Bisztray Gyula - Király István (szerk.): Mikszáth Kálmán: Különös házasság. A Noszty fiú esete Tóth Marival. A fekete város - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
A Noszty fiú esete Tóth Marival
486 Mikszáth Kálmán küldött s melyeket otthon csak felületesen olvasott el s íme, megtalálta az egyikben, hogy mellékelve küldik a kulcsot. A levél még most is ott volt azon módon a borítékban, de a kulcs hiányzott. Tűnődtek rajta Bubenyikkal, mitől lehet az a kulcs, hogy a miniszter olyan fontosnak tartja? Talán a megyeházától? De hiszen a megyeháza nincs becsukva. És ha be volna is csukva valami, ami szükséges, hiszen nem lehet az olyan ok, hogy ne merjen amiatt elindulni, mert talán csak van Bontóváron lakatos vagy mi a szösz? Mindezeknél fogva, miután minden egyebet elvégeztek, másnap korán reggel elhajtattak az indóházba és a félhét órai vonattal megindultak Bontóvár felé. Barátházáig semmi neveztes se történt, itt azonban a programhoz híven Matinka beszállásának kellett elkövetkeznie. Az állomáson sok kabátos utas volt, kik csörtetve rohanták meg a vasutat. Matinkát alig bírta a szem kiválasztani, míg végre előbukkant kis táskájával. - Ide, ide! - kiáltá eléje kappan-hangján Bubenyik. Megkapván az irányt, csakhamar felugrott a kupéba. - No, csakhogy már látok valakit - szólt a főispán örvendezve. - Alig ismertem meg ebben a ruhában! Olyan benne, mint egy vérbeli mágnás. Új fekete Ferenc József-kabátot viselt és szépen vasalt szürke nadrágot. - Csináltatnom kellett egy öltözetet - mentegetőzött Matinka. - Nagyon szegényesen festettem. Egy titkár végre is tartozik ezzel a főispánjának. - Okosan tette - hagyta rá a báró. - Deák Ferenc maga is azt mondta egy kopott ruhájú főispánnak, hogy szereti, ha a főispán fényt fejt ki, de az ne a térdekalácsán mutatkozzék. Mialatt Matinka a táskáját elhelyezte a fonatos polcra, háttal fordult a főispánnak, ki csodálkozva pillantotta meg, hogy a titkár új kabátjának egyik hátulsó gombjára egy ezüst női óra van kiakasztva arany láncon.