Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Audi (щ!ж в аткbárnak a „MAGYAR Lapunk megindítása előtt körkérdést intéztünk különböző beosztásban szol­­gálatot teljesítő bajársa­i­okhoz, mi várnak a „Magyar Rondo.'’-től ? Íme, a válaszok: Az őr szemes rendőr topogva áll őr­helyén, az óbudai főtéren, amikor meg­­szólítom. Először nem érti a kérdést, de aztán felcsillan a szeme és Első­itől jó kívánságait: — Mindenekelőtt szeretném, ha ír­hatnék én is és közölnék néhány ver­semet. Igen hasznosnaak tartanám to­­vábbá, ha kéthetenként, amikor a lap megj­­elenik, egy általános bel- és kül­politikai helyzetképet kapnánk. Újságra, úgysem tel­­ a fizetésből. Az új lapnak tájékoztatnia, kell bennünket az anyagi helyze­tünkben várható fordulat­okb­ól is és hangot kell adnia jogos kéréseink­nek. Megköszönöm a nyilatkozatát, kere­sem a következő ,,áldozatot”, a kerék­páros rendőrt. Jóideig utazom a villa­moson, míg meglátok egyet. Szinte le­rángatom kerékpárjáról, félrevonom és máris nekiszegezem a kérdést. Piros­pozsgás, élettől duzzadó parasztfiú, fezélesen elmosolyodik, rákacsint a ke­rékpárra :­­— Hát, én nagyon, őr­ülnék, ha ezek­nél­ a most kapott masináknak a keze­­lését, karbantartásai ismertetnék ab­ban a Topban. No, mert eztán nem ár­tana megírni, hogy adjanak puska he­lyett pisztolyt nekünk, mert a puska igen nehézkes, így kerékpárral. Magán,­életünkkel is foglalkozzék a mi la­punk, mert Sokan azt hiszik, hogy ne­­künk fenékig tejfel az életünk. Nem ártana megismertetni a közönséggel a mai rendőr küzdelmes életét, gondjait, talán e­kkor több megértéssel talál­koz­ikánk rész­ükről. A közlekedési rendőrt éppen akkor váltja le a baj­társa, mikor megroha­mozom, a Nagykörút еэ Andrássy-út sarkán. Régi rendőr, nem lepődik meg, mikor közlöm vele, mi járatban va­gyok. — Bizony, ideje már — mondja —, hogy megjelenjek a mi lapunk. Csak ama vigyázzanak, ne legyen úgy, mint a midiben volt, hogy a végén a sok m­érgasszinvoluslú cikk mellett a min­ket érdeklő kérdéseknek nem jut hely. Közöljenek szakcikkeket, de úgy, hogy a kevésbbé iskolázott bajtárs is meg­­érthesse őket. Szeretnék­ néhány szóra­­koztató elbeszélő... és szellemes rendőr­­vicceket is olvasni. Érdekelne a kül­földi (különösen az orosz és amerikai) rendőrség szervezete, felszerelése és működése. Tovább folytatom koraiamat, be­megyek a 9-C-3 őrszobára. Kellemes me­leg fogad. Az őrszobaparancsnok, mi­kor megtudja, miért jöttem, rögtön az elevenére tap­ni a dolgoknak. — Feltétlenül helyet kell biztosítani a lapban a kitüntetett, megdicsért baj­­társaknak — mondja. — írják ők meg, milyen ténykedésükkel érdemeljék кг elöljáróik elismerését. Fontosnak tar­­tom az oktató jellegű cikkek s a hoz­zájutó tartozó fényképek, rajzok, bal­ese­ti helyszínr rajzoló közlését. Nem nagyon akar ózdi kimenni a hi­­degbe, de készen kell lennem a riport­tal holnapra. Búcsút veszek tehát s el­indulok, hogy egy nyomozót találjak­, akit sz­étén megkérdezhetek. Félórás gyaloglás után végre belebotlom volt nyomozó kollegámba, az egyik kerü­leti kapitányság előtt. Nagyon fáradt, tíz aktát járt le már ma, de mikor a lapról hall, sávosan beszél: — Végre meg szillel'­! Hidd el, csak úgy lehet tanulni, ha az ember szak­ér­tő­i-két olvas­ót megismeri az érde­kes nyomózttások lefolytatását, egyes érdekes mozzanatait. Természetesen szórakozást is várunk a laptól. Többet nem гч m­élyon kérek, illetve még két dolgot. Ismertesse a lap az alvilág nyelvét, az úgynev­zett vagánynyelvet és szemléltető példákkal magyarázza a f­egyver­használat módozatait. A segédhivatali, illetve a VI. állo­mány csoportba be­osztott tiszviselőtár­­sadaalom nevében egy ismerős házas­párt szólaltatott meg. Vacsora­­ közben lepem meg őket, de örömmel vála­szolnak, természetesen először a fele­ség: \ —• Mi nők is rendőrök vagyunk, tö­rődjenek velünk is. Adjanak tanácsot hivatali dolgokból, de gyakorlatiakról is. Nem akarunk divat tudósítást, de írjanak filmekről, színházról és főként ismertessék a legújabb könyveket. Нг ezeket mind теgtakn­em, örömmel он ve­sem a lapot. .. — Sokkal többet én se tudok mon­dani — folytatja a férj. — Legfeljebb még színes Mészölyéitelet­­kérnék. Ér­deke­s külpolitikai összefoglalást és néha-néha egy-egy jó növeltést. Akkor olvassuk szívesen,, a lapot*, ha a szak­­ciercek mellett szórakoztat is. Régióé­ » kr nyékét és pályázatokat is várunk. Megköszönöm a két nyilatkozatot és a remek diósk­én­t, amivel meg­kínáltak s máris síelek tovább. Ismét szerencsém van. Egyik főfuid­­nagy bajtársamat sodorta elém a vég­zete az autóbuszon. íme, az ő válasza: —. Sz­akcikkek, továbbképzés, fegye­lem­fejlesztés, gyakorlati jótanácsok képezzék a lap gerincét! — foglalja csua véleményét. Búcsúzás, bár még megjegyzi- Ne feledjétek el, hogy a lap mindenkié legyen, tiszti és legény­ségi édiomárgyúrké. cg ja ánt. Vidáki bajtárná­nk ne­vében egy’rc alhadnagy barátomat kérdezem meg, aki jelenleg a Böszörményi­ úti tájé­koztató tiszai tanfolyam hallgatója: — Nyugodtan beszélhetek vidék­i baj­­társ­im nevében­, mert egy évig mint próbarendőr szolgáltam két faluban és három városban. Mint alhadnagy há­rom helyen is dolgoztam. Ismerem a vidéket és a vidéki rendőrséget. Éppen ezért nagyon kérjük a szerkesztőséget, ne feledkezzél­ el rólunk, vidékiekről. Ne csak pestieknek csinálják a lapot, hanem az egész ország rendőrségének. Gondoljanak arra, milyen­ örömmel várják a kis falus, őrsökön a lapot, m­ert tanulni akarnak belőle, irány­mutatást várnak tőle és remélik, hogy szórakozást is találnak benne. Ennyi, amit kérek e vidék nevében! Mikor elbúcsúztunk és összegeztem mag­amban a rengeteg óhajt, kívánsá­got és reményt, amit lapunkhoz fűz­nek bajtársunk, egy pillanatra ember­­felettinek láttam feladatunkat. De csak egy pillanatra, mert azután az elmúlt két évre gondoltam, amely alatt a demokratkus magyar rendőrség meg­született s akkor úgy éreztem, ninc­s lehetetlen A ,,Magyar Rendőr” hiva­­tást vállalt, ezért ígérjük, hogy la­punk mindenkit­ lesz és teljesíteni fogja hivatását. POSZTÓGYÁR ÉS RUHAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Egyenruha és polgári ruhaszövetek gyártó­ja. Egyenr­uh­ák és különféle szolgálati, valamint sze­mélyzeti r­uhák készítője Budapest IX, Bocskai út 77 TELEFON: 218—412 IQMSZEKIL T&diUpM Férfiruha, munkaruha, konfektió valamint egyéb rufinvé­d­ő esz­k­ö­zök­, munkakötény, m­unka­­kesztyű stb. gyártása I Bpe$!,¥M. KazísíaZf­ufc^S TELEFON : 220-611 Ш

Next