­ban volt törvényes felirattal függesztesse­­nek ki;­­ 2. az alkotmányos kormány állittassék mielőbb helyre s ezután hivassék össze a tar­tománygyűlés ; 3. a közös miniszterek nyilatkozzanak készeknek mindazon visszaéléseken és pana­szokon, a­melyeket maguk is ilyenek gyanánt elismernek és melyek részletes megjelölésére a horvát képviselők, ha kivántatnék, szívesen késznek nyilatkoznak, administratív uton se­gíteni, illetve azokat eltávolítani. De azon tör­vényellenességek, melyeken ily módon nem le­hetne segíteni, alkotmányos úton esetleg reg­­nicoláris bizottságok által beszéltessenek meg és orvosoltassanak. 4. A horvát képviselők kijelentik, hogy az országgyűlésen várható tanácskozásokban czimerkérdés ügyében nem fognak részt a venni. A horvát küldöttséget szombaton este fogadta Tisza Kálmán miniszterelnök, átvette a horvátok nyilatkozatát és kinyilvánította előttük, hogy miután abban oly óhajok is fog­­laltatnak, melyek iránt a szakminiszterekkel értekeznie kell, feleletét a legközelebbi napok­ban fogja a horvát képviselőkkel közölni, a nemzetiséget követelni fogják categorikusan, hogy taposott jogaikba visszahelyeztessenek csendes álmukat megzavarta. — Eddig a pes­ti politikusok, úgy látszik, közönnyel nézték az ausztriai dolgokat. Taaffe rendszerével mit­­sem törődtek. De mióta kitört a horvát con­­flictus, a magyar lapok másképen nyilatkoz­nak Magyarország helyzetéről Ausztriához vi­szonyítva.“ „A magyar lapok már­is beismerik azt, hogy Magyarországban is érvényesülhet „egy magyar kiadású Taaffe-féle kormány, és arról is beszélnek, hogy a nemzetiségek egy 50 tag­ból álló coalitionális pártot fognak alkotni az országházban.“ Minden látományoknak forrása a nem magyar nemzetiségekkel szemben elkövetett igazságtalanságnak öntudata. A kormány em­bereinek félelme nagyon alapos. Minden csak egy bizonyos pontig mehet, és a magyarországi és erdélyi nemzetiségek annyira el vannak ke­seredve azon rosz bánásmód miatt, amelyben évek hosszú során át részesíttettek, hogy el­nyomóik ellen való koalitiójuk nemcsak hogy lehetséges, de legtermészetesebb és legjogosul­tabb valami. „Mi még tovább megyünk és azt mond­juk, hogy valóságos áldás és szerencse volna Magyarországra és a magyarokra nézve, hogy ha a kérdéses coalitio a parlamentarismusnak törvényes útján érvényesülhetne és hogyha az ország lakossága többségének hangja manifes­­tatiot nyerhetne a magyar országgyűlésben, ha­bár csak egy imponáló kisebbség alakjában is. Mert meg lehet, hogy akkor sok tekintetben változás következnék be, de nagy szerencsét­lenségek és veszélyektől megszabadulnánk.“ „De azok, a­kik megalkották az abso­­lutisticus magyar parlamentarismust, még ideje korán gondoskodtak arról, hogy a nemzetisé­gek ne legyenek képviselve a parlamemben. A magyar absolutismus, csak a nem magyar nemzetiségek elnyomása által tudta magát ed­dig fentartani. A magyarok csak a maguk szá­mára alkottak egy választási törvényt. Hogyha pedig mégis itt-ott sikerül egy nemzetiségi képviselőt megválasztani, akkor ennek oka csak a választási törvénynek imperfectiója. Kivált a­mi minket, erdélyi románokat illet, egy ki­vételes törvény által rendszeresen és tökélete­sen meg vagyunk fosztva választási jogunk­tól. A­mi pedig azon módot illeti, hogy a vá­lasztási törvények miképpen hajtatnak végre Magyarországban és Erdélyben, úgy számtalan példa mutatja legvilágosabban, hogy a leg­­energikusabb akarat sem győzhet azon terroriz­­mussal, erőszakkal és corruptióval szemben, a­mely mozgásba hozatik a kormánypárti jelölt javára.“ Ebből az következik, hogy a nem-ma­gyar nemzetiségeknek hangja szántszándékkal és erőszakkal el van nyomva, és épen ezen körülmény magában foglalja a legnagyobb ve­szélyt a magyar államra nézve. Nem a ma­gyar országgyűlésen alakulható nemzetiségi párt, de épen azon tény, hogy ezen párt már kezdettől fogva el van nyomva a magyar tör­vény és gyakorlat által, ez veszélyezteti Ma­gyarországnak belbékéjét. Miután a nemzeti­ségeknek ezen koalitiója nem történhetik meg a parlamentben, tehát végbe fog ez menni a parlamenten kívül (!), sőt már létezik is a közös érdekeknek erejénél fogva, csakhogy eddig még nem nyilvánulhatott nyíltan.“ A föderalisticus elv nem lett Ausztriá­ból behozva, ez az igazság és nemzetiségek egyenjogúsításának elve. Az igazság nem ve­szélyeztetheti, de csak megerősítheti a magyar állam egységét, de azok, a­kik ennek sorsát vezetik, nem látják és hallják azt, a­mit az egész világ lát, ők rossz és igazságtalan tör­vények által lerombolták hátuk mögött azon hidakat, a­melyek a nem-magyar nemzetisé­gekkel való jó egyetértéshez és testvériesü­léshez vezettek, előttük pedig egész iszonyú örvény tárul. Az oláh passivisták. A horvát túlzók magatartása, úgy látszik, felbátorította az erdélyi pasai­vistákat, mert a brassói „Gazetta Transilvaniae“ 107. számában a következőket írja: : „A horvátországi zavargás a magyarok­nak eszébe juttatta az 1848. évi eseménye­t , a midőn a horvátok után, egymás után fel­lázadt ellenük minden nemzetiség, és azon előérzet, hogy a horvátországi zendülés át­csaphat Magyarországba és Erdélybe is, hol A csángó-ügy. A csángók volt kormánybiztosa, Nagy György, érdekes emlékiratot adott ki az aldu­­nai munkálatokról és a bukovinai magyarok hazatelepítéséről. Az emlékirat részletesen tárgyalja az aldunai réti földeket, réti telepítéseket, az újabb ármentesítést, a telepí­tési munkálatokat és a bukovinai magyar test­véreink betelepítését, és a betelepített buko­vinai magyarok helyzetét s állapotát az új hazában, végül pedig számadást ad a kezei­hez befolyt pénzekről, élelmi­szerekről, hogy mindenki meggyőződhessék, mily gondozásban részesültek kormánybiztossága alatt a beköl­tözött csángók. Az adatokban igen fontos em­lékirat több levelet is közöl a csángók bete­lepítésére vonatkozólag. Az emlékiratból itt adjuk azt a részle­tet, mely a bukovinai magyarokról szól. A partraszállás után — írja Nagy György — minden­ik csoportról u. n. törzskönyveket készítettem, melyekbe a jövevények névszerint felvétettek, a nem, kor, vallás és illetőség pon-

Next