Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)
1894-07-02 / 149. szám
ik .i A koszorúk az Elysée négy szalonjába is vannak felhalmozva. Carnot özvegye ma bemen ezekbe a szobákba és a temérdek virág láttán sírva feküdt, majd igy szólt Courts ezredeshez , aki elkísérte: — Ez valóban megható. Az ezredes elmondotta az özvegynek hogy a legszegényebb munkás is elhozta a ravatalra szerény koszorúját, amelyet néhány centimesés vesz. Az özvegy felkérte az ezredest, köszönjék meg a szegény munkásoknak a virágokat. A német császár koszorúján három méter hosszú szalag van. Viktória angol királynő koszorújának szalagján ez a felírás ékeskedik. S ŐSZINTE NAGYRABECSÜLÉSEM JELÉÜL — VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ. Sándor szerb király és a szerb miniszterek is küldöttek koszorút a koporsóra. A herczegérsek és a papság a gyászmenettel nem fognak egészen a Pantheonig menni, mert az egyházi törvények tiltják a klérusnak, hogy ornatumban belépjenek profonált helyiségbe, amely azelőtt szent volt. A Pantheon a múlt század derekán templom volt, később Pantheon lett, aztán újból Genovéva templomává szentelték fel, kilencz évvel ezelőtt pedig ismét Pantheonná alakították át. Hugó Viktor is ott van eltemetve. A holnapi temetésen az összes uralkodók és államfők nagyköveteikkel, illetőleg követeikkel fogják magukat képviseltetni. Kolozsvár, 1894. ---------------------------------------------------------- Az erdélyrészi dézsma-kárpótlás. Szombati lapunkban közöltük a dézsma kárpótlásra vonatkozó törvényjavaslatot, melyre nézve az alábbi indokolás ad bővebb felvilágosítást. Az 1858-ik évi szeptember 15-én kelt császári nyílt parancs szabályozta az 1848-ik évi erdélyi IV. törvényczikkel megszüntetett földesúri (úrbéri), valamint a kincstári és egyházi tizedek kárpótlását az erdélyi nagyfejedelemségben, amely kifejezés alatt a saját képein Erdélyen kívül a Magyarországhoz visszakapó I csett Részeket is értették. Ez a császári nyílt parancs három olyan intézkedést tartalmaz, amelyet az erdélyi és partiumbeli földesurak sérelmesnek és igazságotalannak láttak és pedig a következőket: A 13 nyilt parancs 2. §-ában kimondja, hogy a királyi kincstártól haszonbérben tartott tizedek kárpótlás nélkül szűnnek meg. A nyilt parancs 7. §-ában, az általánosan alkodásánál az évi nyers hozadéknak nem 1 hatoda, hanem 1 harmada lett kezelési költség czimén levonva. A 10. §. az űrbéli tized kárpótlási tőkék kamatozását 1858 szeptember 15-től kezdve rendeli el, holott a dézsmaszedés 1848. julius 1-jén szűnt meg. Ezen sérelmeknek orvosolása végett az erdélyi és partiumbeli földesurak a nyilt parancs közzététele után haladék nélkül felségfolyamodást adtak be. Az abban az időben közbejött politikai változások miatt az ügy elintézetlenül maradt. A kérdést felújította az erdélyi gazdasági egyesületnek 1879. deczember jén az országgyűlés képviselőházához benyújtott kérvénye, amely mellett a dézsmakárpótlási sérelmek orvosolására törvényjavaslatot nyújtottak be. E kérést amaz utasítás mellett adták ki a kormánynak, hogy az ügyet tanulmányozza és előterjesztését mielőbb tegye meg. E tanulmányozásban 1884-ben báró Bornemissza János és társai neve alatt az erdélyi volt földesurak újabb felségfolyamodást nyújtottak be, amely tárgyalás végett a kormányhoz jött le. Ezek a dolog előzményei. Az érdekelt volt erdélyi földesurak azt is kérik,hogy az 1858. évi szeptember 15-ikén kiadott császári nyilt parancs határozatainak három pontja módosittassék. Az 1871. évi Lili. törvényczik 67. §. második bekezdésében kimondatott az, hogy" ^ „amennyiben az úrbéri kármentesítés a volt 1 *'földesurak részére még nem volna kiszolgáltatva, a megtérítendő összeg kiszámítása és kifizetése az eddig fennállott szabályok szerint történjék.“ Ezen törvényszakasz általános rendelkezzése tehát az úrbéri kárpótlások tárgyában keletkezett rendeleteket oly törvényes hatálylyal ruházta fel, hogy a kormány nem érezhette írja magát jogosítva a kérdésben forgó és az 1858. évi szeptember 15-én kelt nyilt parancsban foglalt rendelkezéseknek kormányzati úton valós módosítására. És az alaki akadály azonban nem alá tolta a kormányt abban, hogy a kérdést tüzetes tanulmány tárgyává ne tegye és hogy miutan után az érdekeltek kivánatainak igazságáról megje . győződött,z orvoslás eszközeit és módját a törvényhozásnak ajánlja. Az 1858. évi szeptember 15-én kelt nyilt parancs 2. §-a azt tartalmazza, hogy a volt földesurak által több községben bérben tartott fiskális tized, valamint a kincstár álta közvetetlenül beszedett bárány- és méh-tized kárpótlás nélkül szűnik meg. Ámde való tény, hogy az erdélyi fiskus kezére jutott és árenda-fizetés mellett a földesuraknak átengedett dézmák ősi eredete Erdélyben épp úgy, mint Magyarországon teljesen azonos forrásból, tudniillik a Szent István törvényei II. könyv 52-ik fejezetéből származik. Ez ősi és eredeti jogi természet a szekularizáczió óta letelt négy század alatt jelentékenyen és több irányban megváltozott az által hogy a gyakorlatban e dézsmaszedési jog megsszűnt a fiskus kizárólagos tulajdona lenni és véglegesen átment a volt földesurak vagyonába, amenynyiben a több százados gyakorlat azt a jogszabályt állította fel, hogy a fiskusnak nem áll jogában sem az átadott dézmaszedői jogot a földesuraktól visszavenni, sem az akkor végleg megállapított s igen mérsélkelt árendaöszszeget feljebb emelni, hanem e dézmák örök időre ugyanazon csekély járadék fizetése mellett a földesurak kezén maradnak. A volt földesurakat dézsmák ilyetén birtoklásában a Leopoldi hitlevél kifejezetten is megerősítette. Ez úrbéri jövedelem kárpótlásáról sem a fiskus, mint az árendának és részben a bárányés méhdézsmának közvetlen haszonélvezője, sem a volt földesurak, mint örök bérlők, soha sem mondottak le. Ezek szerint törvényes és igazságos követelésnek kell elismerni, hogy az erdélyi fiskális árencális dézsmákat a többi úrbéri és egyház dézmákhoz hasonló módon az állam kárpótolja. A kárpótláshoz való jogosultság tekintetében azonban mint megoldandó kérdés merül fel az, hogy a kárpótlásból mi illesse meg a volt földesurat és mi a fiskust. Ugyanis tény egyfelől az, hogy a földesuraknak a nona czimen őket illető jövedelme is bennfoglaltatott a dézsma czim alatt együtt szedett terményekben, és tény az, hogy a törvényesen felmondhatatlannak és örök tartamúnak kijelentett és aránytalanul csekély évi bérrel terhelt árenda oly vagyoni értéket biztosított a földesúr számára, mely a kárpótlásnak egy részéhez kétségtelen jogot ad, másfelől azonban tény az is, hogy a királyi fiskus az árenda czímen kapott jövedelem tőkéjét igényelheti, és végül tény az is, hogy a fiskus a hajdani püspöki dézsmából a bárány- és méhdézsmát nem engedte át a földesuraknak, hanem ezeket az árendális viszony hosszas századai alatt is mindig maga közvetetlenül szedette. Ezek szerint e dézsmánál a volt földesur és a fiskus olyan vagyonközösségben állottak, melynél a jog megosztásának arányát adatszerűen kiszámítani igen nehéz, sőt ma már lehetetlen. Éppen ezért, mint a megoldásnak egy biztos és egyszerű eszközét, tartalmazza a javaslat azt a rendelkezést, hogy a fiskális árendális dézmák fele adassék a fiscusnak és másik fele a volt földesuraknak. Még egy további igen súlyos nehézség támadt abban a feladatban, hogy a fiskális árencális dézsmák kártalanítási összege minő alapon és kulcs szerint, s minő bizonyítékok segélyével állapíttassék meg. A tizedeknek évi átlagos jövedelmét, a földtehermentési szabályok értelmében, az igénylő felek bevallása nyomán a valósító bizottságok nyomozás útján állapították meg, amely nyomozásnál a bizonyítás legfőbb eszközei a tanúk vallomásai voltak. E bizonyítási eszközt ma már, a dézsmák megszüntetése után, 46 évvel, elveszetnek kell tekinteni. A tanúbizonyíték elestével egy más alapot kellett keresni, amely biztos módot nyújtson a kárpótlási összeg megállapítására. Ily alap gyanánt önként kínálkozott az, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, s mely abból áll, hogy az úrbéri állományért annak területe után fizetett végleges kárpótlási tőke szolgáljon kulcs gyanánt a tizedkárpótlás kiszámítására és pedig úgy, hogy az úrbéri kárpótlási tőkének egy tizedrésze fogadtassék el a dézsmakárpótlás tőkéje gyanánt. Ez alap helyességét igazolják az Erdélyben végrehajtott földtehermentesítésnek erre a kérdésre alkalmazott adatai. Ugyanis Erdélyben és a kapcsolt részekben az 1891-ik év végéig úrbéri végleges kárpótlási tőke gyanánt az úrbéri állományok földterülete alapján megállapíttatott összesen 40.399.217 forint. Ebből az összegből le kell vonnunk azon mintegy 500 község után adott úrbéri kárpótlást, amelyekben a dézsmát, fiskális és árendális lévén, nem kárpótolták. A községek után kiadott úrbéri végleges kárpótlás 9.891,124 forintot tesz. Ha ezt a fennebbi összegből levonjuk, marad 30.507,970 forint. Ezzel szemben Erdélyben és a Partiumban a földesurak részére megállapított úrbéri dézsma kárpótlási tőkeösszeg tesz 2.913,781 forintot, amelyhez ha hozzáadjuk az indokolatlanul levont egyhatodrész nyersjövedelem tőkéjének megfelelő 728.455 forintot, úgy a nyomozat és tanúk által kiderített tényleges dézsmajövedelem alapján megállapítottt dézsmakárpótlási tőke összesen 3.642.226 forintot tesz, ami a terület szerint megállapított úrbéri kárpótlási tőke 11 és fél százalékának felel meg. Carnot a ravatalon Pária, június 30. Az Elysée előtt korán reggeltől késő estig megszámlálhatatlan sokaság áll és türelmesen várja, amíg a menet a ravatalhoz ér. A forróság tikkasztó, de azért a nap állhatatosan várakozik. Ez annyira meghatotta az angol nagykövet nejét, aki e nagykövetségi palota ablakából órákon át nézte a tolongó sokaságot hogy lement a kertbe, több korsó vizet hozatott a rácsozathoz, maga töltött és egy-egy pohárral nyújtót mindenkinek, aki csak kért Két óra hosszat adogatta a vizet a rácsozaton keresztül Joro Dufferin felesége. A ravatalt elborítják a koszorúk és még egyre érkeznek a virágok. Casimir Périer elnök hatalmas koszorúját a temetéskor a koporsó előtt fogja vinni négy, gyászba öltözött férfi. Királyunk Carnot ravatalára pompás koszorút tétetett Szalagján a következő felírás van : AU PRÉS1DENT CARNOT — FRANCOIS JOSEPH EMPEREUR ET ROI. A koszorút Páris legelső virágkereskedő üzletében rendelték meg. A temetésen Ausztria- Magyarországot gróf Hoype nagykövet, Schneider katonai attaché és Musselin attaché képviseli. Vilmos császár pompás koszorút tétetett Carnot ravatalára. Violaszinű szalagján a W. betű van a császári korona alatt. A ravatalra a párisi német kolónia is tett le koszorút. Tegnap este megjelent a koporsónál Chiris kisasszony, Carnot egyik fiának menyasszonya, koszorúját letette, azután huszonnégy órán át egyfolytában imádkozott a ravatalnál. KOLOZSVÁR Viktória királyné részvéte Pár 18. június 30. Az angol királynő a következő levélben fejezte ki részvétét Carnot özvegyének. Asszonyom! Habár nincs szerencsém önt személyesen ismerni, mégis írnom kell önnek, hogy kifejezzem azt az őszinte, mély részvétet, amelyet ön iránt e borzasztó pillanatban érzek. Nem találom meg a kellő szavakat, hogy önnek megmondhassam, mint vérzik önért özvegyi szívem és mily iszonyúan hatott rám az az utálatos merénylet, amely önt szeretett férjétől és egész Franciaországot oly méltó és tisztelt elnökétől rabolta meg. Ha az általános részvét némiképp enyhíteni tudja az ön nagy fájdalmát, úgy legyen meggyőződve e részvétről. Adjon az Isten önnek erőt és elszántságot, hogy ily szerencsétlenséget elviselhessen. Asszonyom, az ön legőszintébb Viktóriája. Caserio és czipkostársai Marseille, június 30. A marseillei katonai fogházban egy közlegény bevalotta, hogy Carnot meggyilkolása már három hónap előtt el volt határozva. Hét anarkista összeesküvő egymás között sorsot vetett és ekor Caserióra esett a sors, hogy ő gyilkolja meg Carnot-t. A katona meg is nevezte a hét összeesküvőt, akik közül már egynéhányat letartóztattak. Hivatalosan sikerült megállapítani, hogy Caserio a múlt év márczius 6-tól június 24- Luganobban tartózkodott egy pékmesternél. Brüsszelben a párisi rendőrség megkeresésére itt letartóztatták Vicent Rossi olasz anarkistát, Caseroi egyik benső barátját, aki Cetteben elnökölt azon a titkos anarkista gyűlésen, amelyen elhatározták, hogy Carnot-t megfogják gyilkolni. Rossi a merénylet végrehajtása után Brüsszelbe menekült. Caserio ma közlékenyebb volt. Ideges izgatottsága csillapult. Tegnap bevallott a vizsgálóbírónak néhány adatot a nemzetközi öszszeesküvésről, amelynek végrehajtó eszköze volt. Mathematikai versenyek. — Érettségi vizsgálatot tett tanulókhoz. — 1. A Mathematikai és Physikai Társulat az 1894—5. tanév elején Budapesten és Kolozsvárott az ez évben magyarországi nyilvános középiskolán érettségi vizsgálatot tett tanulók között a mathematikából s physikából versenyt rendez. 2. A verseny következő módon fog megtartatni : A jelentkezők a kitűzött helyen és időben összejővén, a Math. és Phys. Társulat bizottsága az elnök pecsétjével lezárt borítékból a tételt a versenyzők előtt kiveszi és felolvassa. A tétel a középiskolai tananyag köréből vézetik s kidolgozása külön tanulmányokat nem követel. A bizottság felügyelete alatt végzendő kidolgozásra 4 órai idő van engedve s a pályázó bármilyen vele hozott könyvet, jegyzetet használhat. 3. kellő időben elkészített dolgozatokat a Math. és Phys. Társulat bizottsága átveszi, megbírálja s a választmány a bírálat alapján a két legjobb dolgozat készítőjének pályadijadakat ítél meg. Az első dij 100, a második 50 arany korona 4. A pályadijakat a társulat elnöke fogja a verseny után következő első rendes ülésen a nyerteseknek átadni. 5. A társulat a verseny eredményéről a nmélt. m. kir. vallás- és közokt. ügyi Minisztériumnak jelentést tesz, a pályadij nyerteseinek volt középiskolai igazgatóját s Vili. osztálybeli mathematikai és physikai tanárát hivatalosan értesíti s a jutalmazott dolgozatokat a Mathematikai és Physikai Lapokban közzéteszi. A Mathematikai és Physikai Társulat választmánya ezennel felszólítja a folyó évben nyilvános középiskolán érettségi vizsgálatot tett fiatalságot a versenyben való részvételre. A versenyre f. é. szeptember hó 8-dik napjáig lehet a társulat ügyvivő titkáránál jelentkezni. A jelentkezés egyszerű levélben történik, oly módon, hogy az illető megnevezi a tanintézetet, melyen azrettségi vizsgálatot leKolozsvár város képviselő bizottsága szombaton délután közgyűlést tartott, melynek első tárgyát a vízvezeték ügyében adandó polgármesteri válasz képezte. A városatyák nagy érdeklődést tanúsítottak ez ügy iránt. A teremben majd mindenik hely el volt foglalva, a mi ritkaság a nyári időszakban. A közgyűlésen A ba ch Géza polgármester elnökölt. (Béldi gróf főispán tudvalevőleg fürdőn van.) A 1 ba ch Géza polgármester a Purjesz dr. e hó 22-iki interpellátiójára adott felelete kiegészítéséül a következőket terjeszti elő : Miután a víz megromlása konstatáltatott, a hatóság, elsőrangú szakértőket kért fel az ügy megvizsgálására. Ezek elsősorban konstatálták, hogy a majdnem nyolc hétig tartó esőzések a talajvizek magasságát annyira emelték, hogy a terület szennyezett talajvize a gyűjtőkutakba jutott. A kémikusok a víz romlásának egyedüli okául a fászerekben a Szamos parton készített tövisgát szerkezeti anyagát tartják, ellenben a hidrotechnikusok, kultúrmérnökök és a többi szakértők nemcsak a gát szemétanyagát okolják, hanem a vízgyűjtő telep fekvésében, talajában, felületén folytatott gazdálkodásban is oly okokat látnak, melyek a tövisgát szerkezeti anyagával legalább is egyenlő arányban járultak a víz megromlásához. Itt a polgármester felsorolta a szakértőknek a kis számos vizére, a monostori kétvízközi építkezésekre, a vízgyűjtő telep használatára stb. stb. vonatkozó észrevételeit, valamint azt is, hogy a vízvezeték létesítése óta a talajvizet megszűrő kavicsréteg még nem volt kicserélve, s az esőzés alatt a túl magas állású talajvíz kiszivattyúzása nem történt meg. Ami azt a kérdést illeti, hogy miként jutott szemét a gáttöltéshez, előadja, hogy a tövisgátak szerkezete nemcsak a városon, de álltalában országrész-szerte olyan, hogy a czölöpök közzé berakott tövisét trágyával és szeméttel nyomtatják meg, s ezt kavicsosan töltik be. Ilyen gátrendszerrel dolgozik már évek óta a város, s így történt, hogy a tavaszi magas vízállások alkalmával, mikor elsősorban a lövöldén felül a városi területek a víz elmosásával voltak fenyegetve, a városi főmérnök előterjesztést tett márczius 9-én 5868 szám alatt a városi tanácshoz egy tövis gát építése iránt, kérve, hogy a gát építése azonnal rendeltessék el, s egyúttal a szemét és trágya a kerületi kapitányok által az építkezés helyére hordattassék. A tanács intézkedett is ilyen értelemben, azonban április hóban a főmérnök és a vállalkozó a polgármesterhez fordult, hogy mivel a tövisrakás előrehaladt, de szemét, amivel azt lenyomassuk nincs, mert a közönség nem horhatja ki a házi szemetet, intézkedjék az iránt a kerületi kapitányoknál, hogy a jelzett tanácsi rendelet végrehajtassék. Ilyen értelemben elnökileg is felhivatja a főkapitányt, hogy a házi szemét kihordását rendelje el, s azt kellő módon ellenőriztesse. Azonban május 14-én miután ez intézkedéseknek hatása nem volt, a főmérnök 9629 szám allal a tanácshoz az iránt tett előterjesztést, hogy a szemét hordási vállalkozónak hagyassák meg hogy a szemetet a töltéshez hordja. A tanács miután az eladó az az időben folyt esküdtszéki tárgyaláson volt elfoglalva, csak június elsején intézkedett, s azután néhány nappal vette tulajdonképen kezdetét a szemét hordás, amelynek hogy káros következményei lesznek a vízvezetékre, a tanács még csak nem is sejtette. Épen ezért őszintén sajnálja, hogy ily hatósági intézkedések létettek a kellő szakismeret hiányában merő tévedésből, s miután a hatóság a baj tanulására azonnal intézkedett, s a vízvezeték vize az orvosi vélemény szerint máris nyugodtan használható, tisztelettel kéri a törvényhatósági bizottságot hogy jelentése tudomásul vétesék, s a megejtett szakvizsgálatok alapján a vízvezeték tanálására és kiépítésére vonatkozó tanácsi javaslat tárgyalás alá bocsáttassák. Purjesz Zsigmond dr. szólalt fel ezután, kijelentve ,hogy a polgármester válaszát nem veszi tudomásul. Három kérdés van, melyet tisztázni kell: 1) Miképen kapunk jövőre megbízhatóan jó vizet ? 2) Mi okozta a vízvezetéki víz megfertőztetését ? Ki az oka a bajnak ? — Az első kérdéssel a szóló most nem kíván foglalkozni, de annál inkább a másik kettővel, ő nem fogadja el a szakértői véleményt, melyet Basch úr mások informácziói alapján, többnyire föltevésekből készített. Az esőzés nem is volt olyan nagy, daczára annak hogy sokszor esett. Megengedi, hogy a vízgyűjtőtelep már eredetileg nem volt szerencsésen megválasztva, (Élénk helyeslés), de kellő gondozás mellett az jól használható. Egyedül a helyet nem lehet okozni és ha az rész volt, ezt a körülményt a hatóságnak is ismernie kellett volna , és nem kellett volna a bajt a szemét elhordásával fokozni. Szerinte a elsősorban a szeméttel való parterősítés okozta a bajt, mely rohamosan állott be. A polgármester nyilatkozatából kitűnik, hogy az egész tanács közreműködött a vízfertőzés előidézésében. Szóló nem kívánja, hogy emiatt a tanács felfüggesztessék, ellene vizsgálat indíttassék. De indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki mély sajnálatát afölött, hogy a városi közigazgatás ilyen kezekben van. Szathmáry Elek hevesen kikér a Purjesz dr. vádjai ellen és azokat mondja a legnagyobb hibásoknak, akik a vízvezeték gyűjtő telepét annak idején kiválasztották. Nem a tanács, hanem az akkor fungált szakközegek a hibásak. A hely föltétlenül rész és más gyűjtőpontot kell keresni. Haller Károly dr. véleménye szerint a víz megromlását kétségtelenül csak a szemét idézte elő. Kutak körül ilyen szemétrakományokat nem szokás felhalmozni. Indítványozza: mondja ki a közgyűlés, hogy sajnálattal veszi tudomásul, hogy a hatóság ilyen tévedést követett el. Boros György arra kéri a tanácsot hogy leljen módot, mely által végleges megnyugvás teremthető a vízvezeték kérdésében. Tanulmányozza, rendezze ezt az ügyet és hozza helyre az eddig történt hibákat. Tutsek Sándor azt ajánlja, hogy ne keressünk bűnbakkot a fenforgó kérdésben, mely iránt úgy sem lehet e tekintetben biztos nézetet alkotni, mivel ellentétes szakvélemények vannak előttünk. Indítványozza a polgármester válaszának tudomásul vételét és azt, hogy a baj szanálására nézve tegyen a tanács praktikus javaslatokat. Weisz József szintén nem akar speczializer a tanács ellen vádat emelni és tudomásul veszi a polgármester válaszát. Szabó Sámuel nem a polgármestert és a tanácsot, hanem azt a közeget okolja, aki a vízvezeték közvetlen felügyelésével megbízva van. Kéri a fölmerült kár megállapítását és indítványozza, hogy a polgármester nyilatkozata a sajnálat kifejezése mellett vétessék tudomásul. Gajzágó Manó kifejti, hogy laikus emberek aligha illetékesek a víz megromlása fölött hozott szakvéleményeket megítélni, ő tehát nem is foglalkozik ezeknek bírálásával. A felelősség kérdésében kifejti, hogy ő valamely felelősségnek mértékét mindig az illető egyének szakértelméhez méri. A tanácsban pedig nincs senki, aki hidrotechnikus volna. Ezen speciális műhöz (a vízvezeték létesítéséhez) megfelelő szakértőről nem gondoskodtunk. Gyakorlati tapasztalataink se lehetnek még, amelyekre eljárásainkat alapíthatnák. A polgármester válaszát a közgyűlés vegye tudomásul. A történtekből le fogja vonni a konzekvenciákat a tanács is, hogy jövőbe gondosabb legyen, valamint a közgyűlés is, hogy ilyen műnél felelősségre vonható szakértőről gondoskodjék. Sigmond Dezső kiemeli, hogy részakarat, szándékosság nincsen a fennforgó ügyben és a tanácsnak különben is előterjesztései vannak arra vonatkozólag, hogy jövőre hasonló bajok egyátalán elő se fordulhassanak. Indítványozza, hogy a közgyűlés vegye tudomásul a választ és térjen napirendre a kérdés fölött. A közgyűlés végül — Abach polgármester és a tanács hozzájárulásával — egyhangúlag elhatározza, hogy, kifejezvén sajnálatát a hatóság (tehát nem a szoros értelemben vett tanács) tévedése fölött, a polgármester válaszát tudomásul veszi. Ezután Salamon A. tanácsos terjesztette elő a tanács ama javaslatait, melyeket szakértők újabb megkérdezése után a jelenlegi vízgyűjtő kitakarítása tekintetében ajánl elfogadni, egyúttal pedig azokat a javaslatokat is, hogy miként és hol építtessék meg az újabb vízgyűjtő telep. A jelenlegi vízgyűjtő-kutak és szűrőcsövek kitakarítását úgy, hogy a vízgyűjtő telep ismét olyan jó vizet fog adni, mint előbb, úgy Barcza Károly m. kir. műszaki tanácsos, mint Basch Ágoston fővárosi vízvezetéki főmérnök lehetségesnek tartják és azért ajánlják, hogy a gyűjtő telepnek az a két szélső kútaknája, mely a beszennyezés után a többi (a szivattyúház mellett levő) kutaknától azonnal elzáratott, akként tisztíttassék ki, hogy a vizet folytonosan szivattyúzni kell belőlük egy centrifugai szivattyúval mindaddig, míg a beszennyezett víz a kutakból és kavicsrétegből egészen eltávolíttatik, hogy aztán mikor lehet a most elzárolt kutat ismét összekötni a többivel és így megint használatba venni, ezt az időpontot meg fogja mutatni a folytonos vízelemezés. Ily módon a nevezett vízvezetéki szakmérnökök szerint a jelenlegi gyűjtő rövid idő alatt, egész nagyságában ismét használható lesz. Ezzel kapcsolatban bejelenti az előadó tanácsos, hogy a városi főorvos, dr. Bartha János által ma (szombaton) végzett vízelemzés szerint a vízvezetéknek az el nem zárolt három kútaknából a reservoirba felszivattyúzott vize már egészen jó és olyan minőségű, amilyen korábban volt, tehát még jobb, mint a városszerte kifogástalan jóságúnak tartott Széchenyitéri kút vize; ennélfogva a főorvos ajánlja a vízvezeték vizének a használatát ismét megengedni és ezt a közönséggel tudatván, egyúttal a vízvezeték elzárt utczai kútjait ismét kinyittatni. A tanács azonban, mielőtt a vízvezetéki kutakat ismét kinyittatná a főorvosi elemezés tekintetében véleményt kért a vegytani intézettől, ha aztán az intézet is olyan ártalmatlannak találja a vízvezeték vizét, mint a városi főorvos, akkor a tanács a vízvezetéki kutakat ismét átadja a közhasználatnak. További előterjesztésként előadja Salamon, hogy miután a helybeli szakértők véleménye, de Basch Ágoston fővárosi hydrotechnikus véleménye szerint is a jelenlegi vízgyűjtő telep (t. i. egy 150 méter hosszú vízszintes gyűjtőkút ( kutaknával) igen közel fekszik a városhoz, a fausztató telephez és a monostori két eízközhöz s emiatt a környezet miatt még akkor sincs kizárva a gyűjtőtelep területének a talaj szennyezése, ha olyasmi nem történik, ami közelebbtörtént miután továbbá a jelenlegi gyűjtőtelep, mely A vízvezeték ügye. — A város közgyűlése. — Kolozsvár, jul. 2. tette s kijelenti, hogy Budapesten, vagy Kolozsvárott kiván-e versenyezni. Egy levélben közösen többen is jelentkezhetnek, de szükséges, hogy mindenki pontosan megírja a czimet, mely alatt szeptember 10-ke táján a versenyre szóló meghívó megküldessék A versenyző igazolásul éretségi bizonyítványát vagy annak hiteles másolatát tartozik a versenyre magával hozni. A Math. és Phisikai Társulat választmányának megbízásából Budapest, 1894 junius 22. Bartoniek Géza, ügyvivő titkár: Bulyovszkyutcza 16.) Julius 2.