Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1892-04-08 / 82. szám
(») Vajda Péter. — Irodalmi tanulmány. — Irta : SZÉCHY KÁROLY. III. Pálya-küzdelmek. (Vajda az orvosi szakra lép. Az egyetem, és az orv°si kar 1830 előtt. Kik voltak a tanárok? Viszonyuk a tanítványokkal. Vajda összeütközése Stáhlyval. A Papp-család A piros nyakkendő története. A pesti chorra-mozgalom. A piros nyakkendős fiatalember. Vajda Ryanu és vád alatt. Szakítás az orvosi pályával. Első kísérletei A »Hasznos Mulatságok« és »Koszorú«.Külföldi út A Garasos Tár.) '* ____ _ A jegyesek büszkék voltak egymásra és boldogok egymásban. A menyegző tervével s°kat foglalkoztak, de kivitelét elhalasztották. várt szívesen, pedig elég kérője akadt, ’828-ban egyetlen héten 3 horvátot kosarazott mert csak magyarhoz és műveit emberhez hajtott ,férjhez menni; az) várt béketűréssel, mély szenvedéllyel csüngött vőlegényén, ’nek Stáhlyval való bajáért némikép magát vádolta szivében. és (i) Karacs Teréz Adatok Vajda Pesaládi életéhez fúlvették a megyeházat, néhányan fölmentek, hogy az útlevelet sürgessék, aztán azokat megkapva a Dunához siettek, zajongva a híd fölállítását követelték, az őröket lefegyverezték és szétkergették, az őrházakat pedig lerombolták. aa) A legingerültebb zavargás közepette esetleg arra vetődött Stáhly, kiről az a hír keringett, hogy az ő véleményére mondták a cholerát ragályosnak és rendelték el a vesztegzárat. Ahol Stáhly — kiáltott egy piros nyakkendős fiatal ember, kényszeríteni kell, hogy hirdesse ki, hogy nincs cholera s felszabadul a vesztegzár azonnal!» A közönség kapott a mentő gondolaton. Rögtön zúgolódva és fenyegetve közrefogta, vállaira emelte s az épülő Nagy Kristóf-szobor talapzatára állította és kényszerítette, hogy onnan ismételve lekiáltozza: »Megszűnt a cholera !» A hidat lerakták. Az emberek átkavarogtak; Stáhly azonban a fenyegetést, mely ellen csak Vilmos huszárezredbeli kapitány fia védte meg, a megalázást, mely a maga megtagadására erőszakolta, sohasem bocsátotta meg Vajdának, kiről azt hitte, hogy ő volt a piros nyakkendős fiatalember. Váljon ő volt-e igazán? A két forrás, melyből elbeszélésünket merítettük, e pontra nézve ellene mond egymásnak. Szabó Dávid, ki pár év múlva Vajdával mindennap találkozott, egyenesen azt állítja, hogy a lázongók főbbjeinek egyik legfőbbike ő vala, s ez terv.) Karacs Teréz Adatok Vajda P. családi életéhez emészetes, szabad, bátor lelkű időből folyt. u) Karacs Teréz ellenben, kit Vajdához 1829 óta, ennek jegyeséhez pedig 1825-től fogva bizalmas és holtukig tartó meleg barátság fűzött, ki ebben az időben k is, mint ugyanazon kis társaság tagja, rendesen együtt mulatott és szórakozott velük, nyomatékkal emeli ki, hogy Vajda e lázongó zavargásban nem szerepelt. Mert a botrány vasárnap történt, Vajda megszokása szerint többek tanúskodásaként már szombaton kiment Kunossal együtt a budai hegyek közé. a‘) Mi inkább hisszük az utóbbi állítást, mert Szabó Dávid csak 1831. őszén került Pestre, igy az események szemtanúja nem lehetett, csupán később a szállongó közhírből hallotta, mert Vajda egyenes lelke jegyese és kis köre előtt bizonyosan nem csinál vala titkot szerepléséből, ha csakugyan része van a mozgalomban, mert sokkal határozottabb és férfiasabb jelleme volt, semhogy eltagadja a tettet, mit egyszer elkövetett; ellenben sokkal büszkébb és önérzetesebb, semhogy mentegesse magát lelkiismeretlen ráfogás és gyanúsítás alól. Hiszen Sopronyból is inkább távozott, mintsem magát másnak belemártásával tisztázta volna, pedig még akkor gyermekifjú volt. Azóta ért, büszkesége és hajthatatlansága erősödött, s inkább kitért a zaklatások elől, mintsem kimagyarázkodásig alázkodjék S későbbi magatartása az akadémiába való beválasztása kérdésében igazolja e felfogásunkat s kiegészíti érvelésünket. 1837-ben a már hírneves novella-irót levelező-tagnak jelölték és a») Staid Dávid szives levele szerint. “) Karacs Teréz: Adatok Vajda P. családi életéhez: bizalmasan felszólították, hogy tegye le a szigorlatot, mert az akadémia nem szokott oklevéllel nem biró tagot választani, s kéz alatt biztosították, hogy lépése semmi nehézségbe nem ütközik. Vajda önérzete és büszkesége visszautasította az ajánlatot, azt felelve, hogy ha soha akadémiai tag nem lesz is, mégsem vesződik amaz önkénykedőkkel.a6)) A Stáhly haragja és gyűlölsége volt az ok, ebben Szabó Dávid és Karacs Teréz teljesen egyetért, nem pedig a Vajda szegénysége, hogy az öt éves tanfolyam bevégeztével az orvosi oklevelet meg nem szerezte. S irodalomtörténetünk ellenkező megállapodása merő tévedés. Hiszen igaz, hogy Vajda szegény szülők gyermeke volt, kikre nem számíthatott, igy s e látszat színe alatt amaz állítás a köztudalomba könnyen átmehetett; de ép oly igaz hogy mindig fölötte munkás, mértékletes és takarékos életet folytatott, sőt gyűjtögetett. Már ez idő szerint, mint Karacs Teréz följegyzi, többször segítette szüleit, minden kedveskedéssel megemlékezett róluk. Otthont alapítani, házasodni készült, mihelyest a szigorlaton túl fog esni, de akárhányszor jelentkezett, mindannyiszor azt követelték tőle, hogy tisztázza előbb magát a gyanú és vád alól. Mindez az ő szigorú lelkiismeretessége és józan számítása mellett meg sem fordul a Vajda fejében, ha oly szegény, hogy 200 forintnyi összeg, a mennyibe az orvosi diploma megszerzése akkor került, végképp zátonyra juttatható, mielőtt pályája révébe elér vala. Nem, és Karacs Teréz. Adatok Vajda P. családi életéhez. Kolozsvár, péntek, április 8. Vl-ik évfolyam. 1892. Szerkesztő-iroda: BELKIRÁLY-UTCZA 6. SZÁM. A Lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok NEM ADATNAK vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Nivtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. liadóstatil: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJAK : igém irr»............................16 frt. fel érre ............................* frt. Negyedévre......................♦frt. lér*....................... . 1 frt be kr. Egy szánt ára 6 ér. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. A „visszaélések.“ Kolozsvár, ápr. 8. Tegnap rész napja volt az ellenzéknek. A képviselőház a miniszterelnöki tárczának a rendelkezési alapra vonatáé tételét tárgyalta és ez alkalomból az ellenzéki felszólalók jónak látták előhozakodni ama vádak egy részével, melyeket a képviselő-választások idején ” vesztegetéséről, „visszaélésekéről, „erőszakoskodás“-ról eregettek világgá. Ismeretesek azok a gyanúsítások, melyekkel az ellenzéki lapok, kortesek és képviselőjelöltek a választópolgárokat igyekeznek dühbe hozni a szabadelvűpárt ellen. Hallatlan összegeket pazarolnak lélekvásárlásra; a pénz egy része az ország kasszájából, másik része ügyleti lápokból s különböző egyéb pumpolásokból kerül; a kormány anyagilag kedvez a kétséges kerületeknek; a tisztviselők visszaélnek a hivatalos hatalommal, fölháborító pressziót gyakorolnak a a kormánypárti jelölt érdekében stb. stb. — így zúdulnak özönével a gyanúsítások a többségre. A végkövetkeztetés pedig az, hogy ergo, az általános választásoknál meghamisíttatott a nemzeti akarat, mert nem olyan többséggel kormányoznak, aminőt a nemzet küldött volna, ha szabadon választhatott volna. Az ellenzéki sajtó kortesczikkeiben és a választógyűlések förmedvényeiben elég hatásosan lehet grasszálni az ilyen vádakkal. Végre is, a t. olvasók és a t. választók jóhiszemű része nem szokott bírálni, mérlegelni, bizonyítékok után kutatni. Hanem vakon akczeptálja a puszta állításokat és megharagszik. És a gyanusítóknak nem is kell egyéb, mint az, hogy hiveik, legalább a választások idejére, ebben a haragban megtartassanak. Azonban a t. Ház szőnyege meglehetősen kedvezőtlen talaj ahoz, hogy a választási ráfogások ráltozassanak. Mert ami erre a szőnyegre kerül, azt illendően kritizálni is szokták és a valótlan állításra nyomban lesújt a cáfolat. Így történt az tegnap, a rendelkezési alap tárgyalásánál, amikor néhány ellenzéki szónok fölemlített négy-öt „viszszaélést“ — kiválogatva a legkedveltebbeket, a legkelendőbbeket, melyekkel választások előtt, közben és után az ellenzék híveit hódították. A felhozott „konkrét“ példákat Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Harkányi Frigyes nyomban megcáfolták. Kitűnt, hogy a pozsonyi, gyöngyösi választásoknál ellenzéki részről hazugságokkal igyekeztek hangulatot teremteni. Kitűnt, hogy az osztrák-magyar vasút államosításánál egyátalán képtelenség volt akár egyetlen krajczárt is választási czélokra a kormány rendelkezésére bocsátani. A miniszterelnök erőteljesen, határozottan utasította vissza azt az inszinuácziót, hogy a főispánoknak utasítást adott volna pártszervezésekre, és Olay Lajosnak azon közbeszólására, hogy a szabadelvű párt „két milliót“ költött a választásokra,egyenesen provokálta az illető képviselőt, hogy adatait terjessze a ház elé. Amire aztán Olay úr szépen felhallgatta az adatokat. Valamint hogy, némi erőlködés után, megretiráltak a többiek is, akik konkrét eseteket hoztak fel. De nem csupán ezekre nézve szenevedett tegnap vereséget az ellenzék. Hanem kénytelen volt saját maga megcáfolni két további kortelfogást, ame-lyekkel a választásoknál ugyancsak keményen hadakozott volt. Az egyik a tisztviselőknek a választási küzdelemben való részvételére vonatkozott, a másik pedig arra, hogy váljon „magyarok“, vagy pedig „oláhok“, „szászok“, „tótok“ választottak valakit képviselővé. Élénken emlékezhetünk, hogy az ellenzék hivatalos hatalommal való visszaélésnek nyilvánította már azt is, ha a tisztviselő pártértekezleteken, egyéb előkészületekben részt vett. És a leg-több esetben gúnyolódva, kicsinylőleg említé, ha egyik-másik szabadelvűpárti olyan kerületben nyert mandátumot, ahol a szavazók többsége nem magyarajkú. . ." ... Ezt a két fogásukat — kifogyván egyéb adataikból — tegnap is megkoczkáztatták. A minek a következménye az jön, hogy maga a felszólaló Horváth Gyula kénytelen volt beismerni, hogy Hegedűs Sándornak igaza van, midőn azt mondja, hogy: akár főispán, akár alispán az illető, mint polgárnak joga van minden pártmozgalomban résztvenni és bármely párthoz csatlakozni, kivéve olyant, amelyet a törvény tilt. És miután ugyancsak Horváth Gyula gúnyosan említé, hogy Jókai Mórt „az oraviczai oláhok választották meg“ — Jókainak alkalmat adott, hogy tiltakozzék azon eszélytelenség ellen, melylyel ellenzéki oldalról a nemzetiségek és a magyar elem közt különbségeket tesz-Egyszer ugyanis piros szövetből szabottvalami ruhát, s egy leszelt darabot bohóságból a Vajda nyakába, kötött, aztán oda vonszolta a tükör elébe, hogy nézze meg sötét, barna bőréhez és szakállához milyen jól illik a piros nyakkendő ! Vajda ettől az időtől fogva piros, nyakkendőt viselt, mi kilátszó fehér ingével és sötétzöld kabátjával egész nemzeti színt képezett, így meglehetősen bizarr volt, de Kunoss Endre azonnal utánozta és napról napra mind több piros nyakkendő tünedezett fel a fővárosban. A rendőrség pedig rögtön figyelő állást foglalt, hogy a monarchia békéje fölött őrködjék, mert a piros nyakkendőt valami titkos ,forradalmi szövetség jelvényének gyanította.»1) Hiszen a francziák kevéssel előbb űzték el X. Károlyt. Hátha nálunk is sors fordu- lás készül. Klem a nemzet életében, csak a Vajdáéban támadt fordulat, mire okot a pesti choleramozgalom szolgáltatott. A nagy cholera a Felvidék vészkiáltása és lázongása közt már a fővárosba ért, hol a helytartó-tanács egyszerre teljesen elvesztette fejét. Pestet körülzárták, a hajóhíd közepét fölszedték, hogy a közlekedést Budával, hová még a járvány el nem hatott, megakadályozzák. Az iskolákat a tanév végén, a vizsgálatok előtt egyszerre becsukták, az ifjúságot szétbocsátották, de elég következetlenül a hazautazandóktól az engedélyt megtagadták. Az intézkedés rémhíre befutotta a várost, fölvette a fiatalságot, különösen a dunántúliakat, kik a még veszélytelen otthonba szerettek volna mielőbb menekülni. Gyülekeztek, csoportosultak, s b. Palocsay Tivadar vezetése alatt kőnek, mintha a hazaszeretet a magyar ajkúak kizárólagos tulajdona volna. Erre aztán Horváth is, Raponyi is siettek kijelenteni, hogy ők a nemzetiségeket nem kicsinyük és a Jókai nézetét igaznak vallják, hirtelenében elfelejtvén azt, amit épen a nemzeti párti sajtó (és különösen Horváth lapja) a szászok és oláhok közeledése dolgában vétett. Szóval: rosz napja volt tegnap az ellenzéknek. Amiből az a tanulság, hogy azokkal a „visszaélési“ vádakkal kerülni kell jövőre a t. Ház tájékát. Mert ennek a hallgatósága nem olyan türelmes, mint az ujságpapiros, és nem olyan tájékozatlan, mint a „borközi“ választógyűlések t. ez. publikuma. Az országházból. A részletes budget-vita folytatásában tegnap Madarász József sürgette Fiume közjogi helyzetének tisztázását. Ezután a rendelkezési alap ellen felszólaltak : Molnár József, Ernuszt Kelemen, Pázmándy Dénes és Szederkényi Nándor. Pázmándy azt vitatta, hogy a kormánypárt vesztegetett a választásokon, mégpedig szerinte oly nagy összeggel, mely a rendelkezési alapot is felülmúlja s komoly adatokal kávéházi pletykákat hozott fel. Szederkényi azt kérdezte a kormányelnöktől, hogy utasította-e a főispánokat a vidéken szabadelvű pártkörök alakítására ? Szapáry Gyula gróf miniszterelnök egyenként cáfolta az ellenzéki vádakat. Kimutatta Pázmándy adatainak teljesen alaptalan voltát. A leghatározottabban kijelentette, hogy sem a kormány, sem a párt választási czélokra senkitől sem kaptak pénzt, s aki ilyet állít, bizonyítsa is be. Kijelentette továbbá, hogy a választóknak ígéretet tenni a kormány nevében senki ne ra volt jogosítva. Ami a szabadelvű párt szervezkedését illeti, e tekintetben a főispánoknak utasítást nem adott, de a pártszervezkedés meg fog történni a vidéken is A miniszterelnök beszédét élénk helyesléssel fogadta a szabadelvű párt. Harkányi Frigyes Pázmándy egy alaptalan vádját utasította vissza, amely szerint a magyar-osztrák államvasúttársaság államosítása a pártkasszába választási költséget juttatott volna. Wekerle Sándor pénzügyminiszter szintén a Pázmándy üres vádaskodásait cáfolta , önérzetes hangon jelentette ki, hogy a pénzügyi adminisztrácziót kortesczélokra kihasználni sohasem engedte. Méltatlankodva tiltakozott ama vád ellen, hogy az ősztrák-magyar állam vasúttársaság vonalainak államosítása pártérdekből történt volna. A miniszter beszédét élénk helyeslés kisérte. Olay Lajos általános derültséget keltett azzal a vádjával, hogy két és fél millió forint volt a szabadelvű párt kaszszájában választási czélokra. Péchy Tamás kijelentette, hogy őt tízszer választották meg már képviselőnek s az ő választására soha senki egy krajcrárt sem adott, s a szabadelvű pártban igen sokan vannak, kik ezt elmondhatják magukról. Olay Lajos ismét fölszólalt, mire zajos „Eláll!“ kiáltások hangzottak föl. Horváth Gyula a vesztegetések ellen beszélt s azt vitatta, hogy állami hivatalnokoknak nincs joguk pártszervezésben részt venni. Hegedűs Sándor Horváth Gyula által fölszólalásra provokáltatván, kijelentette, hogy nézete szerint, a bírákat kivéve, minden tisztviselőnek joga van a pártmozgalmakban részt venni. Horváth Gyula örvendetes megnyugvással vette tudomásul Hegedűs korrekt kijelentését. Jókai Mór szintén Horváth Gyula által provokáltatván fölszólalásra, védelmébe vette az oraviczai választókat, kiket nem engedhet hátrább tétetni csakazért, mert nem valamennyien magyar ajkúak. S igen szép hasonlatot rögtönzött, melyben az egységes magyar nemzetnek nemzetiségekre szakítása ellen tiltakozott. Apponyi Albert gróf azt jegyezte meg, hogy az ellenzéken senki sem tett különbséget a magyar és nem magyar lakosság között. Végül Ugrón Gábor beszélt. A vita bezárása után Szapáry Gyula gróf miniszterelnök ismételten fölszólalt s az ellenzéki beszédekre reflektált. Megjegyezte, hogy a rendelkezési alapnak a nemzetiségi sajtó ellensúlyozása is feladata. Ami a tisztviselőknek a politikai mozgalmakban való részvételét illeti, megjegyzi, hogy olyan törvény nincs, a mely a közigazgatási tisztviselőket ettől eltiltaná, de elismeri, hogy a kérdés szabályo- zást igényel s erre szolgál a közigazgatás reformja. Pázmándy Dénes, Ugrón Gábor és Beöthy Ákos az ő felsége személye körüli miniszté rium bécsi palotáján lévő czimer eltávolítását kérték, mire Szögyény-Marich László miniszter megjegyezte, hogy ez csak pénzkérdés. Ezután a belügyi tárca költségvetésére került a sor s az előadói széken Dániel Ernőt, Pulszky Ágost váltotta föl. Az általános vitát Bobula János nyitotta meg egy igen figyelem-re méltó beszéddel, melyben a kivándorlás okait és meggátlásának eszközeit fejtegette és a felvidéken nagyszabású iparpolitika inaugurálá-sára hívta föl a kormányt. Bobula beszédét az egész ház élénk figyelemmel hallgatta, gyakran szakították félbe helyesléssel nemcsak a szabadelvű párt, hanem az ellenzék részéről is. S beszéde végeztével a szónokot számosan üdvözölték a sikerült debütért. Dinamit mindenütt. A berlini keresztes újság egy táviratot közöl Madridból, mely szerint a spanyol kormány hiteles bizonyítékokat szerzett arra nézve, hogy az ottani anarchisták dinamitjukat Francziaországból kapták és franczia pénzzel fizették őket. A párisi spanyol nagykövet már az andaluzia anarchista puca után előterjesztéseket tett Carnot elnöknél s ez a közlemény nagyban hozzájárult Constans bukásához. A keresztes újság továbbá bebizonyítottnak tartja, hogy a belgiumi és olaszországi merényleteket is franczia dinamittal követték el. Sőt a keresztes újság még annak a gyanújának is kifejezést ad, hogy Ravachol magasabb utasításra cselekedett és felvilágosítást követel arra nézve, miként jut Francziaországba egy maroknyi bűntettes pénz és robbantó anyagok birtokába, miáltal szomszéd államok kormányai voltak megbuktatandók. Francziaország ennek a legújabb nyavalyának a melegágya. Rómából jelentik Faenzában apályaudvaron több kilogrammnyi dinamitot foglal le a rendőrség. A dinamitot egy vasúti munkás adta fel a vasútra, Bolognába czímezve. • Párisi jelentés szerint Mathieuanarchista állítólag Brüsszelben van. Amióta Ravachol vallomást tett, kételkednek szavaiban ; azt hiszik, mások kedvéért vállalja el a merényletek tettességét. Königsteinné, Ravacol anyja számára adakozásokat gyűjtenek. Beaurepaire főügyésznek kellemetlenségeket okoznak szomszédjai kik közül többen ki akarnak költözni. Beaurepaire ezt a Gauloishoz intézett levélben elismeri, de megemlékezik egy lakótársáról, ki azt állítja, hogy inkább akar ily jó társaságban légrerepülni, mintsem elszakadni a jogszolgáltatás embereitől, kiket fenyegetnek, mert kötelességüket teljesítik. Beaurepaire azt is írja, hogy kárpótlást kínálnak neki, ha lemond lakbérleti szerződéséről. A háziurak félelme növeli az anarkisták bizalmát. A házat, hol a főügyész lakik, éjjelnappal két detektív őrzi. Pétervári hírek szerint a tegnapelőtti robbanás a katonai lőporgyár szárító kamrájában a nedves pyroxilin felhalmozása alkalmával történt. A katonai lőporgyárban azonban még más szárító kamara is van. Minthogy a helyiség, melyben a robbanás történt, izolált helyen van csak a szomszédos két épület szenvedett tetemes kárt, amelyekben több munkás is megsérült. A munkások a robbanás után gyorsan menekülni igyekeztek a szabadba, miközben azonban az omladékok által megsérültek. Többé-kevésbé súlyosan megsebesült 5 személy, 22-en pedig könnyen megsérültek. Csodásnak mondható, hogy az említett két épület — az egyikben 700 padnál több pyroxilin volt, a másikban lőport szárítottak — nem pusztult el, annál inkább minthogy a tűz által is fenyegetve voltak mely a felrobbant épület romjai alatt támadt. Megerősítik, hogy a száritó kamarában elfoglalt mind a kilencz munkás odaveszett s testük valósággal rongyokra lépetett. A rémület e rendkívül heves robbanás után, melynél óriási füstoszlopok képződtek és az omladékok magasan felrepültek a légbe, leírhatatlan volt. A torna-viroda egylet ügyéhez, Ruszkó Isván urnak nyilatkozatához magunk részéről, múltkori tudósításunkban foglaltak teljes fenntartásával, csak nagyon kevés megjegyzést fűzünk, mert e nyilatkozatban a nyilvánosság előtt lefolyt tények magánbeszédekkel oly módon vannak váltogatva, hogy "ez után tovább követni őt alig lehet. Tény az, hogy Ruszkó úr a torna-viroda egyesület titkárságára aspirált, tény az is, hogy ez aspirációján senki, az elnök legkevésbbé, meg nem ütődött, de az is tény, hogy tudomására volt adva, hogy a folyó évben a titka