Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-01-01 / 1. szám
zök megszerzésének ügye itt a központban az összes egyletek küldöttei által vitattassanak meg s ekként találtassák med, hogy, ha már megkezdjük a munkát, azt sikeresen is folytathassuk. Milliókra van szükség s ma még alig vagyunk az ezereknél. Az egyletek derék vezetőinek ily központi tanácskozás mielőbbi megtartását ajánljuk figyelmükbe. A miniszterelnök az országgyűlés két házának január hóban tartandó első ülései egyikében fogja indítványozni, hogy küldjön ki az országgyűlés egy tizenkét tagú regnicoláris bizottságot, mely a horvát tartománygyűlés által kiküldendő hasonló bizottsággal együtt eszközölje a kiegyezési törvénynek horvát részről annyira sürgetett világos értelmezését. Itt végre alkalom fog nyitni arra, hogy a horvátok összes kívánalmaikat, melyeknek teljesítését a fennálló törvények folyományaként követelik, formulázzák. A cholera megszűnése. A belügyminiszter közrendeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy miután a cholerajárvány úgy Olasz-, mint Francziaországban teljesen megszűnt, s ekként a járvány behurczolásának veszélyétől többé nem kell tartani, a Francziaország irányában elrendelt óvintézkedések s az onnan jövő utasokra nézve elrendelt orvosi felügyelet e hó végével megszüntetendők. Egy alkalommal azonban felhívta a miniszter a törvényhatóságokat, hogy azon óvintézkedéseket és rendszabályokat, amelyek a járványok meggátlására általában mindenkor szükségesek, a jövőben is rendeljék el és azok pontos megtartását szigorúan ellenőrizzék. Horvát tartománygyűlés. A tartománygyűlés tegnapi ülésén Hrvat Mirko elnök bejelenti, hogy a költségvetési bizottság a kormány által kért indemnityre vonatkozó jelentését előterjesztette; a jelentés, mely az indemnity megadását indítványozza, a legközelebbi ülés napirendjére tűzetett ki. Erre a regnikoláris küldöttség tagjainak megválasztatása következett. A független pártiak közül csak Kamenár és Zorics voltak jelen, de a szavazásban nem vettek részt. Megválasztottak: Kresztics Miklós, Vukotinovics, Pejacsevics László gróf, Zsivkovics báró, Miskatovics, Schram, báró Iácy, Milekics, Sperecz, Subotics, Josipovics, Tropoljei gróf és Gyurgyevics Vaza. Elnök kéri a ház meghatalmazását arra nézve, hogy a tartománygyűlés újévi üdvözleteit a Felségekhez juttathassa. Élénk zsió-kiáltások közt megadatik. Elnök a legközelebbi ülést január 2-ára tűzte ki. Ezzel az ülés véget ért. Külföld. A romjitSllómaiák válaszfelirata, mint Lukarestból-ifjak, e hó 21-én adatott át a királynak. A válaszfelirat tartalma tulajdonképen csak parafrázisa a november 27-én tartott trónbeszédnek; a felirat kimondja, hogy a román törvényhozó testületek teljesen egyetértenek azzal, amit a király mondott az újonnan alakult kamarákhoz intézett beszédében, s az ellenzék ép ezért igen hevesen támadta meg e feliratot. Corgalniceanu különösen azt fájlalja, hogy a felirati vita alkalmával az ifjú konzervatívok is a többséggel tartottak. De öt órán át tartott beszédében nem tudta elfelejteni az a kis csoport, mely Cogolniceanu és Demeter Bratiano vezetése alatt elszakadt a liberális párttól, mily izoláltan áll. Figyelemreméltó azonban Bratiano miniszterelnöknek az a nyilatkozata, melylyel arra a szemrehányásra válaszolt, hogy Romániát jelenlegi kormánya a reakczió ösvényére vezeti. Ameddig Károly király ül Románia trónján, addig az ország alkotmánya minden támadás ellen védve van. Midőn a király győzelmes hadserege élén visszatért Bulgáriából, rá akarták venni állammely édes emlék derűre. Eszébe jut utolsó szerelme, az utolsó, a ki őt igazán szerette! Oly szép, nemes, komoly férfia volt. Délczeg alak, szelíd, vonzó arcz, nyílt, eszes homlok ; egyszerű, mesterkéletlen modora, egész nemes, fenkölt lénye ékesen szólott szerelméről, mielőtt még szavakba foglalta volna vallomását. S közeledtére ez a szív, amelynek létezését annyiszor megtagadták, mintha újra megrezzent volna, mint egykoron; mintha jégkérge olvadni kezdett volna egy édes, bűbájos érzés melegétől. Szerelem volt ez? A férfiú vagyontalan volt, de képes magának olyan állást kivívni, amelylyel azt, a kit lelke mélyéből szeret, s nejévé akar tenni, ha nem is pompában, de kényelemben, megelégedésben tarthatja el Hanem le kellene mondania mindazon fényes tervről, gazdagságról, ragyogásról, a melynek délibábos tündérkéje eddig betöltötte egész valóját, — s e helyett megelégednie a csöndes, egyszerű családi tűzhely melegével, egy kedves, szeretett férj oldalán, aki még gondolatát is ellesi. Az okoskodás erős tusát vívott a szívvel, egy végső, kétségbeesett harcrot. Várjon melyik fog győzni ? Menthető-e még ez a gyönge, erőtlen szív?! Egy délutánon ismét együtt voltak. A lány merengően, szótalanul ült a hintaszékben s fejét annak támlájára hajtotta. Szerelmese föléhajolt s csöndesen ringázta. A szive úgy remegett, feje kábult! „Szeretlek, susogta az ifjú, akarsz-e az enyém, az én mindenségem lenni ?“ Már csaknem engedett a varázsnak, amely hálójába vonta érzékeit. Ellenállhatlan hatalom készté azt mondani: „Szeretlek, végtelenül, örökké és aztán reáborulni e hű kebelre .... De erőszakosan kiszakíti magát a bűbáj hatalmából. Hát hiában küzdött volna mindeddig, hát egyszerre vége legyen mindennek? Nem, nem teheti! S azt felelte az ifjúnak, hogy becsüli, szüreti , de egymáséi nem lehetnek soha; mindketten vagyontalanok, s igy oktalanság volna szerelemre gondolniok. Az ifjú elment, nem tért vissza soha többóta előkelő állású úr lett belőle, akit aki becsül, szeret nemes jelleméért, ha akkor másképen felelt volna! Ha azt mondta volna : „Szeretlek, a tiéd leszek,megosztom veled sorsomat, részesed leszek az élet küzdelmeiben és örömeiben!...“ . . . . S a szegény nő elképzeli, mintha mindez máskép történt volna. Ők jegyesek lettek, kimondhatlanul boldog időket töltenek együtt. Végre eljő a szent nap, az esküvő napja, amely egész életre összekapcsolja szíveiket. Mindenki részt vesz örömükben; a hozzátartozók szemeiben örömkönyük csillognak. Leánytársnői öltöztetik az ünnepélyes pillanatra. Szép, hófehér ruhát adnak reá; fekete fürtéi közé tűzik a fehér myrtus koszorút, s a hosszú fehér fátyolt, a mely arcza szűzies pírját takarja. A násznép össszegyült; mindenki melegen kiván üdvöt, tartós boldogságot a szép párnak. De az ő utasait szemeik csak egymást látják! A templom fel van ékesítve virágokkal. Rózsaszínbe öltözött nyoszolyó leányok kísérik boldogsága útjára. Az ősz lelkész oly nyájasan néz reájuk szelíd, komoly szemeivel, s ők elrebegik a „holtomiglan“-t . . . azután először csattan el ajkán annak a csókja, aki most már az ő férjei A férje!.... — — — — A fali óra ütése megzavarja a csendet. Az öreg leány fölnyitja szemeit, az álomkép szétoszlik és előtte áll — az üres hintaszék. A kanári kissé fölriad, azután újra elrejti fejét s tovább bóbiskol; a macska egyet nyújtózik s tovább alszik. A fali óra tizenkettőt ütött. Az ó-év meghalt, — itt az uj esztendő. A kályhában a tűz utolsó szikrája is elhamvad .......... ...............Sötétség —• mindenütt hideg és sötétség. Szilveszteréj regéje. — Próza, költeménybe!!. — Az ősznek levélágyán, uj tavasznak vágyán az idő elpihen. A hóviharnak jöttiben fölcsatangol az erdő vadja, a dermesztő hideg áthatja a lombtalan fáj tartott sudarát, míg vágyva várnák a nap sugarát, ha nehelyhullással, fagyos könyontással elsírja a természet, amit az enyészet hosszú időre elragadt: a hevítő sugarat, a virulást. A hóboritott rét s a pást virágalkotó kedvében — mint tette azt a zölddel régen — most jégvirágokat fakaszt és utánozza a tavaszt. A zúzmarával födött ablakon, mit zord idő a jégvirág-himével bevon, a pisla fény itt-ott kicsillog ; a tiszta égről egy egy csillag halvány sugárban lerezeg, — benn a szobában áldó szeretet örök tüzét ápolgatják, csókjaikkal szitogatják, akik egymást nagyon szeretik — az év alkonyától az év reggelig. Künn a tiszta, fényes, holdvilágos éjjel, szűzi fátylát teregetve széjjel, nem is mutatja, hogy haldoklót fedez, — bár az év utolsó percze ez. A néma csendben a harangszó, tompán ,szertehangzó, az éj óráit megkonditja. A természet kapuja nyitva és a merev, hideg télbe, nem remegve, nem is félve, besurran egy kis gyerek. A fagyos szélben nem is didereg, — bár öltözete csak egy lepel, mely alig takar, alig lep el. Rámosolyog az alvó életre, arcza üdes életkedve ragyog egész lényén. Az éj méla fényén, felhőről lépve felhőre, lesurran a földre. Soha nem is látták, de jöttét repesve várták, akik csalárd életutnak mentén hinni és remélni tudnak. Egyre száll és egyre lejjebb, az életbe egyre beljebb. Mikor éjfélt üt az óra, megállítja egy pár futó szóra egy fehérhaju tisztes aggastyán, — s a kisded, útját abbahagyván, — zöld, lombos ággal, viruló virággal kis kezében, csillogással fénylő szemében — megáll az ággal szemben és hallgat némán, csendben. Az agg megszólal s beszél halk szóval: — Én már megyek s te fölváltsz engem. Ideje is már megpihennem. Hajam már fehér lett, — s mi rajtam fehér lett: az ártatlanság, egykor, —■ lemosta azt az aggkor. Erőm is roskad, s bár szivem nem rosszabb, mert nem tehettem annyi jót, s mert hűn szolgáltam a valót — millióknak ajka átkoz, kevés az áldás a haldokló ágyához. Mint gyermek jöttem, é vig üdvözlés zendült köröttem, üdvriadallal, nagy diadallal fogadták érkezésem! Én a szívverésem minden dobbanását, kezem minden mozdulását az ő javukra szántam, hálájuk nem is vártam. De annyi volt az ember, a vágyuk, reményük egy viharzó tenger, — egyik óhajtá másnak a vesztét, mások a lelküket is pénzen vették, — és élni vágyott mindenik, — (a halált ők nem szeretik), — a hitben vigaszt nem kerestek, ha dőre vágyaiktól elestek. . . . Több volt a vágyok, — s hozzá azoknak száma egyre hágott —mint a menyi kincsem nekem adva volt. ... Oh neked sincsen! S ha nem nyert, a ki mert, — ha bünhödését vette, ki azt kiérdemlette, — ha meghalt, a kinek úgy volt megírva,— ha nem dőlt a sírba, a ki halni vágyott, — átkozták a rosz világot, átkozták az életnek folyását s hogy mily derék soha, de nem látták. Én már megyek, nem is jövök vissza, — emlékemet a múlt felejtő homokja felissza. De várnak téged, van-e reményed, hogy nem térsz igy meg? Oh gyermek hidd meg, téged is csak átok fog kisérni, mig egy ember fog a földön élni! Légy kegyes, szolgáld az örök igét! ... S az örök idő agg kivét a rózsás arczu kisded, mert reményibe konkoly hintett, — csengő kaczajjal lenevette . . . De megrendült felette a föllegek méhéből, a végtelen mélyéből az eltűnt aggnak viszhangos szava, s betelt vele a téli éjszaka: — A mit szóltam, gyermek, fájdalom, igaz, — az emberek dőresége régi, s mindig az . . . Én átéltem azt mind, s tapasztalásán nagyok, — te is utánam jösz majd... Én az ó-év vagyok. És a kicsi gyermek megrendült e szóra, — s a hajnalt hirdető ezer harangszóra, önfeledten virágait, mind mind szétszórta, sok hullott a földre, sárba, porba. Pazar volt, könnyelmű, holnapra nem hagyott, s egyetlenegy napot hintett be virággal, reménnyel és vágygyal. De ezen a napon, a várva-várt holnapon, feléje zendült, fülébe csendült az üdvözlő hozsánna, s ezer áldás szállt reája .. . Aztán egyre vénült, távozni is készült.. . Mily sokan várták az utána jövendőt: Boldog új esztendőt! Ifj Szász Károly csíny elkövetésére, de ő felháborodással utasította vissza ezt az ajánlatot. Hogy mely oldalról tették ezt az ajánlatot, Bratiano ezúttal nem mondta meg, de kétséget nem szenved, hogy a jen csak kívülről és pedig egy Romániával akkortájt kordiába viszonyban álló hatalomtól eredhetett. A nemzeti bank a kormány által hatalmas támogatásban részesül ugyan, a kereskedői világ még sem akarja elhinni, hogy a banknak nincs része a valuta- és kereskedelmi krízis kitörésében, így csak nemrég a galaczi kereskedők intéztek kérvényt a törvényhozó testülethez, kérve, hogy szoríttassék meg a nemzeti bank által forgalomba hozott papírpénz és hozassák be az aranyvaluta. E kérvény tárgyalásakor valószínűleg ismét heves viták fognak keletkezni a parlamentben. A postaintézet fejlődése az erdélyi részekben. Tisztelt szerkesztő úr! A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara utóbbi közgyűlésében levelező tagjává választó nagyszebeni postaigazgató Fellért Ferencz urat, tekintettel azon jelentékeny fejlődésre, amelyet az igazgatósága alatt álló területen a postai intézmény jobbára az ő buzgóságának köszön. Azt hiszem, a nagyközönséget is érdekelni fogják azon adatok, amelyek a fejlődést tanúsítják, s miután az igazgató úr közelebbről egy másik kerület élére jön kinevezve, méltányos dolgot hiszek cselekedni, ha az ő 10 évi működésének főbb eredményeit a következőkben közlöm: Az 1874 ben a postahivatalok száma volt 169, tíz év alatt szaporodott 130-czal, azaz van ma 309. Ezenkívül 20 távírdával jön egyesítve; 1874. előtt egy sem volt. A kincstárilag kezelt postahivatalok száma 5-ről 18 ra emelkedett, s közelebbről még ilyenné átalakult, engedélyezve van még s rövid időn életbe lép 28 postahivatal. A kezelési és igazgatói szolgálatban álló tisztviselők, bijnokok és altisztek száma 131, a levélhordók és szolgáké 101 ; a műszolgálatban levő postamesterek 246; a kiadók, postamesteri segédek 86. A szaporodás 120 személy. A postalegények száma is szaporodott 40-nel, 204-ről 304-re emelkedvén. Hogy a vasút fejlődésével lépést tartott a posta fejlődése, mutatja a szolgálatra használt lovak száma, amely 667-ről 745-re emelkedett, s így a szaporodás 82. Hogy pedig a postaintézmény fejlesztésére fordított költség elég jól kamatolt, kitetszik a bevételek és kiadások összehasonlításából. Tíz év előtt volt a bevétel 382,426 fit. 409 388 a nerv tehát több kiadás 20.962 , 1883 ban pedig bevett a posta 576.221 frtot, kiadott 469.876 frtot, maradt tehát tiszta jövedelem* 106.345 frt, vagyis mig a bevétel 10 év óta 193.794 frtal, tehát 5O°/0-nál többel szaporodott, a kiadás csak 60,488 frtal, vagyis alig 15°/0-kal emelkedett. Gámán Zsigmond XTAFI HIHSK. Kolozsvár, deczember 31. A mai szám tartalma : A főlapon: Az erdélyi részek népesedési, közművelődési, politikai és közgazdasági szempontból. V. Irta: Egy orsz. képviselő. — Horvát tartománygyülés. — Külföld. — A postaintézet fejlődése az erdélyi részekben. Irta: Gámán Zsigmond. — Napi hírek. — Színház, zene. — Tudomány, irodalom. — Gyászrovat. — Törvényszéki csarnok. — Természettudomáyi apróságok. — Idegenek névsora. — Közgazdaság. — Hirdetések. Tárcza: A hintaszék. Rajz Irta: N. I. Szilveszteréji rege. Irta: ifj. Szász Károly. A melléklet tartalma: Magyarország 1884 ben. Halász Sándortól. — Program nabeszéd, mondotta ifj. Zeyk Károly. — A székelyek kitelepítéséről. Dr. Cseh Károlytól. — A Pulszky-jubileum (eredeti tudósítás.) — Bécsi tevé 1 (saját levelezőnktől.) — Baba. Rajzok a gyermekvilágból, képekkel. Tárcza: Mars fiai. — Közli Jakab Elek. — Trim kalandja. Jales Janin után Tussai Gábor. Lapunk előfizetőit tisztelettel kérjük az előfizetési pénzek mielőbbi beküldésére, hogy a lap expediálásában fennakadás ne történjék. Előfizetési árak: Egész évre ...... 16 frt Félévre 8 , Negyedévre 4 „ Egy hóra 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a ,,Magyar Polgár ' kiadóhivatalához Kolozsvártt küldendők. Mutatványszámok — kivánatra — készséggel szolgálunk. * Boldogu kívánunk a „Magyar Polgár“ t. olvasó kon.ivistyének! Hozzon az uj esztendő megnyugvást a küzködőnek, erőt a csüggedőnek, vigaszt a bánatosnak, s kér annyi örömet annak, kinek a lefolyt évben csak öröme volt! * A „Magyar Polgár" mai számát már az uj alakban veszik t. olvasóink. Azt hisszük, hogy e változtatás által közmegelégedésre tettünk eleget azok óhajának, kik az eddigi alakot kifogásolták. A mai számhoz egy iv melléklet van csatolva és — a mint már jelentettük — a szükséghez képest ezután gyakrabban fogunk mellékleteket adni. * A királyné ő felsége br. Kemény Kálmánná, szül. br. Bánffy Polyxena urhölgyet palotahölgygyé nevezte ki. * Mai tárczánkban — a főlapon — új írónő figyelemreméltó első művét mutatjuk be közönségünknek. „A hintaszék“ czimü rajz nem csupán választékos irályával, de hangulatteljességével is írói tehetségre vall s nem látszik meg rajta, hogy első mű. Reméljük, hogy e tollból többször is lesz alkalmunk szépirodalmi dolgozatokat közölni. * Beiratkozások az egyetemen A kolozsvári tud.-egyetem rektora a következő értesítést teszi közzé: A kolozsvári m. kir. Ferencz-József-Aidomány-egyetemen a beiratkozások az 1884/5 ik tanév II ik felére folyó évi január hó 11-én veszik kezdetüket és ugyan e hó 22-ig bezárólag tartanak. Ezen idő elteltével a tanulmányi fegyelmi és fecskepénz szabályzat 22 —25. §fjai értelmében három napig a karhoz, e három nap eltelte után nyolcz napig az egyetem rectorához intézett és az illető tudománykarhoz benyújtott, kellően indokolt kérvényre lehet csak helye az utólagos felvételnek. E három , illetőleg nyolc nap eltelte után, tehát február hó - án túl utólagos felvételnek nincs többé helye, csak reiokivüli esetben intézhető ez iránt folyamodás a nagymáltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kolozsvárit, 1885. január 1. Dr Csiky, e. i. rector. * A városi értékpapirok conversiója ügyében egyik helybeli lap tegnap azt a hirt közölte, hogy a helyi pénzintézetek közül a takarékpénztár, hitelbank és kisegítőpénztár szintén tettek ajánlatokat. E hírrel szemben, illetékes körökből vett informatió alapján, kijelenthetjük, hogy fenti pénzintézetek e művelettől teljesen távol maradtak, s így a legelőnyösebbnek feltüntetett ajánlat azokkal szemben nem is volt felhozható. Részünkről hozzátehetjük, hogy a város csak saját érdekében cselekednék, ha pénzműveleteinél a helyi pénzintézetek iránt nagyobb bizalommal viseltetnék, s miveletei keresztülvitelénél elsősorban e bizalmát érvényesítené. * Piaczunk ma valóságos vásárhoz hasonlított. Iparosaink sátrakat raktak ki s kis karácsony angyalai is megkaphattak mindent, mire szükségük volt. A forgalom meghaladta egy gyöngébb hetivásár forgalmát. * Újév első napján (holnap) a kolozsvári összes üzletek zárva lesznek. * A szegények jó napja Városunk szegényei, kikre egyetemlegesen eddig nagyon kevesen gondoltak, dr. Haller Károly polgármester figyelme és közönségünk áldozatkészsége következtében ez új év alkalmából egy igen jó napban részesültek. Lapunk olvasói ismerik az előzményeket, ismerik polgármesterünk dicséretes eszméjét, valamint azt a készséget is, melylyel közönségünk azt felkarolta. Az adakozások úgy természetben, mint készpénzben szép eredményt mutattak fel, s a szegények házában elhelyezett, valamint a városban künn lakó szegények, kik — mint előre tudhattuk — nagy számmal vannak, ma mindnyájan felgyűltek a városház emeleti tornácztermébe s 4 órakor dr. Haller Károly polgármester felügyelete alatt megkapták a természetben való ajándékot , a pénzsegélyt. Látni kellett volna az örömöt és megelégedést azok arcán, kik ez érzéseket vagy soha nem érezték, vagy régen elfeledték. Hálaszavak és örömkönyeik bizonyára a leghathatósb közbenjárók lesznek, hogy városunk boldog új évet érjen! * A szegények asztala T. Bogdán István úr gyüjtőivén adakoztak a szegények asztalára: Bogdán István 50 kr, Medgyesy L. József 50 kr, Reményik 50 kr, Franklis János 50 kr, Csiky Imre 50 kr, Gámenczy János 50 kr, G. A. 20 kr, Weisz József 50 kr, Csíki Lukács 20 kr, Tamási B. 30 kr, Adtam 20 kr, Strazinger G. 50 kr, Keil és Tókos 1 frt, Kohn Lajos 20 kr, Valaki 10 kr, Csapó-czég 50 kr, Gajzágó István 30 kr, Demjén László 30 kr, Polcz Albert 50 kr, Tauffer Géza 50 kr, Czecz Jenő 20 kr, Novák Viktor 40 kr, Maksay és Baké 50 kr, Sárga Kristóf 30 kr, Stein és Gámenczy 30 kr, Valaki 30 kr, Biasini Sándor 50 kr, Puskás Béla 30 kr, Gergely Ferencz 40 kr, Flórián-testvérek 30 kr, Tauffer József 50 kr, Papp Kristóf 20 kr, Király és Császár 20 kr, HutHesz K. 50 kr, Demeter József 50 kr, Fröhlich Árpád 20 kr, Nemessányi Sándor 20 kr, Ürmösi Lajos 20 kr, Poszler Gyula 30 kr, L. Meskó 30 kr, Hirschfeld Sándor 30 kr. Összesen 15 frt 20 kr. Az elnöki iroda idén újabban adakoztak: Dr. Bakonyi József 1 frt, Enstrasser Benedekné 1 frt, Ransburg Adolfné 1 frt, Zeyk Dániel 5 frt, Gundhart Lipót 1 frt, Sipos Gábor 1 frt. Medgyesy L. József 9 drb főrevaló, 12 drb zsebkendő, Szongott Gerő 4 drb zsebkendő, ifjabb Csiky József 6 drb zsebkendő, Tamási Tamásáé és Tamási Bogdánná 6 drb téli kendő, 12 méter szoknyának való, Király és Császár 14 drb zsebkendő, Sárga Kristóf 12 drb törülköző, 12 drb zsebkendő, Meskó L. 4 drb törülköző kendő, Bogdán István 6 törülköző, 6 zsebkendő, 2 főrevaló kendő, Gajzágó István 6 törülköző, 4 zsebkendő, ifj. Sürmosy Lajos 3 drb törülköző kendő. * Egyetemi bál A kolozsvári tud.egyetemi kör javára február 14-én a városi „Vigadó“ termében zártkörű tánczvigalom rendeztetik. A rendező bizottság névsora a következő: Matolay Károly elnök, Matskásy András alelnök, Deák Berezs alelnök, Tamásy Péter pénztárnok, Koszta Gábor ellenőr, Esterházy László ellenőr, Malonyay Dezső jegyző, Andrássy Péter, Bakó Károly, Both István, Chyzer Kálmán, Gálffy Kálmán, Haller Gábor, Haller Rudolf, Hüger József, Künle Tivadar, Solosváry Aladár, Lévay Ede, Reviczky István, Simai Miklós, Sinkovics Ottó, Szigethy Miklós, Tamásy István, gr. Teleki László, Técsy Kálmán, gr. Toldalagi László, Vízi Árpád, biz. tagok. — Személyjegy 3 frt; családjegy 2 személyre 5 frt; 3 személyre 7 frt; 4 személyre 9 frt; — ablakjegy I. sor 4 frt; II. sor 3 frt; — számozott erkélyülés I. sor 3 frt; II. sor 2 frt; — a baloldali karzat, egyetemi hallgatóknak, 1 frt; az egyet. kör tagjainak 50 kr. Jegyek válthatók a tánczvigalom napján d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig a „Nemzeti szálloda“ 8-ik számú szobájában, este a helyszínén. Felülfizetéseket köszönettel fogad és kit nyugtáz a rendezőség. * Igen díszes bútorzatot láthattun tegnap színpadunkon, az „Egy asszony történite“ premiere-jén. Ennyi ízléssel, fénynyel keresdezett úri szalon, ily értékes bútorokkal, mé sohasem volt a kolozsvári színpadon. Beillené különben akármelyik nagyvárosi színpadra is, bútorzathoz megfelelő díszlet van készítve. szokatlan, fényes kiállítás — melyet, az igazgatóság dicséretére legyen mondva, semmi szintaj reklám nem előzött meg, — annyira meglepte közönségét, hogy a függöny felhúzása után öt kéntelenül tapsba tört ki. Az igazgatóságot ebben különösen a tevékeny titkárt, Sándor József urat elismerés illeti azért, hogy a díszlete és bútorzat megfelelő kiegészítésével is emelik színpadi előadások külső értékét. Hány jelenetnek, sőt egész daraboknak van ártalmára a pritív kiállítás, mely megrontja az illuziót. Eddigelé ilyesmire kevés gondot fordítottak szinhájunknál; mikor fordítottak is, többnyire hibásan ízléstelenül tették, vagy félmunkát végeztek. A tegnapi szép szalon díszletnél egyedül csak a zongora volna kifogásolható, melyet szintén ujjal szebbel kellene kicserélni. * A korcsolyázó-egylet titkára tudatja, hogy a sétatéri tavon a korcsolyázó ma újólag megnyittatott. A szokáso szerdai zene ma elmaradt, de holnap, újév napján, zene lesz. A karácsonyról elmaradt verseny pedig — kedvező idő esetén és ha jég is alkalmas lesz — január 4-én, vasárnap fog megtartatni. * Kéregetők és koldusok állják járókelők útját s tolakodnak a magánházakhoz városszerte. Ha már ma igy van, mi les még holnap! Felhívjuk reájuk a rendőrség fgyelmét. * A „Tengeri-hán*' únpadou j s.-szentgyörgyi nőegylet va eszélyén rend kívüli élvezetben részesiá . köz ir lég Arany « „Tengeri-hántás“ ez. ball.’ it matták be közönségeik . „.nt dara^c.. J ■ így öreg gada besz , e a nila tenget tatással foglalkoz lányoknak és legényekne Miéi tulajdonki penisein M a i k Jó zsef ismertei a n. .■ 't szapadon foly cselekmény és képletek *. . en megérthető legyenek. Az előad @ na ' jói síké,ölt és kilönösen a képletek kt tette! frappáns hatást. * Meginvitált farkasok Karácson másodnapján négy czikmántori igény az erdőn keresztül Fületelke felé tartott. Mit a négy fel volt fegyverkezve. Útközben — mit lapunknak írják — egyik jó kedvű suhanci trifából utánozni kezdette a farkasok hangját. Min egy válaszul csakhamar valódi farkas-üvölti hangzott az erdő különböző pontjairól s azonban rá nyolcz oldas fogta körül a legényeken Lehet képzelni, hogy az ekként emberpecsenyért egyenesen meginvitált fenevadakat milyen rérülettel fogadták a vendéghivók. Az egyiknek szerencsére nem szállt inába a bátorsága, bánén hirtelen felkapta puskáját s egy farkast lelőtt A többi ordas most az elesettre rohant , mi ezt marczangolták, Fületelke felől egy lakodalmi menet érkezett, melynek zajára a farkasok szétszaladtak. A lakodalmasok aztán magukba vitték Czíkmántorra a négy legényt, kik bizonyonyosan nem fognak többé tél idején, erdő közepében, farkast invitálni. A farkasok különben ama vidéken nagyon el vannak szaporodva, alig múlik hét, hogy egyik-másik községből ik ne érkezzék garázdálkodásaikról. Ennek daczára nem lehet kieszközölni, hogy hivatalos hajtóvadászatok rendeztessenek. * Rablótámadás. Szász-nádasi levelezőnk írja, hogy két ottani jómódú szász paraszt név szerint: Kaiser Mihály és Baier János, f. hr 2- én Fületelkéről hazafelé menvén, az utói megtámadták Szabó János fületelki lakost, s előbb elmondotta volt nekik, hogy 60 frt készpénz van nála. Félholtra verték a szegény embert s igy akarták kényszeríteni, hogy adja eli a pénzét. Eközben Czikmántor felől utasok közeledtek, mire Kaiser és Baier az erdő sürűjéb menekültek. A pénzt nem vehették el, de Szabó Jánost annyira összeverték, hogy kevés remény van életéhez. A sebesültet a czikmántornal hazaszállították. Levelezőnk hozzáteszi, hogy mindkét tettes szabad lábon van ; sem a szolgabírósághoz, sem az illetékes járásbírósághoz feljelentés nem létetett. Hallomás szerint béktéli kísérletek folynak a sebesült s a tettesek között. Érdekes, hogy a tettesek közti Kaiser ez év folytán esküdt volt Szász-Nádason tehát elöljárósági személy. * A kis czimbalmosok, Kovács Dezső és Ilona, tegnap néhány egyetemi tanár előt produkálták magukat, elismerést nyerve. A testvérpár, kívánatra, magánházakhoz is elmegy játszani. Ma a „Pannónia“ éttermében adnak esélyt. * Összerogyott az utczán ma délelőtt egy nő, s mire kórházba szállították, meghalt. Az illető cseléd volt egy magánháznál. * Marosvásárhelyről decz. 30-tól a következő sorokat vettük: Marosvásárhely sz kkr. város törvényhatósági bizottsága ma d.él 3 órakor tartott rendes közgyűlésén Györi Pető köz- és váltóügyvédet választotta meg polgármesternek a lemondott Borosnyai Pál helyére. Györfi a gyűlésteremben le is tette a polgári és hivatalos esküt. Állomását 1885. január 1-én foglalja el. — Dr. Antal Lászl városi főorvos temetésére Szász Domokos erdélyi ref. püspök helyettes Kolozsvárról a dél vonaton megérkezett. A boldogult koporsóján töméntelen koszorút helyezett a közrészvét, s temetésre Hegedűs Lajos és Incze Jáno gerendi és szászvárosi lelkészeket is várják, min családtagokat. * A szászvárosi magyar polgári olvasó kör decz. 22 én tartotta évi rendes közgyűlését, melyen a tisztújítás is megtörtént. A eredmény a következő: Elnök Dr. Lészay László. Alelrtök Dr. Geiszter Sándor. Igazgató Fülő Géza. Gazda Bágya Zsigmond. Jegyző Derai Pál. Pénztárnok Bocz Sámuel. Könyvtárnok Veress Zoltán. * Ruhakiosztás. A marosludasi állam iskola gondnoksága 17 szegény tanuló gyermeket látott el téli ruházattal. E hó 21 dikén a egész gondnokság jelenlétében történt a kiosztás a szegény gyermekek nagy öröme és hálálkodása közt.