Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-01-02 / 1. szám
tokat készítsenek elő. Miközben a szenvedélyesség, a gyűlölködés tűznyelvei lobogtak a kormány állása körül, odabenn épen ezalatt nyert határozott alakot egy friss és erőteljes reformprogramm, mely egyetértő, buzgó munkára gyűjti az összes tényezőket. Sem a kabinetben a dologkedv, sem a többségben a föltétlen támogatás szándéka — még egyszer sem nyilvánult oly elevenen és nyomatékosan, mint épen most. Az ellenzék ám higgte, hogy a múlt év neki is hozott sikereket, de gyógyuljon ki végre abból a tévedésből, hogy e sporadikus eredményei ártottak a kormánynak és rést ütöttek a szabadelvű párt várán. Ez képtelen ábrándozás, melynek mindig csak ellenkezőjét bizonyítják a tények. Itt senki sem akar lemondani, sem miniszteri tárczáról, sem pártkötelmekről, sem az eddigi kormányzás látható eredményeiről, sem a jövendő nehéz feladatokról. Itt mindenki jó erőben, jó munkakedvben és zavartalan egyetértésben van. Ezt nyilvánítják, ezt konstatálják az újévi üdvözletek is. És újból kitűnt, hogy az ellenzéken mekkora talentumok vannak a mesemondásra. Kérdés, hogy már most minő alkalomból kezdik el megint, hogy: „Volt egyszer, hol nem volt.. “ Mert, hogy elől kezdik a mesélést, az már kétségtelen. Hiszen annyi pozitívum, amennyinek az alapján eddig szőtték az ábrándjaikat, akad ezután is, minden órában. Ők csak ábrándozzanak. Mi pedig dolgozzunk, kedvetlenség nélkül. A kolozsvári szabadelvű párt üdvözlete. Az üdvözlő irat szövege, melyij el ujesztendő napján a kolozsvári szabadelvű párt Tisza Kálmán miniszterelnököt köszöntötte, így szól: Nagyméltóságu Borosjenői Tisza Kálmán urnak. Nagyméltóságu Miniszterelnök úr ! A kolozsvári szabadelvű párt, az évfordulót kedves alkalomnak tekinti, hogy önérzettel és lelkesen tüntessen a libéralisians mellett, melynek zászlaját Nagyméltóságod a haza és a magyar korona dicsőségére fennen lobogtatja. Bizalmunk Nagyméltóságod iránt ma szilárdabb, mint valaha volt, érezzük, hogy hazánk javát leghűbben vezérlete mellett munkálhatjuk. Boldog újévet kívánunk. A kolozsvári szabadelvű párt nagybizottsága nevében : * Fermer József, helyettes elnök. Petelei István, jegyző. Hegedűs Sándorhoz a párt a következő táviratot intézte : Nagyságos Hegedűs Sándor képviselő úrnak. A kolozsvári szabadelvű párt kedves kötelességet teljesít, mikor Nagyságodnak köszönetét és elismerését fejezi ki azon elhatározásáért, hogy a Budapest Józsefvárosi kerület felajánlott képviselőjelölését visszautasítva, kolozsvári választóinak bizalommal, szeretettel adott mandátumát tartotta meg. Ebben a tényben a kolozsvári szabadelvű párt annak bizonyítékát látja, hogy azon mély tiszteletet, melylyel személye és működése iránt választói viseltetnek. Nagyságos bizalommal és ragaszkodással viszonozza. Felhasználja a párt e kellemes alkalmat arra, hogy az évfordulón Nagyságodat szívesen üdvözölje s a haza, a város javára tett munkálkodásához erőt, egészséget kivánva. A kolozsvári szabadelvű párt nagybizottsága nevében : Ferencz József, helyettes elnök. Petelei István, jegyző. (Marosvásárhely, jan. 2.) Tanács beosztás a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblánál az 1890. évre I. Polgári tanács: Elnök: Dr. Vavrik Béla, királyi ítélőtáblai tanácselnök. Bírák: Pipos Péter, Frink Endre, Kovács János, Müller Vimos, Ziegler Emil, Péerfy Dénes, Bocskor Mihály, Dósa Gábor, Nemes Sámuel, Szász Dénes. Tanácsjegyzők: Dr. Bodolla Béla, Koncz Albert. II. Büntető tanács: Elnök: Schneider József, királyi ítélőtáblai tanácselnök. Bírák: Nagy Sámuel, Spech Adolf, Grúz István, Lénárt Imre, Mezei János, ifj. dr. Szentkereszty Zsigmond, Szentkirályi Lajos, Kozma Gyula, Csányi Ferencz, Onadu Sándor. Tanácsjegyzők: Dr. Pozsoni Gábor, Csaba Zoltán. III. Vegyes tanács: (úrbéri-, váltó-, keresk.-, bánya-, csőd és vegyes) Elnök : Oberschall Adolf, a királyi Ítélőtábla elnöke. Bírák: Fekete Gábor, Mikó Miklós, Popp József, L. Gyárfás Ferencz, dr. Fabiny Ferencz, Borosa Elek, Jánosi Gyula. Tanácsjegyzők: Dr. Bodolla Gábor, Weér György. (Kolozsvár, jan. 2.) Mire való? Doda Trajan úr érdekében a román világ jónak látja ismét megindítani egy mozgalmat. A mozgalom abból áll, hogy különféle üdvözlő iratokat fogalmaznak számára és elküldik postán, vagy pedig távirat útján neki, a Tribuna, meg a Gazeta azokat aztán kinyomtatja. Ezekben a fogalmzarányokban Duda úr igen nagy embernek van lerajzolva. Mi nekünk nincs semmi kifogásunk az ellen, hogy Doda urat nagy embernek tartják, mert kiki azzal dicsekszik, a mije van, — de azt már valóban nem tudjuk érteni, hogy az a sok fogalmazvány mire való? mi ellen jó? Dodának ő Felsége, a magyar kormány javaslatára megkegyelmezett. Doda úr ezért és a román világ, nem elsősorban, de másodsorban, a magyar kormánynak köszönheti a kegyelmi tényt, következőleg, azokat a fogalmazványokat, köszönő irat alakjában, inkább a magyar kormányhoz kellene intézni, minthogy ezt a nemes cselekedetét is agitáczióra használják. Tisztujítás. Besztercze Naszódmegyében. — Saját tudósítónktól. — Besztercze-Naszódmegye ma tartott tisztújító közgyűlésén a megyei választások az ügyhöz méltó komolysággal s hozzátehetjük, hogy mindenik párt megelégedésére folytak le. Az elnök dr. Bánffy Dezső főispán meg nyilván a tisztújító közgyűlést, erélyes hangú , e mellett érzelemteljes beszédet tartott, melyben a jelenvoltak figyelmébe ajámozta, hogy legszebb joguk érvényesítésénél ne legyenek egyébre tekintettel, mint a megvalósítandók valóságos érdemeire és képességeire. Ezután a nagg alispán, Lani Godofréd állott fel s magyar és német nyelven tartott beszédben leköszönt eddig viselt hivataláról. Az alispán, ki egyhangúlag aztán újólag megválasztatott, mindenekelőtt megköszönte a főispánnak jóakaratát és segítését, melylyel lehetővé tette a tisztújító közgyűlés és a megye közönségének bizalmát megnyerni. „Ígéreteket — úgymond az alispán — nem teszek. Az önök megtisztelő bizalma felbátorított, hogy őrhelyemen megmaradjak. Igyekezni fogok, hogy ezen bizalomra érdemessé tegyem magam.“ Most Budaker Gottlieb ev. lelkész állott fel e általános tetszéssel kisérve, sikerült beszédet tartott. „Csak a méltóságos főispán urnak — igy szólt a szász lelkész — köszönhetjük mi, tisztelt közgyűlés, hogy az alispáni állás ismét a megye egész közönségének megelégedésére töltetett be. Csak az ő közreműködésének köszönhetjük, hogy az idős és érdemdús aliapát, Lani Godofréd, az alispám hivatalt ismét elfogadta.“ A jelenlevők „éljen“, „hoch“ és „se treasce“ kiáltásokkal fogadták a beszédet. Ezután hat tagú kandidáló bizottság választatott. A jelölések egyhangúlag történtek és a választások is — egy kivételével —• közfelkiáltás útján ejtettek meg, megválasztva az eddigi tisztviselőket. Csakis az ó-radnai főszolgabírói állásra kellett szavazni. Ugyanis a kandidáló-bizottság Issip János eddigi főszolgabíró mellett még dr. Hunyadi Imrét is jelölte. Magválasztatott Issip János 68 szavazattal 15 szavazat ellenében. Aljegyzőnké választattak dr. Hunyadi Imre és ifj. Lani Godofed. Végül az esküt letevő új tisztviselőkhöz báró Bánffy Dezső szép beszédet intézett, különösen figyelmükbe ajánlotta, hogy pontos és hű hivatalnokai legyenek a megyének és a magán életben is hazafias szellem jellemezze őket. Ezzel a tisztújító közgyűlés véget ért. PAPP I. Udvarhelymegyében. — Saját tudósításunk. — Decz. 80. Udvarhelyvármegye tisztújító közgyűlése decz. 30-án folyt le a bizottsági tagok rendkívüli érdeklődése mellett. A bizottsági tagok majdnem teljes számban voltak s a közgyűlés, valamint a választás a legpéldásabb rendben s az ünnepélyes adus komolyságához illően folyt le. A közgyűlést megelőzőleg több oldalról ellentétes mozgalmak indultak meg a szavazás alá kerülő néhány hely betöltésére nézve. Azonban miként a közgyűlés eredménye tanusítja, csakis a két jegyzői állás betöltéséért volt hevesebb küzdelem, mert a többi állásokra az illető hivatalnokok egyhangúlag, közlelkesedés között választattak meg. A közgyűlés a következőleg folyt le: A köztiszteletben álló főispán id. Daniel Gábor a közgyűlési teremben a bizottság meghívására megjelenvén, lelkes éljenzéssel fogadtatott. Erre a rövid, lelkes beszédben a közgyűlést megnyitóidnak nyilvánitá s felhiva a közgyűlésben oly szép számmal megjelent tagok figyelmét a bekövetkező nevezetes ténykedés horderejére, ajánlá, hogy a lelkiismeretes megfontolás és komoly higgadtság legyenek a közgyűlés vezérlő szellemei. A nagy tetszéssel fogadott megnyíló után dr. Török Albert alispán, ki 14 év óta áll a megye élén s oly erélyesen vezette annak ügyeit, tartott hatásos beszédet. Elmondá azon vezérelveket, melyek működésében uralkodtak s azon irányt, melyet az adminisztratió terén követett. Meleg szavakban megköszönvén a bizalmat, melyet a vármegye irányában s tiszttársaival szemben tanúsított, bejelenti a tisztikar lemondását. Erre hatalmas éljenzés következett. Ezután megalakulhatot a kijelölő bizottság. Egyhangúlag választattak meg: Pálffy Dénes, Jung Cseke Lajos, Török Sámuel, Sándor Mózes, báró Gamera Gusztáv és báró Kemény Béla. A szavazatszedő bizottság elnökéül Bariba Sándor, tagjaiul Daróczi János és Tripovszky Gyula építőhivatal főnöke kiáltattak ki. A kijelölő bizottság erre visszavonult és egy fél órai tanácskozás után, mialatt az ülés szünetelt, bejelentő elvégzett munkáját , az összes folyamodókat kijelölte az egyes állásokra. Az ülés újból megnyittafován, szűnni nem akaró köztélkesedés s viharos éljenzés között Váltattak ki: alispánná újólag dr. Török Albert; tiszti főügyészszé Pállfy Ferencz; főjegyzővé Kénosy Béla. Hasonlóan egyhangúlag újból megválasztattak : árvaszéki elnökké Gergely Lajos. Első ülnökké Ugrón István, második ülnökké Sebesi Albert. Pénztárnokká Lukácsfy Dénes , ellenőrzé Ferenczy Károly s illetik aljegyzővé Daniel Elek. Az I-ső és Il-ik aljegyzői állás betöltésénél nagy küzdelem folyt egész délelőtt. Az első aljegyzői állásra az eddigi alj. dr. Gyarmathy Dezsővel szemben Ugron János; a második alj. állásra Sebesi Arthur eddigi alj. szemben Török Bodog közig. gyakornok lépett fel. Ugron János 19 szavazattöbbséggel első aljegyzőnek ; Török Bodog 60 szótöbbséggel második aljegyzőnek választattak meg. Egyhangúlag megválasztattak továbbá: udvarhelymegyei főszolgabirová Soó Károly. A homoródi járásban Jakab Gyula eddigi főszolgabíró. A keresztúri járásban Ferenczy Gyula Szolgabirák lettek: Benedek Imre, dr Gamera Oszkár eddigi szolgabirák s Gallfy Kálmán közig, gyakornok. rásban U biztosokká választattak: udvarhelyi jóSándor Gergely, oklándiban Diatén Sándor és a keresztúriban Simó Lajos. Általános éljenzéssel vette tudomásul a közgyűlés a választás eredményét. Ezután a főispán bejelenté a közgyűlésnek, hogy törvényadta jogánál fogva megyei főorvosa dr. Szabady Ferenczet. Főszámvevővé Gotthárd Jánost, alszámv. Elekes Józsefet, udvarb. járási orvosnak dr. Ráczkövy Sámuelt, keresztúri járási orvosnak Lengyel Józsefet és homoródi j. orvosnak Novák Bélát; továbbá állatorvosokká ideiglenesen Pál Jánost s a keresztúri j. Ungvári Lajost nevezte ki. A közönség éljenzése követte a kihirdetést, kik között egy uj névvel találkozunk, Novák Bélával. A többiek régi, kipróbált hivatalnokok. A főispán belenti továbbá, hogy tiszteletbeli főjegyzővé Ugron Istvánt ; tiszteletbeli tiszti főügyészeknek Sebesi Ákos és dr. Nagy Samu ügyvédeket; tisztb. főorvosoknak dr. Hajós Bélát, dr. Ráczkövy Sámuelt és dr. Mezey Ödönt nevezte ki. Éljenzéssel fogadtatott. Választás befejeztével a főispán meleg szavakban mondott köszönetet azon nemes magatartásért, melyet a bizottság részéről tapasztalt e azon egyetértésért, mely lehetővé tette a választás nyugodt lefolyását. Ezután dr. Török Albert alispán a maga s tiszttársai nevében legmélyebb köszönetét fejezé ki azon bizalomért, mely a megye részéről oly hathatósan nyilatkozott s kijelenté, miszerint testtel, lélekkel azon lesse, hogy a tiszti kar igaz hivatásának minél jobban megfelelhessen. Hosszan tartó éljenzés követte szavait. A szavazás 3 órakor s a közgyűlés 4 órakor ért véget. A megye házából a bizottsági tagok fényes banketre gyűltek össze a városház nagytermében. A banketet, melyen mintegy 250 en voltak, a tisztviselők rendezték a bizottsági tagok tiszteletére. Az első pohárköszöntőt a főispán mondotta az uj tiszti karra; utána az alispán ürített poharat a főispánra , utóbb a bizottsági tagokra. Megeredt ezután a pohárköszöntések hossza sora, melyek folytatásukat lelték Schnapeknél, hol kedélyes lakomára gyűltek újólag össze. Az SíEste 7 és 8 óra között a bizottsági tagok fényes fáklyás zenét adtak a főispánnak s alispánnak. Előbbinél Tolvaly Ferencz ev. ref. pap, utóbbinál Soó Gáspár főgymnasiumi tanár tartottak lelkes üdvözlő beszédeket. * Az uj tiszti kar ekként alakulván, újra megkezdi buzgó működését. A közgyűlés komoly lefolyása, a tisztviselők iránt tanúsított bizalom mutatják legkinkább, hogy az adminisztratió kipróbált erőkkel rendelkezik. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, január 2. — Hegedűs Sándor köszönete. Az üdvözlő táviratra, melyet a kolozsvári szabadelvűpárt Hegedős Sándornak küldött Ferencz József püspökhöz, ki mint helyettes elnök irta alá az üdvözletét, ma a képviselő úrtól a következő távirat érkezett: Méltóságos Ferencz József urnak. Pártunk kegyes megemlékezését köszönöm, odaadó munkássággal fogom viszonozni, kíván V? boldog új évet hazánknak, városunknak pártunk minden tagjának. Hegedűs Sándor. — Bp. é. k. Tegnap uj év első napja alkalmából Kolozsvárit is megtartatták a hivatalok és testületek körében az uj évi tisztelgések, melyek ünnepies hangulatban folytak le. Elmaradt azonban ezúttal a megyei és városi tisztviselőknek gróf Béldi Ákos főispánnal való tisztelgése a főispán betegsége miatt. A városi tisztviselői kar délelőtt fél tizenkét órakor tisztelgett Albach Géza kir. tanácsos polgármesternél. A tisztelgőket, kik teljes számban, ünnepi ruhában jelentek meg, Szvacsina Géza tanácsos vezette, ki hatásos szavakkal üdvözölte a polgármestert s kérte, hogy továbbra is tartsa meg kitüntető figyelmébe a tisztikar tagjait, kik az ő vezetése mellé kétszeres örömmel végzik munkájukat. A felhangzott eljenek után Albach Géza kir. tanácsos polgármester válaszolt szép beszédben, megköszönve a tisztikar megemlékezését s elmondta, hogy ily tisztviselők élén állva könnyű neki kötelességét teljesíteni. A beszédére felhangzó eljenek után a tisztelgők mindenikével kezet szorított s ezzel a tisztéig véget ért. — A nemzeti színház tagjai délelő 11 óra után tisztelegtek Bölönyi József intendánsnál, ennek lakásán. A tisztelgők szónoka Kápolnai János volt. Majdnem egy fél óráig tartó szép beszédben vázolta a vi A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Ada regénye. Angolból : Miss Butler után, Parádi Kálmánná. (16) (Folytatás.) — Én eszemnél vagyok ! de te a legunalmasabb siránkozó teremtés vagy a világon. Kérlek, hagyj magamra Nellivel és jó öreg papámmal. — Kérlek távozz, ha nővéred úgy óhajtja — susogott papa engesztelő hangon. Szegény Léna csúfos vereséget szenvedett, amiért, szégyennel kell beváltanom, nem tudtam annyira sajnálni, ahogy megérdemelte volna. Léna jó mint egy angyal, de felette unalmas, fontoskodó és néha meggondolatlan volt; bármennyire igyekezett szeretetét kimutatni, azt csak olyan lágy meleg, segélyeső modorban tudta tenni. I4da visszahelyezkedett párnába és pillanatra könnyebbülni látszott. — Fülöp semmi összekötetésben nincs a balesettel — sóhajtott vigasztalan hangot. — Semmiesetre nincs összeköttetésben — válaszoltam szívélyesen. Betegünk most behunyta szemét, reméltük, hogy talán aludni fog. Atyánk zajtalanul hagyta el a szobát, én az ablakhoz ültem és olvastam —jobban mondva, egy könyvet véve, olvasni akartam, de nem sokára átláttam, hogy lelkem annyira telve van a nap különböző benyomásaival, hogy bármint erőltetem magam nem tudok olvasmányomra figyelni. Ez nagyon ellenkezett természetemmel, de sehogy se tudtam egy tévedező gyanútól, melyet Léna vigyázatlan szavai szítottak bennem, megszabadulni. Nagyon élénken emlékeztem vissza Fülöp kérkedő mondására, hogy „bármi áron felbontja az eljegyzést.“ Bármi áron ! De azt csak nem gondolta, hogy egy élet árán bontsa fel! Felizgatott képzelődésem elém rajzolta azt a kétségbeesett pillantást, melyet Fülöp reánk vetett, mikor az erdőben elváltunk. Rövid gondolkozás után által láttam, mennyire nem válik szivemnek dicsősségére, hogy szegény Fülöpre gyanakodni tudtam, habár a körülmények ellene vallottak is. Ha Léna kész volt őt bűnösnek vallani, mennyivel készebbek lehettek arra az idegen emberek! Merryfieldben a szolgák közül többen tanúi voltak akárhányszor, midőn nagybátyjával összetűzött, és azt is jól tudták, hogy nem szeretik egymást ; most bizonyosan minden szavát megtoldva adják elő. És a gyanú, mely jelenlétében nevetséges lenne, most, hogy ily megfoghatatlan módon eltűnt, veszélyessé válhatik. Mindenki azt kérdi, hol lehet, és hogy nem rohant segélyért, midőn nagybátyját veszély érte ? Mialatt így elgondolkoztam Harling Fülöp magaviseletének megfejtését keresve, egészen el voltam keseredve. De Ada sem tudott aludni, de viszont beszélgetni sem óhajtott , kinyilvánított óhajtására magára hagytam őt. Másnap reggel úgy vettem észre, hogy az elmúlt évet a háznál mindenki nyugtalanul töltötte, még Léna is sápadt és rosz kedvű volt; úgy látszott, a titokteljes dolgok nem valók a mi testalkatunkhoz. Szegény Ada kísérlethez hasonlított, de azért fáradhatatlan erélyt mutatott. — Nem tudom kiállani ezt a tétlen életet szólt — miután elköltötte erős theából álló reggelijét. Nem akarsz velem jönni Merryfidelbe? talán az ezredes jobban van már. Én nagyon szívesen teljesítettem akaratát, néhány percz múlva útban voltunk. Léna azon óhajtással vett búcsút tőlünk, vajha Fülöpöt Merryefieldben találtók. Kívánsága nagyon hamar teljesült, mert találtuk, azaz ő talált minket, ahogy kapunkon kiléptünk. — Ez igen szomorú eset! — szólott komolyan, fogva meg Ada kinyújtott kezeit s szorosan magához zárva azokat. Ada egy perczig olyan kifejezéssel pillan lott reá, hogy azt hiszem soha el nem fogja azt felejteni; azután ajkai reszketni kezdtek és könnyekben tört ki. — Idegei nagyon meg vannak viselve. Jöjjön a lugasba, — súgtam Fülöpnek, az üres lugasba vezetve mindkettőjüket, nem mertem egyenesen a házba vinni, ismerve Léna csekély belátását. Ismét a kicsiny lugasban ültünk, hol néhány nap előtt mindhárman oly vidámak voltunk, nem sejtve, hogy a sors sötét keze akkor már fejünk felett lebegett. — Hol volt ön ? — kérdeztem, mialatt Ada leülve könyeit igyekezett felszántani. — Vadkanvadászaton*) voltam, nagyon sajnálom hogy azt kell mondanom, — válaszolt Fülöp nagyon komoly hangon. — A ficzkót üldöztem, aki nagybátyámat leütötte. — A kóborló? — kérdem bámulva, hogy mindeddig nem jutott eszembe arra az emberre gyanakodni. — Az — válaszolt Fülöp, fejével bólintva. — Azután, hogy önök az erdőben hagytak engem és Hugo bátyámat, nemsokára megkezdtük a fák becslését, kissé távol maradtam tőle, egy szép scot fenyőt vizsgáltam, midőn egyszerre haragos hangokat hallottam. Nem tudtam, ki kiabál, mindaddig, míg egyszer nagybátyám bőszült hangját hallottam: „vigyázz gazember, fegyver van nálam.“ Rögtön oda siettem , láttam, hogy a kóborló egy kis rövid bottal fegyverkezve, nagybátyám háta megett áll? Bizonyosan megéltéssel fenyegette, mert nagybátyám zsebébe nyúlva, egy kis zsebpisztolyt vett elé. De mielőtt czélozhatott volna, a csavargó villámsebesen ugrott előre, rövid botjával bátyám fejére húzott, ki nyomban összerogyott. Én segélyére siettem,de bátyám csaknem vidáman kiáltott reám: —■ „semmi bajom Fülöp, siess és fogd meg azt a gézengúzt, nehogy elmeneküljön !“ — így hát, mint egy valóságos bolond, ott hagytam őt az erdőben és a megszaladt gazember után iramodtam, mindenütt nyomában haladva elhagytam az erdőt, az országúira tértem és végre a vasúti állomáshoz érkeztem, még elég jókor arra, hogy őt egy harmadosztályú kocsiba beszállani lássam. Én is a vonatra szálltam, de a következő állomáson hiában kerestem emberem. Vagy kiszökött a trainről, mikor engem beszállni látott, vagy én vetettem össze valakivel sebes futás közben, mert a kocsikba bepillantva,egy hozzá nagyon hasonló, de nem azonos embert pillantottam meg egyikben. — Miért nem jött hát azonnal vissza? — kérdem csodálkozva. — A vonatnak valami baja történt, ami a további közlekedést megakadályozta, de az első visszatérő vonattal én is jöttem. — Oh Fülöp, mily kegyetlen, mily iszonyú dolgokat beszéltek önről — szólt oda zokogva. — Mindent hallottam —válaszolt Fülöp vidám hangon. Rendőri felügyelet alatt állok és csak társadalmi állásomnak köszönhetem, hogy jelenleg börtönben nem vagyok. — Hogyan miért tehetnék azt? — kiáltott nővérem felindultan. — Kedves gyermekem, a rendőrség a törvényre hivatkozva, bármit tehet. Egy embert leütöttek és ők kötelesek azért valakit elfogni. Nagyon megköszönöm, ha az alatt, mig gyanú alatt állok, nem fogják kötelességemet tartani, valakit felakasztani. — Oh ne beszéljen így! — lihegte Ada görcsösen ragadva meg kezét. Könnyű lesz őket felvilágosítnia, csak a koborló történetét kel elmondania. Nem és én láttak őt, két tanú elé bizonyíték. — Semmi bizonyíték nem érvényes, csupán az ő visszajövetele — válaszolt Fülöp boszosan. — De reménylem, nem állítja komoly, hogy ön a letartóztatás veszélyében forog? — Komolyan mondom, hogy sokkal kevésbé bebizonyított vád miatt akasztottak már fel embereket. Ada, ki többé nem hasonlított régi énjéhez, egészen megtörtnek látszott, kezeit segélykeresőleg nyújtva ki, Fülöp mellé hanyatlott. — Ne mondja, oh ne mondja azt, érdekelt; — nagybátyja jobban lesz. — Csakis arra várnak letartóztatásommal, hogy az ő vallomása megegyezik-e az enyémmel; — válaszolt Fülöp keserűen, — ha hangja csüggedést áralt is el, mégis ! * A vettem, hogy kezeibe zárta a nővére alatt szemei, szánakozva csüngtek a vány arczon. — Oh Fülöp, Fülöp ! — tört rém, oly kifejezésteljesen ejtve ki ne ' , mely minden nyilatkozatnál többet % fc* • gyeit Sajnálattal láttam, hogy Fülöp nővérem elérzékenyült hangjára hozva folytatta előbbi gyötrő megjegyzése , — És végre is, nem nagy bajtunak és reám bizonyítják bűnös voltomi ki sincs, a ki búsulna érettem. — Oh van! — oh van! —kiáltott Ada hirtelen. (Folyt. köv.) • 1!1 *) Az angol szójátékot lehetetlen jól vi**za»diu