Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-01-02 / 1. szám

tokat készítsenek elő. Miközben a szen­­vedélyesség, a gyűlölködés tűznyelvei lo­bogtak a kormány állása körül, oda­benn épen ezalatt nyert határozott alakot egy friss és erőteljes reform­pro­­gramm, mely egyetértő, buzgó munká­ra gyűjti az összes tényezőket. Sem a kabinetben a dologkedv, sem a több­ségben a föl­tétlen támogatás szándéka — még egyszer sem nyilvánult oly ele­venen és nyomatékosan, mint épen most. Az ellenzék ám higgte, hogy a múlt év neki is hozott sikereket, de gyógyul­jon ki végre abból a tévedésből, hogy e sporadikus eredményei ártottak a kor­mánynak és rést ütöttek a szabadelvű párt várán. Ez képtelen ábrándozás, mely­nek mindig csak ellenkezőjét bizonyít­ják a tények. Itt senki sem akar le­mondani, sem miniszteri tárczáról, sem pártkötelmekről, sem az eddigi kormány­zás látható eredményeiről, sem a jöven­dő nehéz feladatokról. Itt mindenki jó erőben, jó munkakedvben és zavartalan egyetértésben van. Ezt nyilvánítják, ezt konstatálják az újévi üdvözletek is. És újból kitűnt, hogy az ellenzéken mekkora talentumok vannak a­­ mesemondásra. Kérdés, hogy már most minő alka­lomból kezdik el megint, hogy: „Volt egyszer, hol nem volt.. “ Mert, hogy elől kezdik a mesélést, az már kétségtelen. Hiszen annyi po­zitívum, a­mennyinek az alapján ed­dig szőtték az ábrándjaikat, akad ezu­tán is, minden órában. Ők csak ábrándozzanak. Mi pedig dolgozzunk, kedvetlenség nélkül. A kolozsvári szabadelvű párt üdvözlete. Az üdvözlő irat szövege, melyij el ujesz­tendő napján a kolozsvári szabadelvű párt Tisza Kálmán miniszterelnököt köszöntötte, így szól: Nagyméltóságu Borosjenői Tisza Kálmán urnak. Nagyméltóságu Miniszterelnök úr ! A kolozsvári szabadelvű párt, az évfor­dulót kedves alkalomnak tekinti, hogy önérzet­tel és lelkesen tüntessen a libéralisians mel­lett, melynek zászlaját Nagymélt­óságod a haza és a magyar korona dicsőségére fennen lobog­tatja. Bizalmunk Nagyméltóságod iránt ma szi­lárdabb, mint valaha volt, érezzük, hogy ha­zánk javát leghűbben vezérlete mellett mun­kálhatjuk. Boldog újévet kívánunk. A kolozsvári szabadelvű párt nagybizott­sága nevében : * Fermer József, helyettes elnök. Petelei István, jegyző. Hegedűs Sándorhoz a párt a következő táviratot intézte : Nagyságos Hegedűs Sándor képviselő úrnak. A kolozsvári szabadelvű párt kedves kö­telességet teljesít, mikor Nagyságodnak köszö­netét és elismerését fejezi ki azon elhatározá­sáért, hogy a Budapest Józsefvárosi kerület felajánlott képviselőjelölését visszautasítva, ko­lozsvári választóinak bizalommal, szeretettel adott mandátumát tartotta meg. Ebben a tény­ben a kolozsvári szabadelvű párt annak bizo­nyítékát látja, hogy azon mély tiszteletet, melylyel személye és működése iránt választói viseltetnek. Nagyságos bizalommal és ragasz­kodással viszonozza. Felhasználja a párt e kellemes alkalmat arra, hogy az évfordulón Nagyságodat szívesen üdvözölje s a haza, a város javára tett mun­kálkodásához erőt, egészséget kivánva. A kolozsvári szabadelvű párt nagybizott­sága nevében : Ferencz József, helyettes elnök. Petelei István, jegyző. (Marosvásárhely, jan. 2.) Tanács beosz­tás a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblánál az 1890. évre I. Polgári tanács: Elnök: Dr. Vavrik Béla, királyi ítélőtáb­lai tanácselnök. Bírák: Pipos Péter, Frink Endre, Kovács János, Müller Vi­mos, Ziegler Emil, Pé­erfy Dé­nes, Bocskor Mihály, Dósa Gábor, Nemes Sámuel, Szász Dénes. Tanácsjegyzők: Dr. Bodolla Béla, Koncz Albert. II. Büntető tanács: Elnök: Schneider József, királyi ítélőtáb­lai tanácselnök. Bírák: Nagy Sámuel, Spech Adolf, Grúz István, Lénárt Imre, Mezei János, ifj. dr. Szent­­­kereszty Zsigmond, Szentkirályi Lajos, Kozma Gyula, Csányi Ferencz, Onad­u Sándor. Tanácsjegyzők: Dr. Pozsoni Gábor, Csaba Zoltán. III. Vegyes tanács: (úrbéri-, váltó-, keresk.-, bánya-, csőd és vegyes) Elnök : Oberschall Adolf, a királyi Ítélő­tábla elnöke. Bírák: Fekete Gábor, Mikó Miklós, Po­­pp József, L. Gyárfás Ferencz, dr. Fabiny Fe­rencz, Borosa Elek, Jánosi Gyula. Tanácsjegyzők: Dr. Bodolla Gábor, Weér György. (Kolozsvár, jan. 2.) Mire való? Doda Tra­­jan úr érdekében a román világ jónak látja is­mét megindítani egy mozgalmat. A mozgalom abból áll, hogy különféle üdvözlő iratokat fo­galmaznak számára és elküldik postán, vagy pedig távirat útján neki, a Tribuna, meg a Ga­zeta azokat aztán kinyomtatja. Ezekben a fo­galm­zarányokban Duda úr igen nagy em­bernek van lerajzolva. Mi nekünk nincs semmi kifogásunk az ellen, hogy Doda urat nagy embernek tartják, mert kiki azzal dicsekszik, a mije van, — de azt már valóban nem tudjuk érteni, hogy az a sok fogalmazvány mire való? mi ellen jó? Dodának ő Felsége, a magyar kormány javaslatára megkegyelmezett. Doda úr ezért és a román világ, nem első­sorban, de másod­sorban, a magyar kormánynak köszönheti a kegyelmi tényt, következőleg, azokat a fogal­mazványokat, köszönő irat alakjában, inkább a magyar kormányhoz kellene intézni, mint­hogy ezt a nemes cselekedetét is agitáczióra használják. Tisztujítás. Besztercze Naszódmegyében. — Saját tudósítónktól. — Be­sztercze-Naszódmegye ma tartott tiszt­újító közgyűlésén a megyei választások az ügy­höz méltó komolysággal s hozzátehetjük, hogy mindenik párt megelégedésére folytak le. Az elnök dr. Bánff­y Dezső főispán meg nyilván a tisztújító közgyűlést, erélyes hangú , e mellett érzelemteljes beszédet tartott, mely­ben a jelenvoltak figyelmébe ajámozta, hogy legszebb joguk érvényesítésénél ne legyenek egyébre tekintettel, mint a megvalósítandók va­lóságos érdemeire és képességeire. Ezután a n­agg alispán, L­a­n­i Godofréd állott fel s magyar és német nyelven tartott beszédben leköszönt eddig viselt hivataláról. Az alispán, ki egyhangúlag aztán újólag meg­választatott, mindenekelőtt megköszönte a főispánnak jóakaratát és segítését, melylyel le­hetővé tette a tisztújító közgyűlés és a me­gye közönségének bizalmát megnyerni. „Ígére­teket — úgymond az alispán — nem teszek. Az önök megtisztelő bizalma felbátorított, hogy őrhelyemen megmaradjak. Igyekezni fo­gok, hogy ezen bizalomra érdemessé tegyem magam.“ Most B­u­d­a­k­e­r Gottlieb ev. lelkész ál­lott fel e általános tetszéssel kisérve, sikerült beszédet tartott. „Csak a méltóságos főispán urnak — igy szólt a szász lelkész — köszön­hetjük mi, tisztelt közgyűlés, hogy az alispáni állás ismét a megye egész közönségének meg­elégedésére töltetett be. Csak az ő közremű­ködésének köszönhetjük, hogy az idős és ér­demdús aliapát, Lani Godofréd, az alispám hi­vatalt ismét elfogadta.“ A jelenlevők „éljen“, „hoch“ és „se tre­­asce“ kiáltásokkal fogadták a beszédet. Ezután hat tagú kandidáló bizottság vá­lasztatott. A jelölések egyhangúlag történtek és a választások is — egy kivételével —• közfelki­áltás útján ejtettek meg, megválasztva az ed­digi tisztviselőket. Csak­is az ó-radnai főszolgabírói állásra kellett szavazni. Ugyanis a kandidáló-bizottság Issip János eddigi főszolgabíró mellett még dr. Hunyadi Imrét is jelölte. Magválasztatott Issip János 68 szavazattal 15 szavazat el­lenében. Aljegyzőnké választattak dr. H­u­n­y­a­­d­i Imre és ifj. Lani Godof­ed. Végül az esküt letevő új tisztviselőkhöz báró Bánffy Dezső szép beszédet intézett, különösen figyelmükbe ajánlotta, hogy pontos és hű hivatalnokai legyenek a megyének és a magán életben is hazafias szellem jellemez­ze őket. Ezzel a tisztújító közgyűlés véget ért. PAPP I. Udvarhelymegyében. — Saját tudósításunk. — Decz. 80. Udvarhelyvármegye tisztújító közgyűlése decz. 30-án folyt le a bizottsági tagok rend­kívüli érdeklődése mellett. A bizottsági tagok majdnem teljes szám­ban voltak s a közgyűlés, valamint a válasz­tás a legpéldásabb rendben s az ünnepélyes ad­­us komolyságához illően folyt le. A közgyűlést megelőzőleg több oldalról ellentétes mozgalmak indultak meg a szavazás alá kerülő néhány hely betöltésére nézve. Azon­ban miként a közgyűlés eredménye tanusítja, csakis a két jegyzői állás betöltéséért volt he­vesebb küzdelem, mert a többi állásokra az illető hivatalnokok egyhangúlag, közlelkesedés között választattak meg. A közgyűlés a következőleg folyt le: A köztiszteletben álló főispán id. Daniel Gábor a közgyűlési teremben a bizottság meg­hívására megjelenvén, lelkes éljenzéssel fogad­tatott. Erre a rövid, lelkes beszédben a köz­gyűlést megnyitóidnak nyilvánitá s felhiva a közgyűlésben oly szép számmal megjelent ta­gok figyelmét a bekövetkező nevezetes tény­kedés horderejére, ajánlá, hogy a lelkiismere­tes megfontolás és komoly higgadtság legye­nek a közgyűlés vezérlő szellemei. A nagy tetszéssel fogadott megnyíló után dr. Török Albert alispán, ki 14 év óta áll a megye élén s oly erélyesen vezette annak ügyeit, tartott hatásos beszédet. Elmondá azon vezérelveket, melyek működésében uralkodtak s azon irányt, melyet az adminisztratió terén követett. Meleg szavakban megköszönvén a bizalmat, melyet a vármegye irányában s tiszttársaival szemben tanúsított, bejelenti a tisztikar lemondását. Er­re hatalmas éljenzés következett. Ezután megalakulhatot a kijelölő bizott­ság. Egyhangúlag választattak meg: Pálffy Dé­nes, Jung Cseke Lajos, Török Sámuel, Sándor Mózes, báró Gamera Gusztáv és báró Kemény Béla. A szavazatszedő­ bizottság elnökéül Bariba Sándor, tagjaiul Daróczi János és Tripovszky Gyula építő­hivatal főnöke kiáltattak ki. A kijelölő bizottság erre visszavonult és egy fél órai tanácskozás után, mialatt az ülés szünetelt, bejelentő elvégzett munkáját , az összes folyamodókat kijelölte az egyes állá­­sokra. Az ülés újból megnyittafován, szűnni nem akaró köztél­kesedés s viharos éljenzés között Váltattak ki: alispánná újólag dr. Török Al­bert; tiszti főügyészszé Pállfy Ferencz; fő­jegyzővé Kénosy Béla. Hasonlóan egyhangúlag újból meg­választattak : árvaszéki elnökké Ger­gely Lajos. Első ülnökké Ugrón István, máso­dik ülnökké Sebesi Albert. Pénztárnokká Lu­­kácsfy Dénes , ellenőrzé Ferenczy Károly s ill­etik aljegyzővé Daniel Elek. Az I-ső és Il-ik aljegyzői állás betölté­sénél nagy küzdelem folyt egész délelőtt. Az első aljegyzői állásra az eddigi alj. dr. Gyar­­mathy Dezsővel szemben Ugron János; a má­sodik alj. állásra Sebesi Arthur eddigi alj. szemben Török Bodog közig. gyakornok lépett fel. Ugron János 19 szavazattöbbséggel első aljegyzőnek ; Török Bodog 60 szótöbbséggel második aljegyzőnek választattak meg. Egyhangúlag megválasztattak továbbá: udvarhelymegyei főszolgabirová Soó Károly. A homoródi­ járásban Jakab Gyula eddigi főszol­gabíró. A keresztúri járásban Ferenczy Gyula Szolgabirák lettek: Benedek Imre, dr Gamera Oszkár eddigi szolgabirák s Gallfy Kálmán közig, gyakornok. rásban U­ biztosokká választattak: udvarhelyi jó­Sándor Gergely, oklándiban Diatén Sándor és a keresztúriban Simó Lajos. Általános éljenzéssel vette tudomásul a közgyűlés a választás eredményét. Ezután a főispán bejelenté a közgyűlés­nek, hogy törvényadta jogánál fogva megyei főorvosa dr. Szabady Ferenczet. Főszámvevő­­vé Gotthárd Jánost, alszámv. Elekes Józsefet, udvarb. járási orvosnak dr. Ráczkövy Sámuelt, keresztúri járási orvosnak Lengyel Józsefet és homoródi j. orvosnak Novák Bélát; továbbá állatorvosokká ideiglenesen Pál Jánost s a ke­resztúri j. Ungvári Lajost nevezte ki. A kö­zönség éljenzése követte a kihirdetést, kik között egy uj névvel találkozunk, Novák Bé­lával. A többiek régi, kipróbált hivatalnokok. A főispán be­­lenti továbbá, hogy tisz­teletbeli főjegyzővé Ugron Istvánt ; tiszteletbe­li tiszti főügyészeknek Sebesi Ákos és dr. Nagy Samu ügyvédeket; tisztb. főorvosoknak dr. Hajós Bélát, dr. Ráczkövy Sámuelt és dr. Me­­zey Ödönt nevezte ki. Éljenzéssel fogadtatott. Választás befejez­tével a főispán meleg szavakban mondott kö­szönetet azon nemes magatartásért, melyet a bizottság részéről tapasztalt e azon egyetér­­­tésért, mely lehetővé tette a választás nyu­godt lefolyását. Ezután dr. Török Albert alis­pán a maga s tiszttársai nevében legmélyebb köszönetét fejezé ki azon bizalomért, mely a megye részéről oly hathatósan nyilatkozott s kijelenté, miszerint testtel, lélekkel azon lesse, hogy a tiszti kar igaz hivatásának minél job­ban megfelelhessen. Hosszan tartó éljenzés kö­vette szavait. A szavazás 3 órakor s a köz­gyűlés 4 órakor ért véget. A megye házából a bizottsági tagok fényes banketre gyűltek össze a városház nagytermében. A banketet, melyen mintegy 250 en vol­tak, a tisztviselők rendezték a bizottsági ta­gok tiszteletére. Az első pohárköszöntőt a fő­ispán mondotta az uj tiszti karra; utána az alispán ürített poharat a főispánra , utóbb a bizottsági tagokra. Megeredt ezután a po­hárköszöntések hossza sora, melyek folytatá­sukat lelték Schnapeknél, hol kedélyes lako­mára gyűltek újólag össze. Az SíEste 7 és 8 óra között a bizottsági ta­gok fényes fáklyás­ zenét adtak a főispánnak s alispánnak. Előbbinél Tolvaly Ferencz ev. ref. pap, utóbbinál Soó Gáspár főgymnasiumi tanár tartottak lelkes üdvözlő beszédeket. * Az uj tiszti kar ekként alakulván, újra megkezdi buzgó működését. A közgyűlés ko­moly lefolyása, a tisztviselők iránt tanúsított bizalom mutatják legkinkább, hogy az admi­­nisztratió kipróbált erőkkel rendelkezik. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, január 2. — Hegedűs Sándor köszönete. Az üd­vözlő táviratra, melyet a kolozsvári szabadelvű­­párt Hegedős Sándornak küldött Ferencz Jó­zsef püspökhöz, ki mint helyettes elnök irta alá az üdvözletét, ma a képviselő úrtól a kö­vetkező távirat érkezett: Méltóságos Ferencz József urnak. Pártunk kegyes megemlékezését köszönöm, odaadó munkássággal fogom viszonozni, kíván V? boldog új évet hazánknak, városunknak pártunk minden tagjának. Hegedűs Sándor. — B­p. é. k. Tegnap uj év első napja alkalmából Kolozsvárit is megtartatták a hi­vatalok és testületek körében az uj évi tisz­telgések, melyek ünnepies hangulatban folytak le. Elmaradt azonban ezúttal a megyei és vá­rosi tisztviselőknek gróf Béldi Ákos főispán­nal való tisztelgése a főispán betegsége miatt. A városi tisztviselői kar délelőtt fél tizenkét órakor tisztelgett Albach Géza kir. tanácsos polgármesternél. A tisztelgőket, kik teljes szám­ban, ünnepi ruhában jelentek meg, Szvacsi­­na Géza tanácsos vezette, ki hatásos szavak­kal üdvözölte a polgármestert s kérte, hogy továbbra is tartsa meg kitüntető figyelmébe a tisztikar tagjait, kik az ő vezetése mellé kétszeres örömm­el végzik munkájukat. A felhangzott eljenek után Albach Géza kir. tanácsos polgármester válaszolt szép beszéd­ben, megköszönve a tisztikar megemlékezését s elmondta, hogy ily tisztviselők élén állva könnyű neki kötelességét teljesíteni. A beszé­dére felhangzó eljenek után a tisztelgők min­denikével kezet szorított s ezzel a tisztéig véget ért. — A nemzeti színház tagjai délelő­ 11 óra után tisztelegtek Bölönyi József in­tendánsnál, ennek lakásán. A tisztelgők szó­noka Kápolnai János volt. Majdnem egy fél óráig tartó szép beszédben vázolta a vi­­ A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Ada regénye. Angolból : Miss Butler után, Parádi Kálmánná. (16) (Folytatás.) — Én eszemnél vagyok ! de te a legunalma­sabb siránkozó teremtés vagy a világon. Kér­lek, hagyj magamra Nellivel és jó öreg pa­pámmal. — Kérlek távozz, ha nővéred úgy óhajt­ja — susogott papa engesztelő hangon. Szegény Léna csúfos vereséget szenve­dett, a­miért, szégyennel kell beváltanom, nem tudtam annyira sajnálni, a­hogy megérdemel­te volna. Léna jó mint egy angyal, de felette unalmas, fontoskodó és néha meggondolatlan volt; bármennyire igyekezett szeretetét ki­mutatni, azt csak olyan lágy meleg, segélyeső modorban tudta tenni. I4da visszahelyezkedett párnáb­a és pil­lanatra kön­nyebbülni látszott. — Fülöp semmi összekötetésben nincs a balesettel — sóhajtott vigasztalan hangot. — Semmiesetre nincs összeköttetésben — válaszoltam szívélyesen. Betegünk most behunyta szemét, remél­tük, hogy talán aludni fog. Atyánk zajtalanul hagyta el a szobát, én az ablakhoz ültem és olvastam —jobban mondva, egy könyvet véve, olvasni akartam, de nem sokára átláttam, hogy lelkem annyira telve van a nap különbö­ző be­nyomásaival, hogy bármint erőltetem magam nem tudok olvasmányomra figyelni. Ez nagyon ellenkezett természetemmel, de sehogy se tudtam egy tévedező gyanútól, melyet Léna vigyázatlan szavai szítottak ben­nem, megszabadulni. Nagyon élénken emlé­keztem vissza Fülöp kérkedő mondására, hogy „bármi áron felbontja az eljegyzést.“ Bár­mi áron ! De azt csak nem gondolta, hogy egy élet árán bontsa fel! Felizgatott képzelődésem elém rajzolta azt a kétségbeesett pillantást, melyet Fülöp reánk vetett, mikor az erdőben elváltunk. Rövid gondolkozás után által láttam, men­­nyire nem válik szivemnek dicsősségére, hogy szegény Fülöpre gyanakodni tudtam, habár a körülmények ellene vallottak is. Ha Léna kész volt őt bűnösnek vallani, mennyivel készebbek lehettek arra az idegen emberek! Merryfieldben a szolgák közül többen tanúi voltak akárhányszor, midőn nagybátyjá­val összetűzött, és azt is jól tudták, hogy nem szeretik egymást ; most bizonyosan min­den szavát megtoldva adják elő. És a gyanú, mely jelenlétében nevetséges lenne, most, hogy ily megfoghatatlan módon eltűnt, veszélyes­sé válhatik. Mindenki azt kérdi, hol lehet, és hogy nem rohant segélyért, midőn nagybátyját veszély érte ? Mialatt így elgondolkoztam Harling Fü­löp magaviseletének megfejtését keresve, egé­szen el voltam keseredve. De Ada sem tudott aludni, de viszont beszélgetni sem óhajtott , ki­nyilvánított óhajtására magára hagytam őt. Másnap reggel úgy vettem észre, hogy az elmúlt évet a háznál mindenki nyugtala­nul töltötte, még Léna is sápadt és rosz ked­­­vű volt; úgy látszott, a titokteljes dolgok nem valók a mi testalkatunkhoz. Szegény Ada kísérlethez hasonlított, de azért fáradha­tatlan erélyt mutatott. — Nem tudom kiállani ezt a tétlen éle­tet szólt — miután elköltötte erős theából álló reggelijét. Nem akarsz velem jönni Merryfidel­­be? talán az ezredes jobban van már. Én nagyon szívesen teljesítet­tem akaratát, néhány percz múlva útban voltunk. Léna azon óhajtással vett búcsút tőlünk, vajha Fülöpöt Merryefieldben találtók. Kívánsága nagyon hamar teljesült, mert találtuk, azaz ő talált minket, a­hogy kapun­kon kiléptünk. — Ez igen szomorú eset! — szólott ko­molyan, fogva meg Ada kinyújtott kezeit s szo­rosan magához zárva azokat. Ada egy perczig olyan kifejezéssel pillan lott reá, hogy azt hiszem soha el nem fogja azt felejteni; azután ajkai reszketni kezdtek és könnyekben tört ki. — Idegei nagyon meg vannak viselve. Jöjjön a lugasba, — súgtam Fülöpnek, az üres lugasba vezetve mindkettőjüket, nem mertem egyenesen a házba vinni, ismerve Léna csekély belátását. Ismét a kicsiny lugasban ültünk, hol né­hány nap előtt mindhárman oly vidámak vol­tunk, nem sejtve, hogy a sors sötét keze ak­kor már fejünk felett lebegett. — Hol volt ön ? — kérdeztem, mialatt Ada leülve könyeit igyekezett felszántani. — Vadkanvadászaton*) voltam, nagyon sajnálom hogy azt kell mondanom, — vála­szolt Fülöp nagyon komoly hangon. — A ficz­­kót üldöztem, a­ki nagybátyámat leütötte. — A kóborló? — kérdem bámulva, hogy mindeddig nem jutott eszembe arra az em­berre gyanakodni. — Az — válaszolt Fülöp, fejével bólint­va. — Azután, hogy önök az erdőben hagy­tak engem és Hugo bátyámat, nemsokára meg­kezdtük a fák becslését, kissé távol maradtam tőle, egy szép scot fenyőt vizsgáltam, midőn egyszerre haragos hangokat hallottam. Nem tudtam, ki kiabál, mindaddig, míg egyszer nagy­­bátyám bőszült hangját hallottam: „vigyázz gazember, fegyver van nálam.“ Rögtön oda siettem , láttam, hogy a kóborló egy kis rövid bottal fegyverkezve, nagybátyám háta megett áll? Bizonyosan megéltéssel fenyegette, mert nagybátyám zsebébe nyúlva, egy kis zsebpisz­­tolyt vett elé. De mielőtt czélozhatott volna, a csavargó villámsebesen ugrott előre, rövid botjával bátyám fejére húzott, ki nyomban ös­­­szerogyott. Én segélyére siettem,de bátyám csaknem vidáman kiáltott reám: —■ „semmi bajom Fü­löp, siess és fogd meg azt a gézengúzt, nehogy elmeneküljön !“ — így hát, mint egy valóságos bolond, ott hagytam őt az erdőben és a megszaladt gazember után iramodtam, mindenütt nyomában haladva elhagytam az erdőt, az országúira tértem és végre a vasúti állomáshoz érkeztem, még elég jókor arra, hogy őt egy harmadosz­tályú kocsiba beszállani lássam. Én is a vonatra szálltam, de a követke­ző állomáson hiában kerestem emberem. Vagy kiszökött a trainről, mikor engem beszállni lá­tott, vagy én vetettem össze valakivel sebes futás közben, mert a kocsikba bepillantva,egy hozzá nagyon hasonló, de nem azonos embert pillantottam meg egyikben.­­ — Miért nem jött hát azonnal vissza? — kérdem csodálkozva. — A vonatnak valami baja történt, a­mi a további közlekedést megakadályozta, de az első visszatérő vonattal én is jöttem. — Oh Fülöp, mily kegyetlen, mily iszo­nyú dolgokat beszéltek önről — szólt oda zokogva. — Mindent hallottam —válaszolt Fülöp vidám hangon. Rendőri felügyelet alatt állok és csak társadalmi állásomnak köszönhetem, hogy jelenleg börtönben nem vagyok. — Hogyan­ miért tehetnék azt? — ki­áltott nővérem felindultan. — Kedves gyermekem, a rendőrség a tör­vényre hivatkozva, bármit tehet. Egy embert leütöttek és ők kötelesek azért valakit elfog­ni. Nagyon megköszönöm, ha az alatt, mig gyanú alatt állok, nem fogják kötelességem­et tartani, valakit felakasztani. — Oh ne beszéljen így! — lihegte Ada görcsösen ragadva meg kezét. Könnyű lesz őket felvilágosítnia, csak a koborló történetét ke­l elmondania. Nem­ és én láttak őt, két tanú elé bizonyíték.­­ — Semmi bizonyíték nem érvényes, csu­pán az ő vis­szajövetele — válaszolt Fülöp boszosan. — De reménylem, nem állítja komoly, hogy ön a letartóztatás veszélyében forog? — Komolyan mondom, hogy sokkal ke­vésbé bebizonyított vád miatt akasztottak már fel embereket. Ada, ki többé nem hasonlított régi én­jéhez, egészen megtörtnek látszott, kezeit se­gély­keresőleg nyújtva ki, Fülöp mellé ha­nyatlott. — Ne mondja, oh ne mondja azt, é­r­­dekelt; — nagybátyja jobban lesz. — Csak­is arra várnak letartóztatásom­mal, hogy az ő vallomása megegyezik-e az enyémmel; — válaszolt Fülöp keserűen, — ha hangja csüggedést áralt is el, mégis ! * A­ vettem, hogy kezeibe zárta a nővére alatt szemei, szánakozva csüngtek a vány arczon. — Oh Fülöp, Fülöp ! — tört rém, oly kifejezésteljesen ejtve ki ne ' , mely minden nyilatkozatnál többet % fc* • gyeit Sajnálattal láttam, hogy Fülöp nővérem elérzékenyült hangjára­­ hozva folytatta előbbi gyötrő megjegyzése , — És végre is, nem nagy baj­tu­nak és reám bizonyítják bűnös voltomi ki sincs, a ki búsulna érettem. — Oh van! — oh van! —kiáltott Ada hirtelen. (Folyt. köv.) • 1!1 *) Az angol szójátékot lehetetlen jól vi**za»diu

Next