Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDŐR 3 Host kilencven éve... Emlékezés az 1918/10-i szabadság­harcra Írta: Dr. Krisztinkovich Antal rendőrtanácsos Lapunk hazafias és ismeretterjesztő cél­kitűzésének megfelelően foglalkozom itt a magyar szabadságharc történetének első fejezetével, amelynek ma különösen idő­szerűséget ad e nagy események kilenc évtizedes fordulója. Összegyűjtöttem azokat a — részben alig ismert — adatokat, amelyek időbeli sorrendbe szedve, mindennél meggyőzőb­ben ismertetik a szabadságharc közvetlen előzményeit és kitörését. Az írónak csak néhány megjegyzésre kell szorítkoznia, itt inkább a tények és a bizonyítékok beszélnek. Ezeknek a világánál pedig azt fogjuk látni, hogy nem „forradalom“, hanem a magyar nemzetre kényszerütltt önvédelmi harc volt 1848-nak páratlanul hősies erőfeszítése, első honvédseregünk dicsőséges fegyvertényeinek sorozata, ame­lyekre most kegyelettel emlékezünk. Csak a kiemelkedőbb, ügydöntő mozza­natokra terjeszkedhettem ki, de ezeket úgy csoportosítottam, hogy egységes, tör­ténelmi olvasmánnyá szövődjenek össze a különálló, érdekes adatok, melyeket bizo­nyára ma is szívesen fogad a nagy idők históriáján lelkesedő magyar olvasó. * Az 1848-as törvények szentesítésének és kihirdetésének királyi pompával kísért ünnepies módja határozottan megcáfolja azt a célzatos állítást, hogy V. Ferdinánd, a „beteg, de jóindulatú király“ valami erőszakos, forradalmi nyomás kényszere alatt járult volna hozzá a magyar állam teljes függetlenségét biztosító, gyökeres alkotmányreformhoz. Hiszen Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés színhelyén, 1848 április 11-én a főrendek, a karok és rendek előtt elmondott magyarnyelvű be­szédében így nyilatkozott meg a király: „Hív magyar nemzetemnek szívemből óhajtott boldogságában találom fel a ma­gamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem ki­rályi szavammal erősítve ezennel által is adom az egész nemzetnek.“ Ugyanekkor István főherceg, nádorispán, azt jelentette ki az országgyűlés előtt, hogy. ..Uj, élet­erős alapra fektettetett le e törvények által a magyar alkotmány“. E királyi és nádori szavak elhangzása­kor azonban már javában folyt a bécsi kamari­a megszervezett aknamunkája. Ma­­gyarország minden, nemzetiséglakta vidé­kén úgy tüntették fel az új alkotmányt, mint a magyarságnak adott egyoldalú ked­vezményt, mely kisemmizi a nemzetisége­ket, kitagadja őket a nagy jogegyenlőség­ből. Legszervezettebben Horvátországban lángolt fel a magyarellenes mozgalom, amelynek élén báró ,J­ellachich József, a nagy illír ábrándok hőse állott. Már 1848. május 7-én, tehát alig néhány héttel a törvények szentesítése után V. Ferdinánd király kénytelen volt a követ­kező kéziratot intézni Jellachichhoz. ..Leg­szilárdabb és legrendíthetetlenebb akara­tom a kormányzat egységének fenntartása a Magyarország koronája alatt egyesült országokban, mint azt királyi szavammal és koronázási esküvel felfogadtam és soha nem fogom megengedni, hogy a magyar korona országaiban a törvényes kapcsolat önkényes rendeletek vagy egyoldalú hatá­rozatok által[ meglazuljon“. Ugyanezen napon Bécsből keltezett csá­szári kézirat az osztrák hadügyminiszter­hez: „Kedves gróf Latour! .. . tegye magát magyar minisztériumommal és illetőleg magyar hadügyminiszteremmel érintke­zésbe, minthogy ezentúl minden rendel­kezések csak a magyar felelős hadügy­miniszter útján lesznek a magyar parancs­nokló tábornokoknak kiadandók, ameny­­nyiben ezek úgyis a magyar katonai igaz­gatásra nézve egyedül a magyar minisz­térium alatt állanak“. Május 10-én István főherceg-nádor, királyi helytartó dr. Jellachichhoz: „Mi­után ön, mint Horvát-, Tót- és Dalmát­­ország bánja azon országokbeli minden törvényhatósághoz és hivatalokhoz oly értelmű körlevelet bocsátott széjjel, hogy a Magyarország és kapcsolt részei közt századok óta testvérileg fennálló és a leg­újabb törvények által legkevésbé sem vál­toztatott alkotmány­szerű viszonyt meg­­változottnak nyilvánítván megparancsolja, hogy­­ mire mástól sem parancsot el­fogadni, sem annak engedelmeskedni, sem senkinek hivatalos jelentést tenni ne meré­szeljenek . . ., a belügyminiszter előterjesz­tésére elrendelem, hogy . . . önnek, mint a„ T. és T.-országok kinevezett, de be nem iktatott bánjának említett körlevele az alkotmánnyal és törvényekkel ellenke­zőnek jelenttetik ki. . .“ A bánra ez a ko­moly figyelmeztetés semmi hatással nem volt, sőt június 5-ére önhatalmúlag tarto­mánygyűlést hívott egybe, hogy azon állást foglaljon az új magyar alkotmány ellen. Erre május 29-én Innsbruckban kelt királyi leirat vonja a bánt felelősségre. . . megparancsolom önnek, hogy ezen tartománygyűlést, melyet különben tör­vénytelen összejövetelnek kellene tekinte­nem, rögtön tiltsa be, s a közelebbi fel­világosítás és a Horvátországban jelenleg uralkodó z avaroknak, ha lehet, békés ki­­egyenlítés végett jelen legfelsőbb paran­csom vétele után 24 óra alatt udvaromban, Innsbruckban jelenjen meg“. Június 10-én a következő királyi rende­let követte ezt: „Báró Jellachieh József, akit mi H. T. és D.-országok bánjává kegyelmesen kinevezni méltóztattunk, . . . mindezek dacára elég vakmerő volt a tar­tozó engedelmességet megtagadni... . sem ezen parancsunknak, sem előbbi rend­eleteinknek nem engedelmeskedett és sem a tartomány­gyűlés összehívását vissza nem vonta, sem a kiszabott időre udvarunknál meg nem jelent... Miután az ellene emelt vádakhoz ezen legfelsőbb parancsunk iránti konok engedetlenség is hozzájárult, nem marad fenn egyéb számunkra, mint megsértett királyi te­kintélyünk helyreállítása s a törvény­ek fenntartása tekintetéből belső titkos ta­nácsosunkat és altábornagyunkat, báró Hrabovszky János hívünket királyi biz­tosunkul kiküldeni, hogy ezen törvény­­ellenes eljárást vizsgálja meg, báró Jel­­lachich Józsefet netalán létező bűntársai­val együtt a vádnak megfelelő görbe fogassa s őt, míg csak magát teljesen nem igazolja, báni méltóságától és min­den egyéb katonai tisztségétől fossza meg. A törvényhatóságoknak pedig ha­sonló büntetés alatt megparancsoljuk, hogy báró Jelachich-csal vagy netalán létező bűntársaival a hivatalos érint­kezést azonnal szakítsák meg s királyi biztosunk rendeleteinek feltétlenül enge­delmeskedjenek.“ Egyidejűleg a Bánság, Bácska és Dráva-vonal vidékein kitört lázadás el­fojtására pedig a magyar hadügyminisz­ter előterjesztése folytán báró Bechtold Fülöp cs. kir. altábornagy, kassai had­osztályparancsnokot bízta meg a király a délmagyarországi haderők főparancs­nokságával. Július 5-ére V. Ferdinánd király or­szággyűlést hívott egybe Pestre. Ennek megnyitásakor lelkes ünnepség volt a fő­városban. A „magát betegségével akadá­­lyozottan kimentő“ uralkodó nevében és személyében István főherceg nádor fé­nyes kísérettel vonult le Budavárából az országgyűlésre. A menet élén Perczel Mór (későbbi honvédtábornok), az or­szágos rendőrség főnöke­ lovagolt, s a kí­séretet egy század vértes zárta be. A nádor megnyitó beszéde a következőkép szólt: „Horvátországban nyílt lázadás tört ki. Magyarország aldunai vidékein fellázadt fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét, s valamint őfelsé­gének legforróbb óhajtása, hogy a pol­gárháború elkerültessék, úgy másrészt meg van győződve őfelsége, hogy a nem­zet egybegyűlt képviselői gondoskodásuk első és legfőbb tárgyául fogják tekinteni mindazon eszközök előállítását, amelyek a megzavart békének helyreállítására, s a törvények sérthetetlen szentségének oltal­mára szükségesek. Az ország védelme s pénzügye lesznek tehát a főtárgyak, melyekre a jelen rendkívüli körülmények között őfelsége nevében a nemzet kép­viselőinek figyelmét és gondoskodását különösen felhívom, őfelsége felelős mi­niszterei elő fogják terjeszteni az e tár­­gyakra vonatkozó javaslatokat. Biztosan reméli őfelsége, hogy a nemzet kész­­viselői gyorsan és célszerűen fognak in­tézkedni mindazokról, amiket a haza biztonsága s boldogsága mindenekelőtt megkíván . . . Urunk királyunk legkegyel­­mesebb, különös meghagyása folytán s felséges nevében és személyében ezennel kijelentem, hogy őfelsége erősen és vál­tozatlanul el van határozva magyar ki­rályi koronájának egységét, épségét min­den külső megtámadás és belső szakadás ellen királyi hatalmával megvédeni s az általa szentesített törvényeket min­denkor sértetlenül fenntartani. őfel­sége ő maga, mind királyi házának minden tagjai s­ivorúan kárhoztatják a­nknak vakmerőségét, kik bármely tör­vényellenes cselekvést, vagy a törvényes hatalom iránti engedetlenséget őfelsége legmagasabb akaratával megsérhetőnek, vogy éppen királyi háza érdekében tör­­ténhetőnek merik állítani.“ (Határozott pálcatörés a király nevében a bécsi ka­­marilla mesterkedései fölött) Július 11-én hangzott el Kossuth Lajos pénzügyminiszter történelmi szózata a képviselőházban. ..Veszélyben a haza!“ A Ház egyhangú „Megadjuk“ kiáltással megszavazta a 200.000 újoncot és a 42 millió forintot. (Kossuth: „Meghajlok a nemzet nagysága előtt, a haza meg van mentve!“) Ekkor már hírek érkeztek Pestre, hogy a szerb harctéren a lázadó népet császári-királyi tisztek vezetik a magyar csapatok ellen. Július végén báró Jellachieh végre mégis megjelent Innsbruckban, a királyi udvarnál. Itt találkozott össze gróf . Ekkor történtek az első lépések az állami rendőrség szervezésére.

Next