Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)

1884-04-01 / 76. szám

s János és érdeklődd figyelem között, mely szó­nokot beszéde végéig kisérte, Berzeviczy Al­bert szólalt fel, a javaslatnak főleg sociális és politikai momentumait taglalván alapos, ke­­rekded beszédben, melynek itt-ott polemicus éle is volt. Csodadolgokat szónok a javaslattól nem vár, de prakticus eredményeket igen; több intézkedése emelni fogja az iparos osztály tár­sadalmi jelentőségét és súlyát, a­mi igen kí­vánatos és szükséges. Azon körülmény pedig, hogy a pártok, most, az országos mérkőzés előtt, letették a fegyvert, s együttes erővel dolgoznak e törvény megalkotásán, fokozott nyomatékot fog adni a törvény végrehajtá­sának. E szépen előadott tartalmas beszéd után, melyre élénk helyeslések hangzottak fel, Kő­­rösy Sándor mondott, szintén a javaslatot el­fogadva, egy szakavatott beszédet, melyet nagy érdekkel hallgatott a ház. A javaslat mellet nyilatkoztak még rö­viden, de szintén figyelmesen hallgattatva, Rónay János és Prónay Dezső báró, mely utóbbi főleg Tisza Kálmánnak az önálló vám­terület hatásairól tegnap mondott érveinek c­áfolásával foglalkozott, mire Széchenyi mi­niszter a távollevő miniszterelnök tegnapi sza­vait rectificálta Prónay ellenében. Itt a vita félbeszakíttatván, következtek Székely Elek előadása mellett a kérvények, melyek a bizottság javaslatai szerint intéztet­tek el. Csupán Kovács Albert emelt szót a marhasó árának leszállítása érdekében. Végül GöndöCS intézett a belügyminiszterhez inter­­pellációt a regale megváltása tárgyában, s ezzel az ülés véget ért. Hétfőn folytatja a ház az általános vi­tát az ipartörvényjavaslat felett. Újabban szó­lásra iratkoztak még fel: Neppel, Abonyi, Vadnay, Meszlényi, Tors Kálmán. A rente-conversio. A conversio bécsi jelentések sze­rint még a választások előtt keresztül lesz vive. Az aláírásra kitett 100 millió frt 4°/0-os aranyjáradék többszörösen túljegyeztetett. A jegyzések közt igen tetemes összeget tesznek ki a 6°/0-kos járadékok birtokosainak aláírásai. Ezek a jegyzett összeget feltétlenül megkap­ják, még ha nagyobb összeget tennének is ki az így történt bejelentések, mint a­mennyi aláírásra ki volt téve. A töb­bi aláírók az általuk jegyzett összegnek valószínűleg csak 10 százlék­ját fogják megkapni. Azon pénzekkel, a­melyek ekként be fognak folyni, a kicserélésre be nem jelentett 6°/0-os járadékok ki­sorsolás útján lesznek törlesztendők A még hátramaradó összeget a con­sortium magának reserválja, azaz az ál­lam rendelkezésére bocsátja a ki nem cserélt 6°/0-os aranyjáradék beváltási árát és ez összeggel kisorsolás útján törlesztheti az állam az aláírás keresz­tülvitele után kintmaradt összeget, így újságolja a müncheni Alig. Ztg. bécsi üzleti tudósítója a conversio teljes ke­resztülvitelének tervét. E terv 3 hónap alatt kivihető, a conversio tehát július 1-re már egészen végre lenne hajtva. Mennyiben felel meg e terv a va­lóságnak, mennyiben nem, azt még be kell várnunk, de az bizonyos, hogy a conversio sikere ma már nem szenved­het kétséget. Az egész műveletnek financziális eredményeiről a kormány okvetlen ki­merítő jelentést fog a törvényhozás elé terjeszteni, s ebből majd ki fog tűnni az utolsó hóig, hogy mily nagy pénz­ügyi megtakarítása van az államnak ezen műveletből. Hozzávetőleg e megta­karítást évenként harmadfél millió írtra becsülte a pénzügyminiszter azon időtől fogva, a­mikor az egész művelet keresz­tül lesz vive, másfél millió megtakarítá­sunk már eddig is volt, a­mikor még csak a művelet nagyobb fele volt vég­rehajtva. Ismerve Szapáry gr. pénzügyi po­litikájának azon nagyon helyes elvét, hogy inkább kellemesen, mint kellemet­lenül csalatkozzék az állam, kétségkí­vül állónak vehetjük, hogy a harmad­fél millió kamatmegtakarítás valósággá leend, s hogy a végleges összeg inkább magasabb, mint alacsonyabb lesz. Ezen harmadfél millió évi megta­karítás nem csekélység, mert gondoljuk meg csak, hogy mily ellenszenvet kel­tene az országban, ha az adókat har­madfél millió írttal fel akarnák emel­ni, pedig ha a conversióból a kincstár­­nak nincs ennyi megtakarítása, az újabb adóemelés csak nehezen lett volna el­kerülhető. Most azonban teljesen meg lehetünk nyugodva: kormányunk nem gondol többé adóemelésre! De mondott harmadfél millió frtnyi megtakarítás vagy haszon a conversio­­nak még nem képezi a fő előnyét. Na­gyobb előnyt képez ennél az, hogy a magyar állam hitele igen tetemesen ja­vult éppen a conversio folytán. Tudjuk, hogy mily sokba kerültek régibb hitel­műveleteink. Ha a 153 millió kölcsön­höz hozzá számítjuk a beváltásánál szenvedett árfolyam veszteségből repar­­tiálható kamatot, akkor ama kölcsön 13 7­ százalék kamatjába került az or­szágnak, s még 1­6%-os aranyjáradék­­tól is több, mint 8°­0 kamatot fizetett az állam azon idő alatt, a­meddig ezen járadékkötvények forgalmban voltak. Az állam mai hitele, mint az alá­írás eredménye mutatja, 5,17%, mert a consortium által aláírásra kitett 100 millió 4°/0-os járadék aláírási árfolya­ma 771/1% volt. S mikor az állam így 777 b­értért fizet 4 frtot, mindenki ki­számíthatja, hogy száz forintért tehát fizet 5 frt 17 krt, vagyis 5,17%-ot. De továbbá az egész pénzvilág ab­ban a nézetben van most, hogy a 4 százalékos a­ranyjáradék árfolyama 77­74-nél még jelentékenyen emelkedni fog. A consortium éppen erre való tekintet­ből is akarja a még hátralevő összeget magának megtartani, hogy az időközi árfolyam-emelkedésből eredő haszon az övé legyen. És az államhitelnek 8 százalékról 517 százalékra való javulásával sincs a konvertálási művelet előnye kimerít­ve, mert nemzetgazdaságilag véve, talán még nagyobb előnynek lehet tekinteni azt, hogy ha javul az állam hitele, ja­vulni kell hasonló arányban a magán­hitelnek is az országban, s hogy ez milyen mérhetlen előnyt képez egész közgazdasági életünk fejlődésére, azt min­denki felfogja. Oly előnyökkel szemben egészen mellékes az a körülmény, hogy az ál­lamadóssági névleges tőkeadósság más­fél százmillió fttal nagyobb összeggel szerepel államadósságaink könyvében. Mert az ilyen kötvényeket úgy sem a névérték, hanem a curcus szerint kell visszavásárolni. S ha például intézkedés történik az iránt, hogy évenként majdan bizo­nyos összegek államadóssági kötvények visszavásárlására fordíttassanak, és az állam a visszavásárlásokat mindenkor deppressiók idején eszközölteti, akkor meglehet 4%-os aranyjáradékokat a mostani kibocsátási árfolyamnál ol­csóbban is visszavásárolhat. Ha pedig még ily nagy baissek idején sem kap­hatná azokat olcsóbban, ezt csak ör­vendetesnek kellene találni, mert azt feltételezné, hogy időközben az állam hitele még igen tetemesen megjavult. —m A marosvásárhely-szászrégeni vasút. Az 1880. évi XXXI. t.-ez. 1. §-a és Ő császári és Apostoli királyi Felségének Bécs­­ben, 1884. évi márczius hó 10-ik napján kelt legfelső elhatározása alapján, a marosvásár­hely-szászrégeni helyi érdekű vasút építésére és üzletére, a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter által a következő Engedély-okmány adatik ki. 1. §. Az engedélyesek, u. m. idősb báró Huszár Károly, báró Kemény Kálmán és az első szászrégeni tutajkereskedő-társulat jogot nyernek egy, a m. kir. államvasutak maros­­vásárhelyi állomásából kiindulva, Gernyesze­­gen át Szászrégenig vezetendő helyi érdekű mozdonyvasut építésére és üzletére. 2. §. Az engedélyesek az engedélyezett pálya építésénél és üzleténél kötelesek jelen engedély-okirat tartalmához, továbbá a köz­munka- és közlekedési m. kir. miniszter ál­tal 1868. évi ápril 20-án 4 973. sz. a. kibe­­bocsátott s az országgyűlés által jóváhagyott­deiglenes vasutengedélyezési szabályhoz, va­lamint az 1878. évi XX. t.-czikkel beczikke­­lyezett vám- és kereskedelmi szövetség 8 §-ában elfogadott vasúti üzletrendtartáshoz és üzletszabályzathoz — a­mennyiben azok a jelen engedély-okmány tartalma, valamint a helyi érdekű vasutak számára 1883. évi jú­lius hó 29-én kibocsátott forgalmi szabályzat által módosítást nem szenvedtek, é­s úgy­szintén az utóbb idézett forgalmi szabályzat­hoz, s végül a mindezekre nézve később al­kotandó törvényekhez és a kormány által ki­bocsátandó rendeletekhez szorosan alkalmaz­kodni és azoknak feltétlenül engedelmeskedni tartoznak. 3. §. A pálya építése és üzleti felszere­lése az engedélyesek által készítendő s a kor­mányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett fel­terjesztendő általános és részletes tervezetek alapján fog eszközöltetni. Az engedélyesek különben úgy a tervek készítésénél, mint az építés kivitelénél alkal­mazandó szerkezetet, a jelen engedély s az üzlet biztonságára való tekintetek által vont korlátok közt, szabadon választhatják. A kormány fentartja magának, hogy az építési terven változtatásokat tehessen, a­meny­nyiben ilyenek a műszaki vizsgálat, vagy a jelen engedélyokmány 2. §-ban érintett mi­niszteri rendelet 6. §. határozata szerint in­tézendő közigazgatási vonal­járás eredménye, vagy az építés tartama alatt teljesített egyes vizsgálatok nyomán a pályaszolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállá­sának biztosítására, nemkülönben a törvényes határozmányok teljesítése szempontjából szük­ségeseknek fognak találtatni, ezek által azon­ban a már egyrészt az eszközlött elővizsgálat, másrészt a köziga­vonal járás folytán megha­tározott pályanyom változást nem szenvedhet. Magától értetik egyébiránt, hogy ez által az engedélyeseknek az engedélyokmányban bizto­sított jogai sérelmet nem szenvedhetnek. Ha az építés kivitelénél gazdálkodási vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kívána­tosnak vagy szükségesnek mutatkozik, ily vál­toztatások megengedése a kormánytól lesz ki­kérendő. Magától értetik, hogy ez által az enge­délyokmánynak a pálya kiépítésére vonatkozó határozatai változást nem szenvedhetnek. 4. §: A pálya alépítménye egy vágányra készíthető , ehhez képest a terület kisajátí­tása annyi térfogatra szorítkozhatik, a meny­­nyi egynyomu sinathoz és kitérőkhöz, nem­különben az állomásokra megkivántatik. Mihelyt az engedélyezett vonalon annyi­ra növekedett a forgalom, hogy az évi elegy­­bevétel kilométerenként 14.000 p. é.­sztot ezüst­ben meghalad, akikor az engedélyesek kötele­sek a kormány kívánatéra minden kártalaní­tás nélkül egy másik vágányt létesíteni. Ezen kötelezettség teljesítésére azonban engedélyesek csak az engedély tartamának el­ső 70 éve alatt kényszeríthetők. Az utolsó 20 év lefolyása alatt a második vágányt csak az állam részéről nyújtandó, egyezségileg megha­tározandó kártalanítás mellett kötelesek elő­állítani. 5. §. A munkálatok létesítésére és az üz­let berendezésére nézve a következő általános szabályok lesznek irányadók: a) Alépítmény. A maximál emelkedési viszony legyen úgy, mint egy áll a kétszázhoz (1:200). A ka­nyarodásoknak a nyílt pályán 300 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniük. A pálya részletes kitűzése alkalmával az általános tervezetben kitűzött iránytól eltéré­sek történhetnek ugyan, de az 1. §-ban meg­jelölt pontok megtartandók lesznek. A pálya szabályszerű keresztszelvénye a bevágásoknál és töltéseknél akkér létesítendő, hogy a koronaszélesség ott, a­hol a sínek a talpfákon feküsznek, 4.0 métert tegyen. A felépítmény beágyazásához kavics hasz­nálandó. A beágyazásnak a sínek lába alatt 0.25 méter vastagsággal s a sínlábak magas­ságában 2.8 méter szélességgel kell bírnia. A műépítmények egy elsőrangú pálya méreteivel, terméskő-, vagy tégla­falazattal és fahordszerkezettel s esetleg vascsövek alkal­mazása által állítandók elő. b) Felépítmény. A pálya az elsőrendű vasutakhoz hason­ló vágány-szélességet nyer. A sínek, folyó méterenként 236 któr­­nál könynyebbek nem lehetnek, és oly sűrűn rakott talpfákra lesznek helyezendők, hogy 4200 klgrammnyi keréknyomásnak megfelelő hordképességgel bírjanak. Megengedtetik a függő sínkötés, vala­mint a jelzők nélküli egyszerűbb szerkezetű kitérők alkalmazása is. A közönséges talpfák hossza 2,2 méter­nél kisebb nem lehet, azonban úgy azok, mint a kitérők talpfái is, telített, puha vagy ke­mény, fűrészelt vagy hasábfából állíthatók elő. A felépítmény egyéb anyagát és szerke­zetét illető minden egyéb intézkedések a kor­mány által a részlettervek előterjesztésekor ál­lapíttatnak meg. c) Épületek, pályaelzárás, jelzések. Az épületek felállítása a legkisebb mérv­re szorítható. A felvételi épületek és őrházak téglából állíthatók elő. Az áruraktárak fából, téglaalapzattal, míg a mozdonyszínek favázas talajaiból létesítendők. Az őrházak száma akként állapíttatik meg, hogy az állomásokon levő őrházak be­tudásával, minden négy kilométerre egy őrház essék. Az állomásokon két váróhelyiség rende­zendő be. Közczélok, úgymint a posta, távirda, rend­őrség, katonaság stb. részére megkívántató he­lyiségek előállítására az engedélyesek nem kö­­teleztetnek. Áruraktárak valamennyi állomáson épí­tendők. A vízállomások berendezésénél kézzel hajtható szivattyúk, favíztartók, égetett agyag vízvezető csövek stb. alkalmazása megenged­tetik és esetleg a mozdony közvetlen a­kut­­ból is merítheti vizét. Az utak elzárására szükséges korlátok csak nagyobb forgalmi utaknál s oly helyeken állítandók fel, hol a vonat közlekedése az útátjárótól legalább 200 méter távolságra ész­re nem vétethetik. A pálya bekerítése, a védgátokat is ide értve, csak különösen figyelemre méltó helye­ken és ott szükséges, hol a helyi viszonyok azt okvetlen megkívánják. A­hol a pálya hosz­­szában anyag­árkok vonulnak el, ott kerítés nem szükséges. A korláttal el nem látott útátjárások­­nál lassú menetet jelző álló táblák alkalma­zandók. Az engedélyesek kötelesek egy üzleti távirda-huzalt létesíteni, amelyen az állomá­sok közti távsürgönyzés eszközölhető leen­. Ezen huzal számára azonban engedélyesek az állam által a vaspályavonal mentén felállí­tandó távirda-oszlopok használatát igényel­hetik. A láz-, harang-és hangjelzők mellőzhetők A kézi és vonatokon használt jelző­sze­rek a fennálló szabályok szerint rendezen­­dők be. d) Állomások. Az engedélyesek kötelesek Szászrégenen egy végállomást s ezenkívül ez utóbb említett állomás és Marosvásárhely közt legalább egy állomást és egy kitérőt létesíteni. Ezen felül jogukban áll az engedélyeseknek ezen állomá­sok között a szükséglet szerint s önként ért­­hetőleg a kormány engedélye mellett még to­vábbi állomásokat, megálló helyeket és kité­rőket létesíteni. A jelenleg engedélyezett vasút számára kezdő állomásul a m. kir. államvasutak ma­rosvásárhelyi állomása állapíttatik meg. Ezen állomás közös használatának felvételei a kor­mány jóváhagyásának fentartása mellett az engedélyesek és a m. kir. államvasutak igaz­gatósága közt kötendő külön egyezményben állapítandók meg, magától értetvén, hogy azon esetben, ha e közös használat folytán az em­lített állomás kibővítése vagy átalakítása vá­lik szükségessé, az e czélra megkívánható lé­tesítmények költségei kizárólag engedélyesek terhét képezik. Az állomások, valamint a kitérők helyei­nek és kiterjedésének meghatározása az en­gedélyesek javaslatához képest a kormányt il­leti. Az állomások azonban úgy helyezendők el, hogy szükség esetén megnagyobbíthatók legyenek. e) ü­zleteszközük. Miután a jelenleg engedélyezett vasút üz­lete az 1880: XXXI. t.-cz. 8. §-a alapján a m. kir. államvasutak igazgatóságának fog át­adatni, az engedélyesek az üzleteszközök be­szerzésétől felmentetnek. Az üzletvitel feltéte­lei és módozatai a m. kir. államvasutak igaz­gatósága és az engedélyesek közt a kormány jóváhagyása mellett kötendő külön egyezmény­ben állapítandók meg. (Folyt. köv.) MAGYAR POLGÁR (76. sz.) 1884. ápril. 1. „A háromszékmegyei gazdák szövetkezete“.­ — Felhivis Háromszékmegye közönségéhez. — A folyó hó­v­ere általam összehívott ér­tekezlet magáévá tette a háromszék­megyei gazdák szövetkezetének eszméjét. Az értekezleten már jelentékeny alá­írások is történtek, melyek az üdvös­és ered­ményében nagyfontosságú mozgalomnak Há­­romszék megyében már megvetették biztos alap­ját jövőre. Félreismerhetetlen jele volt a szö­vetkezet régóta érzett hiányának azon álta­lános érdeklődés, melyet ennél a kérdésnél úgy az értekezlet jelen volt­­. tagjainál, mint általában a megye gazdaközönsége körében tapasztaltam. Jól esik nekem ez az érdeklődés, mert

Next