Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)

1884-04-30 / 99. szám

6­ 50 frtot, a kolozsvári takarék­pénztár igazgatósága 25 frtot, Kardosi Ignácz 2 frtot, Dr. Haller Károly 1 frtot, Dr. Csávásy Gyula 3 frtot, Gr. Haller Gáborné 2 frtot, Egy átuta­zó 2 frtot, ruhaneműekben: Papp Mihály,Ha­jós János miniszt. tanácsos és Tornán Sándor urak. A nemes szivü­ adakozók egyletünknek kettős czéljára — a szegények gyámolitására s a népoktatás előmozdítására — irányuló törekvését méltányolva, önkényt, minden fel­szólítás nélkül küldötték be adományaikat. Fo­gadják legmélyebb köszönetünket. Kolozsvár, 1884. ápril 29. A választmány nevében: Dr. Jenei Viktor, egyesületi elnök. Rieger Im­re, titkár. Gyászrovat: Fodor Gyula, m. kir távirdatiszt, a ma­ga és gyermekei: Ödön, Jenő és Dezső; az elhunytnak szülői Vályi Elek, ev. ref. esperes és neje Kövér Karolina, s ezek fia Vályi Gyu­la s neje Körösi Juliska; az elhunytnak ro­konai: Vályi Károly és neje Dózsa Rikkel és gyermekeik; Vályi Gábor egyetemi tanár; Vá­lyi Róza özvegy Dózsa Miklósné; Vályi Gyu­la egyet. magántanár; Vályi János és neje Fekete Mária s gyermekeik : János, Elek, Pali és Károly; Vályi Anna, özvegy Réthy Mózes­­né és gyermekei; Vályi Borbála, Muzsnai Ká­­rolyné és gyermekei: Károly, ev. ref. pap, Eszter, Kálmán és Kata;Vályi Johanka s fér­je Kiss Pál, ev. ref. pap; Vályi Eszter, özv. Csűrös Józsefné és gyermekei: József, Sán­dor és István; Vályi Zsófi, férje Albert Já­nos, ev. ref. pap és gyermeke; Kövér Katalin és férje Rácz Elek; Kerekes Dezső, Kerekes Ida és férje Eperjesi Gábor, Kerekes Ernő és Ákos; Fodor Polixéna és férje Nagy Péter és gyermekei; Fodor Laura és férje Gál Dénes és gyermekei; Fodor Ilka és férje Dali Ádám, unitárius pap és gyermekei; Nagy Zsigmond ügyv., Nagy Katalin, Nagy Anna és férje Baj­ka Sándor és gyermekeik nevében fájdalom­­dúlt szívvel jelenti, hogy forrón szeretett ne­je, gyermekeiknek kipótolhatatlan édes­any­ja, az illetők leánya, testvére és rokona F­o­­dor Gyulán­é, született Vályi Bell­a, élete 30 ik, s boldog házassága 12-ik évében folyó hó 27-én kínos szenvedés után hashár­­tya-gyuladásban meghalt. Földi részei folyó hó 30-án délelőtt 10 órakor fognak Ken­telkén az ev. ref. egyház szertartása sze­rint örök nyugalomra elhelyeztetni. Kolozs­várt, 1884. ápril hó 28-án. A trónörökös-pár keleten. Bukarestből ápril 27-ki kelettel jelentik. A trónörökös az osztrák-magyar segély­egyletnek 1000 frankot adományozott. A folytonos eső miatt a tegnapra terve­zett katonai szemlét a városon kívül megtar­tani nem lehetett s a második hadtest csapa­tai elléptettek a királyi palota előtt, melynek udvarán a király s a trónörökös lóháton néz­ték a katonai ünnepélyt, mig a királyné és a trónörökösné egy ablaknál álltak. Az ellépte­­tés kezdetén a király kivonta kardját s elve­zette a hadsereget a trónörökös előtt, mire a néző tömeg zajosan éljenezni kezdett. 44 ágyú, 16 lovas­század és 20 gyalogzászlóalj vett részt az elvonulásban. A király és Rezső trónörökös a díszszem­lén lóháton vettek rész; a király, kit számos tiszt kísért, a Szent István-rend nagykereszt­jét, Rezső trónörökös pedig Románia csillaga nagyszalagját viselte. A román királyné és Stefánia trónörökösné az udvarhölgyekkel, va­lamint a miniszterek nejeikkel és a diplomá­­cziai kar a díszszemlét a királyi palota első emeletének ablakaiból nézték végig. A csapa­tok elvonulása fél 1 órakor kezdődött s csak d. u. 4 órakor ért véget. A díszszemlén ösz­­szesen 16,000 ember vett részt. A belgrádi polgármesternek tegnapi szá­munkban említett kiáltványa igy hangzik:­­Polgárukrsak ! Ő cs. és kir. fenségeik, Rudolf trónörökös és neje f. hó 16/28-án mint kirá­lyunk és királynénk vendégei, körünkbe érkez­nek. E látogatás felséges uralkodó­ párunknál ő cs. és kir. fenségeik részéről ezek rokonszen­­vét és hajlamát tanúsítja népünk és hazánk iránt. Mi, a székváros polgárai, a­kik ezen pil­lanatban az egész országot képviseljük, kell hogy — és ez kötelességünk is — e magas­­rangú vendégeket ama szeretettel és ünnepé­lyességgel várjuk, mely által a szerb nép min­­­­denkor kitüntette magát.“ A fenséges koronaherczeg-pár visszauta­zása alkalmával Orsova városa és környéke részéről a Kazán szorosban 27-én rendezett díszünnepély igen fényesen sikerült. A felál­lított csoportokat jelesül két nép , halász-, va­dász-, s a veteráni barlangnál elhelyezett és a tizenhetedik századbeli egyenruhába öltö­zött katonai dalárda- és vándorló czigányok csoportját ő fenségeik nagy érdekkel szemlél­ték, sőt, egyes csoportoknál a hajó járását lassíttatták. Orsován és az egész Széchenyi út hosszában ezernyi nép üdvözölte lelkesedéssel a trónörökös-párt. Az Orsováról a Zsófia ha­jón indult lakosság a Karánsebesről rendelt katona­zenével a Kazán-szoros előtt várta be ő fenségeiket, a­hol a hajón levő hölgyek tö­mérdek bokrétát dobtak a trónörökös-pár ha­jója elé és a katonazene a nép éljenzése és se treasca kiáltás között a néphimnuszt ját­szotta. Ő fenségeik a lelkesedés ezen, épp oly eredeti, mint sikerük­ nyilvánítását igen ke­gyesen fogadták. Az ünnepély az egész vi­dékre nézve elfelejthettek Este 8 órakor Bombelles gróf főudvar­mestertől Orsóvá lakosságához a következő sürgöny érkezett: „Ő fenségeik Orsóvá lakos­ságának szép és leyális tettükért szívélyes kö­szönetet mondanak.“ Rezső trónörökös és Stefánia főherczeg­­nő tegnap, 28-án reggel Belgrádba érkeztek. A város kora reggel óta igen élénk. Az ut­­czákon óriási naptömeg hullámzik. Az ország belsejéből, valamint Magyarországból számos vendég érkezett ide, hogy jelen legyenek a trónörökös-pár fogadtatásánál. Midőn a hajót, mely a trónörökös-párt hozta, megpillantották, megkezdték az üdvlö­véseket és 72 ágyulövés dördült el. A gőzös a trónörökös-párral 8 óra 30 perczkor érkezett meg. Erre Milán király és Natália királyné, továbbá a trónörökös-pár mellé szolgálattétel végett beosztott Lesjanin tábornok, Topalovics ezredes és Lazarevics őr­nagy a hajó fedélzetére mentek és ott a fen­séges vendégeket üdvözölték. A fogadási csar­nok előtt felállított díszszázad, melynek bal­szárnyán Nikolics tábornok, a hadsereg és a helyőrség parancsnoka foglaltak állást, tisztel­gett­ fegyverével, mire a zenekar rázendíte a néphymnuszt. A hajó elhagyása alkalmával a trónörökös-párt a jelenvolt állami méltóságok üdvözölték. Rezső trónörökös tábornoki egyenruhát, Milán király pedig osztrák-magyar ezredesi egyenruhát viselt. Milán király bemutatta a minisztereket, a hadsereg parancsnokait, a vár­­parancsnokot, a városi főnököt és a polgár­mestert, mire Rezső trónörökös szemlét tar­tott a díszszázad fölött. Ezután a trónörökös­párt a magyar és az osztrák telep küldött­sége üdvözölte. Az üdvözlő beszédet Wysocki vonsul tartotta, melyre Rezső trónörökös vá­laszolván, kifejezést adott köszönetének azon szives fogadtatásért, melyben részesítették. A magas vendégek erre a városba vo­nultak. A Száva partjától a Tsarsia után és Mihály herczeg után egészen a Terézia­ útig gyalog katonák sűrű sorfalat képeztek; a Te­rézia úttól a váriakig mindkét oldalon lovas­ság és tüzérség volt felállítva. A menet élén a testőr lovasezred első félszázada haladt; azt követé az első nyitott kocsiban Stefánia trónörökös asszony balján Natália királynővel, ki előbb egy magyar kis leánykától az osztrák-magyar gyarmat nevé­ben nyújtott virágcsokrot köszönettel átvette. A második kocsiban Rezső trónörökös, jobb­ján Milán királylyal, utána a testőrök máso­dik félszázada. A többi kocsiban Khevenhül­ler gróf osztrák-magyar követ, Pintér alezre­des, Schieszl követségi tanácsos, azután a trónörökös, trónörökös asszony és a szerb ki­rályi pár kísérete, a miniszterek és főrangú tisztviselők. A trónörökös a szerb fehér sas­rend nagykeresztjével, Milán király a Szent István-rend nagykeresztjével volt díszítve. — Grassanin szerb kormányelnök díszruhát vi­selt, mellén a vaskorona rend nagykeresztjé­vel. A menet lassú lépésben haladt a sűrü néptömeg által ellepett utczákon, mialatt a katonák tisztelegtek. A roppant néptömeg folytonos lelkes tüntetésekben részesíti a magas vendégeket. Az ezrekre menő óriási néptömeg üd­vözlő riadalma, a­melyekkel a vendégeket, el­ső megpillantásuktól fogva lépten-nyomon kö­veti, hangzatos bizonyítéka annak, hogy az osztrák magyar birodalom iránt a nép körében rokonszenv uralkodik és bizonyítéka annak is, hogy a szerb király és kormányának évek óta követett politikája, őszintén csatlakozni a szomszédos hatalmas monarchiához, népszerű­séget nyert. Belgrád a maihoz hasonló látványt még sohasem nyújtott. Tegnap dél óta az órán­ként érkező helyi és külön hajók zsúfoltan tömve hozzák közelről-távolról, nevezetesen Belgrád környékéről és Dél-Magyarországból, az ünnepélyesen feldíszített vendégeket. Szint­úgy a szerb vasutak is már napok óta szál­lítják a szerb fővárosba az ország belsejéből, a trónörököspár fogadtatására sietőket. Bel­grád valamennyi utcráján hullámzik a nép­sokaság. Daczára a kellemetlen időjárásnak, már a hajnali szürkületkor ezernyi ember fog­lalt helyet ama hosszú feljáró után, mely a kikötőhelytől a konakba vezet s a melyen teljes díszben sorfalat képezett a katonaság. Jóval előbb, mintsem a hajó a trónörö­­köspárral megérkezett, már valamennyi áll­vány és ablak tömve volt közönséggel. 8 óra­kor a pazar fényűzéssel díszített kikötőhídon összegyülekeztek a szerb udvari tisztviselők, a kormány, a városi hatóság és a külföldi ha­talmak képviselői közül első­sorban Borchgra­­ve belga követ titkárával, gróf Dubois-val, ki­nek neje Stefánia trónörökösné mellé szolgá­latra rendeltetett, továbbá az osztrák-magyar követség részéről: Schliessl Ferencz követségi tanácsos, Tóth Vilmos attaché magyar díszru­hába, Ambrózy Károly titkár, az osztrák-ma­gyar consulatus részéről Wysocki Szaniszló consul, Pauli és Bellaagh alconsulok és Puss­­wald gyakornok. Fél 9 óra előtt négy lovas és parókás fulajtárok által kisért nyilt díszkocsiban meg­jelent Milán király osztrák magyar ezredének ezredesi ruhájában a szt. István-rend nagyke­resztjével, oldala mellett a királynéval. A ki­rályi párt a tömeg zajos zsiv­ó kiáltással üd­vözölte. A díszkocsit, mely előtt, mint avant­­garde a testőrség lovagolt, másik hasonló üres díszkocsi és számos kétlovas udvari fogat kö­vette. A váróteremben Milán király megte­kintette a vendégek fogadtatására történt elő­készületeket. Ez alatt ágyuk dörgése jelezte, hogy megérkezett az Orient hajó, mely teg­nap este gr. Khevenhüller osztr.-magyar bel­grádi követtel Buziástól Rubinig, a fenséges pár elé ment. Midőn az „Orient“ láthatóvá lett, akkor a király és a királyné, aki drappal diszített piros selyemruhát viselt, továbbá, Lesjanin udvarhölgy szerb nemzeti öltönyben, Bucse­­vics és Karaglin k. a. udvarhölgyek kimentek a kikötő­hídra. A katonai zenekar rázendí­tette a hymnust. Az időjárás egyre kedvezőt­lenebbre fordult, az eső zuhogni kezdett és a megjelentek valamennyien, a miniszterek, a külföldi hatalmak képviselői kénytelenek vol­tak a váróterembe visszavonulni. A­mikor az „Orient“ kikötött, Natalie szerb királyné Ste­fánia trónörökösnéhez sietett és melegen ke­zet szorítva üdvözölte őt. Milán király Rudolf trónörökössel fogott kezet és azután a trón­örökösnét üdvözölte, mialatt Rudolf trónörö­kös Natália királyné köszöntésére sietett. A hajó salonjában megtörtént azután a kölcsönös bemutatás. Milán király Rudolf­ trón­­örököst, a­ki szívélyesen köszöngetve haladt át a kikötő hídon, a felállított zászlóaljak tisztjeihez kisérte, a­kiket ő fenségének be­mutatott. Ezután visszatértek és Milan Ste­fánia főherczegnét, a trónörökös a királynét fogván karon, a váróterembe léptek, a­hol megtörtént a miniszterek és a követség sze­mélyzetének bemutatása. Minthogy az eső mind jobban szakadt, a kocsikat be kellet zár­ni. Az utazás a trónörököspárt legkevésbbé sem merítette ki. Az utazás egyik legszebb részét a dunai út képezte. A román kormány a vasúti vá­gányt a legnagyobb előzékenységgel a Duna partjáig vezettete. A pompásan berendezett „Orient“ gőzösön, melyen a fenséges pár leg­először lépett ismét hazai területre csöndes misét mondottak és ezután a „Maros“ gőzös által kisérve, a melyen az osztrák-magyar gyar­mat tagjai voltak, útnak indultak. Az osz­trák-magyar dunagőzhajózási társaság képvi­seletében Malvay főfelügyelő és Lecs kapitány vettek részt az utazásban a dunai katarak­­tákon át, mely alatt Rudolf trónörökös a sza­bályozás technikai részletei iránt is a legélén­kebb érdeklődést tanúsított. Délután a hajó salonjában nagy ebéd volt, amelyre Malvay főfelügyelő és a hajó ka­pitánya is hivatalosak voltak. A trónörökös-pár bevonulása Belgrádba, daczára a kedvezőtlen időjárásnak, pompás volt: az első kocsiban Natalia királyné jobb­ján Stefánia trónörökösné foglalt helyet. A második kocsiban Milán királylyal Rudolf trón­örökös ment; utánuk a kíséret tagjai jöttek, mindegyik kocsiban a két kiséret egy-egy tagja foglalván helyet. A közönséget a sza­kadó eső nem tudta elriasztani és a lelkes ovatiók egy perczig sem szüneteltek. Feltűnően számos volt az „éljen“ kiál­tás, noha a kikötő helyiségen, — a­mely szá­mos gazdagon fellobogózott és zsúfolásig tö­mött hajóival nagyszerű képet nyújtott,­­ se­hol sem volt magyar zászló látható. A menet először a régi konaknak tartott, a­hol az if­jú szerb trónörököst bemutatták a vendégek­nek. Tíz óra felé a király vendégeivel az új királyi palotába ment, a­melynek a trónörö­kös-pár befogadására szánt helyiségei megle­pően díszesek. A trónörökös és Milán király a palota erkélyére mentek és végignézték a csapatok elvonulását. Legelőbb elvonult a gya­logság, azután a lovasság, végre a tüzérség. Az elvonulás alatt a nagy tömegben össze­gyűlt lakosság lelkesen üdvözölte a királyt és a trónörököst. A vendégek a csapatok elvo­nulása után visszavonultak, mire rövid idő múlva megkezdődtek a fogadtatások és bemu­tatások. Fogadtattak a metropolita, az állam­tanács tagjai, a külföldi követek és konzulok, a volt miniszterek, a semmitőszék elnökei, a főiskola tanárai, a szerb nemzeti bank kor­mányzója, a városi küldöttség élén és a Wy­socki konzul vezetése alatt az osztrák-magyar gyarmat 14 tagból álló küldöttsége. A hivatalos lap mai piros-kék-fehér sze­mélyes ünnepi száma üdvözli Rezső trónörö­köst és Stefánia trónörökös asszonyt mint a király és a szerb nép vendégeit és a látoga­tásban a nép és a király iránti rokonszenv kifejezését, egyúttal a két udvar, valamint az Ausztria-Magyarország és Szerbia közt ural­kodó barátságos viszony megszilárdulását és Szerbia minden téren való haladásának bizto­sítékát látja. Valamennyi lap díszkiadásban jelent meg és a trónörököspár arczképét közük. Újvidék, Fancsova, Zimonyból, Sabatz és Semendriából ma reggel 4 óra előtt a ha­jók igen sok vendéget hoztak. A hangulat mindenütt ünnepélyes. A csapatok kitűnő ma­gatartása és díszes ruházatuk átalános feltű­nést keltett. A trónörököspár megérkezése után megeredt a zuhogó eső. A királyi palo­tában Sándor trónörökös, környezve az udvari tisztviselők és a királyi hadsegédek által, üd­vözlő a fenséges párt. Milán király Khevenhüller gróf osztrák­magyar követet a Takova-rend nagykereszt­jével, Schiessl követségi tanácsost a Takova­­rend középkeresztjével, Tóth kamarás atta­­chét a fehér sas-rend lovagkeresztjével és Wysaki consult a Takova-rend középkereszt­jével tüntette ki. Déli 12 órakor villásreggeli volt, melyen a miniszterek, mindkét kiséret tagjai és az osztrák-magyar követség személyzete is részt vettek. D. u. 2 órakor a hölgyek fogadtatása volt az uj palota nagy dísztermében, azután kocsizás a várban s erre a tisztikar mutat­­tatott be. A város tegnap este ki volt világítva. A kivilágítás impozáns volt, a várban 1200 lampiont helyeztek el, a Kaaraejdan­on óriá­si homorú tükröt állítottak fel, a­melylyel a trónörököspár útja Zimonyig meg volt vilá­gítva. A város polgárai tegnap este fáklyás­menetet és szerenádot rendeztek. MAGYAR POLGÁR. (99. sz.) 1884. ápril. 30. Idegenek névsora. — Ápril 29. — Bia s i n i­ s zá 11 o­d­a. Korich István vasúti gyakornok, Brassó. Ro­­singer Jenő vasúti hív., Nagyvárad. Otrobán Nándor vasúti gyakornok, Brassó. Kardos Manó postatiszt, Torda. Wurmberg János kertész, Medgyes. Streitho­­lof Rombold asztalos, Szász-Sebes. Gentli Vilmos asz­talos, Fogaras. Müntz György tímár, Szász-Régen. Fejér Károly tímár, Nagy-Szeben. Szontagh Sámuel kocsigyártó, Nagy-Szeben. Moldován Ludovica ügy­védnő, Torda. Bárdosy Gyula vasúti gyakornok, Nagy- Várad. H­u­n­g­a­r­i­a-s­z­á­ll­oda. Klausz Lajos adótiszt, É -Újvár Bányai Károly keresk Budapest. Braun Mór vállalkozó, B.­Gyula. Kiss Lajos kereskedő, Bécs. Budaspitz Sándor kereskedő Bécs. Nemzeti­ szálloda. Kolisányi Zoltán vasúti hiv. Bpest. Sohár Gyu­la gazdatiszt N.­Károly Torma Istvánná és leánya bírt. Felőr. Ilaltrich Károly gyáros Borgó-Prund Spitz F­lek kereskedő Bécs. Robitsek Emil keresk Bécs. Balogh Albert birt. Sajó-Udvarhely. P­a­n­n o­n­i a­ s­z á 1l o­da. Csárszik János huszár állatorvos N.-Enyed. Jánky Lajos huszár ezredes N.-Enyed. Lányi Gábor honv. százados N.-Enyed. Grossmann Lajos vasúti felügy. Bpest. Zöld Albert huszár hadnagy M.-Vásár­hely. Weisz Dávid kalauz Verpelét. Chilkó Sándor huszár hadnagy M.-Vásárhely. Streiber Lajos huszár főhadnagy M.-Vásárhely. Gróf Haller Oszkár birtokos Mécs. Máthé N. huszár százados M.-Vásárhely. Gáb­­ron Gyula huszár főhadnagy M -Vásárhely. Eresmény. Károly tanár Erzsébetváros. Robitsek József keresk. N.-Enyed. CSARNOK.___ Keserűbb a halálnál. — A .Két csók" szerzőjétől. — Ford. Amica. (Folyatás.) (6) A Lauráin arcza elsötétült. — Gladys, — monda — fiad megbízható gyöngéd kezek között van, nevetve s jó kedv­vel távozott. De most már ne feledd édesem, hogy nevét utoljára említetted előttem. És Gladys még ekkor sem volt meg­ijedve. Kedvese csak próbára akarja tenni , egy idő múlva minden rendben lesz. Keserűségének s bánatának a nagyságát, a mennyire lehetett, fékezte. Szerelmének a mélységét gyermeke iránt még eddig nem is­merte; most ő maga is megdöbbent rajta. De erőt vett magán, mert szép kedvese állott előtte, kezében tartva a házassági en­gedélyt, s gyöngéd szavakkal sürgette, hogy menjenek a templomba. — Fülep, — mondá Gladys, nekem nincsen szép ruhám, a mit esküvőnkre fel­vegyek. — Ne gondolj azzal angyalom, jöjj így, a­hogy vagy. Szebb úgy sem lehetnél, bár­mibe öltöznél , — s mielőtt a nap leszáll, ha akarod, akár százával lesz ruhád. E különös házasságnak az egyedüli ta­núi az öreg egyházfi és annak a felesége vol­tak. A lelkész meglepetve nézett a vőlegény­re, midőn a nevét olvasta, de még jobban csodálkozott, midőn az esketés után majdnem fejedelmi adományt kapott tőle az egyház szá­mára. Az esküvő után Lord Laurain keblére ölelte szép feleségét. — Gladys, most már az enyém vagy, egyedül az enyém!

Next