Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)
40. Kis Jánosnak
104 Kazinczy Ferenc ámbár betű szerint igaznak hiszem, hogy megküldött verseiben semmit nem adtál a magadéból, de azoknak némely soraiba - és ez néktek legfőbb dicsérete! - egészen tégedet hallak zengeni. — Adja Apolló, hogy ez a szeretetre méltó ifjú az legyen néked, ami Mathissonnak lett Saliss Bürgernek Schlegel. Én csendes gyönyörűséggel nézem messzimen azt a gyönyörű hajnallatot, melyet egünkön az a szép Phosphorus terjeszt, s kérem az élet fonalát nyújtó leányokat, hogy az enyémet el ne messék, míg megláthatom déli ragyogását! Első dolgom megolvasások után az volt, hogy alkaikusait leírjam, és a mai posta viszi az én Virágomnak, ki nem kevésbé érdemli mind szeretetemet, mind becsülésemet, mint az, kinél jobban senkit nem szeretek, s becsülök - Kis. - Képzelem az ő örömét. Mert én nem tudom, mit csodáljak inkább a mi új barátunkban, a szép, noha néhol hibás magyarságot-e, vagy a poétái bátor és harsogó ömlödözést? ezt a jól elkészült nagy lelket s tanulását-e, vagy azt, ami nélkül mindezt semminek venném, az ő szent hazafiságát? - kérd, hogy az ódák útjáról el ne térjen. Az őtet egykor fő polcig vezeti, s literatúránk itt kíván leginkább munkás kezeket, mert Virágon kívül még nincs egy poétánk is, aki a Horác lantjának méltóságát értette volna.----Óhajtanám, hogy a két Stolbergek verseit, s a Balde deák Ódáit Herdernek Terpsichoréjával, ismerje, és kezei közül ki ne tegye; de esküdjön meg, magát a lant múzsájának szolgálatába avatván, hogy énekeit sohasem vesztegeti hasztalan magasztalásra s innepek fényesítésére. - Mondjad néki, hogy őtet szeretem. Végy időt, minél lehet hamarább és írd meg, hogy lelted Himfyt s szólj a legaprólékosabb detail-festéseiig. Nem untatsz el engem azokkal, ha őróla szóljasz. Aki úgy énekel, nem lehet nem egyike a szeretetre legméltóbb embereknek, s egy bizonyos nemű lelkek szerették egymást, minekelőtte tudták vala, hogy vannak. - írj hitve