Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)

39. Csokonai Vitéz Mihály

102 Kazinczy Ferenc 39 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KAZINCZYNAK Bagamér, 1802. dec. 26. Tekintetes úr! Egyedül az a reménység hozott ide Bagamérba az in­­nepekre, hogy majd a tekintetes úrhoz Semjénbe egy fél­napra általmenvén, szerencsém lesz holmi literariumok­­ról szólani, s jelesben Day­kának hagyom­ányi felől bővebben értekezni. Én itt az unalmas, hosszú est­éken egy futó recenziót tettem minden munkáin keresztül, mely frag­mento mintegy 2 árkusra terjed: óhajtom előbb közleni a tekintetes úrral, míg kezemet a szent maradványokra tenni merészelném. Különben is lehetetlen a Heroidum­­mal boldogulni a Colardeau originálja nélkül. A Pope két kis levele megvan nálam franciául. Méltóztasson a tekintetes úr, vásárra bejövén, két vagy három fertály órát célunk egyengetésére üresen tartani, amire Nagy Gáborunk egyik szobáját legalkalmatosabbnak ítélném. Készségem csüggedni nem fog, csak a jó múzsák el ne hagyjanak. Ami a festőt illeti: a tekintetes úrnak rólam való gon­doskodása meghaladja érdememet, akár a személyest, akár a közönséget illetőt. Részemről a hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a mások hiú­ságának kedveskedhetem, miért volnék makacs és dur­­cás? Én ugyan Rousseau embere vagyok, de az Öreg Úr­ban is nem volt-e sok efféle, ami nekie mégis illett, sőt karakterének ámbrázatja volt, vagy inkább fényezetje? Már a Bécsi Magyar Institutum a múlt tavasszal, hogy Pesten valók, megkért, hogy adjam által nékik, és ők a derék Czetterrel ingyen kimetszetik. Ráállottam kíván­ságokra, gondoltam, hadd bábozzanak vele. Van a barát­ságnak, van a tudósi karakternek, van a nemzetiségnek bábja, mi több , a vallás holmi báb nélkül hideg és sike­retlen. - Ők énnékem, mivel, amint említem, akkor Pes-

Next