Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-01 / 76. szám
s János és érdeklődd figyelem között, mely szónokot beszéde végéig kisérte, Berzeviczy Albert szólalt fel, a javaslatnak főleg sociális és politikai momentumait taglalván alapos, kerekded beszédben, melynek itt-ott polemicus éle is volt. Csodadolgokat szónok a javaslattól nem vár, de prakticus eredményeket igen; több intézkedése emelni fogja az iparos osztály társadalmi jelentőségét és súlyát, ami igen kívánatos és szükséges. Azon körülmény pedig, hogy a pártok, most, az országos mérkőzés előtt, letették a fegyvert, s együttes erővel dolgoznak e törvény megalkotásán, fokozott nyomatékot fog adni a törvény végrehajtásának. E szépen előadott tartalmas beszéd után, melyre élénk helyeslések hangzottak fel, Kőrösy Sándor mondott, szintén a javaslatot elfogadva, egy szakavatott beszédet, melyet nagy érdekkel hallgatott a ház. A javaslat mellet nyilatkoztak még röviden, de szintén figyelmesen hallgattatva, Rónay János és Prónay Dezső báró, mely utóbbi főleg Tisza Kálmánnak az önálló vámterület hatásairól tegnap mondott érveinek cáfolásával foglalkozott, mire Széchenyi miniszter a távollevő miniszterelnök tegnapi szavait rectificálta Prónay ellenében. Itt a vita félbeszakíttatván, következtek Székely Elek előadása mellett a kérvények, melyek a bizottság javaslatai szerint intéztettek el. Csupán Kovács Albert emelt szót a marhasó árának leszállítása érdekében. Végül GöndöCS intézett a belügyminiszterhez interpellációt a regale megváltása tárgyában, s ezzel az ülés véget ért. Hétfőn folytatja a ház az általános vitát az ipartörvényjavaslat felett. Újabban szólásra iratkoztak még fel: Neppel, Abonyi, Vadnay, Meszlényi, Tors Kálmán. A rente-conversio. A conversio bécsi jelentések szerint még a választások előtt keresztül lesz vive. Az aláírásra kitett 100 millió frt 4°/0-os aranyjáradék többszörösen túljegyeztetett. A jegyzések közt igen tetemes összeget tesznek ki a 6°/0-kos járadékok birtokosainak aláírásai. Ezek a jegyzett összeget feltétlenül megkapják, még ha nagyobb összeget tennének is ki az így történt bejelentések, mint amennyi aláírásra ki volt téve. A többi aláírók az általuk jegyzett összegnek valószínűleg csak 10 százlékját fogják megkapni. Azon pénzekkel, amelyek ekként be fognak folyni, a kicserélésre be nem jelentett 6°/0-os járadékok kisorsolás útján lesznek törlesztendők A még hátramaradó összeget a consortium magának reserválja, azaz az állam rendelkezésére bocsátja a ki nem cserélt 6°/0-os aranyjáradék beváltási árát és ez összeggel kisorsolás útján törlesztheti az állam az aláírás keresztülvitele után kintmaradt összeget, így újságolja a müncheni Alig. Ztg. bécsi üzleti tudósítója a conversio teljes keresztülvitelének tervét. E terv 3 hónap alatt kivihető, a conversio tehát július 1-re már egészen végre lenne hajtva. Mennyiben felel meg e terv a valóságnak, mennyiben nem, azt még be kell várnunk, de az bizonyos, hogy a conversio sikere ma már nem szenvedhet kétséget. Az egész műveletnek financziális eredményeiről a kormány okvetlen kimerítő jelentést fog a törvényhozás elé terjeszteni, s ebből majd ki fog tűnni az utolsó hóig, hogy mily nagy pénzügyi megtakarítása van az államnak ezen műveletből. Hozzávetőleg e megtakarítást évenként harmadfél millió írtra becsülte a pénzügyminiszter azon időtől fogva, amikor az egész művelet keresztül lesz vive, másfél millió megtakarításunk már eddig is volt, amikor még csak a művelet nagyobb fele volt végrehajtva. Ismerve Szapáry gr. pénzügyi politikájának azon nagyon helyes elvét, hogy inkább kellemesen, mint kellemetlenül csalatkozzék az állam, kétségkívül állónak vehetjük, hogy a harmadfél millió kamatmegtakarítás valósággá leend, s hogy a végleges összeg inkább magasabb, mint alacsonyabb lesz. Ezen harmadfél millió évi megtakarítás nem csekélység, mert gondoljuk meg csak, hogy mily ellenszenvet keltene az országban, ha az adókat harmadfél millió írttal fel akarnák emelni, pedig ha a conversióból a kincstárnak nincs ennyi megtakarítása, az újabb adóemelés csak nehezen lett volna elkerülhető. Most azonban teljesen meg lehetünk nyugodva: kormányunk nem gondol többé adóemelésre! De mondott harmadfél millió frtnyi megtakarítás vagy haszon a conversionak még nem képezi a fő előnyét. Nagyobb előnyt képez ennél az, hogy a magyar állam hitele igen tetemesen javult éppen a conversio folytán. Tudjuk, hogy mily sokba kerültek régibb hitelműveleteink. Ha a 153 millió kölcsönhöz hozzá számítjuk a beváltásánál szenvedett árfolyam veszteségből repartiálható kamatot, akkor ama kölcsön 13 7 százalék kamatjába került az országnak, s még 16%-os aranyjáradéktól is több, mint 8°0 kamatot fizetett az állam azon idő alatt, ameddig ezen járadékkötvények forgalmban voltak. Az állam mai hitele, mint az aláírás eredménye mutatja, 5,17%, mert a consortium által aláírásra kitett 100 millió 4°/0-os járadék aláírási árfolyama 771/1% volt. S mikor az állam így 777 bértért fizet 4 frtot, mindenki kiszámíthatja, hogy száz forintért tehát fizet 5 frt 17 krt, vagyis 5,17%-ot. De továbbá az egész pénzvilág abban a nézetben van most, hogy a 4 százalékos aranyjáradék árfolyama 7774-nél még jelentékenyen emelkedni fog. A consortium éppen erre való tekintetből is akarja a még hátralevő összeget magának megtartani, hogy az időközi árfolyam-emelkedésből eredő haszon az övé legyen. És az államhitelnek 8 százalékról 517 százalékra való javulásával sincs a konvertálási művelet előnye kimerítve, mert nemzetgazdaságilag véve, talán még nagyobb előnynek lehet tekinteni azt, hogy ha javul az állam hitele, javulni kell hasonló arányban a magánhitelnek is az országban, s hogy ez milyen mérhetlen előnyt képez egész közgazdasági életünk fejlődésére, azt mindenki felfogja. Oly előnyökkel szemben egészen mellékes az a körülmény, hogy az államadóssági névleges tőkeadósság másfél százmillió fttal nagyobb összeggel szerepel államadósságaink könyvében. Mert az ilyen kötvényeket úgy sem a névérték, hanem a curcus szerint kell visszavásárolni. S ha például intézkedés történik az iránt, hogy évenként majdan bizonyos összegek államadóssági kötvények visszavásárlására fordíttassanak, és az állam a visszavásárlásokat mindenkor deppressiók idején eszközölteti, akkor meglehet 4%-os aranyjáradékokat a mostani kibocsátási árfolyamnál olcsóbban is visszavásárolhat. Ha pedig még ily nagy baissek idején sem kaphatná azokat olcsóbban, ezt csak örvendetesnek kellene találni, mert azt feltételezné, hogy időközben az állam hitele még igen tetemesen megjavult. —m A marosvásárhely-szászrégeni vasút. Az 1880. évi XXXI. t.-ez. 1. §-a és Ő császári és Apostoli királyi Felségének Bécsben, 1884. évi márczius hó 10-ik napján kelt legfelső elhatározása alapján, a marosvásárhely-szászrégeni helyi érdekű vasút építésére és üzletére, a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter által a következő Engedély-okmány adatik ki. 1. §. Az engedélyesek, u. m. idősb báró Huszár Károly, báró Kemény Kálmán és az első szászrégeni tutajkereskedő-társulat jogot nyernek egy, a m. kir. államvasutak marosvásárhelyi állomásából kiindulva, Gernyeszegen át Szászrégenig vezetendő helyi érdekű mozdonyvasut építésére és üzletére. 2. §. Az engedélyesek az engedélyezett pálya építésénél és üzleténél kötelesek jelen engedély-okirat tartalmához, továbbá a közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter által 1868. évi ápril 20-án 4 973. sz. a. kibebocsátott s az országgyűlés által jóváhagyottdeiglenes vasutengedélyezési szabályhoz, valamint az 1878. évi XX. t.-czikkel beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség 8 §-ában elfogadott vasúti üzletrendtartáshoz és üzletszabályzathoz — amennyiben azok a jelen engedély-okmány tartalma, valamint a helyi érdekű vasutak számára 1883. évi július hó 29-én kibocsátott forgalmi szabályzat által módosítást nem szenvedtek, és úgyszintén az utóbb idézett forgalmi szabályzathoz, s végül a mindezekre nézve később alkotandó törvényekhez és a kormány által kibocsátandó rendeletekhez szorosan alkalmazkodni és azoknak feltétlenül engedelmeskedni tartoznak. 3. §. A pálya építése és üzleti felszerelése az engedélyesek által készítendő s a kormányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett felterjesztendő általános és részletes tervezetek alapján fog eszközöltetni. Az engedélyesek különben úgy a tervek készítésénél, mint az építés kivitelénél alkalmazandó szerkezetet, a jelen engedély s az üzlet biztonságára való tekintetek által vont korlátok közt, szabadon választhatják. A kormány fentartja magának, hogy az építési terven változtatásokat tehessen, amenynyiben ilyenek a műszaki vizsgálat, vagy a jelen engedélyokmány 2. §-ban érintett miniszteri rendelet 6. §. határozata szerint intézendő közigazgatási vonaljárás eredménye, vagy az építés tartama alatt teljesített egyes vizsgálatok nyomán a pályaszolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállásának biztosítására, nemkülönben a törvényes határozmányok teljesítése szempontjából szükségeseknek fognak találtatni, ezek által azonban a már egyrészt az eszközlött elővizsgálat, másrészt a közigavonal járás folytán meghatározott pályanyom változást nem szenvedhet. Magától értetik egyébiránt, hogy ez által az engedélyeseknek az engedélyokmányban biztosított jogai sérelmet nem szenvedhetnek. Ha az építés kivitelénél gazdálkodási vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozik, ily változtatások megengedése a kormánytól lesz kikérendő. Magától értetik, hogy ez által az engedélyokmánynak a pálya kiépítésére vonatkozó határozatai változást nem szenvedhetnek. 4. §: A pálya alépítménye egy vágányra készíthető , ehhez képest a terület kisajátítása annyi térfogatra szorítkozhatik, a menynyi egynyomu sinathoz és kitérőkhöz, nemkülönben az állomásokra megkivántatik. Mihelyt az engedélyezett vonalon annyira növekedett a forgalom, hogy az évi elegybevétel kilométerenként 14.000 p. é.sztot ezüstben meghalad, akikor az engedélyesek kötelesek a kormány kívánatéra minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt létesíteni. Ezen kötelezettség teljesítésére azonban engedélyesek csak az engedély tartamának első 70 éve alatt kényszeríthetők. Az utolsó 20 év lefolyása alatt a második vágányt csak az állam részéről nyújtandó, egyezségileg meghatározandó kártalanítás mellett kötelesek előállítani. 5. §. A munkálatok létesítésére és az üzlet berendezésére nézve a következő általános szabályok lesznek irányadók: a) Alépítmény. A maximál emelkedési viszony legyen úgy, mint egy áll a kétszázhoz (1:200). A kanyarodásoknak a nyílt pályán 300 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniük. A pálya részletes kitűzése alkalmával az általános tervezetben kitűzött iránytól eltérések történhetnek ugyan, de az 1. §-ban megjelölt pontok megtartandók lesznek. A pálya szabályszerű keresztszelvénye a bevágásoknál és töltéseknél akkér létesítendő, hogy a koronaszélesség ott, ahol a sínek a talpfákon feküsznek, 4.0 métert tegyen. A felépítmény beágyazásához kavics használandó. A beágyazásnak a sínek lába alatt 0.25 méter vastagsággal s a sínlábak magasságában 2.8 méter szélességgel kell bírnia. A műépítmények egy elsőrangú pálya méreteivel, terméskő-, vagy téglafalazattal és fahordszerkezettel s esetleg vascsövek alkalmazása által állítandók elő. b) Felépítmény. A pálya az elsőrendű vasutakhoz hasonló vágány-szélességet nyer. A sínek, folyó méterenként 236 którnál könynyebbek nem lehetnek, és oly sűrűn rakott talpfákra lesznek helyezendők, hogy 4200 klgrammnyi keréknyomásnak megfelelő hordképességgel bírjanak. Megengedtetik a függő sínkötés, valamint a jelzők nélküli egyszerűbb szerkezetű kitérők alkalmazása is. A közönséges talpfák hossza 2,2 méternél kisebb nem lehet, azonban úgy azok, mint a kitérők talpfái is, telített, puha vagy kemény, fűrészelt vagy hasábfából állíthatók elő. A felépítmény egyéb anyagát és szerkezetét illető minden egyéb intézkedések a kormány által a részlettervek előterjesztésekor állapíttatnak meg. c) Épületek, pályaelzárás, jelzések. Az épületek felállítása a legkisebb mérvre szorítható. A felvételi épületek és őrházak téglából állíthatók elő. Az áruraktárak fából, téglaalapzattal, míg a mozdonyszínek favázas talajaiból létesítendők. Az őrházak száma akként állapíttatik meg, hogy az állomásokon levő őrházak betudásával, minden négy kilométerre egy őrház essék. Az állomásokon két váróhelyiség rendezendő be. Közczélok, úgymint a posta, távirda, rendőrség, katonaság stb. részére megkívántató helyiségek előállítására az engedélyesek nem köteleztetnek. Áruraktárak valamennyi állomáson építendők. A vízállomások berendezésénél kézzel hajtható szivattyúk, favíztartók, égetett agyag vízvezető csövek stb. alkalmazása megengedtetik és esetleg a mozdony közvetlen akutból is merítheti vizét. Az utak elzárására szükséges korlátok csak nagyobb forgalmi utaknál s oly helyeken állítandók fel, hol a vonat közlekedése az útátjárótól legalább 200 méter távolságra észre nem vétethetik. A pálya bekerítése, a védgátokat is ide értve, csak különösen figyelemre méltó helyeken és ott szükséges, hol a helyi viszonyok azt okvetlen megkívánják. Ahol a pálya hoszszában anyagárkok vonulnak el, ott kerítés nem szükséges. A korláttal el nem látott útátjárásoknál lassú menetet jelző álló táblák alkalmazandók. Az engedélyesek kötelesek egy üzleti távirda-huzalt létesíteni, amelyen az állomások közti távsürgönyzés eszközölhető leen. Ezen huzal számára azonban engedélyesek az állam által a vaspályavonal mentén felállítandó távirda-oszlopok használatát igényelhetik. A láz-, harang-és hangjelzők mellőzhetők A kézi és vonatokon használt jelzőszerek a fennálló szabályok szerint rendezendők be. d) Állomások. Az engedélyesek kötelesek Szászrégenen egy végállomást s ezenkívül ez utóbb említett állomás és Marosvásárhely közt legalább egy állomást és egy kitérőt létesíteni. Ezen felül jogukban áll az engedélyeseknek ezen állomások között a szükséglet szerint s önként érthetőleg a kormány engedélye mellett még további állomásokat, megálló helyeket és kitérőket létesíteni. A jelenleg engedélyezett vasút számára kezdő állomásul a m. kir. államvasutak marosvásárhelyi állomása állapíttatik meg. Ezen állomás közös használatának felvételei a kormány jóváhagyásának fentartása mellett az engedélyesek és a m. kir. államvasutak igazgatósága közt kötendő külön egyezményben állapítandók meg, magától értetvén, hogy azon esetben, ha e közös használat folytán az említett állomás kibővítése vagy átalakítása válik szükségessé, az e czélra megkívánható létesítmények költségei kizárólag engedélyesek terhét képezik. Az állomások, valamint a kitérők helyeinek és kiterjedésének meghatározása az engedélyesek javaslatához képest a kormányt illeti. Az állomások azonban úgy helyezendők el, hogy szükség esetén megnagyobbíthatók legyenek. e) üzleteszközük. Miután a jelenleg engedélyezett vasút üzlete az 1880: XXXI. t.-cz. 8. §-a alapján a m. kir. államvasutak igazgatóságának fog átadatni, az engedélyesek az üzleteszközök beszerzésétől felmentetnek. Az üzletvitel feltételei és módozatai a m. kir. államvasutak igazgatósága és az engedélyesek közt a kormány jóváhagyása mellett kötendő külön egyezményben állapítandók meg. (Folyt. köv.) MAGYAR POLGÁR (76. sz.) 1884. ápril. 1. „A háromszékmegyei gazdák szövetkezete“. — Felhivis Háromszékmegye közönségéhez. — A folyó hóvere általam összehívott értekezlet magáévá tette a háromszékmegyei gazdák szövetkezetének eszméjét. Az értekezleten már jelentékeny aláírások is történtek, melyek az üdvösés eredményében nagyfontosságú mozgalomnak Háromszék megyében már megvetették biztos alapját jövőre. Félreismerhetetlen jele volt a szövetkezet régóta érzett hiányának azon általános érdeklődés, melyet ennél a kérdésnél úgy az értekezlet jelen volt. tagjainál, mint általában a megye gazdaközönsége körében tapasztaltam. Jól esik nekem ez az érdeklődés, mert