Magyar Polgár, 1900. július-szeptember (23. évfolyam, 149-223. szám)
1900-07-02 / 149. szám
a szabad levegőn kifejlődő és megerősödő hirdetés ez irányban mindnyájunkra nézve jó iskola lesz, mert, ha igaz, hogy az amerikaiak életrevalóságában a hirdetésnek nem kis része van, úgy lehetetlen, hogy nálunk eltéveszsze hatását. Hiszen belőlünk se hiányoznak a megfelelő tulajdonok, csak alkalomra és kedvező időjárásra volt szükségünk, hogy azok érvényesüljenek. Ez a kedvező időjárás köszöntött be tegnap óta. S midőn ezért egyfelől elismeréssel adózunk a kormány és a törvényhozás belátásának, másfelől a közönséget, különösen az üzletembereket figyelmeztetjük, hogy használják föl mentől élelmesebben az alkalmat, amely egy kis számítással, a közgazdasági érdekeken kívül, a nemzeti ügy szolgálatába is bevonható. Mert tény, hogy ez a reform jelentékenyen megerősítheti a hazai ipar szárnyait. Márpedig ma iparunk fejlesztésével van telve a levegő, az pedig, mint minden kulturális tényező, egyszersmind nemzeti érdekeinket is előmozdítja. Hegedűs Sándor a Székelyföldön, Marosvásárhelytt. Maros-Vásárhely, június 30. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, székelyföldi tanulmányútának első állomáshelyén, Maros-Vásárhelyt hozzá méltó fogadtatásban részesült. Nem sablonszerű, jól elkészített hivatalos fogadtatás, hanem a nagy eszmék rendíthetlen bajnoka, a fázadhatlan munkabírás lángoló apostola iránt érzett szeretet- és tiszteletszülte valóságos diadalmenet volt az. A város szabadon gondolkodó közönsége hozzá méltó módon ünnepelte azt az embert, akitől méltán remélheti a Székelyföld bajainak orvoslását, a székely iparának föllendítését. Őszinte tisztelet, szívből fakadó igaz, meleg szeretet kísérte a miniszter minden lépését, a ki tudással párosult tettvágyán kívül magával hozta szivét is: a kegyelmes asszonyt, meg a Rózsika leányát, Nyárádtőn kező vonat elébe. A vármegye küldöttsége volt az, mely az érkező Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter üdvözlésére sietett ki Deésy Zoltán alispán vezetése alatt üdvözölni őt a vármegye határán. Pont 10 óra 15 perczkor robogott be a vonat Nyárádtőre. A kiszálló miniszterhez nagy éljenzések elhangzása után Deésy alispán a következő üdvözlő beszédet mondotta: • Nagyméltóságú Miniszter Úr! Marostorda vármegye nevében ősi szokás szerint üdvözlöm nagyméltóságodat, amidőn a törvényhatóság területére lép. Üdvözlöm azzal az őszinte örömmel, amelylyel annak idején a törvényhatóság fogadta a hírt, hogy bölcs, önfeláldozó férfiak munkája folytán az országot éveken át dúlt, az állami tevékenységet már-már megbénító pártküzdelmek megszűntek, s a mindnyájunk által óhajtott béke helyreállt; a hírt, mely Nagyméltóságodnak mai állására való kinevezését tudatta. E meghívásban nemcsak egy élet munkásságának kiérdemelt jutalmát és a helyreállt béke biztosítékát látta, de Nagyméltóságodnak általánosan ismert munkaszeretete, nagy tehetséges biztosítékai annak, hogy a gondjaira bízott nagy országos érdekek meg lesznek óva Magyarország ipari és kereskedelmi fejlődése Nagyméltóságodnak erős, czéltudatos vezetése mellett biztosítva jön. A törvényhatóság, melynek élén állam van szerencsém, fölismeri Nagyméltóságod gondozására bízott érdekek fontosságát és látja a Nagyméltóságod útjában lépten-nyomon tornyosuló akadályokat és a midőn kérjük, hogy fogadja szívesen tiszteletünk nyilvánítását, ugyanakkor biztosítjuk arról, hogy Nagyméltóságodat e fontos nagy törekvéseiben teljes erőnkkel, minden igyekezetünkkel támogatni fogjuk, Isten hozta Nagyméltóságodat !« Hegedüs miniszter e szép üdvözlő beszédre röviden válaszolt. Megköszöni a kiváló figyelmet a vármegyének és beismeri, hogy a gondozására bízott érdekek oly nagy fontosságának a folyton tornyosuló akadályok leküzdése egyszerre lehetetlen, de a tervek, melyeket a székely érdeken elérni akar egymásután, lassanként csak megvalósulnak. Kéri a törvényhatóság ez irányban való támogatását, lelkes éljenzés a követte miniszter szavait, mely után a küldöttség a miniszter kíséretéhez csatlakozva, a vonat elindult. A vonat 10 óra 30 perczkor a tűzoltó zenekar hangjai mellett robogott be a marosvásárhelyi pályaudvarra, hol óriási közönség várta. A kiszálló minisztert Geréb Béla polgármester üdvözölte a következő beszéddel: Nagyméltóságú miniszter úr ! Kegyelmes uram ! Marosvásárhely szabad királyi város összes polgársága pártosztatlan lelkesedéssel fogadta Nagyméltóságod azon kegyes elhatározását, hogy a székelyföldi viszonyok közvetlen közelből tanulmányozása czéljából magas látogatásával városunkat is szerencséltetni fogja. Városunk polgársága igaz hazafias lelkesedéssel siet üdvözölni a városba léptekor. Nem rideg udvariaskodásból, hanem szívünk meleg sugallatára hallgatva ragadjuk meg az alkalmat, hogy nagyrabecsülésünknek kifejezést adjunk. Kérjük Nagyméltóságodat, fogadja jó szívvel érzelmeink azon őszinte kifejezését, hogy : Isten hozta Nagyméltóságodat városunk falai közé! Meleg érzelemmel , tisztelettel üdvözöljük egyszersmind nagyérdemű családjának, Nagyméltóságoddal együtt ideérkezett tagjait is. (Éjenzés.) Igaz örömünkre szolgál, hogy Nagyméltóságod nejet érzi kegyelmes asszonyunk és megjelent, hogy Nagyméltóságod buzgó tevékenykedésének részese legyen. Tiszteletünk s hálánk a kegyelmes asszony iránt a legmagasabb fokon. Tiszteletteljes és jóleső megelégedésünkre szolgál, hogy részt vesz a kegyelmes Nagy méltóságod ezen útjában, mert e tényben tanú jelét látjuk annak, hogy a kegyelmes asszony mint szintén e hazarész szülötte, — ha szabad úgy mondanom — mintegy testvéri érdeklődést tanúsít itt lakó testvéreinek ügyei, bajai, boldogulása iránt. Biztosíték ez előttünk arra nézve, hogy az ő szívében is megdobban az a vér, amelynek a költő szavai szerint minden kis cseppje drága gyöngyöt ér. És ennek a vérnek lüktetésekép remélünk és látunk élénk érdeklődést e hazarész népe iránt, melynek boldogulása nem csupán lokális, de állami érdek is. Nagy és nemes gondolkodás a kegyelmes asszony részéről, hogy figyelmet kérjenek úgy az állami szükségletekre, mint speczialiter a Székelyföldre vonatkozó gondjaira tevékenyen irányítja. Épen azért üdvözöljük őt mély hódolattal. Mi, e város polgársága, nem hoztunk ide ez ünnepélyes alkalomra fényt, pompát, külső csillogást, hanem csupán belső érzéseket. Fogadjuk ezt Nagyméltóságodék szívesen s egyúttal fogadják azon kijelentésünket, hogy őszinte kívánságunk miszerint Nagyméltóságodék az ország, a haza javára — mint eddig — úgy ezentúl is, még sokáig működhessenek, munkálkodhassanak Nagyméltóságod és nagyrabecsült családja éljenek sokáig ! (Éljenzés.) Hegedűs Sándor miniszter a polgármester beszédére a következő választ adta. Tisztelt polgármester úr! Tisztelt uraim ! Fogadják szíves köszönetemet azon szívélyes fogadtatásért, melyben bizonyára a megérdemeltnél nagyobb fokú jóindulattal fogadnak. Biztat a remény, hogy ha eddigi munkálkodásunkkal kellőképen nem is szolgálhattunk reá az elismerésnek ily impozáns módon nyilvánuló kilégzéseire, de rajta fogunk lenni, hogy érdemeket szerezzünk majd reá. Egész hosszú kocsisor robogott be a nyárádtői vasúti állomásra a délelőtt fél 10 órakor érérczczel, míg a verők közül a Kriza és Koronzi már omladék volt. 1874-ben már csak 5 kohó dolgozott s termelt 3.155 mm. vaskenyeret. De 1884-ben már az utolsó kohó tüze is kialudt. Ma csak két buczaműhely és egy verő dolgozik. Az előbbi kettő a Székely testvéreké, az utóbbi Vernes István és Simon Miklós u. n. kapahumora. Mindezeknek az érdekes s nemzeti nagy létünk temetőjébe szintén lehanyatlani kezdő dolgoknak fölelevenitése az Edvi Illés Aladár budapesti áll. felsőipariskolai vasipari r. szaktanár érdeme, kit a kereskedelmi miniszter 1898. júniusában megbízott, hogy a Székelyföldnek vasiparát a helyszínon tanulmányozza s tegyen jelentést arról, megvannak-e a kellő föltételek arra, hogy a székely vasipar nagyobb arányokban fejleszthető legyen. E jelentés három főszakaszra oszlik, u. m. 1. Toroczkó, 11. Az erdővidék. 111. A szentkeresztbányai vasgyár vasipara. Az első főszakasz két első részének u. m. a) Toroczkó fekvése és vidékének geológiai alkotása, különös tekintettel a vasércztelepekre, b) Toroczkó vasiparának múltja és jelene czimüeknek tartalmát igyekeztem e sorokban előadni s közönségünkkel megismertetni, mig a harmadik részt, melynek czime: c) Toroczkó vasiparának jövője, az alábbiakban fogom vázolni, a többi telepekről szóló szakaszokat pedig a szerkesztőség engedelmével más alkalomra tartom fönn. Illés Aladár hangsúlyozza, hogy Toroczkó régi vasiparát újra feltámasztani czéltalan kisérlet volna, de mivel még él a nemzedék, mely ez ipart művelte s az Ordas mögötti hegységben van elegendő vaskő, más nyomokon indulva. Toroczkón életerős vasipar alapját vethetnék meg Ennek az akcziónak sürgős megkezdése nemcsak nemzetgazdasági, de nemzeti szempontból is elsőrendű kötelesség. E kötelesség teljesítésére az első lépés az volna, hogy a Völgyi patakot szabályozva s vizét jó buntatókkal felfogva, Toroczkótól Borévig lehetővé tennék még a 30 évvel ezelőtt működötteknél is több hámor felállítását, ha nem is egyszerre Sőt ellenkezőleg, csak 3 hámort kellene egyelőre, de azokat aztán hathatós állami segítséggel felállítani. Gondoskodni kellene arról, hogy a hámorosok egymással ne versengjenek, hanem szövetségbe lépve megosztanák egymásközt a munkát, úgy, hogy mivel a legtöbb szeráru, pl az ásó és kapa is, három melegítéssel készre kovácsolható, a felső hámor csak az első munkák, a közbülső a másodikat s az első a harmadikat, meg a köszörülést végezné. Mivel Toroczkó vidékén még ma is sok vastalálható, nagyobb vasgyár felállítása sem volna a későbbi időben czéltalan kísérlet, sőt már vállalkozó is kínálkozik, és pedig nem más, mint egy, a hírhedt Albina segítségére támaszkodó oláh társulat, hogy az ércztelepek bunyászásának jogát kezeibe kaparitsa. He ez sikerül, Toroczkón anyagilag segítettek ugyan, de — mind Elvi Illés helyesen megjegyzi, — attól lehet tartani, hogy a magyarság rovására. Mivel azonban inas, magyar vállalkozó, Neumann József, a tordai czelluloze gyár tulajdonosa is hajlandó volna a kérdéssel foglalkozni, Illés a vasércztelepeknek a dologhoz jól értő bányamérnökkel leendő idegvizsgáltatását javasolja s hozzáteszi, hogy ha az ércztelepek értékesítésére érdemes vasolvasztót felállítani, alapittasson a kormány részvénytársaságot, vagy gyűjtse Konzorcziumba az 1866 évi kohókat és vevőket birt családokat. Mivel azonban Toroczkónak annyi vízereje nincs, hogy a nagy olvasztó fúvógépeit hajthatná, de kőszene és barnaszene sincs, amivel a kazánokat süthetné. Torda és Nagy-Enyed két legközelebbi vasútállomása oly távol van, hogy a zsilvölgyi szén odaszállítása sok költséggel járna: a nagy olvasztó helyéül Bor évet ajánlja. Akit sikerült e vázlatos ismertetéssel az ügy iránt érdeklődésre bírni, annak ajánlom a m. kir. Technológiai Iparmúzeum közleményei folyó évi XII. évfolyamának most megjelent I. számában Edvi Illés Aladárnak idézett jelentését. Fejő: MAGYAR POLGÁR 1900. julius 2.