Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
ELSŐ KÖNYV ! Márfay Gábor végrendelete ezen szavakkal végződött: ...És kedves nőmnek, született márfai Márfay Annának kötelességévé teszem, hogy fiam nevelésére tizedik életévéig felügyeljen. Azután pedig őt egy külföldi, talán egy genfi nevelőintézetbe helyezte el, hol a gimnáziumi éveket fogja tölteni; évente legfeljebb két hónapot időzvén csak az atyai, illetőleg az anyai háznál. Az egyetemi éveket - úgy kívánom - felerészben egy német, felerészben egy francia egyetemen végezze. Utána pedig még egy esztendőt kell Angliában, tán Oxford vagy Cambridge-ban töltenie. Ha nagykorú lesz, végleg hazatérhet. Azt akarom, hogy fiam megismerje az életet, azért e szigorú rendszabályaim. Családjaink veszedelme az volt, hogy élettapasztalat nélkül, rokon eszmék és érzések korlátolt körében, az élet harcaira készületlenül nőttek fel. Én - ha életben maradok - még szigorúbb rendszabályokhoz nyúlok. Serdülő éveiben minden anyagi támogatás nélkül hagynám, hogy így idejekorán megtanuljon a saját lábán állni, tudjon kenyeret keresni, s megvívni érdekeiért. Ha az Isten mást akar, s korábban magához szólít, fentebbi kívánságom szigorú, szó szerinti teljesítését követelem meg, s ennek keresztülvitelével szeretett nőmön kívül kedves rokonomat mint kiskorú fiam gyámját, báró Czobor Ádámot bízom meg. Kelt Márfán, 1865. május havában. márfai Márfay Gábor s. k.