Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-11-18 / 266. szám

t közölt id. Bajka Sándornál, melynek meglepő eredménye lett. Ugyanis a ház hiújában, ko­szom hagymákkal fedve, egy abrosszal bete­rített fejszét találtak, melyen a takarítás és tisztogatás nyomai látszottak; azon fejszére vonatkozólag a szakértők kikérdeztelek s egyhangúlag megállapították, hogy az áldoza­tok azon fejszével végeztettek ki. A gyanú így csakhamar az atyja házánál lakó ifj. Baj­ka Sándorra esett, a­kinek különös magatar­tása sok mindent elárult. Befogatott, a­mely befogatás nem csekély megdöbbenést idézett elő megyeszerte. Bajka Sándor azonban mindent taga­dott, é­s tagadásában konokul megmaradt márczius 28-ig. E napon a vizsgálóbíró hely­színi szemlét akart eszközölni, magát vádlot­tat is ki szándékozta vinni. Az ifjú gyilkos a szégyen elől megmenekülendő, hogy őt ki ne vigyék s szembesítsék a helyszínen ismerősei­vel, töredelmes vallomást tett. Beismerte, hogy 20-án este az öreg nén­­jénél volt. A díványon ült és ekkor fogamzott meg elméjében a gyilkosság szándéka. Eszébe jutott sok minden, a rosz bánásmód, melyben a mostohája s apja részesíti, helyzete tartha­tatlan, neki azon háznál nincs maradása, stb. stb. Tudta, hogy az öreg asszonynak sok va­gyona van, mely a megkészített végrendelet­nél fogva reá marad, hogy tehát hamarább hoz­zájusson a vagyonhoz és megmenekedjék a mostoha bánásmódtól, eltökélte magában, hogy az öreg asszonyt meggyilkolja. Est­e 10 óra­kor mind eltávoztak a vénasszonytól, ő is tá­vozott, de a kisérő Benedek Kandin szolgá­nak megsúgta, hagyja nyitva az ajtókat, mert beteg keresztanyját még meg akarja látogat­ni. 10 órakor hazament, lefeküdt, de éjjel fel­ébredve, elhatározása eszébe jutott, köpenybe burkolózva, észrevétlenül kiosont s özv. Bajka Sándorné lakására ment, hol meglepetésére a kapuajtót bezárva találta. Felmászott a kerítésre; a ház ajtaján dö­römbölve, az ott alvó szolga kinyitotta, be­jutva, gyertyát gyújtott s elkövette az érin­tett fejszével az iszonytató bűnt mindkettőn. A gyertyát ismét elolta, kijött, megmosta vé­res csizmáját a marhák itatójában, haza ment s lefeküdt; reggel négy órakor kelt fel s ment el ő maga a gyilkosság színhelyére s ő maga fedezte, fel legelőször a borzasztó tényt. Az első biróság dr. Damokos Antal el­nök, Sulutz Dénes, Hannenheim Károly, birák és Bodó György jegyzőből alakulva, vádolva Csekme Béla közvádló és Nagy Mihály ügy­véd által védelmezve, f. évi június hó 7-én tartott végtárgyalás után ifj. Bajka Sándort a 278. §-bó­i minősített gyilkosság bűnösségé­ben mondotta ki vétkesnek, alkalmazva azon­ban a 91. §. kedvezményét, életfogytiglani fog­ságra ítélte. Az ügyész ezen ítélet ellen felhívást je­lentett be, minél fogva a kir tábla 1883. jú­lius 6 án tartott ülésben 3383. sz. a. kelt ítélete által az I. biróság ítéletét a bűnösség kérdésében jóváhagyta, a büntetésre nézve megváltoztatta s kötél általi halálra ítélte. A curia 1883. aug. 22 én hozott ítéle­tével a királyi tábla ítéletét megerősítette, az igazságügyminiszter nov. 8-ától kelt leirata értelmében a felség legfelsőbb elhatározásánál fogva megengedte, hogy az igazságszolgáltatás rendes lefolyása bekövetkezzék. Ez az ítélet és legfőbb elhatározás ma lett vádlottnak felolvasva délelőtt 9 órakor. Ifj. Bajka Sándor szül. Felső-Szentmihályfalván, unitárius vallású 26­ éves, nőtlen, vagyontalan, két fegyveres börtönőr által kísértetik a tör­vényszéki terembe, rabruhában. A legfelsőbb fórum ítélete felolvastatott, remegő hangon, mintegy megdermedve susogta, hogy érti az ítélet tartalmát. Aztán a feltett kérdés folytán Dali Ádám felső-szent-mihályfalvi unitárius papot óhajtja maga mellé, kijelentvén azt is, hogy szüleit és testvérét, barátját Nagy Gábort szeretné látni. Addig is Albert János tordai unitári­us lelkészt kérete. A törvényszék: dr. Damo­kos Antal elnök, Sulutz Déne­s, Barabás J.­birák, Csekme Béla ügyész és Bodó György jegyzőből alakult. — A törvényszék összes tagjain nagyban látszott a meghatottság, az emberi szív engesztelődő érzése. Innen egyenesen a siralomházba vezet­ték. Ez a siralomház egy egyszerű egy abla­­kú tiszta szoba, fekete asztalon két gyertya­tartóban két gyertya, több faszék, egy hosszú lócza, egy ágy matráczczal és pokróczczal te­rítve. Lakója egész lényében remeg, az irtóz­­tató gondolat idegeit megfosztja rugékonysá­­guktól, gondolkozni sem tud. Nem reggelizett, pedig kávét adtak fel. 10 órakor szőlőt óhaj­tott , nem dohányzik. A czellában két fegyve­res csendőr és két hajdú őrködik felette. Vé­dő ügyvédével tanácskozott, ha az kegyelemért folyamodhatnék meg. Albert János unitárius lelkész oly szomorú kötelességet teljesítve, a vallásos vigasztalásban részesité. Látogató Nagy Gábor barátja láttára, annak keblére borult és zokogott. A kir. ügyészség már a lefolyt éjjen különös elővigyázati rendszabályokat fogana­tosított, a törvényszéki épület körül csendőr­őrjáratok czirkáltak. Mintegy 20 zsandár van koncentrálva és 60 sorkatona fog megérkezni ma délután 2 órakor. Az ítélet végrehajtása holnap reggel 7 órakor fog eszközöltetni. Az utczán, a törvényszéki épület körül ma már csendőr­járatok tartják fenn a rendet.­­ Nagy az iszonyat minden irányban. Kozárek két legényével megérkezett, a Koronába van elszállásolva. A derék s szép­nek mondható férfiú, a­kinek mestersége oly iszonyt gerjesztő, inkább kinéz egy jómódú sertéskereskedőnek. Ma a bitófa requisitumait készítteti. A közönség kisebb-nagyobb csoportokat alakít és roppant izgatottsággal lesi az ese­ményeket. (-) SZÍNHÁZI tárcza. Erkel Elek és a magyar operette. (A „Tempefői“ előadása alkalmából.) Budapest, nov. 15. A népszínháznak eseménye van: egy új magyar operett kerül színre holnap, a legelő­nyösebb szereposztással. Blah­a Lujza asszony lesz a magyar Boccaccio, s Fiamettája, a tör­téneti nevezetességű Lilla, a bájos Hegyi Aranka. Az új operett hőse Csokonai Vitéz Mihály, a rég elhunyt, de el nem felejtett vig lantos, egyik jó humora, de primitív szer­kezetű vígjátéka hősének, a „méla Tempe­­fői“-nek neve alatt, ott szerepel Lillája, Do­rottya, s még néhány Csokonai-szabta tőrül­­metszett magyar alak e század elejéről. Rá­kosi Jenő szellemes tolla által életre éb­resztve. Mily sikere lesz az új operettnek, — azt a mai előadás fogja eldönteni. A szöve­gen — a­mennyire Rákosi eddigi operett-szö­vegei kezességet nyújtanak kitűnőségei felől — alig fog múlni a siker. De a jó szöveg még nem menti meg az operettet, ellenben a jó zene a legsilányabb szövegnek is életet, és pedig hosszú életet biztosít. Példa rá „Titilla hadnagy“ szövegkönyve, mely a legbrillánsabb librettó, melyet csak valaha kapott zeneszer­ző,­­ a „karmester-zene“ tönkretette, míg viszont a különböző Lecocq-operettek szöveg­könyveinek példátlan gyarlóságait csodálato­san maskírozza el a pezsgő, kedves, behízel­gő zene, mely minden rossz szövegkönyvvel megteszi az európai diadalutat, kivétel nélkül. A zene az, a­mi éltet, s a­mi buktat. Erkel Elek, a „Tempefői“ szerzője eddig is szép múlttal bir, karnagy, népdal­szerző és megszámlálhatlan népszínműi zene harmonizálója, ki az operette terén nem min­den érdem nélkül próbálkozott „Székely Ka­tali­n“-jával 1880. januárjában. A mű nem sikerült egészen, a bájos czímszereplő, Erd­ősi Eugénia eltávozta után pedig telje­sen leszorult a műsorról. Hegyi Aranka k. a. megpróbálkozott vele egyszer, igen csekély si­kerrel. A zeneszerző ép úgy, mint igen sokan mások, a szöveg sarkalatos hibáinak róvják föl a siker hiányát, s az is bizonyos, hogy e szöveg olyan „se hús, se hal“ história volt: vig operette mérgezési jelenetekkel, véres hát­térül Báthory Zsigmond ingatag, gyilkos zsar­noki uralmával. Vig operettet ily szövegre ír­ni bajos, de még nagyobb baj az, ha a zené­sz­ezőnek nem a dallamok képezik főgondját, hanem csupán a hangszerelés. Erkel a franczia hangszerelő iskola ta­nítványa és híve. Pályája nem érdektelen, mert azt bizonyítja, hogy az igazi tehetség megtalálja útját mindig a kellő térre — jó protekc­ió mellett. Elek harmadik fia az öreg maestronak, Erkel Ferencznek, a két idősebb, László és Gyula már zenész volt, a fiatalabb Sándornak se kellett egyéb, mint a zene, az öreg mester már szinte röstellte, hogy min­den fia muzsikus legyen, hisz kívülök még kettő volt, Lajos és Feri, kikből esetleg szin­tén zenész lehetett volna. Elek volt a legvas­­kosabb, izmos, markos fiatal­ember, kinek azonban a tanulás nem volt kenyere, de a zene ragadt rá, minden tanulás nélkül tanult meg zongorázni. A mester hát egyet gondolt és Elek fiát az ó­budai hajógyárba adta be lakatos-ta­­noncznak. Eleknek azonban semmikép sem ízlett a pörölyök zenéje, pedig az is szép do­log lehet annak, a­ki szereti. Fájt a lelke, ha arra gondolt, hogy bátyjaiból zenész lesz, a művész, ki dicsőséget arat majd, m­íg ő, ki magában ép úgy érzé duzzadni a tehetséget, mint bármelyik, testi erejével kénytelen ke­nyeret keresni. Csoda-e, ha Elekből nem lett épen a legszorgalmasabb lakatos, ha ép oly kevéssé érdeklődött a vízrebocsátandó hajók egyes darabjaival, mint a kakuk­a tojásaival, a lelke azonban tele volt a természet zenéjé­vel, mely magasztosabb a legfelségesebb mes­terségnél is. Közte és mesterei között tehát örökös villongások uralkodtak, mert Vulkán érdemes­­utódai nem tudták elképzelni, hogy egy ilyen markos ficzkó hogy tanúsíthat ily csekély ér­deklődést a szép lakatosság iránt, melynek a görög korban külön istensége is volt. Denique, egy izben csattanós magyarázatokra került a dolog, és Lex­­ ugyanazon délelőtt, úgy bőr­­kötényesen, kormosan állított be a nemzeti színház udvarára, kijelentvén „Hunyady Lász­ló“ ünnepelt szerzőjének, hogy ő bizony nem lesz többé lakatos, inkább a Dunába ugrik. Az öreg úr megvakarta a fejét, — mit tegyen a megátalkodott fiúval ? Összedugták tehát fejüket Huber Károlylyal, ki akkor még igen becsült karnagya volt a színháznak s a tanácskozás eredménye az jön, hogy­­ ha már három Erkel van a színháznál, elfér ott a negyedik is. A fiatal Erkel Sándor te­hát a nagy dobtól a kis dobhoz vándorolt s a helyét elfoglalta Mexi, így kezdte működé­­s­e a nagy dob mellett, mialatt szorgalmasan képezte magát atyja vezetése alatt; később operai ügyelő lett,­­ a népszínház megnyíl­takor pedig annak karnagya. A nemzeti színház zenekarában töltött több évi gyakorlat igen jó iskola volt Erkel Eleknek. Megtanulta ismerni a hangszereket, azok titkait rendkívül alaposan. A zenekari MAGYAR POLGÁR (2­6. sz.) TUDOMÁNY, IRODALOM. A ..Nemzeti könyvtár“-ból. Aigner La­jos e derék vállalatából, mely már is méltó elismerésnek és elterjedettségnek örvend, újab­ban 6 füzet hagyta el a sajtót. (146—150.) Ezekből ez első Czakó Zsigmond összes mű­veinek 6-ik füzetét, a többi négy pedig Sze­mere Miklós összes műveinek folytatólagos négy füzetét (7—10) adja. E vállalatot nem szükség bővebben ajánlgatni. Egy füzet ára 30 kr. SZÍNHÁZ, zene. Szilágyi Béla színtársulata a közönség meleg pártfogásának örvend Maros-Vásárhelytt. A játékrend most már elég változatos, az elő­adások összevágók, a színházlátogató közön­ség elégedett. Újdonságokat is nagy számban mutat be a tevékeny igazgató. * Nemzeti színház. Holnap, vasárnap, „A szökött katona“, népszínmű 3 felv. Kez­dete 7 órakor. A hivatalos lapból. A Brassó megye területén alakult megyei gaz­dasági egyesület alapszabályai, a földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. miniszter által, f. évi 50,391. sz. alatt jóváhagyattak. Dániel Elek "Jtr-ik honvéd-zászlóaljbeli tize­des és okleveles állatorvos, 1883-ik évi deczember hó 1-vel, a m. kir. 9-ik honvéd-huszár-ezred állományába való beosztása mellett, szabadságolt állományú al-ál­­latorvossá neveztetett ki. NAPI HÍREK. Kolozsvár, nov. 17. A mai szám tartalma : A közfigyelem tárgyai. — Giers Bismarcknál. — A pénz­ügyi bizottságból. — Bajka Sándor kivégeztetése. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene. — A hivata­los lapból. — Napi hírek. — Gyászrovat. — Csar­nok: Ariadne; Ouida regénye. — Közgazdaság. — Nyilttér. — Hirdetések. Tárcza: A gyöngyvirág-csokor; gr. Te­leki Sándornétól. — Színházi tárcza: Erkel Elek és a magyar operette. * Uj regényünk. „Csarnok“ rova­­­­tunkban ma új regény közlését kezdjük meg. Ez „Ariadne“, az általánosan kedvelt angol regényíró, Ouida legújabb keletű mű­ve, mely szépségben méltán vetekedik Ouida azon műveivel, melyek rövid időn világhírre tenek szert. „Ariadne“ egy mindvégig le­bilincselő és érdekkeltő modorban tartott re­gényes korrajz, a régi, pogány istenekkel teli Róma újabbkori átalakulásának idejéből s az egészen finom fonalként húzódik át egy ben­­sőségteljes szerelmi tragoedia története. Szó­val, érdekes és vonzó olvasmány, melynek át­ültetésével szolgálatot véltünk tenni olvasóink­nak. Gondoskodtunk arról, hogy méltó fordí­tásban közöljük, s e végből az erdélyi ré­szek egyik jó hírnévnek örvendő regény­­fordítónőjét kértük fel és nyertük meg a 3 kötetes regény lefordítására. * Erzsébet királyné névnapja al­kalmából a főtéri r.­kath anya-templomban ünnepélyes isteni tisztelet fog tar­tatni holnapután, hétfőn, délelőtti 10 órakor. Az isteni tiszteleten dr. Éltes Károly ka­nonok fog nagy segédlettel pontificálni. * Gr Teleki Sándorné mai tározónk­ban ad jelt arról, hogy a tavasz óta tartott betegsége után most már jobban van. És mi a legnagyobb örömmel adjuk tovább e jó hirt ismerői­ és tisztelőinek, kik bizonyára rég 1882.nov.­­* óhajtják, hogy nevével lapunk hasábjain v­­ahára ismét többször találkozzanak. a' * Főúri esküvök. Fényes főúri esküv folyt le mult szombaton, nov. 10-én, özv . gróf Lázár Kálmánná m.-vásárhelyi szállás'^ kinek bájos és szellemes leányát, G i­z e 11°’ grófnőt vezette oltárhoz Hallerkeei dr­e -i Haller Béla rétheni birtokos, fiatal ariszto­krácziánk egyik nagymiveltségű tagja. Az es­ketést Kovács Ferencz apát-plébános végezte­­Báró Rotthenthal József mult he­ly­­án tartó esküvőjét a horvátországi moslavi­nai uradalom szép és magas miveltségü örö­­küsnőjével, Brix Melanie úrhölgygyel, az ura­­dalmai kastély kápolnájában. Jelenleg Olasz­országból hazaérkezve, az egerszegi családi körben időznek. * Hány kereskedő és iparos van Kolozsvártt ? Említettük volt, hogy a hely­­beli kereskedelmi és iparkamara sajtó alá rendezi a városunkban levő kereskedők és iparosok névsorát üzletnemük és lakásuk meg­nevezésével. E hasznos munkálat már össze van állítva, s a következő eredményt tünteti fel: van 51 kereskedelmi vállalat, képviselve 345 egyén által; 105 iparvállalat, képviselve 1581 egyén által; végre 156 kereskedelmi és iparvállalat, képviselve 1926 egyén által­­összesen 3852 kereskedő és iparos. E szám mindenesetre dolgot ad az iparstatistika ké­szítőinek. Érdekes megemlíteni, hogy az 1880- diki népszámláláskor városunkból 1400 iparos és 600 keresk. volt felvéve. * A tordai kivégzés. Baj­ka Sán­doron, a tordai kétszeres rablógyilkoson, ki­nek tettéről lapunk más helyén részletesebb visszaemlékezést közlünk — mint egyik tor­dai levelezőnk távírja — ma reggel 7 óra után végrehajtották a halálos ítéle­tet. A kivégzésen a hivatalos személyiségeken kívül csekély számú meghívott közönség volt jelen. A törvényszéket Sulutz Dénes biró, Csekme Béla kir. ügyész, dr. Harmathív­­széki orvos képviselték, mig a városi hatóság részéről nyolcz tanú jelent meg. A halálra­ítélt Bajka nagyon meg volt indulva, midőn a bitó elé lépett, Albert János unitárius lelkész kíséretében, ki őt a vallás vigaszában része­sítő a múlt éjjel folyamában is. A hozzá in­tézett felszólításra semmi mondani­valója sem volt, s utolsó kivánságakép sem nyilvánított semmit. Kozarek gyorsan végezte kötelességét, s az elitélt gyorsan, egy hang nélkül múlt ki. A törvényszéki épületet, melynek udvarán az ítélet végrehajtatott, a kora reggeli óráktól kezdve, nagy néptömeg vette körül, mely iz­gatottan várta a kivégeztetést. A rend azon­ban semmiben sem lett megzavarva. * Új telefon hálózat. Közelebbről in­dítványoztuk e helyen, hogy a tűzoltó őrtor­nyot s az indóházat telefon­hálózattal kössék össze a rendőrség inspectiós szobájával. Most örömmel értesülünk, hogy szavaink nem hang­zottak el a pusztában, s a hatóság e hálózat létesítése végett komoly és sürgős lépéseket tett. Midőn e fölött legnagyobb elismerésün­­ket fejezzük ki, egyszersmind felhívjuk e kö­rülményre a k.­monostori gazd.­intézet igaz­gatóságának is a figyelmét, mint a­mely ha­­sonlag intézkedhetnék, hogy e csekély költ­ségbe kerülő készülék az ottani tűzoltók ré­szére bevezettessék. * A kolozsvári hitelbank és zá­logkölcsön társulat által ví­zá­t­­lt tagokból vált zeneszerzők majdnem mind jeles hangszerelők lesznek, élő példáik­rá va­lóak Huber Károly, E­rkel Gyula, Schaub Ferencz, s mások, míg az akadémiai zongora­­növendékekből lett zeneszerzők Achilles-sarka mindig a hangszerelés a legszebb zongora­akkordjaik üresek lesznek hangszerelve. Vi­­szont a zenekari tag, midőn zongorára ír va­lamit, az a legtöbb esetben igen flze8®B^9 dolog lesz: szintén élő példa rá Erkel Ele­­­kinek pl. a „Veres haj­ú“-hoz, „Pi r°s hun­gyelláris“-hoz és a többi népszínművek ie irt dalai, ugyancsak általa zongorára téve e­vezhetlenül gyarlók. Erkelnek máskép is kitűnő iskola vja a nemzeti színház zenekara. Ott lett oly tűnő karnagygyá, a­milyennek jelenleg i­smer­­jük. Mint karnagy, atyjának temperatuma örökölt a leginkább : Gyula csak a víg Kekjor­ban működik, tehetsége erre utalja: öaB,­­ az opera igazgatója, a komoly dalmű f mint intelligens, finom érzékű karnagy i M ,, retes, de élénkséggel és általában intenzív« temperamentummal nem vádolható. ^ Eleket gyönyörűség dirigálni láim- ^ tos áttekintése van az egész mű felett, lyel először teljes alapossággal m­egisffl '1 e^m Zenekarának minden tagját teljesenwmerh ^ ja, melyiknek mily módon kell a jelt ® e­ni, s ezt szabatosan, de a m­ellett elő teszi, úgy, hogy az szólamával a JTM*0 vas0n­­perezben érkezzék bele az ensembleon. ^ tag van a magánénekesekkel, kiknek n0 az ütemet adja szájába, de az árnyalás finomabb mértékig. nem. A hatás fokozásakor, midőn a * jD. természete, vagy a zeneszerző jól ,' *^|a0,0k tenciója az ütemgyorsitást,^ vagy s' erősbitését teszi kívánatossá, a karna,, is fokozódik; ütenybotja koronként

Next