Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR 3 Host kilencven éve... Emlékezés az 1918/10-i szabadságharcra Írta: Dr. Krisztinkovich Antal rendőrtanácsos Lapunk hazafias és ismeretterjesztő célkitűzésének megfelelően foglalkozom itt a magyar szabadságharc történetének első fejezetével, amelynek ma különösen időszerűséget ad e nagy események kilenc évtizedes fordulója. Összegyűjtöttem azokat a — részben alig ismert — adatokat, amelyek időbeli sorrendbe szedve, mindennél meggyőzőbben ismertetik a szabadságharc közvetlen előzményeit és kitörését. Az írónak csak néhány megjegyzésre kell szorítkoznia, itt inkább a tények és a bizonyítékok beszélnek. Ezeknek a világánál pedig azt fogjuk látni, hogy nem „forradalom“, hanem a magyar nemzetre kényszerütltt önvédelmi harc volt 1848-nak páratlanul hősies erőfeszítése, első honvédseregünk dicsőséges fegyvertényeinek sorozata, amelyekre most kegyelettel emlékezünk. Csak a kiemelkedőbb, ügydöntő mozzanatokra terjeszkedhettem ki, de ezeket úgy csoportosítottam, hogy egységes, történelmi olvasmánnyá szövődjenek össze a különálló, érdekes adatok, melyeket bizonyára ma is szívesen fogad a nagy idők históriáján lelkesedő magyar olvasó. * Az 1848-as törvények szentesítésének és kihirdetésének királyi pompával kísért ünnepies módja határozottan megcáfolja azt a célzatos állítást, hogy V. Ferdinánd, a „beteg, de jóindulatú király“ valami erőszakos, forradalmi nyomás kényszere alatt járult volna hozzá a magyar állam teljes függetlenségét biztosító, gyökeres alkotmányreformhoz. Hiszen Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés színhelyén, 1848 április 11-én a főrendek, a karok és rendek előtt elmondott magyarnyelvű beszédében így nyilatkozott meg a király: „Hív magyar nemzetemnek szívemből óhajtott boldogságában találom fel a magamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel által is adom az egész nemzetnek.“ Ugyanekkor István főherceg, nádorispán, azt jelentette ki az országgyűlés előtt, hogy. ..Uj, életerős alapra fektettetett le e törvények által a magyar alkotmány“. E királyi és nádori szavak elhangzásakor azonban már javában folyt a bécsi kamaria megszervezett aknamunkája. Magyarország minden, nemzetiséglakta vidékén úgy tüntették fel az új alkotmányt, mint a magyarságnak adott egyoldalú kedvezményt, mely kisemmizi a nemzetiségeket, kitagadja őket a nagy jogegyenlőségből. Legszervezettebben Horvátországban lángolt fel a magyarellenes mozgalom, amelynek élén báró ,Jellachich József, a nagy illír ábrándok hőse állott. Már 1848. május 7-én, tehát alig néhány héttel a törvények szentesítése után V. Ferdinánd király kénytelen volt a következő kéziratot intézni Jellachichhoz. ..Legszilárdabb és legrendíthetetlenebb akaratom a kormányzat egységének fenntartása a Magyarország koronája alatt egyesült országokban, mint azt királyi szavammal és koronázási esküvel felfogadtam és soha nem fogom megengedni, hogy a magyar korona országaiban a törvényes kapcsolat önkényes rendeletek vagy egyoldalú határozatok által[ meglazuljon“. Ugyanezen napon Bécsből keltezett császári kézirat az osztrák hadügyminiszterhez: „Kedves gróf Latour! .. . tegye magát magyar minisztériumommal és illetőleg magyar hadügyminiszteremmel érintkezésbe, minthogy ezentúl minden rendelkezések csak a magyar felelős hadügyminiszter útján lesznek a magyar parancsnokló tábornokoknak kiadandók, amenynyiben ezek úgyis a magyar katonai igazgatásra nézve egyedül a magyar minisztérium alatt állanak“. Május 10-én István főherceg-nádor, királyi helytartó dr. Jellachichhoz: „Miután ön, mint Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja azon országokbeli minden törvényhatósághoz és hivatalokhoz oly értelmű körlevelet bocsátott széjjel, hogy a Magyarország és kapcsolt részei közt századok óta testvérileg fennálló és a legújabb törvények által legkevésbé sem változtatott alkotmányszerű viszonyt megváltozottnak nyilvánítván megparancsolja, hogy mire mástól sem parancsot elfogadni, sem annak engedelmeskedni, sem senkinek hivatalos jelentést tenni ne merészeljenek . . ., a belügyminiszter előterjesztésére elrendelem, hogy . . . önnek, mint a„ T. és T.-országok kinevezett, de be nem iktatott bánjának említett körlevele az alkotmánnyal és törvényekkel ellenkezőnek jelenttetik ki. . .“ A bánra ez a komoly figyelmeztetés semmi hatással nem volt, sőt június 5-ére önhatalmúlag tartománygyűlést hívott egybe, hogy azon állást foglaljon az új magyar alkotmány ellen. Erre május 29-én Innsbruckban kelt királyi leirat vonja a bánt felelősségre. . . megparancsolom önnek, hogy ezen tartománygyűlést, melyet különben törvénytelen összejövetelnek kellene tekintenem, rögtön tiltsa be, s a közelebbi felvilágosítás és a Horvátországban jelenleg uralkodó z avaroknak, ha lehet, békés kiegyenlítés végett jelen legfelsőbb parancsom vétele után 24 óra alatt udvaromban, Innsbruckban jelenjen meg“. Június 10-én a következő királyi rendelet követte ezt: „Báró Jellachieh József, akit mi H. T. és D.-országok bánjává kegyelmesen kinevezni méltóztattunk, . . . mindezek dacára elég vakmerő volt a tartozó engedelmességet megtagadni... . sem ezen parancsunknak, sem előbbi rendeleteinknek nem engedelmeskedett és sem a tartománygyűlés összehívását vissza nem vonta, sem a kiszabott időre udvarunknál meg nem jelent... Miután az ellene emelt vádakhoz ezen legfelsőbb parancsunk iránti konok engedetlenség is hozzájárult, nem marad fenn egyéb számunkra, mint megsértett királyi tekintélyünk helyreállítása s a törvények fenntartása tekintetéből belső titkos tanácsosunkat és altábornagyunkat, báró Hrabovszky János hívünket királyi biztosunkul kiküldeni, hogy ezen törvényellenes eljárást vizsgálja meg, báró Jellachich Józsefet netalán létező bűntársaival együtt a vádnak megfelelő görbe fogassa s őt, míg csak magát teljesen nem igazolja, báni méltóságától és minden egyéb katonai tisztségétől fossza meg. A törvényhatóságoknak pedig hasonló büntetés alatt megparancsoljuk, hogy báró Jelachich-csal vagy netalán létező bűntársaival a hivatalos érintkezést azonnal szakítsák meg s királyi biztosunk rendeleteinek feltétlenül engedelmeskedjenek.“ Egyidejűleg a Bánság, Bácska és Dráva-vonal vidékein kitört lázadás elfojtására pedig a magyar hadügyminiszter előterjesztése folytán báró Bechtold Fülöp cs. kir. altábornagy, kassai hadosztályparancsnokot bízta meg a király a délmagyarországi haderők főparancsnokságával. Július 5-ére V. Ferdinánd király országgyűlést hívott egybe Pestre. Ennek megnyitásakor lelkes ünnepség volt a fővárosban. A „magát betegségével akadályozottan kimentő“ uralkodó nevében és személyében István főherceg nádor fényes kísérettel vonult le Budavárából az országgyűlésre. A menet élén Perczel Mór (későbbi honvédtábornok), az országos rendőrség főnöke lovagolt, s a kíséretet egy század vértes zárta be. A nádor megnyitó beszéde a következőkép szólt: „Horvátországban nyílt lázadás tört ki. Magyarország aldunai vidékein fellázadt fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét, s valamint őfelségének legforróbb óhajtása, hogy a polgárháború elkerültessék, úgy másrészt meg van győződve őfelsége, hogy a nemzet egybegyűlt képviselői gondoskodásuk első és legfőbb tárgyául fogják tekinteni mindazon eszközök előállítását, amelyek a megzavart békének helyreállítására, s a törvények sérthetetlen szentségének oltalmára szükségesek. Az ország védelme s pénzügye lesznek tehát a főtárgyak, melyekre a jelen rendkívüli körülmények között őfelsége nevében a nemzet képviselőinek figyelmét és gondoskodását különösen felhívom, őfelsége felelős miniszterei elő fogják terjeszteni az e tárgyakra vonatkozó javaslatokat. Biztosan reméli őfelsége, hogy a nemzet készviselői gyorsan és célszerűen fognak intézkedni mindazokról, amiket a haza biztonsága s boldogsága mindenekelőtt megkíván . . . Urunk királyunk legkegyelmesebb, különös meghagyása folytán s felséges nevében és személyében ezennel kijelentem, hogy őfelsége erősen és változatlanul el van határozva magyar királyi koronájának egységét, épségét minden külső megtámadás és belső szakadás ellen királyi hatalmával megvédeni s az általa szentesített törvényeket mindenkor sértetlenül fenntartani. őfelsége ő maga, mind királyi házának minden tagjai sivorúan kárhoztatják anknak vakmerőségét, kik bármely törvényellenes cselekvést, vagy a törvényes hatalom iránti engedetlenséget őfelsége legmagasabb akaratával megsérhetőnek, vogy éppen királyi háza érdekében történhetőnek merik állítani.“ (Határozott pálcatörés a király nevében a bécsi kamarilla mesterkedései fölött) Július 11-én hangzott el Kossuth Lajos pénzügyminiszter történelmi szózata a képviselőházban. ..Veszélyben a haza!“ A Ház egyhangú „Megadjuk“ kiáltással megszavazta a 200.000 újoncot és a 42 millió forintot. (Kossuth: „Meghajlok a nemzet nagysága előtt, a haza meg van mentve!“) Ekkor már hírek érkeztek Pestre, hogy a szerb harctéren a lázadó népet császári-királyi tisztek vezetik a magyar csapatok ellen. Július végén báró Jellachieh végre mégis megjelent Innsbruckban, a királyi udvarnál. Itt találkozott össze gróf . Ekkor történtek az első lépések az állami rendőrség szervezésére.