Kolozsvár, 1898. január-március (12. évfolyam, 1-69. szám)

1898-01-02 / 1. szám

. I \ 0* b ’S­M J­S / -I Az újévi üdvözletek. Kolozsvár, jan. S. Erősek és lelkesen összetartók va­gyunk a haza, az igazság szolgálatában. A jogosulatlan ellentállás, az or­szág ron­tó küzdelem, melyet, a kisebbség e._\­orudéke erőszakosan idézett fel a p­ro­vi nt­ben: nem hogy g­y­ö­ngiteni, u..m­­­. i .K­i­o­k­o­z­n­i képes hatalmas Isl’Oini ívd. A szab­adelvű­ párt teljes egyértel­­műséggel sorakozik a B­á­n­f­f­y-kormány körül,­­ megbonthatatlan lelkesedéssel, kitartással segítve azt Magyarország anyagi és erkölcsi legtöbb javainak vé­delmében, érvényesítésében. Ezeket demonstrálják azok a fé­nyes beszédek, melyek a szabadelvű­­párt és a kormány részéről az újév al­kalmából elmondattak. Kimagaslik e beszédek közül báró Bánffy Dezső miniszterelnök erőteljes, önérzetes nyilatkozata, a­mely hangjá­nak és tartalmának ellenállhatatlan igaz­ságával bizonyára ép oly mély benyo­mást fog tenni a közvéleményre, mint a­milyen frenetikus tetszéssel azt a szabadelvű párt fogadta Az újévi üdvözletekről alábbi tudó­sításaink számolnak be: Budapest, jan. 1. A szabadelvü párt Minőkének üdvöslése. Délelőtt fél tíz órakor gyülekeztek össze a szabadelvű­ párt tagjai a Lloyd-beli klub ter­meiben. A hatalmas termek megteltek egészen , ott voltak a körnek Budapesten levő tagjai szinte teljes számban. A hangulat rendkívül élénk és lelkes volt. A párt nevében és meg­bizásából Ö­r­­­e­y Kálmán üdvözölte báró P­o­d­­m­a­n­i­c­z­k­y Frigyest. Mikor a szabadelvü­ párt érdemes, ősz elnöke megjelent, az egybegyült képviselők zajos, hosszantartó éljenzésben tör­tek ki. Az ováczió ismételten megújult ü­r­­­e­g Kalman szép, meleghangú beszéde alatt és még fokozódott, mikor P­o­d­m­a­n­i­c­z­k­y Frig­y­es báró meghatott hangon, gyönyörű szavakkal köszönte meg a szabadelvű­ párt üdvözletét, a kitartást, a­melyet elvei mellett tanúsított és iikaral­an készségét, a­melylyel az ország érdekeinek megóvására mindig készen áll. Ö­r­­­e­g Kalman üdvözlő beszédére dr. Pod­­maniczky Frigyes következőleg válaszolt: Tisz­telt barátaim ! Mélyen tisztelt és szeretett elvtár­saim ! (Halljuk ! Halljuk !) Első és kedves köte­lességem az, hogy ama dicséretekért, üdvözlés­ért és jókívánságokért, a melyekkel elhalmoz­­tatok, szivem mélyéből köszönetet mondjak. (Égenzes.) De van egy régi szokásom, a­mint az év első napján sem barátaim, sem ellenségeim irá­nyában soha el nem mulasztok, és ez az, hogy bocsánatot kérjek tőletek azért, ha netalán kö­­vességem teljesítésében hanyagabb lettem volna, mintsem lenni akartam és másodszor b­­ocsánatot kérjek azoktól, a­kiket netalán aka­ratlanul megsértettem. (Ellenmondás. Felkiáltá­sok : Olyanok nincsenek!) A szabadelvű­ párt működésének hatása­zért olyan nagy, mert azok az alapelvek, a­melyekre állott, maradandók és dicsők, mm­­ikor utmutatói annak, hogy miként kelljen e partnak eljárnia. A szabadelvű­ pártnak két fő­­alapelve van. Az egyik az, hogy híven követi a b­ -íki kiegyezés elveit. Ezek nyomán haladva, b­iztosítjuk országunk önállóságát és függellen­­i .Második alapelve az, hogy minden tö­­, AV.,cuen csokia a józan szabadelvű eszmék a mai vezetteti magát. Ez eszme* követése kö­­zta,-eguuá, mert tapasztaljuk, ha Kliot ke­zünkbe vesszük, hogy Magyarország mindig Csak akkor tudott haladni s potyogálni, ha a szabadelvűség utjain járt és mindig a legszo­­morubb viszonyok közé került, ha a reactióhoz szegődött, (ügy van! ügy van!) Ezek az esz­mék fenséges tömörültségben tartják össze ezt a pártot. Lehetséges, megengedem, hogy egyes mellékes, részletkérdésekben foroghatnak fenn nézeteltérések, de a­mikor az elvekben egyetért a párt, nemde, akkor e kis eltéréseket minden­­kor ki lehet egyenlíteni, úgy, hogy az elv semmi sérelmet ne szenvedjen,­­úgy van! ügy van ) ilyen apróbb nézeteltéréseket meg kell enged­nünk, mert a szabad vélemény-nyilvánítást nem lehet megtiltani. (Élénk hely 3le8‘) A mi a* ín működéspet M­­ b«r** taim, az csak nagyon csekély lehet, mert ez a párt öntudatos párt, tudja, hogy mit akar, ez a párt maga­ magát vezeti s tartja fenn. Ta­gadhatná-e ezt valaki, a­ki egy pillantást vet múlt évi működésünkre? Tagadhatná-e ezt va­laki, a­ki meggyőződött arról, hogy képviselő­társaim e pillanat fontosságát helyesen fel­fogva, mindig megjelennek ott is akkor, a­hol és a mikor kell ? Az eszme tart össze bennün­ket s az én személyem, mint a pártelnök, szinte csak díszlet, a­mely tehet hasznos szol­gálatokat, a­midőn bizonyos hivatalos teendő­ket­­végez, de a dicsőség azért, hogy a párt akként műköik, a tiétek és nem az enyém. (Éljenzés.) Nem tagadhatom meg magamtól, hogy fel ne említsek egy érdekes s pártunkra nézve minden esetre becscsel biró mondatot, a­mely a legutolsó parlamenti, nem mondhatom ta­­tanácskozást, hanem obstrukcziót illeti és ez az, hogy az ellenzéknek az a része, a­mely velünk együtt a 67-iki kiegyezés alapján áll, elismerte, hogy kormányunk a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat benyújtása és ke­resztülvitele által nemcsak, hogy törvényelle­nességet nem követ el, hanem úgy jár el, a­mint a szükség, az alkotmányosság és a par­lamentarizmus rendeli. (Élénk helyeslés.) Ez a helyzetnek tagadhatatlanul igen örvendetes ol­dala, a­melynek ha most nem is, de idővel mindenesetre lehetnek hasznos gyümölcsei. (Tetszés.) Most pedig igen , barátaim, egyre kér­lek benneteket és ez az, hogy ugyanazzal a hévvel, ugyanazzal s buzgalommal támogassuk azt, a ki a mi vezérünk, (Éljenzés.) ta kit — s ezt már megszoktuk — sok oldalról a lehető legigazságtalanabb módon támadnak. Legyünk mi támaszai és számolhasson reánk bizton, s ha apró dolgokban eltérnek is nézeteink, a nagy elveknél kövessük híven azt a zászlót, a­­ melyet ő tart kezében. (Élénk éljenzés.) A midőn nektek jövendő működésiekhez­­ sok szerencsét kívánok és kívánom azt, hogy az Úristen benneteket friss egészséggel és csa­­ládaitokban boldogsággal áldjon meg, nem vé­gezhetem máskép szavaimat, mint úgy, hogy dicsőségesen uralkodó királyunkat éltessem (Hosszantartó lelkes éljenzés), hogy pártvezé­rünket, Bánffy Dezső bárót éltessem (Lelkes éljenzés) és hogy, köszönetet mondván a sza­badelvű­ pártnak eddigi működéséért, azt kíván­jam : a szabadelvű párt éljen soká ! (Lelkes éljenzés.) A szabadelvű­ párt körből a megjelentek időközben megszaporodva, a főrendiház számos tagjának a Budapesten időző főispánokkal, hosszú kocsisorban felhajtattak a miniszterel­nökség palotájába. A nagy díszterem úgyszól­ván a zsarolásig telt meg a tisztelgőkkel. Midőn a miniszterelnök minisztertársaival a teremben megjelent, hosszantartó zajos éljen­zés fogadta a kormány tagjait. Az eljenzések csillapultával a párt félkört képezvén, Lukács Béla volt miniszter a következő beszédet idézte a miniszterelnökhöz: Lukács Béla beszéde. Tisz-Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr ! telt barátunk ! A kezdő év első reggelén megjelentünk előtted az országgyűlési szabadelvű­ párt, poli­tikai elvbarátaid, hogy neked mint pártunk ve­zérének és minisztertársaidnak őszinte üdvöz­letünket adjuk át és hogy biztosítsunk arról, miszerint úgy mint a múltban, a jövőben is őszinte ragaszkodással és bizalommal viselte­tünk irántad. (ügy van f Élénk éljenzés.) A kormányok működését is az eredmé­nyek után szokták megítélni. Te és miniszter­­társaid méltán hivatkozhattok az eddig elért eredményekre. (úgy van! ügy van !) Serényen dolgoztatok és folytattátok a belső rendezke­­dés nagy munkáját. Helyes érzékkel támogat­tátok kultúrái törekvéseinket, a művészetet, a népnevelést és közoktatást, melynek egész vo­nalán lendületes haladást tapasztalunk. (Élénk helyeslés) Javítjátok a közigazgatást és igaz­ságszolgáltatásunk intézményes kiépítése folya­matban van. A mezőgazdasági, ipari és keres­kedelmi érdekek — a­mint azt számos meg­hozott törvény bizonyítja — szintén élénk ápolásban részesülnek. (ügy van !) S nincs közér­dekű kérdés, mely figyelmeteket, gondozáso­kat elkerülné (ügy van! ügy van!) Fokozato­san fejlesztjük és gyarapítjuk véderőnket, mely­nél szerencsés megoldás elé vittétek a magyar katona oktatás fontos kérdését is. (Élénk he­lyesés.) E» « vagy »újat «reformterunk­ból elégítjük ki kulturális, kormányzati és gaz­dasági szükségleteinket s nem tagadtok meg semmi jogos igényt, mely előbbre viszi az or­szág művelődését, közállapotainak javulását, vagyoni erejének emelkedését,­­ letartottá­tok államháztartásunk egyensúlyát, pénzügyeink rendezettségét, államunk pénzügyi hitelét. (Élénk helyeslés.) De a mindennapi munka feladatain kívül s fénylő momentumokra mutathattok. Befejez­tétek az egyházpolitikai reformokat, átültetté­tek azokat a gyakorlati életbe, a­nélkül, hogy bekövetkeztek volna azok a rázkódtatások és bonyodalmak, melyeket a reform ellenzői jó­soltak. (Úgy van !) Melegen ápoltátok a korona és a nemzet közti benső jó viszonyt, (Élénk tetszés és éljenzés) tudatában annak a törté­neti igazságnak, hogy Magyarországnak akkor voltak legszebb napjai, ha a király és a nem­zet érzelemvilága egybeforrt. (Úgy van!) Hálatelt szívvel mondunk köszönetet e pillanatban is — midőn visszatekintünk egy év eseményeire — felséges Urunknak, (Lelkes él­jenzés) szeretett Királyunknak, ki magyar fő­városában szobrokat emeltet történelmünk azon kiváló alakjainak, kik a nemzeti eszmének valá­­nak bajnokai szószéken, irodalomban, harcz­­téren. (Lelkesült éljenzés.) A közügy hit szolgálatának nyugodt ön­tudatával tekinthettek vissza az elmúlt évre is. (Igaz ! Úgy van I) De melletted akarunk állani a munkában a jövőben is. (Úgy van !) midőn nagy felada­tok oldandók meg. E feladatok legfontosabbja, mely a poli­tikai helyzetet uralja, az Ausztriával fenforgó gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi viszonyok szabályozása. Jól tudjuk, hogy nem rajtad és nem mi­nisztertársaid törekvésén múlt, hogy a vám- és kereskedelmi, valamint az azzal összefüggő kérdésekre nézve megegyezést létrehozni nem lehetett, s hogy expedientel provizóriumhoz kellett nyúlni. (Úgy van !) A kiegyezés létesí­tését és idejekorán való előterjesztését meg­akadályozták a túlzott követelések, melyek irá­nyunkban támasztottak és az osztrák parla­menti viszonyok ziláltsága. De ha már önhibánkon kívül ebbe a helyzetbe jutottunk, annál inkább kötelességünk oda törekedni, hogy ezek a kérdések, vagy egy vagy más irányban dűlőre jussanak. (ügy van!) Az sem a monarchia tekintélyének, sem Ma­gyarország érdekeinek nem felel meg, hogy a legfontosabb közgazdasági érdekek a monar­chia mindkét államában politikai agitáczió lab­dajátékául szolgáljanak. (Élénk tetszés és he­lyeslés.) A bizonytalanságnak mielőbbi meg­szüntetése kívánatos már abból a szempontból is, hogy az ország polgárainak anyagi érdekei, hitelviszonyaink, termelésünk, iparunk, keres­kedelmünk károsodást ne szenvedjen. (Úgy van ! Úgy van!) A mi álláspontunk, e kérdésekben egy­szerű és világos: az 1867. évi Xll. t.-czikkből folyó kötelezettségeink teljesítése, de egyszers­mind rendületlen ragaszkodás a törvényben fen­­tartott jogainkhoz. Azért is, mert a törvény előírja, azért is, mert érdekeinknek megfelel, a függőben levő gazdasági kérdéseket hajlan­dók vagyunk őszintén és lejalitással és a köl­csönös érdekek számbevételével a vámszövet­ség alapján rendezni s erre irányuló törek­véseket készséggel támogatjuk. (Élénk helyes­lés.) De másfelől azt is kijelentjük, hogy ha a másik félnél nem találkozunk hasonló őszin­teséggel, hasonló lejalitással a a kölcsönös érdekek hasonló számbavételével, ha túlzott követeléseket támasztanának, vagy ha nem tő­lünk függő okok lehetetlenné tennék a meg­egyezést úgy, a mint azt az 1867. XII. t..­czikk meghatározza, akkor visszavonulunk arra az alapra, melyet az 1867. XIl. törvényczikk 58. és 68. §§-ai világosan fentartottak és meg­jelöltek. (Élénk helyeslés) kimondván, hogy­­a magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk ál­tal intézkedhetnek s vámvonalak által szabá­lyozhatják kereskedelmi ügyeiket«, mely irány-­­­ban »az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak«. (Helyeslés.) Legyen szabad e helyen hazafias megelé­gedéssel és örömmel konstatálnunk azt a tényt, hogy az ellenzék egy részét a provizóriumra vonatkozó törvényjavaslatra nézve sem kere­sett újabb ellentéteket, hanem az ország nagy érdekeit föléje helyezte a pártszenvedélynek a t­ennély*» érzalmeknek. (Élénk fulfill*!.) «­­ történt nyilatkozatok után hazafias örömmel konstatálhatjuk, hogy a közgazdasági kiegye­zésre vonatkozó legközelebbi teendőkre nézve az 1867-iki közjogi alapon álló pártok közt nincs nézeteltérés, sem a törvény magyaráza­tában, sem a helyzet felfogásában. (Úgy van ! Úgy van!) És szívesen adózunk elismeréssel is a nemzeti­ párt vezérének, ki fentartva az általa szükségesnek vélt leszámolást­­más alkalomra, h a fenforgó kérdésben meghajolt az ország nagy érdekei előtt. (Élénk helyeslés.) Másfelől azonban hazafias aggodalom fog el bennünket azon irányzat láttára, melyet az ellenzék egy másik része, úgy látszik, követni szándékozik s­­mely ha hírlapjai csatározá­sából és egyes nyilatkozatokból következtetni lehet s csakugyan bekövetkeznék, alkalmasnak látszik kompromittálni a magyar állam konszo­lidált voltába (Igaz! Úgy van !) és a nemzet politikai érettségébe vetett hitet. (Úgy van.) Addig, mig ez a küzdelem az eszmék és elvek harczának nemes fegyvereivel vívatik, senkinek nem lehet ellene jogos kifogása, még ha pillanatnyi kényelmetlenséget is okoz. De ha c­élzata csakugyan az lenne, hogy a megfon­tolt békés és természetes megoldásnak eléje tegye az erőszakos megrázkódtatást, a­hogy a maga véleményét, mely ma — a parlament számarányait tekintve — egy elenyésző kisebb­ségnek, (Igaz! Úgy van 1) az országban még saját párthívei által sem osztatlanul támoga­tott álláspontja, reáerőszakolja az országgyű­lés nagy többségére, (Igaz! Úgy van 1) mely mellett — joggal mondhatjuk, — az ország nagy közvéleménye áll; vagy hogy személyes harcz és bonyodalmak előidézése által lehetetlenné tegye a törvényhozás munkáját, (Élénk helyes­lés) a megoldandó számos feladatnak rendes és nyugodt elintézését, — nos abban az eset­ben megfontolás tárgyává kellene tenni azt, hogy a parlamentarizmusnak talán még­se alapföltétel az, hogy egy elenyésző kisebbség, mintegy a Hétszer üreg mindegyre megakaszsza a a törvényhozás rendes működését, hanem hogy az ország nagy érdekei a parlament zavarta­lan munkásságának s az alkotmányos gépe­zet rendes működésének biztosítását követelik. (Élénk helyeslés.) Reméljük, hogy a felhő, melyet látunk, egyszerű tan kód, mely mellett mellett nincs se üérgés, se villámlás. A külföld újabb idő­ben úgy tekintek Hazánkra, mit a konszolidált alkotmányos országra, mely a monarcha súly­pontjat nevezi, nemzetünkre, mint olyanra, mely nenez viszonyok között politikai erett­­segerol lett tanosagot. Kinek ozoznat gyö­nyört, magyarnak, na szettepi e hitet ? (Elénk helyeslés.) Mi nyugodtan nézünk a jövő elé vezeresz­meink igaz voltának, czetzataiik Usztasagának tudatában. A szabadelvű­ párt, mely évtizedek óta döntő befolyást gyakorolt az ország sor­sára, bármit is mondjanak ellenfeleink s bár­mily éles bírálatot sugalljon is néha a part­­szenvedely,­­ nagy eredményekre hivatkoz­­hatik. (Igazi Úgy van!) Klértük azokat az eredményeket azzal, hogy kiket ugyanazon politikai elvek kötöttek össze, összetartottunk s bizalommal voltunk a kormány iránt, mely pofunkat elvbarátainkból alakult. (Igaz ! Úgy van!) Kipróbált, immár eredményekben és sike­rekben gazdag vezetésedben bízva, szívesen követünk ezután is (Élénk éljenzés) hazánk és nemzetünk boldogulására irányzott törekvéseid­ben. (Élénk helyeslés.) Őszinte, nyilt, igaz barátságodat tartsd meg a jövőben is irántunk, kik Istentől áldást, kitartást és sikert kívánunk Neked és minisz­tertársaidnak, hazafias munkásságtokban.­­ ] Isten éltessen ! (Hosszantartó lelkes él-­­ jenzés.) A miniszterelnök válássá. 1 Erre Bánffy Dezső báró miniszterelnök a­­ következőleg válaszolt: nedves barátom! T. képviselő-­­ társaim ! ( Az elhangzott beszédben, mely iga-­­­zán remek, szép és egész képet ad három­­­éves kormányzatunk idejének történetei­ ,­ről, valamint arról is, hogy a legköze­lebbi nehéz napokban mi áll előttünk,­­ ki van fejezve egészen az, a­mit szoro­san véve én mondhatnék el, mert hozzá­tenni valóm nincs, elvenni valóm abból nincs. (Helyeslés.) Három évvel ezelőtt, midőn szem­etés voltam az újonnan alakult kormány nevében a képviselőházban munkapro­­grammunkat előadni, egy egész soroza­tával a terveknek jöttünk, — és az igen t. szónok úr gyönyörű beszédében rendre sorolja fel ezeket — és mi, nem mon­dom, büszkén, de öntudattal mondhat­juk, hogy igenis, az akkor terveitek, az akkor kilátásba helyezettek megoldást nyertek, (Igaz! ügy van.) megoldást nyer­tek úgy, a­hogy azt terveltük, a ti tá­mogatástok és helyesléstek mellett és azt gondolom, hogy az ottan terveitek és az ottani programaiba felvettek soro­zatán kívül elért eredményekről is bizo­nyos önérzettel szólhatok — szíves vol­tál azokra is kitérni — a nemzet ideálja felé való közlekedés egyik-másik irány­ban tényekben is érvényesült. (Igaz! ü­gy van!) Hangozzék bármiként a támadás, a vád, a­mely sokszor a hazaárulás vádja is, a tények ellenkezőleg bizonyítanak: azt, hogy mindig kötelességeinket híven ezen kormány élén állva voltam az, a­ki kell, hogy legyek. Midőn azt mondom, hogy a támadások igazságtalanok, jog­talanok, sőt czéltalanok és hibásak, mi­dőn a kormány oly eredményeket ért el, a­melyeket az egész nemzet nagy köz­­­­véleménye, a parlament nagy többsége helyesel, akkor vissza kell, hogy utasítsam azokat a kicsinyes támadásokat, a­melyek csak személyes momentán ellen-­­ véleményeken alapulnak. (Élénk helyeslés.) És épen azért, akármilyen erős le­gyen is a jelenlegi támadás a képviselő­házban, a jelen körülmények között sem ismerem el, hogy annak meg lehet a jogosultsága, de nincs meg a visszhangja sem az országban. (Igaz! Úgy van) Igen helyesen méltóztattál mondani, hogy az ország közvéleménye mellettünk van; mellettünk van, mert az elért eredmé­nyek, az elért sikerek ezt biztosítják; mellettünk van, mert a jelenlegi harc­­ban, a jelenlegi magatartásukban nincsen indokoltsága, nincsen az ország érdekei­nek figyelembe vétele. (Igaz! Úgy van.) Én, tisztelt barátaim, igyekszem rö­vid lenni, mert már kimerítette a­z, előt­tem szólott azt, a­mi a párt programmja, törekvése és álláspontja. Ezelőtt egy esz­tendővel, a­midőn hozzátok szintén sze­rencsém volt, azon szavakban, a­melye­ket hozzátok intéztem, azt mondtam, hogy a legközelebbi, legfontosabb teendő az Ausztriával való kiegyezésnek az 1897. év folyamán való rendezése, re­mélve, hogy ezt megoldásra hozhatván, egy nagy czélnak, Magyarország, mond­hatnám, újraalkotásának kérdésével, a közigazgatás reformjának kérdésével fo­gunk foglalkozhatni. Sajnos, hogy a­mit 1897-re remél­tem, nem állt be és helyesen mondot­ták, hogy rajtunk kívül álló okoknál fogva, nem a mi hibánk, hanem a vi­szonyok olyan alakulása folytán, a­me­lyekért a felelősség minket nem terhel­het. (Igaz! Úgy van!) Sőt ellenkezőleg, tán érdemül tudható be az, hogy nem tettük könnyűvé a megoldást, mert a könnyű megoldás Magyar­­ország érdekeinek feladás­át jelentették volna. (Igaz! Úgy van!) Ily körülmények között most már nem beszélhetek legközelebbi jövő pro­­grammjaként a közigazgatási reformról; egészen uralja a helyzetet az Ausztriával való kiegyezés kérdése. (Igaz! Úgy van.) Helyesen mondottad, hogy e tekin­­tetben meg­van a mi programmunk. (Igaz! Úgy van!) Mi úgy véljük, hogy harminc­éves tapasztalat Magyarország érdekeire való tekintettel mondja, paran­csolja, tanácsolja nekünk, hogy az eddig fennállott szövetségi viszonyt gazdasági tekintetben fel ne bontsuk. (Igaz! Úgy van!) Helyesen mondottad, hogy minden erővel erre kell törekednünk . (Élénk he­lyeslés) helyesen jelölted meg a határ­vonalat is, a­melyen túl e tekintetben elmenni nem lehet, a­mely az ország érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány programja^ akeri^ja §« MI-Hn ^folyam. 18P8. Szerkesztő-iroda: BELKÖZEP-UTCZA 4. SZÁM. A lap tttlami részét illető minden közlemény ide intézendő. Kéziratok nem adatnak Tlanra. Megjelenik a lap minden nap, az ün­­nep- és vasárnapok kivét­elé­vel. Mértelenül beküldött költemények te­kintetbe nem vétetnek. ______ ’Cr wtLn / 1 (rendkívüli) szám. Kolozsvár, vasárnap január 2. BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : R**»■ évr» Ufrt. Féléves T frt. Novied évs . . . . • s frt SO k*. R«y hót»...........................1 frt SO kr. Kös­veti­tőknek isisalékot nem adónk. Egy n­km era 5 kr HIRDETÉSI DIJAK: Egy Q cm. tér ára 4 kr.­­ Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden Szerk. telefon ez. 49. Kiadóhív ée nyomda telefon ez. 364­0*JL 15* hirdetés után 30 kr. Nyílttér sor« 20 kr. -il'i

Next