Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)

1886-01-01 / 1. szám

Ez alkalommal megemlítendő, hogy a bankü­gyet illetőleg mindkét kormány és az osztrák magyar bank képviselői között — egyet­len egy formális pontozat kivételével — teljes egyesség jött létre és az erre vonatkozott tár­gyalások be is fejeztettek; ellenben a két kor­mány között ez ügyben még csak egy, s nem lényeges, a bankot közvetlenül nem is érintő kérdés maradt megoldatlan. Az uj évi üdvözlések. A „Pol. Korr.” egy budapesti jelentése szerint elhatároztatott, hogy az uj­ évi tisztelgés alkalmával Tisza minisz­terelnöknél, az üdvözlő beszédben és a válasz­ban a politika tere érintetlen marad, miután a Tisza-jubileum és a legutóbbi képviselőházi viták elegendő alkalmat szolgáltattak politikai nyilatkozatokra. Hogy az üdvözlő­ beszédet Szon­­tagh Pál fogja tartani, új csalódást képez az ellenzékre nézve, mely Szontaghra bizonyos te­kintetben számítani látszott. A franczia kormányválság. A keddi mi­nisztertanácsban a kabinet tagjainak legna­gyobb része, különösen Freycinet és Goblet kérve­ kérték Brisson kormányelnököt, hogy maradjon meg állásában. Grévy is a legélén­kebben sürgette ezt, kiemelve, hogy a kabinet nem szenvedett parlamentáris vereséget. Mint­hogy azonban Brisson mindezek daczára sem vonta vissza lemondási kérvényét, Grévy elnök felkérte, hogy gondolja még meg a dolgot és mindeddig vonakodik elfogadni a kormányel­nök lemondását. A magyar hitelbank vezérigazgatója, Pal­­lavicini Ede őrgróf, több napi tartózkodásra Berlinbe utazott. Utazásának czélja — bécsi hírek szerint — nem egyéb, mint a Rothschild hitelintézeti pénzcsoport tagjaival több nagyobb tranzakc­ió ügyében értekezni, illetőleg azokat egyes magyar ügyek iránt informálni. Az ,Extrablatt" jelentése: Az aligoi kormány Spanyolországtól a Karolina-szigetekre vonat­kozólag ugyanazon előnyöket igényli, mint a­milyene­ket Spanyolország Németországnak engedélyezett, be­leértve azt is, hogy kőszénállomása legyen, mert el­lenkező esetben nem volna azon helyzetben, hogy Spa­nyolország fenhatóságát elismerje. A spanyol kormány kevés hajlandóságot mutat az angol kormány e kívá­­natának eleget tenni. A török csapatok hazabocsátása (P. K.) Az a többszörösen nyilvánított aggodalom, hogy a török határokra összpontosított csapatok ha­­zabocsátása annak idején rendzavarásokra ad­na alkalmat, itteni körökben indokolatlannak mondatik. Ilyesmire prec­edens nincsen, sőt el­lenkezőleg, az orosz török háború befejezése után csaknem 300,000 ember bocsáttatott el teljes rendben és a fővárosban, vagy máshol, a­merre átvonultak, panaszra okot nem szol­gáltattak. Az erdélyrészi magyar közmű­velődési egyesület és a magyar nyelv. Az erdélyrészi magyar nyelv és be­széd, még az írás is, sokban különbözik az anyaországétól. Szók, alakok, kifeje­zések, mondatalkotás a székely eredeti nyelvforrásból, s a vármegyei és magyar városi főnemesség nemesült és tisztult ízlésű beszédéből származtak s származ­nak ma is. Az elsőnek elismerésére Kri­za „Vad-Rózsái“ mintegy erkölcsileg kényszeritették az anyahoni tudósokat, az utóbbiak zengzetes, dallamos s finom salonnyelvét már Kazinczy és Döbrentey megismerték, s műveikben nyilván hir­dették. Oh, ha Magyarország főrangú hölgyei úgy beszélnék édes nemzeti nyel­vünket, mint a kolozsvári felsőbb körök asszonyai­ jegyző meg utazásában Ka­zinczy, Kölcsey is rajongott Zsidó ura, a nagy Wesselényi palotáiban hallott del­nek gyönyörű beszédéért. Nem dicsőitek, tényeket vonok el a múltból, hogy a jelenre érveket találjak, s a jövőre figyelmeztessem íróinkat, höl­gyeinket, nőinket, ott túl a Királyhágó bérczein. A­ki a fővárosban társaságokban je­len meg, azonnal megismerik beszédéről. Az erdélyinek a mostani germán áram­lat még nem ártott annyit, hogy nyel­ve sajátságos szépségeit, s eredetiségét ezek az iszonyú németségek magukba olvasszák. S hiában élezelődnek egy-két latinságunkért, az i­n s­t­á­t­o­m, persze, collegium, consist­ori­um, sz­a lé­pik, vagy igen kifejezésekért, az er­délyi beszéd azért mégis magyarosabb, tisztább, s nem mozog úgy a német szók és mondatok idegen alakjai közt és nyűgében, mint a testvérhoni írók s mü­veit emberek nagyobb részének beszéde. Tőlünk távol volt a tót és német befolyás. Nemzeti fejedelmeink magyar udvara, törvényhatósága és politikai élete megmagyarosította a román és szász értel­miséget. A székely s magyar városi nép pedig romlatlanul megőrizte nyelvét, sőt a mult század végén s ennek elején azonnal fölvette és elsajátította Kazinczy és társai műveit magyarságát. Báró Jósika és Kemény nyelve örök szépségeket tár föl a figyelmes olvasó előtt. Ezeknek az eredeti szépségeit, magya­ros tisztaságát, s idegen nyelv szólásfor­máitól meg nem türtőztetett épségét óhaj­tanám én, ha a közművelődési erdélyré­­szi egyesület egyik czéljául tűzné ki. Nem nehéz ez, csak tudni kell a veszély lé­tét, s kikerülni a germánság ólálkodását. Csak egy példát hozok föl: Kul­tur és a K u 11 u r-e g y­­­e t szót. Ugyan, hogy tudják ezt a latinból lett német szót egy tiszta és szép magyar szóval összefűzni? Nyilván „nemzeti könnyelmű­ségéből. Szabad-e ez? Nem. Lennie kel­lene így: „Kultúrás egylet.“ Inkább ez, mint a másik, mert az helyesírásilag és szókötésileg rész, s népünk nem érti meg. Azt mondják: rövidebb. Igaz, de rú­tabb, olyan mint az elvágott szárú nad­rág. Athene rövid mondatos nyelvét nem ilyen eltorzított szókkal kell elérnünk, hanem az irály és gondolatok rövid sza­batosságával. A főczól nyelvünk tisztasá­ga s jogainak megőrizése. S a magyar „közmivelődés“ szava tágabb s szebb fo­­galomkörü, mint akár a latin Cultura, akár a német Kultur fogalom szólt. Jól esett lelkemnek, mikor első fel­szólításait s körleveleit a derék egylet­nek megolvastam. Ez már szépen van megírva — mondám — ez magyaros be­széd, magyar szivekhez, rövid, tiszta gon­dolatok, józan magyar értelemhez. Vég­telen jótékony hatást tettek úgy az alap­szabály, mint a történtek előadását tár­­gyazó közlések. Ezt várták a második tudományos magyar egyetem férfiaitól s Kolozsvár és a megye tapintatos és erélyes kormányától. Soha egy nemzeti nagy ügyben sem nyilvánult hatalmasabban e város és az erdélyi részek magyarságának igaz jelle­me s mély bűnszeretete, mint ebben. Nálunk Gerlóczy alpolgármester kör­levelei s Kammermayer Károly beszédei vannak így írva, azokat lengi át ily szel­lem, tiszteletet ébresztve irántuk még az ellenfélben is, és biztosítva a magyaro­sodás ügyét a fővárosban. Nem tanítok én különködést, csak a­mi jót a hegyentúli magyar haza és nemzeti irodalom bír, azt ne feledjük el, ne engedjük elavulni, ne cseréljük föl rosszabbal, s kivált némettel. Már a Tiszavidékről feljött tudósí­tások is azt írják: ez és ez a gyűlés kezdetét vette. Az élő Istenre! bár nem jobb ez, a gyűlés elkezdődött. S mégis attól a sok németül gondolkozó magyar hírlapírótól, a­kiktől hemzseg minden szerkesztőség, eltanulták a­ die Sitzung hat den Anfang genommen. Pedig néme­tül is rész. Schiller s Göthe tollára nem jött ez így soha. A magyar félvilág te­hát egy rész német mondat alakkal ki­küszöböli saját jó magyar kifejezési alakját. Ilyen az is: a jegyzőkönyvet vezet­te N. N. Megint a német chablon. Das protocoll hat N. N. geführt Ez sem jó, németül sem jó. Vezeti a tollat a Schriftführer, de a magyar a jegyző­könyvet szerkeszti, a jegyző vagy titkár. Lám, itt is ősi jogaiból kiforgatott egy eredeti, találó, a dolgot talpraesetten ki­fejező magyar mondatokat egy rész né­met írás- vagy szólásforma. S mégis az egész Magyarországon csíki­­. katholikus, kolozsvári unitárius, debreczeni reformá­tus jegyző, mind jegyzőkönyvet vezet! Szörnyű megromlása a magyar nyelv­­érzéknek, megvetése a nemzeti jónak és helyesnek, elfeledkezés önérzetünkről , szolgai utánzása az idegennek. Figyelmeztetem erre erdélyrészi ba­rátunkat. Fogadják föl, hogy nem ger­­manizálnak, kerülik az idegen rész szó­kat, s sajátos szép szólamát irályunknak megőrzik. Mikor majd a könyvkiadásra jő a sor, olvassák a XVI—XVII. század jeles magyar íróit: Heltait, Károlyit, Bor­nemiszát, Pázmánt. Lelküket örömmel tölti el azok nyelve s magyaros irálya. El­határoztam, hogy ha életem lesz, Artho­­logiát adok ki azok műveiből, s rámu­tatni: mennyi sajátunkat feledtük el há­látlanul, megtagadtuk hűtlenül, s más rosszakkal cseréltük föl, kivált a leg­újabb időben bűnösen. Még csak a „modern“ szót emlí­tem meg, azt a léggel telitett, üres la­tin-német szót, melynek fogalomkörét senki meg nem határozta, jelentését min­denki tetszés szerint magyarázza, mely alá rejtik sokan a felforgatás, mások a szolgaság elveit, irányát és politikáját. Kossuth és Széchenyi ezt a „korszerű“ jelzővel fejezte ki. Értette az egész or­szág, tudta mit rejt magában a szó. S lelkesült érette, mert nyomukban a ha­zafiak hiv és értelmes tábora. De ezek­nek a mi modern hazánkfiainak olyasmi kell, mint a Delphi-beli templom istene, a kit senki sem lát, mint Dodona berke jóspapja, a kinek csak hangját kell hal­lani s jóslatain megnyugodni. Ők is csak kimondják a „modern“ szót. Boruljon le előtte minden halandó s engedelmes­kedjék. Nem érzelem kell nekik, de phra­­sis. Nem gondolkodó, de engedelmes párt­­hivek. Nem hazai és nemzeti, de külső, idegen, csakhogy modern legyen. Vajha meg tudná védni jegyzőköny­veit, közönség elé bocsátandó hirdetéseit s irodalmi kiadványait az erdős, hegyes édes kis szőkébb magyar haza magyar közművelődési egylete, kevély lenne rá s boldog, távol élő fia, Agricola juik egész a persa­shaig és Konstantinápolyig, hol utazását befejezi. Előttünk léptet el a közép-ázsiai külön­böző népek minden érdekes csoportozata, meg­elevenítve szerző élénk leírása által, ki telje­sen rendelkezik egy író komoly megfigyelő ké­pességével és szingazdag leírási tehetségeivel. Történeti és politikai megjegyzései, vadászati kirándulásai és társadalmi jellemzései teljes képet adnak ama tájak viszonyairól. Mi ezúttal a terjedelmes mű azon ré­szeiből állítunk össze egy vázlatot, melyek a keleti nők családi és társadalmi viszonyaira vonatkoznak, mert bár e tárgyról sokat olvashattunk, sok oly érdekes újabb részletet találtunk a könyvben, melyek olvasóink érdeklődésére számíthatnak. * A khirgiz nők, kik a mongol typusra emlékeztetnek, sokkal erőteljesebbek a férfiak­nál ; viseletük azonban keveset különbözik ezekétől. Csizmát, bő nadrágot és posz­tó fel­sőt viselnek. A fiatal leányok leeresztett, fo­­natlan hajjal járnak , de a férjes nők sohase mutatják hajukat, hanem elrejtik a fejükre csavart fehér kendő alá, melyet arczukra, gyak­ran mellükre is lehúznak. Mindnyájan szeretik a fehér és vörös festéket, mit bővében használnak arczukra, sőt az előkelőbbek körmeiket is megfestik sár­gára. Hanem ha egyszer férjhez mennek, föl­hagynak minden öltözködéssel, s korábbi sza­badságukat komoly önmegadás és munka vált­ja föl. Az újszülöttet anyja negyven napon át mindennap vízbe mártja, ezzel egész életére megtisztul, mert azontúl soha semmi fürdés­ben se részesül. Tíz éves korukig a lehető legkezdetlegesebben vannak öltöztetve; szüleik leborotválják fejeiket, s aztán egész éven át meztelenek és mosatlanak. Gyakran egész öt­éves korukig szopnak. Turkestánban a nők nagyon egyszerűen öltözködnek. Hosszú selyem, vagy mousseline inget és nadrágot viselnek. Hanem azért a va­gyonosabbak egész napjaikat piperéjükkel töl­tik el. Többnyire kicsiny termetüek s főszép­ségük nagy, barna szemeikben áll, miket ügye­sen tudnak használni. Eddigi szokásuk, mely szerint fogaikat feketére festették, kezd ki­veszni a divatból, ám az ékszerek annál na­gyobb tért foglalnak el öltözeteiknél. A turkestáni nő is gyermekkorában leg­boldogabb, mikor tetszésére játszhatik az utcza homokjában. De már 8—9 éves­ korában házi munkákra alkalmaztatik s a gazdasszonyko­­dáson kívül megtanulja a kötést. Ha már gyermekkorában nem volt elje­gyezve, szülei hamar gondoskodnak lehető elő­nyös férjhezadásáról Anyja minden jó ismerős­höz elhordja s az eladó leánynak — valamint nálunk — csak jó tulajdonai vannak; hiba egyben sincs. Az öreg nénék aztán, kikre néz­ve a férjhezadás nemcsak kedvtelés, de jövedel­­mes Vállalat is, alkalmas férjek után néznek. Az év mit se határoz, csak az ár. A leány haj­lamára nincsenek tekintettel. Ha a vásár megköttetett, előhívják a mollaht. Ez elmond egy imát, a menyasszony egyik szobában van ismerősök körében, a vő­legény egy másikban. A mollah megkérdi aka­ratukat s kedvező felelet­ esetén, egy edény vizet hoznak elő, melyből az ifjak egymás után egy-egy kortyot isznak, aztán követke­zik az étkezés s a két ifjúból férj és fele­ség lett. S mikor nálunk a nő legszebb virágában van, a szegény turkestániak megvénültek, s férjeik által elhagyattak. Az izlám alsóbbrendű, tisztátalan és meg­vetett teremtést csinált a nőből. Még a me­csetekbe se szabad bemennie. S ha egy férfi találkozik vele, elfordítja arczát. A férfiútól megkérdezheted, hogy van kutyája, lova, sza­mara, de neje hogy létéről ne tudakozódj, mert ezzel megszeged az udvariasság szabályait, s indiecrécsiót követsz el. Ha mégis említni akar­ja nejét, azt mondja róla, hogy: „a holdam“. Így pl ha azt akarja kérdeni: hány nőd van ? — Így kérdi: hány hold ragyog családi életed egén? A hűtlenséget keményen büntetik. Haj­dan a nőt, ki férjét megcsalta, megkövezték, s például Bokharában ma is halállal büntetik. Az elválás nem ritka, és ily esetekre gyakran még a menyegző előtt kikötik a kártérítési összeget. Azt tartják, hogy ha a kutya a hű­séget jelképezi, a nő a hazugság és álnokság jelképe. Egész Közép-Ázsiában legszebbek a tur­­komann nők, s járásuk is legizletesebb. Ezen­kívül a kézimunkában valóban művészek, s a mi úri hölgyeinket bizonyára nagyon meglep­nék csipkéik és szőnyegeik, mely utóbbiak da­rabja 8—10,000 frankra becsültetik. Társadalmilag is felülemelkedtek más tartományokban élő társaikon s bár a több­­nejűség itt is divatban van, a küzü­gyekben is némi tekintélyt vívtak ki, így egy özvegyről általában azt tartották, hogy „ő kormán­yoz Mérvben.“ Különben a nőket itt is veszik. Az orosz foglalás előtt egy nő ára 1200—2000 frank közt váltakozott; azóta a férfi­ak száma na­gyon leapadt s a nők ára csökkent. Házas éle­tük jellemzésére elég megemlítenünk egy pél­dabeszédüket, mely szerint: „a szégyen a ha­lálnál is rosszabb“. A turkomann nők se hárembe nincsenek elzárva, se arczaikat nem födik egészen el. És a férfiakkal ép oly szabadon érintkeznek, mint nálunk. Ám azért erkölcs dolgában talán túl­­szigoruak, a­mint ezt egy konkrét eset iga­zolja. Egy serdárnak volt egy híres szépségű lánya, ki azonban nagyszámú udvarlói iránt egészen közönyös maradt, mert már szeretett. Ezért a boldog ifjú egy vetélytársa vesztükre tört. A­zerdár elé ment, ki és akkor tért a táborból haza s azt hazudta neki, hogy távol­­létében leánya meggyaláztatott. A leány öröm­mel sietett megérkező atyja elé ; ez azonban, a nélkül, hogy kihallgatta volna, tőrével azon­nal leszúrta őt. Hanem aztán a rágalmazó is meglakolt, mert az áldozat ártatlansága kide­rittetvén, az öregek tanácsa által halálra ítél­tetett s az itélet azonnal végre is hajtatott, a tanács minden tagja belemártván a kését. A csők társadalmi helyzetének jellemzésé­re megemlítjük m­i az időhöz kötött házas­ságokat, mik különösen Iránban vannak divat­ban. Az ily ideiglenes viszonyokat rendesen a pap által ellenjegyzett szerződések szabályoz­zák. Az időhöz kötött házasságnak bizonyos ára van s ha ezt a férfi lefizeti, házas életben élhet az általa kiszemelt nővel a szerződésben meghatározott idő szerint akár egy napig,­­akár több éven át. A papok és a szegény szülők rendes ke­resetforrásul használják e szokást. Ez utóbbak korán eladják leányaikat s nem ritkák a 12 éves anyák. Különös figyelmet érdemel ily házassá­­­goknál az atyaság. Egy jó családból való fia 15 éves korában kap egy ily időhöz kötött nőt, de ettől szármaró gyermekei törvénytel­­nek. Törvényes neje csak a második lesz, ki hozzá hasonló jó makidból származik. A ko­rán szerint négy ily törvényes neje lehet, ki anyagi viszonyai megengedik; időhöz kötő nejeinek és rabszolganőinek száma azonban ha­tározatlan. E szokások uralkodnak a persáknál Befejezésül álljon itt egy adoma a sül­­­ről, mit az író szerint különben már egy­e­lőre reá is fogtak volt. A közbeszéd szerint a sultán egy alkalmával két különös kinézésű egyénnel­­­lálkozik, kiknek feltűnő nagy fejük és táj volt, kezeik pedig zsebeikbe voltak terni Oda szól segédtisztjéhez: — Menj, kérdezd meg az előkelő idil­lektől, honnan jőnek. A tiszt sietve visszatér és jelenti : — Azt mondják, egy országból valók, melynek „Svájcz“ a neve. Én először hallok róla. — Magam is úgy vagyok vele, — *a' szonzó a sultán, hanem derék emberek 1* hatják, mert még sohase küldtek hozzám I vetet. Tussal . A keleti háború. Oroszország közvéleményében úgy, mint a diplomácziában, a bolgár kérdést illetőleg az a felfogás uralkodik, hogy e kérdés kompliká­cziók nélkül oly megoldást fog nyerni, mely a bolgár nép aspirációit a berlini szerződésnek, ha nem is szellemével, de betűivel összhang­zásba hozza. A kérdés szabályozására a kon­gresszust egyik oldalról sem javasolták komo­lyan és ezt különben Pétervárott a dolgok va­lamely új fordulatáig nem is tartják szükséges­nek. Az egyiptomi kérdésben összehívott lon­doni konferencia meghiúsulta óta az orosz kormány elhatározta, hogy két alapelvhez fog ragaszkodni: az egyik, hogy semmiféle ilyne­mű tanácskozásban nem vesz részt, a­nélkül, hogy azt a kabinetek közti megegyezés meg­előzné, és aztán, hogy nem engedi meg, hogy ilyféle tanácskozások a leginkább érdekelt ha­talom fővárosában tartassanak meg, mivel ez esetben az illető hatalom külügyminisztere el­nököl, a­ki ezáltal nagy túlsúlyra tesz szert. A konstantinápolyi nagyköveti konferenczia le­folyása sem ingatta meg az orosz kormányt eb­beli nézeteiben.* Szerbek és bolgárok. A bolgár részről terjesztett azon hírrel szemben, hogy a szerb csapatok rátámadtak a bolgár csapa­tokra. Belgrádból azt jelentik, hogy a szerb ha­tóságok a fegyverszüneti szerződés értelmében f. hó 17-én déli 12 órakor a legszélsőbb elő­őrsi vonalakat is átlépték, hogy Pirotot birto­kukba vegyék. A bolgár csapatoknak Pirotot a szerződés értelmében pontban 12 órakor kel­lett volna elhagyniok, de ők ezt nem tették, hanem a várost egy század gyalogsággal ás egy század lovassággal megszállva tartották. A bolgárok csak a szerb hatóság felszó­lítása következtében hagyták el Pirotot. A bol­gár és szerb csapatok összeütközéséről annál kevésbbé lehet szó, mert a szerb csapatok a fegyverszüneti szerződés értelmében még most sem vonultak ki Pirotba. A bolgárok azonban a fegyverszünetre vonatkozó szerződést több­szörösen megsértették. A szerb határhelységekben kat önkéntes bolgár zászlóalj maradt hátra, s ezek kénysze­rítik a szerb lakosságot a fuvarozási szolgálat teljesítésére. A szerb főhadparancsnokság ennek következtében elrendelte, hogy a bolgár önkén­tes csapatok a szerb területről vonuljanak ki. * A fegyverszüneti szerződés értel­mében kedden déli 12 órakor a szerb ha­tóságok 130 c rendőr kíséretében be­vonultak Pirotba. Két bolgár tiszt és több lovas katona, a­kik még a városban vol­tak, erre elvonultak. Két ott maradt bolgár ka­tonát fosztogatáson értek, miért is őket agyon­lőtték. a város a teljes pusztulás képét nyújt­ja Az ÖS873S hatóságok levéltárait, a könyv­tárakat elégették, a kórházak és a templomok ki vannak rabolva. Franczia ügyek. A republikánus lapok, *"a k ij"*­lyek előbb kétségbe vonták Grévy meg­­­tatását, utóbb megelégedésüket fejez . történtek felett. Grévy még tegnapért úgy dolgozott, mint máskor. A kongre. minden fél órában kapott hírt. Azt 111 , másodszori választás 1997, de a vége , iránt tisztában volt. Mikor tudtar­­a ,­hogy első választásra győzött, nagy déssel fogadta a hírt. Az első, a­ki real­ből az elnöki palotába ment, Brisson Ínisz­er elnök volt. Őt követték a többi ciszterek és szertárnokok, hogy üdvözöljék aut­ó­s nőö­köt. Nemsokára a külföldi karmaink üdvöz­lő táviratai is megérkeztek. Este az elnö családjával étkezett és korán mer feküdni. Grévy lebeszélni igyekezett Brifonre arról, hogy leköszönjön, de ez utóbb­ megmaradt szándéka mellett.* A kamarában a mai ülés jegyző­könyvének hitelesítése alkalmául zavarok vol­tak. Lacote és Delaigle képvisek kijelentet­ték, hogy ők a tonkingi hitele ellen szavaz­­tak, mégis azok közé vannak föl­véve, a­kik nem szavaztak. Delaigle a kaarát rablóbar­langnak nevezi, a­miért rendűutasittatik. La­­guerre csalásnak nyilvánítja, egy Francome képviselő a szavazók közé van fölvéve, holott Francom­e még a tengeren vai Jolibois azt kí­vánja, hogy e dolgok az igaságügyi minisz­terhez utasíttassanak. A kam­a ez indítványt 259 szavazattal 233 ellenébe elvetette és a jegyzőkönyvet hitelesítette. Lguerre azon in­dítványa, hogy a kamara öröksége enquete összehívásával bízassák meg,elfogadtatott. * Több alárendelt fontosígű hitel és tör­vény megszavazása után a k camara és szená­tus ülésszaka berekesztetett . A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ a franczia elnoválasztás eredmé­nyéről következőleg nyilatkzik : Grévy újbóli megválaztatása a franczia congressus által a conservaiv elv diadalát je­lenti, miután a mérvadó prtok ezen actus ál­tal meg akarták mutatni, m­íy nagy súlyt fek­­tetnek a continuitásra, meg az állam fő szemé­­lyében van megtestesítve. Az újbóli választást a közvélemény rokonszenves fogadja, mert so­rompóba szólította a köztársaság esküdt ellen­ségeit. Ezek azzal, hogy­artózkodtak a válasz­tástól, megmutatták azt­­, hogy a köztársaság fentartásánál közreműkdésekre nem lehet szá­mítani és azt, hogy kén­telenek jobbat nyúj­tani. Ez utóbbi ténynek hallgatag beismerése oly tény, melynek harderjét a francziák fel fogják ismerni. Grévy áltóli megválasztatása által el van hárítva egy kétely, egy gond, me­lyek homályt vetettek Francziaország jövőjére. Kulturegylet. Magyar minoriták Karácsonyi ajándékban kaptunk kolozsvári minorita társházunk részé­ről 4 rendes tagot. Els­őnek lépett be maga a minorita társház, aztán Blaskovich Frigyes minorita házfőnök. W­i­tt­m­a­n­n Ágos­ton és Dassievicz Gyula minorita­r. á­do­­zárok. Az első részletet 8 frt összegben vettük .Ilyen módon á­dozzék a papa. (Ill, Mózes 2., 16.) * Jakab Elektől, ki a székelység története megírására tett országos gyűjtésével ép úgy elő­­futárja volt kulturmozgalmanknak, mint S­z­a­t­h­­máry György a maga „Hunyadi albumá“-val levelet vett az E. M. K E. választmánya. „Ha K­o­lozsvár történt­tét bevégezem, — k­is — tenni fogok“. — E sorból tehát két újévi ajándékot jelenthetünk be egyszerre. Egyik szól Kolozsvár városának, melynek történeti ezek szerint befejezéshez közeledik, a másikat E. M. K. E. nek, mely a társadalmi lelkesítés oly kiváló mesterében, mint Jakab Elek, egyik

Next