Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)

1885-01-01 / 1. szám

zök megszerzésének ügye itt a k­ö­z­­pontban az összes egyletek küldöt­tei által vitattassanak meg s ekként találtassák med, hogy, ha már megkezdjük a munkát, azt sikeresen is folytathassuk. Milliók­ra van szükség s ma még alig vagyunk az eze­­reknél. Az egyletek derék vezetőinek ily köz­ponti tanácskozás mielőbbi megtartását ajánljuk figyelmükbe. A miniszterelnök az országgyűlés két há­zának január hóban tartandó első ülései egyi­kében fogja indítványozni, hogy küldjön ki az országgyűlés egy tizenkét tagú regnico­­láris bizottságot, mely a horvát tarto­­mánygyűlés által kiküldendő hasonló bizottság­gal együtt eszközölje a kiegyezési törvénynek horvát részről annyira sürgetett világos értelme­zését. Itt végre alkalom fog nyitni arra, hogy a horvátok összes kívánalmaikat, melyeknek telje­sítését a fennálló törvények folyományaként kö­vetelik, formulázzák. A cholera megszűnése. A belügyminiszter közrendeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy miután a cholerajárvány úgy Olasz-, mint Francziaországban teljesen megszűnt, s ekként a járvány behurczolásának veszélyétől többé nem kell tartani, a Francziaország irányában elrendelt óvintézkedések s az onnan jövő utasokra nézve elrendelt orvosi felügyelet e hó végével megszün­tetendők. Egy alkalommal azonban felhívta a mi­niszter a törvényhatóságokat, hogy azon óvintéz­kedéseket és rendszabályokat, a­melyek a járvá­nyok meggátlására általában mindenkor szüksé­gesek, a jövőben is rendeljék el és azok pontos megtartását szigorúan ellenőrizzék. Horvát tartománygyűlés. A tartománygyűlés tegnapi ülésén Hrvat Mirko elnök bejelenti, hogy a költségvetési bi­zottság a kormány által kért indemnityre vo­natkozó jelentését előterjesztette; a jelentés, mely az indemnity megadását indítványozza, a legkö­zelebbi ülés napirendjére tűzetett ki. Erre a regnikoláris küldöttség tagjainak megválasztatása következett. A független­ pártiak közül csak Kamenár és Zorics voltak jelen, de a szavazásban nem vettek részt. Megválasztottak: Kresztics Miklós, Vuko­­tinovics, Pejacsevics László gróf, Zsivkovics bá­ró, Miskatovics, Schram, báró I­ácy, Milekics, Sperecz, Subotics, Josipovics, T­ropoljei gróf és Gyu­rgye­vics Vaza. Elnök kéri a ház meghatalmazását arra nézve, hogy a tartománygyűlés újévi üdvözleteit a Fel­ségekhez juttathassa. Élénk zsi­­ó-kiáltások közt megadatik. Elnök a legközelebbi ülést január 2-ára tűzte ki. Ezzel az ülés véget ért. Külföld. A romjitS­llómaiák válaszfelirata, mint Lu­­karestból-ifjak, e hó 21-én adatott át a király­nak. A válaszfelirat tartalma tulajdonképen csak parafrázisa a november 27-én tartott trónbe­szédnek; a felirat kimondja, hogy a román tör­vényhozó testületek teljesen egyetértenek azzal, a­mit a király mondott az újonnan alakult ka­marákhoz intézett beszédében, s az ellenzék ép ezért igen hevesen támadta meg e feliratot. Cor­galniceanu különösen azt fájlalja, hogy a felirati vita alkalmával az ifjú konzervatívok is a több­séggel tartottak. De öt órán át tartott beszédé­ben nem tudta elfelejteni az a kis csoport, mely Cogolniceanu és Demeter Bratiano vezetése alatt elszakadt a liberális párttól, mily izoláltan áll. Figyelemreméltó azonban Bratiano miniszterel­nöknek az a nyilatkozata, melylyel arra a szem­rehányásra válaszolt, hogy Romániát jelenlegi kormánya a reakczió ösvényére vezeti. A­meddig Károly király ül Románia trónján, addig az or­szág alkotmánya minden támadás ellen védve van. Midőn a király győzelmes hadserege élén visszatért Bulgáriából, rá akarták venni állam­mely édes emlék derűre. Eszébe jut utolsó szerelme, az utolsó, a ki őt igazán szerette! Oly szép, nemes, komoly férfia volt. Dél­­czeg alak, szelíd, vonzó arcz, nyílt, eszes hom­lok ; egyszerű, mesterkéletlen modora, egész ne­mes, fenkölt lénye ékesen szólott szerelméről, mielőtt még szavakba foglalta volna vallomását. S közeledtére ez a szív, a­melynek léte­zését annyiszor megtagadták, mintha újra meg­rezzent volna, mint egykoron; mintha jégkérge olvadni kezdett volna egy édes, bűbájos érzés melegétől. Szerelem volt­­ ez? A férfiú vagyontalan volt, de képes magá­nak olyan állást kivívni, a­melylyel azt, a kit lelke mélyéből szeret, s nejévé akar tenni, ha nem is pompában, de kényelemben, megelége­désben tarthatja el Hanem le kellene mondania mindazon fényes tervről, gazdagságról, ragyogás­ról, a melynek délibábos tündérkéje eddig be­töltötte egész valóját, — s e helyett megelé­gednie a csöndes, egyszerű családi tűzhely mele­gével, egy kedves, szeretett férj oldalán, a­ki még gondolatát is ellesi. Az okoskodás erős tusát vívott a szív­­vel, egy végső, kétségbeesett harcrot. Várjon melyik fog győzni ? Menthető-e még ez a gyön­ge, erőtlen szív?! Egy délutánon ismét együtt voltak. A lány merengően, szótalanul ült a hintaszékben s fejét annak támlájára hajtotta. Szerelmese föléhajolt s csöndesen ringázta. A szive úgy remegett, feje kábult! „Szeretlek, susogta az ifjú, akarsz-e az enyém, az én mindenségem lenni ?“ Már csaknem engedett a varázsnak, a­mely hálójába vonta ér­zékeit. Ellenállhatlan hatalom készté azt monda­ni: „Szeretlek, végtelenül, örökké é­s aztán reá­borulni e hű kebelre .... De erőszakosan kisza­kíti magát a bűbáj hatalmából. Hát hiában küz­dött volna mindeddig, hát egyszerre vége legyen mindennek? Nem, nem teheti! S azt felelte az ifjúnak, hogy becsüli, szü­reti , de egymáséi nem lehetnek soha; mindket­ten vagyontalanok, s igy oktalanság volna sze­relemre gondolniok. Az ifjú elment, nem tért vissza soha töb­bóta előkelő állású úr lett belőle, a­kit aki becsül, szeret nemes jelleméért,­­ ha akkor másképen felelt volna! Ha azt mondta volna : „Szeretlek, a tiéd leszek,meg­osztom veled sorsomat, részesed leszek az élet küzdelmeiben és örömeiben!...“ . . . . S a szegény nő elképzeli, mintha mind­ez máskép történt volna. Ők jegyesek lettek, kimondhatlanul boldog időket töltenek együtt. Végre eljő a szent nap, az esküvő napja, amely egész életre összekapcsolja szíveiket. Mindenki részt vesz örömükben; a hozzátartozók szemei­ben örömkönyük csillognak. Leánytársnői öl­töztetik az ünnepélyes pillanatra. Szép, hófehér ruhát adnak reá; fekete fürtéi közé tűzik a fe­hér myrtus koszorút, s a hosszú fehér fátyolt, a mely arcza szűzies pírját takarja. A násznép ös­s­szegyült; mindenki melegen kiván üdvöt, tartós boldogságot a szép párnak. De az ő u­tasait sze­meik csak egymást látják! A templom fel van ékesítve virágokkal. Rózsaszínbe öltözött nyo­­szolyó leányok kísérik boldogsága útjára. Az ősz lelkész oly nyájasan néz reájuk szelíd, komoly szemeivel, s ők elrebegik a „holtomiglan“-t . . . azután először csattan el ajkán annak a csókja, a­ki most már az ő férjei A férje!.... — — — — A fali óra ütése megzavarja a csendet. Az öreg leány fölnyitja szemeit, az álomkép szétoszlik és előtte áll — az üres hintaszék. A kanári kissé fölriad, azután újra elrejti fejét s tovább bóbiskol; a macska egyet nyújtó­zik s tovább alszik. A fali óra tizenkettőt ütött. Az ó-év meg­halt, — itt az uj esztendő. A kályhában a tűz utolsó szikrája is el­hamvad .......... ...............Sötétség —• mindenütt hideg és sötétség. Szilveszteréj regéje. — Próza, költeménybe!!. — Az ősznek levélágyán, uj tavasznak vágyán az idő elpihen. A hóviharnak jöttiben fölcsatan­gol az erdő vadja,­­ a dermesztő hideg át­hatja a lombtalan fáj tartott sudarát, míg vágy­­va­ várnák a nap sugarát, ha nehelyhullással, fa­gyos könyontással elsírja a természet, a­mit az enyészet hosszú időre elragadt: a hevítő sugarat, a virulást. A hóboritott rét s a pást virágalkotó kedvében — mint tette azt a zölddel régen — most jégvirágokat fakaszt és utánozza a tavaszt. A zúzmarával födött ablakon, mit zord idő a jég­virág-himével bevon, a pisla fény itt-ott kicsillog ; a tiszta égről egy egy csillag halvány sugárban lerezeg, — benn a szobában áldó­ sze­­retet örök tüzét ápolgatják, csókjaikkal szito­­gatják, a­kik egymást nagyon szeretik — az év alkonyától az év­ reggelig. Künn a tiszta, fényes, holdvilágos éjjel, szűzi fátylát teregetve széjjel, nem is mutatja, hogy haldoklót fedez, — bár az év utolsó percze ez. A néma csendben a harangszó, tompán ,szertehangzó, az éj óráit megkonditja. A ter­mészet kapuja nyitva és a merev, hideg télbe, nem remegve, nem is félve, besurran egy kis gyerek. A fagyos szélben nem is didereg, — bár öltözete csak egy lepel, mely alig takar, alig lep el. Rámosolyog az alvó életre, arcza üde­s életkedve ragyog egész lényén. Az éj méla fé­nyén, felhőről lépve felhőre, lesurran a földre. Soha nem is látták, de jöttét repesve vár­ták, a­kik csalárd életutnak mentén hinni és remélni tudnak. Egyre száll és egyre lejjebb, az életbe egy­re beljebb. Mikor éjfélt üt az óra, megállítja egy pár futó szóra egy fehérhaju tisztes aggastyán, — s a kisded, útját abbahagyván, — zöld, lombos ág­gal, viruló virággal kis kezében, csillogással fény­lő szemében — megáll az ággal szemben és hall­gat némán, csendben. Az agg megszólal s beszél halk szóval: — Én már megyek s te fölváltsz engem. Ideje is már megpihennem. Hajam már fehér lett, — s mi rajtam fehér lett: az ártatlanság, egy­kor, —■ lemosta azt az aggkor. Erőm is roskad, s bár szivem nem rosszabb, mert nem tehettem annyi jót, s mert hűn szolgáltam a valót — millióknak ajka átkoz, kevés az áldás a hal­dokló ágyához. Mint gyermek jöttem, é vig üdvözlés zendült köröttem, üdvriadallal, nagy diadallal fogadták érkezésem­! Én a szívverésem minden dobbanását, kezem minden mozdulását az ő javukra szántam, hálájuk nem is vártam. De annyi volt az ember, a vágyuk, reményük egy viharzó tenger, — egyik óhajtá másnak a vesz­tét, mások a lelküket is pénzen vették, — és él­ni vágyott mindenik, — (a halált ők nem sze­retik), — a hitben vigaszt nem kerestek, ha dőre vágyaiktól elestek. . . . Több volt a vágyok, — s hozzá azoknak száma egyre hágott —mint a menyi kincsem nekem adva volt. ... Oh ne­ked sincsen! S ha nem nyert, a ki mert, — ha bünhödését vette, ki azt kiérdemlette, — ha meghalt, a kinek úgy volt megírva,— ha nem dőlt a sírba, a ki halni vágyott, — átkozták a rosz világot, átkozták az életnek folyását s hogy mily derék soha, de nem látták. Én már me­gyek, nem is jövök vissza, — emlékemet a múlt felejtő homokja felissza. De várnak téged, van-e reményed, hogy nem térsz igy meg? Oh gyer­mek hidd meg, téged is csak átok fog kisérni, mig egy ember fog a földön élni! Légy kegyes, szolgáld az örök igét! ... S az örök idő agg kivét a rózsás ar­­czu kisded, mert reményibe konkoly hintett, — csengő kaczajjal lenevette . . . De megrendült felette a föllegek méhéből, a végtelen mélyéből az eltűnt aggnak viszhan­­gos szava, s betelt vele a téli éjszaka: — A mit szóltam, gyermek, fájdalom, igaz, — az emberek dőresége régi, s mindig az . . . Én átéltem azt mind, s tapasztalásán nagyok, — te is utánam jösz majd... Én az ó-év vagyok. És a kicsi gyermek megrendült e szóra, — s a hajnalt hirdető ezer harangszóra, önfeledten virágait, mind mind szétszórta, sok hullott a föld­re, sárba, porba. Pazar volt, könnyelmű, holnap­ra nem hagyott, s egyetlen­egy napot hintett be virággal, reménnyel és vágygyal. De ezen a napon, a várva-várt holnapon, feléje zendült, fülébe csendült az üdvözlő ho­zsánna, s ezer áldás szállt reája .. . Aztán egyre vénült,­­ távozni is ké­szült.. . Mily sokan várták az utána jövendőt: Boldog új esztendőt! Ifj Szász Károly csíny elkövetésére, de ő felháborodással utasítot­ta vissza ezt az ajánlatot. Hogy mely oldalról tették ezt az ajánlatot, Bratiano ezúttal nem mondta meg, de kétséget nem szenved, hogy a jen csak kívülről és pedig egy Romániával ak­kortájt kordiába viszonyban álló hatalomtól ered­hetett.­­ A nemzeti bank a kormány által ha­talmas támogatásban részesül ugyan, a keresk­e­dői világ még sem akarja elhinni, hogy a bank­nak nincs része a valuta- és kereskedelmi krí­zis kitörésében, így csak nemrég a galaczi ke­reskedők intéztek kérvényt a törvényhozó testü­lethez, kérve, hogy szoríttassék meg a nemzeti bank által forgalomba hozott papírpénz és ho­zassák be az aranyvaluta. E kérvény tárgyalása­kor valószínűleg ismét heves viták fognak ke­letkezni a parlamentben. A postaintézet fejlődése az er­délyi részekben. Tisztelt szerkesztő úr! A kolozsvári keres­kedelmi és iparkamara utóbbi közgyűlésében le­velező tagjává választó nagy­szebeni postaigaz­­gató Fellért Ferencz urat, tekintettel azon jelen­tékeny fejlődésre, a­melyet az igazgatósága alatt álló területen a postai intézmény jobbára az ő buzgóságának köszön. Azt hiszem, a nagykö­zönséget is érdekelni fogják azon adatok, a­me­lyek a fejlődést tanúsítják, s miután az igazga­tó úr közelebbről egy másik kerület élére jön kinevezve, méltányos dolgot hiszek cselekedni, ha az ő 10 évi működésének főbb eredményeit a következőkben közlöm: Az 1874 ben a postahivatalok száma volt 169, tíz év alatt szaporodott 130-czal, azaz van ma 309. Ezenkívül 20 távírdával jön egyesítve; 1874. előtt egy sem volt. A kincstárilag kezelt postahivatalok száma 5-ről 18 ra emelkedett, s közelebbről még ilyenné átalakul­t, engedélyez­ve van m­ég s rövid időn életbe lép 28 postahi­vatal. A kezelési és igazgatói szolgálatban álló tisztviselők, bijnokok és altisztek száma 131, a levélhordók és szolgák­é 101 ; a műszolgálatban levő postamesterek 246; a kiadók, postamesteri segédek 86. A szaporodás 120 személy. A posta­legények száma is szaporodott 40-nel, 204-ről 304-re emelkedvén. Hogy a vasút fejlődésével lépést tartott a posta fejlődése, mutatja a szolgálatra használt lovak száma, a­mely 667-ről 745-re emelkedett, s így a szaporodás 82. Hogy pedig a postaintézmény fejlesztésére fordított költség elég jól kamatolt, kitetszik a bevételek és kiadások összehasonlításából. Tíz év előtt volt a bevétel 382,426 fit. 409 388 a n­e­rv tehát több kiadás 20.962 , 1883 ban pedig bevett a posta 576.221 frtot, kiadott 469.876 fr­tot, maradt tehát tiszta jövedelem* 106.345 frt, vagyis mig a bevétel 10 év óta 193.794 frtal, tehát 5O°/0-nál többel sza­porodott, a kiadás csak 60,488 frtal, vagyis alig 15°/0-kal emelkedett. Gámán Zsigmond XTAFI HIHSK. Kolozsvár, deczember 31. A mai szám tartalma : A főlapon: Az erdélyi részek népesedési, közmű­velődés­i, politikai és közgazdasá­gi szempontból. V. Irta: Egy orsz. képvise­lő. — Horvát tartománygyülés. — Külföld. — A postaintézet fejlődése az erdélyi részekben. Irta: Gámán Zsigmond. — Napi hírek. — Színház, zene. — Tudomány, iroda­lom. — Gyászrovat. — Törvényszéki csarnok. — Természettudomáyi apróságok. — Idegenek névsora. — Közgazdaság. — Hirdetések. Tárcza: A hintaszék. Rajz Irta: N. I. Szilveszteréji rege. Irta: ifj. Szász Károly. A melléklet tartalma: Magyarország 1884 ben. Halász Sándortól. — Program na­bes­zéd, mondotta ifj. Zeyk Károly. — A székelyek kitelepítéséről. Dr. Cseh Károlytól. — A P­u­l­s­z­k­y-j­u­b­i­l­e­u­m (erede­ti tudósítás.) — Bécsi t­e­vé 1 (saját levelezőnk­től.) — Baba. Rajzok a gyermekvilágból, képekkel. Tárcza: Mars fiai. — Közli Jakab Elek. — Trim kalandja. Jales Janin után Tussai Gábor. Lapunk előfizetőit tisztelettel kérjük az előfizetési pénzek mielőbbi beküldésére, hogy a lap expediálásában fennakadás ne történjék. Előfizetési árak: Egész évre ...... 16 frt Félévre 8 , Negyedévre 4 „ Egy hóra 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a ,,Magyar Polgár ' kiadóhivatalához Kolo­zsvártt küldendők. Mutatványszámok — kivánatra — kész­séggel szolgálunk. * Boldog­u kívánunk a „Magyar Polgár“ t. olvasó kon.ivistyének! Hozzon az uj esztendő megnyugvást a küzködőnek, erőt a csüggedőnek, vigaszt a bánatosnak, s kér annyi örömet annak, kinek a lefolyt évben csak örö­me volt! * A „Magyar Polgár" mai számát már az uj alakban veszik t. olvasóink. Azt hisszük, hogy e változtatás által közmegelégedésre tet­tünk eleget azok óhajának, kik az eddigi ala­kot kifogásolták. A mai számhoz egy iv mellék­let van csatolva és — a mint már jelentettük — a szükséghez képest ezután gyakrabban fogunk mellékleteket adni. * A királyné ő felsége br. Kemény Kálmánná, szül. br. Bánffy Polyxena urhölgyet palotahölgygyé nevezte ki. * Mai tárczánkban — a főlapon — új írónő figyelemreméltó első művét mutatjuk be közönségünknek. „A hintaszék“ czimü rajz nem csupán választékos irályával, de han­­gulatteljességével is írói tehetségre vall s nem látszik meg rajta, hogy első mű. Reméljük, hogy e tollból többször is lesz alkalmunk szép­irodalmi dolgozatokat közölni. * Beiratkozások az egyetemen A kolozsvári tud.-egyetem rektora a következő ér­tesítést teszi közzé: A kolozsvári m. kir. Fe­­rencz-József-Aidomány-egyetemen a beiratkozá­sok az 1884/5 ik tanév II ik felére folyó évi ja­nuár hó 11-én veszik kezdetüket és ugyan e hó 22-ig bezárólag tartanak. Ezen idő elteltével a tanulmányi­ fegyelmi és fecskepénz szabályzat 22 —25. §fj­ai értelmében három napig a karhoz, e három nap eltelte után nyolcz napig az egye­tem rectorához intézett és az illető tudomány­karhoz benyújtott, kellően indokolt kérvényre lehet csak helye az utólagos felvételnek. E há­rom , illetőleg nyolc­ nap eltelte után, tehát február hó - án túl utólagos felvételnek nincs többé helye, csak rei­okivü­li esetben intézhető ez iránt folyamodás a nagym­áltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kolozsvárit, 1885. január 1. Dr Csiky, e. i. rector. * A városi értékpapirok conver­­siója ügyében egyik helybeli lap tegnap azt a hirt közölte, hogy a helyi pénzintézetek közül a takarékpénztár, hitelbank és kisegítőpénztár szintén tettek ajánlatokat. E hírrel szemben, il­letékes körökből vett informatió alapján, kije­lenthetjük, hogy fenti pénzintézetek e művelet­től teljesen távol maradtak, s így a legelőnyö­sebbnek feltüntetett ajánlat azokkal szem­ben nem is volt felhozható. Részünkről hozzá­tehetjük, hogy a város csak saját érdekében cse­lekednék, ha pénzműveleteinél a helyi pénzinté­zetek iránt nagyobb bizalommal viseltetnék, s miveletei keresztülvitelénél első­sorban e bizal­mát érvényesítené. * Piaczunk ma valóságos vásárhoz ha­sonlított. Iparosaink sátrakat raktak ki s kis karácsony angyalai is megkaphattak mindent, mire szükségük volt. A forgalom meghaladta egy gyöngébb hetivásár forgalmát. * Újév első napján (holnap) a kolozs­vári összes üzletek zárva lesznek. * A szegények jó napja Városunk szegényei, kikre egyetemlegesen eddig nagyon kevesen gondoltak, dr. Haller Károly polgár­­mester figyelme és közönségünk áldozatkészsége következtében ez új év alkalmából egy igen jó napban részesültek. Lapunk olvasói ismerik az előzményeket, ismerik polgármesterünk dicsére­tes eszméjét, valamint azt a készséget is, mely­lyel közönségünk azt felkarolta. Az adakozások úgy természetben, mint készpénzben szép ered­ményt mutattak fel, s a szegények házában el­helyezett, valamint a városban künn lakó sze­gények, kik — mint előre tudhattuk — nagy számmal vannak, ma mindnyájan felgyűltek a városház emeleti tornácztermébe s 4 órakor dr. Haller Károly polgármester felügyelete alatt meg­kapták a természetben való ajándékot , a pénz­segélyt. Látni kellett volna az örömöt és meg­elégedést azok arc­án, kik ez érzéseket vagy so­ha nem érezték, vagy régen elfeledték. Hálasza­va­k és örömkönyeik bizonyára a leghathatósb közbenjárók lesznek, hogy városunk boldog új évet érjen! * A szegények asztala T. Bogdán István úr gyüjtőivén adakoztak a szegények asz­talára: Bogdán István 50 kr, Medgyesy L. Jó­zsef 50 kr, Reményik 50 kr, Franklis János 50 kr, Csiky Imre 50 kr, Gámenczy János 50 kr, G. A. 20 kr, Weisz József 50 kr, Csíki Lukács 20 kr, Tamási B. 30 kr, Adtam 20 kr, Strazin­­ger G. 50 kr, Keil és Tókos 1 frt, Kohn Lajos 20 kr, Valaki 10 kr, Csapó-czég 50 kr, Gajzágó István 30 kr, Demjén László 30 kr, Polcz Al­bert 50 kr, Tauff­er Géza 50 kr, Czecz Jenő 20 kr, Novák Viktor 40 kr, Maksay és Baké 50 kr, Sárga Kristóf 30 kr, Stein és Gámenczy 30 kr, Valaki 30 kr, Biasini Sándor 50 kr, Puskás Béla 30 kr, Gergely Ferencz 40 kr, Flórián-test­­vérek 30 kr, Tauffer József 50 kr, Papp Kristóf 20 kr, Király és Császár 20 kr, HutHesz K. 50 kr, Demeter József 50 kr, Fröhlich Árpád 20 kr, Nemessányi Sándor 20 kr, Ürmösi Lajos 20 kr, Poszler Gyula 30 kr, L. Meskó 30 kr, Hirsch­feld Sándor 30 kr. Összesen 15 frt 20 kr.­­ Az elnöki iroda idén újabban adakoztak: Dr. Bakonyi József 1 frt, Enstrasser Benedekné 1 frt, Ransburg Adolfné 1 frt, Zeyk Dániel 5 frt, Gundhart Lipót 1 frt, Sipos Gábor 1 frt.­­ Medgyesy L. József 9 drb főrevaló, 12 drb zseb­kendő, Szongott Gerő 4 drb zsebkendő, ifjabb Csiky József 6 drb zsebkendő, Tamási Tamásáé és Tamási Bogdánná 6 drb téli kendő, 12 méter szoknyának való, Király és Császár 14 drb zseb­kendő, Sárga Kristóf 12 drb törülköző, 12 drb zsebkendő, Meskó L. 4 drb törülköző kendő, Bogdán István 6 törülköző, 6 zsebkendő, 2 fő­revaló kendő, Gajzágó István 6 törülköző, 4 zsebkendő, ifj. Sürmosy Lajos 3 drb törülköző kendő. * Egyetemi bál A kolozsvári tud.­egyetemi kör javára február 14-én a városi „Vi­gadó“ termében zártkörű tánczvigalom rendez­­tetik. A rendező­ bizottság névsora a következő: Matolay Károly elnök, Matskásy András alelnök, Deák Berezs alelnök, Tamásy Péter pénztárnok, Koszta Gábor ellenőr, Esterházy László ellenőr, Malonyay Dezső jegyző, Andrássy Péter, Bakó Károly, Both István, Chyzer Kálmán, Gálffy Kál­mán, Haller Gábor, Haller Rudolf, Hüger József, Kün­le Tivadar, S­olosváry Aladár, Lévay Ede, Reviczky István, Simai Miklós, Sinkovics Ottó, Szigethy Miklós, Tamásy István, gr. Teleki László, Técsy Kálmán, gr. Toldalagi László, Vízi Árpád, biz. tagok. — Személyjegy 3 frt; csa­ládjegy 2 személyre 5 frt; 3 személyre 7 frt; 4 személyre 9 frt; — ablakjegy I. sor 4 frt; II. sor 3 frt; — számozott erkélyülés I. sor 3 frt; II. sor 2 frt; — a baloldali karzat, egyetemi hallgatóknak, 1 frt; az egyet. kör tagjainak 50 kr. Jegyek válthatók a tánczvigalom napján d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig a „Nemzeti szál­loda“ 8-ik számú szobájában, este a helyszínén. Felülfizetéseket köszönettel fogad és kit nyugtáz a rendezőség. * Igen díszes bútorzatot láthattun tegnap színpadunkon, az „Egy asszony történi­te“ premiere-jén. Ennyi ízléssel, fénynyel keres­dezett úri szalon, ily értékes bútorokkal, mé sohasem volt a kolozsvári színpadon. Beillené különben akármelyik nagyvárosi színpadra is, bútorzathoz megfelelő díszlet van készítve. szokatlan, fényes kiállítás — melyet, az igazga­tóság dicséretére legyen mondva, semmi szintaj reklám nem előzött meg, — annyira meglepte közönségét, hogy a függöny felhúzása után öt kéntelenül tapsba tört ki. Az igazgatóságot ebben különösen a tevékeny titkárt, Sándor Jó­zsef urat elismerés illeti azért, hogy a díszlete és bútorzat megfelelő kiegészítésével is emelik színpadi előadások külső értékét. Hány jelenet­nek, sőt egész daraboknak van ártalmára a pr­­itív kiállítás, mely megrontja az illuziót. Ed­digelé ilyesmire kevés gondot fordítottak szinhá­junknál; mikor fordítottak is, többnyire hibásan ízléstelenül tették, vagy félmunkát végeztek. A tegnapi szép szalon díszletnél egyedül csak a zon­gora volna kifogásolható, melyet szintén ujjal­­ szebbel kellene kicserélni. * A korcsolyázó-egylet titkára tu­datja, hogy a sétatéri tavon a korcsolyázó ma újólag megnyittatott. A szokáso szerdai zene ma elmaradt, de holnap, újév nap­ján, zene lesz. A karácsonyról elmaradt ver­s­e­n­y pedig — kedvező idő esetén és ha jég is alkalmas lesz — január 4-én, vasárnap fog megtartatni. * Kéregetők és koldusok állják járó­kelők útját s tolakodnak a magán­házak­hoz városszerte. Ha már ma igy van, mi les még holnap! Felhívjuk reájuk a rendőrség f­gyelmét. * A „Tengeri-hán*' únpadou j s.-szentgyörgyi nőegylet va eszélyén rend kívüli élvezetben részesiá . köz ir lég Arany « „Tengeri-hántás“ ez. ball.’ it m­­atták be­­ közönsége­ik . „.nt dara^c.. J ■ így öreg ga­­da besz , e a nila tenget tatással foglalkoz lányoknak és legényekne Miéi tulajdonki peni­sein M a­­ i k Jó zsef ismertei a n. .■ 't sza­padon foly cselekmény és képletek *. . en megérthető legyenek. Az előad­ @ na ' jói síké,ölt és ki­lönösen a képletek kt tette! frappáns hatást. * Meginvitált farkasok Karácson másodnapján négy czikmántori igény az er­dőn keresztül Fületelke felé tartott. Mit a négy fel volt fegyverkezve. Útközben — mit lapunknak írják — egyik jó kedvű suhanci tri­fából utánozni kezdette a farkasok hangját. Min egy válaszul csakhamar valódi farkas-üvölti hangzott az erdő különböző pontjairól s azon­­ban rá nyolcz oldas fogta körül a legényeken Lehet képzelni, hogy az ekként emberpecsenyért egyenesen meginvitált fenevadakat milyen rér­ü­lettel fogadták a vendéghivók. Az egyiknek sze­rencsére nem szállt inába a bátorsága, bánén hirtelen felkapta puskáját s egy farkast lelőtt A többi ordas most az elesettre rohant , mi­ ezt marczangolták, Fületelke felől egy lakodal­mi menet érkezett, melynek zajára a farkasok szétszaladtak. A lakodalmasok aztán magukba vitték Czíkmántorra a négy legényt, kik bizonyo­nyosan nem fognak többé tél idején, erdő kö­­zepében, farkast invitálni. A farkasok különben ama vidéken nagyon el vannak szaporodva, alig múlik hét, hogy egyik-másik községből ik­ ne érkezzék garázdálkodásaikról. Ennek daczára nem lehet kieszközölni, hogy hivatalos hajtóva­dászatok rendeztessenek. * Rablótámadás. Szász-nádasi levele­zőnk írja, hogy két ottani jómódú szász paraszt név szerint: Kaiser Mihály és Baier János, f. hr 2- én Fületelkéről hazafelé menvén, az utói megtámadták Szabó János fületelki lakost, s előbb elmondotta volt nekik, hogy 60 frt kész­pénz van nála. Félholtra verték a szegény em­bert s igy akarták kényszeríteni, hogy adja eli a pénzét. E­közben Czikmántor felől utasok kö­zeledtek, mire Kaiser és Baier az erdő sürűjéb menekültek. A pénzt nem vehették el, de Sza­bó Jánost annyira összeverték, hogy kevés re­m­ény van életéhez. A sebesültet a czikmántornal hazaszállították. Levelezőnk hozzá­teszi, hogy mindkét tettes szabad lábon van ; sem a szol­gabírósághoz, sem az illetékes járásbírósághoz feljelentés nem létetett. Hallomás szerint b­é­k­­­t­é­l­i kísérletek folynak a sebesült s a tet­tesek között. Érdekes, hogy a tettesek közti Kaiser ez év folytán esküdt volt Szász-Nádason tehát elöljárósági személy. * A kis czimbalmosok, Kovács Dezső és Ilona, tegnap néhány egyetemi tanár előt produkálták magukat, elismerést nyerve. A test­vérpár, kívánatra, magánházakhoz is elmegy ját­szani. Ma a „Pannónia“ éttermében adnak es­­élyt. * Összerogyott az utczán ma dél­előtt egy nő, s mire kórházba szállították, meg­halt. Az illető cseléd volt egy magánháznál. * Marosvásárhelyről decz. 30-tól a következő sorokat vettük: Marosvásárhely sz kkr. város törvényhatósági bizottsága ma d.­él 3 órakor tartott rendes közgyűlésén Györi Pető köz- és váltóügyvédet választotta meg polgármesternek a lemondott Borosnyai Pál he­­lyére. Györfi a gyűlésteremben le is tette a polgári és hivatalos esküt. Állomását 1885. ja­nuár 1-én foglalja el. — Dr. Antal Lászl városi főorvos temetésére Szász Domokos er­délyi ref. püspök helyettes Kolozsvárról a dél vonaton megérkezett. A boldogult koporsóján töméntelen koszorút helyezett a közrészvét, s temetésre Hegedűs Lajos és Incze Jáno gerendi és szászvárosi lelkészeket is várják, min családtagokat. * A szászvárosi magyar polgári ol­vasó kör decz. 22 én tartotta évi rendes köz­gyűlését, melyen a tisztújítás is megtörtént. A eredmény a következő: Elnök Dr. Lészay Lász­ló. Alelrtök Dr. Geiszter Sándor. Igazgató Fülő Géza. Gazda Bágya Zsigmond. Jegyző Derai­ Pál. Pénztárnok Bocz Sámuel. Könyvtárnok Ve­ress Zoltán. * Ruhakiosztás. A marosludasi állam iskola gondnoksága 17 szegény tanuló gyerme­ket látott el téli ruházattal. E hó 21 dikén a egész gondnokság jelenlétében történt a kioszt­­ás a szegény gyermekek nagy öröme és hálál­kodása közt.

Next