Magyar Polgár, 1903. október-december (26. évfolyam, 221-292. szám)
1903-10-01 / 221. szám
A MAGYAR POLGÁR 1903. október 1. rakodásnak minősíti Körber múltkori beszédét. Tegnap visszautasították a miniszterelnök nyilatkozatait, ami elég intő jel arra, hogy az ellenünk intézett támadásokat mindig vissza fogjuk utasítani. Kubinyi Géza : T. képviselőház, Megvallom egész őszinteséggel, hogy nem vagyok egy véleményen az előttem szólott igen. képviselőtársammal. Én azt hiszem, hogy a tegnapi napon a magyar nemzet közérzülete Körber miniszterelnök támadásával szemben itt a parlamentben megnyilatkozott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hock János: Én is ezt mondtam! Kubinyi Géza: Itt tehát a parlamentben mindaddig, míg felelős magyar kormány nem létezik, ennek a tárgynak diskurrálása nézetem szerint felesleges; felesleges pedig azért, mert nem az a fő, hogy a magyar parlament miképen fogja fel Körber nyilatkozatát és Körber eljárását. Én azt tartom, hogy az alkotmányos király bizalmasa, a magyar kormány kell, hogy Körber nyilatkozatát illő mértékre leszállítsa. Thaly Kálmán : Most nincs kormány ! Kubinyi Géza: Várjuk meg tehát, míg a kormány megalakul, mert én a magam részéről legalább kijelentem és talán nem csalatkozom, ha azt hiszem, hogy a szabadelvűpárt véleményének is adok kifejezést, — bár nem vagyok rá meghatalmazva — hogy olyan kormányt, amely e tekintetben nem képes kellő mértékre leszállítani Körber nyilatkozatait, mi nem fogunk támogatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, ahonnan a szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző : Polonyi Géza ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, különben az ülést fel kell függesztenem. Polonyi Géza : Hozzájárul Kubinyi kijelentéséhez. Madarász József: Kéri a Házat, hogy üléseit jelentse ki állandó üléseknek, esetleg szombaton tartson ülést. Barta Ödön rosszalja, hogy egy miniszter sincs jelen. De, ha a többség álláspontja az, hogy nem is kell jelen lennie, akkor tegnapról mára abszolúte semmi sem történt,annál is inkább, mert ő Felsége még a lemondást nem fogadta el ; a Háznak már ma van egy határozata s a Háznak bizonytalan időre való elnapolása kijátszaná ezt a határozatot. Holló Lajos szerint nem szabad elnapolni a Házat, mert a válság esetleg hosszú tartama ismét lehetetlenné tenné a tanácskozást. Szombatra rendes ülést megtartását kéri. Kaas Ivor báró: Kormány nélkül is lehet tartani országgyűlést, így tartottak a 60-as években is. Holló indítványához csatlakozik. Visontai Soma kéri az elnököt, engedje meg, hogy még többen szólaljanak fel. Elnök nem teljesíti Visontai kérését s felteszi a kérdést. A Ház a miniszterelnök indítványát fogadja el. A vonat berobogásakor felhangzott az orosz himnusz. Királyunk, ki orosz ezredének egyenruháját viselte, rendkívül szívesen üdvözölte a czárt. A két uralkodó barátságosan kezet szorított és kétszer megcsókolta egymást. Az uralkodók elléptek ezután a díszszázad előtt, mire a herczegek bemutatása következett, kikkel a czár kezet fogott. A kíséretek kölcsönös bemutatása után, miközben Miklós czár Arenthal nagykövettel, királyunk pedig Lamsdorff gróffal fogott kezet, az uralkodók a tüzérség üdvlövései között a schönbrunni kastélyba hajtattak. Az egész után csapatok állottak sorfalat. Az utczákat és a több helyütt fölállított ásványokat ellepő néptömeg az uralkodókat viharosan üdvözölte. Több helyen pompásan feldiszített diadalkapu volt. A midőn az uralkodók a schönbrunni kastélyba érkeztek, a tüzérség újra üdvlövéseket adott. A schönbrunni kastélyban a czárt a királyi herczegnők, Goluchowszki gróf, Körber miniszterelnök és a többi osztrák miniszterek, Seek vezérkari főnök és a csapatfőfelügyelők fogadták. Ezután az uralkodók rövid időre visszavonultak lakosztályaikba. Féltizenkettőkor a schönbrunni kastély nagy erkélytermében villásreggeli volt, amelyen részt vettek az uralkodókon kívül a herczegek és herczegnők, Goluchowszki gróf, Lamsdorff gróf, Ahrenthal báró, Lichtenstein Ferencz herczeg, volt pétervári nagykövet, Kapniszt gróf a nejével, a legfőbb méltóságok viselői, a diszszolgálatra beosztott urak és az orosz czár kísérete. Miklós czár Mária Jozefa kir. herczegnőt, királyunk Mária Anuncziata kir. herczegnőt vezette asztalhoz. A czár ő felsége jobboldalán ült. Asztalbontás után rövid cercle volt. Az uralkodók negyedháromkor utaznak Mürzstegre szarvas vadászatra. Az orosz czár Bécsben. Az orosz czár Bécsbe érkezését tudató tegnapi távirati közlésünk kiegészítéséül az alábbi részletes tudósítást adjuk : Bécs, szept. 30. Miklós orosz czár ma 10 óra 30 perckor nagy kíséretével, Lamsdorf gróf külügyminiszterrel a pompásan feldiszített nyugati pályaudvarra érkezett, ahol a király, a királyi herczegek, az orosz nagykövetség és a magyar-osztrák pétervári nagykövet, Ahrenthal báró, a térparancsnok, a bécsi és budapesti orosz konzulok fogadták. Kapniszt gróf orosz nagykövet St.Pöltenig, a czár mellé beosztott díszszolgálatot tevő urak, Sxküll gróf hadtestparancsnok, Dietrichstein szárnysegéd és amaz ezredek parancsnokai, amelyeknek a czár birtokosuk, közöttük Hohenlohe herczeg pétervári katonai attassé, Rekavinkelig mentek a czár elé. A pályaudvaron zászlós és zenés díszszázad állott föl, élén Ottó királyi herczeg hadtestparancsnok-helyettessel. Azok a herczegek, kiknek orosz ezredük van, ezeknek egyenruháját viselték orosz rendjeleikkel. Dr Apáthy István beköszöntője. — A fejlődésnek nevezett átalakulásról.“ — Kolozsvár, okt. 1. Tudományegyetemünk vasárnapi megnyitó ünnepén — mint megírtuk — a tudós dr. Apáthy István nagyjelentőségű felolvasással foglalta el a Rector Magnificus díszes székét. Szellemi életünk mai fejlettségében távol állunk még attól, hogy az eszmék és irányító gondolatok közlésének az a módja, melyet a felolvasások közvetlen útja kínál, egy vizsgálódó tudós megállapított nézeteinek és igazságainak messze kiható propagálója lehessen. Mig egy Delitzsch felolvasásai az egész nemzet közéletében éreztetik hatásukat, nálunk a felolvasók szavának szűk határt szabnak a terem falai s a dolog lényegéről egy felületes hir ha kiszáll a nagyközönség közé. Pedig a mi kathedráinkon, felolvasó emelvényeinken, is kigyúl olykor a tudomány hirdetésének az a szövetneke, mely arra való lenne, hogy az igazságot keresőknek vezérlő fáklyául szolgáljon. Apáthy rektor ünnepi beköszöntője kiváltkép ezek sorába tartozik. Ez az Európaszerte ismert nevű tudós, a nagy természetbúvár lelkiismeretességével és pozitív tudásával fegyverkezett elme, a természet egyetemes törvényeinek vizsgálatába mélyedve, feltárja világnézetét, az örök változás nagy problémáját Ellentétben a természettudósok megszokott materializmusával, mely az életben pusztán a phyzikai és chémiai folyamatokat látja, és a természeti törvények vizsgálatából vonja le a materialista elméletek tarthatlanságát. Minő hatalmas szárnyalást vesz a tudós professzor fejtegetése, mikor az egyéni és fajfejlődés törvényeinek levont következtetéseit, a nemzeti élet fejlesztésére és irányítására vonatkoztatja, így jelöli ki előttünk azt a magasztos czélt, hogy „minden a hazáért és a hazával ezer évtől összeforrott magyar nemzetért“. Apáthy rektor megnyitójában csakugyan egy olyan ideálja szólal meg a tudományos kutatónak, aki „nemcsak mesterségére, de világnézetére is tudós“. A nagyjelentőségű beköszöntő mélyen járó eszmemenetének és igazságainak megismertetésére úgy vélünk legjobb szolgálatot tehetni, ha kivonatolás helyett, annak egyes részleteit az alábbiakban közöljük . ..A lelépő rector föladata volt, a rankra visszatekinteni; én a jövőbe néző szemmel kívánom a rectori díszes széket elfoglalni. Egyetemünk jövőjén akarok munkálkodni akkor is, midőn majd a jelennek netalán fölmerülő nehézségeivel küzdök, és akkor is, midőn a múltból kísértetként visszajáró ellenségeket törekszem a múlt ködébe visszaűzni, avagy, ha lehet, örökre megsemmisíteni. Legfőbb gondom leene, egyetemünk további fejlődésének meglévő föltételeit biztosítani, a fejlődés számára új biztosítékokat teremteni és a fejlődésnek, amilyennek én óhajtanám, irányokat mutatni, sőt a fejlődést a legjobbnak vélt irányba terelni. De lehet-e a fejlődés irányait kijelölni ? Tőlünk függő valami-e az az átalakulás, amit fejlődésnek szokás nevezni ? Természetvizsgáló ül most a rectori székben Önök előtt, akire nézve nincs tétel, sem emberi, sem isteni, csak egy, amely bírálat és tépelődés tárgya nem lehet: mindent a hazáért s a magyarok hazájával ezer évtől összeforrott magyar nemzetért ! A tudomány nevében kíméletlenül szegezzünk kést és microscopiumot minden más fogalomnak, minden más igazságnak. Amíg ízekre nem szedhettük, merő dogma minden igazság. Dogmákon, költői lélekkel és áhítattal, elmerenghetünk , hinni is jól esik. De nem építünk arra, amit csak hiszünk,hogy higyjük, reánk nézve bármily lelki szükség. Mily jól esik hinni, hogy törvény az emberi nem haladása a tökéletesedés útján, hogy az emberi fejlődésnek nincs határa, vége ! Hogy rajtunk áll, munkálni a fejlődést, hogy érdemes a miénk ! De a természetet vizsgáló szemmel lehetetlen nem látnunk, mily végtelenül gyarló és törékeny testi eszközökkel fognánk a végtelenül nagy munkába. Szellemi fejlődésünk vajod csak azon múlik, fejlődnek-e és mikép, minő, tőlünk függő, vagy rajtunk nem álló, hatásokra, szellemi fejlődésünk test eszközei." * * ★ „Aki azt hiszi, hogy az emberiség fejlődését egyesek, az akár jóban, akár gonoszban nagyok, irányítják, hogy egyes vezetők belátásától és akaratától függ, például, valamely nemzet jövendőjének megszabása, az természetesnek fogja találni, hogy olyan emberi intézmény jövendő életére, aminő az egyetem, még nagyobb lehet bizonyos kiválasztottaknak az irányító hatásuk. Ma már a természettudományok a történetbe várókat is más belátásra bírták : a Carlyle heroselmélete költői elmefuttatás, de nem történelmi tantétel. A Carlyle herosainak, egy Nagy Sándornak vagy Napóleonnak hatása az emberiségre hasonlít a tűzhányó hegyek kitöréseinek és egyéb nagy zajjal járó természeti tüneményeknek, az úgynevezett földtani katastropháknak, hatásához a föld arczulatára. Jelentőségük elenyészően csekély azokéhoz az apró, munkájuk közben észre sem vehető tényezőkéhez viszonyítva, a melyeknek ereje évmilliókon át tartó folytonosságukban áll. A Vesuvius hatalmas hamukúpja, a melynek létrejötte Pompejit eltemette, vakondtúrás azokhoz a hegyekhez képest, a melyek időtlen időknek folyamán apró csigáknak vázaiból halmozódtak föl. Amit a folyton ható apró tényezők tanával a geológiában Lyell, azt érték el a történettudományban Taine és mások a mindennapi élet tüneményeinek s a kis emberek viselt dolgainak, mint az emberiség sorsa intézőinek, kiderítésével.“* *