Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)

1889-01-02 / 1. szám

Kolozsvár, 1889. mbaívzata je 07' i3liAr­tya,688á0 gyakorlati zottság­ h? fül>atDan Béc­ b“a bi. herczfto­an^skozasok lesznek Albrecht fö­léne vf. 61? ie 6 *latt’ 670 n e,vek a megbeszé­l I . letl» melyek szerint a gyalogság gya­­­l az nj f.g. ,dft, kinőttél, módosítandó volna. A tanácskozá­sok­ban néhány hadtestparancsnok is részt fe­­venni. T­ elhetetlenség. Kolozsvár, jan. 2. (Sz.) E hó 10-én telik le az a ha­táridő, a­melyen belül az erdélyrészi birtokosoknak a fölállitandó répaczukor­­gyár számára legalább 3000 holdnyi te­rület répatermését kell biztositaniok, ha nem akarják az illető vállalkozókat a kormányelnökkel szemben vállalt ama kötelezettségük alól kibocsátani, hogy a létesítendő három czukorgyár közül az egyiket az erdélyi részekben állítják föl. A gyár, ugyan, 5000 hold termésé­nek földolgozására lesz berendezendő és igy a jövőben ennyi föld jelentékenyen jobb jövedelmezősége van az illető bir­tokosoknak készen kínálva, de a műkö­désbe indulásra már e kisebb terület biztosított volta is kötelezi a vállalko­zókat, míg, ha ezt a minimumot nem sikerül összehozni, saját természetes ér­dekükben vonulnak vissza és minél kö­zelebb a Budapesten fölállítandó tisztító gyárhoz, hogy a nyers czukor szállítási költségeit lehetőleg apas­szák. És mégis, a hazarészi birtok­osság, egészen alaposnak látszó hozzávetésünk szerint, megfoghatatlan közön­nyel nézi a véghatáridő közelgését, ma­holnap le­­telését, mert, a midőn ,a mai közgazda­­sági rovatunkban olvasható tudósítás szerint, a decz. 29-iki nagyenyedi érte­kezleten sem volt még a minimum biz­tosítva, elmondhatjuk, hogy az ügy megbukott. Maga e tudósítás csak an­­­nyit mer állítani, hogy a gyár fölállítása „biztosítottnak tekinthető­“ s hogy „ala­­­­pos a kilátás“ a dolog jobbra dőltéhez.­­ Miután ez értekezlet tuljdonképeni föl­­­­adata a már aláirt szerződések össze­számítása volt s miután levelezőnk, nem mint pozitiv eredményt, hanem csak mint reményt és kilátást jelzi a gyár bizto­sított voltát, nem nehéz e sorok közül kiolvasni a szomorú valót. Mi ez? Az ügyet hazafias buzga­lommal és, bizony, nem csekély fárad­sággal vezető le. Kemény Kálmán min­dent elkövet a kérdés kedvező megol­dására; különböző helyeken tanácskozá­sokat tart, fölvilágosításokkal, utasítá­sokkal szolgál, a fölmerült aggodalma­kat nem csak szóval, hanem a szerződés kedvezőbbé tett határozmányaival, a be­váltási ár emelésével, a szállítási ked­vezmények tíz évre való biztosításával, a takarmányanyag visszaszolgáltatásának, avagy pénzen megváltásának megállapí­tásával, ingyen vetőmagv és jelentékeny előleg kínálásával stb. oszlatja el s 3000 —5000 hold földbirtok után, a terme­lési és szállítási kiadásokat a legmaga­sabbra, a beváltási árakat, illetőleg a termény czukortartalmát a legalacso­­nyabbra számítva is, holdanként har­­minczhárom (33) frt tiszta jövedelmet helyez biztos kilátásba, mely már egyet­len év termési árából fedezhető gépek­kel való művelés mellett, még legalább 50 °­ C-kal fokozható s az egész Maros-Már a régi görög bölcsek szenvedtek, sőt egyiknek Xantippe nevű felesége volt. Nekem még nem volt. Semmi jogom panaszolni. És mégis kénytelen voltam vele. Házam előtt — bocsánat — lakásom előtt sohasem égett este a lezai lámpa. Számos kalapom ment tönkre azáltal, hogy fejjel rohantam neki a lámpaoszlopnak a korom sötétségben. Utczaaj­­tóm előtt az egész utczában összekapart sár magas és mély halmot képezett. Mélységét nem egy sötét estén mértem meg sajátkezűig — lábaimmal. Leveleim, sürgönyeim napokkal, órákkal késtek. A kávéházban sohasem­udtam egyéb lapot kapni a pinczértől a „Magyar Mercir“ nál és a­­ Pinczérek Lapjáénál, előbbit boszuból, utóbbit azért, mert ő is dolgozott bele. Min­denfelől ellenséges szolgálattevő arczok vettek körül. Álmaimban hire hamva sem volt a ba­bérkoszorúknak. Álarczos sbirrek a sóhajok hídjára czipeltek, ott keresztülszurtak s én erre belezuhantam egy czápa torkába... Emlékiratommal folyton késtem s egyszer végre elhatároztam, hogy nem írom meg. Én nem akarok martyr lenni. Szép a dicsőség, de a nyugalom sem megvetendő. Elérkezett a deczemober bó. Az álta am újévkor megbántott emberek lassan lassan nyá­jasabbakká váltak irányomban, sőt az uj év közeledtével szeretetreméltó mosolyokat pcz­káztattak meg. Jótékony melegség áradt keb­lemben embertársaim szerettének e nyilvánu­lásaira. m­enti és vidéki földbirtokosság nem tud­ja, nem akarja 3000 hold termését biz­tosítani! Hogyan, hát nem számvitel mellett folytatják-e földbirtokosaink me­zőgazdaságukat s nem tudják-e, hogy földjeik a legintensivebb megmunkálás és a legokszerübb termelési rendszer mellett is, az eddigi művelési ágak után alig hajthatnak 20—22 frtot holdanként, s oly csekélynek tekintik-e a jelzett jö­vedelmi különbséget, hogy ezért ne vol­na érdemes még nagyobb fáradságot és gondot is elvállalni, mint a­mennyivel némelyek a répatermelésre nézve rémnnt­­getni jónak látják, isten a megmondha­tója, miért — ha csak nem azért, ne­hogy aztán azt kelljen bevallaniok,hogy ezt, bizony, hallatlan! — Tisza Kálmán­nak és egyik főispánja hazafias buzgal­mának köszönjük! Örökös a panasz, hogy a kénysze­rítő szükség által fölfokozott közterhek mellett a földbirtokosságnak nem nyuj­­tatik mód és lehetőség jövedelmei ha­sonló mértékben való fokozására s a mi­dőn, íme, igenis, készen kínáltatik egy egészen új és reális kereseti ág — ak­kor a közöny, a tétova, vagy a mi leg­­roszabb: talán épen az élhetetlenség hagyja tovaröppenni a sült galambot, hagyd lássa tányérján és költse ebédjén más. Ne is mondjuk, hogy egy ilyen nagyszabású vállalat után mennyi hasz­not lát az állam, a vidék; ne is említ­sük az adó, a szállítási bevétel s a meg­gyarapodott népességi, kereskedelmi és ipari forgalom messzeható előnyeit, csak épen azt a kézzel fogható financziális többletet számítsuk, a­mennyit az illető földbirtokosok ad personam szalaszta­­nak el s bizony, alig adhatunk más ne­vet ennek az eljárásnak az élhetetlen­ségnél ! Valóban, elszomorító lenne, ha ezt az épen nem dicséretre szolgáló epithe­­tont január tizedike után is fen kel­lene tartanunk. S lehetséges volna ez ? Az év végén, Kolozsvár, jan. 2. N­a szívesen foglalkozunk a némely exal­tált — nem magyar ajkú — férfiak által al­kotott úgynevezett nemzetiségi ügyekkel, mert meg vagyunk győződve, hogy valahányszor ez irányban tollat veszünk kezünkbe, mindanyi­­szor baglyot szándékozunk vinni Athénébe, a­mi egyáltalában haszontalan dolog. Hanem egy évnek a végén állunk, s egy útnak a kezdetén. Egy ily fontos pillanatban nem fog ártani számot adnunk arról, hogy váljon a fentebb érintett eszmék tért foglaltak-e a sza­bad magyar állam területén, vagy pedig épen veszítettek abból a tüzből, a­­ melylyel azok rendszerint hirdetve voltak s hatásukból, mely a magyar alkotmány megdöntésére számít. A román nemzetiségi eszmék szóvivői szócsöveik utján, a letűnő évben, nem kevesebb buzgalommal igyekeztek hódítani maguknak hí­veket. Ők nem oda törekedtek, hogy minket meggyőzzenek sérelmeik valóságáról, kívánsá­gaik méltányos voltáról; eszük ágában sem volt oda hatni, hogy a­­ magyar törvényhozás valamit nekik megadjon mindabból, a­mit óhajtanak: munkájuk az elmúlt háromszáz­hatvanhat napon át csak oda irányult, hogy saját fajuk értelmetlenebb részét hódo­sák el maguknak, eszméiknek megnyerjék, hogy így elvágván a testvéri köteléket magyar és ro­m­án között, az egyetértés, csendes és áldásos együttműködés munkája lehetetlenné tétetsék A román sajtó s a sajtóban a román szó­vivők ilyen irányban működtek. Ők semmit n­em kértek, csak vádolták; nem világosítottak fel, hanem izgattak; nem szolgálták a hazafi­­ságot, hanem annak ellenkezőjét. Mint eddig, úgy a folyó évben sem­ já­rultak kérvényekkel az országgyűléshez, ha va­lóban sérelmük volt, mert föltették, hogy azon kérvények tárgyalásakor a világ olyoemi föl­­világosítást kaphat, a­mely árthat aknamun­kájuknak; nem volt bátorságuk szembe álla­­mi hirdetett ellenfelükkel, hanem mindezeket megkerülve, a külföldi sajtóban és itthon alkot­mány­unk, szabadelvű intézményeink ellen egy csomó rágalmat szórtak, oly rágalmat, mel­­­lyel szemben védekeznünk egyáltalában nincs hatalmunkban. A túlzó román férfiak, a­kik ma kezük­ben és hatalmukban tartják a sajtót, ilyen irányban haladtak. Sajnosan tapasztaltunk egyet, azt, hogy ezen vezető férfiak, nem a komoly fajtából va­lók. A komoly, megszürkült férfiak félre vo­­nultak. Ezek belátták, hogy Magyarország ma egy konsolidált állam, a melyben hiába­való minden Bach-korszakbeli nemzetiségi vergődés Félre álltak s átadták helyüket a jókedvű if­júságnak, mely tómból l* , melynek száját még a kása meg nem égette. És ez a fiatalság al­kotmányunk szabadságait igénybe véve, a sza­bad sajtó minden jogát fölhasználva, egész kedv­teléssel dobálódzik ; egész szenvedéllyel tépdesi a fa koronáját, mely neki árnyékot, gyümöl­csöt ad. Az elmúlt évben tehát ezen ifjúság ked­ve nem csappant még meg, és mámorából nem tért még magához. Hanem baj nem történt A román kö­zönségben nagyobb hódítást nem tettek. A román közönség ellenkezőleg úgy nézi ezen ifjúságot, mint a duhajkodó társaságot szokás, bele nem vegyül, mert félti a tisztaságát. Egy eredménye megvolt az esztendőnek. A duhajkodó társaság két tagja lépre került. Sajtóbíróság ítélt eljárásuk felett. És azok, a­kik azt hitték, hogy most már az elitélt fér­fiak mellett az egész román nép feláll, erősen csalódtak, még egy árva távirat sem vigasz­talta meg őket. Tehát eszméik nem hódítottak, ellenke­zőleg, tért veszítettek. Kitudódott az, hogy a baj nem mély, a közönség nem teszi magáévá eljárásukat, nem érez velük. És ezt évről-évre tapasztalni szerencsé­sek vagyunk. Évről évre gyengül a román kö­zönségben a rokonszenv érzete ezen álmokat álmodókkal szemben. Maholnap egész talaj nélkül fognak Allajii Első bizonyára az az idő is, és az az év, mely ezen békét meghozza a testvér népek között, bizonyára áldott lesz hazánkra nézve. Beköszöntőtt az uj esztendő. Ezúttal is a kéményseprő volt az első a jókívánságban. Kezet szorítottam vele s megajándékoztam. Cognakkal is megkínáltam. Elfogadta, zokogva nyakamba borult s kért, hogy ne fáradjak a töltéssel, iszik ő „könyv nélkül“ is. Ki is itta. A levélhordó, az utczaseprő — s a többi mindnyájukkal békét kötöttem. És azért a ke­vés borravalóért mennyi áldást és boldogságot kívántak! Ha század része beteljesülne, ezer évig élnék! Már a legközelebbi napon, minő előnyös változások! Kora reggel legnagyobb pontosság­gal hozta hozzám leveleimet (több számlát) a levélbordó, a kávéházban a főpinczér elcsapás­sal fenyegette az alpinezért, ha nem fogja a legfrisebb lapokat először nekem adni, s azon­nal saját példányát adta ide a „Pinczérek Lapja“ legfrisebb számából, benne egy saját költemén­­nyel. Este, a fénylő holdvilág daczara égett az utczai lámpa lakásom előtt s ugyan­ezért néhány takarékos polgártársam az éj fo­lyamán beverte fagyos rögökkel a lámpást és ablakaimat. Felriadtam, de ijedtségem csak rövid ideig tartott. Hisz tudtam, hogy nem ellenségeim működnek, ők boldog uj évet kívántak. Csakhogy ezt a szerencsét megértem! Uj évem boldog! GYALUI FARKAS: A városi közgyűlés, Kolozsvár, jan. 2. Hétfőn folytatólagos közgyűlést tartott Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága. A közgyűlésen, melyen gróf B­é­l­d­i Ákos főispán elnökölt, a tagok csekély szám­­ban voltak jelen. Béldi Ákos gróf főispán az ülést dél­után 3 órakor megnyitván, A­lbach Géza kir. tanácsos polgármester jelenti, hogy a meg­választott uj tisztviselők közül azoktól is, kik a mult közgyűlésen nem voltak jelen, az esküt bevette. Tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy Sal­a­m­o­n Antal tanácsossá választása által megürült első aljegyzői állásra gróf Bél­­di Ákos főispán Som­bor­y András rendőr­­bíró helyettesítette. Helyesléssel vétetett tu­domásul Alba­ch Gáza polgármester ezután je­lentést tesz hat bizottság választásáról. Köz­gyűlés a választásokat tudomásul veszi. A tárgysorozat rendes pontjaira térve, a polgármesteri jelentések következtek. A pol­gármester megvizsgálva a városgazda által ke­zelt különböző alapokat, a városi mezei rend­őri, a városi közvágóhidi és a városi adópénz­tárakat, azokban­, mindent a legnagyobb rend­ben talált, mit a közgyűlés tudomásul vett. Szvacsina Géza tanácsos előadja, hogy a feleki, kóródi és tárcsái regalebérlők haszonbér leengedésért folyamodtak. A kére­lem indokait a tanács és szakosztályok nem tartván elfogadhatóknak, a folyamodók kéré­sét elutasítandónak véli. Közgyűlés csatlako­zik a tanács véleményéhez. A főkapitány javaslatára Csirják Samu díjnok 50 forinttal való megjutalmaztatása ki­mondatott. Közgyűlés ezután Schnell Lajos műaszta­losnak az ő Felsége arczképéhez készített pom­pás keretért, 300 frt jutalmat szavazott meg. Néhány kisebb jelentőségű kérelem után dr. Farkas Géza, dr. A­b­o­n­c­z Károly és dr G­e­n­e­r­s­ic­h Gusztáv orvostudon oklevelet hir­detettek ki. . .... . Af Végül Benei Ferencz indítványára gróf Béldi Ákos főispán, Alba­ch Géza kir. ta­nácsos-polgármester és a város, tanácsnak az 1888-ik évben tanúsított buzgó sért jegyzőkönyvileg köszönetét munkálkodá­szavaztatott. (Éljenzés). Alba­ch Géza kir. tanácsos-polgármes­ter viszont gróf Béldi Ákos főispánnak és a bizottság tagjainak fejezte ki köszönetét azon támogatásért, melyben a tanárst a város ügyeinek vitelében segítették és boldog újévet kívánt. (Éljenzés.) sor EZzel !Fó­ f Béldi Ákos főispán az ülést egy negyed 5 órakor bezárta. IRODALOM és MŰVÉSZET. A gyermekek a színházban. Tegnap­­ dél­­után ismét a gyermekeknek tartottak előadást. A Hófehérke szép meséjét játszották. Töméntelen sok gyönyörű leányka és okos fiúcska hallgatta. Többnyire pedig tudták mi fog következni. Mind­nyájan ismerjük, hogy Hófehérke mennyit szen­vedett a czudar mostohája miatt. E mese a szín­padon megelevenedett. A hangját lehetett hallani Hófehérkének, Montacilla miniszternek és a cere­mónia-mesternek, ki nagy gallért visel a nyakán... Mégis, bárha tudtuk mi fog történni, ott a pá­holyokban fejü­nket tenyerünkbe fektettük, így, kis­sé fél oldalt és kerekre nyilt szemmel ügyeltünk a történetre. S mikor Hófehérke a mérges fésűt hajába tűzte , ott lehanyatlott halva, sokan közülünk ke­servesen felsírtak. Ekkor czuborkákat nyújtottak szániszliban a mamák a gyermekeknek. Második meghalása Hófehérkének az alma miatt — nem keltett elevenebb hatást. Több kezecske legyin­tett, mintha ezt mondaná: ohó! ezt már meg­tetted s mégis feltámadtál.­ Mások így szóltak: „miért volt másodszor is olyan szófogadatlan ?“ Ez a Hófehérke Delly Emma volt. Gyermek volt, szép volt, kedves volt. A királyné pedig igen rosz volt. Nemcsak hogy gonosz indulatokat árult el — de a szerepét se tudta egy cseppet se. Ám senkiről nem beszélnek mostanában többet Ko­lozsvárt, mint Szathmáryról és Pusztairól, kik kedvesek, bolondosak voltak. Illik tudni, hogy mind a kettőnek vannak odahaza is gyermekeik. Ezért tudnak így a gyermekek nyelvén beszélni. Hallani kellett, hogy kacsagtak rajtuk. Mintha csengettyűk szóltak volna, olyan hangosan. A tör­pék is mind csinosak voltak s senki a nézőtéren bizony el nem aludt, hanem gyönyörűséggel néz­te őket, a mint énekszó mellett mentek a bányász­munkára. Hosszú szakálluk ringott e jószivü kis emberkéknek. Fészkelődés és nyughatatlanság ke­vesebb volt, mint a múltkor. Ezt a mesét inkább értették a gyermekek s rákönyökölve a páholyok szélére, csendesen hallgatták. Egyedül a karzaton taszigálódtak kis diák­gyerekek. A szinház szó­val ismét olyan kedves volt tegnap is, mint a múltkori gyermekelőadáson. Ha az igazgatóság ottan ottan rendez egy-egy ilyen délutáni mulat­ságot, a kicsiknek is jó napot csinál — s ne­künk is. Az erdélyrészi természettudományi tár­sulat (mely egy Nagy-Szebenben székelő szász társulat) a napokban Nagyszebenben szak­ülést tartott. Jekeli dr. a zoologia téren meg­jelent uj munkákról értekezett, ismertetvén gr. Haller Bélának egy idevágó művét. Jelentette továbbá, hogy a világhírű Siemens és Hakke berlini ezég­, az arany nyerésével eldobott u. n. salakból 1000 kilogrammot kér, az ez anyagban levő értékesíthető részek meghatározása czél­­jából. Ugyanő elég erdélyi rézérczet is kért mutatványul. Egy nagy mailandi gyár arany­­tartalmú kvarcz (vas és rézkéneg)-ból kér mu­tatványt, melyből évenként 4000 tonnát tudna elfogyasztani. Ugyanis Jeckeli a haltenyésztés­­ről szólott, végül Hennck G.gyógyszerész tar­tott szakértekezést. Az Unitárius közlöny, e jól szerkesztett folyóirat­ból megjelent a januári szám, követk­ező érdekes tar­talommal : Gondolatim (Költ.) Boldog uj évet! y. Clar­ke Freeman Jakab. (Arczképpel) Boros György: Kará­csony emlék. Végh Mátyás: Egy ház titka. Grátz Mór. Előítélet. (Elbeszélés.) Ormössy Miklós. Egyleti élet és munkásság Hazánk és a kölföld. Irodalom. Nemzeti Szinház. Kolozsvárt, 1899. jan. 3-án. Bérlet 92-ik szám. Az eleven ördög Tibur Megyeri. Letorieres Serédi S. Pomponius Szathmáry. Desperiores Pusztay. Veronika Láng E. Grevin Váradi A. Marianne Veresné. A chatoui biró Török K. Operette 3 felvonásban. Személyek: Soubise Gaál Gy. Herczegné Kiss Kata. Kezdete 7 órakor. B. u. é. k. Kolozsvár, jan. 2. Tegnap, az újév első napján a hatóságok és testületek közbecsülésre érdemes főnökeinél Kolozsvárt is megtartották a rendes újévi tisz­telgések, melyekről a következő tudósítást adják . Gróf Béldi Ákos főispánnál délelőtt 11 órakor tisztelgett Kolozs megye tiszti kara. A tiszti kar élén, melynek tagjai teljes szám­ban voltak jelen, Gyarmathy Miklós hatá­sos szavakban fejezte ki maga és a tiszti kar nevében jókivánatait, miket a jelenlevők ellene járt be. Erre gróf Béldi Ákos főispán meghatot­­tan köszönte meg a tiszti kar megemlékezését. Örömmel fejezte ki elismerését a mál évben végzett munka felett s a tiszti kar minden egyes tagjának tevékenységéért. Megköszönte szi­ves támogatásukat s jövőre is az eddigihez ha­sonló munkásságokat a támogatásukat kérte, mihez kitartást kíván. A főispán szavait hosszasan megéljenez­ték s ezzel a tisztelgés, miután a főispán a jelenlevőknek kezet nyújtott, véget ért Kolozsvár város tisztviselő-testületének tagja, mintegy negyvenen, háromnegyed 11 óra­kor szintén felkeresték gróf Béldi Ákos fő­ispánt hivatala helyiségében. A tisztelgőket A I­­bach Géza kir. tanácsos, polgármester vezette. A­lbach Géza csinos beszédben kívánt gróf Béldi Ák­o­sn­ak a tisztviselő-testület nevé­ben boldog uj évet. Megköszönte a főispánnak a város érdekében tett fáradozásait s a most beálló évre se kérte jóindulatú figyelmét. A tisztviselők eljeneinek elhangzása után január_£_ 1 J 5 vaî kősze/ gróf Béldi Ákos pár meleg bz. j­ at^nak­ meg Kolozsvári város tisztvise­l­ j^ ^vben mi gyermet. Elmonlta,­­hogy az el“ <r ügyeivel dig szívesen fo­glalkozott Koloz tisztvi­ hogy ezt tehes­e, ezután is számit lök buzgalmára [UNK] Az ipa os-ifjak önképző- és beteg­segélyző egylet, mely a lefolyt évben oly sz munkásságot fe­­ett ki, a tegnap en í küldöttség álta fejezte ki szerencsekivánat a gróf Béldi Ákos főispánnál. Az egylet jó k­vánságait Hév­ai J. alelnök tolmácsolta, fő: után az iparos­ jak Si­gmond Dezső őrs képviselőnél, A­badi Géza polgármesterné Benigni Sínjeinél és dr. Ferenczi Zol­tánnál tiszteleg­ik. * A gazdasági egylet tagjai Hege­gedfis Sándort Sigmond Dezső országi­gyűlési képviselőnek testületileg kívántak bol­­dog újévet, olya formán, hogy egy egy díszes tokban az egyle tagjainak mindenike sajátkes­züleg irt névjegy küldötte el jó kivánataival Albach­­ Lia kir. tanácsos polgármest­ternél tegnap délőtt 11 órakor, hivatalos he­­lyiségében megjentek Kolozsvár város tiszti viselői, élükön Sák Pál főkapitán­nyal, hogy bol dog újévet kínjának. A jókivánsiokat Deák Pál főkapitán­­tolmácsolta éljen.8 be­­fogadott beszédben, mire Albach Géza líces szavakban mondott kö­­szönetet. Az élj­ek elhangozta után a tiszt­viselő testület a 3tspánhoz ment tisztelegő A nemze­ 8zinj­áz személyzete teg­nap az uj év aljából ép oly élénk, min szívélyes ováczióje részesítette az intendáns és igazgatót. A színházba a mint Ditrói igazgató színpadon megtelt a zenekar­ tussal, a szin­ház egész szemizete lelkes éljenzéssel fo­gadta, melynek le­ndesülte után Megyeri De­zső üdvözölte zárt nevében az igazgatót, el mondván, hogy a­rsulat, mely idejöveteleke nem titkolható tózkodással fogadta, men­­nyire megszerette tevékeny igazgatót. Di­rói m­egindultan ioud köszönetét a megem­lékezésért. Elmény, hogy törekvésének fő czélja, a kolozsvár nemzeti szinház felvirágoz­tatása mellett, a zsulat tagjainak szeretete megnyerni kifejezi hogy bizik a tagok ügy szeretete és szorgoában a hogy ezzel és K­lozsvár közönségét meleg pártolásával sik­rülni fog szinházuat magas művészi niveam emelni és köteleseit a színészet és nemz iránt leróni. Ezután Femsi Emil és Megyeri Dez Bölöny intendánsé mentek, hogy őt a szil padra hivják. Az intendánsitrói igazgató üdvözöl a társaság nevé­t meleg szavakkal, kérv őt, hogy maradjon indig e szinház élén, mi tőle várja leginka felvirágoztatását. Bölöny megszönve a társulat és ig­gató buzgalmát. Menti, hogy szívesen dolg­zik, szívesen áldomert látja, hogy lasse bár, de biztosan feledünk kitűzött czélja felé, mely abból , hogy a kolozsvári őrs­ nemzeti színház criveaura emeltessék, a m­lyen missiójának idén irányban megfele­lhessen. A kolozsigyei tanít­ó-t­­estüle az új év alkalmáb kir. tanfelügyelőjét és e nőkét, Kozma Faczet, ó­ év estéjén 5 ér­kor kereste fel Iaán, hol a szép számmn megjelentek nevét Nagy Kámán alelnc mondta el a tantestület jó kívánságait eg csinos beszédben, yre a tanfelügyelő vála­szólva kijelenté, h jól esik fogadnia a ta­nitó testület kivánii, szívesen munkás közi továbbra is felvirásáért, s a tanító testület­ben a kölcsönös lomát és szeretetet ápoló egyik főtörekvése, ért ez alapja mindet egyesület életének fejlődésének. Jva! köszönj HiEK. Erdő részek. Kolozsvár, január 2. — Halálozás2 Ut esztendő másod­ napja örök álmot látott egy köztisztel­ben álló agg városi g^rra- Mint mély rés véttel értesülünk, seli Mosel Anta nyugalmazott m. k bányatanácsos, hossz szenvedés után, nef?xel 36 éves koráb meghalt. Az elbun­tven esztendőnél tóvá­ működött hivatalos^radbata,*aa buzgósá­gal és kiváló képz^88 ®!- Számos és derű szolgálataiért, lankban o’öködéseért legma­gasabb helyről kitüntetés, ötven éve­, szolgálatáért a Fez József-rend lovagjául neveztetett ki. ]y|(-Antal neve, mint szak­ tudósé, szintén jelA6 ®?- Szám08 szakért« kezése jelent meg oraany ° 8 folyóiratokbn és lapokban. Az “«zenm egylet egy alelnökét vesztette8 megboldogultban, 1- nek halála által a­k­r­o a családot is gyár érte. Temetése pé?11 ^után lesz. — Arany kö A ̋ 1111 1888-'k éven alólirthoz a Kolozs f^al>''a»dó Mátyás I­­rály-szoborra a k^z8 adományok fizette­­tek be: 1. N. Peiil8t,vá“ £ 5 fr. 2. Földi Dobv An^ ft‘ 60 kr ,3 Beére­­dezött egyetem, ^c*v,f8‘mfkb|61 . küldött tiszta jővel 10 frt­ 4:Bethlen» ta­karék pénztár 50 f.'-f«»82­08' Erzs, által rendezett műkedvfeJd 8 daV,8^a JöVedelm’ Ajtai K. Albert ut6,frtu6­ Bart Bnszá' Ilona által gyűjtőt' dr­ Hzege^8 Alat­án J* ján átadott összeg1 f' / \ Báró Kálmánné által dragedüa István uttan ,»'

Next