Magyar Polgár, 1900. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1900-10-01 / 224. szám

r­ gyalások a monarchia két államainak kormá­nyai között, hír szerint, még az ősz folyamán meg fognak indulni. Legalább egy kérdésben előreláthatólag mihamar létrejö a kormányok közt a megeegyezés: abban a fontos közigazga­tási kérdésben, hogy jövőre ne tartsák fönn ed­digi alakjában az olasz bor­behozatalnak ked­vezményes elvámolásban való reszeltetését. Az olasz bor kedvezménye ellen, mely a hazai bortermelésnek mérhetlen kárára volt, mint tudva van, az országnak majdnem valamennyi törvény­­hatósága peticzióval élt s Ausztriában is sűrű reklamácziók tárgya az a káros verseny, mely­­lyel a vámterületre beözönlő olasz bor különö­sen a dél-ausztriai tartományok termelését sújtja. Nem nehéz ily körülmények közt megjósolni, hogy az új olasz kereskdelmi szerződésből ok­vetlenül ki fog maradni az olasz borbehozatal­nak az eddigi vámkedvezményezésben való ré­szel­tetése. A tűzrendészeti törvényjavaslat. Az országos tűzrendészeti vizsgálóbizottság Óváry Ferencz orsz képviselő elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a tűzrendészeti törvény érdekében a tapasztaltak alapján emlékiratot terjeszt a belügyminiszter elé s egyúttal, hogy megkönnyítse a kormány munkáját, elkészíti a tűzrendészeti törvényjavaslatot. A sokat és rég­óta vajúdó ügy a bizottság buzgalmából így végre is dűlőre kerül. Chorin Ferencz beszéde. Szatmár, szept. 28. Szatmár város orsz. képviselője, Chorin Fe­rencz tiszteletére a választók m­a fényes ban­kettet rendeztek. A lakoma folyamán Chorin nagyhatású pohárköszöntőt mondott, a­mely így hangzik: A szabadelvű párt mai helyzetéről akarok né­hány szót szólani, váljon jelen összetételében képes-e azon feladatot teljesíteni mely reá tör­téneti hivatásként várakozik : fentartani a magyar állam önállóságát és függetlenségét, úgy, mint azt a 48-iki és­­57-iki törvények biztosítják, más­részről szabadelvű intézmények alapján kiépíteni az egységes magyar nemzeti államot azon szel­lem­ben, melyben meg lettek alkotva a 48-iki törvények, a politikai jogok fejlesztése és a teljes jogegyenlőség alapja. Meggyőződése­m szerint a szabadelvű párt a fuzia után és a Széll-kormány vezetése alatt ezen kettős felada­ta teljesen rá­termett és semmi jelenség nem merü­l fel, a­mely okul szolgálhatna azon feltevésre, hogy a párt mai összeállílásában akár k­özjogi, akár be­­lgyi kérdésekben az ország ügyeinek előmozdításában a jövőben kevésbbé lesz alkalmas, mint arra a múltban bármikor volt. Kettős feladatról beszéltem, mely a szabad­elvű pártra várakozik, közjogunk épségben tartása és a belreformok fejlesztése terén. A­mi az első feladatot illeti, talán még rosszakarat sem von­hatja kétségbe, hogy Szeli miniszterelnöksége alatt az alkotmányjogi kérdések kezelése még a legszigorúbb követelményeknek is megfelel, hogy a múlt kormány által e téren elkövetett hibák orvosolva lettek és el lettek hárítva azon veszé­lyek, melyek a közelmúltban alkotmányunk ép­ségét fenyegették volt. (ügy van !) Áttérve a szabadelvű párt azon másik felada­tára, mely abból áll, hogy állami intézményeink szabadelvű irányban fejlesztessenek, sem a tör­vényhozás, sem a kormányzat terén nem merült föl semmi jelenség, miből következtetni lehetne, hogy ma kevésbé vagyunk szabadelvűek, mint a fúzió előtt, úgy, hogy a párt kebelében létezné­nek törekvések, melyeknek czélja volna ellent­­állást kifejteni a törvényhozás vagy a kormány szabadelvű törekvésével szemben Midőn állami intézményeink szabadelvű irány­ban való fejlesztéséről beszélünk, nem lesz fö­­lösleges tisztába jönni azzal, mit értünk tulajdon­képpen szabadelvűség alatt. Nem akarok semmi­féle fejtegetésekbe bocsátkozni, mert tudom, hogy e téren eltérők a nézetek, de abban megálla­podhatunk, hogy a politikai jogok kiterjesztése, a meglevő jogoknak intézményekkel való bizto­sítása kell, hogy benfoglaltassék minden szabad­elvű párt programmjában, ha feladatát, hivatását lelkiismeretesen és komolyan veszi A szabadelvű politika tehát kizár minden visszalépést ez irány­ban és megköveteli, hogy az alkotmányos jogok korlátai időről-időre kitágíttassanak és hogy a polgároknak biztosított politikai jogok háborí­­­tatlan gyakorlása a végrehajtó hatalommal szem­ben intézményes biztosításban részesüljön, ehhez hozzáadjuk a végrehajtó hatalomnak pártatlan kezelését a kormányzat részéről a törvények alapján és lojális végrehajtását, akkor körülbe­lül kimerítettük, a­mit a szabadelvű politikától jogosan követelni lehet. Ha e szempontból l­­árjuk, hogy mit tett a szabadelvű párt és kormány a fúzió óta, bátran állíthatjuk, hogy a kormány kezdeményezésére alkotott törvények teljesen megtelnek a szabad­­elvűség minden követ­emé­sének és hogy a köz­­kormányzat mindig oly irányban gyakoroltató, a­mely a polgárok egyéb és politikai jogai védel­mét, de soha azok erőszakos elnyomását nem tűzi ki czélul. A választási törvény szabadelvű irány­ban lett módosítva, homályos és hézagos intéz­kedései, a­melyek a jogfosztásnak képeztek alap­ját, ki lettek küszöbölve. A választási jognak az adó megfizetéséhez kötött feltétele el lett ejtve, miáltal a választók száma több százezerrel szaporo­dott, végül a választási jog szabad gyakorlása az intézmények sorozatával lett biztosítva és a választások tisztasága a legfőbb szólőszék alá helyez­ve­ Midőn ily tényekkel állunk szemben, m­égis sajátságosnak tartom, hogy a szabadelvűség ve­­szélyeztetését azok részéről halljuk hangoztatni, a­kik a közelmúltban részint közvetlen tényezői, részint buzgó támogatói voltak azon támadá­soknak, a­melyek a fúzió létesülése előtt tön állott kormány részéről a szabadelvűig leg­elemibb fogalma ellen intéztettek Hol voltak azon férfiak akkor, midőn a 48 diki törvények­ben lefektetett sajtószabadság megszorítása lett megkísérelve, a­mely kísérlet részint az igazság­ügyi bizottság, részint a képviselőház magatar­tásán részben hajótörést szenvedett. Miért n°m féltették a szabadelvűséget akkor, midőn az állam rendőri hatalma túllépte hatás­körét, mélyen belenyúlt a polgárok politikai, sőt egyéb jogaiba, sőt még a képviselők mentelmi jo­gának megsértésétől sem tartózkodott. Mint a sza­badelvüség régi, de igénytelen közkatonája a múlt­ban ellentállottam ezen kiséb­eteknek és bizonyára nem foglalnék helyet a kormány támogatói kö­zött, ha azon ügyet veszélyeztetve látnám, me­lyet egész életemen át szolgáltam. Ne teltsék tehát, kérem, uraim, a szabadelvüség ügyét és jövőjét a mai kormánytól, m­dy míg a jog és igazság elveit követi, soha az igazi szabadelvü­­ség mód összeütközésbe nem jöhet, mert a jog és az igazság két oly iker testvér, melyek egymástól el nem választhatók Szólni akarok még egynéhány szót az ország közgazdasági helyzetéről. Súlyos közgazdasági válság nehezedik az országra, mely a termelés minden ágát és tényezőit gyökében támadja meg. A főváros és a vidék egyaránt szenvednek alatta Ezzel szemben a kormányra nehezedik az a feladat, kijelölni az utakat és eszközöket, melyek a nemzetet a válságból kivezethetik Régi meggyőződésem, hogy mi nagyon széles keretre fektettük állami háztartásunkat, míg gazdasági termelésünk nagyon is keskeny alapon mozog. E kettő között meg kell teremteni az összhangot. Miután pedig az állami önállóságból folyó terhek nem apaszthatók a nemzeti produkc­ió erőinek új forrását kell feltárnunk. E czél elérésére egye­düli eszközül a magyar ipar fejlesztése kínálko­zik. Érzi ezt a kormány , midőn e téren kez­­deményezőleg és buzdítólag lépett fel. Sajnos, hogy az eddig elért eredmény csekély és a már létező ipar hanyatlása által nagyon is ellen­­súlyoztatik A vámközösség lejártáig fenmaradó időt föl kell arra használnunk, hogy határozott közgazda­­sági programmat fölállítva, gondosan vizsgáljuk, váljon annak czéljai az Ausztriával való várókö­­zösségben megvalósíthatók-e vagy nem és ha arról győződünk meg, hogy a gazdasági közösség meg­akadályozza a nemzet jóllétének fejlődését és oko­zója annak az évekig tartó sorvadásnak, mely a nemzeti termelés minden ágazatában sajnosan ész­lelhető, akkor habozás nélkül át kell térnünk az önálló vámterület létesítésére, minden tekintet nélkül azon nehézségekre, melyek a megvalósítás­nak útjában állanak. A beszédet többször zajos helyeslés és éljen­zés szakította félbe, annak befejeztével pedig per­­c­ekig tartó tetszésnyilatkozatok hangzottak fel. Ezután Kelemen ügyvéd szólott, kinek Chorin iránt kifejezett bizalma után Hermann Mihály polgármester Chorinnak Szatmár városa érdekében kifejtett buzgóságát és érdemeit emelte ki. MAGYAR POLGÁR 1900 október 1 A járadék-birtokrendszer. — Dr. Fellner Frigyes könyvéről — Kolozsvár, okt. 1. Hogy a magyar közszellem­ kezd a helyes mederbe terelődni, hogy az érdeklődést már nem csupán a közjogi, hanem még nagyobb mérték­ben a közgazdasági kérdések kezdik lefoglalni, annak újabb tanúbizonysága az az érdeklődés, melylyel a napisajtó is a Fellner Frigyesnek a jaradik birtokokról szóló most megjelent dolgo­zatát kiséri. Kettősen aktuális ennek a dolgozatnak té­mája most. Október 8-án Kassán a gazdák kon­gresszust tartanak, melyen a középbirtokos osz­­tály bajait meg fogják hányni-vetni s a képvi­selőház őszi ülésszakának egyik legfontosabb és legérdekesebb napirendje lesz a telepítési akc­ió , ezzel kapcsolatosan a járadék birtokok ügye. És úgy lehet, a Fellner rendkívül becses tanul­mánya útjelző lesz a kassai gazdáknak s a tör­vényhozásnak is. Fellner munkája három részből áll. Az első részben a járadékbérsok és az ennek­­ ele­jét képező járadékelvet ismertek­ olyan világosan, a­mi lehetővé teszi a dolognak a könnyű megér­tését, a­mi pedig a járadékelv tudományos meg­alapítójának, Robbertusnak munkáiban nincs olyan érthetően meghatározva. Ez mindenki ál­tal rögtön megérthetővé teszi a járadékelv gya­­korlati formájának, a járadékbirtoknak mivoltát is A járadékbirtokok — úgymond — olyan mezőgazdasági fekvőségek, melyeknek megszer­zése nem a fekvőség tőkeértékének fizetése, vagy tőkeadósság kötése fejében megy végbe, hanem meghatározott évi (pénz , vagy pénzben kifeje­­zett gabona) járadék szolgáltatása ellenében tör­ténik. A járadékbirtok által elérhető az egész tele­pítési akc­ió czélja: egyrészt a közép- és nagy­­b­­okos osztályon segít az által, hogy megköny­­nyíti birtoka, vagy birtoka egy részének eada­­sat, megfelelő üzemléke beszerzése, hiányzó munkaerő telepitése, okszerűbb gazdálkodó- ke­resztülvitele, vagy adósságok fizetése czéljából ; másrészt pedig a mi földekes »kis emberünket«, a kinek földvásárláshoz tőkéje nincs, földhöz juttathatja azáltal, hogy a válaro­t­tőldért nem tökét, hanem csak járadékot kell fizetnie, s a fizetés elmulasztása esetén nem az egész töke, hanem csak az évi járadék válik esedékessé Hogy a járadék birtokrendszert hogyan al­kalmazták külföldön s különösen Poroszország­ban és ezenkívül Angliában és Ausztriában, azt Fellner könyvének második részében mondja el. Nemcsak ismerteli a porosz járadékbirtok, jára­dékbank és - törzsörökösödési törvényeket, de az egész idevágó irodalmit, a törvények, tör­vényhozási tárgyalását, kongresszusok tanácsko­zását át­tanulmányozta, hogy világosan elénk ál­líthassa a j­áradékbirtokok szervezetét és hogy ennek a résznek utolsó fejezetében, ennek az óriási értékes vagyonnak teljes birtokában, ritka közgazdasági tudásról és értékről tanúskodván, előnyeire és eredm­­nyeire rámutathasson a já­radék­birtokrendszer alkalmazásának. És még értékesebb és még nagyobb tudást és ítélőké­pességet igénylő munka az, melyben rámutat a porosz rendszer hibáira és gyakorlati tanácsokat ad annak javítására. És mikor tisztában vagyunk a járadékbirtok elvével és elméletével, mikor annak külső idén való alkalmazását leírta, akkor a harmadik részben áttér tulajdonképeni czéljára, annak ki­fejtésére, hogy hogyan lehetne és miként kellene — mert, nézete szerint, kellene és lehetne is — a járadékbirtokrendszert hazánkban is behozni a földhitel és a földbirtokpolitika érdekében.

Next