Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-07-01 / 148. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: Alsz évre.......................................16 frt. fSkyTM............................ 8 frt. Medévre........................................4 frt. wl hóra ........................................1 frt 60 hr. Egy szám ára 5 kr g * iz v e t i t ö k n e k százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy 4'egyszög centimeternyi tér ára 3 kr. Q.srolsók. kereskedők és iparosok árkedvezménye ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. lfyllttér »ára 26 krajciár. — V 148 szám Kolozsvár, 1885. szerda, julius 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA. Hétközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Előfizetési felhívás. A ..Magyar Polgár“ XIX. évfolyama második felének küszöbén, tisztelettel felkérjük az erdélyrészi magyar közönséget, hogy szíveskedjék lapunkat jövőre is meleg támogatásban részesíteni. A kulturegylet megalakulása nagy és fontos új kötelességeket ró az erdélyi-őszi magyar hírlapokra. E lapok vannak hivatva, hogy a hazafias ügynek lankadatlan kitartással lelkes szószólói, úgyszólván előharczosai legyenek. És hogy ebbeli kötelességünket minél hatékonyabban teljesíthessük, — ahol elsősorban hazarészünk magyarságának — befolyást és eredményt biztosító — hatalmas támogatása szükséges A „Magyar Polgárt’ mindig híven igyekezett szolgálni azon sokszor küzdelmes és sohasem könnyű feladatot, melyet a nemzetiségi kérdés egy erdélyrészi magyar hírlapra ró. Következetesen munkáltunk a czél felé és mindig csupán ösztönzőnek tekintettük azt, ha e czél olykor csak még jobban távolodni látszott tőlünk. Működésünket lekötelező módon méltányolta a magyarság, mely most együttesen szintén akczióba lépett, munkatársul szegődött lapjai mellé, közös erővel végezzük a hazafias kötelességet, melynek hogy nagy sikere legyen — adjon ahoz mindnyájunknak erőt és kitartást a magyarok istene. A ..Magyar Polgári lehetőleg teljes képét nyújtja a nap eseményeinek Bel- és külföldi összeköttetéseink lehetővé teszik, hogy mindenkor gyors és pontos tudósításokkal szolgálhassunk. Tárcza- és Csarnok-rovatainkat az eddigi változatosságban tartjuk fenn. A hírrovatra kiváló gondot fordítunk. Kérjük az erdélyrészi magyarság érdeklődését törekvéseink iránt. KOLOZSVÁR JUNIUS 30. Eszmék a kiegyezési tárgyaláshoz. Harminczad. A statisztikai vám, melynek szükségét előbbeni czikkemben kimutattam, lényegét tekintve, azonos lehetne a régi magyar harminczaddal. Annak tehát hazánkban meg is van a maga történelmi bázisa és igy ellene alapos kifogást tenni alig lehet. Azok az áruk ugyanis, melyek Ausztriának Magyarországgal va- A forgalmában a vámközösség vagy vámmentesség jegyzékébe nem vétetnének fel, kivétel nélkül alacsony értékvámnnal volnának terhelendők és pedig azrt, mivel köztudomású, hogy ha a molrchia egyik feléből a monarchia másik éle oly áruk mennek, amelyek nem men záltattak, akkor nagyon illő, hg ezen áruk a fogyasztó állam részé-t megadóztattassanak kincstáraba, mert máskülönben amaz áruk ,öldi termelői előnyben volnának a ti termelők felett, kik mindentől, egy termelnek, részint egyenes, részint tökiett adót fizetnek a kincstárnak. Jen adózásnál az a fő dolog, hogy a fogyasztó állam kincsise legyen; azt a kifogást tehát itt portélet tenni, hogy az illető gyáros vagy termelő már fizetett adót saját hazájában. S az érték szerinti egyforma adót azzal lehet megokolni, hogy az annak megfelelő értéket a belföldi a külföldre küldi, ha tehát attól fizetni indokolt, ezen adó méltányosan egyforma magas lehet, akár mezőgazdasági, akár ipari termény az illető áru, s akár fából, akár bőrből, vasból stb. van ez. Elméleti szempontból a statiskai vám magasságát lehetőleg arányba kell hozni a belföldi termelésben az árukra nehezedő adóval. S ha számítást teszünk, kitűnik, hogy Magyarország évi termelésének összes értéke mintegy 5000 millió frtot tesz bruttó, az évi budgetben pedig mintgy 170 millió frtra rúg az a bevétel amit az állampolgárok fizetnek, úgy, hogy a belföldi termelés az érték egy harminczadrészével van aproximative terhelve; a harminczad fizetése tehát a nem belföldi áruktól így is okadatoltnak látszik. Ezen statisztikai vámnak magasságát egyébiránt a monarchia két állama alku tárgyává tehetné, és a priori csak azt kellene kimondani, hogy 5 százaléknál magasabb az semmi esetre se legyen, nehogy a forgalmat a monarchia két állama közt nagyon megzsibbaszsza. A három százalékos értékvámhoz, mint adóhoz azért ragaszkodunk, mert ennek történelmi múltja van, amelyre még mindig hivatkozni lehet, s mert azt még el lehet viselni anélkül, hogy a monarchia két állama közti forgalom annak jelentékeny kárát vallaná. Magasabb adó már túlságosan terhes volna és a forgalmat érzékenyen sújtaná. Az általunk contemplált kiegyezési alku szerint az osztrák-magyar határon át Magyarországra jött áruknak körübllelül felerészees,állnék ezen etikai vám alá. Most behozatalunk Ausztriából, a postaforgalom beszámításával, mintegy negyedfél millióra megy, s a külföldről az osztrák határon át érkező árukkal egyetemben mintegy négyszáz millióra. Ezen forgalomnak mintegy fele a vámközösségbe esvén, jövőre is, mint jelenleg, ment maradna a magyar határon való megvámolástól, másik fele azonban, vagyis mintegy kétszáz millió frt értékű áru, harminczad alá vettetnék. S így a magyar kincstárnak a harminczad évi 6 millióért jövedelemre nyújtana kilátást. A közös vámjövedelemből a Magyarországra eső részt ez a harminczad egyáltalában nem, vagy csak annyiban érintené, amennyiben a czélba vett új vámrendszer szerint egyfelől Németországgal, másfelől Romániával is sokkal bensőbb kereskedelmi viszonyba lépne monarchiánk és azon államokkal is a forgalom egy része, a kiváltságolt határforgalom, az eddigi sokféle vámtételek helyett egyszerűen harmincad alá vettetnék. De erről más alkalommal. Értsük meg jól a dolgot. Teljes vámmentességet külkereskedelmi forgalmunkban Ausztriával és a külfölddel csak azon áruk élveznének, melyek a vámközösség (azaz vámmentesség) lajstromába fel volnának véve, a többi áruk, részint mint eddig, az általános vámtarifa szerinti megadóztatásnak, részint az életbe léptetendő új harmincadnak volnának alávetve. Tehát kétféle vámjövedelmeink volnának közösek, mint eddig és külön osztrák s külön magyar vámjövedelmek. A közös vámjövedelmeket azon vámok képeznék, melyek az osztrák-magyar vámterületre külföldről behozott áruktól szedetnek s ezeken a monarchia két fele, mint eddig, úgy ezután is, quotaszerüleg osztoznának. A külön magyar és külön osztrák vámjövedelmet ellenben a monarchia két fele közti forgalomban harminczadkötelesnek kijelölt áruk utáni jövedelem képezné. Ezen harminczad Magyarországnak aránytalanul többet jövedelmezne, mint Ausztriának, mert forgalmi mérlegünk Ausztriával szemben jelentékenyen passív. Megközelítő számítás szerint Ausztriának a harminczad 32 milliót, Magyarországiak, mint előbb kifejtettük, 6 millió irtot jövedelmezne. Nem könnyű feladat ugyan okszerűen kijelzelni azt, hogy az osztrákmagyar vámközösségből mely áruk legyenek kizárva, mint harminc za c-kö te te, s áruk, de ha ezen kérdést a kormány enquet elé hozná, az mindett egyes árusra nézve megadná a tűzeted felvilágosítást. —m A „M. Polgár* előfizetési árai: Félévre (jun—decz.)........................................8 frt-Negyedévre (jun—szept.)..............................4 frt-Egy hóra ........................................1 frt 50 kr Az előfizetési pénzek mielőbbi beküldését kérjük: a „Magyar Polgár“ kiadóhivatalához Kolozsvártt (főtér 4. sz.) Mutatványszámokkal — kívánatra — szívesen szolgálunk. A horvát regnicolaris küldöttség augusztus haviban fog Zágrábban összeülni, de teendői már élénken foglalkoztatják a horvát politikai köröket. Dr. Zsivkovics albizottsági tag elaboratumát benyújtotta Kresztics elnöknél a regnicolaris küldöttség, bár szigorú titoktartást fogadott, mégis Zsivkovics elaboratòjának némely részletei a közönség közé szivároak, fia ugyan hitelt érdemel ez a forrás, amely el aövetkezőket merítjük. E szerint Zsivkovic, programmja olyan természetű, hogy a merseng ellenzék jelentékeny része, a votum közzététele tm»». ..j lose mondani az eddigi meddő működési térről és Zsivkovicshoz csatlakozik. Zsivkovics a kiegyezési törvényből oly consequentiákat von le, amelyek alkalmasaknak látszanak Horvát- Szlavónország viszonyát Magyarországhoz gyökeresen megváltoztatni. Jelen álláspontját már a múlt évben kifejtette egy röpiratban a magyar-horvát kiegyezésről. Consequentiái azóta is merészebbekké váltak. Mereven tagadja az államegységet, s csak államközösséget ismer, ezt oly következetesen óhajtaná keresztül vinni, mely maga után vonná a tizenkét év óta hozott törvények megváltoztatását, s mely azt eredményezné, hogy jövőben két külön, magyar és közös költségvetés terjesztetnék az országgyűlés elé. Az elaborátum foglalkozik gazdasági és pénzügyi kérdésekkel is, s annak szükségét hangsúlyozza, hogy Horvát-Szlavónország részére az állam jövedelmeiből beruházások biztosíttassanak, és hogy részére megfelelő tariffa-politika állapíttassák meg. Miskatovics operátumát szintén ki fogják osztani a regnicolaris küldöttség tagjai között. Tartalmából azt a hírt célportálják, hogy az országgyűlésen történt, úgynevezett sérelmekből jókora adagot tálal a világ elé. Politikai körökben legtöbbet találgatják, hogy az eddig tartózkodó gr. Pejacsevics minő álláspontot fog elfoglalni a felszínre dobott kérdésekben. A „Pol. Corr.“ arról értesül, hogy Bukarestben egy közelebbről tartott miniszteri tanácsban azokra rendszabályok beszéltettek meg, amelyeknek alkalmazása rábírná a magyar kormányt, hogy a romániai sertések behozatalát tiltó rendeletét visszavonja. Indítvány merült föl, hogy Magyarország ellen teljes határzár foganatosíttassák, ausztria-magyarországi iparczikkek csak a Dunán és Bukovinán át bocsáttassanak Romániába. Hír szerint ez indítványt a kabinet elvetette, s arra szánta magát, hogy megbízottat küld Budapestre újabb tárgyalások indítása végett, s csak annak sikertelensége után fog a reppressaliák terére lépni. Anglia és Oroszország Egy párisi sürgöny azt híreszteli, hogy a konservatív angol kormány, melynek Oroszország iránt táplált ellenséges érzületéhez számos kombinatiót fűztek, jegyzéket intézett Oroszországhoz, s benne készségét fejezi ki az afgán határkérdés minél előbbi teljes megoldásáról. Ugyane forrás úgy tudja, hogy Bismarck és Salisbury augusztus havában találkozni fognak ; találkozásuk czélja, hogy Anglia és Németország kölcsönös megállapodásra jusson s Anglia a hármas szövetségbe lépjen. Salisbury kormányra lépte óta az orosz hírlapok folyton óvintézkedéseket sürgetnek az afgán határokon, minthogy elkerülhetetlennek tartják az Angliával való öszszerzést. A főrendiház kinevezett tagjai. A hivatalos lap a következő kinevezést hozza: A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VII. törvénycikk 5. §-a alapján magyar minisztertanácsom előterjesztésére a főrendiház élethossziglani tagjaivá ezennel kinevezem: Barcsay József kamarást és magyar testőrömet ; gróf Bombelles Károly ellentengernagyot és Fiam a trónörökös úr főudvarmesterét; Burghardt Konrádot, a pesti hengermalom részvénytársaság vezérigazgatóját, Ghyczy Kálmán belső titkos tanácsosomat, Gyulay Pál írót, Hertelendy József főispánt, dr. Hirschler Ignácz budapesti szemorvost, Hunfalvy Pál írót, Kautz Gyula egyetemi tanár és az osztrák-magyar bank alkormányzóját, báró Kochmeister Frigyest, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara elnökét, Luczenbacher Pál nagykereskedőt, Lukács Antalt, a magyar földhitelintézet igazgatóját, dr. Lumnitzer Sándor egyetemi orvoskari tanárt, Máriássy János altábornagyot, Melczer István nyugalmazott személynökömet, Mikó Bálint főispánt, Mixich Kálmán földbirtokost, Molnár István főispánt, báró Nyáry Adolf altábornagyot, s József főherczeg úr főudvarmesterét, báró Nopcsa Ferencz, Nem a Császárné és Királyné főudvarmesterét, Ordódy Pál belső titkos tanácsosomat, Ormós Zsigmond főispánt, Perczel Miklós főispánt, Ráth Károlyt, Budapest főváros főpolgármesterét, báró Simonyi Lajos földbirtokost, Somssich Pál belső titkos tanácsosomat, Stoczek József műegyetemi tanárt, Sváb Károly országgyűlési képviselőt, Várady Károlyt, a pesti első hazai takarékpénztár egyesület igazgató tanácsának elnökét, végre lovag Ybl Miklós műépítészt. Kelt Bécsben, 1885. évi junius hó 21-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A Romanul-ból. Az államsegély ügyében még a bukaresti lapok is felszólalnak. A Romanul legközelebbi számában ezeket írja: »Papjaink, a kicsinyek , a nagyok kevesebb könyvismerettel, de sokkal több szeretettel és ragaszkodással saját népük Ivánt, „császári segély“ nélkül is meg tuduk élni; megértették, hogy sorsuk egy és ugyanaz kell, hogy legyen a bocskoréval, melyet büszkeséggel hordoztak a nemzet nagyobb dicsőségére. „Tudósaink a bölcsészetnél és a theológiánál, mintha ma már nem értenék meg a román nép aspirációit és érzését; ahelyett, hogy miniszterei volnának a román oltárnak, könynyűséggel eszközei lesznek az idegen törvények végrehajtóinak. „Nem így cselekedtek Magyarország főpapjai, midőn ellenkezésben valának Ausztria kormányával. Mindnyájan viszszaemlékezünk 1863-ra, midőn Haynald, egyetértve a református és unitárius püspökökkel, a magyar ellenzék élére állottak s nagy bátorsággal és félelem nélkül tagadták meg a belépést Erdélytörvényhozó testületébe, mely Nagyszebenben összeült. Akkor is voltak császári parancsok, akkor is osztogathattak penziók és császári segélyek, de egy Haynald mindezeket megvető és nyíltan, buzgalommal harczolt az ausztriai kormány, Erdély autonómiája ellen, fentartván a Magyarországgal való uniót. „ Haynald nem kért császári alamizsnát és keveset törődött Ausztria fenyegetésével, ő szeretettel és hittel szolgálta a magyar oltárt. Való, hogy a császár kitette őt püspöki székéből, de az is való, hogy ugyancsak a császár, a dualismus megkötése után kárpótolta őt, kinevezvén kalocsai érsekké s közbejárván a római pápánál, bibornokká emeltette, mert 1863-ban a császári könyöradományt nagy bátorsággal visszautasította. „Erdélyi főpásztorok! Utánozzátok a Haynald által 1863 ban adott jeladást, különösen most, midőn a havasokon tuli románok existentiája meg van támadva. „Lelkiismerettel és szeretettel védelmezzétek román hitvallástokat, a mint megvédelmezték azt Sinkai, Major Péter, Klein, Saguna és Sulutz, s szűnjetek meg szolgái lenni a pesti kormányoknak. A szentírás mondja: a ki idegen bálványokat imád, s aki ravaszsággal és kétszínűséggel engedi, hogy nyája eltévedjen, az nem érdemes pásztor többé , így dolgozik a bukaresti Románul. Mindenki be fogja látni, hogy e sorok tulajdonképpen Román Mironnak szólanak, hogy ne keresse a császári könyöradományt, hanem legyen forradalmár Románia érdekében. Különös egy gondolkozásmód. Saguna elfogadja a császári könyöradományt, midőn Haynald és társai az azt nyújtó kormány ellen törnek és Saguna mégis nagy férfiú, ő, aki azon kormány előtt annyit hajoldozott. Román Miron semmit sem akar, csak megtartani azt, amit. Saguna kivívott; azt az alamizsnát nem óhajtaná kiadni kezéből, melyért Saguna nagynak neveztelik. És Román Miron nemzetámitó azért ; Román Miron nem igaz pásztor; Saguna mikor eladta egyházát 25 ezer forinton egy idegen kormánynak elérte nagysága tetőpontját, a Románul szerint. Román Miron, midőn egy hazai alkotmányos kormánytól elfogad egy olynemű segélyt, melyben a többi hazai felekezetek is részesülnek, hát ő ámító. Nagyon világos az eszükjárása a túlzóknak. Idegen kormányokkal a magyar állam intézményei ellen egyesülni minden románnak szabad és dicső lesz az ő nevük. Szövetkezhetnek az ördöggel, csak ártsanak a magyarnak, a nemzet pálmájára számíthatnak, de törvényes alapra állani, a magyarokkal alkotmányoskodni oly bűn, amelyet a bukaresti forradalmárok megbocsátani soha sem fognak. És ilyen a felfogás nálunk is, minden szélső románnál. Térítsd meg uram! a te eltévedt bárányaidat ! Világosítsd fel a gyűlölettől megvakított agyakat, hogy gondolkozzanak a te törvényeid szerint. Egyházi ünnepély. Marosvásárhelyt, 1885. junius 28. A marosvásárhelyi püspöki vizsgálat alatt álló ev. ref. egyháznak örömünnepe volt junius 28-án. Ezen örömünnep egy egészen uj egyházi élet mosolygó hajnalát képezi, mivel oly tényezők egyesülésére van fektetve ezen hit, melyek együttesen az egyház felvirágoztatását eredményezhetik. Püspöki látogatás, főgondnoki székfoglalás, papi beiktatás és beköszöntés szép emléke fűződik ezen jelentőségteljes naphoz, mely maradandó nyomokat van hivatva hátrahagyni az egyházi közélet eseményeinek lapjain. Uj püspök, új főgondnok, uj lelkész mutatta be magát junius 28-án a marosvásárhelyi 7—8 ezer lelket számláló ev. ref egyháznak, annen ez okból volt oly jelez -‘kény *az az egyházi ünnepély, melyhez Hasonlót aligha találhatunk ref. hitközségünk századokra visszanyúló évkönyveiben. Néhai Nagy Péter püspöki székén Szász Domokos, néhai doctor Antal kir. tanácsos főgondnok helyén Kebelei Nagy Sámuel, az eltávozott doctor Tolnay Lajos cathedráján Molnár Albert mutatta be először magát az egyházközségnek. Szép, magasztos, lélekemelő ünnepély volt ez, melynek főbb mozzanatait a következő rövid kivonatban hozhatjuk. A június 27-én érkezett és ünnepélyesen fogadott püspököt a d. e. fél 9 órára összehívott egyházképviseleti közgyűlésbe egy küldöttség hívta meg. A csaknem teljes számmal megjelent egyházképviselők harsány éljenzéssel fogadták a közgyűlési terembe belépő püspököt, ki az elnöki széket elfoglalván és rövid szavakkal az ülést megnyitván, felolvastatta az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének azon kivonatát, mely Kebelei Nagy Sámuel főgondnoki megválasztatását tárgyalta. Azután bemutatta az uj főgondnokot és az uj lelkészt az egyházképviseletnek, mindkettőhöz kenetes főpásztori szavakat intézvén, mindketten meghatottan köszönték meg az egyház bizalmát és a főpásztori áldó és intő szavakat, mely után hatalmas éljenzés tört fel, s a közgyűlés véget ért. A közgyűlésről az egyházi képviselet püspökével élén, a várbeli nagy templomba felvonult a várdomb oldalán, a vár felőli bejárón, hol már a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte volt a tágas templom minden zege-zugát s a fentartott helyekre is alig lehetett a később érkező egyházi képviselőknek beférkőzhetni. Az eleven virágokkal feldíszített egyházi szószékre először Szász Domokos püspök lépett fel, ki hatalmas hangjával alkalmi könyörgést és ragyogó irályú beiktatási beszédet mondott, melyet a 3 ezer főre tehető hallgatóság éber figyelemmel hallgatott végig. Az ékesen szóló főpásztor felhívására az uj lelkész emelkedett fel a szószékre s fokozatosan emelkedő lelkesedéssel, ihlettséggel megtartotta beköszöntő beszédét Pál apostolnak a Thessalonikabeliekhez intézett első levelének V-ik rész 19-ik versét: „Istennek lelkét meg ne oltsátok“ révén fel alapul, bölcselmi és lélektani sarkalatos igazságokon és alapelveken nyugvó igen szép egyházi beszédet tartott, melyet még a más felekezeteken levő hallgatóság is nagy dicsérettel halmozott el. Az istentisztelet külső fényét a tűzoltózenekar és a polgári dalegylet közreműködése is emelte. Isteni tisztelet után a tisztelgések sora következett. A városi hatóság Ajtai Gyula első tanácsos, polgármester-helyettes, a marosvásárhelyi ref. egyház Vass Tamás első papja és a marosi egyházmegye Rákosi Lajos esperes vezetése és üdvözlő beszéde mellett már megelőző nap és istentisztelet előtt elvégezvén tisztelgését, déli 1 órakót a helyben állomásozó sorezredi ésvédtörzstisztikar jelent meg a püspök szálasán tisztelgésre Janki Lajos honvéd lovassá-