Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)

1884-12-30 / 299. szám

1884 decz. 30. 5" MAGYAR POLGÁR (29!). bet­­ rehozásában legtöbbet fáradott két férfiúnak : Gámán Zsigmond kamarai titkát és Kiss Sándor igazgatónak. Benigninek lelkes éljen­zéssel kisért beszéde után Török Sándor gé­pész­mérnök, mint az intézet tanára, dr. Hal­ler Károly polgármester, mint a város — és Sigmond Dezső kamarai elnök, mint a ka­mara képviselője szóltak meleg hangon, ki­emelve e tetemes áldozatokkal létesitett in­tézet fontosságát s buzgó igyekezetre serkent­ve az iparos ifjúságot. A szép ünnepély fél egy órakor ért véget s ezzel ismét egy lépést tett városunk ama czél felé, hogy legyenek Kolozsvárnak a jövőben is értelmes és szak­képzett iparosai. Hogy e czél eléressék, ma­guktól az érdekeltektől függ! * Kegyelem a párbajozónak A szomorú emlékű Szombathelyi-Temesváry-pár­­baj miatt másfél évi börtönre ítélt Temes­­váry Lajos színésznek hátralevő büntetését király ő felsége kegyelmesen elengedte. Nyol­­czadfél hónapot ült ki már Temesváry vég­zetes lövéséért a váczi államfogházban, hon­nan most már szabadlábra lett helyezve. * Értesítés: Az erdélyi gazdasági egy­let kertészeti szakosztálya e hó 31-én, azaz szerda d. u. 5 órára esedékes ülését — te­kintettel „Sylvester esté“-jére — nem fog­ja megtartani. Kolozsvár, 1884. decz. 29. • Az elnökség. * Esküvő. Dr. Vajda Dániel, maros­­ludasi derék fiatal körorvos, szombaton tartá esküvőjét Keresztes Áron m.­ludasi föld­birtokos kedves és bájos leányával, Iloná­val. A díszes nászsereg az esküvő után la­komára gyűlt össze. Fogadja az ifjú pár ré­szünkről is legmelegebb szerencsekivána­­tainkat. * Népszerű estélyek falusi gaz­dák számára. A gyergyó-alfalvi gazdas. felső népiskola tantestülete a községbeli gaz­dák számára népszerű estélyek tartását ha­tározta el. Az első ilyen estély deczember hó 21-én tartatott meg, melyen Berde gazdas, szaktanár és intéző érdekes felolvasást tartott a trágyáról, takarmánytermelésről s az ugar hatásáról. Bizony nem egy községnek érdeké­ben állhatna e szép példát hazarészünkben követni! * Éneklő madarak koboztattak el nagy számban a rendőrség által egy helybeli madárkereskedőtől, ki Prágába akarta azokat indítani. A rendőrség visszaadta a szegény szárnyasoknak a honi levegőt s ezzel szerez nekik boldog újévet. * Maros Vásárhelyen igen vékony reményt füznek a farsanghoz. Eddigelé még csak a vármegyebál és deákból van előírva s mindkét rendezőség nagyon utána jár, hogy a deficitben ne maradjon. * A tegnapi fillérejtélyen a re­­donteban összevissza tizenkilenczen voltak. A rosszul választott időpont, no meg a közön­ségnek régóta nyilvánuló (bár megmagyaráz­­hatlan) közönye okozta az estély bukását. Pe­dig régebben a filléregylet mulatságai vígak, kedélyesek voltak. . . Régi dal, régi dal, régi dicsőségről. * Vasutépítés. A közlekedésügyi mi­niszter előmunkálati engedélyt adott Hoffmann Rafaelnek és Lazarini Oszkár bírónak rendes vágányu mozdonyvasút építésére Petrosénytől Livádián, Zsakronon és a szurdoki szoroson át a magyar-román határig, mint fővonalra és ettől Zsakronnál elágazó rendes vágányu moz­­donyszárnyvonalra, Vulkánon és Petrosényen át, a zsilvölgyi szénbányák legkülsőbb pontjáig. A Maros-Vásárhely sz. kir vá­ros törvényhatósági bizottsága dec. 30-án közgyűlést tartott, melynek egyik leg­nevezetesebb tárgyát a polg­ármester-vál­tt­ás fogja képezni. A záros határidőig 6 pályázó jelentkezett, u. m.: Biás István, köz- és vál­tóügyvéd, volt városi törvényszéki tanácsos; Győrfi Pető, köz- és váltóügyvéd, nyugalma­zott törvényszéki elnök; Lázár Benedek, rend­őrkapitány; Ajtai Gyula, első tanácsos, pol­gármester-helyettes ; Dicső János, h. ügyvéd és Hornovszky Isván, igazságügyminiszteri számtanácsos, ki a napokban ünnepelte meg 40 éves szolgálatának jubil­eumát. Ezek sze­rint­ 6 pályázó közül lesz a választás, ha mind átmehetnek a kijelölés gátversenyén. A közhangulat Lázár B. rendőrkapitány és Aj­tai Gyula első tanácsos mellett nyilatkozik, de a hatalmi párt Győrfi Pető mellett foglalt állást , így valószínűleg Győrfi lesz a szé­kely főváros polgármestere. Az eredményt tu­datni fogom. —­s. * Jégzajlás. Maros-Vásárhelyről írják lapunknak : A Maros jégpánczélját a langyos időjárás és a sok esőzés feltörte és deczem­ber 28-án nagy zajjal útnak indította. A sár­pataki hajót egész Maros-Vásárhelyig sodorta, hol a „vágóhídinál kifogták. A közlekedést több helyen megakasztotta, remélhető azon­ban, hogy a jégzajlás hamar lejár s a meg­szakított közlekedés minden ponton helyreáll. * Apró művészek mutatták be a lefolyt napokban ügyességüket a helybeli ét­termekben. A Kovács testvérpár ezek, két kicsi gyermek, kik a czimbalmot meglepő ügyességgel kezelik. A kis Dezső saját sza­vai szerint ma este „a Undásiába“ (értsd Hungária) játszanak. * A vajda-hunyadi várban a ha­nyatló évben a Hunyadi-palota alsó lovagter­mének, az aranyháznak és ehhez a kaputo­ronyban csatlakozó helyiségeknek helyreállí­tása volt folyamatban. Mindeme helyiségek restauratiója annyira haladt, hogy azok, az ablakoknak, továbbá a lovagteremben a Zsol­­nay pécsi majolika-gyáros által készített tég­la- és a többi helyiségekben a fa-burkolatnak elhelyezése után, rendeltetésüknek át fognak adathatni. Némi késedelmet az aranyházi log­­giák­ban a burkolat elhelyezése fog szenved­ni, minthogy ez szoros kapcsolatban áll a vár restaurálásának megkezdése után a mondott loggiák­ban is több változást szenvedett fala­zat rendezésével, melyet azonban a régi fal­festmények megújítására vonatkozó kérdés he­lyes megoldásának kell megelőznie. E munká­latok befejezése után a legközelebbi teendőt a hunyadi-palota felső lovagtermének és a ká­polnának helyreállítása képezi, mire nézve az előkészületek már megtétettek. A helyreállí­tási munkálatok nemcsak a szoros értelem­ben vett (felső) várban, hanem a Zalasd-pa­takon innen fekvő alsó, úgynevezett Huszár­várban is folytattattak, mert az itt levő s legnagyobb részben a járásbirósági hivatalnak s hivatalnokoknak bérbe adott épületek az átvétel alkalmával oly roskadozó állapotban adattak át, hogy azoknak helyreállításáról ké­sedelem nélkül kelle gondoskodni. Ezen épü­letek — a mennyire csak lehet — a szylsze­­rüség szemmeltartásával javíttatnak s remél­hető, hogy rövid idő múltán a Huszár­vár is ki fog emelkedni pusztulást jelző elhanyagolt állapotából. * A székely nemzeti muzeum felügyelősége és igazgatósága tegnapelőtt ve­gyes gyűlést tartott Sepsi-Szt.­Györgyön. A gyűlésen résztvettek Potsa József főispán el­nöklete alatt a felügyelőség részéről: dr. Apor Gábor alispán, Császár Bálint és Szőcs Jó­zsef polgármesterek; az igazgatóság részéről Püinköszi Lajos, Malik József, dr. Szász Ist­ván, Nagy Géza m­úzeumőr, továbbá Breszte­­vényi László, mint özv. Cserey Jánosné meg­bízottja. A jegyzőkönyv felolvasása és hitele­sítése után felolvastatott az igazgatóság el­nökének a felügyelő bizottsághoz intézett ira­ta, melyben a múzeum jelen állapotját írja le. A gyűlés a felügyelőség tagjai közül egy há­rom tagú bizottságot küldött ki a múzeum­ban eddig történt, munkálatok és az admi­­nisztráczió megvizsgálására. Azután átvizs­­gááttatott az 1882. és 1883. évi számadás és felolvastatok az 1885. évre előirányzott költ­ségvetés. Több apró ügy elintézése után vég­re elfogadtatott azon indítvány, hogy a val­lás és közokt. miniszter úr keressék meg a következő évre egy datácsió adományozására, melylyel a megye területén kilátásba helye­zett ásatásokat végre lehessen hajtani. * Szamosújvárról írt­­ levelezőnk : A most alakult műkedvelő­ társulat legelső alkalommal a nemrég átalakított szín­padon e hó 2­- án „A fogház“ egészben véve sikerült előadásával elismerést érdemelt ki. Országszerte ismeretes mindenki előtt a szamosújvári fogház, hova jó lélek­kel senki sem kívánkozik . Benedix-nek szom­bat esti fogházába annyin kívánkoztak be­jutni, hogy sokan fájlalják, ha be nem jut­hattak oda, honnan fegyveres őrizet hiányá­ban is oly nehéz, vagy épen lehetetlen volt megszökni. Thalia „Fogházáéban ott láttuk mindjárt dr V­o­i­t­h Gerőt (Daruváry A. bá­rót), ki a legnehezebb és legterjedelmesebb szerepben is nyugodtsággal, elismerésre­ mél­­tóan tudott játszani. — Száraz Jónás jogtu­dor szerepében Szabó Ferencz lépett fel. Alakítása annyira ügyes, játéka annyira ott­honos és természetes, hogy méltán őt illeti a siker kivívásában az oroszlánrész. Száraz Jónás nejét, Rózát, O­s­z­t­i­á­n Berta nem minden kezdőnél látható elevenséggel játszotta. Dirit, V­o­i­t­h Mari dicséretreméltóan mutatta be, míg Latormy Etelka szerepével L­á­s­z­l­ó­f­i Berta sikerrel próbálkozott meg. A kisebb szereplők közül Voith Lajost, Mihálfy Imrét, dr Mártonfit és Bodor Sándort illeti a dicsé­ret. Az előadást táncz követte, melyben igen sokan vettek részt; mintegy 60 pár tánczol­­ta a négyeseket. Az élvezetes est fő emlékét magával vivő közönség csak a reggeli órák­ban oszlott szét. G. L. * Ő Felsége adománya a hírlap­írói nyugdíj­intézetnek. Tisza Kálmán miniszterelnök a következő levelet intézte Filk Miksa országgyűlési képviselőhöz, mint a magyarországi hírlapírói nyugdíjintézet el­nökéhez: „Nagyságos ur 1­0 császári és apos­toli k­rílyi fel­égé a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete javára magánpénztárából 400 forintot méltóztatott legkegyelmesebben ado­mányozni. Midőn erről Nagyságodat értesítem, egyúttal megjegyzem, hogy az említett össze­get pótlólag és közvetlenül Nagyságod kezé­hez fogom juttatni. Fogadja Nagyságod tisz­teletem nyilvánítását. Budapesten, 1884. évi decz. hó 24-én Tisza, s. k.“ * A legelső ipartestület, a mely­nek alapszabályait a minisztériumnak alkalma nyílt jóváhagyni, a balassa-gy­armati Nóg­­rádmegyében. Hányadik lesz a kolozsvári ? * Magán levelezőlapok A közle­kedési miniszter rendeletet bocsátott ki, mely­ben elrendeli, hogy 1885. január 1-től kezd­ve magánfelek által készített levelezőlapok csak azon feltétel alatt használhatók, ha ugyanazon nagyságúak s vastagságúak, mint az államiak s ha előrészén magyar nyelven „Levelező lap“ megjelöléssel van ellátva. A lapok színét a feladó határozhatja ugyan meg, de reájuk kétkrajcráros levélbélyeget kell ragasztani s bélyegtelen, hiányosan bélyeg­zett, úgy az alak és nagyság tekintetében meg nem felelő levelezőlapok nem szállíttat­nak s visszaadatnak a feladónak. * Újabb öngyilkosságok Ausz­triában. Ismét három öngyilkossági eset növeli azt a pánikot, mely az osztrák pénz- és üzletvilágban uralkodik. A lai­bu­cin krajnai Escompte-társulat múlt kedden beszüntette fizetéseit. A krajnai takarékpénz­tár segítségét megtagadta. A fizetésbeszünte­­tések által különben is megdöbbent keres­­kedővilág nagy zavarba jutott az által, mi­­dőn a rendkívüli vizsgálat kideríti, hogy a letéteményekből 70.000, a tárczából pedig 30 ezer forint hiányzik. A vizsgálatra az adott okot, hogy Zenari igazgató bejelenti, hogy üzleti ügyben Felső-Krajnába kell utaznia. A megállapított sikkasztás után jelentést tenek az államügyészségnél, mely elrendelte Ze­nari elfogatását. Az Escompte-társulat alelnöke, Kordin, egy hivatalnok, egy titkos rendőr és két rendőrközeg kíséretében Ze­nari lakásába mentek, őt otthon nem, de az utczán találták, s fölszól­ták, hogy fölvilágos­­ítások adása végett kövesse őket a bank hivatalos helyiségébe. Zenari készséggel en­gedelmeskedett. A banképületben, a­mint egy keskeny oldallépcsőn felfelé mentek, hirte­len előrántott egy forgó pisztolyt, s főbelőtte magát; a golyó keresztül­ment koponyáján, s néhány pillanat alatt ki­oltotta életét. Lakását átkutatták s az ott talált egy ládányi levelet lefoglalták. A ke­resett értékpapírokat nem bírták megtalálni — Zenari egyik bátyjánál, ki Triesztben ke­reskedő, szintén tartottak házmotozást, de eredménytelenül. Az Escompte-bank részvény­tőkéje 150,000 frt, tartaléktőkéje 73 544 frt, giro-számlája 1.299,088 frt. Az alapszabályok értelmében egy fél többet 30,000 frtnál nem kaphat kölcsön, míg Tschinkel 159,000 frtot kapott.­­ A csődöt kikerülhetetlennek tart­ják. Sok laibachi elég erős csapást szenved ez által, s a megdöbbenés általános. — Bécs­ből jelentik: Himbergben a Wottitz fivérek ,­abn­a­k­e­r­es­ke­d­ői és malá­tagyáros ezég két főnöke szomba­ton délután főbe lőtték magukat. Az öngyilkosság okára nézve azt beszélik, hogy a c­ég már hosszabb idő óta és pedig szerencsétlen spekulácziók következtében pénz­zavarokkal küzdött és az utóbbi időben any­­nyira jutott, hogy moratóriumot, kellett kér­nie. A hitelezők gyűlést tartottak s az elő­terjesztett vagyoni állapotot megvizsgálták és bünfenyítő feljelentést tettek; más verzió sze­rint egy müncheni tőkepénzes pressziója ker­gette őket a halálba. A malátagyár szintén szerencsétlen vállalat volt, mert folyton kár­ral dolgozott. A tőzsdén már régóta tudva volt a c­ég vagyoni állapota s ezért a tőzs­dét nem érinti a katasztrófa. Az öngyilko­sokká lett kereskedők hitelezői szombaton újabb gyűlést tartottak, melyen a c­ég által kért moratórium felett tanácskoztak. A gyű­lés előtt fekvő státus szerint a hitelezők kö­vetelései teljesen fedezve vannak a maláta­gyár által ajánlott biztosítékkal és azzal a felesleggel, mely a 300 vaggon zab eladásá­ból kihozható, és melyre egy müncheni baj­­kár métermázsánkint 6 frtot kölcsönzött. Mi­alatt a hitelezők a Lloyd-épületben értekez­tek, értesültek a kettős öngyilkosságról. A Wottitz-testvérek délután egy órakor mentek ki a hirabergi gyárba és néhány perc­c­el odaérkezésük után, mintegy vezényszóra, két lövés dördült el. Egy szolga, ki ép akkor a padlásra akart menni, már a halállal küzködv­­ találta a testvéreket, kik néhány percz múlva meghaltak. • Mme Clovis Hugues pere. Paris­ból érkező legújabb hír szerint, január 8-án kerül a törvényszék elé. Hogy a becsülete rá­galmazóját halállal büntető hölgy mily nép­szerűségnek örvend Európaszerte, bizonyítja az a korunk gőzgyorsaságát is mutató tény, hogy Milanóban a Fossati-színházban most egy La vendetta della signora Hugues ovvero: Una donna che uccide (Huguesné aszony vér­bosszúja vagyis: Egy nő, a­ki öl) czímű „je­lenkori történelmi“ öt felvonásos drámát ját­szanak. Szerzője valami Tito Mammoli nevű úr, a­kinek a tragikai múzsája, úgy látszik, gyorssajtóval dolgozik. A darab személyei közt név szerint szerepelnek Jeanette Hugues, Cro-­­­vis Hugues képviselő, Royannez úr. Jeannette 5 apja, a Linormand grófi pár, Morin, Clerget, Celleau, sőt még Mme Renard, a házmester­­né is. A párisi Figaro táviratai termében füg­gesztette ki mindenek csodájául a nevezetes olasz szinlapot. Egy milánói levelező szavai szerint: a darab „őrült sikert aratott“, kivált az a jelenet, mikor a hősnő négyszer rásüti revolverét Morin ügynökre. * Bismarck jubileuma Bismarck hg. 1885. ápril 5-én éri el életének 70-dik s­­zolgálatának 50-ik évét. Ez alkalomra Né­metországon nagy nemzeti alapot alkotnak, s ezt átadják Bismarck herczegnek. Az alap azon összegekből képződik, melyek most a parla­ment által megtagadott 20.000 márka pótlá­sára gyüttetnek. — Nyilvános számadás a kolozsvári iparos-egylet újonnan épített házának meg­nyitási ünnepélye alkalmából 1884. évi no­vember hó 30-án rendezett tánczvigalom be­vételei, kiadásai és felülfizetésekről.­­ Ösz­­szes bevétel volt 988 frt 70 kr, melyből a 344 frt 16 kr kiadást levonva, maradt tiszta jöve­delem 644 frt 54 kr, mely összeg az egy­let háza építési költségeinek fedezeti alapjá­hoz csatolhatott.­­• Felülfizetni szíveskedtek: Berde Mózes 110 frtot, Sigmond testvérek, Vincze István és Kaukál János és társai 100 —100 frtot, Haller Károly polgármester 25 frtot, Papp László 20 frtot, Klimayeer Károly 12 frtot, Hegedűs Sándor orsz. képviselő Hut­­flesz Károly, Kerekes József és Walter Gusz­táv 10—10 frtot, Hatschek Antal és Madari Gábor 8 frt 50—8 forint 50 krt, Bokros Elek 8 frtot, Csernyánszky Lajos 7 frt, Rotárides Mihály 5 frt 50 krt, Fekete Pál, Wagner Fri­gyes, Ferenczi Ignácz, Sigmond Dezsőné, Gá­mán Zsigmond, Széky Miklós, id. Varga Dá­niel, Tauffer Adolf, Hajós János, Kohn Fülöp Bonczhidáról, báró Villecz cs. kir. tábornagy, mélt. báró Bánffy Albert és t. Bokros Ádám elég 5—5 frtot; Felházi János, Dávid Antal, Eszt­egár Kristóf Tauffer Géza és Schaffer An­drás 3 50—3 frt 50 krt; Nedorosztek János, Becsei Hugó és dr. Groisz Gusztáv tud. egyet, tanár 3—3 írt; Csíki Mihály, Bányai Sámu­el, Pataki István, Csath Lajos, Szeszák Fe­rencz, Honigberger Samu, ifj. Liszloczky Sa­mu, Andrásofszky Lajos, Gunesch Károly, Mi­­norich Károly és Péterffi Dénes 2—2 frtot; Kaukál Ferencz, ifj. Warga Dániel, Duba Kris­tóf, dr. Nappendruck Kálmán, Bogyó István és Lorencz Viktor 1 frt 50—1 frt 50 frt; Gom­bos Károly, Dalchay Frigyes, Kaukál János, Vasszy Zsigmond, Borsos László, Hirschfeld József, Kele Izrael, Biluska József, Kole- I­szár János Akeszmann Albert, Dali Mi­hály, Matskási Lajos, Strautz András, Ba­bos Sándor, Straczinger Gusztáv, Hirsch­­feld Lajos és Pandula Lajos 1 —­1 fo­rintot ; id. Hutter György, Kelemen Péter, Tornán Sándor, Tauffer J., Debreczeni Á., Kö­rösi T., Czirják K., Molnár József, Nagy La­jos,­­Józsi Béni, Honigberger Lajos, Horváth N., Kottár János, Binder Lajos, ifj. Gunesch Károly, Novelli Lajos, Babics Ferencz, Benei Ferencz, Rainer Gusztáv, Lévay Antal, N. N., I Lévy Sámuel, Balázs Sámuel, Marosán Ist­ván, Czene Gyula, Marschalko Sámuel, Lász­­lóczky Dániel, Haás János, Gamauf Vilmos, Komáromi János, Segesvári Lajos és Péter József 50—50 krt, mely szives és nagybecsű adományozásokért, valamint Rosenberger Ber­­t­uát urnak a díszítésre küldött fenyőágakért hálás köszönetet mond a kolozsvári iparos­egylet igazgató-választmánya. Kolozsvárt, 1884. deczember 10-én. Nyilvános köszönet A nagyszebeni m. kir. állami népiskolák tanitó-testülete, midőn a nevezett iskolákba járó szegény gyermekek javára beküldött könyöradományok és kegyes adakozók jegyzékét alább közzé teszi, egy­úttal elmulaszthatlan kötelességének tartja illetéknek nemes emberbaráti részvétükért őszinte köszönetet nyilvánítani. Pénzben ada­koztak : Rosenblum Józsefné 1 frt, Pály Kál­­­­mán 2 frt, Besperszka Károly 3 frt, Kulcsár­­ Sándor 60 kr, Várady Sándor 1 frt, Bespersz­ka Károly 1 frt, Prisák András 20 kr, Ru­­binzstein Sámuel 5 frt, Domanovszky Endre 1 frt 75 kr, Feh­er Zsigmond, Várady Berta 1—1 frt, dr. Denk Osváth 5 frt, Moravecz Ferencz 1 frt és özv. Gölner Gusztávné 3 frtot. Az elősorozakon kívül ajándékoztak: Trauschenfels Emil 10 méter barchetot, P. Nedelkovics 4 m. kalmüköt és 8 drb. uj ru­haneműt, Winkler József 15 m. barchetot, II drb. uj ruhaneműt, Jekim Gusztáv 14 m. szövetet, Krausz József 6 m. barchetot, Wink­l­­e-ter Józsefné 11 drb. uj ruhaneműt, Janár­­nig Emilia 12 m. barchetot, Neurihrer Pereg­rin 10 méter barchetot, 12 drb. különféle ru­haneműt és 12 drb. zsebkendőt, Hannich Hen­rik 2 uj nadrágot, Kossilkov Katalin 44. m. barchetot, 5 drb. avult ruhaneműt, Nussbacher Karolina 3 m. barchetot és 7 drb. ruhaneműt, Békésy Márkné 3 drb. avult ruhaneműt, Zách Józsefné 10 drb. avult ruhaneműt, Vásárhe­lyi Jánosné 4 drb. avult ruhaneműt, Bokody Imréné 9 drb. ruhaneműt, özv. László Gyu­­láné 12 drb., Conger Eduard 12 drb., Ambro­­zius 6 drb., KLirman 9 drb., Ziremba Károly

Next