Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)

1886-12-24 / 1. szám

1 M / m KIADÓI SZÓ. Miután a „Magyar Polgár“ szerkesztésétől a legközelebbi napokban visz­­szalépek és átveszem a szabadelvűpárti két lap egyesüléséből támadó „Kolozs­vár“ kiadását — azon helyzetben leszek, hogy időmet, munkásságomat az eddi­ginél nagyobb mértékben szentelhetem a kiadói teendőknek. A­mit e téren sok évi tapasztalatok által támogatott munkásságai megtehetek,­­ azt az új vállalat és közönsége érdekében lelkiismeretesen meg fogom tenni. A Kolozsvárt ugyanazon alakban, mint a megszűnendő két lap s ugyanazon”előfizetési föltételek mellett - a vasár- és ünnepnapok ki­­vételével — naponként fog megjelenni. Gondunk lesz arra, hogy a szü.seg sze­rint, és gyakrabban mint eddig, mellékleteket runk az a­laphoz. Kérve a magam részéről is a közönség szives támogatáóit, d­e hogy a kiadói teendőkre nézve a „Kolozsvár“ t. e­s­ze i­l­­lenben pontosan kielégíteni törekszem. Ajtai K. Albert, a „Kolozsvár“ kiadója. A KOLOZSVÁR“ előfizetési árai : |ft/‘reéVr6.....................­­. ‘I írt ! Egykori" '• • * »rí 50 Kr "gyes lappéldányok ára 5 kr. kel Károly, Hutter, Péter József és Taub Nathan kere,Kene háznál, úgyszintén a kiadóhivatalban és a rem­es­i kiadóhivatalt érdeklő Az előfizetési penzek, pir.Mes­z ak ^ levél­e czimen küldendők: A .Kolozsvár kinyomvai belközép utcza 4 szám. Kolozsvár, 1886.­ ­ Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7 SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem létetnek. Kiadóhivat BELKÖZÉP-UTCZA ELŐFIZETÉSI DJ Egész évre ................... Fél évre .................. Negyedévre ...... Egy hóra Egy szám ára 6 HIRDETÉSI Díj Egy Q centiméternyi tér 4­rosok, kereskedők és ipares ményben részesülnek. Bélyej­ben hirdetés után 3 Nyilttér sora 25 k­m. * hJ előfizetési felhívás a „KOLOZSVÁR első évfolyamára. Két régi, sok érdemet szerzett újság a­­­ért, hogy a „Kolozsvár“, mely m­int a­ közönség érdeklődését kérik e sorok — megszülessék. Mind a kettő té­­nyező volt az erdélyi közéletben, a közállapotok minden ágának javításában buz­gó, figyelmes s jelentékeny hatású szószóló. A küzdelemben 20 évet látott az egyik M 16 ot a másik. S ezek az évek igazán megérdemlik, hogy mint a háború­ban töltöttek, kettősen számíttassanak. Mert szakadatlan harczban teltek el­­szemben a sivár reménytelenséggel, az elhaladást gátló maradisággal, majd a mi szükségleteink iránt való rövidlátással, s mindezeken felül legújabban az ellen­séges álomlátókkal. . . A két lap a „Magyar Polgár“ és a „Kolozsvári Közlöny“ most átadják a tért nekünk. Gazdag örökségünk az az erő, melyet az ő múltjukból, tisztelet­­reméltó harczaiban nyert diadalaikból merítünk. Élénken érezzük azonban a fele­lősséget is e hagyomány átvételével. Elfogadására csak az bátorít, hogy becsületes buzgalmunk ez országrész érdekeinek védelmében nem kisebb, mint az övék volt. A fegyverek egyike, melyet átveszünk, hogy tiszta kézzel s minden erőnk­kel forgassuk az erdélyi részek javára: az igaz liberalismus. Ez az ige százados hagyománya az erdélyi részek magyarságának. Vérével irt lapokat a történelembe e jelszó alatt. Egyet jelentett az igazi szabadság szeretetével. Liberalismus mások­nak a jogai iránt, féltékeny óvása a magunk jogainak. Az a nagy párt, mely ma a parlamentben Magyarország sorsát tartja kezében, azon az alapon bírja az er­délyrészi magyarság javarészének bizalmát, mert a mi régi, a mi vérünkbe átörök­lött jelmondatunk alatt végzi egy ország szebb jövőjének érdekében a munkáját. Őszinte meggyőződéssel a követett irány helyessége iránt, hittel a sikerben, valljuk a szabadelvű párt programmját. Nem zárkózunk el a hiányok elismerésétől. Az anyaországnak oka van a gyors tempóban történt befektetések terhe miatt panaszolni. A terhek súlyosan nyomnak minket is, de ugyanaz a tempó nem volt elég gyors a mi rosszabb vi­szonyaink javítására. Az erdélyrészi magyarság — egy része beékelve a nemzeti­ségek közé, másik a Székelyföldön különzárkózva — melegebb, jobb istápolást kíván, hogy lépésben haladhasson az anyaországgal. Kisebb földbirtokosaink külö­nösebb segítséget. Iparra utalt, sűrűbb népességű vidékeink erőteljesebb gyámolí­­tást. Sürgetni fogjuk a javításra várók orvoslását. Helyet adunk minden jogos pa­nasznak. Gondos ügyelettel, szabadon, egyetlen érdekünk ez országrész érdeke lé­vén, beszéljük meg a szükségleteket, tárjuk fel a hiányokat. Valljuk, hogy az az út vezet egyedül a fokozatos, a biztos javulásra, melyen a szabadelvű párt halad. És jó e jelszó nekünk a nemzetiségekkel szemben. Liberalizmus nyel­vük, szokásaik, nemzetiségük iránt. Tartalék nélkül óhajtjuk velük a jó egyetér­tést. Őszinte jóakarattal vagyunk fejlődésük iránt, respektáljuk jogaikat. De ébe­ren őrködünk aspiráczióikra, útjában állunk minden lépésüknek, mely a magyar állameszme ellen irányul, s követeljük a mi jogaink respektálását. A „Kolozsvár“ az Erdélyrészek érdekeinek egyik szószólója lesz. Szolgá­ja a liberalismus eszméjének, a magyar kultúrának, s a nemzetiségekkel szemben azon nagy czéloknak, melyeket az E. M. K. E. irt zászlójára. Ezentúl független minden irányban, ítéletét el fogja mondani, valahányszor szükségét látja, tekintet nélkül. Szívesen vitatja meg a maga álláspontjának jóságát, szemben azokkal, kik más utat látnak helyesnek ez országrész érdekeinek megsegítésében. De minthogy semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosabbak lesznek, igyekezni fog vitatkozásaiban megtartani a helyes mértéket. Mindnyájunk­nak úgy is csak egy a czélunk. Az erdélyrészi magyarság ügyének emelkedése. A „Kolozsvár“ politikai czikkeit az erdélyi részek szabadelvű pártjának legkiválóbb erői fogják írni. Mindazon nevekkel találkozik az erdélyrészi olvasó a melyeket oka van tisztelni. Az erdélyi részek minden vidékéről van tudósítónk. Külön rovat alatt adjuk mindazon jelentősebb társadalmi és politikai híreket, melyek foglalkoztatják szerte ez országrészben az embereket, Budapestről, legkivált a parlamenti ülések­ről, távirati értesítéseket közlünk, megelőzve vele a fővárosból hozzánk érkező la­pok tudósításait. A nemzetiségek lapjait nagy figyelemmel kísérjük, Romániából külön tudósítá­sunk lesz állandóan , a fontosabb eseményekről hírt innen is táviratokban veszünk. Tárczarovatunk irodalmi színvonalára, élénkítésére gondunk lesz. Igyekezünk a kötelességnek, melyet elvállaltunk lelkiismeretes teljesítésére. Az ígéretek helyett tenni fogunk. Erőnk a közönség pártolásában van. Kérjük a tá­mogatását. Petelei István, a »Kolozsvár“ szerkesztője. « 1. szám. Péntek, deczemb ERDÉLY ÉS A PÁRTKÜZDELMEK Budapest, deczember. — Ki nem akarja Erdély javát? Akar­ja mindenki. Aki nem akarná, az nem akarná egyszersmind javát a hazának. Nem akarná az életerős Magyarországot. Sőt nem akarná biztosítani nemzetünk jövőjét. Erdély javát, Erdély megerősítését tehát akarnia kell minden magyarnak. Akarja a társadalom, melynek tevékeny­sége, az erdélyrészi magyar közművelő­dési egylet által mindig hatalmasabban bontakozik ki. Akarják Magyarország és Erdély fiai, akik szóval, tollal, tettel hat­nak a magyar nemzet nagy keleti várá­nak megerősítésére. Akarják Erdély asz­­szonyai, akik mindenkor megosztották a férfiakkal a haza kultuszát, s a nemzeti munkát. Azért ragyog Erdély története annyi hős, vagy egyébként magas lelkű nő tetteitől. • Erdély javát akarja a sajtó — a királyságontúli és úgy, mint az inneni — mely a legutóbbi két év alatt nem csak hatalmasan felkeltette és ébren tar­totta az Erdély iránt való közérdeklődést, hanem egész irodalmat hozott létre az erdélyi teendőkről. z Erdély javát akarja a kormány és — nem kétkedünk — minden párt. Úgy a pártok, mint a kormány át vannak hatva a tudattól, hogy a ma­gyar állami és nemzeti érdekek oszlopait meg kell szilárdítani Erdélyben. Ami kü­lönösen a kormányt illeti, már­is sok hasznosat műveit. Fontolgatja a jövő teendőit. Fontolgatja főleg a teendők sorozatát, mert az állam szomorú pénz­ügyi helyzete lehetetlenné teszi, hogy egyszerre, egész nagyszerűségében kibon­takozzék a Királyhágón túl a nemzeti munka. Hogy egyszerre betömessék Er­délyben a magyar érdek minden része. De már nagy dolog az is, a­mit elértünk. Nagy dolog, hogy a magyar nem­zet szeme Erdélyen van. Nagy dolog, hogy a magyar állam és a magyar tár­sadalom teljes és tiszta tudatával bír a királyhágón túli teendőknek. A­mit állam és társadalom, vagyis az összes nemzet párt és nézetkülönb­ség nélkül akar, az okvetlenül teljesedik. A­mihez elsőrangú nemzeti érdek fűző­dik minden magyar szív izomszálai által, az többé el nem bukhatik, az csak dia­­dalmaskodhatik. A veszély tudata tehát többé nem az aggodalomra az aggodalomra az ok, hanem a tettre. Nem a fatalizmusra és lemondásra, hanem a férfias erőfeszítés­re. A magyar érdek Erdélyben ki fogja vívni diadalát. De csak egy feltétel alatt. Ha közösen összetartunk. Ha a nem­zeti munkát egyetértésben végezzük. Ha erőnket e munkára fordítjuk és nem — egymás ellen. A pártküzdelmek természetesen Er­délyben is jogosultak. Párt­tét nélkül nélkül nincs alkotmányosság, nincs par­­lamentarizmus. A nemzet alkotmányos életében tehát részt kell vennie Erdély­nek is. A Királyhágón túl azonban a párt­küzdelmek felett egy magas szempont­nak kell uralkodnia. Magas, nagy érdek­nek, mely sugalja a lelkeket s hatal­mába keríti a sziveket. Az Erdélyben végzendő nemzeti munka szempontjának. Az Erdélyben elhelyezett magyar ér­deknek. E szempont és ez érdek kell, hogy kizárja a pártéletből a pártgyűlöl­­­etet. A magyar nemzetre nemcsak a Ki­rályhágón túl, hanem általában, oly számos és nagy teendő vár, hogy a gyű­lölködést, a szenvedélyek fel­korbácsolá­sát az egész haza területén tiltja a ha­­zafiság A mikor a magyar állam teljes ki-­s építéséről és megerősítéséről van szó, hogy a készülő nagy világesemények, eth­­nographiai földforradalmak egy teljesen kész magyar nemzetet, s egy teljesen kiépített, vár gyanánt körülbástyázott magyar államot találjanak, akkor a nem­zetnek az összetartásra, s nem a szét­húzásra, a kölcsönös támogatásra és nem gyűlölködésre van szüksége. De ha a gyűlölködés, a nemzet erői­nek a pártszenvedély által való leköté­se bűn a Királyhágón innét: végzetes átok volna a Királyhágón túl. Az erdélyi magyarság amúgy is aránylag kicsiny tömbjeinek szétbomlá­sa, dekomponálása megállítaná a nem­zeti munkát, kitágítaná a magyar érdek réseit, megrendítené ez érdek épülő osz­lopait. Ha a pártgyűlölködés Magyarorszá­gon káros, Erdélyben veszedelmes. Ha a pártszenvedély üszke Magyarországon gyu­­ladást idézhet elő, Erdélyben tűzvészt támaszthat. Ismételjük: nem a pártélet az, a­mit Erdélyből ki kell zárni, hanem a gyűlölködés szellemét. Azt a sötét szel­lemet, mely fekete szárnyával a­hol le­csap, hanyatlást, visszaesést idéz fel még a nagy, bevégzett nemzeteknél is, me­lyek nem az alakulás nehézségeivel küz­denek Ez a szellem az, melyet száműzni kell Magyarországból, de különösen Er­délyből. Ez a szellem az, melynek nem szabad széttépnie a nemzeti munka szer­vezetének már-már összekapcsolódó szá­lait. És melynek nem szabad szembeál­lítania e munka embereit. Egyik kezeinkben a kard, a másik­ban a véső, kalapács, úgy kellend Euró­pának tán közeli válsága közepett épí­tenünk a magyar érdek királyhágón túli várát. De a kardot nem szabad egymás ellen fordítanunk. A vésőt és kalapácsot nem a rombolásra, hanem az építésre kell használnunk. Küzdhetünk, küzdenünk is kell egy­mással a kérdés miatt: melyikünk — pár­tokat és nem egyéneket értek — akarja jobban a haza javát. De az ki van zárva, hogy valamelyikünk a haza javát nem akarja. Részemről felteszem, hogy még az is akarja a haza javát, a­ki meggyújtja a pártgyűlölet vörös fáklyáját. De a­ki ezt teszi Erdélyben, az, bár akaratlanul, üszköt vet a nemzeti érdek épületére. Bár szándék nélkül, de letiporja a ma­gyar érdek zászlóját a sárba. Pártállást elfoglalhatunk, el is kell foglalnunk a nemzetet mozgató politi­kai kérdésekben. De a­ki az erdélyi ma­gyar érdek lobogójához nyúl, az kezét a haza érdeke ellen emeli fel. Ettől, remélem, vissza fog riadi min­den magyar ember. BEKSICS GUSZTÁV. (Kolozsvár, decz. 24.) „Kolozsvár.“ Indo­koljuk, hogy miért választottuk ezt lapunk czí­­méül. A „Kolozsvár“ — programmjából is ki­tetszik — nem csupán helyi közlöny. Nem csupán egy városnak és vidékének érdekeit szolgálja. A »Kolozsvár“ bevonja működésének körébe az erdélyi országrész összes közkér­­­déseit és minden alkalommal és minden ügy­ben szolgálni kívánja az erdélyrészi magyarsá­got azon harczban, melyet Magyarország jobbkezének megőrzéséért, izmosításáért folytat. Azt a zászlót, melyre e nemes harcz jel­szavai írva vannak, Kolozsvárt tűzték ki. Azon békés fegyvereket, melyekkel küzdeni fogunk, e városban kovácsolta és vette kezébe Erdély magyarsága. Innen küldték szét a hadüzenetet a sötétség, a tévelygés, a csüggedtség és a gyűlölet ellen. Itt szövetkeztek, itt szervezked­tek, innen indultak ki a nemzeti kultúra had­seregének első csapatai. Azóta e név: Kolozsvár — jelszó lett. A háztömegben, melyet e név földrajzilag megha­tároz, egy nagy eszme laksoik, a­mely melegít, lelkesít mindenfelé, a­hol a kebleket szív dobog. E név: Kolozsvár — programm­­os jelentőségű programm, mely nem a vita­­sabb érdekeinek, legnemesebb te­nek foglalatja. És mivel magyar lap­ vagyunk, a erdélyrészi magyar lap vagyunk — ez a szabadelvű párt módja szerint teljes elm­kkel, igaz meggyőződéssel kívánunk közreműködni a nemzeti fejlődés biztosításának, előbbvitelének művében, — ezért czime az lapunknak, hogy: „Kolozsvár.“ (Kolozsvár, decz. 24.) Vannak nekünk ide­haza nagy érdekeink, melyek a sajtótól várnak támogatást. Akkora érdekek, hogy felette álla­nak minden személyes kérdésnek. Minden erőnk­kel akarjuk az érdekeket szolgálni. Ha nem zsibbasztja igyekezetünket kicsinyeskedés,a gyanu­­sítás, annak az ügy, mindnyájunk közös ügye érdekében örvendünk. Szívesen veszünk itt tu­domást arról a czikkről, melyet a kolozsvári „Ellenzékiben a szerkesztő írt lapunk felhivó szavára, ígéretnek tekintjük s fogadkozásnak. Mi mondtuk el az első szót, s utolsók leszünk a kik megszegik. A czikk végszavai igy szó­lanak : „A kolozsvári lapok eddig nem vitatkoz­tak, csak torzsalkodtak ; eddig nem tárgyaltak, csak gyanakodtak; eddig nem magyaráztak, csak nyugtalankodtak. A komoly kötelesség az lett volna, hogy eszmecseréink által bevilágít­sunk bérczeink ködébe és völgyeink homályá­ba. De mi foszfort gyújtottunk meg, mely amott meghagyta a homályt, minket pedig megmér­gezett. Van a Petelei István úr előfizetési felhí­vásában egy passzus, melyet örömmel idézek Ha előbb jelent volna meg, s ha én elébb ol­vashattam volna, az Ellenzék más hurt penget vala a „Kolozsvár“ megindításáról. E passzus így hangzik: „Semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosab­bak lesznek.“ Örvendek az igazság ezen fölismerésének. Ha e kijelentés, kézgyújtás : itt a kezem; ha figyelmeztetés: állok elébe; ha programm: kö­vetem; ha csak szóvirág, akkor is elég szép arra, hogy ne én szakítsam le. S miután én nem szakítom le, óhajtom, hogy ne hervadjon el épen abban a kézben, a­mely ültette. Román dolgok. Nemzetiségi szélcsendben indulunk. Egyfelől a háborúra való várakozás, mely e pillanatban egész Európát elfoglalta, másfelől szerencsés külügyi politikánk, mely nemzetisé­geinket idehaza a külső izgatástól isolálja, el­térítik a figyelmet az agitáczióról s nyughatat­lan elemeinket is szintén várakozásra kény­szerítik. Szerte az országban nincs számbavehető mozgolódás s az összes nemzetiségi sajtó ke­lettől nyugatig csak csendesen eszi, lármával keresett kenyerét. A német szövetség minden vonalon ter­mi gyümölcseit. Jó ideje és legelőször hallgattak el a sul­­ferainos szászok, nem kapván kellő táplálékot a másfelé angazsált nagyném­et sajtótól. Aztán a horvátokat és szerbeket kényszeríti némaság­ra az Umbertóval és Milánnal való viszony, az okkupárt boszniai háttér. A tótsággal fel­hagyott Oroszország, mióta ágenseire Bulgá­riában van szükség. Kiválóan előnyösen érzi országré­szünk a berlini politika egy másik következ­ményének, a Romániával létesített barátságos viszonynak hatását. A­mi a dacoromanismus lázálmaiból 9 pillanatban nyilatkozni képes, alig számbave­­hető. . .• Nem merjük ugyan állítani, hogy Romá­nia jelen kormánya képes lesz-e az európai harcz kitörésekor, pozíc­ióját megőrizve, az oroszba­rát ellenzéki áramot a hatalomra jutástól visz­­szatartani, azt azonban tapasztaljuk, hogy mi­óta területén az orosz befolyást erélyesen le­nyomta, mióta bukaresti követünk fellépésére erdélyi irredentistáiokat földjéről kiűzte, s mi­óta őszinte barátságának egyébként is tartós jeleit adja, azóta románjaink csendesebben van­nak idehaza, lapjaik mérsékeltebbek. Apró kis csúfolódások jellemzik talán leg­inkább most az agitáló lapokat. Némely meg­szorult kétértelműségek s nagy adag comicum a haragban. A „Gazeta“ mai száma például, megem­lékezvén a „Kolozsvár“ megindulásáról, a következőket mondja: „Tehát az uj lap a ma­gyarosítás mellett fog küzdeni, meg fogja támad­ni a nemzetiségek jogait, s úgy itt, mint Ro­mániában hivatalával fog bírni a spiookodás­­nak és aenuncziácziónak.“ A „Luminatoriul“ egy anekdotával mulat, mint esik kétségbe s megy tönkre bizonyos­ ­ A

Next