Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-01 / 1. szám
Ez alkalommal megemlítendő, hogy a bankügyet illetőleg mindkét kormány és az osztrák magyar bank képviselői között — egyetlen egy formális pontozat kivételével — teljes egyesség jött létre és az erre vonatkozott tárgyalások be is fejeztettek; ellenben a két kormány között ez ügyben még csak egy, s nem lényeges, a bankot közvetlenül nem is érintő kérdés maradt megoldatlan. Az uj évi üdvözlések. A „Pol. Korr.” egy budapesti jelentése szerint elhatároztatott, hogy az uj évi tisztelgés alkalmával Tisza miniszterelnöknél, az üdvözlő beszédben és a válaszban a politika tere érintetlen marad, miután a Tisza-jubileum és a legutóbbi képviselőházi viták elegendő alkalmat szolgáltattak politikai nyilatkozatokra. Hogy az üdvözlő beszédet Szontagh Pál fogja tartani, új csalódást képez az ellenzékre nézve, mely Szontaghra bizonyos tekintetben számítani látszott. A franczia kormányválság. A keddi minisztertanácsban a kabinet tagjainak legnagyobb része, különösen Freycinet és Goblet kérve kérték Brisson kormányelnököt, hogy maradjon meg állásában. Grévy is a legélénkebben sürgette ezt, kiemelve, hogy a kabinet nem szenvedett parlamentáris vereséget. Minthogy azonban Brisson mindezek daczára sem vonta vissza lemondási kérvényét, Grévy elnök felkérte, hogy gondolja még meg a dolgot és mindeddig vonakodik elfogadni a kormányelnök lemondását. A magyar hitelbank vezérigazgatója, Pallavicini Ede őrgróf, több napi tartózkodásra Berlinbe utazott. Utazásának czélja — bécsi hírek szerint — nem egyéb, mint a Rothschild hitelintézeti pénzcsoport tagjaival több nagyobb tranzakció ügyében értekezni, illetőleg azokat egyes magyar ügyek iránt informálni. Az ,Extrablatt" jelentése: Az aligoi kormány Spanyolországtól a Karolina-szigetekre vonatkozólag ugyanazon előnyöket igényli, mint amilyeneket Spanyolország Németországnak engedélyezett, beleértve azt is, hogy kőszénállomása legyen, mert ellenkező esetben nem volna azon helyzetben, hogy Spanyolország fenhatóságát elismerje. A spanyol kormány kevés hajlandóságot mutat az angol kormány e kívánatának eleget tenni. A török csapatok hazabocsátása (P. K.) Az a többszörösen nyilvánított aggodalom, hogy a török határokra összpontosított csapatok hazabocsátása annak idején rendzavarásokra adna alkalmat, itteni körökben indokolatlannak mondatik. Ilyesmire precedens nincsen, sőt ellenkezőleg, az orosz török háború befejezése után csaknem 300,000 ember bocsáttatott el teljes rendben és a fővárosban, vagy máshol, amerre átvonultak, panaszra okot nem szolgáltattak. Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület és a magyar nyelv. Az erdélyrészi magyar nyelv és beszéd, még az írás is, sokban különbözik az anyaországétól. Szók, alakok, kifejezések, mondatalkotás a székely eredeti nyelvforrásból, s a vármegyei és magyar városi főnemesség nemesült és tisztult ízlésű beszédéből származtak s származnak ma is. Az elsőnek elismerésére Kriza „Vad-Rózsái“ mintegy erkölcsileg kényszeritették az anyahoni tudósokat, az utóbbiak zengzetes, dallamos s finom salonnyelvét már Kazinczy és Döbrentey megismerték, s műveikben nyilván hirdették. Oh, ha Magyarország főrangú hölgyei úgy beszélnék édes nemzeti nyelvünket, mint a kolozsvári felsőbb körök asszonyai jegyző meg utazásában Kazinczy, Kölcsey is rajongott Zsidó ura, a nagy Wesselényi palotáiban hallott delnek gyönyörű beszédéért. Nem dicsőitek, tényeket vonok el a múltból, hogy a jelenre érveket találjak, s a jövőre figyelmeztessem íróinkat, hölgyeinket, nőinket, ott túl a Királyhágó bérczein. Aki a fővárosban társaságokban jelen meg, azonnal megismerik beszédéről. Az erdélyinek a mostani germán áramlat még nem ártott annyit, hogy nyelve sajátságos szépségeit, s eredetiségét ezek az iszonyú németségek magukba olvasszák. S hiában élezelődnek egy-két latinságunkért, az in státom, persze, collegium, consistorium, sza lépik, vagy igen kifejezésekért, az erdélyi beszéd azért mégis magyarosabb, tisztább, s nem mozog úgy a német szók és mondatok idegen alakjai közt és nyűgében, mint a testvérhoni írók s müveit emberek nagyobb részének beszéde. Tőlünk távol volt a tót és német befolyás. Nemzeti fejedelmeink magyar udvara, törvényhatósága és politikai élete megmagyarosította a román és szász értelmiséget. A székely s magyar városi nép pedig romlatlanul megőrizte nyelvét, sőt a mult század végén s ennek elején azonnal fölvette és elsajátította Kazinczy és társai műveit magyarságát. Báró Jósika és Kemény nyelve örök szépségeket tár föl a figyelmes olvasó előtt. Ezeknek az eredeti szépségeit, magyaros tisztaságát, s idegen nyelv szólásformáitól meg nem türtőztetett épségét óhajtanám én, ha a közművelődési erdélyrészi egyesület egyik czéljául tűzné ki. Nem nehéz ez, csak tudni kell a veszély létét, s kikerülni a germánság ólálkodását. Csak egy példát hozok föl: Kultur és a K u 11 u r-e g ye t szót. Ugyan, hogy tudják ezt a latinból lett német szót egy tiszta és szép magyar szóval összefűzni? Nyilván „nemzeti könnyelműségéből. Szabad-e ez? Nem. Lennie kellene így: „Kultúrás egylet.“ Inkább ez, mint a másik, mert az helyesírásilag és szókötésileg rész, s népünk nem érti meg. Azt mondják: rövidebb. Igaz, de rútabb, olyan mint az elvágott szárú nadrág. Athene rövid mondatos nyelvét nem ilyen eltorzított szókkal kell elérnünk, hanem az irály és gondolatok rövid szabatosságával. A főczól nyelvünk tisztasága s jogainak megőrizése. S a magyar „közmivelődés“ szava tágabb s szebb fogalomkörü, mint akár a latin Cultura, akár a német Kultur fogalom szólt. Jól esett lelkemnek, mikor első felszólításait s körleveleit a derék egyletnek megolvastam. Ez már szépen van megírva — mondám — ez magyaros beszéd, magyar szivekhez, rövid, tiszta gondolatok, józan magyar értelemhez. Végtelen jótékony hatást tettek úgy az alapszabály, mint a történtek előadását tárgyazó közlések. Ezt várták a második tudományos magyar egyetem férfiaitól s Kolozsvár és a megye tapintatos és erélyes kormányától. Soha egy nemzeti nagy ügyben sem nyilvánult hatalmasabban e város és az erdélyi részek magyarságának igaz jelleme s mély bűnszeretete, mint ebben. Nálunk Gerlóczy alpolgármester körlevelei s Kammermayer Károly beszédei vannak így írva, azokat lengi át ily szellem, tiszteletet ébresztve irántuk még az ellenfélben is, és biztosítva a magyarosodás ügyét a fővárosban. Nem tanítok én különködést, csak ami jót a hegyentúli magyar haza és nemzeti irodalom bír, azt ne feledjük el, ne engedjük elavulni, ne cseréljük föl rosszabbal, s kivált némettel. Már a Tiszavidékről feljött tudósítások is azt írják: ez és ez a gyűlés kezdetét vette. Az élő Istenre! bár nem jobb ez, a gyűlés elkezdődött. S mégis attól a sok németül gondolkozó magyar hírlapírótól, akiktől hemzseg minden szerkesztőség, eltanulták a die Sitzung hat den Anfang genommen. Pedig németül is rész. Schiller s Göthe tollára nem jött ez így soha. A magyar félvilág tehát egy rész német mondat alakkal kiküszöböli saját jó magyar kifejezési alakját. Ilyen az is: a jegyzőkönyvet vezette N. N. Megint a német chablon. Das protocoll hat N. N. geführt Ez sem jó, németül sem jó. Vezeti a tollat a Schriftführer, de a magyar a jegyzőkönyvet szerkeszti, a jegyző vagy titkár. Lám, itt is ősi jogaiból kiforgatott egy eredeti, találó, a dolgot talpraesetten kifejező magyar mondatokat egy rész német írás- vagy szólásforma. S mégis az egész Magyarországon csíki. katholikus, kolozsvári unitárius, debreczeni református jegyző, mind jegyzőkönyvet vezet! Szörnyű megromlása a magyar nyelvérzéknek, megvetése a nemzeti jónak és helyesnek, elfeledkezés önérzetünkről , szolgai utánzása az idegennek. Figyelmeztetem erre erdélyrészi barátunkat. Fogadják föl, hogy nem germanizálnak, kerülik az idegen rész szókat, s sajátos szép szólamát irályunknak megőrzik. Mikor majd a könyvkiadásra jő a sor, olvassák a XVI—XVII. század jeles magyar íróit: Heltait, Károlyit, Bornemiszát, Pázmánt. Lelküket örömmel tölti el azok nyelve s magyaros irálya. Elhatároztam, hogy ha életem lesz, Arthologiát adok ki azok műveiből, s rámutatni: mennyi sajátunkat feledtük el hálátlanul, megtagadtuk hűtlenül, s más rosszakkal cseréltük föl, kivált a legújabb időben bűnösen. Még csak a „modern“ szót említem meg, azt a léggel telitett, üres latin-német szót, melynek fogalomkörét senki meg nem határozta, jelentését mindenki tetszés szerint magyarázza, mely alá rejtik sokan a felforgatás, mások a szolgaság elveit, irányát és politikáját. Kossuth és Széchenyi ezt a „korszerű“ jelzővel fejezte ki. Értette az egész ország, tudta mit rejt magában a szó. S lelkesült érette, mert nyomukban a hazafiak hiv és értelmes tábora. De ezeknek a mi modern hazánkfiainak olyasmi kell, mint a Delphi-beli templom istene, a kit senki sem lát, mint Dodona berke jóspapja, a kinek csak hangját kell hallani s jóslatain megnyugodni. Ők is csak kimondják a „modern“ szót. Boruljon le előtte minden halandó s engedelmeskedjék. Nem érzelem kell nekik, de phrasis. Nem gondolkodó, de engedelmes párthivek. Nem hazai és nemzeti, de külső, idegen, csakhogy modern legyen. Vajha meg tudná védni jegyzőkönyveit, közönség elé bocsátandó hirdetéseit s irodalmi kiadványait az erdős, hegyes édes kis szőkébb magyar haza magyar közművelődési egylete, kevély lenne rá s boldog, távol élő fia, Agricola juik egész a persashaig és Konstantinápolyig, hol utazását befejezi. Előttünk léptet el a közép-ázsiai különböző népek minden érdekes csoportozata, megelevenítve szerző élénk leírása által, ki teljesen rendelkezik egy író komoly megfigyelő képességével és szingazdag leírási tehetségeivel. Történeti és politikai megjegyzései, vadászati kirándulásai és társadalmi jellemzései teljes képet adnak ama tájak viszonyairól. Mi ezúttal a terjedelmes mű azon részeiből állítunk össze egy vázlatot, melyek a keleti nők családi és társadalmi viszonyaira vonatkoznak, mert bár e tárgyról sokat olvashattunk, sok oly érdekes újabb részletet találtunk a könyvben, melyek olvasóink érdeklődésére számíthatnak. * A khirgiz nők, kik a mongol typusra emlékeztetnek, sokkal erőteljesebbek a férfiaknál ; viseletük azonban keveset különbözik ezekétől. Csizmát, bő nadrágot és posztó felsőt viselnek. A fiatal leányok leeresztett, fonatlan hajjal járnak , de a férjes nők sohase mutatják hajukat, hanem elrejtik a fejükre csavart fehér kendő alá, melyet arczukra, gyakran mellükre is lehúznak. Mindnyájan szeretik a fehér és vörös festéket, mit bővében használnak arczukra, sőt az előkelőbbek körmeiket is megfestik sárgára. Hanem ha egyszer férjhez mennek, fölhagynak minden öltözködéssel, s korábbi szabadságukat komoly önmegadás és munka váltja föl. Az újszülöttet anyja negyven napon át mindennap vízbe mártja, ezzel egész életére megtisztul, mert azontúl soha semmi fürdésben se részesül. Tíz éves korukig a lehető legkezdetlegesebben vannak öltöztetve; szüleik leborotválják fejeiket, s aztán egész éven át meztelenek és mosatlanak. Gyakran egész ötéves korukig szopnak. Turkestánban a nők nagyon egyszerűen öltözködnek. Hosszú selyem, vagy mousseline inget és nadrágot viselnek. Hanem azért a vagyonosabbak egész napjaikat piperéjükkel töltik el. Többnyire kicsiny termetüek s főszépségük nagy, barna szemeikben áll, miket ügyesen tudnak használni. Eddigi szokásuk, mely szerint fogaikat feketére festették, kezd kiveszni a divatból, ám az ékszerek annál nagyobb tért foglalnak el öltözeteiknél. A turkestáni nő is gyermekkorában legboldogabb, mikor tetszésére játszhatik az utcza homokjában. De már 8—9 éves korában házi munkákra alkalmaztatik s a gazdasszonykodáson kívül megtanulja a kötést. Ha már gyermekkorában nem volt eljegyezve, szülei hamar gondoskodnak lehető előnyös férjhezadásáról Anyja minden jó ismerőshöz elhordja s az eladó leánynak — valamint nálunk — csak jó tulajdonai vannak; hiba egyben sincs. Az öreg nénék aztán, kikre nézve a férjhezadás nemcsak kedvtelés, de jövedelmes Vállalat is, alkalmas férjek után néznek. Az év mit se határoz, csak az ár. A leány hajlamára nincsenek tekintettel. Ha a vásár megköttetett, előhívják a mollaht. Ez elmond egy imát, a menyasszony egyik szobában van ismerősök körében, a vőlegény egy másikban. A mollah megkérdi akaratukat s kedvező felelet esetén, egy edény vizet hoznak elő, melyből az ifjak egymás után egy-egy kortyot isznak, aztán következik az étkezés s a két ifjúból férj és feleség lett. S mikor nálunk a nő legszebb virágában van, a szegény turkestániak megvénültek, s férjeik által elhagyattak. Az izlám alsóbbrendű, tisztátalan és megvetett teremtést csinált a nőből. Még a mecsetekbe se szabad bemennie. S ha egy férfi találkozik vele, elfordítja arczát. A férfiútól megkérdezheted, hogy van kutyája, lova, szamara, de neje hogy létéről ne tudakozódj, mert ezzel megszeged az udvariasság szabályait, s indiecrécsiót követsz el. Ha mégis említni akarja nejét, azt mondja róla, hogy: „a holdam“. Így pl ha azt akarja kérdeni: hány nőd van ? — Így kérdi: hány hold ragyog családi életed egén? A hűtlenséget keményen büntetik. Hajdan a nőt, ki férjét megcsalta, megkövezték, s például Bokharában ma is halállal büntetik. Az elválás nem ritka, és ily esetekre gyakran még a menyegző előtt kikötik a kártérítési összeget. Azt tartják, hogy ha a kutya a hűséget jelképezi, a nő a hazugság és álnokság jelképe. Egész Közép-Ázsiában legszebbek a turkomann nők, s járásuk is legizletesebb. Ezenkívül a kézimunkában valóban művészek, s a mi úri hölgyeinket bizonyára nagyon meglepnék csipkéik és szőnyegeik, mely utóbbiak darabja 8—10,000 frankra becsültetik. Társadalmilag is felülemelkedtek más tartományokban élő társaikon s bár a többnejűség itt is divatban van, a küzügyekben is némi tekintélyt vívtak ki, így egy özvegyről általában azt tartották, hogy „ő kormányoz Mérvben.“ Különben a nőket itt is veszik. Az orosz foglalás előtt egy nő ára 1200—2000 frank közt váltakozott; azóta a férfiak száma nagyon leapadt s a nők ára csökkent. Házas életük jellemzésére elég megemlítenünk egy példabeszédüket, mely szerint: „a szégyen a halálnál is rosszabb“. A turkomann nők se hárembe nincsenek elzárva, se arczaikat nem födik egészen el. És a férfiakkal ép oly szabadon érintkeznek, mint nálunk. Ám azért erkölcs dolgában talán túlszigoruak, amint ezt egy konkrét eset igazolja. Egy serdárnak volt egy híres szépségű lánya, ki azonban nagyszámú udvarlói iránt egészen közönyös maradt, mert már szeretett. Ezért a boldog ifjú egy vetélytársa vesztükre tört. Azerdár elé ment, ki és akkor tért a táborból haza s azt hazudta neki, hogy távollétében leánya meggyaláztatott. A leány örömmel sietett megérkező atyja elé ; ez azonban, a nélkül, hogy kihallgatta volna, tőrével azonnal leszúrta őt. Hanem aztán a rágalmazó is meglakolt, mert az áldozat ártatlansága kiderittetvén, az öregek tanácsa által halálra ítéltetett s az itélet azonnal végre is hajtatott, a tanács minden tagja belemártván a kését. A csők társadalmi helyzetének jellemzésére megemlítjük mi az időhöz kötött házasságokat, mik különösen Iránban vannak divatban. Az ily ideiglenes viszonyokat rendesen a pap által ellenjegyzett szerződések szabályozzák. Az időhöz kötött házasságnak bizonyos ára van s ha ezt a férfi lefizeti, házas életben élhet az általa kiszemelt nővel a szerződésben meghatározott idő szerint akár egy napig,akár több éven át. A papok és a szegény szülők rendes keresetforrásul használják e szokást. Ez utóbbak korán eladják leányaikat s nem ritkák a 12 éves anyák. Különös figyelmet érdemel ily házasságoknál az atyaság. Egy jó családból való fia 15 éves korában kap egy ily időhöz kötött nőt, de ettől szármaró gyermekei törvénytelnek. Törvényes neje csak a második lesz, ki hozzá hasonló jó makidból származik. A korán szerint négy ily törvényes neje lehet, ki anyagi viszonyai megengedik; időhöz kötő nejeinek és rabszolganőinek száma azonban határozatlan. E szokások uralkodnak a persáknál Befejezésül álljon itt egy adoma a sülről, mit az író szerint különben már egyelőre reá is fogtak volt. A közbeszéd szerint a sultán egy alkalmával két különös kinézésű egyénnellálkozik, kiknek feltűnő nagy fejük és táj volt, kezeik pedig zsebeikbe voltak terni Oda szól segédtisztjéhez: — Menj, kérdezd meg az előkelő idillektől, honnan jőnek. A tiszt sietve visszatér és jelenti : — Azt mondják, egy országból valók, melynek „Svájcz“ a neve. Én először hallok róla. — Magam is úgy vagyok vele, — *a' szonzó a sultán, hanem derék emberek 1* hatják, mert még sohase küldtek hozzám I vetet. Tussal . A keleti háború. Oroszország közvéleményében úgy, mint a diplomácziában, a bolgár kérdést illetőleg az a felfogás uralkodik, hogy e kérdés komplikácziók nélkül oly megoldást fog nyerni, mely a bolgár nép aspirációit a berlini szerződésnek, ha nem is szellemével, de betűivel összhangzásba hozza. A kérdés szabályozására a kongresszust egyik oldalról sem javasolták komolyan és ezt különben Pétervárott a dolgok valamely új fordulatáig nem is tartják szükségesnek. Az egyiptomi kérdésben összehívott londoni konferencia meghiúsulta óta az orosz kormány elhatározta, hogy két alapelvhez fog ragaszkodni: az egyik, hogy semmiféle ilynemű tanácskozásban nem vesz részt, anélkül, hogy azt a kabinetek közti megegyezés megelőzné, és aztán, hogy nem engedi meg, hogy ilyféle tanácskozások a leginkább érdekelt hatalom fővárosában tartassanak meg, mivel ez esetben az illető hatalom külügyminisztere elnököl, aki ezáltal nagy túlsúlyra tesz szert. A konstantinápolyi nagyköveti konferenczia lefolyása sem ingatta meg az orosz kormányt ebbeli nézeteiben.* Szerbek és bolgárok. A bolgár részről terjesztett azon hírrel szemben, hogy a szerb csapatok rátámadtak a bolgár csapatokra. Belgrádból azt jelentik, hogy a szerb hatóságok a fegyverszüneti szerződés értelmében f. hó 17-én déli 12 órakor a legszélsőbb előőrsi vonalakat is átlépték, hogy Pirotot birtokukba vegyék. A bolgár csapatoknak Pirotot a szerződés értelmében pontban 12 órakor kellett volna elhagyniok, de ők ezt nem tették, hanem a várost egy század gyalogsággal ás egy század lovassággal megszállva tartották. A bolgárok csak a szerb hatóság felszólítása következtében hagyták el Pirotot. A bolgár és szerb csapatok összeütközéséről annál kevésbbé lehet szó, mert a szerb csapatok a fegyverszüneti szerződés értelmében még most sem vonultak ki Pirotba. A bolgárok azonban a fegyverszünetre vonatkozó szerződést többszörösen megsértették. A szerb határhelységekben kat önkéntes bolgár zászlóalj maradt hátra, s ezek kényszerítik a szerb lakosságot a fuvarozási szolgálat teljesítésére. A szerb főhadparancsnokság ennek következtében elrendelte, hogy a bolgár önkéntes csapatok a szerb területről vonuljanak ki. * A fegyverszüneti szerződés értelmében kedden déli 12 órakor a szerb hatóságok 130 c rendőr kíséretében bevonultak Pirotba. Két bolgár tiszt és több lovas katona, akik még a városban voltak, erre elvonultak. Két ott maradt bolgár katonát fosztogatáson értek, miért is őket agyonlőtték. a város a teljes pusztulás képét nyújtja Az ÖS873S hatóságok levéltárait, a könyvtárakat elégették, a kórházak és a templomok ki vannak rabolva. Franczia ügyek. A republikánus lapok, *"a k ij"*lyek előbb kétségbe vonták Grévy megtatását, utóbb megelégedésüket fejez . történtek felett. Grévy még tegnapért úgy dolgozott, mint máskor. A kongre. minden fél órában kapott hírt. Azt 111 , másodszori választás 1997, de a vége , iránt tisztában volt. Mikor tudtara ,hogy első választásra győzött, nagy déssel fogadta a hírt. Az első, aki realből az elnöki palotába ment, Brisson Íniszer elnök volt. Őt követték a többi ciszterek és szertárnokok, hogy üdvözöljék autós nőököt. Nemsokára a külföldi karmaink üdvözlő táviratai is megérkeztek. Este az elnö családjával étkezett és korán mer feküdni. Grévy lebeszélni igyekezett Brifonre arról, hogy leköszönjön, de ez utóbb megmaradt szándéka mellett.* A kamarában a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése alkalmául zavarok voltak. Lacote és Delaigle képvisek kijelentették, hogy ők a tonkingi hitele ellen szavaztak, mégis azok közé vannak fölvéve, akik nem szavaztak. Delaigle a kaarát rablóbarlangnak nevezi, amiért rendűutasittatik. Laguerre csalásnak nyilvánítja, egy Francome képviselő a szavazók közé van fölvéve, holott Francome még a tengeren vai Jolibois azt kívánja, hogy e dolgok az igaságügyi miniszterhez utasíttassanak. A kama ez indítványt 259 szavazattal 233 ellenébe elvetette és a jegyzőkönyvet hitelesítette. Lguerre azon indítványa, hogy a kamara öröksége enquete összehívásával bízassák meg,elfogadtatott. * Több alárendelt fontosígű hitel és törvény megszavazása után a k camara és szenátus ülésszaka berekesztetett . A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ a franczia elnoválasztás eredményéről következőleg nyilatkzik : Grévy újbóli megválaztatása a franczia congressus által a conservaiv elv diadalát jelenti, miután a mérvadó prtok ezen actus által meg akarták mutatni, míy nagy súlyt fektetnek a continuitásra, meg az állam fő személyében van megtestesítve. Az újbóli választást a közvélemény rokonszenves fogadja, mert sorompóba szólította a köztársaság esküdt ellenségeit. Ezek azzal, hogyartózkodtak a választástól, megmutatták azt, hogy a köztársaság fentartásánál közreműkdésekre nem lehet számítani és azt, hogy kéntelenek jobbat nyújtani. Ez utóbbi ténynek hallgatag beismerése oly tény, melynek harderjét a francziák fel fogják ismerni. Grévy áltóli megválasztatása által el van hárítva egy kétely, egy gond, melyek homályt vetettek Francziaország jövőjére. Kulturegylet. Magyar minoriták Karácsonyi ajándékban kaptunk kolozsvári minorita társházunk részéről 4 rendes tagot. Elsőnek lépett be maga a minorita társház, aztán Blaskovich Frigyes minorita házfőnök. Wittmann Ágoston és Dassievicz Gyula minoritar. ádozárok. Az első részletet 8 frt összegben vettük .Ilyen módon ádozzék a papa. (Ill, Mózes 2., 16.) * Jakab Elektől, ki a székelység története megírására tett országos gyűjtésével ép úgy előfutárja volt kulturmozgalmanknak, mint Szathmáry György a maga „Hunyadi albumá“-val levelet vett az E. M. K E. választmánya. „Ha Kolozsvár történttét bevégezem, — kis — tenni fogok“. — E sorból tehát két újévi ajándékot jelenthetünk be egyszerre. Egyik szól Kolozsvár városának, melynek történeti ezek szerint befejezéshez közeledik, a másikat E. M. K. E. nek, mely a társadalmi lelkesítés oly kiváló mesterében, mint Jakab Elek, egyik