T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)
Sz
Szily Kálmán 415 Szily Tamás párthoz csatlakozott s 1910-ben ennek programmjával jutott a képviselőházba. Szily Kálmán (nagyszigethi), volt főrendiházi tag. 1838. jan. 29-én született Izsákon. Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte és 1860-ban a József ipariskolából műegyetemmé fejlesztett főiskolán lett tanár. Közben évekig külföldön végzett tanulmányokat. Kiváló tanári tulajdonságai rendkívüli népszerűséget szereztek számára s páratlan szervező talentumáról a régi műegyetem építésével és a főiskola új szervezésével tett bizonyságot. Legmaradandóbb érdeme mégis a Természettudományi Társulat föllendítése, melyet vezetése az ország leghatalmasabb szaktársulatává emelt. Ő indította meg és három évtizeden át szerkesztette a Természettudományi Közlöny című szakfolyóiratot. A Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben levelező, 1873-ban rendes, 1920-ban tiszteletbeli tagjának választotta meg. 1889- ben az Akadémia főtitkára lett s ez állásáért lemondott a műegyetemi tanárságról. 1890-ben ő indította meg az Akadémiai Értesitőt és szerkesztette 1905-ig, amikor a főtitkárságot a főkönyvtárosi állással cserélte fel. Ő állította fel az Akadémia Széchenyi-múzeumát is. A kilencvenes évek végétől kezdve a magyar nyelvtudomány művelésére tért át s 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek szerkesztője lett. 1915-ben a főrendiház tagjává nevezték ki, 1917-ben a műegyetem tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. Értekezésein kívül, melyek nagy számmal jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban, nevezetesebb önálló művei: A mechanikai hőelmélet egyenleteinek általános alakjáról; A Hamiltonféle elv; A hőelmélet második főtétele; A természettudományi műnyelvről; A telített gőz nyomásának törvényéről; Adatok Bolyai Farkas életrajzához; Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt ; Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez; A magyar nyelvújítás szótára; Él-e a rovásírás a magyar nép között; A mágnás cím a magyarban. Meghalt Budapesten 1924. júl. 24-én. Szily Kálmán dr. (nagyszigethi), a felsőház tagja. 1875-ben született Budapesten. A középiskola után a József-műegyetemet végezte el, de egy évig a párisi Sorbonneon és a zürichi műegyetemen is tanult. Anyanyelvén kívül a német és francia nyelvet beszéli tökéletesen. Beutazta egész Európát, 1901-ben habilitálták magántanárrá, 1906-ban r. egyetemi tanár, 1913-ban pedig a József-műegyetemen nyilvános rendes tanár lett a mechanikai tanszéken. 1919—1920. és 1921—1922. tanévben a műegyetem mérnöki és építészeti osztályának dékánja volt. Széleskörű szakirodalmi tevékenységet folytat. Számos értekezése jelent meg a hazai és külföldi tudományos folyóiratokban. Önálló munkája a „Mechanika“ című háromkötetes kézikönyv. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választotta. Kezdettől fogva tevékeny részt vesz az egyetemi ifjúság életében. A Hungária Magyar Technikusok Egyesületének megalakulásától kezdve magisztere. Elnöke a Centrum Szövetkezetnek és a Centrum Kiadó rt.-nak, választmányi tagja a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek és igazgatósági tagja a Felsőoktatási Egyesületnek. Elsőizben tagja a törvényhozásnak. A József-műegyetem küldötte be a felsőházba. Szily Tamás (nagyszigethi), országgyűlési képviselő. Született 1866-ban Pécsváradon, Baranya vármegyében. Középiskoláit Pécsett és Sopronban, a gazdasági akadémiát pedig Magyaróvárott végezte el. Tanulmányainak befejeztével átvette gazdaságának vezetését, majd állattenyésztési felügyelő lett és 1902 —1910-ig az Országos Tejgazdasági Felügyelőség élén állott. Mint ilyen, igen sok tejszövetkezetet alakított és szervezett meg. 1910-ben Baranya vármegye főispánjává nevezték ki. Tisza István távozásakor ő is megvált állásától. Közéleti működése alatt szerzett érdemeiért több ízben kitüntették. Tulajdonosa a Lipót-rend kiskeresztjének, a II.oszt. német korona-rendnek, a II. oszt. Vöröskeresztnek, a Schaumburg-Lippe házi-rend II. osztályának, stb. Az Ország