Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)

1894-07-02 / 149. szám

ik .i­­ A koszorúk az Elysée négy szalonjába i­s vannak felhalmozva. Carnot özvegye ma bemen ezekbe a szobákba és a temérdek virág láttán sírva feküdt, majd igy szólt Courts ezredeshez , aki elkísérte: — Ez valóban megható. Az ezredes elmondotta az özvegynek hogy a legszegényebb munkás is elhozta a ravatalra szerény koszorúját, a­melyet néhány centimesés vesz. Az özvegy felkérte az ezredest, köszönjék meg a szegény munkásoknak a virágokat. A német császár koszorúján három méter hosszú szalag van. Viktória angol királynő ko­szorújának szalagján ez a felírás ékeskedik. S ŐSZINTE NAGYRABECSÜLÉSEM JELÉÜL — VIK­TÓRIA KIRÁLYNŐ. Sándor szerb király és a szerb miniszterek is küldöttek koszorút a koporsóra. A herczegérsek és a papság a gyászmenet­­tel nem fognak egészen a Pantheonig menni,­­ mert az egyházi törvények tiltják a klérusnak, hogy ornatumban belépjenek profonált helyiségbe, amely azelőtt szent volt. A Pantheon a múlt század derekán templom volt, később Pantheon lett, aztán újból Genovéva templomává szentel­ték fel, kilencz évvel ezelőtt pedig ismét Pan­­theonná alakították át. Hugó Viktor is ott van eltemetve. A holnapi temetésen az összes uralkodók és államfők nagyköveteikkel, illetőleg követeik­kel fogják magukat képviseltetni. Kolozsvár, 1894. ----------------------------------------------------------­ Az erdélyrészi dézsma-kár­­pótlás. Szombati lapunkban közöltük a dézsma kárpótlásra vonatkozó törvényjavaslatot, melyre nézve az alábbi indokolás ad bővebb felvilágo­sítást. Az 1858-ik évi szeptember 15-én kelt császári nyílt parancs szabályozta az 1848-ik évi erdélyi IV. törvényczikkel megszüntetett földesúri (úrbéri), valamint a kincstári és egy­házi tizedek kárpótlását az erdélyi nagyfejede­lemségben, amely kifejezés alatt a saját képein Erdélyen kívül a Magyarországhoz visszakapó I csett Részeket is értették. Ez a császári nyílt parancs három olyan intézkedést tartalmaz, amelyet az erdélyi és partiumbeli földesurak sérelmesnek és igazság­­o­­talannak láttak és pedig a következőket: A 1­­3 nyilt parancs 2. §-ában kimondja, hogy a ki­rályi kincstártól haszonbérben tartott tizedek kárpótlás nélkül szűnnek meg. A nyilt parancs 7. §-ában, az általánosan alkod­ásánál az évi nyers hozadéknak nem 1 hatoda, hanem 1 har­mada lett kezelési költség czimén levonva. A 10. §. az űrbéli tized kárpótlási tőkék kama­tozását 1858 szeptember 15-től kezdve rendeli el, holott a dézsmaszedés 1848. julius 1-jén szűnt meg. Ezen sérelmeknek orvosolása végett az erdélyi és partiumbeli földesurak a nyilt pa­rancs közzététele után haladék nélkül felségfo­lyamodást adtak be. Az abban az időben közbejött politikai változások miatt az ügy elintézetlenül maradt. A kérdést felújította az erdélyi gazdasági egyesületnek 1879. deczember­­ jén az ország­­g­­yűlés képviselőházához benyújtott kérvénye,­­ amely mellett a dézsmakárpótlási sérelmek or­vosolására törvényjavaslatot nyújtottak be. E kérést amaz utasítás mellett adták ki a kormánynak, hogy az ügyet tanulmányozza és előterjesztését mielőbb tegye meg. E tanul­mányozásban 1884-ben báró Bornemissza János és társai neve alatt az erdélyi volt földesurak újabb felségfolyamodást nyújtottak be, amely tárgyalás végett a kormányhoz jött le. Ezek a dolog előzményei. Az érdekelt volt erdélyi földesurak azt is kérik,­hogy az 1858. évi szeptember 15-ikén kiadott császári nyilt parancs határozatainak három pontja módosittassék. Az 1871. évi Lili. törvényczik 67. §. második bekezdésében kimondatott az, hogy­­" ^ „amennyiben az úrbéri kármentesítés a volt 1 *'földesurak részére még nem volna kiszolgál­tatva, a megtérítendő összeg kiszámítása és kifizetése az eddig fennállott szabályok szerint történjék.“ Ezen törvényszakasz általános rendelke­­z­­­zése tehát az úrbéri kárpótlások tárgyában ke­­­­­­letkezett rendeleteket oly törvényes hatálylyal ruházta fel, hogy a kormány nem érezhette írja magát jogosítva a kérdésben forgó és az 1858. évi szeptember 15-én kelt nyilt parancsban fog­lalt rendelkezéseknek kormányzati úton való­­­s­ módosítására. És az alaki akadály azonban nem a­lá­­­ tolta a kormányt abban, hogy a kérdést tüze­­­­tes tanulmány tárgyává ne tegye és hogy miu­­tan u­­­tán az érdekeltek kivánatainak igazságáról meg­­je .­­ győződött,­z orvoslás eszközeit és módját a törvényhozásnak ajánlja. Az 1858. évi szeptember 15-én kelt nyilt parancs 2. §-a azt tartalmazza, hogy a volt földesurak által több községben bérben tartott fiskális tized, valamint a kincstár álta közve­­tetlenül beszedett bárány- és méh-tized kárpót­lás nélkül szűnik meg. Ámde való tény, hogy az erdélyi fiskus kezére jutott és árenda-fizetés mellett a föl­desuraknak átengedett dézmák ősi eredete Er­­délyben épp úgy, mint Magyarországon telje­sen azonos forrásból, tudniillik a Szent István törvényei II. könyv 52-ik fejezetéből származik. Ez ősi és eredeti jogi természet a szeku­­larizáczió óta letelt négy század alatt jelenté­­kenyen és több irányban megváltozott az által hogy a gyakorlatban e dézsmaszedési jog megs­szűnt a fiskus kizárólagos tulajdona lenni és véglegesen átment a volt földesurak vagyonába, amenynyiben a több százados gyakorlat azt a jogszabályt állította fel, hogy a fi­skusnak nem áll jogában sem az átadott dézmaszedői jogot a földesuraktól visszav­enni, sem az akkor vég­leg megállapított s igen mérsélkelt árendaösz­­szeget feljebb emelni, hanem e dézmák örök időre ugyanazon csekély járadék fizetése mellett a földesurak kezén maradnak. A volt földesu­rakat dézsmák ilyetén birtoklásában a Leopoldi hitlevél kifejezetten is megerősítette. Ez úrbéri jövedelem kárpótlásáról sem a fiskus, mint az árendának és részben a bárány­­és méh­dézsmának közvetlen haszonélvezője, sem a volt földesurak, mint örök bérlők, soha sem mondottak le. Ezek szerint törvényes és igazságos kö­vetelésnek kell elismerni, hogy az erdélyi fis­kális árencális dézsmákat a többi úrbéri és egyház dézmákhoz hasonló módon az állam­­ kárpótolja. A kárpótláshoz való jogosultság tekinte­tében azonban mint megoldandó kérdés merül fel az, hogy a kárpótlásból mi illesse meg a volt földesurat és mi a fiskust. Ugyanis tény egyfelől az, hogy a földesuraknak a nona czi­­men őket illető jövedelme is bennfoglaltatott a dézsma czim alatt együtt szedett termények­ben, és tény az, hogy a törvényesen felmond­­hatatlannak és örök tartamúnak kijelentett és aránytalanul csekély évi bérrel terhelt árenda oly vagyoni értéket biztosított a földesúr szá­mára, mely a kárpótlásnak egy részéhez kétség­telen jogot ad, másfelől azonban tény az is, hogy a királyi fiskus az árenda czímen kapott jövedelem tőkéjét igényelheti, és végül tény az is, hogy a fiskus a hajdani püspöki dézsmából a bárány- és méhdézsmát nem engedte át a földesuraknak, hanem ezeket az árendális viszony hosszas századai alatt is mindig maga közve­­tetlenül szedette. Ezek szerint e dézsmánál a volt földesur és a fiskus olyan vagyonközösség­ben állottak, melynél a jog megosztásának arányát adatszerűen kiszámítani igen nehéz, sőt ma már lehetetlen. Éppen ezért, mint a megol­dásnak egy biztos és egyszerű eszközét, tartal­mazza a javaslat azt a rendelkezést, hogy a fis­­kális árendális dézmák fele adassék a fiscusnak és másik fele a volt földesuraknak. Még egy további igen súlyos nehézség támadt abban a feladatban, hogy a fiskális árencális dézsmák kártalanítási összege minő alapon és kulcs szerint, s minő bizonyítékok segélyével állapíttassék meg. A tizedeknek évi átlagos jövedelmét, a földtehermentési szabályok értelmében, az igénylő felek bevallása nyomán a valósító bizottságok nyomozás útján állapították meg, amely nyo­mozásnál a bizonyítás legfőbb eszközei a tanúk vallomásai voltak. E bizonyítási eszközt ma már, a dézsmák megszüntetése után, 46 évvel, elveszetnek kell tekinteni. A tanúbizonyíték elestével egy más alapot kellett keresni, amely biztos módot nyújt­son a kárpótlási összeg megállapítására. Ily alap gyanánt önként kínálkozott az, mely a törvény­javaslatban foglaltatik, s mely abból áll, hogy az úrbéri állományért annak területe után fizetett végleges kárpótlási tőke szolgáljon kulcs gyanánt a tizedkárpótlás kiszámítására és pedig úgy, hogy az úrbéri kárpótlási tőkének egy tizedrésze fogadtassék el a dézsmakárpót­lás tőkéje gyanánt. Ez alap helyességét igazolják az Erdélyben végrehajtott földtehermentesítés­­nek erre a kérdésre alkalmazott adatai. Ugyanis Erdélyben és a kapcsolt részekben az 1891-ik év végéig úrbéri végleges kárpótlási tőke gya­nánt az úrbéri állományok földterülete alapján megállapíttatott összesen 40.399.217 forint. Ebből az összegből le kell vonnunk azon mint­egy 500 község után adott úrbéri kárpótlást, amelyekben a dézsmát, fiskális és árendális lévén, nem kárpótolták. A községek után kia­dott úrbéri végleges kárpótlás 9.891,124 forin­tot tesz. Ha ezt a fennebbi összegből levonjuk, marad 30.507,970 forint. Ezzel szemben Erdélyben és a Partiumban a földes­urak részére megállapított úrbéri dézs­ma kárpótlási tőkeösszeg tesz 2.913,781 forin­tot, amelyhez ha hozzá­adjuk az indokolatla­nul levont egyhatodrész nyersjövedelem tőkéjé­nek megfelelő 728.455 forintot, úgy a nyomo­­zat és tanúk által kiderített tényleges dézsma­­jövedelem alapján megállapítottt dézsmakárpót­­­lási tőke összesen 3.642.226 forintot tesz, ami a terület szerint megállapított úrbéri kárpót­lási tőke 11 és fél százalékának felel meg. Carnot a ravatalon Pária, június 30. Az Elysée előtt korán reggeltől késő es­tig megszámlálhatatlan sokaság áll és türelme­sen várja, a­míg a menet a ravatalhoz ér. A forróság tikkasztó, de azért a nap állhatatosan várakozik. Ez annyira meghatotta az angol nagykövet nejét, aki e nagykövetségi palota ablakából órákon át nézte a tolongó sokaságot hogy lement a kertbe, több korsó vizet hoza­tott a rácsozathoz, maga töltött és egy-egy po­hárral nyújtót mindenkinek, aki csak kért Két óra hosszat adogatta a vizet a rácsozaton ke­resztül Joro Dufferin felesége. A ravatalt elborítják a koszorúk és még egyre érkeznek a virágok. Casimir Périer el­nök hatalmas koszorúját a temetéskor a koporsó előtt fogja vinni négy, gyászba öltözött férfi. Királyunk Carnot ravatalára pompás ko­szorút tétetett Szalagján a következő fel­írás van : AU PRÉS1DENT CARNOT — FRANCOIS JOSEPH EMPEREUR ET ROI. A koszorút Páris legelső virágkereskedő üzletében rendelték meg. A temetésen Ausztria- Magyarországot gróf Hoype nagykövet, Schnei­der katonai attaché és Musselin attaché kép­viseli. Vilmos császár pompás koszorút tétetett Carnot ravatalára. Violaszinű szalagján a W. betű van a császári korona alatt. A ravatalra a párisi német kolónia is tett le koszorút. Tegnap este megjelent a ko­porsónál Chiris kisasszony, Carnot egyik fiának menyasszonya, koszorúját letette, azután hu­szonnégy órán át egy­folytában imádkozott a ravatalnál. KOLOZSVÁR Viktória királyné részvéte Pá­r 1­8. június 30. Az angol királynő a következő levélben fejezte ki részvétét Carnot özvegyének. Asszonyom! Habár nincs szerencsém önt személyesen ismerni, mégis írnom kell önnek, hogy kifejezzem azt az őszinte, mély részvé­tet, amelyet ön iránt e borzasztó pillanatban érzek. Nem találom meg a kellő szavakat, hogy önnek megmondhassam, mint vérzik önért öz­vegyi szívem és mily iszonyúan hatott rám az az utálatos merénylet, amely önt szeretett fér­jétől és egész Franciaországot oly méltó és tisz­telt elnökétől rabolta meg. Ha az általános részvét némiképp enyhíteni tudja az ön nagy fájdalmát, úgy legyen meggyőződve e részvét­ről. Adjon az Isten önnek erőt és elszántságot, hogy ily szerencsétlenséget elviselhessen. Asszonyom, az ön legőszintébb Viktóriája. Caserio és czipkostársai Marseille, június 30. A marseillei katonai fogházban egy köz­legény bevalotta, hogy Carnot meggyilkolása már három hónap előtt el volt határozva. Hét anarkista összeesküvő egymás között sorsot vetett és ekor Caserióra esett a sors, hogy ő­­ gyilkolja meg Carnot-t. A katona meg is ne­vezte a hét összeesküvőt, a­kik közül már egynéhányat letartóztattak. Hivatalosan sikerült megállapítani, hogy Caserio a múlt év márczius 6-tól június 24- Luganobban tartózkodott egy pékmesternél. Brüsszelben a párisi rendőrség megkere­sésére itt letartóztatták Vicent Rossi olasz anar­­kistát, Caseroi egyik benső barátját, aki Cet­­teben elnökölt azon a titkos anarkista gyűlé­sen, amelyen elhatározták, hogy Carnot-t meg­fogják gyilkolni. Rossi a merénylet végrehajtása után Brüsszelbe menekült. Caserio ma közlékenyebb volt. Ideges iz­gatottsága csillapult. Tegnap bevallott a vizs­gálóbírónak néhány adatot a nemzetközi ösz­­szeesküvésről, amelynek végrehajtó eszköze volt. Mathematikai versenyek. — Érettségi vizsgálatot tett tanulókhoz. — 1. A Mathematikai és Physi­­kai Társulat az 1894—5. tanév elején Budapesten és Kolozsvárott az ez évben ma­gyarországi nyilvános középiskolán érettségi vizsgálatot tett tanulók között a m­a­t­h­e­­matikából s physikából ver­senyt rendez. 2. A verseny következő módon fog meg­tartatni : A jelentkezők a kitűzött helyen és idő­ben összejővén, a Math. és Phys. Társulat bi­zottsága az elnök pecsétjével lezárt borítékból a tételt a versenyzők előtt kiveszi és felolvas­sa. A tétel a középiskolai tananyag köréből vé­zetik s kidolgozása külön tanulmányokat nem követel. A bizottság felügyelete alatt végzendő kidolgozásra 4 órai idő van engedve s a pá­lyázó bármilyen vele hozott könyvet, jegyzetet használhat. 3. kellő időben elkészített dolgozatokat a Math. és Phys. Társulat bizottsága átveszi, megbírálja s a választmány a bírálat alapján a két legjobb dolgozat készítőjének pályadijadakat ítél meg. Az első dij 100, a második 50 arany korona 4. A pályadijakat a társulat elnöke fogja a verseny után következő első rendes ülésen a nyerteseknek átadni. 5. A társulat a verseny eredményéről a nmélt. m. kir. vallás- és közokt. ügyi Minisz­tériumnak jelentést tesz, a pályadij nyertesei­nek volt középiskolai igazgatóját s Vili. osz­tálybeli mathematikai és physikai tanárát hi­vatalosan értesíti s a jutalmazott dolgozato­kat a Mathematikai és Physikai Lapokban köz­zéteszi. A Mathematikai és Physikai Társulat vá­lasztmánya ezennel felszólítja a folyó évben nyilvános középiskolán érettségi vizsgálatot tett fiatalságot a versenyben való részvételre. A versenyre f. é. szeptember hó 8-dik napjáig lehet a társulat ügyvivő titkáránál je­lentkezni. A jelentkezés egyszerű levélben tör­ténik, oly módon, hogy az illető megnevezi a tanintézetet, melyen az­rettségi vizsgálatot le­Kolozsvár város képviselő bizottsága szom­baton délután közgyűlést tartott, melynek első tárgyát a vízvezeték ügyében adandó polgármesteri válasz képezte. A városatyák nagy érdeklődést tanúsítottak ez ügy iránt. A teremben majd mindenik hely el volt foglalva, a mi ritkaság a nyári idő­szakban. A közgyűlésen A­­ ba c­h Géza polgármes­ter elnökölt. (Béldi gróf főispán t­udvalevőleg fürdőn van.) A 1 b­a c­h Géza polgármester a Purjesz dr. e hó 22-iki interpellátiójára adott felelete ki­egészítéséül a következőket terjeszti elő : Miután a víz megromlása konstatáltatott, a hatóság, elsőrangú szakértőket kért fel az ügy megvizs­gálására. Ezek első­sorban konstatálták, hogy a majdnem nyolc­ hétig tartó esőzések a ta­lajvizek magasságát annyira emelték, hogy a terület szennyezett talajvize a gyűjtőkutakba jutott. A kémikusok a víz romlásának egyedüli okául a fászerekben a Szamos parton készí­tett tövisgát szerkezeti anyagát tartják, ellen­ben a hidrotechnikusok, kultúrmérnökök és a többi szakértők nemcsak a gát szemét­anyagát okolják, hanem a vízgyűjtő telep fekvésében, talajában, felületén folytatott gazdálkodásban is oly okokat látnak, melyek a tövis­gát szer­kezeti anyagával legalább is egyenlő arányban járultak a víz megromlásához. Itt a polgármes­ter felsorolta a szakértőknek a kis számos vi­zére, a monostori kétvízközi építkezésekre, a vízgyűjtő telep használatára stb. stb. vonatkozó észrevételeit, valamint azt is, hogy a vízveze­ték létesítése óta a talajvizet megszűrő kavics­­réteg még nem volt kicserélve, s az esőzés alatt a túl magas állású talajvíz kiszivattyúzása nem történt meg. A­mi azt a kérdést illeti, hogy miként jutott szemét a gáttöltéshez, előadja, hogy a tövisgátak szerkezete nemcsak a városon, de álltalában országrész-szerte olyan, hogy a czö­­löpök közzé berakott tövisét trágyával és sze­méttel nyomtatják meg, s ezt kavicsosan töltik be. Ilyen gátrendszerrel dolgozik már évek óta a város, s így történt, hogy a tavaszi magas vízállások alkalmával, mikor elsősorban a lö­völdén felül a városi területek a víz elmosásá­val voltak fenyegetve, a városi főmérnök elő­terjesztést tett márczius 9-én 5868 szám alatt a városi tanácshoz egy tövis gát építése iránt,­­ kérve, hogy a gát építése azonnal rendeltessék el, s egyúttal a szemét és trágya a kerületi kapitányok által az építkezés helyére hordat­­tassék. A tanács intézkedett is ilyen értelemben,­­ azonban április hóban a főmérnök és a vállal­kozó a polgármesterhez fordult, hogy mivel a tövisrakás előrehaladt, de szemét, a­mivel azt lenyomassuk nincs, mert a közönség nem hor­­hatja ki a házi szemetet, intézkedjék az iránt a kerületi kapitányoknál, hogy a jelzett tanácsi rendelet végrehajtassék. Ilyen értelemben elnö­­kileg is felhivatja a főkapitányt, hogy a házi szemét kihordását rendelje el, s azt kellő mó­don ellenőriztesse. Azonban május 14-én miu­tán ez intézkedéseknek hatása nem volt, a fő­mérnök 9629 szám allal a tanácshoz az iránt tett előterjesztést, hogy a szemét hordási vál­lalkozónak hagyassák meg hogy a szemetet a töltéshez hordja. A tanács miután az eladó az az időben folyt esküdtszéki tárgyaláson volt elfoglalva, csak június elsején intézkedett, s azután néhány nappal vette tulajdonképen kez­detét a szemét hordás, a­melynek hogy káros következményei lesznek a vízvezetékre, a tanács még csak nem is sejtette. Épen ezért őszintén sajnálja, hogy ily hatósági intézkedések létet­tek a kellő szakismeret hiányában merő téve­désből, s mi­után a hatóság a baj tanulására azonnal intézkedett, s a vízvezeték vize az or­vosi vélemény szerint már­is nyugodtan hasz­nálható, tisztelettel kéri a törvényhatósági bi­zottságot hogy jelentése tudomásul vétesék, s a megejtett szakvizsgálatok alapján a vízveze­ték tanálására és kiépítésére vonatkozó tanácsi javaslat tárgyalás alá bocsáttassák. Purjesz Zsigmond dr. szólalt fel ez­után, kijelentve ,hogy a polgármester válaszát nem veszi tudomásu­l. Három kérdés van, me­lyet tisztázni kell: 1) Miképen kapunk jövőre megbízhatóan jó vizet ? 2) Mi okozta a vízve­zetéki víz megfertőztetését ? Ki az oka a baj­nak ? — Az első kérdéssel a szóló most nem kíván foglalkozni, de annál inkább a másik kettővel, ő nem fogadja el a szakértői véle­ményt, melyet Basch úr mások informácziói alapján, többnyire föltevésekből készített. Az esőzés nem is volt olyan nagy, daczára annak hogy sokszor esett. Megengedi, hogy a vízgyűj­­tőtelep már eredetileg nem volt szerencsésen megválasztva, (Élénk helyeslés), de kellő gon­dozás mellett az jól használható. Egyedül a helyet nem lehet okozni és ha az rész volt, ezt a körülményt a hatóságnak is ismernie kel­lett volna , és nem kellett volna a bajt a szemét el­­hordásával fokozni. Szerinte a elsősorban a szemét­tel való parterősítés okozta a bajt, mely rohamosan állott be. A polgármester nyilatkozatából kitűnik, hogy az egész tanács közreműködött a vízfer­tőzés előidézésében. Szóló nem kívánja, hogy e­­­miatt a tanács felfüggesztessék, ellene vizsgá­lat indíttassék. De indítványozza, hogy a köz­gyűlés fejezze ki mély sajnálatát afölött, hogy a városi közigazgatás ilyen kezekben van. Szathmáry Elek hevesen kikér a Purjesz dr. vádjai ellen és azokat mondja a legnagyobb hibásoknak, a­kik a vízvezeték gyűjtő telepét annak idején kiválasztották. Nem a tanács, hanem az akkor fungált szakközegek a hibásak. A hely föltétlenül rész és más gyűj­tőpontot kell keresni. Haller Károly dr. véleménye szerint a víz megromlását kétségtelenül csak a szemét idézte elő. Kutak körül ilyen szemétrakomá­nyokat nem szokás felhalmozni. Indítványozza: mondja ki a közgyűlés, hogy sajnálattal veszi tudomásul, hogy a hatóság ilyen tévedést kö­vetett el. Boros György arra kéri a tanácsot hogy leljen módot, mely által végleges meg­nyugvás teremthető a vízvezeték kérdésében. Tanulmányozza, rendezze ezt az ügyet és hozza helyre az eddig történt hibákat. T­u­t­s­e­k Sándor azt ajánlja, hogy ne keressünk bűnbakkot a fenforgó kérdésben, mely iránt úgy sem lehet e tekintetben biztos nézetet alkotni, mivel ellentétes szakvélemé­nyek vannak előttünk. Indítványozza a polgár­­mester válaszának tudomásul vételét és azt, hogy a baj szanálására nézve tegyen a tanács praktikus javaslatokat. Weisz József szintén nem akar speczi­­alizer a tanács ellen vádat emelni és tudomá­sul veszi a polgármester válaszát. Szabó Sámuel nem a polgármestert és a tanácsot, hanem azt a közeget okolja, a­ki a vízvezeték közvetlen felügyelésével megbízva van. Kéri a fölmerült kár megállapítását és in­­dítványozza, hogy a polgármester nyilatkozata a sajnálat kifejezése mellett vétessék tudo­másul. Gajzágó Manó kifejti, hogy laikus emberek aligha illetékesek a víz megromlása fölött hozott szakvéleményeket megítélni, ő tehát nem is foglalkozik ezeknek bírálásával. A felelősség kérdésében kifejti, hogy ő vala­mely felelősségnek mértékét mindig az illető egyének szakértelméhez méri. A tanácsban pe­dig nincs senki, a­ki hidrotechnikus volna. Ezen spec­iális műhöz (a vízvezeték létesítésé­hez) megfelelő szakértőről nem gondoskodtunk. Gyakorlati tapasztalataink se lehetnek még, a­melyekre eljárásainkat alapíthatnák. A polgár­­mester válaszát a közgyűlés vegye tudomásul. A történtekből le fogja vonni a konzekvenc­iá­­kat a tanács is, hogy jövőbe gondosabb legyen, valamint a közgyűlés is, hogy ilyen műnél fe­lelősségre vonható szakértőről gondoskodjék. S­i­g­m­o­n­d Dezső kiemeli, hogy rész­­akarat, szándékosság nincsen a fennforgó ügy­ben és a tanácsnak különben is előterjesztései vannak arra vonatkozólag, hogy jövőre hasonló bajok egyátalán elő se fordulhassanak. Indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés vegye tudomásul a választ és térjen napirendre a kérdés fölött. A közgyűlés végül — A­­­b­a­c­h polgár­­mester és a tanács hozzájárulásával — egy­hangúlag elhatározza, hogy, kifejezvén sajná­latát a hatóság (tehát nem a szoros érte­­­­lemben vett tanács) tévedése fölött, a pol­gármester válaszát tudomásul veszi. Ezután Salamon A. tanácsos terjesz­tette elő a tanács ama javaslatait, melyeket szakértők újabb megkérdezése után a jelenlegi vízgyűjtő kitakarítása tekintetében ajánl elfogadni, egyúttal pedig azokat a javaslatokat is, hogy miként és hol építtessék meg az újabb vízgy­űjtő telep. A jelenlegi vízgyűjtő-kutak és szűrőcsö­­vek kitakarítását úgy, hogy a vízgyűjtő telep ismét olyan jó vizet fog adni, mint előbb, úgy B­a­r­c­z­a Károly m. kir. műszaki tanácsos, mint Basch Ágoston fővárosi vízvezetéki fő­mérnök lehetségesnek tartják és azért ajánlják, hogy a gyűjtő telepnek az a két szélső kútaknája, mely a beszennyezés után a többi (a szivattyúház mellett levő) kutaknától azon­nal elzáratott, akként tisztíttassék ki, hogy a vizet folytonosan szivattyúzni kell belőlük egy centrifugai szivattyúval mindaddig, míg a be­szennyezett víz a kutakból és kavicsrétegből egészen eltávolíttatik, hogy aztán mikor lehet a most elzárolt kutat ismét összekötni a töb­bivel és így megint használatba venni, ezt az időpontot meg fogja mutatni a folytonos víz­­elemezés. Ily módon a nevezett vízvezetéki szakmérnökök szerint a jelenlegi gyűjtő rövid idő alatt, egész nagyságában ismét használ­ható lesz. Ezzel kapcsolatban bejelenti az előadó ta­nácsos, hogy a városi főorvos, dr. Bartha Já­nos által ma (szombaton) végzett vízelemzés szerint a vízvezetéknek az el nem zárolt há­rom kútaknából a reservoirba felszivattyúzott vize már egészen jó és olyan minőségű, a­m­ilyen korábban volt,­­ tehát még jobb, mint a városszerte kifogástalan jóságúnak tartott Széchenyi­­téri kút vize; ennélfogva a főorvos ajánlja a vízvezeték vizének a használatát is­mét megengedni és ezt a közönséggel tudatván, egyúttal a vízvezeték elzárt utczai kútjait ismét kinyittatni. A tanács azonban, mielőtt a vízvezetéki kutakat ismét kinyittatná a főorvosi elemezés tekintetében véleményt kért a vegytani intézettől, ha aztán az intézet is olyan ártalmatlannak találja a víz­vezeték vizét, mint a városi főorvos, akkor a tanács a vízvezetéki kutakat ismét átadja a közhasználatnak. További előterjesztésként előadja Sala­mon, hogy miután a helybeli szakértők véle­ménye, de Basch Ágoston fővárosi hydrotech­­nikus véleménye szerint is a jelenlegi vízgyűj­tő telep (t. i. egy 150 méter hosszú vízszin­tes gyűjtőkút ( kutaknával) igen közel fek­szik a városhoz, a fausztató telephez és a monostori két eízközhöz s emiatt a kör­nyezet miatt még akkor sincs kizárva a­ gyűjtő­telep területének a talaj szennyezése, ha olyasmi nem történik, a­mi közelebb­­történt miután továbbá a jelenlegi gyűjtő­telep, mely­ A vízvezeték ügye. — A város közgyűlése. — Kolozsvár, jul. 2. tette s kijelenti, hogy Budapesten, vagy Ko­lozsvárott kiván-e versenyezni. Egy levélben közösen többen is jelentkezhetnek, de szüksé­ges, hogy mindenki pontosan megírja a czimet, mely alatt szeptember 10-ke táján a versenyre szóló meghívó megküldessék A versenyző igazolásul éretségi bizonyítványát vagy an­nak hiteles másolatát tartozik a versenyre magával hozni. A Math. és Phisikai Társulat választmá­nyának megbízásából Budapest, 1894 junius 22. Bartoniek Géza, ügyvivő titkár: Bulyovszky­­utcza 16.) Julius 2.

Next