Kolozsvár, 1898. január-március (12. évfolyam, 1-69. szám)
1898-01-02 / 1. szám
. I \ 0* b ’SM JS / -I Az újévi üdvözletek. Kolozsvár, jan. S. Erősek és lelkesen összetartók vagyunk a haza, az igazság szolgálatában. A jogosulatlan ellentállás, az ország rontó küzdelem, melyet, a kisebbség e._\orudéke erőszakosan idézett fel a provi ntben: nem hogy gyöngiteni, u..m. i .Kiokozni képes hatalmas Isl’Oini ívd. A szabadelvű párt teljes egyértelműséggel sorakozik a Bánffy-kormány körül, megbonthatatlan lelkesedéssel, kitartással segítve azt Magyarország anyagi és erkölcsi legtöbb javainak védelmében, érvényesítésében. Ezeket demonstrálják azok a fényes beszédek, melyek a szabadelvűpárt és a kormány részéről az újév alkalmából elmondattak. Kimagaslik e beszédek közül báró Bánffy Dezső miniszterelnök erőteljes, önérzetes nyilatkozata, amely hangjának és tartalmának ellenállhatatlan igazságával bizonyára ép oly mély benyomást fog tenni a közvéleményre, mint amilyen frenetikus tetszéssel azt a szabadelvű párt fogadta Az újévi üdvözletekről alábbi tudósításaink számolnak be: Budapest, jan. 1. A szabadelvü párt Minőkének üdvöslése. Délelőtt fél tíz órakor gyülekeztek össze a szabadelvű párt tagjai a Lloyd-beli klub termeiben. A hatalmas termek megteltek egészen , ott voltak a körnek Budapesten levő tagjai szinte teljes számban. A hangulat rendkívül élénk és lelkes volt. A párt nevében és megbizásából Örey Kálmán üdvözölte báró Podmaniczky Frigyest. Mikor a szabadelvü párt érdemes, ősz elnöke megjelent, az egybegyült képviselők zajos, hosszantartó éljenzésben törtek ki. Az ováczió ismételten megújult üreg Kalman szép, meleghangú beszéde alatt és még fokozódott, mikor Podmaniczky Frigyes báró meghatott hangon, gyönyörű szavakkal köszönte meg a szabadelvű párt üdvözletét, a kitartást, amelyet elvei mellett tanúsított és iikaralan készségét, amelylyel az ország érdekeinek megóvására mindig készen áll. Öreg Kalman üdvözlő beszédére dr. Podmaniczky Frigyes következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim ! Mélyen tisztelt és szeretett elvtársaim ! (Halljuk ! Halljuk !) Első és kedves kötelességem az, hogy ama dicséretekért, üdvözlésért és jókívánságokért, a melyekkel elhalmoztatok, szivem mélyéből köszönetet mondjak. (Égenzes.) De van egy régi szokásom, amint az év első napján sem barátaim, sem ellenségeim irányában soha el nem mulasztok, és ez az, hogy bocsánatot kérjek tőletek azért, ha netalán kövességem teljesítésében hanyagabb lettem volna, mintsem lenni akartam és másodszor bocsánatot kérjek azoktól, akiket netalán akaratlanul megsértettem. (Ellenmondás. Felkiáltások : Olyanok nincsenek!) A szabadelvű párt működésének hatásazért olyan nagy, mert azok az alapelvek, amelyekre állott, maradandók és dicsők, mmikor utmutatói annak, hogy miként kelljen e partnak eljárnia. A szabadelvű pártnak két főalapelve van. Az egyik az, hogy híven követi a b -íki kiegyezés elveit. Ezek nyomán haladva, biztosítjuk országunk önállóságát és függelleni .Második alapelve az, hogy minden tö, AV.,cuen csokia a józan szabadelvű eszmék a mai vezetteti magát. Ez eszme* követése közta,-eguuá, mert tapasztaljuk, ha Kliot kezünkbe vesszük, hogy Magyarország mindig Csak akkor tudott haladni s potyogálni, ha a szabadelvűség utjain járt és mindig a legszomorubb viszonyok közé került, ha a reactióhoz szegődött, (ügy van! ügy van!) Ezek az eszmék fenséges tömörültségben tartják össze ezt a pártot. Lehetséges, megengedem, hogy egyes mellékes, részletkérdésekben foroghatnak fenn nézeteltérések, de amikor az elvekben egyetért a párt, nemde, akkor e kis eltéréseket mindenkor ki lehet egyenlíteni, úgy, hogy az elv semmi sérelmet ne szenvedjen,úgy van! ügy van ) ilyen apróbb nézeteltéréseket meg kell engednünk, mert a szabad vélemény-nyilvánítást nem lehet megtiltani. (Élénk hely 3le8‘) A mi a* ín működéspet M b«r** taim, az csak nagyon csekély lehet, mert ez a párt öntudatos párt, tudja, hogy mit akar, ez a párt maga magát vezeti s tartja fenn. Tagadhatná-e ezt valaki, aki egy pillantást vet múlt évi működésünkre? Tagadhatná-e ezt valaki, aki meggyőződött arról, hogy képviselőtársaim e pillanat fontosságát helyesen felfogva, mindig megjelennek ott is akkor, ahol és a mikor kell ? Az eszme tart össze bennünket s az én személyem, mint a pártelnök, szinte csak díszlet, amely tehet hasznos szolgálatokat, amidőn bizonyos hivatalos teendőketvégez, de a dicsőség azért, hogy a párt akként műköik, a tiétek és nem az enyém. (Éljenzés.) Nem tagadhatom meg magamtól, hogy fel ne említsek egy érdekes s pártunkra nézve minden esetre becscsel biró mondatot, amely a legutolsó parlamenti, nem mondhatom tatanácskozást, hanem obstrukcziót illeti és ez az, hogy az ellenzéknek az a része, amely velünk együtt a 67-iki kiegyezés alapján áll, elismerte, hogy kormányunk a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat benyújtása és keresztülvitele által nemcsak, hogy törvényellenességet nem követ el, hanem úgy jár el, amint a szükség, az alkotmányosság és a parlamentarizmus rendeli. (Élénk helyeslés.) Ez a helyzetnek tagadhatatlanul igen örvendetes oldala, amelynek ha most nem is, de idővel mindenesetre lehetnek hasznos gyümölcsei. (Tetszés.) Most pedig igen , barátaim, egyre kérlek benneteket és ez az, hogy ugyanazzal a hévvel, ugyanazzal s buzgalommal támogassuk azt, a ki a mi vezérünk, (Éljenzés.) ta kit — s ezt már megszoktuk — sok oldalról a lehető legigazságtalanabb módon támadnak. Legyünk mi támaszai és számolhasson reánk bizton, s ha apró dolgokban eltérnek is nézeteink, a nagy elveknél kövessük híven azt a zászlót, a melyet ő tart kezében. (Élénk éljenzés.) A midőn nektek jövendő működésiekhez sok szerencsét kívánok és kívánom azt, hogy az Úristen benneteket friss egészséggel és családaitokban boldogsággal áldjon meg, nem végezhetem máskép szavaimat, mint úgy, hogy dicsőségesen uralkodó királyunkat éltessem (Hosszantartó lelkes éljenzés), hogy pártvezérünket, Bánffy Dezső bárót éltessem (Lelkes éljenzés) és hogy, köszönetet mondván a szabadelvű pártnak eddigi működéséért, azt kívánjam : a szabadelvű párt éljen soká ! (Lelkes éljenzés.) A szabadelvű párt körből a megjelentek időközben megszaporodva, a főrendiház számos tagjának a Budapesten időző főispánokkal, hosszú kocsisorban felhajtattak a miniszterelnökség palotájába. A nagy díszterem úgyszólván a zsarolásig telt meg a tisztelgőkkel. Midőn a miniszterelnök minisztertársaival a teremben megjelent, hosszantartó zajos éljenzés fogadta a kormány tagjait. Az eljenzések csillapultával a párt félkört képezvén, Lukács Béla volt miniszter a következő beszédet idézte a miniszterelnökhöz: Lukács Béla beszéde. Tisz-Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr ! telt barátunk ! A kezdő év első reggelén megjelentünk előtted az országgyűlési szabadelvű párt, politikai elvbarátaid, hogy neked mint pártunk vezérének és minisztertársaidnak őszinte üdvözletünket adjuk át és hogy biztosítsunk arról, miszerint úgy mint a múltban, a jövőben is őszinte ragaszkodással és bizalommal viseltetünk irántad. (ügy van f Élénk éljenzés.) A kormányok működését is az eredmények után szokták megítélni. Te és minisztertársaid méltán hivatkozhattok az eddig elért eredményekre. (úgy van! ügy van !) Serényen dolgoztatok és folytattátok a belső rendezkedés nagy munkáját. Helyes érzékkel támogattátok kultúrái törekvéseinket, a művészetet, a népnevelést és közoktatást, melynek egész vonalán lendületes haladást tapasztalunk. (Élénk helyeslés) Javítjátok a közigazgatást és igazságszolgáltatásunk intézményes kiépítése folyamatban van. A mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekek — amint azt számos meghozott törvény bizonyítja — szintén élénk ápolásban részesülnek. (ügy van !) S nincs közérdekű kérdés, mely figyelmeteket, gondozásokat elkerülné (ügy van! ügy van!) Fokozatosan fejlesztjük és gyarapítjuk véderőnket, melynél szerencsés megoldás elé vittétek a magyar katona oktatás fontos kérdését is. (Élénk helyesés.) E» « vagy »újat «reformterunkból elégítjük ki kulturális, kormányzati és gazdasági szükségleteinket s nem tagadtok meg semmi jogos igényt, mely előbbre viszi az ország művelődését, közállapotainak javulását, vagyoni erejének emelkedését, letartottátok államháztartásunk egyensúlyát, pénzügyeink rendezettségét, államunk pénzügyi hitelét. (Élénk helyeslés.) De a mindennapi munka feladatain kívül s fénylő momentumokra mutathattok. Befejeztétek az egyházpolitikai reformokat, átültettétek azokat a gyakorlati életbe, anélkül, hogy bekövetkeztek volna azok a rázkódtatások és bonyodalmak, melyeket a reform ellenzői jósoltak. (Úgy van !) Melegen ápoltátok a korona és a nemzet közti benső jó viszonyt, (Élénk tetszés és éljenzés) tudatában annak a történeti igazságnak, hogy Magyarországnak akkor voltak legszebb napjai, ha a király és a nemzet érzelemvilága egybeforrt. (Úgy van!) Hálatelt szívvel mondunk köszönetet e pillanatban is — midőn visszatekintünk egy év eseményeire — felséges Urunknak, (Lelkes éljenzés) szeretett Királyunknak, ki magyar fővárosában szobrokat emeltet történelmünk azon kiváló alakjainak, kik a nemzeti eszmének valának bajnokai szószéken, irodalomban, harcztéren. (Lelkesült éljenzés.) A közügy hit szolgálatának nyugodt öntudatával tekinthettek vissza az elmúlt évre is. (Igaz ! Úgy van I) De melletted akarunk állani a munkában a jövőben is. (Úgy van !) midőn nagy feladatok oldandók meg. E feladatok legfontosabbja, mely a politikai helyzetet uralja, az Ausztriával fenforgó gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi viszonyok szabályozása. Jól tudjuk, hogy nem rajtad és nem minisztertársaid törekvésén múlt, hogy a vám- és kereskedelmi, valamint az azzal összefüggő kérdésekre nézve megegyezést létrehozni nem lehetett, s hogy expedientel provizóriumhoz kellett nyúlni. (Úgy van !) A kiegyezés létesítését és idejekorán való előterjesztését megakadályozták a túlzott követelések, melyek irányunkban támasztottak és az osztrák parlamenti viszonyok ziláltsága. De ha már önhibánkon kívül ebbe a helyzetbe jutottunk, annál inkább kötelességünk oda törekedni, hogy ezek a kérdések, vagy egy vagy más irányban dűlőre jussanak. (ügy van!) Az sem a monarchia tekintélyének, sem Magyarország érdekeinek nem felel meg, hogy a legfontosabb közgazdasági érdekek a monarchia mindkét államában politikai agitáczió labdajátékául szolgáljanak. (Élénk tetszés és helyeslés.) A bizonytalanságnak mielőbbi megszüntetése kívánatos már abból a szempontból is, hogy az ország polgárainak anyagi érdekei, hitelviszonyaink, termelésünk, iparunk, kereskedelmünk károsodást ne szenvedjen. (Úgy van ! Úgy van!) A mi álláspontunk, e kérdésekben egyszerű és világos: az 1867. évi Xll. t.-czikkből folyó kötelezettségeink teljesítése, de egyszersmind rendületlen ragaszkodás a törvényben fentartott jogainkhoz. Azért is, mert a törvény előírja, azért is, mert érdekeinknek megfelel, a függőben levő gazdasági kérdéseket hajlandók vagyunk őszintén és lejalitással és a kölcsönös érdekek számbevételével a vámszövetség alapján rendezni s erre irányuló törekvéseket készséggel támogatjuk. (Élénk helyeslés.) De másfelől azt is kijelentjük, hogy ha a másik félnél nem találkozunk hasonló őszinteséggel, hasonló lejalitással a a kölcsönös érdekek hasonló számbavételével, ha túlzott követeléseket támasztanának, vagy ha nem tőlünk függő okok lehetetlenné tennék a megegyezést úgy, a mint azt az 1867. XII. t..czikk meghatározza, akkor visszavonulunk arra az alapra, melyet az 1867. XIl. törvényczikk 58. és 68. §§-ai világosan fentartottak és megjelöltek. (Élénk helyeslés) kimondván, hogya magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnek s vámvonalak által szabályozhatják kereskedelmi ügyeiket«, mely irány-ban »az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak«. (Helyeslés.) Legyen szabad e helyen hazafias megelégedéssel és örömmel konstatálnunk azt a tényt, hogy az ellenzék egy részét a provizóriumra vonatkozó törvényjavaslatra nézve sem keresett újabb ellentéteket, hanem az ország nagy érdekeit föléje helyezte a pártszenvedélynek a tennély*» érzalmeknek. (Élénk fulfill*!.) « történt nyilatkozatok után hazafias örömmel konstatálhatjuk, hogy a közgazdasági kiegyezésre vonatkozó legközelebbi teendőkre nézve az 1867-iki közjogi alapon álló pártok közt nincs nézeteltérés, sem a törvény magyarázatában, sem a helyzet felfogásában. (Úgy van ! Úgy van!) És szívesen adózunk elismeréssel is a nemzeti párt vezérének, ki fentartva az általa szükségesnek vélt leszámolástmás alkalomra, h a fenforgó kérdésben meghajolt az ország nagy érdekei előtt. (Élénk helyeslés.) Másfelől azonban hazafias aggodalom fog el bennünket azon irányzat láttára, melyet az ellenzék egy másik része, úgy látszik, követni szándékozik smely ha hírlapjai csatározásából és egyes nyilatkozatokból következtetni lehet s csakugyan bekövetkeznék, alkalmasnak látszik kompromittálni a magyar állam konszolidált voltába (Igaz! Úgy van !) és a nemzet politikai érettségébe vetett hitet. (Úgy van.) Addig, mig ez a küzdelem az eszmék és elvek harczának nemes fegyvereivel vívatik, senkinek nem lehet ellene jogos kifogása, még ha pillanatnyi kényelmetlenséget is okoz. De ha célzata csakugyan az lenne, hogy a megfontolt békés és természetes megoldásnak eléje tegye az erőszakos megrázkódtatást, ahogy a maga véleményét, mely ma — a parlament számarányait tekintve — egy elenyésző kisebbségnek, (Igaz! Úgy van 1) az országban még saját párthívei által sem osztatlanul támogatott álláspontja, reáerőszakolja az országgyűlés nagy többségére, (Igaz! Úgy van 1) mely mellett — joggal mondhatjuk, — az ország nagy közvéleménye áll; vagy hogy személyes harcz és bonyodalmak előidézése által lehetetlenné tegye a törvényhozás munkáját, (Élénk helyeslés) a megoldandó számos feladatnak rendes és nyugodt elintézését, — nos abban az esetben megfontolás tárgyává kellene tenni azt, hogy a parlamentarizmusnak talán mégse alapföltétel az, hogy egy elenyésző kisebbség, mintegy a Hétszer üreg mindegyre megakaszsza a a törvényhozás rendes működését, hanem hogy az ország nagy érdekei a parlament zavartalan munkásságának s az alkotmányos gépezet rendes működésének biztosítását követelik. (Élénk helyeslés.) Reméljük, hogy a felhő, melyet látunk, egyszerű tan kód, mely mellett mellett nincs se üérgés, se villámlás. A külföld újabb időben úgy tekintek Hazánkra, mit a konszolidált alkotmányos országra, mely a monarcha súlypontjat nevezi, nemzetünkre, mint olyanra, mely nenez viszonyok között politikai erettsegerol lett tanosagot. Kinek ozoznat gyönyört, magyarnak, na szettepi e hitet ? (Elénk helyeslés.) Mi nyugodtan nézünk a jövő elé vezereszmeink igaz voltának, czetzataiik Usztasagának tudatában. A szabadelvű párt, mely évtizedek óta döntő befolyást gyakorolt az ország sorsára, bármit is mondjanak ellenfeleink s bármily éles bírálatot sugalljon is néha a partszenvedely, nagy eredményekre hivatkozhatik. (Igazi Úgy van!) Klértük azokat az eredményeket azzal, hogy kiket ugyanazon politikai elvek kötöttek össze, összetartottunk s bizalommal voltunk a kormány iránt, mely pofunkat elvbarátainkból alakult. (Igaz ! Úgy van!) Kipróbált, immár eredményekben és sikerekben gazdag vezetésedben bízva, szívesen követünk ezután is (Élénk éljenzés) hazánk és nemzetünk boldogulására irányzott törekvéseidben. (Élénk helyeslés.) Őszinte, nyilt, igaz barátságodat tartsd meg a jövőben is irántunk, kik Istentől áldást, kitartást és sikert kívánunk Neked és minisztertársaidnak, hazafias munkásságtokban. ] Isten éltessen ! (Hosszantartó lelkes él- jenzés.) A miniszterelnök válássá. 1 Erre Bánffy Dezső báró miniszterelnök a következőleg válaszolt: nedves barátom! T. képviselő- társaim ! ( Az elhangzott beszédben, mely iga-zán remek, szép és egész képet ad hároméves kormányzatunk idejének történetei ,ről, valamint arról is, hogy a legközelebbi nehéz napokban mi áll előttünk, ki van fejezve egészen az, amit szorosan véve én mondhatnék el, mert hozzátenni valóm nincs, elvenni valóm abból nincs. (Helyeslés.) Három évvel ezelőtt, midőn szemetés voltam az újonnan alakult kormány nevében a képviselőházban munkaprogrammunkat előadni, egy egész sorozatával a terveknek jöttünk, — és az igen t. szónok úr gyönyörű beszédében rendre sorolja fel ezeket — és mi, nem mondom, büszkén, de öntudattal mondhatjuk, hogy igenis, az akkor terveitek, az akkor kilátásba helyezettek megoldást nyertek, (Igaz! ügy van.) megoldást nyertek úgy, ahogy azt terveltük, a ti támogatástok és helyesléstek mellett és azt gondolom, hogy az ottan terveitek és az ottani programaiba felvettek sorozatán kívül elért eredményekről is bizonyos önérzettel szólhatok — szíves voltál azokra is kitérni — a nemzet ideálja felé való közlekedés egyik-másik irányban tényekben is érvényesült. (Igaz! ügy van!) Hangozzék bármiként a támadás, a vád, amely sokszor a hazaárulás vádja is, a tények ellenkezőleg bizonyítanak: azt, hogy mindig kötelességeinket híven ezen kormány élén állva voltam az, aki kell, hogy legyek. Midőn azt mondom, hogy a támadások igazságtalanok, jogtalanok, sőt czéltalanok és hibásak, midőn a kormány oly eredményeket ért el, amelyeket az egész nemzet nagy közvéleménye, a parlament nagy többsége helyesel, akkor vissza kell, hogy utasítsam azokat a kicsinyes támadásokat, amelyek csak személyes momentán ellen- véleményeken alapulnak. (Élénk helyeslés.) És épen azért, akármilyen erős legyen is a jelenlegi támadás a képviselőházban, a jelen körülmények között sem ismerem el, hogy annak meg lehet a jogosultsága, de nincs meg a visszhangja sem az országban. (Igaz! Úgy van) Igen helyesen méltóztattál mondani, hogy az ország közvéleménye mellettünk van; mellettünk van, mert az elért eredmények, az elért sikerek ezt biztosítják; mellettünk van, mert a jelenlegi harcban, a jelenlegi magatartásukban nincsen indokoltsága, nincsen az ország érdekeinek figyelembe vétele. (Igaz! Úgy van.) Én, tisztelt barátaim, igyekszem rövid lenni, mert már kimerítette az, előttem szólott azt, ami a párt programmja, törekvése és álláspontja. Ezelőtt egy esztendővel, amidőn hozzátok szintén szerencsém volt, azon szavakban, amelyeket hozzátok intéztem, azt mondtam, hogy a legközelebbi, legfontosabb teendő az Ausztriával való kiegyezésnek az 1897. év folyamán való rendezése, remélve, hogy ezt megoldásra hozhatván, egy nagy czélnak, Magyarország, mondhatnám, újraalkotásának kérdésével, a közigazgatás reformjának kérdésével fogunk foglalkozhatni. Sajnos, hogy amit 1897-re reméltem, nem állt be és helyesen mondották, hogy rajtunk kívül álló okoknál fogva, nem a mi hibánk, hanem a viszonyok olyan alakulása folytán, amelyekért a felelősség minket nem terhelhet. (Igaz! Úgy van!) Sőt ellenkezőleg, tán érdemül tudható be az, hogy nem tettük könnyűvé a megoldást, mert a könnyű megoldás Magyarország érdekeinek feladását jelentették volna. (Igaz! Úgy van!) Ily körülmények között most már nem beszélhetek legközelebbi jövő programmjaként a közigazgatási reformról; egészen uralja a helyzetet az Ausztriával való kiegyezés kérdése. (Igaz! Úgy van.) Helyesen mondottad, hogy e tekintetben megvan a mi programmunk. (Igaz! Úgy van!) Mi úgy véljük, hogy harmincéves tapasztalat Magyarország érdekeire való tekintettel mondja, parancsolja, tanácsolja nekünk, hogy az eddig fennállott szövetségi viszonyt gazdasági tekintetben fel ne bontsuk. (Igaz! Úgy van!) Helyesen mondottad, hogy minden erővel erre kell törekednünk . (Élénk helyeslés) helyesen jelölted meg a határvonalat is, amelyen túl e tekintetben elmenni nem lehet, amely az ország érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány programja^ akeri^ja §« MI-Hn ^folyam. 18P8. Szerkesztő-iroda: BELKÖZEP-UTCZA 4. SZÁM. A lap tttlami részét illető minden közlemény ide intézendő. Kéziratok nem adatnak Tlanra. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Mértelenül beküldött költemények tekintetbe nem vétetnek. ______ ’Cr wtLn / 1 (rendkívüli) szám. Kolozsvár, vasárnap január 2. BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : R**»■ évr» Ufrt. Féléves T frt. Novied évs . . . . • s frt SO k*. R«y hót»...........................1 frt SO kr. Kösvetitőknek isisalékot nem adónk. Egy nkm era 5 kr HIRDETÉSI DIJAK: Egy Q cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden Szerk. telefon ez. 49. Kiadóhív ée nyomda telefon ez. 3640*JL 15* hirdetés után 30 kr. Nyílttér sor« 20 kr. -il'i