Magyar Polgár, 1901. január-március (24. évfolyam, 1-74. szám)

1901-01-02 / 1. szám

1901 XXIV. évfolyam. 1. szám. Kolozsvár, szerda, január 2.s.rer Előfizetési árak: Szerkesztőség : belkirály utcza 6. sz. «Kési évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., “«*■••** •• *i«ae»*ujcioDo.: A ,*p szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. *fy hónapra 2 kor. 40 fillér. Egyes Mimár* 10 fillér. AJTAI K. ALBERT. Kiadóhivatal: belközép-utcza 4 * Baijelamk emniai up, u bitul él mitii Ml UittiMnt khristitil □ amként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. Az újévi üdvözletek. Budapest, jan. 1. Az országgyűlési szabadelvű párt számos tagja gyűlt össze ma délelőtt, hogy a régi szép szokás szerint az újév alkalmából testületileg üdvözöljék a párt elnökét, aztán a miniszterelnököt, mint pártvezért és végül a képviselőház elnökét. Délelőtt 10 órakor a pártkor helyiségében már együtt volt az egész népes társaság, melynek élén Korniss Ferencz lelkes üdvözlő beszédet intézett a szabadelvű párt ősz elnökéhez, dr. Podmaniczky Frigyeshez, aki meleghangú beszédben mondott köszönetet az üdvözlésért. A miniszterelnöknél Ezután a párt tagjai kocsikra ültek és áthajtattak a budavári miniszterelnöki palotába, hogy üdvözöljék a hatalmas pártvezért, Széll Kálmán miniszterelnököt, ki a kormány többi tagjainak jelenlétében fogadta a gratulációt. Fálk Miksa a következő beszédet intézte a miniszterelnökhöz : Nagyméltóságú Miniszterelnök úr! Mélyen tisztelt barátunk és vezérünk ! A szabadelvű párt, melynek ön keletkezése óta, tehát egy negyedszázadon át nagyon szerény ugyan, de tántoríthatlanul hű tagja vagyok, engem tisztelt meg azzal a megbízással, hogy a mai évforduló alkalmával a párt nevében üdvözöljelek Jól tudom és mindenki tudja, hogy ezen párt sokkal kiválóbb és ily kitüntetésre nálamnál sokkal érdemesebb tagokkal rendelkezik ; ha én ennek daczára ama diszes missziót elfogadtam, ezt nem szerénytelenségből tettem, hanem mivel a párt intenczióját úgy értettem, hogy bennem mint egy elő bizonyítékát akarja odaállítani annak, hogy a régi gárda sem meg nem halt, sem magát meg nem adta, amit különben soha senki sem kivont tőle. A hogy azon állapotok, melyeket ellenfeleink csak ideigleneseknek, múlékonyaknak, rövid tartamuaknak szeretnének feltüntetni, teljesen megszilárdultak, sőt a sokáig különvált, de ugyanazon közjogi alapon álló két párt már annyira összeforrt, hogy, miként X. Károly, midőn meg mint artoisi gróf 1814 ben Párisba bevonult, azt mondota il n’ya rien dechangé en France, il n’ya qu'un transais de plus*, ma két évi tapasztalás után mi is bátran hirdethetjük: a szabadelvű pártban csak a tagok száma változott és ez az egész párt, számban megszaporodva, de meg nem fogyott lelkesedéssel egységesen csoportosul körülötted, az új vezér körül, akinek erős kezében olyan biztosan látja nyugodni régi zászlaját. Uj vezér? nem ! Te mint vezér nem vagy uj, uj csak azon hely, melyet két év óta a pártban elfoglalsz. Nem nagyon sokan vagyunk már, de vagyunk még néhányan, kik politikai pályafutásodat, annak első phasisától kezdve, közvetlen megfigyelésből ismerik, kik harmincz év előtt örömtől repdeső szívvel nézték nagy tehetségednek első szárnypróbálgatását, kiknek szeme azután félig reménynyel, félig aggodalommal csügött rajtad, midőn kevés évvel utána — az országot fenyegető válság egy táborba egyesítvén az akkori Deák pártot és balközépet — a feladatnak leg- s nehezebb részét, az ország pénzügyeinek rendezését, a Te fiatal vállaidra rakták. Nos, a nehézségekből neked jutott az oroszlánrész, de azután az érdemekből is és ha már évek óta ez ország pénzügyeinek rendezettségével dicsekedhetik, ez örvendetes állapot megalapítója Te voltál. De kevéssel utána ennél még nagyobb diadalt arattál. Midőn a kormányba beléptél csak külső nehézségekkel állottál szemben, melyeket nagy tehetséged, erős akaratod, szívós kitartásod szerencsésen legyőzött, de néhány évvel később sokkal nehezebb küzdelmet kellet vívnod, le kelled küzdened saját, teljesen jogosult ambícziódat, ellen kellett állanod azon erős csábításnak, melyet a hatalom birtoka mindenkire, de főleg tetterejük érzetével eltelt fiatal politikusokra gyakorol. És te ellenállónál, a mire mások egy egész emberéleten át törekszenek és a mihez, ha egyszer elérték görcsösen ragaszkodnak. Te önkényt mondtál le erről abban a pillanatban, midőn a körülmények kényszere elkerülhetlen politikai szükségessé tett oly intézkedéseket melyeket te saját egyéni meggyőződéseddel nem tudtál összeegyeztetni. A mit mint miniszter tettél, az nagy államférfim tehetséged, a mit nem akartál tenni, az erős férfias jellemednek volt tanúbizonysága Amazért a nemzet meleg hálája, imezért a jellemes emberek küzbecsülése kísért vissza azon kevésbbé fényes de nem kevésbbé kiválót helyre, melyet pártunkban mindenkor elfoglaltál. Bocsánatot kérek ezen, tán fölöslegesnek látszó, mert csakis köztudomású dolgokat felkaroló hátrapillantásért, de éppen a mai napon, midőn mögöttünk egy év lezáródik, előttünk pedig csak egy átdatlanul sűrű tátvol függ, mely a következendő eseményeket eltakarja, az, emberi elme önkénytelenül is a múlt felé fordul, hogy ennek alapján a jövőre nézve legalább megközelítő valószínűségi számítást tehessen. A Te múltad pedig nemcsak azon reményre jogosít, hanem előttünk egyenesen kétségtelenné teszi, hogy közügyeink vezetése nálad ezentúl is jó kezekben lesz; meg vagyunk győződve, hogy államférfim múltadnak teljesen meg fog felelni államférfim jövőd is. Ennek pedig kétszeresen örvendünk ; először drága hazánk, de azután pártunk érdekében is, mert a Te sikereid a mieink is lesznek, mert Te — ez nemcsak az én meggyőződésem, hanem mindnyájunké — minden körülmények közt a mienk maradsz, azon szabadelvű párté maradsz, melyhez oly régen tartozol és melynek programmját éppen az utolsó hetek folyamán ismételten oly megható igazsággal, oly elragadó ékesszólással kifejletted. Különösen hangsúlyoztad mindannyiszor — és ezzel mindnyájunk lelkéből beszéltél — azon két sarkalatos elvet, melyen a párt egész politikája nyugszik : az 1867 iki közjogi kiegyezés érinthetetlenségét és az ország összes intézményeinek szabadelvű irányban való fejlesztését Mind a két irányban a Te politikád, a mienk is. Az 1867-iki kiegyezés már régóta megszűnt nálunk elvi vita tárgyát képezni; választásról választásra növekedett az ezen kiegyezés alapján álló képviselőházi többség. Ha pedig legújabban innen-onnan újból felhangzott a kiegyezés módosítására irányuló kívánság, e kívánságot már nem Magyarország közvéleményével vagy érdekével, hanem csakis a lajthántali állapotokkal indokolták. Ez utóbbiak, igaz, elég szomorúak, de legrosszabb esetben is csak bizonyos időre a kiegyezés némely formai intézkedéseinek gyakorlati keresztülvitelét képesek volnának meggátolni; ez azonban mindenesetre csak átmeneti állapotot teremtene, mely a kiegyezés lényegét nem érinti és így az is, miként viselkedjünk ily eshetőségel szemben, nem elvi, hanem csak opportunitási kérdés, melynek megoldási módozatairól nem ma, hanem majd csak akkor kell, sőt csakis akkor lehet szólni, midőn a leküzdendő nehézségk konkrét alakban fognak előttünk ülni. Nem kevésbbé teljes az egyetértés közted és köztünk programmunk második sarkpontjára, összes politikánk liberális irányára nézve. Ez alatt miként, mi, úgy Te is minden, törvényes alapon nyugvó jognak vagy érdeknek tiszteletben tartását érted, ott pedig, ahol egyes jog- vagy érdekkörök összeütköznek, a mindegyikkel való egyforma elbánást és éppen ezáltal az ellentétek lehetőleg méltányos kiegyenlítését. És Te ezeket a nézeteket nemcsak szóval hirdeted, hanem azoknak, ahol csak alkalom van rá, a gyakorlatban is érvényt szerezni törekszel. Ezt legújabb időben is fényesen bizonyítottad, midőn a Te közvetítésed mellett személyes érintkezésre léptek oly férfiak, kik az egymás ellen meglehetősen elkeseredett harczot viselő közgazdasági pártokra irányadó befolyással bírnak. Finom tapinttatod ki érezte, hogy az illetők, kik, bármelyik táborban álljanak is, higgadt, értelmes férfiak és jó magyar hazafiak, személyes eszmecsere útján minden esetre könnyebben fognak módot találni ara, hogy a küzdelemnek véget vessenek vagy — ha ez egyelőre még nem volna lehetséges — gondoskodni fognak arról, hogy a jogosult érdekek védelmére folytatott küzdelem soha át ne lépjen azon határt, melyen túl az ország érdekei veszélyeztetnének. Hazafias érdemeidnek egyik legértékesebbjét fogja képezni, ha bölcs tapintatodnak ez alkalommal is sikerül közgazdaságunk tényezői közt helyreállítani a békés egyetértést és azon üdvös közreműködést és kölcsönös támogatást, melynek Magyarország 33 év óta anyagi jólétének oly örvendetes gyarapodását köszönheti és mely kétszeresen szükséges ma, midőn reméljük csak mulandóan — közgazdasági életünk valamennyi, tényezője: a mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar, oly kevéssé örvendetes helyzetben van. Ugyanazt a szabadelvű politikát, melyet az érdekcsoportokkal szemben követsz, a felekezeti kérdésekben is érvényesíted. A mennyire csak lehet be nem avatkozni a felekezetek belügyeibe de viszont meg nem engedni, hogy ők hatáskörük túllépésével az állam ügyeibe avatkozzanak mindegyik számára biztosítani a szabadságnak azon mértékét, melyet a törvény megenged, de aztán valamennyinek egyenlő mértékkel mérni, egyiknek vagy másiknak favorizálása nélkül, ilyennek látjuk mi a Te politikádat ezen kérdésekben. Tanultál a történetből és azért soha egy perczig nem feledkeztél meg Mirebeau bölcs intéséről: »ha a polgári hatalom valamely vallásfelekezetnek különösen kedvez, az ily részrehajlás szükségszerű következménye mindig és mindenütt a türelmetlenség, így minden téren teljes összhangot találunk az általad követett politika és a szabadelvű párt programmja közt. Fogadd ezért a párt nevében a legmelegebb hálás elismerés kifejezését és azon ünnepélyes biztosítást, hogy valamint Terez szilárd meggyőződésünk — soha és semmiben nem fogsz letérni eddig követett utadról, úgy a szabadelvűpártot is mindig oldalad mellett fogod találni, mely lelkesedéssel fogja követni a Te zászlódat, minthogy az egyszersmind az övé is. És most: ave, morituri te salutant! Néhány hónap múlva mandátumunk lejár és egyikünk sem biztos az iránt, várjon ismét, tagja lesz-e az új Lapunk mai száma 10 oldal.